Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-23 / 168. szám
r Moziéi et Jön: A beszélő köntös A játékhétben két filmet láthatunk a salgótarjáni November 7 mozi műsorán. években is megfilmesítették, a mostani nagyszabású vállalkozás Fejér Tamás rendező munkája. Július 24-től 26-ig kerül vetítésre a Mezítláb a parkban című amerikai filmvígjáték, majd július 27—30 között Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös című híres regényének új színes filmváltozatát ismerhetjük meg. A regényt már a negyvenes A beszélő köntös szerepeiben filmművészetünk legjava kapott feladatot, élen Páger Antallal, Kállai Ferenccel, Tompa Sándorral, Szirtes Ádámmal, Rajz Jánossal. Fónay Mártával. A film női főszerepét a főiskolás Detre Anna formálja. iglódi István. Oetre Anna és Páger Antal A beszélő köntös egyik jelenetében Kapnak-e segítséget? Ségi problémát jelent Cereden a propán-bután gázellátás. Ha valaki a községben jár, akármi a téma, biztos, hogy szóba kerül. hét. Mit tutiét hát az, akinek szüksége van a gázra? Elhozza úgy, ahogy éppen tudja, motoron, biciklin, vagy amilyen lehetőség adódik. Cereden, mintegy 50 családnak van gáztűzhelye, a községhez tartozó Zabaron és Szilaspogonyban mintegy húsz—húsz fogyasztót tartanak számon. Ez, ha .161 számoljuk, közel jár a százhoz. Az itt lakóknak azonban mégis nagyon nagy gondot jelent a gázpalackok cseréje. Egy rendelet kimondja, hogy legkevesebb száz- egy propán-bután gázfogyasztónak kell lenni ahhoz, hogy valamely községben gázcseretelepet létesítsenek. Mivel Cereden ez a szám nem éri el a százat, az itt lakóknak Salgótarjánba kell jönniük, ha cserélni akarják a kiürült gázpalackot. Ehhez hozzá kell tenni azt, hogy Cered. ahogy itt mondják „a megye egyik legeldugottabb vidéke*', kanyargós és rossz út vezet a megyeszékhelyre és jóformán nincs a cseréhez közlekedési lehetőség. Buszra szállni a gázpalackkal érthető biztonsági okokból nem leA községi tanács segíteni szeretne ezeken a gondokon. Ezért vállalná a telephely létesítését, sőt kezelőt Is biztosítanának, csakhogy megoldódjék a községben a cserelehetőség. Annyiból állna, hogy a túravonalba be kellene kapcsolni Ceredet is. Az intézkedés ilyen esetben a vállalat igazgatójának hatáskörébe tartozik. A cerediek levélben már kértek Is segítséget, de elutasító válasz érkezett. Fontolóra kellene venni mégis azt, hogy Cered és környéke valóban a megye kieső részén van. A körülményeket összhangba kellene hozni a lehetőségekkel és valami módon megoldani, hogy Cereden cseretelep létesülhessen. Ez mindjárt megkönnyítené az itt lakók helyzetét, és minden valószínűség szerint a fogyasztók száma is ugrásszerűen megnőne. —cse— ARKAGYIJ VEINER-GEORGIJ VEINER: FORDÍTOTTA: KASSAI FERENC 13. — Hiába igyekszik belekeverni ebbe a szégyenletes történetbe! — kiabálta Pankova. — Ha lehetne egy kicsit csendesebben — szakította félbe váratlan szigorral Sztasz és Pankova tüstént elhallgatott. — A szégyenletes históriába azonban önként keveredett bele. Kinyitotta az asztal fiókját és négy papírlapot terített szét. — Ez az ön életrajza a színházból Ez a Gázművek kérdőíve. Ez pedig az ön most írt vallomása. — A negyedik papírlapot Pankova szeme elé tartotta: — És itt a Tatjána Akszjonovához írt levele. — Semmit nem értek — tárta szét a karját Pankova. — Mit akar még érteni? Nincs szükség írásszakértőre. Nyilvánvalóan egy és ugyanazon kéz írása. — Na és? — Ezt a levelet Tatjána Akszjonova táskájában találtuk. Tatjána Akszjonovát pedig, mint ön bizonyára tudja, meggyilkolták. — Meggyilkolták? — kérdezte elszörnyedvé Pankova. — Igen, meggyilkolták. Három órával azelőtt, hogy ön olyan sietősen elutazott Leningrádba. — De esküszöm, ez véletlen! Szörnyű, végzetes tévedés! Valóban írtam neki levelet, de ilyen iszonyú gondolatnak még az árnyéka sem fordult meg bennem. — Pankova zokogni kezdett, ezúttal valódi könnyeket sírt. Sztasz vizet öntött neki egy pohárba. Pankova remegő kézzel nyúlt a pohárért, könnyei feketére színeződtek a — 37 — Beszélgetés Werner Engst-tel, „A két Németország speciális feladatot jelent számunkra RITKA BESZÉLGETÉSRE nyílott alkalom Werner Engst rövid vNógrádi tartózkodásával. Az utóbbi tíz esztendőben mindössze kétszer járt nálunk NDK-ból érkezett országos hatáskörrel rendelkező ifjúsági vezető. Werner Engst elvtárs a demokratikus Németország Kommunista Ifjúsági Szövetsége, az FDJ-nek központi bizottsági tagja, az Ernst Thälman pionírszervezet elnöke, aki az NDK parlamentjében, a Népi Kamarában az iskolai bizottság elnöki tisztségét betöltve képviseli az ifjúságot. A beszélgetésre a KISZ Nógrád megyei bizottságán került sor, ahol Kálovits Géza, a megyei bizottság titkára fogadta a vendégeket és tájékoztatta megyénk ifjúságának életéről, a gazdasági, a politikai és a társadalmi életben betöltött szerepéről. Werner Engst és felesége szabadságát tölti Magyarországon, ismerkedik az országgal, így került — meglehetősen rövidre szabott időre, hiszen alig néhány órát tartózkodott nálunk — Nógrád megyébe. A beszélgetésre Salgó- bányáról érkezett, ott találkozott a nógrádi úttörővezetőkkel, tőlük hallott először megyénk munkásmozgalmáról, az 1919-es nógrádi vöröskatonákról, és a német fasiszták ellen harcoló partizánok hősiességéről. ★ A friss élményekre így reagált találkozásunk elején: — Romantikus megye Nógrád ... Romantikus a táj, és romantikus az itteni emberek történelme is. Ezt persze mint úttörővezető mondom, hiszen semmi sem alkalmasabb a gyermekek nevelésére, mint az ilyen környezet. Nekem nagyon tetszett az a mód, ahogyan a nógrádi úttörők a hős elődök nyomdokaiban járnak, sajátos módon elevenítik fel, „újrajátsszék” a forradalmi múlt jelentősebb történéseit, s ily módon a legközvetlenebb formában megismerkednek az apák és nagyapák előrelendítő tetteivel. Mindaz, amit Salgótarjánban és környékén, elsősorban Salgóbányán tapasztaltam, magával ragadott, de az igazi érdekességet az itt állomásozó 1919-es páncélvonatban látom. (Amikor ezeket mondta — még csak hírből ismerte a Tanácsköztársaság harcaiban részt vett páncélvonat mintájára készült szerelvényt. A páncélvonatot a találkozás után nézte meg, s a beszélgetés alatt cseppet sem titkolta türelmetlen érdeklődését a híres vonat iránt). — A Német Demokratikus Köztársaságban is sokat hallottunk a vonatról, amelyről egy filmet is bemutattak nálunk. Talán nem véletlen, hogy éppen itt, Salgótarjánban találkozunk vele. Érdekes, amit önmagáról és feleségéről elmondott, bár a személyére vonatkozó kérdésre adott válaszát így kezdte: „semmi különlegeset ne várjon tőlem, nem vagyok érdekes ember...” — Lakatosmesterséget tanultam, később mégis tanár lettem. Több, mint két évtizede, 1946-ban kerültem az ifjúsági mozgalomba és úgy lett belőlem úttörővezető, hogy pionír se voltam. Ez 1949-ben történt. Tizenkét esztendeje vagyok tagja az FD.I központi bizottságának, ahol az iskolai osztályt vezettem. öt esztendeje titkára és elnöke vagyok az Ernst ThäL man pionírszervezetnek és egy hónapja beválasztottak az NDK Népi Kamarájába is, ahol ifjúságunknak külön frakciója van. Feleségem is régi FDJ-vezető, jelenleg az egyik kerületi pártbizottság munkatársa Berlinben. Két fiam van, mindketten tagjai a német ifjúkommunista szövet, ségnek. Az idősebbik tizenhét esztendős, párttagjelölt, mechanikus és a kisebbikkel együtt katonai pályára készül. Ez nem valamiféle porosz hagyomány. Arról van szó, hogy én inspirálom őket a tiszti pályára ... Ha már nekem nem sikerült— Negyvenkilencben a kommunista ifjúsági szövetség felkért: legyek katona. Akkoriban még csak népi rendőrségünk volt. Elfogadtam, összecsomagoltam a szükséges könyveimet, de mire felkészültem, az FDJ továbbirányított. Azt mondta: legyél mérnök, arra most nagyobb szükségünk van. Még néhány könyvet tettem a csomagba és Drezdába mentem, ahol később levizsgáztam. Akkor jött harmadszor is az FDJ és azt mondta: nem leszel se katona, sem pedig mérnök. Űttörőve- zető leszel. Űjabb könyveket tettem a csomagba és bevonultam a drezdai úttörővezetőképző iskolára . .. — Először jár Magyarországon? — Igen is, meg nem is. Igen azért, mert most ismerem meg igazán az országot és az Itteniek vendégszeretetét, nem. mert a szófiai VIT-re utazva áthaladtunk Magyarországon is a — Mi a véleménye a két testvérszervezet — a magyar úttörő- és a német pionirszö- vetség kapcsolatáról? — Üttörőink és felnőtt fiataljaink között a kapcsolat hagyományos, nagyon szívélyes és szép múltra tekint vissza. 1949. történelmi dátum számunkra: FDJ-szövetségünk képviselői akkor jártak először Magyarországon, részt vettek egy emlékezetes Budapesti találkozón, a VIT-en. Még abban az esztendőben eljöttek úttörőink is, olyan fiúk és lányok, akiknek antifasiszta szüleik mártírhalált szenvedtek a háború alatt. Azóta minden évben a kölcsönös látogatások egész sora és a nyomukban születő megszámlálhatatlanul sok kapcsolat jelzi összetartozásunkat, közös céljainkat és egymást segítő tevékenységünket. Legutóbb Méhes Lajos elvtárs, a KISZ központi bizottságának első titkára járt országunkban. Lehetetlen központilag minden egyes Ide, vagy hozzánk vezető szálról tudomást szerezni. Erre egy példa: Pécsett tudtam meg, hogy az egyik úttörőzenekarunk a nyáron a városba látogat. Kapcsolataink erősödnek azáltal is, hogy nagyon sok magyar fiatal dolgozik az NDK-ban. Május elsején huszonhat ifjúsági brigádot tüntettek ki Szocialista címmel. Ebben még nincs semmi különleges. Az érdekes az, hogy a brigádokban magyar és német fiatalok dolgoznak együtt. Nálunk hagyomány, hogy pünkösdkor rendezzük az ifjúsági demonstrációkat. Az idén á KISZ delegációja is részt vett a fel. vonulásunkon. * — Milyen speciális feladatok elé állítja az NDK úttörőszervezetét a két Németország ténye ? — Ez kettős vonatkozásban is nehéz feladatot jelent számunkra. A gyermekek nem értik meg. hogy Nyugat-Német- ország is az országhoz tartozik. Amikor ők születtek, országuk nyugati területe már „külföldnek” számított. Ebből következve nehezen értik meg az egyesülés szükségességét Is. Nevelésüknél fokozottan és sajátos módon figyelembe kell venni, hogy majdnem minden NDK-ban élő családnak vannak nyugaton rokonai. Ezt a fájdalmas helyzetet az NSZK propagandája kihasználja és azt mondja: „mi mindnyájan németek vagyunk” ... „legyünk kedvesek egymáshoz”. Az effajta „német egység” nagy veszélyekkel jár. Alkalmas arra, hogy a revansista politikát rokoni jósággal leplezze. A nyugaton élő nagymamáknak egyetlen „hibája”, hogy a hatalom, s így a fegyver sem az ő kezükben < van, más szóval a veszély sem részükről fenyeget. Pionírszervezetünk nevelési feladatai között természetszerűen első helyen áll a gyermekek' tisztánlátásának, a valódi helyzet megértésének kérdése. Az Internacionalista nevelésben elért eredményeinket bizonyltja: amikor Jupp Angesfortot, a nyugati ifjúkommunisták vezetőiét bebörtönözték — úttörőink sok százezer képeslapot küldtek a börtönbe. Jellemző az is, hogy Angesfort egyetlen lapot kapott kézhez. MI ARRA NEVELJÜK fiataljainkat, hogy az NDK megerősítésén dolgozzanak. A demokratikus Németország erősödésével egyenes arányban csökken a revansisták valamennyi reménye — mondotta a beszélgetés végén Werner Engst. Pataki László festéktől. Sztaszra szegezte eszelősen merev tekintetét. Tyihonov az ablak felé fordult. Az ég beborult, majdnem olyan sötét volt mint hajnalban. Pankova sírt. Sztasz visszaemlékezett rá, hogyan zokogott a díványon ülve Tánya édesanyja. A gondolatra megkeményedett a szíve. Visszaült az asztalhoz, összehajtogatta és eltette a papírokat. — Megnyugodott? Akkor folytassuk. De vegye számításba: ha ismét hazudik, akkor önmagát hozza, ahogy Tanyának írta. „rendkívül veszélyes helyzetbe.” Pankova bólintott. — De miért beszél velem ilyen gorombán? Hiszen ön jólnevelt ember ... — Azt szeretné talán, ha mademoiselle-nek szólítanám és összeütném a bokám? Engedje meg... önnek nem voltak etikai természetű meggondolásai, amikor fenyegető leveleket írt Akszjonovának. öt pedig megölték. Most nincs helye udvariaskodásnak. Az igazságra vagyok kíváncsi. Csakis az igazságra. Hajlandó ön a tiszta igazat vallani? Pankova ismét bólintott. Arcára kiültek az eleddig láthatatlan ráncok. — Miért írta ezt a levelet? — Lena olyan boldogtalan volt! És reménykedett benne, hogy Kosztya visszatér hozzá, ha ez az asszony békében hagyja. — Ismét nem mond igazat. — Miért? Sztasznak eszébe jutott az Akszjonova jegyzetfüzetében olvasott mondat— Ez a hazugság takarója, amelyet igazság-darabkákból varrtak, ön nagyon jól tudja, hogy Tányának fogalma sem lehetett Sztavickij családi helyzetéről. Pontosan ezért informálta őt a levelében. Ezután Tanya ajtót mutatott Sztavickijnek. Ezért nevetséges olyasfajta találgatásokba bonyolódni, mi lett volna, ha „ez az asz- szony békében hagyja”. Helyes? — Akkor nem jól fejeztem ki magam. Ennek nincs elvi jelentősége. — Nagyon is van. ön úgy számított, hogy levele hatására Tánya megijed és ráveszi Sztavickijt, térjen visz- sza a feleségéhez. így van? — Lehet, hogy így volt. De esküszöm, nem rossz szándékból tettem. Szerettem volna, ha kibékülnek. Ki tudhatta volna, hogy ... — 38 — — Hogy mindez gyilkossággal végződik, igaz? — Ehhez már semmi közöm! Hisz ez olyan rettenetes, megölni egy embert! — Félek, hogy nincs eléggé tudatában, mennyire rettenetes. Inkább arra feleljen: ki követhette el a gyilkosságot Bukova érdekében? — Esküszöm, nem tudom! — Tételezzük fel, hogy nem tudja. Van Bukovának valakije, ahogy mondják: udvarlója, aki mindenre képes érte? Pankova egy pillanatnyi habozás után válaszolt: — Igen, van. — Hirtelen hadarni kezdett: — De én mindössze néhányszor láttam... — Miért? Bukova nem szívesen mutatkozik vele? — Nem. Egyszeriben nem volt nekem rokonszenves. — Részletesebben! — Nem tud viselkedni. Túlságosan heves. Van benne valami... valami kétségbeesett megszállottság. — Hogy néz ki? — Magas, úgy emlékszem barna, sovány ... — Hogy hívják?- — Tyihonov lélegzetvisszafojtva várta a választ. — Ügy emlékszem, Nyika. Vagy Koka:., — Nyikita Kazancev? — kérdezte látszólag nyugodtan Sztasz. — Azt hiszem! Nem tudom a teljes nevét, de úgy emlékszem, Nyikának becézik. — Kérem várjon itt rám egy kicsit. Azonnal visszajövök. — Egy fél óra múlva, Vlagyimir Ivanics, kedvedre kibeszélgetheted magad Nyikita Kazancevvel, vagy ahogy feltételesen elneveztük: a Nyakiglábbal. Szaveljev már elment érte. Sarapov felnézett papírjairól: — Na nézd csak! Hát megtaláltátok? Jól van fiam Hogy sikerült? — Kiszámoltam. — Tessék? — Kiszámoltam, mondom. Ahogy Leveri er számította ki a Neptun bolygó létezését A telefonkészülék, tárcsáján. — Nocsak (Folytatjuk) — 39 — * V
