Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

mm iff fönölcö* keres a maffia A Saint John temetőben, New York Queen-negyedében megjelenik egy nagy fekete Cadillac, utána hét Chevro­let. Az autósor megáll egy márvány sírbolt előtt, ame­lyen dombormű látható, raj­ta egy angyal szárnyakkal, a szíve felett keresztbetett ke­zekkel, . örök áhítatban elmé­lyedve. Férfiak, nők, néhány fiatal­ember lép ki a kocsiból. Ko­ronával díszített nehéz ko­porsó körül gyülekeznek. A koszorúkon felírás: „Drága apánknak”, a „A jó Genove­se úrnak”. A férfiak és a nők lehajtják fejüket, imádkoz­nak. 500 méternyi távolságból felfegyverzett FBI ügynökök látcsövekkel figyelik a je­lenetet. Egy közülük teleob- jektíwel fényképez. Ez az ünnepélyes temetés egy „fő­nöké”, az alvilág egyik kirá­lyáé. A neve: Vito Genove­se. A nagy Lucky Luciano utódja volt a maffia élén. Genovese 71 éves korában halt meg, de nem 12 golyó ölte meg, hanem szívroham Missouri szövetségi állam börtöne cellájának keskeny ágyán, ahol 15 évi bünteté­sét töltötte. Ami nem gátolta meg abban, hogy tovább is uralkodjék a maffia felett, kijelölve a gyilkosoknak az „ügy” árulóit. Az FBI detektívjei nagyító alatt vizsgálják Genovese te­metésének résztvevőit. Meg­figyelik fiát, Filippet, akinek jó polgári nevelést adtak és leányát, Nancyt, négy gyer­mek tiszteletreméltó anyját. Felismerik fivérét, Micheft és mintegy hat unokatestvé­rét, akik szicíliai módra vannak öltözve. De a maffia egyetlen tagja sem tűnik elő a felvételeken. Minden igazi szervezet nagyon óvatos. A maffiatagok . össze fognak jönni, hogy új „boss”-t vá­lasszanak. Természetesen igen diszkréten. Egy ügyvéd így kommentálja a várható összejövetelt: „Ez a legna­gyobb csendben fog megtör­ténni. Csak akkor válik za­jossá, ha a bűn szindikátu­sának jövedelmét nem fogják méltányosan elosztani.” Jóslások már hallhatók, Ge­novese három helyettese: Tommy, Rijan Eboli 56 éves, Gerardo Cetena 66 éves és a hírhedt Michele Mirando 72 éves. De a favorit Carlo Gambi- no 57 éves, Anastasia alá­rendeltje. A maffia tagjai úgy vélik, hogy Gambino ki­tűnő főnök lenne. Olyan tí­pusú ember, mint az „Ame­rican Airlines igazgatója” — ahogy ezt a maffiások elis­merően mondogatják, most, mikor Genovese az utolsó „romantikus kádi” eltűnt. ÜNNEPI FEJTÖRŐ Májusról szól rejtvényünk vízszintes 1., valamint függő­leges 1. számú sorában le­vő versidézet. A vers címe: víszintes 33., a költő neve: vízszintes 41., és 63. szám alatt. VÍZSZINTES: 1. A vers­idézet kezdete (folytatása függőleges 1.) 12. Indíték. 13. Rendjel. 14. Argumentuma. 15. Személyes névmás. 16. Járom. 17. A lelátó öröme (—’)• 19. Női név. 21. Híres amerikai egyetem. 23. Ezt te­szi a legtöbb jármű csúszós talajon, hirtelen fékezésnél (ford.) 25. Eszes. 27. Mint a vízszintes 19. számú. 28. Igen — oroszul. 29. Tojás — németül. 31. Somogy megyei község. 32. Állóvíz. 33. Az idézett vers címe. 36. Sütő része! 37. Görög betű, latino­sán írva. 38. Az osztás egyik tényezője (—’). 39. Sértetlen (ford.) 41. A vízszintes 63-mal együtt — a vers költője. 43. Nevet ad neki. 45. Kanalaz. 46. Intim része. 48. Becézett női név. 50. Keresztül. 52. Agyafúrtság. 55. A vasvegy- jele. 56. A fájdalom hangja. 58. Szolmizáciás hang. 59. Izomkötő. 60. Nagy madár. 61. Utazó. 63. Lásd: vízszin­tes 4L számút. 66. Jelfogó. 67. Vízvételi hely (—’). 69. Be­cézett női név. 70. Hangszer. 71. Vérpálya. 73. Lógva ide- oda mozog. 75. Idegcsillapító szer. 77. Mennybolt. 78 Észak-franciaországi város. FÜGGŐLEGES: 1. A víz­szintes 1. folytatása. 2. Ige­végződés. 3. Középkori itá­liai államok, államfője. 4. Korszak (—’). 5. Tádé egyne­mű betűi. 6. Afrikai állam. 7. Férfinév. 8. Sorvég! 9. Ró­mai 56. 10. Óvoda (—’). 11. Mássalhangzó kiejtve. 16. Becézett női név. 18. Európai nép. 20. Képzőművészeti al­kotás. 22. Állami bevétel. 23. Férfinév. 24. Karbolsav. 26. Szélsőjobboldali francia ter­rorszervezet volt. 28. Mint vízszintes 28. számú, ékezet­tel. 30. Mint vízszintes 59. számú. 33. Az angórakecske gyapja. 34. A vízszintes 17. első betűjével az elején: be­cézett férfinév. 35. Taktusa. 37. Rövid ital. 40. Női név. 42. Emelkedik a vízállása. 44. Nem — németül. 47. Kez­detét veszi. 49. Edzőtábor fe­le. 51. Hajó része. 53. Hara­punk vele. 54. Becézett női név. 55. Építő élem. 57. Ti­beti szarvasmarha-fajta. 60. Sérülés. 62. Iskola, a diákok nyelvén. 64. Misztikus indiai vallási — filozófiai tan. 65. Lúd. 66. Európai főváros (—’) 68. Üdítő ital. 70. Görög épí­tészeti stílus. 72. Helyrag. 74. Bandában van! 76. Azonos mássalhangzók. 77. Létezik. BEKÜLDENDŐ a vízszin­tes 1-, 33., 41., 63., valamint a függőleges 1. számú sorok megfejtése. (Beküldési határ­idő 1968. V. 8.) A vasárnapi keresztrejt­vény helyes megfejtése: „Ker­geti célját egy sem érheti, mert egy a másikat gyengíti folyvást.” Könyvjutalmat nyertek: Val- lus Tamás Pásztó, Czita Jó- zseíné Balassagyarmat és Szabó Katalin Salgótarján. ——-------------------------------------------_ -----1 A könyveket postán küld­1 Q NOGRÁD — 1969. május 1., csütörtök jük el! Laxas Lagin Forralt víz a pulpituson Nemrégiben történt, hogy egy nagyobb intézmény dol­gozói egy nagyobb városban valamiféle konferenciát tar­tottak. Talán azért, hogy jó­váhagyják a tervet, talán azért, hogy feltárják hibái­kat, vagy valami más ilyes­miért. De ez különben sem fontos történetünk szem­pontjából. A lényeg az, hogy az emlí­tett intézmény minden kon­ferenciáján, gyűlésén, vagy más jellegű összejövetelén a felszólalók mindig teát kap­tak. És nem is üres teát, ha­nem cukorral és citrommal. A felszólalóknak ez termé­szetesen, nagyon is kedvükre volt, és nem került sokba. No, ne higgyék, hogy ezzel én a citromos teát akarom tá­madni, szó sincs róla, egé­szen másról van itt szó. Ebben az intézményben te­vékenykedett egy reménytel­jes fiatalember, akit szeret­tek, becsültek kollégái és fő­nökei. Az egyszerűség ked­véért nevezzük Szidorovnak. Ez a Szidorov üstökösként száguldott végig a karrier út­ján. Nem is naponta, hanem szinte óránként aratott új si­kereket, és mindenki egyhan­gúan állította, hogy fontos és — igen! — nagyon megérde­melt megbízatást kap az egé­szen közeli jövőben. Ezenkí­vül kitűnő szónok is volt. Tehát a sajtókonferencián Szidorov felszólalása követ­kezett: lelkes, meleg taps kö. szöntötte a teremben. S nem­csak a széksorokban tapsol­tak, hanem az elnökségi asz­tal mellett is. Szidorov pedig A „legyűrt” rákbetegség \ A probléma jelenlegi állá­sáról legjobban tájékozott or­vosok csodálkoznak és saj­nálják, hogy a közvélemény tudatában a rák még mindig gyógyíthatatlan betegségként él, amely rövidebb vagyhosz- szabb időn belül elkerülhe­tetlenül előidézi a halált. Megcáfolhatatlan statisztikai felméréseket idéznek, ame­lyekből kitűnik, hogy jelen­leg a betegek mintegy 40 szá­zalékánál érnek el gyógyu­lást. Joffre 1916-ban használt kifejezésével élve azt mond­hatjuk, hogy a tudomány a rák „legyűrésének” útján ha­lad. Az orvostudomány ren­delkezésére álló fegyverek kereszttüzében kétségtelen, hogy a rák lassanként „meg­hátrál” és kevesebb ember halálát okozza, mint hajda­nán. A tudósok ezt a betegséget a sejt-„torzulás” egyik fajtá­jának tartják. A „torzulást” azokban a végtelenül bonyo­lult „gépezetekben” hirtelen bekövetkező működési zavar okozza, amelyek a szervezet immunitását szolgálják. A megfelelő közös nevező meg­találása a rák minden — sú­lyos vagy enyhe lefolyású — formájánál kétségkívül a rákbetegségek gyógyítását szolgálják. belekezdett érdekes és alko­tó felszólalásába. Ekkor egy fiatal nő lépett az emelvény­hez (a konferenciát a klub­házban tartották) és odahoz­ta Szidorovnak a poharat, ami minden felszólalónak kijárt. De ez a pohár egészen el­ütött azoktól a poharaktól, amiket az előző felszólalók elé tettek. Nem citromos tea volt benne, hanem forralt víz — egészen egyszerűen, si­ma forralt víz. A széksorokban a hallga­tóság sugdosni kezdett. „Lát­ták? Vizet adnak neki! Szi­dorovnak vizet adnak!... Ér­dekes . . .!” Az elnökségi asztalnál is felröppent a sugdolózás: „Itt valami van! Valami készül itt! Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél!” És maga Szidorov is — ret- tenhetetlen ember létére — el­sápadt, amikor meglátta, mit tett elébe a pincérnő. Lábai remegni kezdtek, úgy mint a tégáram-borzolta víz, motyo­gott valamit érthetetlenül, összecsapta alaposan előké­szített beszédét, elhagyta az emelvényt, anélkül, hogy egyetlen pár tenyér is össze­csattant volna. Valljuk be, nem is volt mit megtapsolni. Azóta Szidorovot senki sem tapsolja meg és nem is igen szólal fel. Ha pedig igen, a beszédei sokkal kevésbé oko­sak és érdekesek, mint azok. amelyeket még a hajdani, a teázó napokban mondott. Az utóbbi hónapokban Szi­dorov mindenkinek egy leve­let akar megmutatni. Ezt a levelet a klub konyhafőnöke írta és igazolja benne, hogy Szidorov nem valami külö­nös, titokzatos okból kapott sima vizet, hanem azért, mert kifogyott a tea. De ki hiszi ezt el? Köztünk szólva, ő maga sem. Hiszen mindenki édes, erősen citromos teát kapott és Szidorov — miért éppen Szidorov? — egyszerűen si­ma forralt vizet? Fordította: Raáb György Változnak az idők — változnak a csodák A „repülő csészealjak” illúziója Már 21 éve foglalkoztatja az emberek képzeletét az a feltételezés, hogy az UFO-k („Ismeretlen eredetű repülő tárgyak”, vagy „repülő csé­szealjak”) esetleg űrhajók lehetnek, amelyeket más vi­lágokból irányítottak a Földre. Az Egyesült Államok ka­tonai légierői több, mint tíz­ezer olyan bejelentést vizsgáltak meg, amelyek UFO-k megjelenéséről ad­tak hírt; az első bejelentést 1947-ben tette egy üzletem­ber. aki állítólag „repülő csészealjat” látott magánre­pülőgépe ablakából. Az amerikai légierők szakértői azt állítják, hogy ezek a „re­pülő csészealjak” a képzelet szülöttei voltak — „a szem­tanúk” más jelenségeket véltek az UFO-knak. Az el­múlt két évtizedben az ég­boltot valósággal megtöltöt­ték a repülőgépek, a mete­orológiai szondák, a szput- nyikok, ezért az UFO-k lé­tezését tagadó szakemberek nem csodálkoznak azon, hogy sokan „repülő csésze­aljaknak” vélik a különböző repülő szerkezeteket és lég­köri jelenségeket. A coloradói egyetem csil­lagászainak, fizikusainak és pszichológusainak egy te­kintélyes csoportja a légi­erőkkel együttműködve spe­ciális vizsgálatot végzett — gondosan elemezett UFO-król szóló bejelentéseket —, olyanokat, amelyek a leg­részletesebben leírták az észlelt jelenségeket, és ezért figyelmet érdemlőek voltak. Nem valósultak meg azok a remények, hogy sikerül közvetlenül megfigyelni UFO-kát. Még azok is, akik állítólag láttak „repülő csé­szealjakat”, közölték, hogy csak nagyon rövid időn át észlelték ezeket az ismerete len tárgyakat az esetek többségében mindössze né­hány percig, néhány esetben körülbelül egy órán át. Az 1966—1968 között készült 35 fényképfelvétel közül, ame­lyek rejtélyes tárgyakat áb­rázoltak, — a tudósok kilen­cet hamisítványnak, hetet ember által készített tárgyat vagy természeti jelenségeket ábrázoló felvételeknek, a többit pedig kivehetetlenek- nek, vagy nem meggyőző- eknek minősítették. Az UFO-k „észlelése”, az esetek többségében könnyen megmagyarázható. Egy co­loradói farmer például egy hullócsillagot vélt titokzatos űrhajónak. Sok esetben azonban nehezebb volt meg­magyarázni az „UFO-rej­télyt”, így például az 1957. évi szenzációt, amikoris egy amerikai bombázógép piló­tái a gép közelében alakta­lan, világító repülő töme­get figyeltek meg, amelyet a földi radarok is észleltek. A coloradói egyetem tu­dósai 1465 oldalas jelenté­sükben közük, hogy a „re­pülő csészealjak” tanulmá­nyozása — felesleges idő­töltés. Cáfolják azokat a hí­reket is, amelyek szerint több amerikai katonai tá­maszponton UFO-maradvá- nyokat, roncsokat őriznek. A tudósok mégsem bíznak ab­ban, hogy a „repülő csésze­aljak” létezésébe vetett hit ugyanolyan gyorsan meg­szűnik, mint amilyen gyor­san eltűnnek az égboltról ezek az ismeretlennek vélt tárgyak. Blabla Nem sokkal ezelőtt világjelentőségű kér­dés tartotta méltó iz­galomban az egyik budapesti napilap (a Magyar Nemzet) ol­vasóit. Nem kisebb ügyről volt szó, mint arról a mérhetetlenül fontos kérdésről, hogy mit jelent ez a szó: blabla, és honnét származik. özönével érkeztek a hozzászólások. A lap valóságos blabla- rovatot nyitott, amelyben rengete­gen taglalták a titok­zatos szó születésé­nek, növekedésének és kifejtésének rej­telmes történetét, kedves szüleinek ho­vatartozását. Mondanom sem kell, pillanatok alatt akadtak pesti hu­moristák — nem is kevesen —, akik a szót maguknak tulaj­donították, születése körül atyai szerepel vállaltak. Szerényen közölték, hogy a blabla szó az ö el­méjük szülötte. Szin­te vetélkedtek a gö­rög klasszikus sorok mintájára, amelyek­ben mint jól tudjuk: Hét város vitatá, hogy övé bölcsője Homérnak: Szmirna, Rodosz, Kolofon, Szálamisz, lösz, Argosz, Athéné. A vitában amatőr nyelvészek is bekap­csolódtak, és egy­aránt keresték a ti­tokzatos szó eredetét, a szláv, a latin és a germán nyelvekben, de próbálkoztak talán hottentottával is — hiába. Egyszóval a titok sokáig maradt, mert egyetlen egyre nem gondolt senki. Az igazságra. Arra, hogy nem ők, nem a másik_, sem a harmadik a szó szülőapja, hanem Charlie Chaplin, aki a napokban ünnepel­te nyolcvanadik szü­letésnapját. Chaplin ugyanis u.? 1945-ben bemutatott Diktátor című film­ben Hitler maszkjá­ban egy földgömböt forgatott — perge­tett és csupán ezzel a szóval: „Blabla, blab­la" remek dallamot énekelt, amit megej­tő Chaplint tánccal kísért. Arra azonban a lel­kes, és az atyaságot buzgón vállaló hu­moristáink közül egyik sem akart em­lékezni, hogy a „bol­dog atya” nem ő, ha­nem Charlie Chaplin, valmennyiük közül a legnagyobb humo­rista. te- e.) A szerelmes fókák (Fotó: Koppány György)

Next

/
Oldalképek
Tartalom