Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-25 / 144. szám
Korunk gyermeke Nagyobbra no, hamarabb érik Az orvosi és statisztikai kutatások bizonyítják, hogy a legtöbb fejlett országban napjainkban sokkal előbb megy végbe a gyermekek növekedése, a serdülők nemi érése, mint az elmúlt évszázadban. Kapitalista és szocialista országokban — hazánkban is — több tudományág szakemberei foglalkoznak ennek a jelenségnek a vizsgálatával, okainak feltárásával. A tudomány akcelerációnak nevezi ezt a jelenséget, s lényegét a legáltalánosabban úgy fogalmazhatjuk meg: az emberi fejlődés felgyorsult ritmusa. Mit jelent ez? A nemzetközi vizsgálatok először is azt mutatják ki, hogy a mai 8—14 évesek átlagosan 10 centiméterrel magasabbak, mint amilyenek 1880—-1900-ban az ugyanilyen életkorúak voltak. A maiak általános fejlődésükben is mintegy két évvel megelőzik az említett évtizedek gyermekeit. A gyorsabb fejlődésre több európai országban., jellemző a gyerekek és serdülők mellbőségének, testsúlyának, termetének állandó növekedése (leszámítva a háborús éveket). A hazai kutatások is kimutatják: 1955—65-ben a 16—17 évesek átlagos testmagassága 5—6 centiméterrel, egyes évjáratokban még ennél is többel meghaladta az 1928-as évjárat testmagasságát. Más hazai adatok arra szolgáltatnak bizonyítékot. hogy 1958—65 között az általános iskolába lépett gyermekek 8—10 centiméterrel voltak magasabbak, mint 1907—14 között a hasonló korúak. A tudomány egyik vitatémája: melyik időszakban kezdődik az akceleráció, a fejlődés „megugrása”? Egyes vélemények szerint a mai 2 évesek általában nyolc—tíz centiméterrel, (mások szerint 5—10 centiméterrel) nőnek nagyobbra, mint az 1910-es évek kétévesei. Ebből arra következtetnek. hogy a gyorsabb növekedés már az élet első két esztendejére jellemző, s a következő 8—10 évben lényegében változatlan. Eszerint a mai tizenegynéhány évesek csak azzal a 8—10 centiméterrel magasabbak, amit már 2 éves korukig elértek. E felfogásokkal némileg ellentétben, az állandóan végbemenő változások legérdekesebb periódusát, a serdülőkort, egy 1965-ben megtartott nemzetközi tanácskozás a mai fiúknál 13—16, a lányoknál 12—15 éves korra tette. Á mai gyerekek serdülési viszonyai (például a lányoknál az első menstruáció) az 50—70 évvel ezelőttinél mintegy két évvel korábban következnek be. Egyes kutatók tehát itt, ennél a kornál jelölik meg a minden eddiginél intenzívebb növekedési szakaszt, amely ugrásszerű minőségi változásokat is eredményez a gyerekeknél. Akárhogy is van, annyi tény, hogy napjainkban nálunk is előbbre került a serdülés időpontja. A folyamat nem lebecsülendő tartalma, hogy megnőtt a gyerekek, a fiatalkorúak szellemi teljesítő képessége is. Az i .kólái követelménve': ma minden fejlettebb országban, hazánkban is, jóval nagyobbak mint 30—50—70 évvel ezelőtt. Mégis — az arányok összehasonlítása bizonyítja — emelkedett azoknak a tanulóknak a száma, akik az előírt korban, jobb eredménynyel, nagyobb tudással fejezik be az iskolát. Napjaink fiataljai tehát szellemileg is előbbre vannak, legalább két—három évvel, mint az 50 évvel ezelőttiek. Egy berlini pszichológus szerint általában is javult a 10—14 éves fiatalok „fi- nom-motorikája”. Ez azt jelenti, hogy kifinomultabb a vég- i tagok mozigása, e korosztályok fogékonyabbak, érdeklődőbbek a külvilág iránt, nagyobb a vállalkozó kedvük, s az önértékelő képességük is. Az akcelerációt, mint komplex élettani (biológiai, szellemi) jelenséget kétségtelenül a lakosság széles körének életkörülményeiben beállott változások okozták. Nem csupán a jobb táplálkozás, hanem a lakás-, a táplálkozási, az öltözködési feltételek összessége, az életmód, a nevelés, a köz- egészségügy általános fejlődése, sőt, korunk „ingerösztöne” is: a rádió, a televízió, a film, az olvasnivaló elterjedése. Említést érdemel ugyanakkor az a megfigyelés, hogy a szocialista országokban az akceleráció minden réteg, a város és a falu gyermekeinél csaknem egyformán jellemző, míg a kapitalista országokban elég lényeges különbségek mutatkoznak a vagyonos osztályok gyermekeinek előnyére, ezek az átlagosnál is gyorsabb fejlődésében. Csak jellemzésül, hogy milyen horderejű leérdésekröl van szó: a fiatal nemzedék a régebbi generációnál korábban válik éretté, biológiailag, szexuálisan. A társadalmi érettség, az egyéni önállóság viszont a legtöbb esetben később következik be, például azért is, mert több idő kell a képzettség megszerzéséhez. A nemi és társadalmi érés közötti szakadék valamennyi fejlett ipari országban mélyül. A nevelés és társadalomtudomány azonban — a mi körülményeink közöt! is — méa adós a válasszal: hoavan lehetne s kellene intézményesen és a családban is áthidalni ezt a szakadékot. Sz. S. Kodcili! dolgoznak Látogatás a nagybátonyi zeneiskolában Hatat fordítva a községnek, egy mellékútra kirakva, az egykori munkásszállásnak készült épületben húzódik meg Nagybátonyban a zeneiskola. Őszintén megmondom, először a bányavárosban kerestem. Hiába, kiadós gyalogséta árán jutottam el csak a tanács mögött szerényen meghúzódó épületbe, ahol még tábla sem hirdeti: ki itt belépsz, a Harmónia vezet tovább kézen fogva ... Két hete, ottjártamkor, még izguló gyermektekintetek figyeltek a folyosón, hallgatták a termekből kiszűrődő muzsikát. Az évvégi vizsgák izgalma azóta osztályzattá szelídült. A tantermek most már csendesek. A múló idő sodrában nyári álmukat alusszák az iskolai hangszerek. Tizedik tanévét fejezte be idén a Nagybátonyi Állami zeneiskola. 1958. december elsején kezdődött meg az oktatás, s tíz év alatt közel két és fél ezer gyermek ismerkedett meg a zenével. Be sokat is változott azóta a világ a Mátra alján 1 + „A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, Célvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet” — írja Kodály Zoltán A zene mindenkié című könyvében. Az emberi megismerés határai ... Háromszázötven gyermek vizsgázott ebben a tanévben a központi és a fiókiskolákban. Ki góndolt erre tíz évvel ezelőtt? Valószínűleg nem sokan. A zene gyakorlatilag is „betört” a bányászok, a szövetkezeti tagok, a mátraalji munkások házaiba. Elérhető közelséggé vált, naponta csendülnek fel a nép csodálatosan kikristályosodott pentaton dallamai ma már a legkülönbözőbb hangszereken. Otthonra talált Beethoven és Mozari muzsikája, hogy az évenként megtartott átlag negyven hangversenyen együtt örüljön szülő ás gyerek, tanár és betévedt idegen a zene mindent meghódító világának Szüts Pál, a zeneiskola igazgatója albumokat tesz elém. A lapokon hangversenyprogramok, kritikák, dicsérő szavak Lüktető lapjai az időnek, amely szüntelenül múlik, de így, rendberakva bármikor újból életre kelhet. Lapok és emlékezet: az itteni munka eredményeit mutatják. Az igazgató rámutat egy- egy névre: — Győrött tanul.. Pesten ... Szegeden ... az Állami Népi Együttesben játszik., a rajkókkal végigjárta a világot ... Mire képesek ezek á gyerekek! Fejükbe és kezükbe fogva a muzsika építőköveit, a ballada ellentéteként építik Dé- vavárát, s mind magasabb szinten művelik a zene termékeny talaját; nevel ve-változtatva a környező világot, derűt varázsolva a munkából megjövő, fáradt arcokra. A jövő mosolyog a zeneóvodások Kőketáncot előadó arcáról, egy nép megváltozott zenekultúrája nyújtja még szélesebbre ölelő karjait. Itt tudatosan építenek. Fiókiskola működik Pásztőn, Kiste, renyén, Homokterenyén, Mát- ranovákon. Fáradságot nem kímélő tanárok viszik ki naponta a zene mindig újat árasztó levegőjét a környező községekbe, falvakba. Tervek? Bőven vannak — Szeretnénk, ha a tagiskolák és a központi iskola tanulói minél többet találkozhatnának. Megszüntetni a még meglevő nívóbeli különbséget ... — Ömlik a szó Szüts Pál szájából. Minden lehetőséget megragadnak a növendékek szerepeltetéséért. A fejlődés, a továbblépés érdekében. De példát maguk a tanárok mutatnak. Ez természetes is. Rendszeresen látogatják a különböző intézményeket, társadalmi szerveket. Nagyon jó és hasznos kapcsolatokat alakítottak ki, A társadalmi ünnepeken is mindig közreműködnek. Ezzel is új közönséget nevelnek, akarva-akaratlan. megteremtve közönségük spontán ön- és továbbképzését. * — Megéri? — teszem fel a kérdést kissé durván az igazgatónak. — Egy évtized alatt döntően megváltozott a zenei élet Reális szükségletté alakult. Hogy megéri-e? Itt nagyobb utat kell megtennie a gyerek, nek, a tanárnak is több energiát kell befektetni. A hivatástudat -pedig akkor él igazán, ha lehetőséget talál, Nálunk mindenki kapott és talált. Komoly zenei élet alakult ki. Elhiszem. Nagy és egyszerű szavak. Máshol frázisként könyvelnék el. Itt nem. Tíz év alatt tekirttélves hangszertárt hoztak létre. Hét- százdarabos lemeztárukban megtalálhatók a világ zene- művészetének legszebb alkotásai. Kottatárukban úgyszintén. Csak az épület. .. Ezzel nem vagyok kibékülve. A nagybá- tonyiak sem. Jövőre átépítik. Lebontják a falakat. A rég1 fundamentumra épül az új. A belső berendezés teliesen megváltozik. Praktikusabbak lesznek a tantermek. Az új épület jó ideig biztosítja maid a négyszázas növendéklétszámot. Ha így haladnak, rövidesen azt. is kinövik, * A zene „betört” a Mátra aljára, Naponta hódít újabb híveket. Kodály Zoltán írta: A magyar zenei nevelőrend hitünk szerint meghozza majd azt az időt, mikor hazánkból is eltűnik a zenei analfabéta és a zene áldása a legszélesebb rétegek számára is hozzáférhetővé válik Molnár Zsolt N@lkü!@ihet©fl@n a nap« nniinkáHoi A Központi Statisztikai Hivatal Nógrád megyei Igazgatósága ez évben is elkészít és a múlt évinél korábban adja ki a megyei statisztikai évkönyvet. Az 1968. évet bemutató könyv bővebb, mint az előző Olyan adatok kerültek bc1e, amelyek a gazdaságirányítás új rendszerében különös .érdeklődésre tarthatnak számot így munkaügyi es mérlegadatok, a megyei munkás-alkalmazotti fogyasztói árindexek, a tanácsok költségvetési adatai. valamint a feüesztési alapra vonatkozó adatok. A különböző szintű és érdeklődésű szervek igényeinek kielégítését szoleáliák azok az adatok, amelyek részletese-’ bemutatják a járásokat, városokat és községeket. A megyék közötti összehasonlítás teszi lehetővé ,.a rangsorolást”, tartalmazó fedezet. Ez a rész a mérmék jelegének megfelelően fontosabb, zsnoort.osított adatokkal egészül ki. Nógrád megye man. évi sta- ti'-tikai évkönvvét Statisztikai Kiadd Vállalat terio'vzti Az igénveket. e vállalat terjesztési csoport'ához kell -június 30-ig eljuttatni. Bemutató Szurdok püspökiben A termésbecslés jelentőségéről és módszertani kérdéseiről tart szakmai előadást 'csütörtökön Szurdokpüspökiben, dr Mészáros István, a MÉM Te'-. melésíelügyeleti Főosztályán«'- vezetője. Az összejövetelt a megyei tanács mezőgazdáság! és élelmezésügyi osztálya szer vezte a szövetkezeti vezetők, szakmberek részére. A szakmai előadást, a termésbecslés gyakorlati bemutatója követi. A vendégeket Fennt Lajos, a szurdokpüspöki Béke Termelőszövetkezet íőagronó- musa kalauzolja a határban. 4 béremelés kulcsa AZ MSZMP IX. kongresz- szusa a jövedelempolitika egyik fontos elveként jelölte meg, hogy az ország gazdasági erejének növekedésével összhangban emelkedjen az életszínvonal. Az ország nemzeti jövedelme, amely a legfontosabb mutatója a népgazdaság fejlődésének, az előző tervidőszakhoz és a harmadik ötéves terv előirányzatához viszonyítva is gyorsabban emelkedett. Az 1968. évi nemzeti jövedelem 23—24 százalékkal haladta meg az 1965. évit és így már most elértük a nemzeti jövedelem 1970-re tervezett szintjét. A lakosság pénzjövedelmei a tervidőszak első három évében évente átlagosan 8—9 százalékkal növekedtek. A lakosság fogyasztása pedig mintegy 17 százalékkal nőtt, ami számottevően magasabb, mint amit a terv időarányosan megszabott. A kongresszus határozatainak megfelelően az egy főre jutó reáljövedelemnek 14—16 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbérnek pedig 9—10 százalékkal kellett volna emelkednie öt év alatt. Ezzel szemben a harmadik ötéves terv első három évében az egy főre jutó reáljövedelem kb. 19 százalékkal emelkedett és ezzel meghaladta az ötéves terv végére tervezett szintet. A reálbér három év alatt mintegy 8 százalékkal emelkedett, erősen megközelítve az öt évre tervezett célt. Az eredmények mellett azonban mégis fel kell figyelnünk arra. hogy bár jövedelempolitikánk kezdettől fogva a munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítésére törekedett, a társadalmi igazságosságot érvényesítő szocialista gondoskodás és a 'rsadalmi munka hatékonyságát szolgáló anyagi ösztönzés megvalósítása számos tekintetben ellentmondásokba ütközött. Ez az ellentmondás elsősorban abban jelentkezett, hogy a lakosság összes jövedelméből az évek során csökkent a munkateljesítménnyel kapcsolatos, és nőtt a társadalmi juttatásokból eredő jövedelem aránya. A munkából eredő jövedelmek aránya az 1957 évi 82 százalékról 1968-ra 75 százalékra csökkent a bérből és fizetésből élő családok összjövedelmében. A REÁLBÉREK és reáljövedelmek növekedését vizsgálva szembeötlik, hogy a reáljövedelmek a tervezett mértéket jelentősen meghaladva közel két és félszeresen olyan gyors ütemben emelkedtek, mint a reálbérek színvonala. Ebben az eltérő növekedésbeli ütemkülönbségben jut tulajdonképpen kifejezésre az, hogy az elmúlt években nem tudtuk feloldani életszínvonal- politikánk ellentmondásosságát. Egyrészt, hogy eleget tegyen a társadalompolitikai elvárásoknak, másrészt, hogy megfelelően elősegítse a gazdasági ösztönzés céljait. Ugyanis, ha a keresetek, bérek növekedését helyezzük előtérbe, ezzel biztosítjuk ugyan a munkától függő keresetek erőteljesebb differenciálását, de akkor a szociálpolitikai, foglalkoztatási igények kielégítésének a lehetősége kerül háttérbe. Ha viszont a szociálpolitikai, foglalkoztatási igények kielégítése kerül előtérbe, akkor ez korlátozza az egy főre jutó keresetek (reálbérek) nagyobb mértékű emelkedését és ezzel az eredményesebb anyagi ösztönzés elvének érvényesülését. Az elmúlt időszakban gaz- daságoolitikánkban nagy szerepet kaptak a szociálp"litikai intézkedések, a teljes foglalkoztatottság megteremtése. Ennek nyomán, a nemzeti jövedelem növekedésénél gyorsabb ütemben emelkdtek a társadalmi juttatások költségei. A pénzbeni és a természetbeni juttatások is jelentős mértékben növekedtek. Az adatok szerint a nyugdíjasok száma 1960-tól 1970-ig 50—55 százalékkal nő, az átlagnyugdíjak összege pedig 40—45 százalékkal lesz magasabb. Emelkedett a családi pótlékra jogosult gyermekek száma és a családi pótlék összege is. A társadalmi juttatásokra fordított összegek 1960-hoz viszonyítva 1970-re 16’milliárd forintról közel 32 milliárd forintra, tehát mintegy kétszeresükre emelkednek. Az elmondottakból kitűnik, hogy a társadalmi juttatásoknak a nemzeti jövedelemnél gyorsabb ütemű növekedése — tekintve, hogy felosztható összes jövedelem aránya nem nő. hiszen a felhalmozási alap nem csökken — szükségképpen korlátozza a reálbérek, a keresetek növekedését, A REÁLJÖVEDELMEK gyorsabb emelkedésének másik, lényeges tényezője a foglalkoztatottság jelentős növekedése és a foglalkoztatottsági struktúra változása. A munkás—alkalmazott keresők száma 1960—1967 között 23 százalékkal emelkedett és 1970-ig várhatóan eléri a 30 százalékos növekedést. Szocialista építőmunkánk nagy vívmánya a lényegében teljes foglalkoztatottság és létbiztonság megteremtése. ami a jövőben is gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb célkitűzése marad. Viszont könnyű belátni, hogy a munkás és alkalmazotti lakosság gyors növekedése — ha nem jár együtt a gazdasági növekedés gyorsabb ütemével — korlátozhatja a reálbérek emlekedését. Ugyanis az ú; munkaerőt is meg kell fizetni ás ha a munkabér össztöm gének az emelkedése nem haladja meg lényegesen az újonnan alkalmazottak munkabérének összegét, akkor aligha lehetséges az általános mun- sabérszínvonal, tehát reálbéremelkedés. Ezek után nyilvánvaló, a reálbérek gyorsabb növekedőjének első és legfontosabb feltétele, hogy nagyobb legyen és gyorsabban növekedjen az ország nemzeti jövedelme Ugyanis a béren felül vállalt társadalmi kötelezettségek a jövőben sem csökkennek, ső» újabb szociálpolitikai intézkp désekre is sor kerül, mint például a családi pótlék és az alacsony nyugdíjak emelése, bizonyos béremelést kell vég - rehajtani az egészségügyi dolgozóknál, az oktatás területén. Ezek az intézkedések tovább növelik az állam társadalmi kötelezettségét, újabb összegekre lesz szükség a megvalósításukhoz. Mivel a felhalmozás rovására nem célszerű a béreket növelni, nem kétséges, hogy a több bérhez, több tiszta jövedelemre van szükség. A TÖBB jövedelem megszerzésének pedig nincs más módja, mint a gazdasági hatékonyság, a jövedelmezőség, a termelékenység fokozása. A hatékonyság növelésének és ezzel a keresetek növelésének a kulcsa viszont a vállalatok kezében van. Jórészt a vállalatok jó vagy rossz munkáján múlik tehát, hogy a reálbérek a jövőben miként emelkednek, milyen szintet érnek el. Dankovits László NÓGRÁD - 1969. június 25.. werdo §
