Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-25 / 170. szám

Barangolások Kiállításokról — nyaralóknak FÜREDRŐL a Szentendrével mentünk át Tihanyba, A hajó derekasan haladt előre, a gyakran másfél méteres hullámok permet je az eme. leti védőüveget is átlépte. Vízhártyával borította be a hajó orrát. K. az első sorban ült; míg a többiek előkap­kodták hátizsákjaikból az or­kánt, ő egyszál trikóban, ne­vetve nézte a gyermekeiket oktató szülők okosságát. Kiszálláskor mindenki megnyugodott, a háborgó gyomrok ismét a régi meder­be terelődtek. Tihany a fényképészek eldorádója, már a kiszállásnál kattogtak a masinák, a mólóról fényké­pezték az apátság kiugró épü­letét, amely mint valami vár­úr, komoran tündöklő gyöngy­ként uralkodik a víz fölött. A múzeum ablakából a végtelenséget érzi maga kö­rül az ember. Elkápráztat, mint Amerigo Tot szobrai. A látogató meghökken. ha először látja a szobrokat, nem tudja azokat a végte­lent látó szemével hova el­mutatott anyagok, a Bala. ton-part nyaralói még most is emlegetik Borsos, Egry. Bene Géza, Rippl-Rónai mü­veit. A termékenyebb kör­nyezet, a természet elfogad­tató ereje új szemléletbe rö­pítik az érkezőt, a víz em­berre gyakorolt hatása meg­változtatja a befogadót. K. hangosan olvassa fel a katalógus idevonatkozó rész­letét: Tóth Imre egész oeuvre-je világosan dekla­rálja azt az igazságot, hogy a „figurális” és a gurális”, a realista „absztrakt” — érzelmi és tu­datvilágunk formálásában — két műfaja a szobrászatnak és a festészetnek, de a kettő között — akárhol is — éles cezúra nem vonható. Végte­len fokozatokban mehet, s megy át egyik a másikba és minden egyes átmeneti ál­lapot — a legszélső is — tel­jes művészet lehet a maga helyén.' helyre? — teszi fel a kér­dést K., de csak kezünk le­gyintésével érzékeltetjük rohanó időt, amely nem nyújt lehetőséget, hogy megnézzük Kokas Ignác tárlatát. — Mi. lyen szerencsés, hogy a pesti tárlatokat a Balaton partjára is elviszik! — szólalok meg a déli verőfényben. Mert Kokas képeinek is a Bala. ton mellett van nyáron a helyük. A múlt és jelen, a hagyomány és invenció, a valóság és álom érintkezé- „nem-fi. sét juttatják az ember eszé- és az be. Az élet motívumai mel­lett pihés, tüskés, szivacsos tömegek, furcsán imbolygó alakzatok buknak fel a ha- sonlíthatatlan fantázia mé­lyéről; amelyeknek felfogá­sához már nem elég az ér­telemre és latsára támasz­kodni, hanem szükség van a tapintás, az idegrendszer, s az érzelmi központ emléke­zőtehetségére is. Az idő azonban könyörte­LEÜLÜNK az épület elé. Az len- ismét hajóra szállunk, idő megenyhült. A Rege te- futólag megtekintjük Füred raszáról gondolatban átre- Panteonját, majd Csopakot helyezni. Mert furcsa kettős- pülünk Siófokra, az ott Iá- érintve buszunk egy merész séget érez az ember Amerigo Tot szobrai láttán. Képzele­tében a víz partjára helyezi el mindegyiket, hogy monu­mentalitásuk még tovább fo­kozza a végtelenség kápráza­kanyar után ráfordul a Veszprém felé vivő országút- ra. A folyton megcsukló dombok elringatják az uta­sokat, s előre sejtetik a nem mindennapi szépséget rejtő tott szépségeket emlegetjük. A várossá nyilvánítás óta itt is egymás után rendezik a tárlatokat, de egyet mindig meghagynak, hogy meg- _ őrizzék a Dunántúl mesés tát. De a szűkre szabott tér- művészetét, a népművészetet, várost. A meredeken szalad- mekben is újjászületnek az amelyre a tó is nagy hatást Sáló utcák a bontás lázas alkotások, megnövelik a te- gyakorolt. A Beszédes József naPÍait élik, Tarjánhoz ha- ret, kitágítják a horizontot, Múzeum nem nagy épület, sonlóan egy korszerű, mo. egy nagy szobrász érzékeny de a betérő idegen felvil- rögzítővilágát tárják elénk, lanyozódik a somogyi kaná- aki túllép a pillanatnyi ta- szók csontból és fából készí- nulságokon, a teljes művé- tett tükrösei, szelencéi lát- szet igényével lép fel. tán. A konyhaeszközök, mo­A termekben egymás után zsarak> cifra kanáltartók a vonulnak el a látogatók, mint hosszú t®11 est®k meghitt nyu- egy diadalmas csata után a malmát idézik, a parasztem- győztes sereg. Szemük fél- berek ügyes kezét dicsérik. A Dunántúl neves fazekas­tően simogat végig a Geo­metrikus meteor negatív formáin, befogadják a szi­lárdban is nyugtalanul ját­szó anyagot. — A tihanyi az ország egyik legjobb múzeuma — mondja K. az agyoncsépelt igazságot. — Nem vitás, az egész nyáron nyitva tartó, az életművet bemutató tárla­tok vonzzák a látogatókat, még az is betér ide, aki éle­tében alig volt a művészet, a múlt és kortárs műhelyében. Ezt prezentálják az eddig be­központjai is felvonulnak a kiállításon, a csákvári, jáki, mohácsi, tatai edények mel­lett ott sorakoznak a leg­díszesebb sárközi tányérok, s bokályok, amelyeknek finom ellentéte a nyugat-dunántú­li mázatlan használati edé­nyek szép formája. A visszavetítő emlékezés perceiben a mólón megszó­laló megafon hangja zavar meg bennünket: hajó indul Keszthelyre... — Mikor megyünk Készt­dern város alapjai kezdenek kibontakozni. A múlt nyo­mába eredünk. Római kori régészeti anyagával, hatal­mas mozaikjaival hív min­ket a múzeum. A városlődi kerámiák egy újra felfede­zett gazdag hagyományt élesztenek Újjá, a régi edé­nyek egy csoportját és az újabbak nagyobb részét te­rítékek formájában tárják a látogatók elé. A ZENEI fesztiválra való készülődés hangulatában me­gyünk a koncertterem felé, amikor feltűnik C. kiállítá­sának plakátja. A piros be­tűk Tarjánt idézik megint, a palóc táj etnikája békésen megfér a dunántúli mellett. Kíváncsian várjuk a további eseményeket, amelyből ez a kiállítás sem maradhat ki. Molnár Zsolt Két „főnyeremény" Kis túlzással két salgőtarjá- tét kaptak a további támoga- gyűjtés népszerűsítését. Áron­ul vonatkozású bélyeggyűjtő tásra. Szó lehet arról, hogy a ban jó lenne, ha frissebb me- főnyereményről adhatunk szá- klubban néhány vitrinben ál- gyei, salgótarjáni anyagokat is mot. Az egyik: a megye leg- landó jellegű kis kiállítást ren- megtalálhatnánk benne, nagyobb köre, a salgótarjáni dezzen, amelynek anyagát kör, hosszas viszontagságok időről időre cserélnék. — nemcsak rajtunk mú­után végre végleges és állan- ük. A frisseséget jól befolyó­dó helyet kapott a megyei Jó- — Mikor volt és előrelátha- solná, ha a legnagyobb megyei zsef Attila művelődési ház tólag mikor lesz gyorscsere bélyeggyűjtő kör szorosabb klubjában, a másik: a salgó- Salgótarjánban? kapcsolatot létesítene velünk, tarjáni úttörőház gyermek bé- „.. .... .... , ... . .... időnként tájékoztatná, meghív­lyeggyűjtő köre nemrégiben — Körülbelül másfél .é.v ° * ná a lapot az érdekesebb, je- Szegeden elnyerte a legjobb ná'unk, fkk°I!;.‘!e.ndkív,ul nagy lentősebb eseményekre, ifjúsági körnek kijáró külföldi v?. t az érdeklődés. ,a, cse' , . , . tiszteletdíjat ret nem rendezhetl akárkj es A művelődési központ be­akármikor — csak az országos lyeggyűjtő körének másik ve- Szász Zoltánnal -- most már központ, a MABEOSZ engedé- zetőségi tagja Hódi Mihály, aki a megyei művelődési központ lyével és a budapesti szakem- a salgótarjáni Rákóczi úti Ál- belyeggyűjtő körének elnöké- berek közreműködésével ren- talános Iskola úttörőcsapatának vei — a kör rendkívüli köz- dezhetünk Tarjánban úgyneve- vezetője és a városi úttörőház gyűlésén beszélgettünk. zett gyorscserét, amely kis szá- bélyeggyűjtő körének irányító­zalék felszámítása mellett na- ja is. A másik „főnyeremény- — Természetesen nagyon gyón előnyös cserelehetőséget ről” őt kérdeztük. íme a vá- nagy öröm számunkra ez a jelent tagjainknak. A kör tag- lasz — igazán érdekes! kedvező változás. Kétszáznegy- jai között mindenféle foglalko­ven bejegyzett tagunk van, a zású és hivatású gyűjtő meg- — Szegeden a VII. nemzet­megye legnagyobb körét kép- található, lehetnénk többen is, közi ifjúsági bélyegkiállításori viseljük, de igazi „otthonunk" de az adminisztráció már így eSy négyszáz darabból álló még nem volt. Egy ideig a me- ;s nagyon sok munkával jár. képzőművészeti reprodukció­gyei tanácson, később a me- sorral szerepeltünk. A gyűjte­gyei könyvtárban, majd itt a — Mi a véleményük a meny világhírű alkotásokról klubban gyűltünk össze, de in- „NÓGRÁD” nemrégiben indí- készült repro-levelezőlapokból nen a balettképzés miatt ki- tott, a bélyeggyűjtéssel foglal- és a lapokkal azonos témájú szorultunk. Ügy hallottuk, hogy kozó rovatáról? bélyegekből áll. A sor majd­a balettkör ezután a Salgótar- . nem teljes, ezért nyertük el a jáni Kohászati Üzemek műve- Érdeklődéssel és nagy legkiválóbb gyermekkör ré­lődési központjában működik örömmel forgatjuk a lapot, szere alapított díjat. Legköze- majd. amely ezzel az új rovattal nem lebb Hannoverben állítjuk ki Kerekes Lászlótól a művelő- csak gazdagabb lett, hanem jól ezt a gyűjteményt, dési központ vezetőjétől igére- szolgálja a hasznos és szép (pataki) Tarjéni bélyeggyfíitdk foglalkoztatják az asszonyokat A varsányi termelőszövet­kezet rimóci üzemegységében most első alkalommal próbál­koznak dohánytermesztéssel. A kísérlet azt a célt szolgálja, hogy munkát biztosítsanak a téli hónapokban is a szövet­kezet asszonytagjainak. Az idén 20 holdon termesztik a rendkívül fontos és jól jövedel­mező ipari növényt. A tervek szerint jövőre már 150 holdon foglalkoznak dohánytermesz­téssel. A termés tárolására két dohánypajtát épített a gazda­ság. '.wmmiinnmmii trrrsrssimsiwssrrrrrsffsssssssssrssrsssrsjvr/rsrssf/s/srssws*nrssssjYfsrsrs/s7ssfy's*r/rf/vrrrrsyrrrrTryrrr7wrrmrm tpoiygzüg&n valaki útbaiga- Két veterán egy házban zit, hogy melyik házban talá- __________________ l om Bátor Györgyöt. — Nina érvényesült, Harcolni akartunk... dalmi befolyás nem támogatta. A visszavonulást, amely mégis csak bekövetkezett, nem részletezem. Alagra kerültünk, aztán Kistelekre, Szeged kör­nyékére. Miközben a legénység a szegedi ellenforradalmi góc álltam elleni általános offenzívára itthon a vejem — fogad egy fekete ruhás anyóka — átment Dejtárra. Ott dolgozik. Aztán miért keresi? — Hallottam, hogy a Tanácsköztársaság alatt vöröskatona volt, meg hogy kát megzavartak közülünk az- valahogy. Újpesten ezért emlékérmet kapott... — után. Voltunk mi minden, csak munkába, a Wolfner bőrgyár- várt, már megkezdődött abom- Na, ha ilyent akar látni, azt jónak nem neveztek soha. ba. 1919 februárt írtunk már lás: röplapok kerültek közénk, én is mutathatok magának, Bátor Györgyöt Dejtáron, a akkor. ezek azt ígérték, hogy aki mert én is kaptam. — Bizo- téeszmajorban találom. Ló- __ országot erősen tá- Horthyék oldalára áll, annak n yára látszik rajtam valami szerszámokat javít éppen. A rnadták a csehek, hogy valami nem ^esz semmi baja. hitetlenségféle, ezért bekiált a munkatempóján nem látszik, hasznomat vegyék, bevonultam Kistelekről Budapestre ke- házba dédunokájának: — hogy hetvenkét éves. a határvadászokhoz Pedig rültem, megint, csak Újpestre. Nyúljál be lányom a sublótba, _ palócföld Termelőszö- mondta Petrik Jáno's, a gyár Bujkálni próbáltam, de a há­°rinh^n meg ^ vetkezetben nincs mindig mun- katonaparancsnoka, hogy szűk- ziflozdam feljelentett es élfog­doboz A nagyapádé, meg az kam> {gy azfán wost .« seff£_ ség van rám a gyárban is, be t»fc. A kommunistákat, voros­A ^rrt rvrJAhn , „ tek — kezdi o beszélgetést, akartak venni a tízes végrehaj- katonákat a Karoly utca 19 ala TÄJ amely alatt csak az izgalma- tó bizottságba .De velem akkor mitek ott vallattak okét. Amt*. . anacskoztarsasagi Emiékor- saf}b részeknél teszi le kezé_ sem lehetett beszélni, mentem en ott kaptam el sem lehet met. Ott a neve is rajta: özv. ... ....... ... •c i »»-V -T ■ , . bői rövid időre a kést. Sulcz Mihalyne, az igazolvá­nyon meg a sorszám: 761. A — Hogy mit csináltam tizen- vejéé mellette áll a sorban, kilencben? Kezdjük inkább azon a szám a 760-as. egy évvel korábban, tizen­Miért kapta? — kérdem a nyolccal. Augusztusban kerül ki a frontra. Kiadná alatt ütköztünk meg először a cseh légionáriusok­kal. Aprítottuk őket, mint a répát. Munkásezred volt a mi­énk, a második, ennek voltam mondani. Ott szereztem a sér vet is. Elég legyen annyi: volt olyan, aki belehalt a verésbe, nem is egy. Innen is sikerült megszök­nöm. Gondolkodtam, átmen­lfíliamlcasok A hölgy vásárol. Válogat a sokféle apróság, háztartási eszköz, mosószer, ezerféle apróság között. Ezt is a tálcájá­ra teszi, azt is. Van amit aztán meggondol, és újra szépen visszarakosgat a polcokra. Végül aztán megállapodik a váll- i fáknál. Vesz tíz darabot. Se többet, se kevesebbet, ponto­san tízet. Gondolván, ezzel hosszú időre kiegészíti a csa­lád hiányos vállfakészletét. A vállfák szépen, szorosan la-j púinak egymáshoz, mert kerek számot adva, eredetileg úgjj csomagolták őket, hogy mindkét végüket egy dróttal átkö­tözték. A hölgy viszi a vállfákat a pénztárhoz, fizet. Idá­ig rendben is ment a dolog. Elteszd a visszajáró aprópénzt, aztán mégegyszer szemügyre veszi a kisded vállfakészletet — Ha lehetne, legyen szíves becsomagolni. Az eladónő rávillanjta a szemét és csodálkozik: — Becsomagolni? Hisz nem hullik szét. — Az igaz, de csak háló van nálam, kibújhat a váll­fák vasa. Meg így nehéz eltenni. Csomagolja be... Az eladónő végigméri a kedves vevőt, aztán nekiáll cso­magolni. A tíz vállfa terjedelmét azonban nem jól becsül­hette meg, mert a tekercsről nagy hévvel leszakított papír kicsinek bizonyult. Hiába gyömöszkölte, csavargatta, csak nem akartak belemenni. Gondolt egy nagyot, s a félig be­csomagolt szegény vállfaköteget át akarta kötözni. Ügy lát­szik sajnálta a letépett papírost. Vagy a már beléfektetett munkát? Ki tudhatja. De ezt már a vásárló hölgy sem nézhette tótlenül. Azonnal közbeszólt: — Az a papír kicsi lesz. Nem látja, hogy nem megy bele? Ha lehetne egy kicsit nagyobbat... Az első villám itt csapott ki az eladónő szeméből. Ki­tekerte a vállfaköteget, aztán hatalmas robajjal leszakított egy lepedőnyi papírt. Ebben aztán többszörösen elfértek szegények, jó nagy csomag lett belőlük. Már a vásárló sze­me is szikrákat lövellt. Még egy szó és kitör az égihábo- rú. Közben a hölgy felkapja a csomagot és belerakja a há­lóba. Az eladó ott áll mellette és nézi tétlenül hogyan eről­ködik egy kézzel a kedves vevő. A vásárló hölgy elmenőben néhány méternél megfor­dul, mégegyszer vlsszavillámlik. Az eladó szintúgy. Ha igaz lenne a régi mondás, és a pillantás ölni tudni, minden bi­zonnyal halottak hevemének az üzlet kövén. De egyet így is elértek. Szereztek egymásnak néhány kellemetlen per cet... — cse — nyolcvankét éves asszonytól. tem olaiz fogságba, Szicíliába en.l Jj",™.30 i ’.f jek-e Becsbe, vagy ne? Ügy „„„„„„Ci ta a bizalmija. agyún narcouuriK ........— “____---------­— özvegyasszony voltam vittek narancsot szedni. Jó ba- huszcmkettes csévéli mun- már akkor, a férjem elesett az rátságba keveredtem a csapat , - aj a P , első háborúban. Itt lpolyszö- tolmácsával, Adler Gáborral. * VZa ? •• a i . . ..... tiarcoan edzett, kémény, ontu­direktóriumban mi is Annak az elete is egy kúton daU>s munkáskatonák %oHunk gon a szervezkedtünk, azt akartuk, regény lehetne. Ipolyvecei fiú 1Miampnm.ipn hogy nálunk is olyan legyen, volt, beszélt vagy hét—nyolc " Ezért ért váratlanul minket döntöttem, Magyarországon maradok. Szerencsére hamis igazolványokat tudtam szerez­ni, azok segítettek egy dara­big. Tizenkilenc őszén Patakra kerültem, aztán Dejtárra, vé­gül Szügybe — így lettem mint a városban. Sokat szén- nyelvet, azért tették meg tol- ... , „_ __ v edtünk mi addig, azt akartuk, mácsnak. Nyomdász volt a ~ jól emlékszem, 1919 űrnap- nógrádi. hogy jobb legyen. Volt itt egy szakmája, kint dolgozott Fran- ían történt hogy Bohm Vil- kezdve nem sok érde­biró akkoriban, úgy hívták, ciaországban, de a háború »tos, a hadseregparancsnok ^^^tvellT nincsZit hogy Szeleczki. Ez nagyon előtt pechjére hazajött szabad- mondanom. Negyvenöt áprili­agalt a direktórium ellen, de sagra. Nem engedtek vissza, szamysegeajevel felolvastatta. . .. kö ött iér)tem ue a aztán hamarosan letették a hi- be kellett vonulnia. Szóval ev- vefc a harcnak, a Vix-jegyzek fb jvoivszóaön voltam Hi­vatalából. vei az Adler Gáborral elhald- ertelmeben vissza kell vonulni. ZTvezetösegi tZ’. Ma is párt­— Volt-e még asszony adi- roztuk, hogy megszökünk. El- Nem értettük a dolgot, harcol- . ’ , rektórium tagjai között? kerültünk Nápolyba, onnan n\ akartunk a TanacskSxtársa- ' — A vezetőségnek tizenkét Svájcba — én mindenütt mint tágért. A hadosztály hármas '^ge “ beszelgetesnek, Bator tagja volt, rajtam kívül csak néma szerepeltem, mivel nem küldöttséget menesztett a pa- György ismét a szíjak föle ha- egy asszony volt benne. Ko- tudtam a nyelvet — onnan rancsnokhoz, én voltam a ve- JOl. Végzi a munkáját, úgy, vács Rozáliának nevezték. A meg Franciaországba. Adlert zetője. Személyesen mondtam olyan magatol értetődően, mint férje volt a pénztárosunk. En úgy fogadták a munkahelyén, meg Böhm elvtársnak, hogy ahogy annak idejen minden szervező voltam. mint valami hazatérő császárt, nem vonulunk vissza, küzdünk helyzetben kiállt a dolgozc — Hány kommunista élt a Mondta is nekem: Ne menj tovább. nép a Tanacskoztarsasag ugye községben? haza Magyarországra, rossz vi- Még aznap éjszaka újra tá- Kuzaelem es munlca — Harminc. Voltunk mi bő- lág van most otthon, maradj madtunk a csehek ellen, de a . ez a kettő wia mindig egyet ven, lettünk volna többen is, itt, vagy menj ki A.merikába. gyalogság akcióját a tüzér- ?eíerlteíí es le ent ma ís­ha nem, támadnak. Hej, de so- Hiába mondta, hazavergődtesm nég, amelynél már ellenforra- ____ Baranyai László V endég Érsek vad kerten Kedves vendég, Huckó Já- mint mezőgazdasági mérnök, nos, a Csehszlovák Szocialista különös érdeklődést tanúsított Köztársaság budapesti nagy- a szövetkezet növénytermasz- követségének titkára látoga- tése, kertészete, dohányter- tott tegnap Érsekvadkertre, a mesztése, valamint az állatte- Magyar—Csehszlovák Barát- nyésztés iránt. A séta végén a ság Termelőszövetkezetbe. A szövetkezet vezetőivel folyta- követségi titkárt, Vitéz Ferenc tott baráti beszélgetést a ven- főagronómus kalauzolta a kö- dég, s nagy elismeréssel szólt( zös gazdaság határában, aki a gazdaság eredményeiről. Töm@dékelik q védopiüéreket A kisterenyei Csiga-akna nak. Meg kell erősíteniök a teljes visszarablása, illetve az vasútvonal védőpilléreit. ott levő és még hasznositható anyagok kinyerése a közeli na- A tömedékelés jelenti az pokbán befejeződik. Nagy erősítést. Szakemberek irá- ütemben folyik a visszarablási nyitásával rövidesen hozzá- munka Újlakon és Pócsházán fognak ehhez a munkához, és is. Ennél a két utóbbi akná- csak ennek befejezése után nál azonban még más tóén- szűnik meg ez a két lefó- dőik is akadnak a bányászok- gyott aknaüzem. NÖGRÁD «. 1969. július 25., péntak s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom