Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-21 / 141. szám

Ami a vásárlót közvetlenül érinti Közegészségügy az élelmiszer- és vegyesboltokban Fekete, fehér és sdrga kéé Rendkívül kiterjedt, sokol­dalú vizsgálat alá Vetették a közelmúltban a megye élelmi­szerboltjait. A megyei tanács vb kereskedelmi osztálya, a járási és a városi tanácsok kereskedelmi felügyelőinek be­vonásával 115 állami és szö­vetkezeti élelmiszer-, illetve vegyesboltban tartott köz­egészségügyi ellenőrzést. A vizsgálat végeredménye: az elmúlt időszakban az álla­mi és a szövetkezeti kereske­delemben a közegészségügy tárgyi alapfeltételeinek bizto­sításánál javulás tapasztalha­tó. A jelenlegi fejlettségi szint azonban még nem kielégítő. Ezt jelzik azok az észrevéte­lek, hibák, amelyek sürgős or­voslást követelnek. örvendetes, hogy a boltok gépi-technikai felszereltsége fejlett, jelenleg az élelmiszer­hálózat mintegy 90 százaléka rendelkezik hűtőgéppel. Álta­lában minden olyan boltban üzemel a hűtőgép, ahol az áruk összetétele igényli, s az üzemi feltételek lehetővé te­szik. A mélyhűtőkapacitás szűkös volta azonban még mindig gondot okoz. Miért szalonnás o kenyér? Az elmúlt években számos modern üzlet épült, sokat re­konstruáltak, de az élelmiszer­egységek egy része ma is régi, elavult, a szűk raktárkapaci­tás az egészségügyi követel­ményeknek megfelelő árutá­rolási nem teszi lehetővé. Tá­gas, modern raktárak hiányá­ban több esetben úgy tárol­ják az árut, hogy az előidézi a kezdődő vagy nagyobb mérvű í omlást. Emellett még a rak­tározási előírások mellőzése is következményekkel járhat. Sok üzlet raktárában és eladóteré­ben a kenyeret nem az előírá­soknak megfelelően, egysoro­sán élre állítva, hanem két— háromszorosan, lapjával egy­másra rakva tárolják. így nem csoda, ha még a legjobb minőségű kenyér is szalonnás lesz. Az is előfordul, hogy egy- egy bolt hűtőtere nem elegen­dő a készlet tárolásához, s emiatt szobahőmérsékleten tá­rolják azokat az élelmiszere­ket, amelyek hűtőgépet igé­nyelnének. Olyan üzletekben is árusítanak mélyhűtött áru­kat, amelyek nem rendelkez­nek mélyhűtő berendezéssel. Túl azon, hogy ez minőség- romlást okoz, még az ételmér­gezés veszélyével is fenyeget. Szintén fertőzési veszélyt je­lent a mélyhűtött húskészít­mények és a mélyhűtött nö­vényi készítmények együttes tárolása. A vállalatok és szövetkeze­tek igyekeznek a boltok álla­gát javítani, ezen a területen azonban még bőven akad ten­nivaló. Salgótarjánban az élel­miszer-kiskereskedelmi válla­lat boltjai közül 13 tatarozás­ra, kisebb javításra szorul. Sok példát lehet felsoroli a szövetkezeti kereskedelemből is, ahol több esetben piszko­sak, füstösek, festésre, mesze­lésre szorulnak a raktárak fa­lai. A vizsgálat során többször kifogásolták a boltok és a raktárak nem éppen tisztán tartását. Célszerű kezdemé­nyezésnek tartjuk, és javasol­juk mindenütt bevezetni a balassagyarmati járásban al­kalmazott gyakorlatot. A já­rásban ugyanis tisztasági ver­senyt hirdettek a szövetkeze­tek között, s a legjobbak pénzjutalomban részesülnek. Hordja a szél... A legkevésbé megoldott még ma is a szeméttárolás. Több helyen nincsen szeméttároló, így a régi, de tiltott módszert alkalmazzák, ásott gödörben gyűjtik a szemetet, aminek következtében bizonyos idő múltán az egész terület szeny- nyezetté válik. Más egységek­nél nyitott szeméttárolókat használnak, ami ugyancsak szabálytalan. Ráadásul a zárt szeméttárolókat is rosszul használják, nem ürítik a kellő időközökben, emiatt a tárolók­ban már el nem férő szemetet a szél szertehordja, ami a környezet küllemének leron­tása mellett fertőzési forrást is jelent. Az üzletek alkalmazottai­nak tisztálkodási lehetőségei többnyire adottak, más kér­dés, hogy a lehetőségekkel nem minden esetben élnek. Több boltban nem használják ki a folyóvizes kézmosási le­hetőséget. Az öltözőszekré­nyek száma nem mindenütt elegendő, sőt gyakran nem is személyi felszereléseket tarta­nak bennük. Bár egyszerű és jelentéktelen dolognak tűnik, a női dolgozókat még mindig nem sikerült rávenni a fej­kendők, fityulák és hálók ren­deltetésszerű használatára. Es újra a csomagolás! Sor került a közvetlen fo­gyasztásra szánt élelmiszerek kiszolgálási módjának vizsgá­latára is. Sajnos, számos bolt­ban még mindig nincsen ele­gendő kiszolgáló eszköz, fogó, csipesz, kanál, de ahol ezt nem lehet kifogásolni, ott az eszközök előírásszerű haszná­latával és tisztántartásával voltak bajok. Többször előfor­dult, hogy az áru csomagolá­sához nem adtak kellő nagy­ságú papírt, sőt néhol még a vágott felületű áruk betakará- sáról sem gondoskodtak. Természetesen, ha csak az említettek jellemeznék me­gyénk kereskedelmi hálózatá­nak közegészségügyi helyze­tét, a kép igen gyászos színű lenne. Itt azonban nem esett szó az utóbbi évek eredmé­nyeiről, holott ezekben sem szűkösködik kereskedelmi há­lózatunk. Am a vásárlók haj­lamosak természetesnek venni a közegészségügyi szabályok betartását, ellenkező esetben viszont nem fukarkodnak a kritikával. A nagyszabású vizsgálat so­rán feltárt hibák megszünte­tése kívánatos és sürgős már csak azért is, mert legtöbb esetben nem is igényel külö­nösebb anyagi ráfordítást, csu­pán a dolgozók szemléletének megváltozásán múlik. — szendi — Vigyázat, gomba! Sok a gomba a salgótarjáni piacon. Érthető, mert a jelenlegi esős időszak kedvez ennek a fontos, nagy fehérje tartalmú élelmezési cikknek. A városkörnyéki erdős te­rületeken pedig sokféle ehető gombát lehet találni. De ép­pen úgy megtalálhatók a különféle mérges gombák is. Már­pedig, aki a gombákat nem ismeri, könnyen áldozata le­het a hiányos ismereteinek. Éppen a balesetek, szerencsét­lenségek elkerülése érdekében biztonságosabb, ha megbíz­ható helyen megvásárolják a gombát, vagy a szedés után hivatásos gombaszakértővel vizsgáltatják meg. Megéri a fá­radságot. A piacon hajnali öt órától délelőtt kilenc óráig műkö­dik a gombaszakértő, akinek az a feladata, hogy az árusítás­ra hozott gombákat megvizsgálja. Ajánlatos, ha a vevő a vásárlás előtt meggyőződik, róla, van-e az árusnak gomba­vizsgálati cédulája. A tavalyi gombaszezonban már javasol­tuk, hogy akik nem tartják be á szabályt, s a vizsgálati időn túl hoznak gombát a piacra, ne engedjék őket árusí­tani. A piacfelügyelőség tájékoztatása szerint az idén szi­gorúbb ellenőrzést vezetnek be a piacon. Emberek, Iájak élmények Négyen ülték körül az asz­talt. Nyugodtan állíthatjuk, vi­láglátott emberek, akiknek nemcsak szakmai, de szemé­lyes benyomásaik mindazok az élmények, amiket külföl­dön tapasztaltak, érdekesek és emlékezetesek. Köztük Takács Géza, az Öblösüveggyár terve­ző csoportjának vezetője, Oó Lajos vállalati exportfelelős. Magyar József kereskedelmi osztályvezető és Kazinczi Gyu­la gépészmérnök. Jártak Fran­ciaországban, Svájcban, Cseh­szlovákiában és Kubában. Nem azt kérdeztem, mit lát­tak a szakember szemével, mégis azt tapasztaltam, hogy személyes élményeik összefo­nódtak szakmai érdeklődé­sükkel. Takács Géza Franciaország­ban, a marseille-i nemzetközi vásáron járt. — Repülőgépen utaztunk — emlékezett vissza. — Nagy él­mény volt. Ekkor utaztam elő­ször repülőgépen. Velencében nyolc órát töltöttünk. Milyen Velence? Olyan-e mint ami­lyennek az idegenforgalmi prospektusok leírják? Olyan is, meg nem is. Mint egy já­tékváros ... Monte-Carlóban is megfordultam, de a Kaszinót, a játékbarlangokat nem láto­gattam meg. Bármerre jár­tunk, leginkább az idegen nyelvtudás hiánya hatott rám zavaróan. Egy érdekes benyo­másom : Franciaországban a napszámosmunkára csak az al­gériaiak és a külföldiek vál­lalkoznak. Gyönyörű üvegipa­ri mintatermet láttam. Azt ta­pasztaltam, hogy a legkisebb üveggyárnak is jól felszerelt mintaterme van, amit hazai viszonylatban még korántsem mondhatunk el. Az üvegipar­nak egy állandó kiállítása is van Párizsban, amit szintén sikerült megtekintenem. Hasz­nos volt az utam, megismer­tem a náluk kedvelt üvegfor­mákat, ami üvegtervezői mun­kámat elősegíti. Oó Lajos IL 18-as géppel repült Svájcba. Készséggel ele­venítette fel külföldi benyo­másait. — A repülőgépen egész úton etetik az embert. Azt hiszem, ez hozzátartozik a légi utazás­hoz. Kilenckor ültünk gépre, s már ebéd előtt, fél tizen­egykor Zürichbe érkeztünk. Az utunk célja tapasztalatszerzés volt. Jártunk a háromnyelvű ország több városában, Bern­ben, Genfben, Luzernben és a Genfi-tó környékén. Svájc­ban az útviszonyok korszerű­ek, látszik, hogy ez az ország nem viselt háborút... A sváj­ciak konzervatív ízlésűek, ha kereskedni akarunk velük, ezt nem lehet számításon kívül hagyni. Tanulmányoztam a náluk honos csomagolási eljá­rásokat, láttam szép minta­szobákat. Mi még ezen a té­ren gyermekcipőben járunk. Az. utunk során 2,5 milliós üz­letet kötöttünk a Migró áru­házzal ... Magyar József az üvegfúvó szakmunkásképzést tanulmá­nyozta Csehszlovákiában. — Akkor épült egy új üveg­gyár Novy-Borr-ban, ami azó­ta már üzemel. Örömmel lát­tam az építkezésen, hogy elő­ször a közművesítés, a mun­kásszállók, a szolgáltató egy­ségek készültek el. Az építők — köztük jugoszlávok — a teljesen szűz területen hét földgázas és három elektro­mos kemencét emeltek. Vo­nattal, éjjel fél egykor érkez­tünk Prágába. Voltunk olyan könnyelműek, hogy nem je­gyeztük meg a szálláshelyünk címét, nem tudtuk megértetni magunkat, kézzel-lábbal mu­togattunk, hova akarunk men­ni. A taxisofőr bizonyára'nem értett semmit az egészből, mégis tétovázás nZúcül a kül­földieket fogadd szállodába hajtott velünk. Csehszlovák tapasztalatainkat hasznosítva építettük fel itthon azt a ta­nulókemencét. ahol tanulóin­kat képezzük. Kazniczi Gyula fiatal szak­ember. ötvenhétben végezte e! a technikumot, utána került a műszaki egyetemre, ahol mér­nöki diplomát szerzett. — Négy részletben utaztam Kubába. Leszálltunk Prágá­ban, onnan egy másik géppel Sadonig, majd Ganderbe re­pültünk. Az utolsó állomás Havanna volt. Amikor kiszáll­tunk a gépből, megcsapott bennünket az európai ember számára szokatlanul erős, pá­radús levegő. Aztán megszok­tuk. Két és fél hónapot töltöt­tem Kubában. Egy üveggyár épült ott magyar segítséggel. Az én feladatom volt, hogy felülvizsgáljam a gépeket, be­rendezéseket, szakmai taná­csokat adjak. Nálunk, áp­rilisban, amikor elindultunk, méteres hó volt. Havannában már kiskabátban lehetett jár­ni. Legemlékezetesebb élmé­nyem, hogy náluk senkinek sem tűnik fel az autóbuszban, utazás közben, egymás mel­lett: a fekete, fehér és sárga kéz,,. K. S. Nagy munka folyik a balassagyarmati főutcán. Az egyik oldalon többszintes épületet emelnek, előtte ássák a csatornái (Veres Mihály felvétele) Szanáló# után Palotád tanulságok 5, Veszteség mellett szép jövedelem Valóban az történt Palotá­son, hogy objektív és szub­jektív gátló okok ellenére at egy tagra jutó éves átlagjöve­delem jócskán meghaladta a tsz-ek járási szintjét. Ez az. amire azt mondja a falusi szólás-mondás: „Szegények vagyunk, de jól élünk.” Bál azt is lehetne mondani: „íme az ellentmondások újabb el­lentmondásokat szülnek!” Igaz ugyan, hogy ami a mun­kafegyelmet illeti, nehéz meg­állapítani, milyen arányban vétkes a tagság élelmessége, s mennyire a vezetés elnéző és rivalizáló magatartása. Kassza avagy lyukas buksza? A szarvasgedei küldöttgyű­lés napján beszélgettem több palotási asszonnyal. Ok a kö­vetkező bölcsességgel rukkol­tak elő: „A tsz-ben ugyanúgy be kell osztani a pénzt, mint a családban. A tsz kasszája nem lehet lyukas buksza!” Te­hát: nem szabad hagyni, hogy elfolyjon a bevétel. Okos ta­karékoskodással sokat lehet lendíteni a szövetkezet szeke­rén. A költségek alakulása azon­ban nem a legjobb beosztás­ra mutat. S erre újból jellem­ző a tsz-tagoknak és tsz-alkal- mazottaknak kellő megfonto­lás és differenciálás nélkül ki­fizetett ísok esetben illetékte­len!) jövedelem, de az egész­ségvédelem, az időszerű teen­dők, tehát a munkafegyelem elhanyagolása is növelte a rá­fizetés arányát. Pallos László, a Pénzügymi­nisztérium mezőgazdasági ta­nácsadója ugyancsak részt vett a szanálási bizottság munkájá­ban. A tervtárgyaló közgyűlé­sen rendkívül higgadt hangon, de nagyon találóan a követke­zőket állapította meg: „Há­romezer tsz-ből nyolcvanat kellett szanálni az idén az or­szágban, s ezek közt is az élen áll a palotási. Hogy mi ennek az oka? Én a sok közül a leg­fontosabbnak azt tartom, hogy egy lyukas petákot sem tarta­lékolt a tsz...” Megyénkben a tsz-ek többségében immár új­szerű értékmérővé vált, hogy zárszámadáskor a szövetkezet mekkora összeget helyez biz­tonsági tartalékra. Palotáson az utóbbi években elhanyagol­ták ezt a kérdést. Nem lát­ták-e vajon a fontosságát, vagy egyszerűen nem volt már miből félretenni? A palotási közgyűlésen erre olyasféle ma­gyarázatot kaptunk, hogy a vezetőség ezzel is kedvezni óhajtott a tagságnak. Vagyis: kiosztottak mindent, amit csak lehetett a tagok között, a többit rábízták a jó­istenre. Végül is a párt és az állam sietett a tsz segítségére: a szanálás ideje alatt jelentős hitellel biztosították, hogy Palotáson, a tsz-ben az élet ne álljon meg. Nem költeni — keresni kell Pedig az új mechanizmus­ban, ahol a közgazdasági ta­pasztalatok (éppen a tsz-ek önállósága révén?) közvetle­nül a szövetkezetben csapód­nak le, a palotási vezetők is a saját bőrükön tapasztalhatták, hogy amilyen egyszerű a pénzt szórni, legalább annyira ne­héz megkeresni. Rugalmasan kell kutatni a módját, hogy a megtermett árut a leggazda­ságosabban tudják értékesíte­ni és mindent el kell követni, hogy új munkaalkalmakkal és bevételekkel tegyék biztonsá­gosabbá a szövetkezet életét. Különösen fontos ez a palo­tási egyesült tsz-ben, ahol sok a tag és mindössze alig több mint négy hold föld jut egy tagra. Szinte kényszeríti a palo­tási tsz-t az állandó aszály is, hogy valamely biztonságos melléküzemre vagy üzemekre tegyen szert. Nem szólván ar­ról, hogy a vertikális integrá­ció úgy válik jelszóból való­sággá, ha üzemeink minél többet vállalnak a nyereséget növelő feldolgozásból. Palotá­son a szanálási bizottság elemzése szerint a segéd- és melléküzemágakból elért ár­bevétel aránya alig hét szá­zalék, a járási átlagban kimu­tatható 21 százalékkal szem­ben. Egyébként is melléküzem, ági tevékenység alig mutatható ki, a segédüzemek közül pe­dig a traktorüzem hozta a legjobb eredményt. A trakto­roknál ugyanis az egy normál holdra jutó 68,36 forintos ön­költség, az 1968-as körülmé­nyekhez képest jónak mond­ható. Bár az eredmény ért­hetően elsősorban a szállítá­sokból ered. Mindez azt mutatja, hogy Palotáson tág tere van a kép­zeletnek, de még inkább a megvalósításnak, ha valamely munkát adó és jól jövedelme­ző kisegítő üzemágról esik Egyetlen út A népdal szerint két útból lehet választani. Konkrét és objektív körülmények között általában egyetlen lehetséges út van, s aki erről letér, az már sűrűkbe és ingoványokra jut. A palotási tsz-ben is na­gyon messzire hányódtak a reális útvonaltól. Nehezítette helyzetüket az időjárás, s még- inkább önelégültségük, bántó nyugalmuk és nem egyszer a tájékozatlanságuk. Sokszor a jelzéseket is elengedték a fü­lük mellett, s olyanná váltak így, mint a tengeri hajós iránytű nélkül. Felvetődik most már a kér­dés: van-e ezek után remény Palotáson a hibák gyors kija­vítására, az adósság letörlesz- tésére, a régebben elért, pél­dás fejlődés folytatására? Lakos György Következik: KISIKLÁS MIATT — ŰJ VÁGÁNYOKON Régi használati eszközök, népművészed tárgyal gyűjtése Jobbágyiban Egy esztendő fáradozásainak eredményeként gazdag népmű­vészeti és népi használati tár­gyakkal büszkélkedhet a Job­bágyi Általános Iskola. A gyűj­tő akciót Nógrádi Andor fia­tal pedagógus indította el a községben, s munkája legtöbb helyen eredménnyel járt. Több, mint száz különféle mintájú, formájú, más-más korokból származó cserépkorsó, tál, tá­nyér sorakozik a gyűjtemény­ben, de ezen kívül gyönyör­ködhetünk régi petróleumlám­pában, szuszékban. használat­ból kiment falusi munkaesz­közökben is. Az adományozók között emlegetik Fazekas Im­rét, Kapuszta Istvánt, Kaiser Józsefet, a gyűjtőmunkában az iskolások közül legszorgalma­sabban Lukács Márta és Bor- bős Zsuzsanna, valamint a rajzszakkörösök vettek részt. Nógrádi Andor egyébként tovább folytatja a gyűjtést, a tervek szerint iskolamúzeum keretében állandó kiállítást ál­lítanak össze az anyagból. NÓGRÁD - 1969 jíinius 21. szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom