Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-08 / 130. szám

Leonyid Brezsnyevbeszéde moszkvai értekezleten (Folytatás az 1. oldalról.) eszköze — keretein belül fo­lyik. „A szocialista országok har­ca az imperializmus ellen nemcsak gazdasági és eszmei­politikai harc. Az imperializ­mus, amely természeténél fogva agresszív volt és az is marad, szüntelenül növeli ha­digépezetét és — mint azt a vietnami események is meg­mutatták — kész mozgásba hozni ezt a gépezetet. A szo­cialista vívmányok védelmé­hez erőre is szükségünk van, mégpedig nem kis erőre. Ez az oka annak, hogy az SZKP a többi testvérpárthoz hason­lóan, szüntelenül gondoskodik a szocialista államok védelmi erejének szakadatlan növeke­déséről, szoros együttműködé­sükről a védelem területén.” „A szocialista államok kö­zötti sokoldalú együttműkö­dés fejlődésének magva, össze-; tartó alapja a kormányon le­vő kommunista pártok közötti aktív kapcsolat. Az utóbbi években pártjaink vezetőségei között operatívabbá, elvtár­sibbá és célretörőbbé váltak a kapcsolatok. Gyakorlatilag minden valamennyire is lé­nyeges, közös érdeklődésre számot tartó problémát kol­lektíván vitatunk meg” — je­lentette ki Brezsnyev. A világszocializmus sikerei vitathatatlanok. Ugyanakkor ismeretes, hogy a szoci­alista világrendszer fejlődésé­ben akadnak nehézségek is — jelentette ki az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára. Rendezzük sorainkat „Számos nehézség szoros kapcsolatban van az imperia­lizmusnak azzal a törekvésé­vel, hogy gazdasági, pilitikai és ideológiai nyomást gyako­roljon a szocialista világra. És ott ahol lanyhul az éber­ség, ahol a kommunisták le­becsülik a társadalmi jelensé­gek osztályszempontú megkö­zelítésének fontosságát, ezeken a helyeken az imperialista mesterkedések bizonyos ered­ményekkel ' járnak: aktivizá­lódnak a jobboldali oppurtu- nista, sőt a leplezetlenül anti- szocialista elemek, erősödnek a nacionalista érzelmek”. „Fenntartás nélkül egyetér­tünk a tanácskozás fő doku­mentumának azzal a tételé­vel, hogy a szocialista rend­szer tömörítésének fő iránya a szocialista internacionaliz­mus alapelveinek szakadatlan érvényesítése, a szocialista ál­lamok nemzeti és internacio­nalista feladatainak helyes összekapcsolása, az egymásnak nyújtott kölcsönös segítség és kölcsönös támogatás, az ösz- szes szocialista ország egyen­jogúsága — szuverenitásul? és függetlenségük, a belügyeikbe való be nem avatkozás elvei­nek következetes betartása mellett.” Érnek az átalakulás feltételei Az imperialistaellenes harc egyik döntő írontszakasza ma­gukban a kapitális országok­ban húzódik — jelentette ki Brezsnyev. Megmásíthatatlan tény, hogy a kapitalista világban élező­dik az osztályharc. Fontos hangsúlyozni a hatvanas évek időszakának egy másik sajáT tos vonását is — mutatott rá Brezsnyev. „Míg nemrégiben a kapitalista világban voltak olyan országok, amelyeket a burzsoázia az úgynevezett "társadalmi béke« honának tartott, ma már ilyen ország nem létezik”. Az imperialistaellenes harc lehetőségei a kapitalista or­szágokban egyre fokozódnak — hangoztatta a továbbiak­ban az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára. „Az imperialistaellenes harc lehetőségeinek fokozódásával mind nagyobb szerepre tesz­nek szert a kommunista pár­tok, fokozódik a tömegek kö­rében végzett munkájuk. A kommunisták tevékenységétől sok tekintetben függ majd a világfejlődés a XX. század utolsó harmadában. Feltétle­nül látnunk kell, hogy nap­jainkban mind jobban meg­érnek nemcsak az anyagi, ha­nem a társadalmi-politikai előfeltételek is ahhoz, hogy a kapitalizmust forradalmi úton felváltsa az új társadal­mi rend, megérnek a szocia­lista forradalmak előfeltéte­lei”. „Vitathatalanok azok a si­kerek, amelyeket a kommunis­ta pártok elértek” — mutatott rá ezután az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. — Ta­nácskozásunk azonban joggal összpontosítja figyelmét a még megoldatlan feladatokra, az imperialistaeüenes harc új lehetőségeire, az útjában álló nehézségekre. Márpedig ilyen nehézségek vannak és egyré- szük összefügg fejlődésének bonyolult időszakát átélő moz­galmunk helyzetével. Mozgal­munk egyes láncszemeiben igen jelentősen megbomlott az egység. Egyes testvérpártok kudarcokat, sőt vereségeket szenvedtek el”. A nehézségek okai E nehézségek különböző okok­kal magyarázhatók — mondot­ta Brezsnyev. — Az egyik ok az, hogy korunk viszonyai kö­zött, amikor a szocializmus, az összes forradalmi erők nyo­mására, összeroppannak a régi világ társadalmi támaszai, megnövekszik a burzsoázia ellenállása. „A kommunista mozgalom és az egész forra­dalmi mozgalom belülről való bomlasztásának törekvése nap­jainkban az imperializmus osz­tálystratégiájának egyik leg­fontosabb iránya”. „A felmerült nehézségek má­sik oka az, hogy olyán embe­rek újabb millióit vonják be az aktív politikai tevékeny­ségbe, akik különféle társa­dalmi rétegekhez tartoznak. Közülük sokan nagy adag for­radalmi energiával, ugyanak­kor az őket foglalkoztató prob­lémák megoldási módjairól alkotott meglehetősen bizony­talan elképzelésekkel kapcso­lódnak be a politikába. In­nen származnak a szélsőségek — a heves politikai robbaná­soktól a politikai passzivitá­sig, a reformista illúzióktól az anarchista türelmetlenségig”. „Nem mehetünk el szó nél­kül a kommunista mozgalom­ban jelenleg fennálló nézetel­térések mellett, nem tehetünk úgy, mintha azok nem létez­nének”. „Osztjuk azoknak a testvér­pártoknak a véleményét, amelyek határozataikban fel­hívj át a figyelmet az ilyen­fajta veszély ellen folyta­tandó erélyes harc szükséges­ségére”. A marxizmus—leninizmustól való jobboldali és „baloldali” elhajlás, bármennyire* külön­bözzék is egymástól, végered­ményben egyformán ártalmas következményekhez vezet: gyengíti a kommunista pártok harcképességét, aláaknázza a munkásosztály forradalmi po­zícióit és az imperialistaelle­nes erők egységét. Sok kárt okoz Peking „Döbbenetes példája annak, hogy milyen kárt okozhat a kommunisták közös ügyének a marxizmus—leninizmustól va­ló eltávolodás, az internaciona­lizmussal való szakítás, a Kí­nai Kommunista Párt vezető­ségének álláspontja”. „őszintén szólva nemrégi­ben még nem állt szándékunk­ban ezt a kérdést érinteni a tanácskozáson. De az utóbbi időben bekövetkezett esemé­nyek és mindenekelőtt a KKP IX. kongresszusa által elfoga­dott határpzatök jellege, arra késztetnek bennünket, hogy foglalkozzunk velük.” Mindenekelőtt foglalkoz­nunk kell a kínai vezetőség politikájának nemzetközi vo­natkozásaival — jelentette ki Brezsnyev. — „Annál is in­kább fontos, hogy beszéljünk erről, mert a haladó közvéle­mény bizonyos része minded­dig hisz a jelenlegi kínai ve­zetőség forradalmi törekvé­seiben, hisz olyan kijelenté­seiknek, hogy az imperializ­mus ellen harcolnak.” „Nem lehet lebecsülnünk azt a kárt, amelyet Peking szakadár tevékenysége okoz. A kommunista mozgalmon belüli hegemóniáért, a marxis­ta-leninista pártok ellen fo­lyó harc elválaszthatatlanul összekapcsolódik a jelenlegi pekingi vezetőség nagyhatal­mi törekvéseivel, más orszá­gok területeire támasztott igé­nyeivel.” „A Szovjetunió elleni táma­dások valamennyi vonalon, a hazug propaganda, a szovjet nép, szocialista államunk, kommunista pártunk megrá- galmazása, a Szovjetunió elle­ni gyűlölet szítása a kínai népben, és most még a fegy­verek alkalmazása is, a fe­nyegetőzés és a zsarolás más szocialista államokkal és a fejlődő országokkal szemben, kacérkodás a kapitalista nagy­hatalmakkal, köztük az NSZK-val is, — így fest a mai Kína külpolitikai vonala” — mutatott rá Brezsnyev. A kínai vezetőség politiká­jának következtében kialakult helyzet új mozzanatot visz az antiimperialista egység prob­lémájába — állapította meg Brezsnyev. „Elengedhetetlen, hogy mi kommunisták felelős és világos álláspontra helyez­kedjünk. A kommunisták so­rainak megbomlasztására, az antiimperialista erők meg­osztására irányuló politikával szembe kell helyeznünk szi­lárd egységakaratunkat, tet­teinket és közös akcióinkat, amelyek elvezetnek az egység­hez.” A kommunisták kipróbált fegyverrel rendelkeznek az egységért vívott harcban. Ez a fegyver a proletár internacio­nalizmus — hangoztatta az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Elegendő objektiv feltétel „A burzsoá propaganda igyekszik minden lehetséges módon megrágalmazni a pro­letár internacionalizmus elvét, mesterségesen szembe állítani ezt az elvet a munkás és kom­munista mozgalom nemzeti osztagai függetlenségének, szu­verenitásának és egyenjogú­ságának elveivel. Ezzel a céllal fabrikálták össze és dobták be a köz­tudatba az imperialista pro­pagandisták a »korláto­zott szuverenitás« hírhedt el­méletét. Ami bennünket, szov­jet kommunistákat illet, mi úgy véljük, hogy a jelenlegi világnézet újult erővel iga­zolja a proletár internaciona­lizmus lenini koncepciójának helyességét ’ és életrevalósá­gát.” „A proletár párt ereje ab­ban van, hogy képes teljes mértékben kiaknázni belső le­hetőségeit a népe érdekeiért, országa haladásáért vívott harc, s egyidejűleg a forrada- ! lom és a szocializmus közös internacionalista ügyéért ví­vott küzdelem érdekében. Vi­szont azok a kísérletek, hogy a párt pozícióit az internacio­nalista kapcsolatok meggyen­gítésével, mitöbb megszakítá­sával, a kommunista mozga­lom más osztagaival való egy­ségakciók megtagadásával "szi­lárdítsák meg« csupán azt eredményezik, hogy az ilyón párt elveszti ideológiai függet­lenségét a burzsoáziával szem­ben, s elkerülhetetlenül ártal­mára vannak az illető párt po­litikai tekintélyének.” A kommunista mozgalom egységének megszilárdítása — értekezletünk fontos feladata. Ehhez elegendő objektív felté­tel áll rendelkezésre. Az egy­ség nem alakul ki önmagától, az egységért küzdeni kell. „Már a tanácskozás előké­szítése folyamán egyetértet­tünk abban, hogy a kommu­nista mozgalom egységének megszilárdításához fel kell kutatnunk a fennálló nézetel­térések leküzdéséhez vezető utakat — jelentette ki Leo- nyid Brezsnyev. A véleménykülönbségek le­küzdését célzó irányvonalról Kedvezőbb körülmények, növekvő feladatok Tegnap délelőtt ünnepélyes keretek között adták át Sal­gótarján egyik legszebb ne­gyedében a Mezőgazdasági Beruházási Vállalat dolgozói­nak új székházát. Az avatón megjelent Jedlicska Gyula, az MSZMP megyei Bizottságának első titkára; ’ Géczi János, a megyei tanács vb elnöke, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium főosztály- vezetői, a megyei pártbizott­ság és tanács, a termelőszö­vetkezetközi építési vállalko­zások, valamint a tsz-ek és ál­lami gazdaságok vezetői. Vali Ferenc, a kirendeltség igazgatója üdvözölte a megje­lenteket, s utalt arra, hogy mennyire jelentős esemény az új székház átadása, majd Ozsvárt Zoltán, a MEZÖBER Vállalat gazdasági igazgatója mondott beszédet. Hangoztat­ta hogy a vállalati kirendelt­ség gz eltelt két és fél évben példás tevékenységet folyta­tott. A megye mezőgazdasági beruházásainak előkészítésé­ben, tervezésében és bonyolí­tásában figyelemreméltó sike­reket ért el. 1968-ban sikere­sen oldották meg az új gazda­ságirányításra való áttérést, ugyanakkor a mezőgazdasági beruházásoknak már a 95 szá­zalékát készítették elő és bo­nyolították.' Fokozták a szak­mai tanácsadást, az anyagbe­szerzés segítését, a kivitelezé­sek koordinálását. A mező­gazdasági üzemek 125 millió forint értékű beruházásából 199 milliónyit már a kiren­deltség bonyolított. Kedvező az idei előkészítés is. Az üze­mek beruházási kedve nem csökkent: az idén és jövőre 270 millió forintot szeretnének az üzemek beruházni. A kirendeltség rugalmasan, gyorsan oldotta. meg a kivite­lezések bonyolítását, az, ezzel kapcsolatos vitás ' kérdések megoldását. Erre a jövőben még nagyobb szükség lesz, mivel a következő években to­vább fokozódik a munka irán­ti igényesség, s a kollektívá­nak alapvető szerepe van és lesz a mezőgazdasági beruhá­zások megvalósításában. Ez pedig azt követeli, hogy a me­gyén belüli mezőgazdasági be­ruházások bonyolítását teljes egészében, a tervezését pedig 60 százalékban saját erőből oldja meg a kirendeltség. A jövőben többet kell tenniük a korszerűbb technológiák al­kalmazásáért, az egyedi és speciális kivitelezések megol­dásáért. Különösen nagy sze­rep hárul a kollektívára a szarvasmarha- és sertésprog­rammal kapcsolatban. A fel­adatok megoldásában tovább­ra is a leghatékonyabb segítő­társaik a tsz-i építési vállalko­zások. Az új székházat Váli Ferenc Igazgató vette át, majd baráti beszélgetésre került sor. Befejeződött a tanítás Szombaton az ország csak­nem 6 000 általános és mint­egy 600 középiskolájában vé­get ért a tanítás. . Az 1968—69-es oktatási évben az említett két iskolatípusban 1 473 000 diák gyarapította is­mereteit. Az általános iskolák nappali tagozatán a „végző­sök” száma meghaladja a 182 ezret, a középiskolákban pe­dig — ugyancsak nappali ta­gozaton — több mint 51 ezren fejezték be tanulmányaidat. A pedagógusok az utolsó ta­nítási napon zárták le az osz­tályzatokat. A bizonyítványo­kat június 14-én vagy 15-én sorra kerülő tanévzáró ünnep­ségen osztják ki. ' Az új elsőosztályosokat mind az általános, mind a kö­zépiskolákban 16-án és 17-én írják be. Ezzel kapcsolatban illetékes helyen felhívják a fi­gyelmet arra: helyes, ha a szü­lők a napközi otthon iránti igényüket már gyermekük be­iratásakor bejelentik az isko­lákban, mert így tudják a cso­portokat kialakítani és bizto­sítani a napközi működéséhez szükséges személyi feltételeket. Az általános iskolákban jú­nius 20-ig, a középiskolákban július 2-ig tartják meg a tan­évzáró értekezletet. Július 15-től augusztus 24-ig minden pedagógus számára biztosíta­ni kell a zavartalan szabadsá­got. NÖGRÁD o. 1969. június 6., vasárnap A salgótarjáni Május 1. úti iskolától a tanév végén 77 nyolcadikos diák búcsúzott. Képün­kön az V/a osztály tanulói vidáman hagyják el az Iskolájukat az utolsó tanítási napon (Koppány György felvétele) beszélve Brezsnyev három kérdéssel foglalkozott bőveb­ben. Először — az imperializmus elleni közös akciók jelentősé­ge a kommunista mozgalom összefogása céljából. „A mai korban, amikor a kommunis­ták közvetlenül felelősek né­peik sorsáért, az emberiség jövőjéért, nem vethetjük fel a kérdést ilyen formán: oldjuk meg először a mozgalmunk­ban levő ellentéteket és utá­na majd megegyezünk a közös akcióban. Az élet más utat követel: a különböző kérdé­sekben .fennálló ellentétek nem akadályozhatják a kom­munisták közös akcióit az im­perializmus elleni együttes harcban; oldjuk meg közösen az egységes akciók lebonyolí­tásával összefüggő gyakorlati feladatokat és a közös harc során kiderül majd, hogy mely nézetek felelnek meg a kom­munista mozgalom általános érdekeinek és melyek állnak azokkal ellentétben, melyek zavarják, sőt károsítják közös ügyünket. Másképpen kifejez­ve arról van szó, hogy gya­korlati tevékenységünkben mindenekelőtt azt kell előtér­be helyeznünk, ami közelebb hozza egymáshoz a világ kom­munistáit.” „Másodszor — mondotta az SZKP Központi Bizottságának főtitkára — hangsúlyozni sze­retném, hogy szükség van a testvérpártok közötti kapcso­latok és érintkezési pontok sokoldalú kiszélesítésére. A kapcsolatokra és az érint­kezésekre szükség van egyfe­lől, mint nemzetközi akcióink Összegyeztetésének sajátos mechanizmusára, másfelől pe­dig mint a felmerült problé­mákkal kapcsolatos álláspon­tok egyeztetésének, az ellenté­tek rendezésének eszközére. Az ellentétek leküzdése, a kommunista mozgalom egysé­géért vívott harc harmadik fontos irányzataként Brezs­nyev a pártok elméleti mun­kájának összefoglalását ne­vezte meg, s rámutatott, hogy a marxista—leninista elméle­tet ezen az alapon kell fejlesz­teni, a marxista-leninista el­veket és alapeszméket ezen az alapon kell védelmezni. Győzelmet aratni az impe­rializmus elleni harcban, el­érni mozgalmunk, valamint az összes antiimperialista erők szi- lárdulását lehetetlen, ha nem bontakoztatjuk ki a legheve­sebb támadást a burzsoá ideo­lógia ellen” — mondotta a to­vábbiakban Brezsnyev. Az imperializmus gigászi propagandagépezetet hozott létre, amely felhasználja az ideológiai befolyás minden mo­dem eszközét. A dolgozókra való fokozódó imperialista be­folyás elleni harc a kommu­nisták fontos cselekvési terü­lete — jelentette ki Brezsnyev. „Most különösen időszerű, hogy emlékezzünk Lenin figyelmez­tetésére, miszerint a kommu­nista ideológiai munka bármi­lyen gyengülése, a kommunis­ta ideológiai munkától való bármilyen eltávolodás a bur­zsoá ideológia erősödéséhez vezet”. A szovjet nép sikerei A szovjet népnek a hatva­nas éyekben végzett munká­ja eredményeit érintve Brezs­nyev megjegyezte, hogy az ipari termelés a Szovjetunió­ban nyolc év alatt több mint kétszeresére növekedett, majd­nem háromszorosára emelke­dett a mezőgazdasági terme­lés. 43 százalékkal emelke­dett a dolgozók reáljövedel­me. Jelentősen csökkent az a távolság, amely gadasági téren elválasztotta a Szovjetuniót a világ leghatalmasabb és leggazdagabb tőkés országá­tól, az Egyesült Államoktól. 1960-ban a szovjet ipari ter­melés volumene az amerikai termelés 55 százalékát, 1968- ban pedig már hozzávetőlege- san 70 százalékát érte el. „A tanácskozás fő doku­mentumának tervezete hang­súlyozza, hogy a tudományos­műszaki forradalom széles kö­rű kibontakoztatása a kapita­lizmus és a szocializmus kö­zötti történelmi verseny egyik fő területe lett." A tanácskozás hétfőn foly­tatja munkáját. (A moszkvai tanácskozás szombat délutáni ülésének és Brezsnyev beszédének további ismertetésére visszatérünk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom