Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-15 / 161. szám
Válaszol az állomásfőnok Ön miért uálSoztrst munkahelyet? Üres íaérotekkel nem szabad — Mi van a vizsqacsomagban ? Az ügyes asszony kétezreket keres — Ki altion odébb ( Mi újság Balassagyarmaton? Méntél ez«r óra pihenésre *— 16 millió sorba — Jön*e német brikett? — Közvetlen vonat Pestre Alaptalan volt a* az aggodalom, hogy az új mechanizmus bevezetésével munkaerőd felesleg lön létre, vagyis két évtized után » dolgozok át’ nwnetiJog megismerkednek a munkanélküliséggel. Valóban csak annyi történt, hogy megindult egy lübbé-kevésbé helyes irányú munkaerőmozgás A merev munkaügyi korlátozó intézkedések felszámolásával m ndenkjnek különösebb hátrányos következmény néfkül módjában áll megkeresni azt n munkahelyet, amely számára e egelőnyösebb. A dolgozók élnek s ezzel a lehetőséggel, bár a vállalatok nem mindig örülnek ennek. De miért is? Mert nemhogy munkaerő-felesleg lenne, hanem a iogtöbb iparág létszám- hiánnyá] küzd, az eltávozott dolgozókat újakkal pótolni nem mindig sikerül zökkenti nélkül, aminek a termelés, a nyereséges gazdálkodás látja kárát. Lassan az a helyzet áll elő, hogy az egyes vállalatok késhegyig menő harcot vívnak egymással a munkavállalókért, az sem ritka, hogy ennek érdekében időnként, nemcsak reális kedvezményekkel, hanem különböző ígéretekkel csalogatják, édesgetik magukhoz a másik gyárban dolgozó kvalifikált szakmunkásokat, vagy az egyszerű segédmunkásokat. * A Budapesti Kötő Htsz éalgótarjáni üzemének kapuján is tábla hirdeti, hogy munkásfelvétel van. Fischer Sándor üzemvezető elmondta, hogy 100—150 főve! szeretnék növelni a dolgozók létszámát, Amikor a fejlesztési elképzelés megvalósításának határidejére kérdeztem rá, egy szóval válaszolt: „azonnal”. Már minden munkahelyi feltétel adott a fejlesztéshez, a megvalósítást semmi más, csak a munkaerőhiány hátráltatja. Állandóan jelentkeznek ugyan üj, s új dolgozók, de nem olyan számban mint szeretnék. Mit tesznek, hogy kedvet csináljanak a lányoknak, asz- szonyoknak ahhoz, hogy náluk vállaljanak munkát? Erről beszéljenek azok, akik a legutóbbi időben létesítettek munkaviszonyt a Kötő Htsz salgótarjáni üzeménél. Mi vonzotta, mi késztette őket arra, hogy munkahelyet változtassanak? A valóság megfelel-e az előzetes várakozásuknak? — Korábban a karancskeszi termelőszövetkezetben dolgoztam — mondta Gordos Istvánná. — Jó volt ott is, csak az volt a baj, hogy folyamatosan nem tudtak a számunkra munkát adni. Olyan hónap is volt, hogy mindössze négy-—öt napot dülgazhattam. így aztán a kereset sem lehetett sok, azt gondolhatja. Pedig nekünk nagy szükségünk van a pénzre, házat építünk, minden forint számít.,» Többen említették, hogy jöjjek el dolgozni ide, amit Itt csinálunk az könnyű, tiszta, asszonyoknak való munka, s a fizetés se rossz. Ha letelik a tanulóidő, az 1300—1400 forintot meg lehet keresni. A láthatatlan csatornákon keresztül, a szóbeszéd útján minden irányban gyorsan terjed egy jó munkahely híre. Két kislány. Mészáros Magdolna és Trajbiár Mária figyelmét Is az ismerősök hívták fel az üzemre. — Amikor elvégeztem az általános iskolát, szerettem volna tovább tanulni — emlékezett vissza Mészára« Magdolna. — Az édesanyám beteg volt, így aztán úgy döntöttünk, hogy inkább dolgozni megyek. Három évig dolgoztam a szécsényí erdészetnél. Volt amikor csak 8—900 forintot vittem haza, de a csemeteültetéssel néha az 1600 forintot is meg lehetett keresni. A téli hónapokban volt a legrosszabb, akkor rendszerint a fizetés is, a munka !s kevés volt. A megyeri lányok mesélték, hogy itt milyen jó helyük van, mennyit keresnek, úgy gondoltam én Is megpróbálkozom. .. A két magyargécl kislány egyszerre került a szövetkezethez. Korábban Trajbiár Mária is a szécsényi erdészetnél dolgozott. Az új munkahelyükön, a hathetes tanulóidő alatt nemcsak megismerték, de megszerették munkájukat. Szavaik elégedettségről és bizakodásról árulkodtak. Alig leplezhető örömmel, izgatottsággal beszéltek arról, hogy rövidesen teljesítményben fognak dolgozni. Azon a M <Jü <J£vsser, s reméljük utoljára Legyen gazdája a wurlitzernek Az idő: pentek délután, pontosan egy óra. A színhely: Salgótarjánban a Pécskő -eszpresszó. Az ülóvendég rendkívül kevés, annál több a magát ringató, rángató, grimaszokat vágó teenager, vagy talán huligán? Ki tudja. Van közöttük érettségizett fiatalember, jó állásban levő ifjú, legtöbb talán? Ki tudja! A fiúk gyűrűjében egyetlen lány rángatja magát. A wurlitzert veszik valamennyien közre. Bár teljes közre vennék. Ugyanis a wurlitzer bömböl, ordít! Olyannyira, hogy a szórakozásra, vagy pihenésre vágyó vendégek kénytelen-kedvetlen, de felkelnek az asztal mellől, s otthagyják a preszót. A kiszolgáló — mondjuk meg őszi?tón — nagyon türelmesen felszólítja az ifjakat: ne nyúljanak a géphez, ne bömböltessék, hiszen a vendég mellett ő is ember, s a napi nyolcórás munkaidőben az idegei teljesen tönkremennek. Mi a válasz? Az egyik teenager, vagy huligán felugrik az asztal mellől, s fenyegeti a felszolgálót! Lapunk hasábjain már több esetben foglalkoztunk a Pccskő-presszó wurlitzerével. Volt, amikor az üzemeltetőt, a vendéglátóipari vállalatot, volt amikor a „kedves” vendégeket marasztaltuk el. Most viszont egyértelműen a „kedves” vendégeket, s javaslatot teszünk a vendéglátónak. Azt a bömbölést, amit néhány magáról megfeledkezett fiatalember idéz elő a wurlitzerrel, mindenképpen elítéljük. Különösen azt a felfogást, hogy két forintért — ennyibe kerül a gépen egy lemez lejátszása — „azt teszek amit akarok, az én pénzemért szól a muzsika!” semmiképpen nem engedheti meg a Pécs kő-eszpreszó. A jóérzésű, a nyugalmas, szórakozást kívánó vendégek érdeke sem ezt kívánja. A zene pedig szükséges az eszpresszóban? Mi akkor a teendő? Lenne egy javaslatunk, úgy, hogy a káposzta is megmaradjon, de a vendég is jóllakjon. Zárják el úgy a wurlitzert, hogy a,.kedves” vendég ne férjen hozzá — a zenét azonban mindenki élvezhesse. A „kedves” vendég rendelje meg a kért számot a felszolgálónál, fizesse le a két forintot, s a' megadott katalógus szerint a személyzet egy tagja gondoskodjék arról, hogy az igényelt szám. megfelelő hangerösségben a presszó valameny- nyi vendége számára élvezhető legyen. Nem nagy ügy ez. De javaslatunk megértésre találhatna, s ezzel még egyszer, s utoljára szólnánk a Pécskő-presszó wurlitzeréről. —somogyvári— napon, amikor találkoztam velük már a három „viszga- csomagon" dolgoztak, mindegyikhez 10— lü kardigán, vagy pulóver tartozik, Ha ezen bebizonyították, hogy a 600 forintos tanulóbérnél nagyobb teljesítményre képesek, ettől kezdve — munkájuktól és tehetségüktől, szorgalmuktól függően — teljes értékű tagjai munkahelyi kollektívának. Usztapszki Imréné, bar egy korosztállyal idősebb, mint a magyargéci lányok, mégis ba- sonló „cipőben” jár. mint ők, most ismerkedik a szakma fogásaival. Két évig dolgoztam az Öblösüveggyárban a kemence mellett — mondta Usztapszki Imréné. — Nem bírtam azt a munkál, amit ott kellett csinálni, a gázok, a levegőszeny- nyeződósek, a meleg, a fárasztó munka aláásták az egészségemet.. Fogyni. betegeskedni kezdtem, végül az orvos azt javasolta, változtassak munkahelyet. Egyik ismerősöm. Rácz Ottóné szervezett be ide az üzembe, aki már egy éve dolgozik itt, nagyon ügyes, szorgalmas asz- szony, fizetéskor nem ritka, hogy kétezer forintnál többet visz haza... Hétfőtől már én is gépen dolgozom. Bízom abban, hogy jó kötőnő les- belőlem és időve az '500—1608 forintot én is megkeresem. Az a fonjos, hogy a* am be becsületesen dolgozzon ne lógja el az időt, akkor nem érheti meglepetés. 1. Marton András, Balassagyarmat MÁV-allomásfőnöke mostanában nagyon elfoglalt ember Sok a dolga: vasutasnap, az állomási dolgozók munkaidejének csökkentése, aztán vá. gánycsere, menetidő-módosf tás... — A munkaidő-csökkentéssel kezdeném. A vasutasnap lezajlott már, arról kár volna beszélni. Legfeljebb annyit; jól sikerült, A munkaidő-módosítás sem újkeletű, július elsejével vezettük be, de a tapasztalatok még nem kristályosodtak ki. Elképzelhető, hogy a munkaidő jobb kihasználása érdekében apróbb, utólagos módosításokat hajtunk végre. — Hány embert érint a munkaidő-csökkentés? — Egyelőre hutvanat. Eddig 240—'250 órát dolgoztak havonta, ezután átlagosan kétszázat. 35 ember a szabad idő jobb kihasználása érdekében közbeváltást kap. A munkakörök rugalmas értelmezésével,' az egymásnak való besegítéssel, valamint azzal, hogy a holtidőt nem kell ledolgozni, egy év alatt az állomáson 1473 órát „takarítunk meg.” Ez 736,5 napot jelent. — Kiket- érint az időréndezés? — Forgalmi szolgálattevőket, kocsirendezőket, váltóőröket, akkumulátortöltőket. — Vgy hallottuk, a Balassagyarmat—Nógrádkövesd vonalon nyomtávszélesítés folyik, Erről szeretnénk hallani valamit, mivel a vonal nyom- távja épp olyan, mint bárhol az országban. — Azt kell mondanom, rosszul hallották, Nyomtáv- szélesítésről szó sincs, síncseréről annál inkább. Néhol 1889-es, 1890-es sínek vannak még a pályában. így érthető, hogy a vagonokat Igen alacsony tengelynyomással tudtuk csak közlekedtetni. A tengelynyomás emelkedésével a kocsikat 30 tonna terhelésig lehet majd kihasználni, A szerelvények sebessége is emelkedhet. — Mikor kezdődött a pályarekonstrukció? — Július hetedikén. Mivel a pályamunkás-toborzó nem járt sikerrel, a Józsefvárosi Pálya- fenntartási Főnökség a saját létszámából biztosított embereket. Most Magyarnándortól Balassagyarmat felé haladva végzik a síncserét, november hetedikére végeznek a munkával. — Mely vállalatoknak kedvez leginkább a vágánycsere? — / Elsősorban a vállalatok előtt — az állomást, illetve az utasokat említeném. Az állomás nem túl nagy; nem volt könnyű a kocsikkal úgy gazdálkodni, liugy ne legyen fennakadás. Azt az árut, amit eddig csak két kocsiba lehetett berakni a túlterhelés elkerülése miatt, ősztől kezdve egy vagonba Is be lehet majd pakolni. A vállalatok közül a TÜZÉP-el, a Kábelgyárat, a Fémipart Vállalatot, meg a nógrádkövesdi kőbányát érinti a tengelynyomás novel? edé. se. A TÜZÍlP-en keresztül a lakosságot is: az új pályán jöhet már a nehéz német brikett, ha van rá Igény, Balassagyarmaton is lehet majd kapni, — Mennyibe kerül a pálya- felújitás? — Tizenhatmillió- forintba. — Ezek után módosul majd a Balassagyarmat—Budapest menetidő? Mert a balassagyarmatiaknak az az egyik legnagyobb panaszuk, hogy a Budpestre utazás ideje két* ségbeejtően hosszú: 3,5—4 óra, — Tervbe vettük, hogy a vágányfelújítás után közvetlen vonatot indítunk Budapestre, s természetesen onnan vissza is. Teljesülhet a balassagyarmatiak régi és jogos kívánsága: két, két és fél óra alatt a fővárosban lehetnek. Baranyai László A munka, a munkafeltételek és a keresetek várható alakulása, ezek az elfogadható szempontok, amiket a munkaerő-toborzásnál a mérleg serpenyőjébe lehet dobni. A dolgozó joga eldönteni, marad, vagy egy házzal odébb áll. Az már viszont a társadalom, a népgazdaság közös érdeke, hogy mindenki olyan munkát végezzen, amely képességeinek leginkább megfelel, éppen ezért nem volna helyes a természetes munkaerő-áramlás elé akadályokat gördíteni. De legalább ennyire fontos — s ennek \ már nemcsak gazdasági, hanem egyben politikai vetülete van — megőrizni a folyamat tisztaságát, hogy felelőtlen ígérgetés, megalapozatlan, bár céltudatos híresztelések hatáséra egyetlen munkásember se vegyen vándorbotot a kezébe. Kiss Sándor Közvélemény-kutató lapok nvomán Parkosítás és parkvédelem „NINCS parkosítás elegeníő, ami. van, azt sem védik meg — írja több olvasónk. — Jó lenne e téren előbbre lépni. Fásítani, fásítani!” Olvasóink; véleményének első része vitára ad alapot, hiszen jóformán nincs Is Salgótarjánban olyan hely, amelyet még ne parkosítottak volna. A varos területén kereken 320 000 négyzetméternyi helyen ősparkok zöldellnek, ezenkívül pedig még 600 000 négyzetméter füvesített kultúrterület van. Űjobb es újabb parkok, zöld foltok tarkítják a várost. Alighogy felépül egy-egy új lakóház, megkezdik körülötte a parkosítást, füvesítést. Ezt teszik majd a 22-es és 23-as jelű épületeknél, és park díszíti Ví KEND majd az új vasútállomás előterét is. De a parkok védelme...? — Az elmúlt év őszéin 160 ezer forint értékben fasítöt- tunk a városban — mondja Nékám Ervin, a városgazdálkodási üzem vezetője. — Ám tavasszal szomorú tényként kellett konstatálnunk, hogy télen az őszi nagy munka 70 százalékát (!) tönkretették. Derékba tört fák, széttiport bokrok jelezték a vandál pusztítást. Salgótarján talajadottságai egyébként különösen megnehezítik a parkosítást, fásítást. A vékony termőréteg alatt néhol méteresnél Is vastagabb salakréteg húzódik, ide csak olyan fákat ültethetünk, ami igénytelen, a rossz földben is életképes. Az új lakónegyedekben sokszor azért nem lehet fásítani, mert ahol erre alkalmas hely lenne, ott kábelek, vezetékek húzódnak a föld alatt. Manapság könnyen előfordul, hogy évente akár többször is bontani kell ezeken a helyeken, márpedig a földmunka sorén megsérülnek, elpusztulnak a fák, Ilyen például a Pécskő utcai rész, ahol a járdaszegélyeken csak gyepesítettünk. Megtörténik, hogy a fásítási törekvések azért mondanak csődöt, mert az új lakónegyedek tervezésekor nem számolnak az igényekkel. A város központjában alig van lehetőség az autók parkírozására. Lábra kapott a hír, hogy éppen ezért a főtéri szép park — ahol pedig egészséges, dús lombú fák díszlenek — pusztulásra van ítélve. Kell a hely az autóknak.. - Ugyancsak nagyobb átrendezéseket terveznek a Lenin téri díszparkban is. — Egységes tervre lenne szükségünk — mondja Nékám Ervin. — Olyanra, melynek alapján nyugodtan dolgozhatnánk anélkül, hogy évek múltán fel kellene számolnunk munkánk eredményét, A VÁROSI tanács évente 1,5 millió forintot fordít a parkosításra, fásításra. (Jövőre az anyagi lehetőségek megduplázódnak. Idén ősszel Ismét 40—50 ezer forint értékű fát ültetnek, ám ennek javarésze a kitört, tönkretett fák pótlására szolgál majd. A salgótarjániakon múlik, hogy az újabb fásítási nekirugaszkodás eredménye milyen tartós lesz. Igaz, hogy tavasztól őszig parkőrök vigyáznak a fák, bokrok és virágok épségére. Sajnos azonban parkőr kevés van, s így mindegyikőjüknek nagy területet bíznak gondjaira. A városgazdálkodási üzem felkérte a város úttörőcsapatait, vállalnának védnökséget a parkok fölött Ígéretet kaptak is, csakhogy ©z kevés az üdvösséghez. Pedig más városokban, így Dunaújvárosban is — a parkoknak csodájára lehet járni! — szép eredményeket hozott az úttörők védnöksége, minden parkban ott a kis tábla, amely jelzi, hogy melyik őrs vette gondjaiba. Sokat segíthetne a helyzeten az Ingatlankezelő Vállalat szocialista brigádmozgalma, melyben a házfelügyelők is részt vesznek. A vállalások között szerepel a parkok védelme. Ennek a vállalásnak azonban csak úgy lohet eleget tenni, ha a házfelügyelők minden tekintélyüket latba vetve — és tekintet nélkül a rongáló gyerekek szüleinek leosztására! — nem csak a lakóházra, hanem a körülötte levő parkra is felügyelnek. Salgótarján szűkében vaj? a helynek. Kevés a játszótér, a futballozásra alkalmsa tér — összesen 12 gzabad grundot foglalhatnak el a gyerekek —, kellene korcsolyapálya, ródli- pálya. Mindez azonban nem lehet indoka a már meglevő parkok rongálásának. Lelkiismereti kérdés ez. és csakis társadalmi összefogással lehet megoldani. VALAHOGY úgy, ahogyan a Napsugár-lakótelepiek és a megyei tunács fölötti részen lakók teszik Szénül Márta NÓGRAD - 1969. július 15., kedd
