Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-11 / 132. szám

Kádár János beszéde a moszkvai tanácskozáson (Folytatás az 1. oldalról.) csönösen előnyös, sokoldalú kapcsolatok kiépítésére tö­rekszik, de komoly akadályát képezi a kapcsolatok rende­zésének és fejlesztésének, hogy az NSZK mind ez ideig nem hajlandó elismerni a fa­siszta Németország veresége után kialakult európai hatá­rokat. Nem akarja elismerni a két német állam létét, a Német Demokratikus Köz­társaságot, a béke és a szo­cializmus fontos európai pil­lérét. A Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületének legutóbbi, budapesti ülése konstruktív kezdeményezést tett az európai béke, az eu­rópai népek kollektív bizton­ságának megteremtése érde­kében. Első lépésként egy összeurópai tanácskozás lét­rehozását javasoltuk. A fel­hívás kedvező visszhangja a lépés helyességét és időszerű­ségét bizonyítja. A munkát folytatjuk. Egy új, minden eddiginél pusztítóbb világháború kirob­bantásának megakadályozása, a béke védelme és tartóssá tétele változatlanul korunk alapkérdése. A társadalmi forradalom korszakában élünk és annak útját I«enin, az orosz bolsevikok, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom nyitották meg. Ugyanak­kor egy gyorsan fejlődő tu­dományos és technikai forra­dalom időszakában is élünk. A kommunista és munkás­pártokra, világmozgalmunkra rótta a történelem a magasz­tos feladatot: vezessék a har­cot; az emberi tudás vívmá­nyai ne az ember elpusztítá­sára, hanem felszabadításá­ra és boldogulására szolgálja­nak. Küzdünk a leszerelésért Mi, kommunisták küzdünk az általános és teljes leszere­lésért, hogy az emberiség lát­határa derült és minden fe­nyegetéstől mentes legyen. De addig is, amíg ez egykor majd valóra válik, támogatunk minden ésszerű lépést, amely ebbe az irányba vezet. Minden dolgozó ember, kommunisták és nem kom­munisták, világszerte várako­zással tekintenek tanácsko­zásunkra. Azt várják tőlünk, hogy szilárdabbá váljék az agresszorokkal, a békebon­tókkal szemben a béke front­ja. A magyar küldöttség tá­mogatja tanácskozásunk bé- kefelhívás-tervezetét, annak ismételt kinyilvánítását, hogy a kommunista és munkáspár­tok készek minden számba- vehető erővel és tisztességes emberrel összefogni az embe­riséget fenyegető új háború veszélyének elhárítása érde­kében, a béke védelmében. Tiszteli elvtársak’ A kommunista világmozga­lom méreteiben kiterjedt. Testvérpártjaink létrejöttek és'dolgoznak a Föld csaknem > alamennyi országában, ere­jük nőttön nő. A marxiz­mus—leninizmus eszméi alap­ján önállóan alakítják poli­tikájukat és harcolnak mun­kásosztályuk. népük érdekei­ért és az internacionalizmus jegyében egyesítik erejüket az imperializmus nemzetközi erőivel szemben. ? örckszank a kupesolatok Jejlesztesére A viszonyok, amelyek kö­zött pártjaink dolgoznak, rendkívül eltérők. A kommu­nista és munkáspártok azok- Oun az országokban, ahol már győzött, épül a szocia­lizmus. a kormányzás felelős­ségét viselve dolgoznak. Egyes kapitalista országokban ha­talmas legális pártokként, másutt féllegális, illegális vi­szonyok között, kegyetlen ül- jjö-Zsnek kitéve harcolnak. Amikor arról van szó. hogy nemzetközi síkon összehangol­juk erőfeszítéseinket, erősít­sük egységünket a közös, im­perialists ellenseggel szemben, kötelességünk, hogy figyelme­sen meghallgassuk egymást és kölcsönösen, egymás helyzeté­nek minél jobb megértésére törekedjünk. A három kontinens tizen­négy országát magában foglaló szocialista világrendszer a nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb történelmi vív­mánya — az imperializmus elleni világméretű harc fő ereje. A szocialista világrendszer fejlődése függ azoknak a fel­adatoknak a megoldásától, amelyek az egyes szocialista országokban felmerülnek, de nem kevésbé attól, hogyan tudjuk kihasználni azokat a hatalmas erőket, amelyek a szocialista országok hatékony és sokoldalú együttműködésé­ben rejlenek. A Magyar Nép- köztársaság nagyra értékeli a Varsói Szerződés szervezeté­ben és a KGST szervezetében kialakult szocialista együttmű­ködést és aktívan törekszik a kapcsolatok és az együttműkö­dés fejlesztésére minden szo­cialista országgal. A kapitalizmus korszaka magával hozta, hogy a hala­dás és a reakció erői nem csu­pán elszigetelten, egyes or­szágokban állnak szemben egymással, hanem nemzetközi­leg, világméretekben is. Már akkor, amikor a nemzetközi tőke vérbefojtotta a Párizsi Kommünt, Marx rámutatott arra, hogy a munkásosztályt a kozmopolita tőkével szembeni védekezés vitte el a nemzet­közi összefogáshoz. Magyarország példája Az imperialista tőke a je­lenlegi helyzetben sem mond le arról, hogy a szocialista rendszert megdöntse, vagy legalábbis, hogy megkísérelje egyik vagy másik szocialista országot kiragadni a közösség­ből. A magyar munkásosztály, népünk történelmének örök időkre szóló figyelmeztetése az első munkáshatalomnak, az 1919-es Magyar Tanácsköztár­saságnak a nemzetközi impe­rializmus által külső fegyveres erővel, az antantcsapatokkal történt leverése. Az élet úgy hozta magával, hogy a szocialista társadalom építésének útjára lépett ma­gyar népet még egy súlyos megpróbáltatás érte 1956-ban. Az ismert, és ténylegesen fennállott hibákba kapaszkod­va, a szocializmus híveinek megzavarodottságát, a revizio­nisták bomlasztó munkáját ki­használva a nemzetközi im­perializmus által bátorított és támogatott hazai reakció erői véres ellenforradalmi felkelést robbantottak ki. Magyarország példája jól mutatja, hogy az imperialisták hogyan kísérlik meg minden időben a legkülönbözőbb úton és módon az új, fejlődő szo­cialista országok államát, ha­talmi rendszerét aláásni, fella­zítani, s ha lehet, megdönteni. Pártunk, munkásosztályunk, a magyar nép megtanulta, ho­gyan és mivel kezdődik az el­lenforradalom, milyen, ami­kor már felülkerekedik, s ál­arcát levetve nyíltan lép fel. Az 1956-os ellenforradalmi fel­kelés nemrégen volt; tanulsá­gai még elevenen élnek. Az a széles körű politikai vita. amely az 1956-os ma­gyarországi események körül volt, s amelyik a csehszlová­kiai események megítélésében még ma is folyik, ugyancsak meggyőzően bizonyítja, hogy egy szocialista ország fejlődé­se. vagy esetleges megtorpa­nása, válsága, milyen fontos kérdése a nemzetközi osztály- harcnak és azt is, hogy ezek megítélésében az osztályszem­pont a döntő. Érdekeink azonosak A csehszlovákiai események­kel kapcsolatosan egyes test­vérpártok képviselői felvetet­ték, hogy a szocialista orszá­gok vezetői ne keverjék össze a proletár internacionalizmus kérdését az államérdekekkel. NÓGRÁD - 1969 Kinin* 11.. *i*rdo Látnunk kell, a tapasztalatok azt bizonyítják: amikor egy szocialista ország sorsáról van szó, akkor mindenki érdekelt. A proletár internacionaliz­mus és az államérdek össze­függéseit pedig — szocialista országokról lévén szó — he­lyesen kell értelmezni. A szo­cialista országokat kormány­zó pártok kommunista pártol*:. A pártok és a népek célja ezek­ben az országokban a szocialista társadalom felépítése, a kom­munizmus megteremtése. A szocialista országok belső tár­sadalmi rendszere és egymás közötti kapcsolatai azonos el­vekre épülnek, azonosak cél­jaik, ennélfogva alapvető ér­dekeik is közösek. Egyetlen kommunista párt és egyetlen szocialista ország sem erősödhet a többi kárára, vagy gyengülése árán. Ezért a szocialista országok vezetői nem választhatják szét egy­mástól a proletár internacio­nalizmus kérdését és a szo­cialista országok államérde­keit. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Magyar Népköz- társaság sohasem tagadta, hogy érdekelt a csehszlovákiai eseményekben. Ez nem is le­het másképpen szövetséges szocialista országok esetében. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság szomszédos or­szágok, szocialista társadalmat építő népeiket történelmi sors- közösség kapcsolja össze. Pártunk Központi Bizottsá­gát, országunk kormányát a csehszlovákiai események min­den fázisában, minden csele­kedetében az internacionaliz­mus elve, a szolidaritás érzése vezette, és semmi más. Mi abban vagyunk érdekeltek, azt kívánjuk és csak azt, hogy a csehszlovák társadalom kér­dései szocialista megoldást nyerjenek. Nem engedünk bomlasztást Kedves elvtársak! A tanácskozás elé terjesztett dokumentum-tervezet, értékel­ve a szocialista országok sze­repét az imperializmus elleni harcban, méltatja a fejlődést, amely országainkban végbe­ment, s utal a problémákra és a feladatokra is. Ügy véljük, hogy ez így helyes. Pártunk munkáját a fejlődés új köve­telményeinek megfelelően tö­rekszünk fejleszteni, a szo­cialista építőmunka eredmé­nyeit pedig tovább gyarapíta­ni. Ugyanakkor azt is nagyon jól tudjuk, ha nem dolgoznunk módszeresen a fellelhető hibák kiküszöböléséért, azzal csak a szocializmus ügyének ártunk. Emellett azt is hangsúlyoznom kell, hogy a hibák elleni harc címén nem engedjük és nem engedhetjük meg a szocialista rendszer becsmérlését, azt, hogy magát a rendszert tá­madják. Nálunk, Magyarországon politikai, erkölcsi és tételes törvény, hogy a dolgozók államára kezet senki sem emelhet és semmiféle „újítá­si” célzattal sem fogjuk, és nem engedjük fellazítani, vagy szétverni azt. Kedves elvtársak! A szocializmus útjára lé­pett országok mindegyike számos sajátos vonással gaz­dagította a gyakorlatot. Bi­zonyos, hogy a szocialista tár­sadalom építése az utak és a formák még nagyobb válto­zatosságát fogja felmutatni a jövőben. Sem a jelenben, sem a jövőben nem mente­sülnek pártjaink azonban at­tól a legfőbb marxista—leni­nista követelménytől, hogy érvényesítsék a szocializmus építésének általános, közös törvényszerűségeit, és egy­idejűleg vegyék figyelembe országaik adottságait, törté­nelmi és nemzeti sajátossá­gait. Pártjaink önállóak, a szo­cialista országok szuverén és független országok. Országa­ink szuverenitása, népeink nemzeti függetlensége szocia­lista társadalmi viszonyokkal párosul, azokra alapul. A jelenlegi történelmi szakasz­ban országaink szuverenitá­sát. nemzeti függetlenségü két egyrészről a többi szocia­lista országgal fennálló szö­vetségünk, másrészről társa­dalmunk szocialista alapjai­nak szilárdsága és tovább­fejlesztése biztosítja minde­nekelőtt. Nehézségeket okoz Vek ing Nem feledhetjük egy pil­lanatra sem, hogy a kommu­nista és munkáspártok ön­álló tevékenységét, sőt létét, a szocialista országok szuve­renitását, nemzeti független­ségét és fejlődésének lehető­ségeit a kapitalista országok reakciós körei, a nemzetkö­zi imperializmus szüntelenül támadja és veszélyezteti. Im­perialista ellenségeink vilá­gosan felismerték, csak ak­kor számíthatnak sikerre a szocialista világrendszer ellen Irányuló ellenforradalmi ter­veikben. ha sikerül réseket nyitni és ellentéteket támasz­tani a szocialista országok kö­zött. A szocialista eszme hívei­nek azonban semmilyen vi­ta hevében sem szabad le­térniük az osztályalapról. Mi, magyar kommunisták, a leg­határozottabban elutasítjuk azokat a nézeteket, amelyek a szocialista orsíágokat „na­gyok” és „kicsik” címén akar­ják elkülöníteni és elválasz­tani egymástól. Kedves elvtársak! Nem lehet nem beszelni ar­ról, ami ma a nemzetközi munkásmozgalom legfőbb gondja, a nemzetközi helyze­tet bonyolító egyik legnagyobb kérdés. Okmány tervezeteink nem foglalkoznak a kínai ve­zetők politikájával; ez annak a meggondolásnak a következ­ménye, hogy a tanácskozás ok­mányaiban mellőzzük egyes pártok bírálatát. Mégis, az im­perializmus elleni harcról, egy­ségünk erősítéséről szólva, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a letagadhatatlan tényt, hogy ma a kínai vezetők, s követőik politikája egységtö­rekvéseink nagy akadályozója és rendkívül bonyolítja, nehe­zíti az imperializmus elleni harcot. A kínai vezetők mai politikája objektíve a legna­gyobb ajándék, előny és re­mény a nemzetközi imperia­lizmus számára. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága természetesen sajnálja, hogy a Kínai Kommunista Párttal így alakultak a dolgok, de az el­vekben nem lehet magalkuvás és semlegesek sem lehetünk. Bennünket továbbra is a ba­rátság és a szolidaritás őszin­te érzése tölt el a kínai nép iránt, amely most súlyos tra­gédiát él át. Bízunk abban, hogy Kínában a szocializmus vívmányai nem mennek ve­szendőbe, hogy e nagy forra­dalmi hagyományokkal ren­delkező nép képes lesz leküz­deni a nehézségeket és újra bekapcsolódik közös harcunk­ban ez elsősorban a kínai nép, de a haladás minden erejének és hívének érdekében áll. Ki vállalja a legtöbbet? Kedves elvtársak! 9 Magától értetődő, hogy a? imperializmus reményeket fűz azokhoz a nézeteltérésekhez, amelyek jelenleg megvannak a szocialista világrendszer orszá­gai között, és a nemzetközi kommunista mozgalom sorai­ban. Az imperialisták a „haladó szocializmus”, az „önállóság”, a „szuverenitás” íogadatlan prókátoraiként a katonai és gazdasági nyomás erejével, csábító szirénhangokkal, nyílt, rágalmazással és titkos akna­munkával törekednek soraink megbontására. Egymástól, de főleg __ és mindenekelőtt a Szov­jetuniótól szeretnék elválasz­tani a szocialista országokat, a kommunista és munkáspár­tokat, attól a Szovjetuniótól, amely létrejötte óta a fő aka­dály terveik útjában. Nincs egyetlen kommunis­Függetlenséget, szabadságot és békét Vietnamnak A kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezlete „a test­véri vietnami népnek forró, harcos üdvözletét küldi és teljes szívé­ből jókívánságait fejezi ki az amerikai agresszió elleni harcban eléri történelmi sikereiért” — hangoztatja a moszkvai értekezlet ötödik napján, kedden elfogadott, felhívás. Az értekezlet kifejezésre juttat­ta azt a meggyőződését, hogy a vietnami probléma igazságos meg­oldása csak a vietnami nép alapvető nemzeti jogainak biztosítása alapján lehetséges. Az értekezlet feltétel nélkül támogatja a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítási Front tízpontos programját, a déi-vietnami probléma ál­talános mtígoldására és a vietnami béke helyreállítására. Az értekezlet felhívása értelmében július 20-át. a genfi megálla­podások aláírásának, évfordulóját nyilvánítsák a Vietnammal való szolidaritás nemzetközi napjává, az amerikai agresszió megszünteté­séért folytatott harc napjává. „Az amerikaiak vietnami intervenciója állandó fenjegetés a vi­lágbékére, közvetlen kihívása minden olyan népnek, amely a béké­ért, nemzeti függetlenségért, demokráciáért és a társadalmi hala­dásért harcol” — állapítja meg a felhívás. A Moszkvában közzétett felhívás rámutat arra, hogy a VDK és a DNFF kezdeményezései „megteremtették az összes szükséges feltéte­leket az igazságos politikai rendezés számára”. A felhívás kiemeli a következő követeléseket: „Az Egyesült Államoknak fel kell hagynia obstrukciós álláspont­jával a párizsi négyhatalmi értekezleten; — Az Egyesült Államoknak haladéktalanul abba kell hagynia ag- rcssziós cselekményeit Vietnamban, teljesen és feltétel nélkül ki kell vonnia haderőit és csatlósainak haderőit Dél-Vietnamból; A kommunista és munkáspártok értekezlete követeli, hogy „Thaiföld, Üj-Zéland, Ausztrália és a dél-koreai bábrezsim, valamint az NSZK és Japán hagyja abba az Egyesült Államok vietnami ag­ressziójában való nyílt vagy leplezett részvételét.” „A szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió, valamint min­den békeszerető nép hatalmas támogatása következtében a vietnami nép megmutatta az Egyesült Államoknak, az imperializmus leghatal­masabb országának, hogy hatalma korlátozott.” Az értekezlet alá­húzza, hogy „legyőzhetetlen az a nép, amely következetesen harcol az imperializmus ellen, a szabadságért és a függetlenségért, és amelynek oldalán áll a Szovjetunió, az összes szocialista országok és a világ békeszerető erői.” „Mimiéi erősebb a nemzetközi kommunista mozgalom és minden imperialistaellenes erő egysége és összeforrottsága a közös ellenség az imperializmus elleni harcban, annál nagyobbak sikerei” — han­goztatja a felhívás. (MTI) ta és munkáspárt sem, amely­nek története elválasztható volna a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának történetétől, a leninizmus kialakulásától, Le­nin tevékenységétől, aki a mo­dern munkásosztály új típusú forradalmi pártjának elvi és működési alapjait kidolgozta. Gyakran hangoztatjuk, hogy a kommunista világmozgalom valamennyi pártja, a szocialis­ta világrendszer minden orszá­ga egyenjogú. Ez valóban így van; és jól van így. Mostaná­ban azonban kevésszer szólunk arról, hogy egyenjogúak va­gyunk ugyan, de nem egyfor­ma a helyzetünk a felelősség­ben és a teherviselésben. Ha mindent viszonylagosan számí­tunk is, ha őszinték akarunk lenni, akkor meg kell monda­ni, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a szovjet nép, amely a jogokból csak az egyenlő törvényes részt igény­li magának, mérhetetlenül több felelősséget hordoz vállain bármelyikünknél. Sok lemondás és áldozat volt Elvtársaink, a munkások, a dolgozók milliói világszerte méltán becsülik és mindig is becsülni fogják a Szovjetunió Kommunista Pártját, a szovjet népet. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelem­re vitelével, s mindazzal, amit azóta tett a Szovjetunió Kom­munista Pártja és népe, nem­csak magára vállalta az úttö­rő, az élen haladó megtisztelő, de terhes szerepét, hanem vál­lalva minden ezzel járó le­mondást és áldozatot, minden­kor méltóan be is töltötte azt. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a Szovjetunió ezen sze­repét látni — ez nem csupán érzelmi kérdés. Ez szorosan kapcsolódik napirendi kérdé­sünkhöz, az imperializmus el­leni harc és egységünk kérdé­séhez. Az imperializmussal vívott élet-halál harcban, a jelenleg létező két világrendszer, a ka­pitalizmus és a szocialista rendszer közötti küzdelemben létkérdés, hogy egységünk erősödjék és az imperializmus­sal szemben szilárdan egység­be forrott szocialista országok, kommunista és munkáspártok álljanak. Egységünknek, az internacionalizmusnak, az ösz- szes antiimperialista erő ösz- szefogásának lényeges kérdé­se a Szovjetunióhoz való he­lyes elvi viszony. Kedves elvtársak! Szólni kívánok a nemzetközi kommunista mozgalom jövőre esedékes nagy eseményéről, a halhatatlan Lenin születésének 100. évfordulójáról. Helyesel­jük azokat a gondolatokat, amelyeket e kiemelkedő év­forduló kapcsán az előterjesz­tett okmánytervezet tartalmaz. Ügy véljük, valamennyien egyetértünk abban, hogy a marxizmus—leninizmus esz­méihez való hűséggel, Lenin tanításainak hű követésével, mozgalmunk egységének erő­sítésével, forradalmi tettekkel ünnepelhetjük legméltóbban ezt a nagy évfordulót. Mun­kánkban meríteni kell mind­abból, amit Lenin élete és mű­ve adott nekünk, kommunis­táknak, hogy továbbhaladjunk azon az úton, amelyet az 5 vezetésével a szovjet forrada­lom nyitott meg a nemzetközi munkásosztály, a népek, az egész emberiség előtt. Nagy lépés előre Tisztelt elvtársak! A kommunista és munkás­pártok jelenlegi moszkvai ta­nácskozása előkészítésének hó­napjaiban és most, ezekben a napokban nagy lépést tettünk előre. A találkozón összegyűlt: testvérpártok egybehangzóan vallják: parancsolóan szüksé­ges a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom politi­kai és cselekvési egységének továbberősítése. Azonos következtetésre ju­tottunk abban is, hogy az im­perializmus elleni harc foko­zásához a kommunista és munkáspártok összefogásán túlmenően szükség van vala­mennyi antiimperialista erő tömörítésére. Ennek feltétele a testvérpártok aktív kezde­ményező szerepe. Pártjaink az őszinte együttműködés szándé­kával közelednek mindenki­hez, aki hajlandó cselekedni a társadalmi haladás, a nemze­ti függetlenség, a béke érdeké­ben. Tisztelt értekezlet! Kedves elv társak! Végezetül ismételten hang­súlyozni kívánom, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége egyetért a beter­jesztett dokumentumok ter­vezetével, azokat jónak tartja, elfogadja és elfogadásra ajánlja. Most, ezekben a napokban az egész világ, barát és ellen­ség egyaránt Moszkvára, a kommunista és munkáspártok értekezletére figyel. Váltsa va­lóra tanácskozásunk a világ kommunistáinak és haladó embereinek e nagy nemzetközi találkozóhoz fűzött reményeit Végezetül biztosíthatom a testvérpártok képviselőit: a Magyar Szocialista Munkás­párt, a magyar kommunisták érzik a reájuk háruló felelős­séget és készek valamennyi testvérpárttal összefogva dol­gozni, harcolni közös ügyünk sikeréért. , Köszönöm a figyelmüket. (MTI) (Folytatás a 3. oldalon) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom