Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
A monográfia szerzőié: dr. Horváth István Történelmi lépték és rend Napfényben (Kulcsár József felvétele) Előző vasárnapi számunkban Szabó Béla szólott a megjelenés előtt álló Nógrád megyei monográfia második kötete megírásának körülményeiről. a történetírói célokról, forrásokról, illetve azok hiányáról, s még több más kérdésről. E kötet második részét dr. Horváth István írta, aki az 1918—19-es időszak nógrádi eseményeit dolgozta fel. — Véleményem szerint vállalkozásunk, az 1849-től 1919- íg tartó korszak történetének feldolgozása sikerrel járt — mondja. — Munkánk a megyei monográfia egy része. Korszakom feldolgozásánál, szerzőtársamhoz hasonlóan, arra törekedtem, hogy a kötet, s ezen belül az általam írt fejezet, forrásmunkaként is használható legyen. Több olyan tény, adat található a műben, amelyet most közlünk először. A munka jellegéből fakad azonban, hogy monográfiánk a rendkívül izgalmas részletkérdésekbe nem mehet bele. Miközben beszélgetünk, valóban a történelem elevenedik meg előttünk. Több mint ötven évvel megyünk vissza a szűkebb haza, Nógrád megye múltjába, s ez lehetővé teszi azt is, hogy a múltat és a jelent összehasonlítsuk. Most azonban a múltról beszélünk. Dr. Horváth István nem mond sommás értékelést a két forradalom korszakáról, s az azt közvetlenül megelőző Időről, mégis elevenen áll előttünk a kapitalizmus elnyomó jellege, s a munkásmozgalom története bizonyítja az ellene folyó bátor harcot is. Ez a küzdelem vitte előre a társadalmat, s ennek a harcnak legdicsősé- g'esebb ténye volt 1919, a Magyar Tanácsköztársaság időszaka. Természetesen, e korszakról, s annak nógrádi vonatkozásairól eddig is rendelkeztünk esetenként meglehetősen részletes irodalommal. Mégis, mi szól a kötet rendkívüli szükségessége mellett? — Az abszolutizmus, a dualizmus korszakáról, az első világháborút megelőző időszakról nem tudunk összefoglaló tanulmányról, tehát valóban pótlandó kötetre volt szükségünk. Ezt az időszakot szerzőtársam, Szabó Béla dolgozta fel. Az általam vizsgált kor, az őszirózsásnak nevezett 1918-as polgári demokratikus forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság időszaka ösz- szefoglaló megyei monográfiájáról ugyancsak nincs tudomásunk. Mégcsak megyei eseménytörténettel sem rendelkeztünk. ' Résztanulmányok, egyes dokumentumok közlése segítette a munkámat. Ügy érzem azonban, hogy a legfontosabbat, a történelmi folyamat bemutatását , megyei vonatkozásban nekem kellett elvégeznem. Éppen ezért nem törekedhettem az időszak kuriozitásainak közlésére, bár jócskán tudtam volna ilyen jellegű anyaggal is szolgálni. Célom a társadalom fejlődése törvényszerűségeinek vizsgálata és bemutatása volt az adott időszakban Nógrádban. A kutató- és feldolgozómunka során történelmi léptékkel igyekeztem a törvényszerűségeket kitapintani, utána rendet teremteni közöttük. Hálás téma, hasznos munka e korszak tudományos feltárását elvégezni, hiszen a társadalmi változások új embereket is teremtettek. Az iparmedence munkássága, miközben harcolt a társadalmi haladásért, maga is fejlődött. Politikai csatái, harcos állás- foglalásai esetenként nemcsak Nógrád megyei, hanem országos szempontból is fontosak voltak. A párt és a mozgalom hatalmas szerepet játszott a korabeli politikai életben, e tény ma sem homályosodik el. Dr. Horváth István arról is szól, milyen anyagok segítették e korszak feltárásában? — A korra vonatkozó anyag meglehetősen hiányos — hangzik a tájékoztatás. — A korabeli hétköznapok történe— Szeretnénk megbeszélni: hogyan érzik magukat, milyen munkakörülményeik vannak, miben lehetnénk segítségükre? A mondat nemrégiben azon az értekezleten hagzott el, melyet a megyei pártbizottság hívott egybe a Nógrádban élő képzőművészeknek. Jedlicska Gyula, a megyei pártbizottság első titkára kérdezte meg a jelenlevőket és felvázolta azokat a feladatokat és gondokat, melyek jelenleg és a jövőt illetőleg a megye párt- és állami vezetőit foglalkoztatják. Ezek a gondok gazdasági természetűek, s bár a művészet szerepe a szocialista társadalom életében korántsem lebecsülendő, mégis érthető, magyarázható, hogy ez utóbbiakra mostanában kevesebb figyelem jutott. Ezért is éreznék szükségesnek a megye vezetői a művészekkel való találkozást és beszélgetést, s az értekezlet tapasztalatai szerint valóban nem volt haszontalan a találkozó, — bár érzésem szerint a témakör nem annyira a művészek közvetlen ideológiai-alkotó gondjait, a képzőművészet esztétikai nézetkülönbségeit, azok egyeztetési lehetőségeit érintette, inkább azokat a mindennapos problémákat, melyekkel a mindennapok gyakorlatában foglalkozni kényszerülnek. Olyan panaszok például, hogy drágultak a művészeti munkaanyagok, magas a műtermek bérleti díja, az országos megbízatásoknál nem, vagy csak legritkábban jutnak feladathoz vidéki alkotók. Persze, szőnyegre kerültek a tanácskozáson mélyebb vonu- latú kérdések, kívánságok is. Szó esett többek között arról, — ezt Iványi Ödön, a területi téré vonatkozóan a Nógrád megyei levéltárban több anyagot találtunk, bár a fontos fő- ispáni anyag e korszakból hiányzik, s ezt igen nehéz tudományos igényű műben pótolni. Dr. Horváth István számára személyes okból is rendkívül izgalmas volt a monográfia szerzőgárdájának tagjaként a kutató- és írói munka végzé- se. — Ügy fogtam fel ezt a megbízatásomat, mint előlegezett bizalmat, mert hiszen ez életem első tudományos tevékenysége. Ezt a lehetőséget, erőmhöz és képességemhez mérfgn, igyekeztem jól kihasználni, s munkám eredményeként hasznos, megbízható anyagot összeállítani. Mennyire sikerült? Ezt mindenekelőtt a megye történetének más kutatói és az olvasók döntik majd el. Ezzel a feldolgozással, természetesen, dr. Horváth István számára sem fejeződött be az a munka, amely szövetség megyei titkára említette, — hogy a jobb kibontakozás érdekében megyei téren szabadabb utat kellene teremteni a művészeknek az alkotómunkához. Fel kellene frissíteni az üzemekkel, a termelőszövetkezetekkel a korábbi szocialista szerződéseket, melyek mindkét fél számára értékes előnyökkel járnak. Anyagi bázist jelentettek az alkotóknak, ugyanakkor jelentősen segítették a képzőművészeti ízlésnevelést is. Ennek a nevelőmunkának az eredménye ma már, hogy a múlt év tárlatait Salgótarjánban mintegy 35 ezer ember nézte meg, s ha ez a szám nem is ad hű képet mindenről, any- nyi bizonyos, hogy a képzőművészek tevékenysége me- gyeszerte jótékonyan érezteti hatását. Biztató jeleket foghatunk fel erről a különböző járásokból, főképp Pásztóról, de más helyekről is. A képzőművészet iránt azonban nem egyik napról a másikra megoldható feladat általános érdeklődést kelteni. Az embereknek hosszú éveken át szinte egyetlen problémájuk az volt, hogy el kell vetni a búzát, teljesíteni az üzemi tervet. Ez természetes, hiszen mindenki a jövedelme után él vagy jól, vagy rosszabbul, de most már elérkezett az ideje, hogy az átfogó kultúrpolitikai elgondolásokban szerves részt kapjon a képzőművészeti program is. Czinke Ferenc grafikusművész arról beszélt, hogy az ipar, a mezőgazdaság — általában az anyagi szféra gondjai mellett most már időszerű beszélni arról is, milyen helyet foglal el a művészet a az időszak problematikájával foglalkozik. Számos, viszonylag apró, de nem elhanyagolható részlet tudományos feldolgozása még hiányzik. Például 1918. október 30-án tüntetés volt Salgótarjánban, és a Nemzeti Tanács viszonylag későn, november 3-án alakult meg, tehát a közbeeső néhány nap a további kutatás számára több fontos dolgot rejtegethet. Az egyes pártok tevékenységét is csak a legfontosabb tények közlésének erejéig dolgozták fel a szerzők. A részletek még sok adattal szolgálhatnak e vonatkozásban is. Dr. Horváth István további terveiről ezt mondja: — Engem még érdekel az előzmény. Szeretném történelmi magyarázatát adni annak, milyen volt az az út, amíg Nógrád megye történetében eljutott 1919-ig. Különösen érdekel a marxizmust megelőző liberalizmus hatása a megye közgondolkozására, politikai életére. Igaz, ez XIX. századi probléma, a vizsgálatra azonban mindenképpen jogosult. Ez irányú kutatásom eredményét a későbbiekben önálló tanulmányokban szeretném nyilvánosságra hozni. Tóth Elemér társadalom életében. Ezt meg kell találnunk, de látnunk kell, hogy mi az, amiből élünk. Az új gazdasági mechanizmus kulturális ■ életében is átorientálódást kíván, ami meghatározza a művelődési élet helyét, szerepét. Egyetértett a tanácskozás, hogy a megyének a képzőművészet terén az újabb években jelentős szerepe van országszerte. Kulturális kisugárzó hatása egyre nő; a kiállítások számában és minőségében szintemelkedés mutatkozik. A tárlatok megtettek mindent annak érdekében, hogy a művészeti élet fejlődését úgy értékeljük, ahogy társadalmi hasznosságuk kívánja. Szó volt a képzőművészeti ismeretterjesztés szélesítésének lehetőségeiről is. Felvetődött többek között Szécsény, Rét- ság s a nagyobb községek sorából Mátrakeresztes, ahol helyi tárlatokat rendezhetnének — többek között az állami gazdaság, a termelőszövetkezet közreműködésével, hogy anyagilag is jó legyen a művészeknek. A képzőművészek tanácskozása felemlítette az országos rendezvények lehetőségét. Beszélhetnénk például az egyedi rajzkiállítások megrendezésének jogáról, de _ ugyanúgy arról is, hogy a megye képzőművészei több lehetőséget kapjanak az országos megbízatások kivitelezésében. Szeretnék a megye képzőművészei a szlovák művészekkel újból felvenni a korábbi kapcsolatokat, ehhez szintén támogatást várnak a megye vezetőitől. Barna Tibor Becsapott Megyénk irodalmi, kulturális folyóiratának, a Palócföldnek szerkesztősége előfizetőket „gyűjtött” és szerzett is a folyóirat 1969. évi számaira. Az előfizetők panaszkodnak, mert becsapva érzik magukat. A negyedévenként megjelenő folyóiratért még a, múlt év végén befizették az előfizetési díjat, ám Palócföldet a mai' napig nem láttak. A folyóirat első negyedévi száma régen megjelent már, s az.újságárus pavilonokban kapható. Az előfizetők csak várnak, s a szervezőt ostromolják kérpalócok... déseikkel. A szervező sajnos nem tud mást mondani, minthogy a pénzt átadta a névsorral, s a lakcímekkel együtt. Egy hónap múlva a második szám is megjelenik. Lenne egy javaslatunk: ha már eddig nem küldték az illetékesek az első számot, legalább küldje együtt a második számma! a megjelenéskor. A legjobb lenné azonban, ha azonnal intézkednének. ‘ Szerény véleményünk szerint jövőre így nagyon nehéz lesz előfizetőket szerezni a Palócföldnek. Legalábbis ilyen hozzáállással nem. Tanácskoztak a képzőművészek fyaseÍPhap} jegyzet A „kedves vevő" Nehezen igazodnak el manapság a háziasszonyok a zöldség- és gyümölcsárakban, lapokban egyik ismerősöm sértődötten újságolta, hogy milyen kalandokban volt része, miközben egy kiló földiepret szeretett volna vásárolni. Az élelmiszerboltokban 20 forintért, a piacon kívüli magánstandon huszonnégyért, és a piac területén a MEK és termelőszövetkezetek árudáiban 5—16 forintért kínálták az illatos szamócát. Meghökkentette a rendkívüli áringadozás, de sértődöttségét mégsem ez okozta. Mint elmondotta, a 20 forintnál drágább szamóca eredete után érdeklődött, s megjegyezte, nem érti, hogyan lehet ilyen drága még mindig. Erre az árusító ingerülten azt mondta: „Ha nem akar vásárolni, ne zavarja a forgalmat!” Mivel ő nyugodtan, éS udvariasan viselkedett, hasonló hangnemre várt. Igyekeztem az árusokat védeni. Arra hivatkoztam, hogy nagy a meleg, bizonyára sok volt a vevő, és így tovább. Bevallom azonban, hogy érveimmel magamat sem tudtam tökéletesen meggyőzni. Mert ha valakitől tapintatra várhatunk, akkor az eladótól, akinek érdeke is, hogy a vevő elégedetten és főként teli szatyorral távozzon, mindenkinél jobban elvárhatjuk a közvetlen és udvarias fogadtatást. Hiszen még itt sincs az igazi nyár! (Bár májusban már átéltünk egy előkánikulát!) la így kezdődik, mi lesz ezután? A kérdés szinte kényszerít rá, hogy elidőzzünk háziasszony imerösöm és általában a háziasszonyok panaszainál. Mindenekelőtt a termeltetés szemszögéből érdemes vizsgálódni. Nem mindegy ugyanis, hogy a tavaszvégi és nyáreleji napokban, amikor tudvalévőén vitaminszegénység és vitaminéhség lép fel a szervezetben, mivel táplálkozunk. Ilyenkor van a legnagyobb szükség a bőséges, vitamindús zöldség-gyümölcs ellátásról. Megyénk székhelyén és az iparmedencében mégis előfordult az idén is, hogy nem lehetett időnként elegendő fejessalá(f.t, zöldhagymát és olykor még retket sem kapni. Nagyon jól tudjuk, hogy a kereskedelmi szervek, elsősorban a MEK, ezeket az árukat általó.ban idegen megyékből hozza, azt is, hogy ilyen esetben a nagyobb méretű behozatal gazdaságos, mitöbb az alföldi megyék sok esetben nem is tárgyalnak a. kisebb tételekről, viszont a nógrádi piacok és üzletek a drágább primőrből, vagy korai árukból csak kevesebbet hajlandók átvenni. Mégis azt kell mondanunk, hogy a jobb, tökéletesebb ellátásra a lakosság jogos igénye kötelez, tehát az eddiginél merészebben kell vállalni a kockázatot. S ennek érdekében helyes az a mozgalom is, amelyet egy közelmúltban megtartott ankéton a NOGRAO Szerkesztősége kezdeményezett, a Salgótarján és az iparmedence környékén levő mezőgazdasági üzemek számára: létesítsenek kertészeteket, hozzák létre az ellátáshoz szüksé- kes zöldövezetet. Mert, ha a primőr gondját nem is, a korai zöldségfélékkel történő ellátást ezáltal megnyugtató módon meg lehetne oldani. Még akkora áldozatvállalást sem kívánunk, mint amilyenről a, pécsi MEK és ZÖLDÉRT kezdeményezéséről érkezett hír: ott ugyanis az első zöldborsószállítmányokat, haszonkulcs alkalmazása nélkül a tavalyinál kilónként 10 forinttal olcsóbban hozták forgalomba. Olyan elképzelésekre gondolunk, mini amilyenről Mátraverebélyből kaptunk tudósítást: eszerint a fogyasztási szövetkezet a helyi tsá-tl karöltve társulás formájában mozgó árusítás bevezetését tervezi. Igen fontos dolog, ho()y a nyárias hőséghez igazodjon a zöldség-gyümölcs, valamint az élelmiszerüzletek áruellátása. Persze jól tudjuk, hogy az árak nagyarányú ingadozása kapcsolatban áll azzal a mozgással is, amelyet az új mechanizmus rendszere idézett elő. Megszaporodtak az áruellátás csatornái és forrásai, s ez megérződik az árakon is. Ahol kevesebb a közbeiktatott állomás, rugalmasabb, bürokráciamentesebb a: áruellátás, ott az üzletek és standok jobbár tudnak alkalmazkodni az árak természet::: eséséhez. Mindez nem jelenti azt azonban hogy az eladó udvariatlan, goromba lehet. A vásárlók érdekében megtett gyakorlati intézkedésekkel szinte egyenértékű az a lélektani hatás, amelyet az udvarias kiszolgn - lás idéz elő. Nem mindegy az, (és főleg a kánikulai hőségben nem!), hogy milyen figyelemmel és türelemmel fogadják, várjál- szolgálják ki a kereskedelmi és vendéglá egységekben az úgynevezett kedves vevő Ahol az eladó úrrá tud lenni azokon a körülményeken, amelyek emberileg őt is legi- 'alább annyira befolyásolják, mint a fogyasztót, akkor nagy szolgálatot tesz a társadalomnak. Az új mechanizmus gazdaságii: <■ úgyis ezt a követelményt állítja a szolgálta : és kereskedelmi egységek dolgozói elé, s ez: emberi, öntudatbeli, erkölcsi tényezők szintúgy kötelezővé teszik. Legyünk tehát elnézőek egymáshoz, előzékenyek és tapintatosak, mert csak így tehetjük kellemesebbé mindennapi életünket!...
