Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-19 / 165. szám
A vásárlók érdekében Kínálat és kereslet is van A legnagyobb jóindulattal sem lehet bútorüzletnek nevezni a Salgótarjáni Centrum Aruház „bútorboltját”. Két helyiségben összezsúfolódva vár vevőre az eladásra szánt bútorok egy része, míg a többit a volt bányai strandon tárolják. A kedves vevő ide is kifárad, ha kedvére való bútort talál magának. Kicsit meglepően hangzik, de így van: ez az üzlet az első félévben 10 millió forint értékben adott el különböző bútorokat, havi bevétele meghaladja a másfél milliót. A bevétel 50 százalékában készpénzért, a másik 50 százalékban pedig OTP-részietre vásároltak. Nekünk csak jót hozott. t. Az üzlet vezetője, Csákvári Jenő, beszerzőuton van, helyettese Márton Andrásné mondja: — kínálat és kereslet is van a bútoroknál, — majd így folytatja: — nekünk az új mechanizmus csak jót hozott. Lehetőségünk van a választásra, nem úgy mint régen, amikor mi „könyörögtünk” áruért. Hetenként meglátogat bennünket a BÚTORÉRT képviselője, s kínálja a különböző típusú bútorokat. Rendszeresen felkeres bennünket a Heves megyei Bútoripari Vállalat, a Miskolci Avas Bútorgyár megbízottja. Nemrég Pécsről jöttek hozzánk árut kínálni. A megyénkben Ipoly Bútorgyár pedig képekkel illusztrált prospektusban ajánlja megvételre különböző bútorait. Ki-ki kedvére valót — Milyen bútorokat kedvelnek a legjobban? — A modern lakószobákat. Keresik az Alföldi Bútorgyár A—65-ös 8 darabból álló garnitúráját. A Carbó Bútorgyár Firenze nevet viselő lakószobáját, a Nagykanizsai Bútorgyár Kanizsa elnevezésű bútorait. Ez utóbbiból tegnap 6 garnitúra érkezett, amelyből nyomban hármat el is adtunk. Kérik még a Debreceni Bútorgyár 18 darabos, 17 ezer forint értékű lakószobáját. Eléggé kedvelt az Avas-garnitúra is. Nagyon kedvelik még a Heves megyei Bútoripari Vállalat Tamara nevű, műbőrrel kombinált garnitúráját. Az Ipoly Bútorgyártól eddig csak kombinált szekrényeket kaptunk. Ma már ez nem kelendő cikk. Űj termékükből még nem kaptunk, erre a negyedévre ígérik. — Minden mennyiséget megkapnak? — Annyit rendelünk, amennyire szükség van, amit gyorsan el tudunk adni. Sajnos a helyszűke miatt sokszor azt sem tudjuk megmutatni a vevőknek, amink van. — Importbútorokat is árusítanak? — Igen, szovjet, lengyel, cseh, és jugoszláv garnitúrákat. Jelenleg csak szovjet bútorunk van. Ebből is csupán 4 garnitúra, a többi 20-at már eladtuk. Keresik a cseh bútorokat, a 047-es és a 4300-ast, sajnos nem igen kapunk belőle. — Hányféle konyhagarnitúra között válogathatnak a vásárlók? — Hatfélét tartunk, jelenleg azonban csak 3 fajtát tudunk ajánlani, azt is csak a hagyományosat, a festettet. Naponta ebből Is eladunk 3 garnitúrát. Jórészt a környező községek lakói vásárolják, de a salgótarjániak is megveszik. Mióta az új bérházakban beépített konyhabútorok vannak, azóta jelentősen csökkent a kereslet. Míg korábban egy hónapban 60—70, addig ma 30—40 garnitúra talál gazdára. Miért nem lehet a modernet kapni? A csongrádi és szolnoki bútorgyárak nem szállították le a vállalt határidőre a megrendelt mennyiséget. Ilyesmi máskor is előfordult. Nemcsak a moderneknél, hanem a hagyományosoknál is. Konyhagarnitúrából viszont nincs importárunk — közli Márton Andrásné. Bőséges az ellátás — Az egyedi darabokat kereső vásárlók miként tudják kívánságaikat kielégíteni? — Székből, heverőbői, re- kamiből bőséges az ellátás, színben és formában válogathatnak a vásárlók. Van két- és háromajtós szólószekrényünk is. Előadódik, hogy egy-egy szállítmány késik, emiatt rövid ideig hiányzik az egyik vagy a másik. Akinek íróasztalra, virágállványra van szüksége, azt is kaphat. A fotelekből azonban rapszódi- kus az ellátás. A mostoha körülmények ellenére az üzletben elért forgalom elsősorban a bolt dolgozóit dicséri. Olyan bútorokat kínálnak, amit hamar megvásárolnak. S ha olykor előfordul, hogy nem tudják azt adni amit a kedves vevő kíván, azért nem ők a hibásak. A gyakorlat bizonyítja, hogy a határidők betartása továbbra sem erénye egyik-másik bútorgyártó vállalatnak. Pedig ez egyik fontos előfeltétele annak, hogy hírnevét megtartsa, illetve öregbítse. Venesz Károly Víztárolók A dejtári termelőszövetkezet kertészetének eddig komoly gondot okozott, hogy bő vizet igénylő növényeket, virágokat csak egy helyen tudtak termeszteni — ott, ahol azt a mesterséges öntözőberendezés lehetővé tette. Az öntözött terület kiterjesztése érdekében nemrég nagy vállalkozásba fogtak Dejtáron. A Talajjavító Vállalat kotrógépeivel három, egymástól távol eső helyen ön- töaőmedencék létrehozásába Dejtáron kezdett — a József Attila Termelőszövetkezet megbízására. Az egyenként 20x40 négyzetméter alapterületű medencék űrtartalma 1500 köbméter lesz. Vízutánpótlásról a medencék alján levő bővizű források gondoskodnak. Már most, a földtömeg megmozgatásának időszakában olyan erős a vízképződés, hogy a munka zavartalan lebonyolítása érdekében külön szivattyú beállítása vált szükségessé. lv-elozetes Az érkezés és elutazás napja, amely a vöröskeresztes moz- Szerelem terméke címűt, a Ki (Szerda, 20.2Ó). Magyarul be- galom megalapítójára, Henry viszi át a szerelmet?, a Ha- szélő szovjet tv-film. Epikus Dunantra emlékezik, életének lállal élek, nem kenyérrel, és hangvételű játékfilmet látha- felidézésével; a XVIII. szá- a Versben bújdosót Berek tunk, amelyben az alkotók zadi svájci életviszonyokat is Kati és Kozák András tolmá- emberi lehetőségekről szólnak felelevenítő és népművészeti csolásában. Jelenet „Az érkezés és elutazás napja” című filmből, (A Televízió július 23-1 [szerdai] műsorához). a film nyelvén. Lehetőségekről, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagyunk vagy éppen ellenük teszünk: a támogatás, az egymás segítése mindig meglevő vagy megkereshető lehetőségeiről. Egy kisvárosban négy idegen — másmás korú, jellemű és úticélú — ember érkezik, ugyanabban a szállóban szállnak meg, s úgy adódik, hogy mindegyik tud valamit tenni a másik érdekében. Az ügyek elintéződnek, és a négy idegen barátként utazik el. I Svájci est. (Csütörtök, 18.05), A televíziós sorozat legújabb adása. Már eddig is eltölthet- tünk néhány kellemes estét a képernyő előtt e sorozat révén, s nyerhettünk bepillantást az adott ország televíziós műsorába: ezúttal a svájcit ismerhetjük meg... Igen bő választékú az összeállítás: tájfilm — Tavasz az Alpokban — ; dokumentumfilm — az „Akit mindenki tisztel”, — jellegzetességeket bemutató falufilm. — A faragott házak völgye —; a híres svájci óragyártás őskorát a mába átmenő emberről szól, „Az Engadiní órás” című film. Az üdvözletek Svájcból keresztmetszetet kíván nyújtani, a Szabadságon Svájcban pedig az idei mohtreux-i díjnyertes film. Végül a Rarnuz világhírű regényéből készült „Az űzött vad” című tv-játékkal zárul az összeállítás. Lirai riport Nagy Lászlóval. (Szombat, 19.35). A versek tolmácsolásán kívül, a művész személyével, saját szavaival előadott ars poeticájával, alkotói módszerével is megismerkedhetnek a nézők. A fiatalabb korosztály egyik leg- kiválóbbja, Nagy László ez évben kapta meg hazánkban a legnagyobb művészi elismerésnek számító kitüntetést: a Kossuth-díjat. Versei közül hallhatjuk a Tűz címűt, az Anyaképet, a Csontváryt, a Csehov: A medve. (Szombat, 20.20). Tv-játék Csehov egyfelvonásosából. A nagy író ezt a művét a korabeli kabarészínpadokon történő előadásra írta, ennek megfelelően elsősorban — az egyébként árnyalt lélektani megközelítéssel megírott darabnak — a humoros vonásai emelkednek ki. Az eredeti szövegen úgyszólván semmit sem kellett változtatni, a tv-adaptáció műfaji követelményeinek ragyogóan megfelelt a mű. Adám Ottó rendezte, csakúgy, mint a néhány év előtti Madách Színház-i előadást, a tv-játékban csak a szereplők változtak: az özvegyet Halász Judit, a szomszéd földbirtokost Somogyvári Rudolf alakítja. A történet — a férjét gyászoló özvegyet felkeresi valamely birtokában a szomszéd, majd feleségül veszi — Szellemes példázata annak, amit női pszichológiának, szeszélynek és következetlenségnek szoktunk nevezni. A. Gy. ARKAGYIJ VEINER-GEORGIJ VEINER: FORDÍTOTTA: KASSAI FERENC 10. Köszönöm szépen — mondta Sztasz, majd gyorsan hozzátette: — Nem kaphatnék egy pohár vizet? — Vizet? Amennyit csak akar. Harmadik napja rossz a csap, a szerelő rá se bagózik. — Az öreg dörmögve vezette Tyihomovot a konyhába. A kérdőív valóban ott feküdt a konyhaasztalon. Ugyanazok az „N” és „M” betűk ... Sztasz gyors mozdulattal zsebrevágta a papírost. „Nem forog fenn bűntény gondolta. — A lopás tárgya jelentéktelen, a cselekedet nem károsít meg senkit”. Szomjúságnak írmagját sem érezte, de kénytelen volt „maszkírozni” az akciót: nagyot húzott a vasízű, jéghideg vízből.. . Ezúttal ellenállás nélkül engedett a zár, s ez meg- örvend.eztette Tyihonovot: semmi kedvet nem érzett a szokásos bűvészmutatványokhoz. „Most fogom kihívni a lakatost!” — gondolta némi kárörömmel. Rálehelt megdermedt ujjaira, és tárcsázta a gondnokság számát. A kagylót nem vették fel. Sztasz órájára nézett. Ebédidő volt. Ma sem javítják meg a zárat. Tyíhonov íróasztalához ült, elégedetten nyújtotta ki a lábát. — Tehát — szólalt meg fennhangon — ahogy Leva Platkin mondotta az egyetemen: „Mit hozott a gólya?” Alighanem meghozta az első, mikroszkopikus győzelmet... — Halló! Szaveljev? Miért nem telefonálsz? Már régen itt vagyok. Legalább tíz perce. Na jó. rendben. Megmutattad Gyemidovnak Sztavickij fényképét? Nem ismerte fel? Helyes, nagyon helyes. Tessék? Hogy minek örülök? Megvan a magam édes titka. Reménykedjünk a hórihorgas utasban. Hatkor légy a telefonnál. Rohanunk a buszhoz. Négyzetekre osztott papírlapot vett elő a fiókból, s — 28 — akkurátusán, látható elégedettséggel besatírozta a kockát, amelyen ez a név állt: „K. M. Sztavickij”. Kedvtelve nézegette mufrkája eredjnényét. összehajtotta, a páncélszekrénybe süllyesztette, és sokáig elgondolkozva állt... TELEFONOGRAMM Bűnügyi rendőrség, Leningrád. 1966. február 18., 14 óra 25 perc. 171/í. sz. Kérem, sürgősen ellenőrizzék a megadott címen Pankova Jekatjprina Szergejevna polgártársnő betegségének, valamint leánya, Pankova Zinaida Fjodorovna ott-tartóz- kodásának .'tényét. Sürgős értesitést kérünk a 99-84-es telefonszámon. Aláírás: Sarapov. Leadta: Tyíhonov. Felvette: Petrovcev. Estefelé érkezett meg Trifonova, a bűnügyi szakértőcsoport vezetője: — Nincs mivel megörvendeztetnem. Nagyon nehéz feladatot adott. — A könnyűeket magam is megoldom — nevetett Sztasz. — Tudja, hasonló esetekben a szövet igen rosszul őrzi a nyomot. Az anyag sérülése csak a legritkább esetben árulkodik a fegyver formájáról. Az már most is világos, hogy Akszjonova kabátja és ruhája semmiféle lényeges információ alapjául nem szolgál. — Trifonova levette a szemüvegét, elgondolkodott, sóhajtott és így folytatta: — Más dolog a kardigán. Tisztában van vele ugye, hogy mi a negatív nyom? Tyíhonov válasza meglehetősen határozatlanul hangzott. — Nagyjából: olyasfajta nyom, aminek nem kellene lennie — magyarázta Trifonova. — Ügy tűnik nekem, éppen ilyen nyomot őriz a kardigán. — Nem értein — ismerte be férfiasán Tyíhonov. — Megmagyarázom — bólintott Trifonova. — Tegnap kifejtette nekem elképzeléseit a támadás mechanizmusáról, szólt a bizonyítékokról is. A kardigánt, amelyet hozzám eljuttatott, műszálból kötötték, na.gyszemű kötéssel. A kardigánban apró lyuk őrzi a támadás nyomát. Nos, érdekes kísérletet végeztem a kardigánnal, szögletes és kerek szúrófegyverrel többizben rekonstruáltuk a támadás lehetséges változatait, s a fegyver egyetlen esetben sem hagyott nyomot: átsiklott a szálak között... — 29 — Tyihonov lélegzetvisszafojtva hallgatta a szakértő szavait. — Ez alátámasztotta azt a feltevésemet — folytatta Trifonova —, hogy a hasonló típusú anyag csak közvetett ellenállást gyakorol a fegyver érintésére: a szálak kitágulnak és átengedik a pengét... — Ez lehetetlen — vetette közbe zavartan Sztasz. — Jöjjön fel a laboratóriumba, mindent bebizonyítok. — Trifonova halkan, de meggyőzően beszélt. Sztasz órájára nézett, öt perc múlva hat. Tárcsázott. — Szaveljev? Kések valamelyest. Vigyél magaddal valakit, s várjatok meg a Bajkál-szállodánál, a buszmegállónál. Legalább egy óráig várjatok. Addig itt leszek a Petrovkán. Felmentek az V. emeletre, Trifonova, s nyomában Tyihonov. A hosszú folyosón különös szerkezetek, hatalmas gépek, ládák. Egy beugróban tisztára súrolt „Volga” gépkocsi karosszériája állt, fényszórói összetörtek. A tulajdonképpeni laboratórium két kis szobában rendezkedett be. A falak mentén ott sorakoztak a padlón egy-egy nehezen felderíthető bűncselekmény vészjósló tárgyi bizonyítékai : lábnyomok gipszben, lefeszített zárak, rozsdás, erősen „használt” betörőszerszámok, a legkülönfélébb ruhadarabok, használati tárgyak. — Ismételjük meg a kísérletet! Szeretném, ha látná. A legkülönfélébb formájú, kerek és háromszögletű árakkal estek a kardigánnak, minden elképzelhető irányból lecsaptak rá, majd gondosan átvizsgálták a ruhadarabot. Az eredmény azonos volt: a kardigánon nem maradt semmiféle nyom, a pengék akadálytalanul hatoltak át a bolyhos műszálon. — Hogy lehet ez? — clprmögte értetlenül Tyihonov. — És a lyuk, amit találtunk rajta? — Mindjárt megvizsgáljuk mikroszkóp alatt — felelte Trifonova, és a műszerasztalra helyezte a kardigánt. — Nézze csak, a nyílás helyén egyenletesen szakadtak el a szálak, mintha borotvával metszették volna át. Figyeljen jól. Most újra átszúrom az árral. Mit lát? A mikroszkóp fantasztikus ábrát tárt Tyihonov elé. A szálak dzsungelében recés fejű acélszörnyeteg tűnt fel. A szörnyeteg előtt a „szálfák” engedelmesen széthajoltak, majd ismét békeszeretően összesimultak. — Ez pedig az a szem, amelyet késsel vágtam "szét. — Trifonova arrébb húzta a kardigánt. Tyihonov jól látta, hogy a vágás helyén egyenlő hosszúságú, borzas „bokrok” ágaskodtak. Néhány szál egészben maradt. (Folytatjuk) — 30 —
