Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-07 / 129. szám

••

Orom és gond a földgáz

1.

Égszakadás, földindulás! A bútorok elmozdulnak helyükről, ajtó, ablak kitárul és ha az ég nem is szakad le, kis ügyességgel a földszinti lakó a mennyezeten tátongó résen át a legfelső lakásba láthat, vagy egy másik, görögdinnye nagyságú nyíláson kitekinthet az utcára. Törmelék csikorog a cipőtalpak alatt, fehéresszürke vakolatpor száll a levegőben, sziszeg a hegesztőpisztoly, vastag cső fúrja át az épületet, mint egy lomha kígyó, az alagsortól föl az emeletig. Mi történt? Heveny tüzérségi párbaj, békében? Váratlan légitámadás? Sem az egyik, sem a másik. Dolgoznak a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat szerelői a Lovász utca 13. jelű épületben. Egyengetik az aranyat érő földgáz útját a lakásokba, kiépítik a csőrendszert, beállítják a gázkészülékeket.

2.

A szerelési munkák egy Időre fölborítják a családi otthonok nyugalmát. Nem könnyű sem a lakóknak, sem a szerelőknek ... Talán leginkább mégis a családok sínylik meg ezt a kritikus időszakot. Nem vagyunk egyformák: a rendetlenséget, a felfordulást, az apró bosszúságokat különbözőképpen viseljük el, ki nyugodtan, ki ingerülten. Ilyen körülmények között a légkör könnyen feszültté válik, a levegőben lóg a súrlódások, az összekülönbözések lehetősége. Sokszor egy apróság elegendő ahhoz, hogy elinduljon a panaszok, a vádaskodások lavinája. S nincsen fürgébb lábú hírszolgálat, mint a közvélemény. Amit ma két ember beszél, holnap már az egész város tudja.

A láthatatlan csatornákon keresztül a lakótelepről, ahol a gázszolgáltató vállalat harminc szerelője szereli a gázvezetékeket, hozzám is eljutott a panaszok néhány foszlánya. Amikor aztán gyűjtögetni kezdtem az észrevétele- k'-jt, a kemény vádakat, a sok- s or erős kijelentéseket, kicsit feketének tetszett a kép... A jegyzettömbömben szaporodtak a bejegyzések: ,,Hetekig felfordulás van a lakásban. Nem ezt ígértél^ A NÓGRÁD is megírta... Nem értenek ahhoz, amit csinálnak. Ahol »megkenik« a szerelőket, ott

jól és gyorsan dolgoznak. Elvárják, hogy étellel és itallal tömjék őket. Kivételeznek. Ha letelik a műszak, a dekád, akár kalapácsütés közben, a szerelés kellős közepén abbahagyják a munkát. Aki nem »dug« valamit, megnézheti magát.. Isznak. Ragad a kezük ...”

3.

Nem szeretem a pereskedést, a veszekedést. Ennél jobban csak az igazságtalanságot gyűlölöm. Éppen ezért elhatároztam, ha bebizonyosodnak a vádak, a panaszok, kíméletlen leszek azokkal szemben, akik kiérdemelték Alaposan fölháborítottak azok a dolgok, amik tudomásomra jutottak. Mielőtt azonban vitriolba mártottam volna a toliamat. szükségesnek tartottam. hogy a két tábort szembesítsem egymással. Novák Gergely építésvezetővel és két művezetőjével. Pindroch Károllyal és Pál Józseffel sok család délutáni nyugalmát megzavartuk. Csak néhány nevet említenék. Jártunk Bo- zó Gyuláiknál. Balogh László, Mateidesz Zsolt, Varga Sándor, Csáky Benjamin és Bartha Ernő lakásában.

Mit tapasztaltam? Csaknem mindenhol elégedetten nyilatkoztak a lakók. Látszott rajtuk, örülnek annak, hogy már túl vannak a nehezén, náluk már befejeződött a szerelés. Nem akartak, nem mertek volna beszélni? Nem hiszem. Bizonyára több helyen adódtak elő nehézségek, nézeteltérések, félreértések, mint Csáky Ben ja- minéknál a konvektor elhelyezése, a munkák elhúzódása körül. Lehetnek a lakótelepen jogos és indokolt panaszok, de a szembesítés során ezeknek nem tudtam nyomára bukkanni. A kisebb észrevételeket — elismerve, hogy az apró problémák is rendkívül bosszantók tudnak lenni — nem tarthattam eléggé jelentőseknek és általánosaknak ahhoz, hogy bárkit is el kellene marasztalni érte.

4.

Ezek szerint hát minden a legnagyobb rendben van a gázszerelési munkák körül a lakótelepen? Nem mondhatnám. Novák Gergely maga elismerte, hogy a nagy gyorsasággal megszervezett szerelő- párok között akad képzetlen

is. A másik: a tényleges szerelési munka valóban nem tarthatna tovább 3—4 napnál, de ezt az időt napokkal toldják meg a kapcsolódó munkák: a hatósági nyomáspróba, a felmerülő pótlólagos javítások, utólagos szerelések, a festés, a műszaki átadás, nem ritkán az anyaghiány, s nás külső akadály, vagy maga az a tény, hogy a dolgozók tíz nap folyamatos munka után öt nap pihenőre mennek, ami óhatatlanul azzal jár, hogy némelyik lakásban félbe marad a szerelés. Ezt legfeljebb jobb munkaszervezéssel lehetne elkerülni.

A megvesztegetés, a haverizmus, az italozás és a lopás vádja szemtől-szembe sehol nem hangzott el, pedig — ami az utóbbit illeti — ha történt volna ilyen eset, azt nem lehetne véka aló rejteni. Kapnak-e pénzt a szerelők? Kivé- teleznek-e? Milyen a magatartásuk, hogyan dolgoznak a különleges körülmények között? Ezekre a kérdésekre csak az érintettek tudnának válaszolni, ha akarnának. De nem pletyka, szóbeszéd formájában, „én is csak hallottam” meg „ki ne írja a nevemet” alapon, hanem — s ha indokolt, feltétlenül ezt kell tenni — egyenesen, nyíltan, kiállva .és szóvá téve, ahogy dolgos, egymás munkáját becsülő emberekhez illik.

öröm és gond a gáz. A lakók, a családok tulajdonképpen tízezer forintnál jóval értékesebb „karácsonyi ajándékot” kapnak majd, amikor bevezetik a lakásokba a földgázt. Ezért az ajándékért, érdemes átvészelni a nehéz napokat, türelemmel, megértéssel, békésen egymás mellett élve és dolgozva, együtt a családok és szerelők. Az elégedetlenség kis szikráira, az elvétve felizzó parázsra alapos és kézenfekvő ok nélkül nem volna helyes olajat önteni..

Kiss Sándor

A finneknél

A finn konfekcióipar a jö- vA évtől kezdve már csak nor- fna szerinti nagyságú női ruhaneműket gyárt. Annak érdekében, hogy ruhák és kosztümök álljanak rendelkezésre minden női méretre, 49 méretben készítik el az öltözékeket. A méretek kialakítására 27 ezer nő méreteit vették fel.

A hegyvidék és a szarvasmarha

A SZARVASMARHATARTÁS és gazdaságossá tétele az előző évtizedekben is, de ma méginkóbb foglalkoztatja a tudósokat, a tsz-ek és állami gazdaságok vezetőit, politikusokat egyaránt. A munkásember élete megváltozott. A nehéz fizikai munkát a gépek végzik, az embernek a napi tevékenysége során kisebb erőráfordítással kell dolgozni. Kevesebb olyan élelmiszerre van szüksége, mint amikor nehezebb erőkifejtéssel dolgozott. Helyette a, fehérjében gazdag ételek fogyasztása az egészségesebb. Ezt biztosítja a tej és a tejtermékek. Nem hanyagolható el abból a szempontból sem a szarvasmarha-tenyésztés, hogy húsa közkedvelt és az iparnak nélkülözhetetlen nyersanyaga, nem is szólva az exportlehetőségekről.

Az ország különböző tájain egymást érik a tanácskozások, hogy miképpen tovább a szarvasmarha gazdaságosabb tenyésztése felé. Nógrád megye hegyes-dombos vidék. Kevés a jó takarmány megter- mesztésének lehetősége, az ál- latsűrűséglíez viszonyítva a legelőterület is kevés. A takarmánytermesztésre kedvezőtlen területek ellenére nálunk a szarvasmarha-sűrűség nagyobb mint az ilyen szempontból jobb körülmények között levő sík vidékeken.

FELVETŐDIK A KÉRDÉS, hogy milyen utat válasszunk? Csöklcentsük-e. stabilizáljuk-e, vagy növeljük-e szarvasmarha-állományunkat ?

Erről vitatkoztak legutóbb a három észak-magyarországi me gye tanácskozásán Egerben is A közelmúltban agrártudósok és állattenyésztési szakemberek tudományos igényű vizsgálódás után olyan álláspontot alakítottak ki, hogy a hegyvidéki szarvasmarhatartásra jellemző a takarmánytermő területek gyenge eltartóképessége, az egész állatállományban a szarvasmarha túlságosan nagy aránya, az alacsony egyedi termelés és ebből eredően az egész ágazat kedvezőtlen jövedelmezősége.

AZ ELÉGTELEN takarmányalapból. a nagy szarvasmarhasűrűségből és az alacsony termelési színvonalból származó feszültséget oldjuk fel azzal, hogy a szaporulat egy részét kis súlyban értékesítjük és ezzel az egész szarvasmarha-állományt összességében és viszonylag is csökkentsük az aránytalanságok kiküszöbölése érdekében? Nem, ezt az utat nem járhatjuk. Azért sem, mert az intenzív szarvasmarha-tenyésztést a kedvezőtlen eltartási lehetőségek ellenére is a lakosság sűrűsége tette szükségessé, az emberek lét- fenntartása követelte meg. Ez

az igény napjainkban nem csökken, hanem emelkedik és a minőségi követelmények fokozása irányába halad. A tej és tejtermékek iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A háztáji gazdaságokban emelkedik a hízómarha-tenyésztők száma.

VAGY PEDIG MÉRLEGELVE a hegyvidéki szarvasmarhatartás természeti és közgazdasági körülményeit, maradjunk a jelenlegi létszámnál? Az Ipoly mentén, megyénk déli részén, az állattenyésztők egyre hangsúlyozzák, számításokkal is bizonyítják, hogy több szarvasmarhára volna szükség, csakhogy ehhez a növénytermelés profilját át kel) alakítani a takarmánytermelés javára, így majd jelentősen nő az üzem jövedelme. Tehát ne stabilizáljunk, hanem emeljük a szarvasmarha létszámát.

Helytelen volna ezekben a kérdésekben az üzemek adottságaitól függetlenül állást foglalni. Ahány gazdaság, annyi különbség. Helyben kell eldönteni, az ottani körülmények figyelembe vételével, hogy egy-egy üzem számára melyik a leghasznosabb út. Teljesen ésszerűtlen volna egy viszonylag kis üzemben olyan célkitűzés, hogy százszámra tenyésztenek szarvas- marhát. Azok az üzemek cselekednek hasznosan és helyesen, amelyek mérlegelik a természeti és közgazdasági adottságokat és elsődleges célként a takarmánybázis megteremtését és a termelés belterjességét jelölik kü Ilyen körülmények között megoldható a szarvasmarha-állományon belül a tehénlétszám üzemi

érdekeknek megfelelő növelése is.

KÖZTUDOTT, hogy nálunk nem a legjobb a tejtermelés. Márpedig a tehéntartás gazdaságosságát az határozza meg, hogy a tehén egy esztendőben hány liter tejet ad és u tejnek milyen a minősége. Hh egyetértünk abban, hogy a tehenek számát fokozatosai" növelni kell. akkor növelni kell a korszerű férőhelyek számát is, amelyek a jelenlegi építési árviszonyok mellei! igen nagy összeget tesznek ki. Az építkezésre fordított pé- azonban csak akkor térül meg. ha — többek között — a tehén tej hozama eléri a háromezer litert.

Állami gazdaságaink, üzemeink dolgozói, vezetői sok- tapasztalattal. szaktudással rendelkeznek már. Összpontosítsák az erőket a szarvasmarha-tenyésztés, ezen belül a tehéntartás minőségénél; emelésére. Hegyvidéken élű J és nehezek a körülményein*-: De nem egy tsz vagy állami gazdaság bizonyítja, hogy t> szarvasmarhatartást gazdaságossá lehet tenni.

EZ A LEGFONTOSABB.

Ebben azonosak az érdekei « termelőszövetkezet tagságán.-: éppúgy, mint az állami gazdaságok dolgozóinak. S ez az érdeke a népgazdaságnak is. Nekünk természeti adottság- inktol függetlenül, elévüli) - - tetlen hagyományaink vanna.; a szarvasmarha-tenyésztésbe- . E hagyományok ápolásává) úi módon, magasabb szinten valósítsuk meg a hegyvidéki, gazdaságos szarvasmarha-tenyésztést.

Bobál Gyula

Napi postánkból

Emberségből elégtelen

„Balassagyarmaton május 28-án 15.30-kor a Rákóczi Ferenc úton az Árpád úttal szemben egy kerékpárbaleset történt: Egy gyermek leesett a kerékpárról. Mi közelben állók segítségére igyekeztünk és láttuk, hogy jobb keze valószínűleg eltört. Felvittük a járdára, összeszedtük az iskolaszereit és a kerékpárt, és gépkocsi után néztünk. Láttam, hogy a kórház felől egy szürke személygépkocsi közeledik. Eléje mentem és megállást intettem. A gépkocsi megállt, közöltem vele, hogy baleset történt. Kértem, vigye be a sérültet a kórKázba, mivel nem tudtuk, nincs-e más belső sérülése is. A gépkocsi- vezető ekkor közölte velem: nem ér rá, főnöke várja, próbáljunk mást keresni. A gépkocsi rendszáma: AD 91—61. Ekkor egy közelben álló traktoros szaladt a helybeli tsz udvarába és mire odaértünk. Pándi József gépkocsivezető o tsz gépkocsijával már várt ránk, hogy a sérült gyereket, aki nehezen viselte el a fájdalmat, kórházba vigyük.

Azt a gépkocsivezetőt, aki »nem ért rá« nem ismerjük. Akik azonban az esetet láttál megütköztek a gépkocsivezető magatartásán. Körülbelül 906 —1000 méteres utat kellett volna megtennie, a főnök tudta nélkül. Egy sérült gyereket otthagyni emberség kérdése is.” — írja Harmath Sándor balassagyarmati olvasónk.

Kétfrontos harc egy célért

C okán emlékeznek még arra, hogy pártunk lenini meg- ^ újhodásának folyamatával egyidejűleg új kifejezés került politikai életünk szótárába: a kétfrontos harc. Politikánknak ez a jellemzése, meghatározása, új volt abban az értelemben, hogy pártunk Központi Bizottsága közel tizenhárom évvel ezelőtt, az 1949—1956-os években elkövetett hibák tanulságaként állította munkánk előterébe. Azt is lehetne mondani, hogy a kétfrontos harc alapgondolatait mindenütt megtaláljuk a lenini útmutatásokban. Lenin fejtette ki először, hogy a forradalmi marxizmus, a kommunizmus eszméje és politikája csakis az álforradalmi, szektás, dogmatikus irányzatok, valamint a reformisták, a nyílt opportunisták elleni harcban fejlődhet és bontakozhat ki maradéktalanul. A kétfrontos harc nemzetközi forrásaira azért is szükséges hivatkozni mert még ma is találkozunk olyan nézetekkel, amelyek szerint a kétfrontos harc alkalmazása valamiféle „magyar sajátosság”. Minden bizonnyaí a magyarországi tapasztalatok is gazdagítják, erősítik a marxizmus—leninizmus idevonatkozó tanulságait, de a valóság mégis az, hogy a kétfrontos harc a marxizmus leninizmus tanításainak szerves része, a kommunista pártok politikájának nemzetközi érvényű tapasztalata.

P

ártunk politikája — a kétfrontos harc alkalmazásával — az elmúlt tizenhárom esztendőben jelentős eredményeket hozott. Gondoljunk csak a munkásmozgalom megvédésére és megerősítésére, a mezőgazdaság szocialista átszervezésére, a gazdaságirányítási reform kidolgozására és bevezetésére. Mindezekben kifejeződik a párt politikájának , dyessége, hatékony alkalmazása. Mégis hiba lenne azt ündolni, hogy e téren már nincsenek problémák, vagy -'m léteznek helytelen nézetek pártunkban, társadalmi éleinkben. Mielőtt ezeket sorra vennénk, ismételten alá kell űzni: a kétfrontos harc lényege a párt elvi politikájának -édelme és következetes, helyes alkalmazása. További fon- ,'*s vonása: a konkrétság, vagyis a történelmi körülmények,

, időszerű feladatok pontos számbavétele, a tapasztalaik elemzése, és a megfelelő tanulságok kidolgozása. Ugyanis a kétfrontos harcból adódó feladatok fejlődésünk különböző szakaszaiban másként és másként vetődnek fel. Ahogyan társadalmunk fejlődik, ahogyan változnak a párt és az ország előtt álló feladatok, módosulnak a kétfrontos harc követelményei is.

A

z eddig elmondottak azt is bizonyítják, hogy helytelen lenne a kétfrontos harcot valamiféle középút- nak, centrista irányzatú politikának tekinteni. Baloldali politika ez, amelynél igazán forradalmibb irányzatot társadalmunkban megvalósítani nem lehet. A párt tehát nem a szélsőségek között valahol középen halad, hanem a munkásmozgalom baloldalán. Hozzá kell ehhez azt is tenni, hogy amikor a kommunisták tőlünk „balrább” álló irányzatokról beszélnek, akkor valójában ál-baloldalról van szó, amelyekre az ál-forradalmiság, szektariánizmus, a dogmatikus vonások a jellemzők. A kétfrontos harc politikája tehát olyan baloldali politika, amely egyaránt szembeszáll az ál-baloldali, ál-forradalmi, valamint á jobbaldali reformista, revizionista irányzatokkal.

A kétfrontos harc politikája nemcsak hogy nem centrista, hanem egyúttal harcol a centrizmus minden irányú ielentkezése ellen is. Ez a feladata szükségszerűen következik a centrizmus lényegéből. A centrista irányzatnak a legfőbb jellemvonása, hogy megpróbálja összeegyeztetni a bal- és jobboldali nézeteket, elvtelen kompromisszumokat kötni a különböző irányzatok között. A centrizmus csak látszólag úgynevezett semleges irányzat, mert elvtelenségé- vel valójában a marxizmus—leninizmustól idegen, ellenséges irányzatokat támogatja. Nyugodtan mondhatjuk: o két.- frontos harc lényegéhez tartozik az egyidejű fellépés az álbaloldal és jobboldal, valamint az ezeket objektíve tárna- * gató elvtelen, centrista irányzatok ellen.

'T’alálkozni lehet a különböző helytelen felfogások köA zott egy olyan elképzeléssel is, amely szerint kétfrontos politikánk valamiféle mértani arányt próbál megvalósítani a szélsőséges irányzatok elleni harcban. E nézetek képviselői valahogy így vélekednek: ha ütünk egyet „balra”, akkor feltétlenül ütni kell jobbra is, mert különben azt hiszik, hogy jobboldali revizionisták vagyunk. És megfordítva: ha fellépünk valamilyen jobboldali jelenség ellen, valamit tenni kell a „baloldal” ellen Is, mert különben azt hiszik, hogy a szektásokat védjük. A kétfrontos harcnak az ilyen felfogása teljesen ellentétes ennek a politikának a lényegével Pártunk politikája nem divatból, óhajokból vagy látszatból, hanem a konkrét helyzetből indul ki. Ez pedig azt jelenti, hogy az adott helyzet alapján kell eldönteni, hogy a párt politikájának védelmében milyen irányzatok ellen kell harcolni. Vagyis: annak figyelembe vételével, hogy konkrétan milyen oldalról veszélyeztetik a párt politikájának helyes végrehajtását.

Hozzá kell azonban ehhez azt is tenni, hogy történelmi tapasztalataink szerint a párt politikáját veszélyeztető helytelen irányzatok gyakran egyidőben, vagy egymást követően jelentkeznek. Ha például politikai életünkben különböző jelenségek hatására erősödnek a szektás irányzatok, akkor azonnal megélénkülnek a jobboldali nézetek is. Viszont, ha revizionista tendenciák élénkülnek, elsőnek azonnal jelentkezik az ál-baloldali, szektás nézetek erősödése is. A két politikai véglet csak látszólag egymás! kizáró ellentét. Valójában szervesen összetartozó, sőt egymást kölcsönösen tápláló, erősítő irányzatok is. Ezért kei) a politikai kontrollt és harckészséget mindkét irányban ébren tartani.

A kétfrontos harcnak van még egy nagyon fontos szabálya. Talán úgy is lehetne mondani előfeltétele: a pán határozott, világos, következetes, marxista politikája. E nélkül nem lehet kétfrontos harcot folytatni.

[Vf ég egy momentumra rá kell mutatni: a kétfrontos harc nemcsak országos politikai feladat, nemcsak :i Központi Bizottság vagy általában vezető pánszervek feladata. A lényege — mint mondottuk — a párt politikájának helyes végrehajtása. Ebből következik, hogy a politika végrehajtása, alkalmazása minden pártszervezet, sőt minden kommunistának elsőrendű kötelessége. A kétfrontos harc feladatai tehát minden pártszervezetre, minden kommunistára kötelező érvényűek. Minden munkahelyen, minden községben és városban védeni, óvni kell a párt helyes politikáját, törekedve annak helyes végrehajtására. Következésképpen: az e politikával szemben fellépő szélsőséges irányzatok ellen minden pártszervezetben minden kommunistának egyaránt harcolni kell.

V. i.

NÓGRÁD — 1969. június 7., szombat 3