Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-21 / 141. szám

Húsz év közszolgálatban Sisa József tanácselnök a ta­nácsok megalakulásának első percétől tagja a tanácsnak, ßöt, már a felszabadulás óta reszt vett a község közigazgatá­sában. Csaknem húsz éve már, hogy elnöke a tanácsnak, amely a község lakosságának szerve­zésével. irányításával mérföl- des léptekkel haladt előre a fejlődésben. Az elnök fárad­hatatlan, s úgy tűnik elnyűhe- tetlen. Az irodájában már újabb íróasztal áll, mert a régi már kiszolgált. Sisa Jó­zsef azonban a húszéves ne­héz közszolgálat ellenére is fiatalosan dolgozik tovább. A munkája mellett elvégezte a tanácsakadémiát és a marxis­ta esti egyetemet. Munkássá­gáért 1960-ban a Munka Ér­deméremmel tüntette ki kor­mányunk. Pontos óra A templom a falu közepén, emelkedőn áll. Tornya az órá­val messze a házak fölé maga­sodik, mutatja mennyi az idő. Nem járt mindig, volt, hogy tíz évig is állt egyfolytában. Mesélik, hogy egyszer, mikor az Óra már Jó ideje nem műkö­dött, idegen érkezett a község­be. Fél három múlt öt perccel. Elővette a zsebóráját, felnézett a toronyra, aztán megszólalt: -Sók helyen jártam már, de oKan pontos órát, mint ami­lyen itt van, még sehol sem láttám. Az óra évekkel azelőtt éppen fel három után öt perccel állt meg. A fejlődés fékje Felfelé ível a termelőszö­vetkezet gazdasági tevékeny­sége. A jövőre tízéves tsz biztos megélhetést nyújt tagjainak, hiszen tavaly is már több mint nyolcvan fo­rintot fizettek a tagoknak egy-egy munkanapra. A gaz­dálkodást a növénytermesz­tésre alapozták — ami nem zárja ki az állattenyésztés fejlesztését — mindenekelőtt a búzára, dohányra, burgo­nyára és a cukorrépára. Je­lentősebb szamóca és egyéb bogyós gyümölcs — málna, feketeribizli — területtel is rendelkeznek, azonban a gyü­mölcs értékesítésében bekö­vetkezett nehézségek sok gondot okoznak a vezetés­nek. További fejlődésük záloga lenne egy régóta vajúdó kérdés megoldása. Néhány évvel ezelőtt ugyanis szó volt arról, hogy a sölypusz- tai állami gazdaság terüle­tet megkapná a szövetkezet. Akkor valami miatt meghi­úsultak a kezdeti eredmé­nyeket mutató tárgyalások. Azóta viszont mindez nem került napirendre. Pedig úgy kellene a szövetkezetének az a félezer hold szántóterület, mint a falat kenyér. Ennek birtokában tovább lehetne fejleszteni a t.akarmányter- mesztést. ami elsősorban fel­tétele az állattenyésztés fej­lesztésének. Ebben viszont segíteni kellene a nógrád- marcaliakat Uj otthonban.,. Dél van. Akik a földből élnek Nógradmarcal — egykor csak Marczal — a Cserhát hegység lábánál, a balassagyarma­ti járásban fekszik. Balassagyarmattól 10 ki. lométerre, a szügyi vasútállomástól öt, az őr­halmi — másik — vasútállomástól pedig ki­lenc kilométerre. Lakóinak száma megközeliti az ezret. Tipikus paraszti község. Történelmé­ben földbirtokosok, parasztok játszották a fő­szerepet. Nagy változást csak a felszabadulás­sal élt át a község. Az elmúlt évszázadokban, s manapság is a föld játszotta itt a főszerepet. Bél Mátyás 1747-ben a következőket irjp a községről: .,Marczal jó fekvésű község, a Marczaly csa­lád tulajdona, amelytől a nevét is kapta. Már régen megvan, Szécsénytől körülbelül egy fél- napi járóföldre. Jó földje van, és a talaj nem ellensége a szőlőnek sem." A visszaemlékezé- zek és az írott történelem híven megőrizte a múlt eseményeit. Legutóbb Gálfi Árpád — Nógrádmarcal története — foglalta gondos írásba a község és népének történetét. A nógrádmarcaliak közül a legaktívabbak mind a Tanácsköztársaság idején, mind a két világháború közötti időszakban részt vet­tek egy jobb rend megteremtésében. A nép azonban csak a felszabadulással kezdte meg írni a maga történetét. A község fejlődésében nagy lépést jelentett a villany bevezetése, a járdásítás, az iskolai tanítás megszervezése és iskola építése. Méltó épületet emeltek a köz­ségi tanácsnak, s felépítették a járás egyik legkorszerűbb óvodáját. A művelődési ottho­nuk valamikor ugyancsak korszerűnek szá­mított, de már kinőtték. A nógrádmarcaliak továbbra is hűségesek maradtak a földhöz, s a termelőszövetkezet, ben keresik a boldogulásukat. Tegyük hozzá, nem rosszul. A község a ma színvonalára fejlődőtt. Va­lamikor elhagyott hely volt a község — amo­lyan „állóvíz” társadalommal — ahonnan to­vább nem lehetett közlekedni. Ám a beveze­tett fény megpezsditette az embereket, s ma­napság mar nem zsákutca Nógrádmarcal sem. A főutca a nagy melegbe:' kihalt. Csak egy ház előtt munkálkodik három ember Varga István és családja. Illetve házról még nem igen lehet beszélni, hiszen még csak a megemelt alapzat van kész. — Mikor lehet ebbe beköl­tözni V — őszre biztos — válaszol Varga Istvánná. — Látja, a nagyapa is segít, hogy minél előbb elkészüljünk. Két szo­ba, fürdőszoba, konyha és kamra lesz benne. m°e egy közlekedő helyiség. — Család van? — Két kislány. az egyik 10. a másik 14 éves. Mó*’ oda vannak epret szedni, de ha kell itt segítenek' vizet hordanak, aztán locsolják a betont. Varga István a tsz-ben fü- gatos. Eddig régimódi paraszt- házban laktak, ráadásul nem is egyedül. Az új, kényelmes, otthonos lesz. és pince is épül alája. az építőmester éppen most falazza Nagy lesz a pince, legyen mit beletenni. Mindennapi kenyerünk.., A faluban a kocsmán és a A bolt reggel hattól tízig és tejmérésen kívül a vegyesbolt délután fél öttől nyolcig van képviseli a kereskedelmet. Ve- nyitva. Ott jártunkkor, tíz előtt zetője, Major Rudolf az áru- pár perccel nem lehetett ke- ellátásra panaszkodott. Szavait nyeret kapni — nem mintha egy rendelőtömb másodpéldá- már elfogyott volna, hanem nyával támasztotta alá. Hiába még nem Is érkezett meg. — rendelik meg, a FÜSZÉRT Általában fél öt előtt szállíta­A közös híí őre Az a hír járja, hogy nincs még egy olyan raktáros-mag- táros a megyében, mint Czi- gura Pista bácsi. A hatvan fe­lé közeledő Pista bácsi arról nevezetes, hogy minden érté­ket pontosan számon tart, s mehet hozzá akár az atyaúris­ten is, a Isz-elnök utasítása Vállalat például következete- nak — mondta az üzletvezető néikül ’nem ad ki a raktárból sen nem küld kakaót a boltba. —, de sajnos az sem mindig Félédes paprika és olcsó kész- friss ételek, szalontüdő, birka-, pa- ... cal-, marha-, és körömpörkölt gondjuk, bajuk van semmit. Erre mondták rá, hogy zsugort az öreg. Pedig a kitalálóknak nincs igazuk. Nagy a társadalmi összefogás a községben. A járdák több­séget két kezük munkájával készítették a lakosok. Manap­ság már az egész községben — legalább az utca egyik oldalán — van betonjárda cai- marna-, es Koromporaon NderádmareaioiT Pista bácsi megtanulta egyáltalán nem kapható. Pe- ooitosoKnaK Nograamarcalon, . dig a háziasszonyok vinnék, s a vásárlók is alátámasztják: ha volna. Annak sem örülnek az áruellátás az elmúlt idő az emberek, hogy nem lehet aiatt nemhogy SS. SS SL£ "*« ™,;,bbod,„ küldenek, de azt meg nem vi- Ezen pedig minél hamarább életben, hogy még egy szögre is vigyázni kell. S ami a kö­zösségé, az a közösség egyes javult volna, tagjaié is, tehát az övé, mási­Sok a nova szí senki — Harminc éve ótvaros fejű cse­lédgyerekek kö­zé érkeztem — mondta beszélge­tés közben Erdős Barnabás tanító — és beszélgessek csak el ma a ta­nítványaimmal.• el sem tudják kép­zelni, hogy volt valaha olyan csa­lád, amelyiknek csak egy pár ba­kancsa volt, min. dig az vette fel, aki éppen elment otthonról. A tanítót, aki csak évei száma szerint a legöre­gebb pedagógus Marcalon, minden­ki ismeri, valami­kori tanítványai­nak ma már a gye­rekeit tanítja. — 1954-ben a já­rási párttitkár \ változtatni kellene A tanító ur minden t&rténe- lemszakos peda­gógust behívott és felkért, hogy írja meg a községe tör­ténetét. Ekkor lát­tam hozzá a Nóg- rádmarcalra vo­natkozó adatok összegyűjtésé­hez. — Munkájá­nak eredménye­ként a múzeumi füzetek soéozat- ban nemrég jelen­hetett meg .,Nóg­rádmarcal történe­te.” Arra is büsz­ke, hogy az évek során sikerült a fiatalokba beoltani a továbbtanulás vágyát. Évente 8—10 gyerek megy a faluból középis­kolába. Volt, ta­nítványai közül Tóth Mihály a ze­neakadémiát vé­gezte el, most kar­nagy Budapesten, Ubrankovics 1st. ván a Veszprémi Vegyipari Egyetem adjunktusa, Tóth József és Bernáth József pedig ve- gyészmémökö k. Saját fiaival sem vallott szégyent. György biológia- kémia-szakos pe­dagógus, Pál meg a faluban foly­tatja azt a hiva­tást. szeret étét, édesap ja saját példájá­val oltotta belé. Marci sem Elvétel. „Jó” nógrádi ké. Pazarolni nem szabad, szokás szerint a kertekben itt Is Rendszeretete vitte rá arra is, direkt- :ermő nova és konkordi hogy idős kora ellenére elvé- Szgis terem, ezeknek a bora is gézzé a raktárosi tanfolyamot, „vad”, jő bort termő szőlő alle Ennek pedig az lett a követ- van a községben, s az emberek — kezménye. hogy még jobban ágy tűnik - nem Is akarnak tele­érti a dolgát, S még nagyobb píteni. A vegyesboltban már rég- figyelemmel óvja a közös va- Ata oorosodik két könyv, az egyik gyónt. Munkájában nemcsak a clme Szőlő bor, , msgiké 4 tsz vezetői bíznak meg, ha- 5IŐ1Ö metszese. nem a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat átvevői is. Talán a közeljövőben javul 1 Pista bácsi ugyanis bánni tud helyzet. Tervbe vették ugyanis, azokkal az eszközökkel, arne- hogy a jelenlegi zárt kertek he­Fehérvarrás macskanyom Amióta a balassagyarmati múzeum Nógrádmarcalon vá­sárolt meg egy díszesen fara­gott lócát, nagy becsülete van itt a népművészeti tárgyak­nak. Kazi Varga Istvánná és Tóth Jánosné testvérek, egy­más mellett is laknak. Némi unszolásra gyönyörűen hímzett törülközőket, térítőkét bonta­nak az asztalra. Változatosak az egyszerű, de mégis megka­pó palóc minták Az igazi él­ni. szőlőt Is termesztem­lyeket a friss gabona átvételé- ly®tt üj helyen jelölnek kt jobb­nál alkalmaznak. Számításait minőségű, összefüggő zárt kerte- meny azonban a menyasz- még nem kellett megváltoztat- két, ahol érdemes lesz nemesített szonylepedők megtekintése. Van amelyik kilenc darabból áll, mindegyik rész gondosan, aprólékos munkával kivarrva. s aztán külön csipkés betétté’ összeillesztve. — Ez még az édesanyám kezemtínkáját di­cséri — mutat a legszebbre Bontani kéne Az óvodától nem messze de annál kevésbé gazdaságos, igen megviselt állapotban áll Már a bontási engedely is p volt Ilovszky uradalom megvan rá, de senki sem 4)a*jmagtára. Egyik felét a Ma- akar nekilátni, mivel az épí- Vargáné — régen a magas ágy gyarnándori Állami Gazdaság tőanyag újra már nem hasz- letakarására használtuk. Mos­szügyi üzemegysége használ- nálható fel. tanában nem igen vesszük Ja meg, bár a hozzávezető Erdós Barnabas út kocsival nehezen közel£t. Bontani senki nem akar, hető meg. A másik része a 30 tanításban el­töltött év után az idén díjba, ma a tanév­zárón búcsúztat- falával, gazzal felvert udva­ják. rával nagyon romantikus, ám­elő, legközelebb majd minket községi tanácsé, ez üresen reménykednek, hogy egyszer megy nyug- ajj A r^gj épület omladozó magtármúzeum lesz belőle? Óvodások között a magtár továbbra is a he- lyén áll. Csak nem abban ‘akarnak le vele, a ravatalon A szekrényből egyre újabb és újabb szőttesek kerülnek elő, a palócság képzeletvilá­gát, alkotóerejét dicsérve. A falon, az egyik ágy felett vi­szont olcsó, szabvány-szarvast mintázó gyári falvédő. Hogy minek ez ide? — Mink se akarunk lemaradni a divat­tól. Költő a kamrában Nemrégiben neves vendége A falu óvodája korszerű, padlóra fektetett matracra mondani: Bernáth Pisti és An- vo“ a falunak, Mezei And- bármelyik jóval nagyobb köz- feküdt. Ki akart tűnni a töb- ti, Baranyi Márta és a Kiss ras’ a költő. Nagyapjának ség is megirigyelhetné. A kert- biek közül, alig lehetett visz- gyerekek: Kati és Csabi. annak idején itt volt üzlete, , , h‘nták' vízmedence szakönyörögni az ágyba. - A 23 aivásho2 keszülő apró. a költő itt gyerekeskedett. (amelyben eppen nem volt Melyik a legjobb gyerek? — . ..r.r., , víz), s egy miniatűr holmikkal kérdeztük Sisa Ágostonná daj- sag kozott kilenc nagyszemu Azóta nem járt a községben, berendezett házikó, kizárólag a kától. — Mindegyik jó, hang- harAtsf Juan m Jt • rhh^T’ Az író-olvasó találkozó előtt melyére. A falvédő marad ^Tártun^a^ó^odáso^dél- ZOtt “ válasz' — Rossz meg k^l —^itt az óvodában° nincs újra végigment az olyan jól Búcsúzunk, a hímzések újra visszakerülnek a szekrények utáni alváshoz készülődtek. Az egyik kislány, Oláh Edit egy sincs közöttük, a legszorgalmasabb bár több ágy is üres volt — a járók? — Azt már meg tudom később sem lesz.- És kik cigánykérdés. S az is biztos, ismert épületek között, el­óvodába hogy ezeknél a gyerekeknél ment nagyapja házába is, * —^ Alszanak a gyerekek, a szülök nyugodtan végezhetik munkájukat a földeken * és bizony — hiába tett fel sötét szemüveget — észre le­hetett venni, hogy a könny kicsordul a szeméből. Be­ment a kamrába is, ahová annak idején mindig bezárták, ha rossz fát tett a tűzre. — De hamar meggondolták a dolgot — mesélte most már mosolyogva — mert kikia­báltam' ha nem engedtek ki, mindent megeszek, ami a kamrában van. Nagy fenye­getés volt ez, hogyne enged­tek volna ki. Nógrádmarcal tipikus mező­gazdasági jellegű község. A la­kosság döntő többsége a föld­ből él meg, a termelőszövetke­zetben dolgozik. Egyenes, nyíltszívű emberek a marcali­ak, akik szorgalmukkal vívták ki maguknak helyüket, szere­püket a mai életben. Ezen a héten ezt az életet vizsgáltuk meg és próbáltuk keresztmet­szetét adni róla írásainkban. Ügy érezzük sok érdekeset, sa­játosat láttunk, de megtaláltuk azokat az általános jelensége­ket is, amelyek jellemzők köz­ségeink életére. Az oldal Írá­sait BARANYI LÁSZLÓ és PA- DAR ANDRÁS készítették, fényképekben VERES MIHÁLY örökítette meg a marcaliak mindennapjainak pillanatait. Munkatársaink legközelebb, jú­nius 25-én, szerdán Rétságre látogatnak el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom