Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
-- _ A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei : r • y.-fi-— . i -xss | Wm-''- iP§<Äi M V . \ ■ Jj'NÉpül az Erzsébet-hid „kistestvére”. A Kis-Dunán a régi fahíd helyén épül Győr új színfoltja az „Erzsébet-híd II.” nevű függőhíd. Az új híd, mely Révfalut és a szigetet köti majd össze, egyedülálló az országban, mert csak egy tartópílonja lesz. Tervezője: Má- nyoki János. Hossza 10U méter, íiilonniagassága kb. 20 méter. Készíti: a Magyar Vagon- és • Gépgyár Hídépítő Osztálya. A legrégibb budai magáulevél Nem számítva királyi okleveleket. a legrégibb Budával kapcsolatos magánlevelünk 1295-ben kelt. A közel hétszázéves episztolát Benedek, esztergomi teológiai tanár írta Lo- domér érsekhez, a kor „nehéz emberéhez”. Panasz. Benedek elmondja benne, hogy komájával (compater) Pál budai polgárral Bécsben igen jelentős mennyiségű épületfát vásároltatott, hogy azt (Budán) építendő házánál felhasználja. A Dunán Budára leúsztatott épületfából azonban Kőszegi Miklós nádor huszonhat — féloldalán kifaragott — és tizenöt— gömbfának meghagyott — gerendára „az istenfélelmet megvetve, rátette kezét”. A panasz nyomán — ugyancsak fenn maradt levélben — Lo- domér érsek indulatosan recs- csint rá a nádorra, s az ország első papja felszólítja az országnak — a királyt követő — első emberét: haladéktalanul szolgáltassa vissza a főpapi-ember épületfáját. A' levél építésztörténeti szempontból is érdekes. Más adatokból azt is megtudjuk: milyen volt ezeknek a — magyar szóval boronának nevezett — fedélszékek, állványok, tornyok, toronysisakok, építésénél használatos fáknak a mérete. 1351-ben esztergomi egyházi építkezéseknél az érsekség a Garamon át a Felvidékről leúsztatott boronákat használ fel. A fenyő-szálfák egyenkint 30 könyék (ulna), vagyis 23 méter 10 centiméter hosszúságúak. Fehér bőr 500 dollárért Az Egyesült Államokban egy ideje létezik egy szer, amely a fekete bőrből fehéret varázsol. A Science et Vie című francia tudományos, lapban olvastuk, hogy 500 dollárért á fekete bőrű embereket Amerikában „színtelenitő” kenőccsel kezelik. 24 hónap elteltével a kenőcs elvégezte feladatát és a néger fehér bőrűvé változik. Az eljárás tökéletes és végleges. A lap szerint egy másik eljárás még egyszerűbb. Eszerint csak pirulákat kell bevenni. A pirulákat dr. Aaron Lernet- amerikai orvos kísérletezte ki és ezeknek az az előnyük, hogy ' fehér bőrűek is beszedhetik — ellenkező hatással : a fehér bőmekből barna bőrű kortársain^ lesznek. Relytéjes műút Nyolc autó egy sorban A Mexikói Antropológiai és Történeti Intézet régészeti expedíciója V. S. Pinto ismert tudós vezetésével az ősi mayák „autópályáját” tárta fel a Yucatán félszigeten. A régészek kiásták az útépítés szabályainak megfelelően lefekteti út egy szakaszát. A mélyebben fekvő helyeken az út különleges töltésen, a dombok között pedig mesterséges tek- nöben fut. Az ősi „műút” pontosan 42 méter széles. A mai autók nyolc sorban haladhatnának rajta! Egyébként sokkal meglepőbb maga az út létezésének ténye. Hiszen számos tudós véleménye szerint az Űjvilág egyetlen nagy civilizációja, köztük a maya sem ismerte a kereket. Az óriási birodalmak egyik végéből a másikba málhás állatokkal szállították a terheket. Ám a málhás állatok számára aligha kellett külön utat, méghozzá ilyen hallatlanul széles utat építeni. ff Kun Béla elvtársunk szavara... ff Alácsöny, megtört, rokkant ember á béri Zsuzsa János. Vastag szemöldöke alól őszinte, nyílt tekintet árad a látogatóra. Beszéde is őszinte, nyílt, Hetvenkilencedik évét tapossa, emlékezőtehetsége azonban meglepően friss. A beszélgetés során számos oklevelet, emléklapot tesz elém. Legbüszkébb urra a kitüntetésre, amelyiket nemrégen vett át. Ez arról tanúskodik, hogy dolgozott a Magyar Tanácsközársaság idején. A kitüntetés: a Tanácsköztársasági Emlékérem 1919 —1909. — Huszonnyolc éves voltam akkor. Négy gyerek apja. Mögöttem pedig már ott volt az orosz, a román és az olasz front minden keserve, szörnyűsége. Fegyverfogásra már nemigen gondoltam ... A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának híre — ha kissé megkésve is — eljutott ebbe az eldugott faluba, Bérre is. A parasztemberek örömmel vették a hírt. Reménykedtek, hogy örökre megszabadulnak elnyomóiktól, földhöz jutnak, s a föld azé lesz, aki megműveli. — Kun Béla elvtársunk szavára mi is intézkedéseket hoztunk — emlékezik vissza Zsuzsa János. — Megalakítottuk a direktóriumot, azon belül is három tanácsot, a termelőit, az egészségügyit és igazságügyit. Én a termelői tanács elnöke lettem. Érdekes volt ez a választás. Azt akartuk, hogy demokratikus legyen, az emberek, a nép véleménye érvényesüljön. Ezt úgy oldottuk meg, hogy három bizalmi házról házra hordta az urnákat. Amikor összeszámoltuk a szavazatokat nagyon boldog voltam. Én kaptam a legtöbbet... A munkát azonnal megkezdtük. Volt mit tenni... A Kormányzó Tanács egymás után hozta az újabb és újabb rendeleteket. Azok végrehajtásával Béren nem Is volt probléma. — Első Intézkedéseink között a földosztás szerepelt, őszintén meg kell mondani, hogy a szegényember nem nagyon kapkodott a föld után. Talán féltek? Ki tudja. Hogy mégis előbbre lépjünk, először a vagyonváltságos földeket adtuk ki a nincsteleneknek. majdnem kétszáz holdat. Igaz, Béren kevés ilyen föld volt, ezért elvettünk a buják! meg a berceli határból is ... Amikor ezzel a munkával végeztünk, házhe, lyeket osztotturik a papi birtokból. Talán tizenöt család jutott így házhelyhez. Közülük nem is egy azonnal hozzálátott az építkezéshez... — Mint a termelői tanács elnöke, volt is bajom. Kijött az a rendelet, hogy mindenkinek dolgoznia kell, még a papnak is. Gondoltam magamban, mese nines, a pap úrnak is menni kell kaszálni. ö Is megértette ezt. Igaz, nem kaszált, hiszen nem is tudott, de a gyűjtésnél ott volt. Dolgozott Tfiint a többi ember. Mi bériek betakarítottuk a termést, learattunk a faluban... Sokat gyűléseztek a béri direktórium tagjai, hol a községházán, hol a templom előtti téren. Csaknem minden intézkedést megbeszéltek a falu lakóival. Azért volt ez jó, mert így minden határozatot együtt valósítottak meg. A fiatal tanácshatalomra rátört az ellenség. A vörös- katonák Bér környékén is elvonultak, hogy csatlakozzanak a harcoló egységekhea. Hozzám is jöttek a vöröskatonák és parancsnokaik. Azt kérték: gyűjtsünk élelmet a faluban a harcoló katonák számára, s szénét a lovaknak. Mi eleget tettünk a kérésnek. Ha jól emlékszem, hét tehenet gyűjtöttünk össze, amiért megfizettek, szénát szállítottunk Vácra, hogy onnét vigyék s fronttá. Volt egy érdekes esetem is. Lovat, szekereket is kértek. Volt két szép lovam. Nagyon szerettem őket. No, meg itthonra kellett az iga, mert akkor már a búzát takarítottuk be. Sajnáltam volna a lovakat. De azért a végén úgy döntöttem, hogy ha kellenek a lovaim, — ha elviszik — akkor megyek én is velük. Erre nem került sor, itthon kellett maradni. Vittük az élelmet Vácra, az ösz- szegyűjtött fegyvereket, mert az is volt a faluban... Ügy dolgoztam, hogy amire megkértek, vagy amit a rendelet előírt, azt mind-mind végrehajtottam, vagy végre- hajttatam. A baj csak az lett. hogy nem tartott sokáig a tanácshatalom ... Zsuzsa János a felszabadulás után sem tagadta meg önmagát. „Ha már részt vettem az első demokratikus közigazgatásban 1919-ben, akkor most sem hagyom cserben a falubelieket” — gondolta a felszabadulás után. Éveken keresztül viselt tisztséget a községi tanácsban, őrzi ma is a megbízóleveleket.. Büszke, hogy 1919. direktóriumi tagsága után, a félszabadulás után is rászavaztak a választópolgárok. S ha a Tanácsköztársaság időszakában a termelői tanács elnöke volt, akkor miért nem lehetett volna a termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának a tagja? így is volt mindaddig, amíg bírta erővel, amíg dolgozott a többiekkel a közösben. Mert Zsuzsa János is legalább oiyan szorgalmas, mint a bériek közül bárki. Annyi különbséggel, hogy Zsuzsa János rokkantsága ellenére is 1919-ben és 1945 után is sokat tett a közösségért, a faluért, avagy ahogyan ő mondja: a szorgalmas béri népért Somogyvári Elszabadult indulatok H ihetetlen mennyi gyűlölet halmozódott fel ezekben az emberekben. Az ügyükkel foglalkozó akták áttekintésére fél nap szükséges. Van köztük bírósági , ügyészségi , tanácsi döntés, rádióhoz, újságokhoz, párthoz írt drámai hangú panaszlevelek. íme az. egyikből néhány sor: „Már a -sok kellemetlenség miatt öngyilkosságot kísérelt meg. A gyors orvosi beavatkozás mentette meg.” Egy másik sora a levélnek : „Felzaklatott idegállapotában megtette a mozdulatot, hogy az ellenfelét az emeletről kidobja az ablakon.” ★ Ez a gyűlölködés Salgótarján külvárosában, a baglyas- aljai rakodón az egyik régi bányai négylakású kolóniában izzik, amióta a lakók megvásárolták a régi épületet és háztulajdonosok lettek. Fölöt tűk a dombon pompázik a frissen nyíló akác, idehallat- szik a- boldog utasokat szállító Diesel-mozdony hangja, a rádió a Vénus és a Hold meghódításáról beszél. Az udvarra szemétdombon keresztül bukdácsolva lehet bejutni, ahol veszett eb állja az utat és egy riadt arcú, tömzsi, félmeztelen ember szabadjára engedve a kutyát, azt is túlkiabálva kérdezi. — Mit akarnak megint...? Feszültséggel teli minden. A szomszédból a hevenyészett kerítésen egy riadt szempár kukucskál. A másik szomszédasszony sápadtan, fejét lehajtva menekül a lakásába. Hallani. hogy fordul a zár .,. A férfi előre megy a lakásba. Még nem szellőztettek. A belső szobában vetetten az ágy. A konyhában ujját tiltón a szája elé helyezi, jelezvén. hogy csak „halkan a szóval.” — Minden szavunkat lehall. gatják! N incs is nyugta. Felerősíti a rádiót és megy a középső szobába, ahol ruhaneműek hevernek szana- széjjel. Használtak és tiszták. Az ajtófa alját penész porlasztja, a szagtól nehéz a levegő. Az üveges szekrényben a poharak mögött Kiváló dolgozó oklevél. A férfi idegesen cigaretta után kutat. Amikor rágyújt, reszket a keze. Feltűnő az arcának sápadtsága. Egészséges, csak az izgalomtól ilyen fakó. — Nem és nem! Nem engedek. Ha szíjat hasítanak a hátamból, akkor sem ... Szavainak értelmét nehezen lehet kihámozni. Egy azonban bizonyos: keserű gyűlölet él benne. Szembefordult hatósággal, szomszédokkal, munkahelyi vezetőivel és ha sorsa nem rendeződik, az egész világgal is. Most már nem az értelem, hanem a gyűlölet irányítja cselekedetét.,. Meg kell kerülni a házat, a szomszéd bejáratához. Rogy- gyant, olajfoltos a kapu, de gondozott a kert, tiszta a lakás. A szőnyeget reggel kiporolhatták. Fiatal ember hátrál befelé. Az izgalomtól foltos az arca. Szája cserepessé száradt, szaval mintha csörögnének. Egyszerre akarja elmondani panaszát. Az anyja figyeli a fiát. Közbeszól, kiegészíti. Ö is mindent egyszerre akar elmondani. Érzi, hogy nem megy. Papírokat keres mély, öblös táskájában. Nagyokat nyel. hogy visszafojtsa indulatát, de nem bírja tovább. Szemei könnybe lábadnak, feszült idegei nem bírják tovább. Sír, fájdalmas keserűséggel. Csak annyit tud mondani: — Ezt , nem lehet tovább bírni... Vastag fekete felhő borítja el a napot, elsötétül a konyha. A fiú erőt vesz magán. Rendezi gondolatait és rakja szép sorjába a történetet. Hosszú évtizedeken keresztül élt özvegy Kiss Gyuláné ebben a kolóniában. Szomszédja, Peleskei János és családja később költözött oda. A hatvanas évek elején vették meg a bányától a lakásokat Áz adásvételi szerződésben aláírásukkal hitelesítették, hogy az épület a hozzátartozó Ingatlanokkal osztatlan vagyont képvisel, a kertet, az udvart, a kutat ugyanúgy használják, mint addig. Az új háztulajdonosok örültek a kedvező vásárnak. Húszezer forintnál egyikük sem fizetett többet az ingatlanért. Az ellentét a hatvanas évek közepén robbant ki. Kissné nyugalmat erőltetve magára, így mondta el: — Békétlen ember az én szomszédom. Iszik és akkor goromba. A családját is üldözi... Peleskeit segédrendőrré avatták. Ittasain tért haza. Ásót, csákányt fogott és a régi kerítést ledöntötte. Az ólat Kissné portájára tette. Azután pé- dig új kerítést épített és Kiss- éket kizárta az udvarból, ahol a koióhia közös kútja van. Peleskei nem is tagadja. — A kapu az ablakom alatt volt, itt jártak át. Egy nyugodt percem nem volt. Benéztek a lakásomba. Ezt en nem bírtam mar idegekkel. Lezártam a kaput. Járjanak körül... K issné a kapu lezárását azzal magyarázza, hogy egy alkalommal több zsák cementet, két doboz festéket látott Peleskei háza előtt letakarva. Fellibbentette a takarót és megkérdezte, hogy mi van a takaró alatt. Peleskeit ez bőszítette fel és ezért zárta ki őket a kút 'használatából. Évek óta folyik köztük a vita. Bírósági tárgyalások, tanácsi büntetések, hivatalos bizottságok kiszállása egymást követi. A határozatok elítélik Peleskeit birtokháborítás címén. Már több mint háromezer forint pénzbüntetést fizetett. Börtönbe zárták, minden társadalmi megbízatásától megfosztották. Munkahelyén is elítélik, de minden hiába, nem enged. A kút most már nem érdekes számára. Elégtételt venni a vereségért, ez a legfontosabb. Egymást követi a Peleskei családban a hangos civakodás. A sorozatos kudarcért férj, feleség, egymást okolja. Peleskei dühében tettlegesén bántalmazta asszonyát, darabokra tépte ruháját. Az asszony pedig keserűségében öngyilkosságot követett el. És a tragédia csúcsa, hogy mindezt két gyerek szemeláttára. Az egymás iránti gyűlöletei örök gyanakvás követte. Pe- leskeinek megdöglött a disznaja, csirkéje, szerinte Kissék mérgezték meg. Ha Kissék kapuján olajfolt van, azt Peles- keiék csinálták. A kútból már senki sem mer ivásra vizet meríteni. Azt mondják, Peles- keiék beszennyezik. A kútra- csőn valóban található trágyafolt. Felesleges tovább sorolni. Az évek óta húzódó, a kolónia minden lakójának, de még a környékbelieknek is nyugtalanságot okozó viszály nem lohad, hanem a tanács és a hatóságok minden igyekezete ellenére, tovább terebélyesedik. És ha így marad, még súlyosabb tragédia lehet belőle Nincs más megoldás: a kolóniából valakinek menni kell. — Éh elmegyek. Bárhová elmegyek, ha egy putriba, azt se bánom — csapja össze se- gélytkérőn a kezét Peleskei. L ehetőséget kell neki ad ni, hogy lakásával egyenrangú lakást kapjon. Biztosan akad. aki megveszi tőle, neki pedig hasonlót tudnak juttatni, megfelelő vételár ellenében. Egy tragédiát előznek meg vele. És erre külön felhívjuk a tanács figyelmét. Baglyasalján, a rakodón békességre vágyó munkásemberek őrlődnek a viszályban, egyre mélyebbre süllyednek, egészségüket teszik tönkre. Segítséget kell nekik nyújtani, . hogy magukra^ találjanak! De ezt sürgősen!... Bobál Gyula NQGRAD — 1969, június 1„ vasómap
