Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-03 / 125. szám

is a lörléneSpitilanilos Mind az általános iskolai, Korvin Ottó — munkájának mind a középiskolai új tan- és küzdelmének lelkesítőleg könyvben a forradalom es kell hatnia minden mai fiatal- Sokan tudják igazolni ta- szabadságharc története egy -. ra. Azt kell ifjúságunk szívé- pasztalataik alapján, hogy lia aránt 36, a Tanácsköztársaság be és tudatába vésnünk, hogy az iskolai történelemórák ta- története pedig 16 oldalon ta- a szocializmust építő Magyar- tinási színvonalat, hatékony- lálható. Noha az új íanköny ország történelmi örökösként se.gát, színességét érzelmi fű- vek hasonlíthatatlanul jobbak azt folytatja, amit a magyar UKisegét a tanított anyagok mint a régiek voltak. Szem s,érint összevetjük, akkor a léltető anyaguk, és képanya i egebbi korok történetének guk jól válogatott, az általa „arára billen a mérleg. Va- nos iskolai tankönyvben jók „on miért tudjuk a régebbi a megértést könnyítő rajzok íorok történetét — a pun há- mégis a két történelmi ese- nogy a régi korok kutatásának borúkat, a magyarok kalan- menynek eltérő a feldoigoza- jóval nagyobb hagyománya do zásait, a felfedezések korát, sí módja — különösen a kő- van a történettudományban, Mátyás központosított tno- népiskolai tananyagban. A mjnt a legújabb kornak. Bár narchiáját, a XVII. század' 48-as forradalom és szabad- a Tanácsköztársaságra vonat- függetlenségi harcokat, a 18- sagbare olvasmányosabb, szí- bo2óan — minden bizonnyal munkásosztály legjobbjai 1919. március 21-én elkezdtek. Azután arról is kell szólni, az évforduló miatt is — az utóbbi években nagy lendület­tel indult meg a kutatómunka. Történelemtanárok gyakran as forradalmat és szabadság- nesebb. élvezetesebb, a Ta­harcot — színesebben, eleve- hácsköztársaságé szárazabb, nebben, lelkesebben tanítani Nem akarom a felvetett — s miért merevednek sok- kérdések okait a törvényerő- ____ s zór eseménytörténeti szó- re emelt tanterv szerkesztői- matkoznak'arra" hogy°"a tör borrá, vagy miért rekednek re és az egyébként lényegé- rinelmT uéietek és értékelé- meg az általánosítások szint- ben jó tankönyvek szerzőire . kimondásához megfelelő jén a legújabb kor történeté- hárítani, mert nyilvánvalóan „ .. , j távolság kelf Nos nek izgalmas, társadalomion- hibáznék, hiszen más okok is Vesztendő már máló mozzanatai? Az előbbi kozreiatszanak, melyek súlyo- , történelmi távlat A ek esetében tanárnál, diáknál sabbak. mint az említettek, ^^.^dulás óta eltelt ’ 25 az érzelmi azonosulást az . esztendőben a Tanacsköztár­utpbblak eseteben az erolte- , ipinntőséeének értéke­tettséget, az unalmat, a kö- S> ezek sorában hadd említ- léseg lényegében nem válto- zönyt érezzük. Hamisan ™ elsőként a Hortby-fele ‘otf a/ ^g|es részletek és a csengene az az altalanosítas, ellenforradalmat,- mely min- vezető egyéniségek ha nem jeleznénk, hogy akad dent elkövetett a két világhó- értékelése sajnos, annál gyak­szép számmal ellenkező pél- ború kozott, hogy a Tanács- rabban s ez a történelemta­da is, mely legalább a szán- köztársaság magasztos emlékét írókat kétségtelenül óvatos- dékot, a törekvést, a köve- beszennyezze. A Tanácskoztál sagra késztette, miközben a tendő utat jelzi. saságra hárították a vesztes Tanácsköztársaság jelentősége Félreértés ne efcsék! —- nem háborút. A Tanácsközétársasá- értékének hitelét Is rontotta, azt kifogásolom, hogy a re- S°t okolták Trianonért, a gaz- óvatosság, a megszokás, a formkort vagy a Rákóczi- dasági válságért és a nyo- sablonok és a dogmatikus hi- szabadségharcot lendülettel, mórért. Ez szerepelt a tan- bak így degradálták hűvös, pátosszal tanítjuk — így is könyvekben is — mert az Is- megtanulandó leckeanyaggá kell tanítani! —, hanem sok- kólát is felhasználták arra, a Tanácsköztársaságot, s így kai inkább azt, hogy a leg- hogy Magyarország népét és hátráltatták az elmélyült ku- újabb kor tanításakor mész- ifjúságát á Tanácsköztársaság tatómunkák kibontakozását, sze járunk "ettől. és az eszméit diadalra vivő S talán ez a tétova törté­kommunisták ellen fordítsák, netírás és kutatómunka táp* * A Tanácsköztársaságra szórt Iái ja azt a még ma is sokak­Érdemes közelebbről meg- átkokat és rágalmakat ne- ban élő tévhitet, amely sze- tekinteni és sokoldalúbban künk, történelemtanároknak rint 1948 nagy nemzeti ügy, elemezni ezt a problémát kel1 megcáfolnunk. Elsősorban 1919 pedig csak a munkás­konkrét történelmi esemé- a mi feladatunk, hogy a Ta- osztály ugye volt Legfőbb nyékben. Hasonlítsuk össze a nácsköztársaságról, a kommu- ideje, hogy történetírásunk es 48-as forradalom és szabad- nista Párt igazságos és követ- történelemtanításunk emelje ságharc és az első magyar kezetes harcáról valóban az ^lto piedesztalra közelmúlt proletárdiktatúra történeté- igazságot hallják & tanulják történelmi létünk egyik lég­nek tanítását! meg tanítványaink. A Tanács- nagyobb nemzeti küzdelmet, Kezdjük a tantervvel. Az köztársaság gazdasági, kúltu- mely 1919-ben a magyar általános iskolában a 48-as rális és szociális intézkedései- munkásosztály követ _eze ,es forradalomra és szabadság- nek. a vöröskatonák áldozatos harcának eredményeképpen a harcra 7 órát, a Tanácsköz- honvédő harcának, a forradal- vilagtortenelem élvonalába társaságára 4 órát (+ mind- mat vezetők - Kun Béla, emelte Magyarországot, két esetben 1—1 összefoglaló Szamuely Tibor, Landler Jenő, Fabulya László órát) ir elő az új tanterv, a középiskolában 7 illetve 3 órát (-{-mindkét esetben 1—1 forrásfeldolgozó és 1—1 ösz- szefoglaló órát). Igaz, hogy ezek az arányok már jobbak, mint a régebben érvényben volt tanterv, * az Is igaz. hogy a forradalom és a sza­badságharc másfél év törté­netét öleli fel, míg a Tanács- köztársaság 133 napét, mé­gis érdemes elgondolkodni : vajon történelmi jelentősé­güknek megfelelők-e ezek az arányok? A tantervi arányokhoz ha­sonlóak a tankönyvi arányok, rSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSjWSy&SS/fSSSSSSrSSSSSVS'SSSySSSSSSSSSSSSSSSSJ'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS'SSSSSSS'SSSSSSSSirSSSSSSSSJ'SSSSSSSSSSSSSSrjiltJJiT Óebek :~Ó! esik SZÓ. Két jeles akik nem léptek még be a szakember — Pestről — már klubba. Pedig a klubnak mii, Nincs két egyforma ügy A tárgyalóterem sokunk számára olyan vi­lág, amelyet alig ismerünk. Élnek közöttünk azonban olyanok, akik nem vádlottak, nem :j*núk vagy hozzátartozók, mégis úgy isme­rik ezeket a termeket, ahol emberek sor­sa felett ítélkeznek, mintha hivatásuk lenne a törvénykezés, pedig nincsen jogi végzett­ségük. Egyszerű munkásemberek, hozzájuk hasonló sok százezer él ebben az országban Nem nehéz kitalálni, hogy a népi ülnö­kökről van szó, akik becsületes, szorgalmas munkával, példamutató magatartással érde­melték ki, hogy élettapasztalatukat a tár­gyalótermekben kamatoztathassák. Lefler Mihály, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozója tizenkét éve segíti a bí­róságok munkáját. S hogy méltó a meg­tisztelő megbízatásra, mi sem bizonyítja job­ban, mint életútja. Csaknem harminc évvel ezelőtt lépett be először az acélgyár kapuján. Gyerek volt még, nem is sejtette, milyen évek várnak rá. Mint a hozzá hasonlók, akik szerencséjükön és erejükön kívül semmi segítségre nem szá­míthattak, kifutófiúként kezdte. Két évig űz­te ezt a cseppet sem hálás „szakmát”, mire fölvették lakatostanulónak. Aztán katonaság, fogság következett, majd egy teljesen új kor­szak a felszabadulás után, negyvenhétben, amikor visszakerült az acélgyárba és be­lépett a pártba, s a szakszervezetbe. Már a gépipari technikumba járt, amikor kiemelték előadónak. Az évek folyamán meg­szerezte a technikusi oklevelet. Jelenleg a kar­bantartó és szolgáltató gyárrészleg progia- mosa. Két fia van, a nagyobbik tizennégy éves, kitűnő tanuló. Kiegyensúlyozott családi életet él, munkahelyén szeretik, amit az is bizonyít, hogy 1957 óta újra, s újra népi ül­nökké választják. — Amíg népi ülnökké nem választottak, soha sem jártam a bíróságon, még tanú sem voltam — mondta el magáról Lefler Mihály. — Amikor először beléptem a tárgyalóterem ajtaján és helyet foglaltam a bíró mellett, még nem tudtam, milyen feladatot vállal­tam magamra. Mindent a legelején kellett kezdenem. Lassan megismertem a tárgyaló- termek légkörét, a tárgyalások menetét, a jogszabályokat. Nem tudnám hirtelen össze­számolni, hogy egy évtized alatt hány bíró­sági ügyem volt. Leggyakrabban garázdaság­gal. válóperrel találkoztam . .. A vádlottak, akik nem mindig visszaesőn, vagy javíthatatlan bűnözők. Inkább megté­vedt, szerencsétlen emberek, sokat várnait a népi ülnököktől. Bíznak abban, hogy a pa­ragrafusok holt betűi nem homályosítják ei a látásukat, életismeretük, emberszeretetiik megóvja őket a gépies ítélkezéstől. — Nincs két egyforma ügy — hangsúlyozta Lefler Mihály. — Emlékszem rá, egy alka­lommal egy üzemi dolgozó ügyét tárgyal­tuk, aki 35 ezer forintot sikkasztott. Már a tárgyalás ideje alatt megkezdte az eltulaj­donított összeg törlesztését, mégis másfél évet kapott. Másik esetben fiatal családapa állt a bíróság előtt. Egy demizson pálinkát akart kivinni a munkahelyéről, rajtacsípték és fel­jelentették. Tekintve, hogy korábban mar egy kisebb jelentőségű törvénysértést követett el, hasonló sors várt rá, mint a sikkasztóra Ezzel nem tudtam egyetérteni. Sikerült elér­nem. hogy alapos mérlegelés után a bíróság úgy döntött, hogy mindössze javító-nevelő munkára ítéljük. Ma is úgy érzem, a fiatal­ember számára tragédia lett volna, ha bör­tönbe kerül... Nincs két egyforma ügy ... Lefler Mihályt embersége mindig megőrzi attól, hogy a meg­tévedt embereket egy kalap alá vegye a ja­víthatatlan bűnözőkkel. Két teljesen egyfor­mának látszó bűncselekményben is meg tud­ja látni a különbséget, ami valmelyik ja­vára billentheti a mérleg serpenyőjét, ha az igazságosság, a méltányosság ügy kívánja Ítélkezni felelősség, s erről soha sem feled­kezik meg. Még valami, egy kis „ellentmondás” tol!- végre kívánkozik Lefler Mihály életéből. Kü­lönös módon, míg az egyik helyen nem egy­szer szidják, bizony, kemény jelzőkkel ille­tik, máshol csak jót hallani róla. A két szem­benálló terület közül az egyik labdarúgó- pálya, ahol a mérkőzéseket vezeti, a másik, a munkahalye, az acélgyár, ahol mindenki mindig bizalommal fordul hozzá, ha ügyes­bajos dolga intézéséhez segítségre, tanácsra van szüksége. K. 8. Menetrendváltozás Június elsejétől új menet- íarjánbol és 18.40-kor érkezik rend szerint közlekednek a Budapestre. Menetideje majd- személy- és gyorsvonatok. Az nem azonos a régebbi gyorsé- új menetrend szerint a vona- val. Természetesen, személy­tok általában 3—4 perccel ko- vonati díjtétellel közlekedik, rabban indulnak, mint június Budapestről 7.25-kor indul a elseje előtt. A reggeli gyors gyorsvonat Salgótarjánba, a 5.57-kor indul Budapestre, a délutáni indulása változatlan, hétvégi (vasárnapi) hajdúszo- Felhívjuk az utazóközönség boszlói vonat indulásával egy- figyelmét, hogy utazás előtt időben. A délutáni gyorsvonat érdeklődjön az állomásokon helyett személyvonat megy. A vagy az IBUSZ-nál a vonatok vonat 16.17-kor indul Salgó- pontos indulásáról. kuíyakluh a% Ipoly partján Korcsok is vannak — Csákót nem adom — Cities eledel? Salgópusztai Pruntyi Csiba vannak. Sokart tartanak a vá- időz. — „Ezt, nem adom sem­körülszaglász, hármat vak- rosban vizslát, pulit, pointert, miért. Csodálatos kutya” — kant, s illedelmesen elsomfor- foxit. Minden második hétfőn mondja. dál. Visszamegy a napról a találkoznak a kutyabarátok. Balassagyarmaton nagy az hűsbe, ahol gyermekei ját- ilyenkor persze szakmai kér érdeklődés. Sokan vannak, szanak. Napsugár Csibafi Csa­lánnak három testvéré van. Csali, Csákó és Cifra. Négy ragyogó pulikölyök. Együtt a család. A kutyák gazdája, dr. Demeter hénárdné kicsit rám­ijeszt. A kutyaklubról érdek­lődöm és azt mondja, hogy az irattár az elnöknél, Gólya Fe­rencnél van. Nos, pár perc múlva kiderül, nem járok rossz helyen. A klub titkára lelkes kutyabarát. Könyves­polcán szakkönyvek, de egyéb­ként is: mindent gyűjt, ami a kutyákkal kapcsolatos. Adatok a balassagyarmati klubról: decemberben kezdték a szervezést, januárban meg- Együtt alakult a klub. Huszonhármán négy pulikölyök. Csalán, Csali, Csákó és Cifra Mi lett belőlük? jl'l i lesz belőlük? — kérdeztem egy éve egyik riportom címében. A baiassagyarmti Szántó Kovács János Gimnázium negyedik c. osztályáról ír­tam akkor. A fiatalok érettségi előtt áll­tak, Meghallgattam a jövőre vonatko­zó elképzeléseiket, véleményeiket. A lá­nyok többségének határozatlan hozzá­állását látva a riport végén annak a véleményemnek adtam kifejezést, hogy nincs határozott céljuk, csupán azért végzik el a gimnáziumot, mert így könnyebben férjhez tudnak menni. A cikk megjelent, a lányok tiltakoz­tak. — Ök csak azért jártak volna iskolába, hogy férjhez mehessenek? — támadtak rám. — Jó, jó — mondtam erre — csak várjatok egy évet, majd meglátjátok, milyen sokan hagyjátok abba a kénytelen-kelletlen választott utat, és mennek férjhez közületek! — Addigi tapasztalataim alapján biztos voltam benne, hogy nekem van igazam. Bevallom, tévedtem. Most, egy év után, mikor a fiatalok sorsának ala­kulását kutattam, kellemes csalódás­ban volt részem. Csak egy lány, Gyebnár Irén ment férjhez közülük, egy régi udvarlója vette el. Egyetemre és főiskolára sokan jelent­keztek. A tavaly megkérdezettek kö­zül Eszményi Tünde ma már Pécsett tanul, Lengyel Péter meg Egerben. Mindkettőjüket tanárképzőbe, matema­tika-rajz, illetve rajz-földrajz szakra vették fel, És akik nem kerültek be? Céltuda­tosan készülnek az újabb felvételi vizs­gára. Kovács Gábor tulajdonképpen nem is tartozik közéjük, ősztől kezdve Egerbe jár. Előfelvételis, jelenleg ka­tona. Tibay Gábor sem jutott be az első évben — érdekes, az osztály több­sége Egerbe jelentkezett tanárnak — erre úgy határozott, hogy szakmát ta­nul. Festő-mázoló tanuló, édesapja mel­lett, de az idén újból jelentkezik. Szor­galmát, céltudatosságát ismerve úgy hiszem, néhány év múlva belőle is ta­nár lesz. Náton Mari a miskolci műszaki egye­temre adta be a jelentkezési lapját, nem vették fel. Most a kórházban dol­gozik, de közben újabb vizsgára ké­szül. Ezúttal az esztergomi gépipari fel­sőfokú technikumba. Ez talán könnyebb lesz, mint az egyetem — talán a fel­vételi vizsga is jobban megy majd, és ami fő: sikeresebb lesz. A lányok, akiket tavaly ilyenkor cél nélkülinek hittem, azóta mind megta­lálták hivatásukat. Hogy én mértem-e fel rosszul képességeiket, vagy időköz­ben edződtek ilyen határozottá, az ered­ményt tekintve lényegtelen. Czibulya Zsuzsa, aki pedig az osz­tály egyik legjobb tanulója volt, ta­valy sehol sem felvételizett, nem ér­zett magában elég „elszántságot”, hogy végleg az egyik vagy a másik pá­lya mellett döntsön. Mivel dolgozni azért kell, elment óvónőnek, aztán Mo- horára tanítónőnek — és közben, a gyerekekkel foglalkozva, megjött a hi­vatástudata. Most már végképpen a pe­dagógus pályát választotta élethivatá­sul. Az idén ő is jelentkezik a főis­kolába — hova máshova, mint Egerbe. Nagy esélye van rá, hogy felvegyék. Kerék Mari nem tartozott az emi­nensek közé. Pesten egy nevelőotthon­ban vállalt állást. Mint volt osztály- főnöke, Chikány Lászlóné elmondotta, csak úgy sugárzik róla a megelégedett­ség, hogy révbe jutott. Tipikus pél­dája azoknak az iskolában még hatá­rozatlan lányoknak, akik az életbe ki­kerülve képesek azonnal saját lábukra állni. Cserni Mari az érettségi után kezdet­ben Cserhátsurányban volt képesítés­nélküli pedagógus, most Szandán óvó­nő. A kisgyerekek mellett nagyszerűen tudja kamatoztatni a benne rejlő sok szeretet, derűs egyéniségét. Csak egy dolog nyugtalanítja: nincs képesítése, feje felett állandóan az elbocsátás Da- mokíesz-kardja lebeg. tme, keresztmetszetben a negyedik c. osztály. Velük kapcsolatos megjegy­zéseim szerencsére nem váltak valóra. Ez egyrészt rosszul esik, mert mint jós kudarcot vallottam, másrész vi­szont örülök, mert ifjú riportalanyaim­nak sikerült bebizonyítaniok, hogy cél­tudatosak, van bennük küzdőképesség, ami a siker alapja. Baranyai László előadást is tartott. Nézem a pulikölyköket. Ket­tő hiányzik közülük. Az egyi­ket az apjuknak, Bundás Be­tyárnak gazdája vitte el, a másikat repülőgép New York­ba. Április 20-a nagy nap volt a salgópusztai családnál. Az Ipoly-parti városban járt dr. Bordács Imre, jeles kutya­szakember. Előadást tartott, s egyben alomellenőrzést is, vagyis szakszempontból meg­vizsgálta a kis kutya-újszülöt­teket. Az ellenőrzéskor minden rendben volt. Pár nap múlva megérkezett egy kutyabarát Dunaharasztiból és egyiket, Csimbókot New Yorkba vit­te. Szomorú volt Cslmbók? Biztosan nem, mintahogy Csa­lán, Csákó és Cifra sem az. Vidáman hancúroznak a fa alatt. Szegény Csimbók, hogy mit kellett kiállnia! Megvizs­gálták jobbról, balról. Mert hiába törzskönyvezett „vala­ki”, attól még lehet „selejt.” Mikor? Ha magas a füle állá­sa. Ha fehér folt van — a mellét kivéve — a testén. Ha lógatja a farkát. Ha rossz a fogazata. S egyáltalán ha rossz a kiállása. Igen, a kiállás. Jaj, akkor baj van! Akkor már nem törzskönyvezik. A gazda nézi a kutyákat. Csákón el­d,enki tagja lehet, aki megvá­sárolja a tagkönyvet és befi­zeti a tagdíjat. No, azért nem mindenki. Aki büntetett elő­életű, nem lehet klubtag. So­kan, akiknek korcs kutyája:, van, beléptek, tagok. A meg­hívások egymás után érkez­nek. A vidéki klubok kiáll - tásra hívják a gyarmatiakai. Ősszel már mennek Buda­pestre, a nagyszabású kiali tásra. Vadászkutyákkal. Ott lesz Bundás Betyár is, két­szer kapott aranyérmet. Hob­by a kutyaklub? Kicsit igen. A klubtagság előnyökkel is jár. A tagok kutyaeledelhez juthatnak. Igaz, hogy Balas­sagyarmaton, a Vágóhíd jutá­nyos áron adhatna kutyaeie- delt a klubtagoknak, ám névi ad. Elzárkóznak ettől, pedig csak eny kis jóindulat keli. - ne. Terveznek is a klubtagok Szeretnék, ha minél tőbe törzskönyvezett kutya lenné a városban és egy kiáll - Ez utóbbi persze még csak táv­lati terv. Tndulok. a kapunál ve™vök A pulimama az ajtóig kísér. Nem ő az. Tévedtem, csak ha­sonlít a mamára. A neve: Napsugár Csibafi Buksi. A ki­csik bátyja. Már olyan nagy, mint az anyja. (székács) NÓGRÁD - 1969, június 3., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom