Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-24 / 143. szám
Ax Ajkán épülő 555 ágyas járási kórház utolsó, kilencedik szintjének betonozását is befejezték. A napokban megkezdték a helyiségek belső építési és épületgépészeti munkált. A 110 millió forint költséggel létesített kórház építészeti megoldása figyelemre méltó, mert alakja biztosítja, hogy a betegek számára oly fontos napfény egész nap érje az épületet Faluról falura Lesz-e nagyit: Mütrakeresa em Hitelképesseg — avagyi mire kíváncsi « partneri Az üzleti kapcsolatok kialakításakor ma már legtöbb vállalatunk igyekszik meggyőződni partnereinek hitelképességéről. Bár egyesek azt mondják: a hitelképesség még nem jelent egyet a fizetőkészséggel, illetve képességgel. Egy kivételével a tanácsi he- lyiipari vállalatokról a banknak az a véleménye. hogy hitelképesek Amikor ezt elismerik, mindegyik gazdálkodó egységnek elmondják a gyengéit is. Ezeket rendszeresen megvitatják a megyei tanács ipari osztályának vezetőjével, aki a tulajdonos jogán, a vállalatokat irányító, befolyásoló tevékenységében hasznosítja az észrevételeket. A bank az állam érdekeit képviseli, azon fáradozik, hogy vállalataink a rendelkezésükre álló pénzt okosan, a reájuk bízott egység és a népgazdaság érdekeit figyelembe véve használják fel. Ezért a bank az utóbbi időben csak végszükség esetén fogadja el a felettes szerv, nevezetesen a megyei tanács garancialevelét. Ilyen kényelmetlen helyzetbe került a Patyolat Vállalat. Hitelképességének biztosítása céljából nem garancialevelet, hanem konkrét intézkedéseket kér most már a bank. A banki szigor nemcsak az elóbb említett vállalatnál, hanem megyénk többi gazdálkö- dó egységében is indokolt és szükségszerű. Például a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalatnál a termelés folyamatosságával ellentétes a késztermékek kiszállításának üteme, emiatt finanszírozási nehézségei vannak. A Nógrád megyei Textilipari Vállalatnál a magas készleteket kifogásolja a bank. A Nógrád megyei Vegyesipari Vállalatnál a készárutermelés növekedése okoz átmeneti zazi őket a bank is. A pén?. ügyi - gazdálkodási stabilizálást szorgalmazó banki észrevételeket érdemes megszívlelni, a felvetett hiányosságokat az adott lehetőségeken belül, mielőbb kijavítani Ennek előnyeit a vállalat élvezi, amikor piaci kapcsolatait kialakítja, vevőkörét megválasztja. Nyílt titok, hagy az új mechanizmus lehetőségeinek szélesebb körű (elhasználásakor a piaci kapcsolatokban alapvető meghatározó lesz a hitelképesség megállapítása. A vállalati pénzgazdálkodás egyensúlyának megteremtése már ma is. méginkább a jövőben, a jelenleginél jobban fémjelzi a gazdasági cg' ségek vezetőinek életrevalóságát, ötletességet, főleg hozzáértését. Az előbb vázolt jelenségek reális megítélése céljából szükséges elmondani, hogy v«i lalataink hitelképességét sok tekintetbe • partnerei is zavarják. Előadódik, hogy az alapanyaggyártó üzemek nem a kívánt idő ben, és részletezésben, hanem egyszerre, eg' tömegben zúdítják be a feldolgozásra váró alapanyagot. Azonnali kifizetése felborítja a vállalat korábbi pénzügyi egyensúlyát. Inkább ezt vállalják üzemeink, mondván: ha visszaküldjük, lehet, hogy utána elvétve kapnánk anyagot, s ez felbecsülhetetlen zavarokat okozna a termelésben. Elcsúsznának a határidők, csötekene a vállalat szavahihetősége, stb. Ezért a két roSsz közül a kevésbé veszélyeset választják. Ismert gazdasági életünknek az a jelensége, hogy az előírt határidőre nagyon kevés vállalat egyenlíti ki tartozását, mert nem alkarja saját magát pénzügyi nehézségekbe zavarni. Csak akkor fizet, ha pénzügyileg erősnek érzi magát. Inkább vállalja a késeMint az élet forgatagától megriadt ember, úgy búvik meg Mátrakeresztes a hegyek között. Apró, hosszan elnyúló falucska, ahol a lakosok száma még az ezret sem éri el. A hasznosi vár szirtfoka alatt, kanyargós úton lehet megközelíteni a mátrakeresztesieket. Ez az út vezet tovább a Mátra nevezetesebb üdülő- és kirándulóhelyeire. A kis falu mintegy kapuként szolgál a Mátra nyugati oldalán a hegység megközelí téséhez. A fakanál Az őslakosság, az apák és a nagyapák egy sajátos foglalkozásnak hódolnak itt, a fakanálkészítésnek. A fiák, vagy az unokák már kevésbé kötelezték el magukat ezzel az iparszerű tevékenységgel. Szívesebben járnak el innen a hegyek közül a távolabbi városokba, iparvidékre, ahol — vélekedésük szerint — köny- nyebben megkeresik a kenyerüket. A nagyapák azonban ittragadtak, az apák pedig — legalábbis a többség — még mindig a fakanálkészítésből él. Hosszú évtizedekre visszanyúló szakma a fakanalak, tésztaszedőkanalak formálása. Akik e mátraalji kis faluban élnek ebben látták és látják jövőjüket. Nemrégiben azonban érdekes változás történt a falu életében. Termelőszövetkezetei alapítottak azok az emberek, akik úgy érezték, hogy a közös összefogással könnyebben oldhatják meg gondjaikat. A falu lakosságának haladóbb része megértette a cselekedet fontosságát, s ezért került sor június 10-én az alakuló ülésre. Miből indultak ki a mátra- keresztesiek? Mindenekelőtt abból, hogy a közös összefogás által nagyobb eredményeket lehet elérni minden területen. Érdekessége még a történetnek, hogy Nógrád megyében egyedül ebben a kis hegyi faluban nem dolgoztak szövetkezeti viszonyok között a lakosok. A szomszédos hasznosi termelőszövetkezet — mivel közigazgatásilag a falu Hasznoshoz tartozik — szívesen fogadta a keresztesiek közeledését A hasznosi tsz-vezetők fontosnak és lényegesnek tartják, hogy a mátrakeresztesiek megtalálják a számításukat a szövetkezeti közös munkában. Ezért határoztak úgy, hogy a két község határában levő erdőterületek kiaknázása céljából megfelelő feldolgozó üzemet létesítenek. Két tábor Hosszú évekig az Erdei Melléktermék Feldolgozó Vállalat foglalkoztatta a mátrakeresztesieket. A falubeliek nem közvetlenül a körülöttük elterülő erdőkből kapták a faanyagot a készáru termeléséhez. A vállalat más vidékekről hozott anyaggal látta el a mátrakeresztesi fakanalasokat. Ez nem minden esetben történt igazságosan, amit maguk az emberek, iparosok bizonyítanak. Király István fakanálkészítő kisiparos hosszú Ideig dolgozott az „erdei” vállalatnak. Sajnos a jövedelemnél érzékenyen érinti, hogy egy másik iparos társa „javaslatára” egyelőre nem kap faanyagot, amiből dolgozhatna. A termelőszövetkezet megalakulásával mintha két részre szakadt volna a falu. Egyik oldalon azok maradtak, akik kitartanak a régi elképzelések mellett és kevésbé veszik észre, hogy a manufakturális feldolgozás ideje előbb-utóbb lejár. A másik oldalon áll az újonnan létrehozott termelőszövetkezet — amely biztos megélhetést nyújt tagjainak — a leendő tervek megvalósításának igényével, egy korszerű famegmunkáló • csarnok felépítésének elképzelésével. Ez a megosztottság jelenleg — de a jövőben sem — nem használ a falu lakosságának. A józanabb gondolkodású emberek úgy határoztak; „fogjunk össze, lássuk el termékeinkkel az ország érdeklődő közvéleményét.” Eme terv megvalósításának egyetlen nagy akadálya van: mert bár a hasznosi termelőszövetkezet sosem kullogott az utolsók között, viszont ahhoz nincs kellő anyagi ereje, hogy két—hárommillió forintos beruházást vállaljon a fakanálkészítés viszonylagos automatizálása, a termelékenység növelése érdekében. Segítségre várnak Mátrakeresztesen most két irányzat érvényesül a falu közvéleményében. Az egyik a hitetlenkedők, tamáskodók táboráé, amely azt állítja, a nagyüzemi fakanálkészítés terveit nem lehet megvalósítani. A másik tábor — amely bízik az erejében és akaratában — azt vallja; minden elérhető, ha megfelelően előkészítik. Utóbbiak legfontosabb megól- dandó kérdésnek tartják a folyamatos anyagellátást. Addig ugyanis, amíg el nem készül a tervezett munkacsarnok, a termelőszövetkezetbe lépett fakanálkészítőknek otthon kell dolgozniuk. A mesterség szerszámai, gépi felszerelése még mindenütt megvannak, viszont nincs elegendő faanyag. Ha a hasznosi tsz és a mátrakeresztesi üzemegység erejét felhasználnák — vagy legalábbis feltárnák — eme tervezett segédüzemág felvirágoztatása érdekében, rövid idő alatt jelentős eredményeket lehetne elérni. A hasznosi termelőszövetkezet vezetősége szívügyének érzi a keresztesiek gondjainak megoldását, azonban semmiféle anyagi lehetőség nem áll rendelkezésükre a kivitelezés megvalósításához. Ehhez járási, megyei segítséget remélnek — ahogyan ők mondták: ígéretet kaptak rá! — ami az űj gazdasági mechanizmus körülményei között is egyetlen megoldási alternatíva marad számukra. Ha ezt nem sikerül megkapniok, továbbra is a régi, manufakturális módszerrel készítik a fakanalakat, egyéb háztartási faeszközöket Mátrakeresztesen. Egy gépesített, szalagszerű gyártást biztosító üzem azonban nemcsak a gazdaságosságban hozna számottevő változást, hanem a falu társadalmának átalakulásában, fejlődésében is. Pádár András varakat a pénzgazdálkodásban. A RIOLEX Építőanyagipari Vállalatnál a termékstmk- túrában. bekövetkezett eltolódás — növekedett az építőipari részaránya, ennek során emelkedett a befejezetlen építkezések száma — egy veszteséges állapotot konzervál. Mindezekből kiviláglik az is, hogy üzemeink, vállalataink, gyáraink vezetői sok tekintetben miég a régi meohanizimus pályáján haladnak annak ellenére, hogy a közgazdasági szabályozók már az új útra kényszerítik őket. Több jelenség, tény, jelzés bizonyítja, hogy a termelés és pénzgazdálkodás elképzelt összhangjának megteremtése még várat magára. Talán azért, mert a mechanizmus előkészítésének időszakában kevés gondot fordítottunk erre? Lehetséges! Az is biztos, hogy az eltelt egy esztendőben vállalataink az állam messzemenő jóindulatát élvezték. Ez egyes vezetőket, esetleg téves következtetésekre sarkallt. A jelen valósága azonban nyomatékosan figyelmeztet: a termelési tervek ösz- szeállítását csak a pénzügyi helyzet stabilitásának jegyében lehet elvégezni. A szükséges módosítások elvégzése a vállalatok dolgozóinak jól felfogott érdeke. Erre ösztönei elmi kamatot — ami elenyésző hányadot jelent a költségalakulásban, s egy kis ügyeskedéssel át lehet hárítani a megrendelőkre önként adódik a kérdés: az állam operatíven beavatkozzon-e az előbbi jelenség megváltoztatásába, fellépése milyen természetű és jellegű legyen? Korai volna igent, vágj’ nemet mondani. A közgazdasági szabályozó« hatását egyértelműen itt sem lehet megítélni. Gazdálkodó egységeink alapjában véve még csaik megkezdték az. áttérést az új gaz. dasági megchanizmusra. Egy elhamarkodott intézkedés, esetleg derékba törne egy rosszul induló, később azonban jóra forduló folyamatot. Az elmondottak vállalataink hitelképességét nem tüntetik fel kedvezőtlenül, csupán fizetési készségüket és képességüket teszik kritika tárgyává a banknál. Bár ott is elismerik: megyénk üzemeinek, vállalatainak hitel- képessége tovább növekszik. Megtartása, fokozása érdekében a rosszízű híresztelésekkel ellentétben a bankosok a lehetőségek határán belül mindent megtesznek, esetienként még többet is. Venesz Károly Családias hangulatban... Dudás Ilona annak idején sok száz magyar fiatallal együtt lépte át a csehszlovák, majd a német határt. Rendszeres időközönként haza látogat. Az ismerősök, rokonok, munkatársak tengernyi kérdéssel árasztják el. Hová kerültél, mit csinálsz, hogyan keresel, jól érzed-e magad odakinn, mivel töltőd a szabad idődet? — akárcsak az NDK-ban dolgozó többi társát. — Az érettségi után a Tűzhelygyárban dolgoztam, onnan jelentkeztem az NDK- útra — kezdte el a másfél év történetét. Később íemcsak magáról, hanem a többiekről is szólt. — Több salgótarjáni fiatallal együtt Radebergbe kerültem, a Robtron Kombinátban kaptam munkát. A hatalmas teremben, a szerelőszalagok mellett csaknem százan dolgozunk. Egy sorban tizenhatan, s öt ilyen párhuzamos szerelő- szalag van egymás mellett. Nemrég alakult egy magyar szalag, amelynél a számológépek különböző alkatrészeit szerelik. Az együttes vezetője Hudács Éva, aki szintén salgótarjáni. Tervezik a lányok, hogy a szocialista brigádmozgalomba is bekapcsolódnak. Nem panaszkodhatnak a magyar fiatalok. Modern bérházakban. kétszobás lakásokba helyezték el őket. Egy-egy lakásban öten vannak. Dudás Ilona Mucsi Juliannával, Kurds Máriával, Kása Emíliával és Romsics Erzsébettel lakik egy helyen. A lakásokban családias a hangulat, a lányok sütnek, főznek, vidám összejöveteleket rendeznek. — Reggel elég korán keli kelni — mesélte Dudás Ilona. — Öt húszra megyünk be a gyárba és fél háromig dolgozunk, aztán szabadok vagyunk. Mivel töltjük a délutánjainkat? Vannak olyan művelődési szobák az épületekben, ahol mindenki megtalálja a magának való szórakozási lehetőséget. Könyv, rádió, televízió, magyar újságok és folyóiratok. Szeretünk táncolni, moziba járni. Milyenek a német fiúk? Olyanok, mint általában a fiatalok. A német nyelvvel még egy kicsit bajban vagyok. Mindent megértek, de még nem tudom jól kifejezni magamat. A keresettel is elégedettek a fiatalok. A fizetésüket általában magukra költik, megvásárolnak mindent, amihez kedvük van. Nemcsak a fiúk között hódít a motorkerékpár kultusza, a lányok sem idegenkednek tőle. Abban a lép- csőhazban, ahol Dudás Ilona lakik, már három lány vásárolt magának ilyen két kerekű járművet. Nyilván más árucikk sem elérhetetlen a számukra. Egy szép alkalmi női ruha 50—55 márkába kerül... — Az Idegen nyelven kívül a német ételek azok, amelyekhez nehezen lehet hozzászokni — mondta nevetve Dudás Ilona. — Valamenyien az üzemi konyhán étkezünk, sokszor bizony találgatjuk mit is eszünk. Nem tudnék hirtelen semmiféle speciális német ételt megemlíteni, de eléggé gyakran szerepel az étrenden burgonya, vagy tészta, valamilyen szósszal leöntve, hússal. Sok a számunkra idegen íz Ügy segítünk magunkon, ha igazán jót akarunk enni, akkor otthon, a saját konyhánkban elkészítjük magunknak. Van-e honvágyunk? Az ismerősökön, hozzátartozókon és a régi munkatársakon kívül legjobban a magyar konyha hiányzik ... Hároméves szerződést irt alá Dudás Ilona, amikor kiutazott a Német Demokratikus Köztársaságba. Még másfél év van hátra. Időnként hazalátogat A családi körben töltött órák gyorsan elszaladnak, elfogynak a kérdések, s máris utaznak vissza a távoli városkába. Ha a búcsú — itt is ott is — fáj néha, azt hiszem, mindnyájan érzik, a fiatalok számára ez nagy erőpróba, de jé iskola. —is NÓGRÁD • 1969, június 24., kedd 3
