Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-10 / 105. szám

Less-e siildövexet ? Összecsapnak a Fogyasztói és felvásárlási szemszögből sokat nyom a lat­ba a lakosság részéről mind­jobban növekvő mennyiségi és minőségi igény. A zöldség- fogyasztás országosan és me­gyénkben is évröl-évre nő. 1965-ben 50, 1966-ban 61 és 1967-ben 76 kilo volt az egy munkásra jutó zöldségfo­gyasztás megyénkben. Az or­szágos átlag valamivel ennél is nagyobb, de a növekvő igények, az étkezési kultúra egészséges változása alapján 1980-ra a fejenkénti zöldség­fogyasztás 125 kilogrammra növekedése várható. Arat a MÉK A fcsz-ek egynémelyikeben arra hivatkoznak, hogy hiába is törik magukat, mert pri­mőrrel nem tudnak jelentkez­ni, a MÉK-kel megkötött szer­ződés alapján pedig csak rá­fizetni lehet, mert alacsonyak az átvételi árak. Sokszor száz százaléknál nagyobb különb­ség is felfedezhető a felvásár­lási és fogyasztási átlagárak között. 1968-ban például né­hány árunál, a primőrök ki­vételével, a következőképpen alakultak az árak: Az áru neve A Mék A MÉK vette eladta Ft/kg Ft/kg Fejes káposzta 1,03 2,63 Paradicsom 1,28 3,79 Zöldpaprika 2.70 «,18 Zöldborsó 4,— 7,23 Zöldbab 4,48 7,12 Főzőtök 0,91 2,02 Uborka 2,33 Görögdinnye 1,23 8,28 Sárgadinnye 2,8* 4,96 Sárgarépa 1,00 3,46 Petrezselyem 4,72 6,— egyéb zöldségfélék 2,18 4,03 Bál- ezeken az árakon tor­zít valamicskét a társmegyék­től való árubeszerzés, megál­lapítható, hogy a MÉK nagy haszonkulccsal dolgozott, s ezt csak növelte az idegen me­gyékbe történő terítés. Molnár Pál, a terényi tsz. elnöke pél­dául az ankéton elpanaszolta, hogy a MÉK a szövetkezet őszibarackja után 33 százalé­kot kért, amikor így a tsz-nek az árbevételből csak 7—8 szá­zalékos haszna maradt. He­lyesebbnek tartaná, ha a ter­melő és a kereskedő igazsá­gosabban osztozna a hasznon. (Igaz ugyan, hogy Tarjáni Dezső, a MÉK főosztályveze­tője cáfolta a túl nagy árrést és felvetette annak lehetősé­gét, hogy a terényiek a MÉK piaci standjaira 15 százalékért, szállítsanak, de ha messzi me­gyékbe kell az árut Mvinni, akkor a szállítás megdrágít­ja a MÉK tevékenységét is!) Egy azonban bizonyos: ha a felvásárlók olcsón vásárol­nak és drágán adnak el, csök­ken a termelési kedv és min­denképpen a fogyasztók jár­nak rosszul. Vita borotvaélen • Nincs hely és mód arra, hogy az ankét kapcsán lezaj­lott vitát részletesen közöl­jük és elemezzük, de jellem­zésül hadd álljon itt két vég­let. Az egyiket Hajdú József, a Mátraalji Állami Gazdaság igazgatója, a másikat Fran­cia József, a kishartyáni Egye­sült Erő Tsz elnöke képvisel­te. Az állami gazdaság igazga­tója mérsékletre intette a zöldövezet kialakításában számbajövő mezőgazdasági Napirenden A/ iizcmcffészsé«ögv és a munkavédelem A nagybátotnyi gépüzem munkavédelmi és egész ségügyi helyzetéről tárgyalt legutóbbi ülésén a Nógrádi Szénbányák szakszervezeti bi­zottsága. Az utóbbi időben lényeges javulás tapasztalha­tó ennél az üzemnél mind egészségügyi, mind munkavé­delmi szempontból. Rendsze­resen megtartják az üzemor­vos bevonásával az egészség- ügyi és munkavédelmi szem­léket. Kisterenyén, a villa- mosrészlegnél például új vé­dőeszközöket szereztek be, hogy a poliésztergyanta okozta egészségi ártalmakat elkerüljék. Rendszeresen & gyelemmel kísérik a csök­kent munkaképességű dolgo­zók helyzetét. Az utóbbi idő­ben egyre eredményesebben tevékenykedik a Vöröskereszt- alapszervezet is. Legutóbb 20 új elsősegélynyújtót képe­zett ki, akik az egyes mű­helyekben tevékenykednek. ■C' gyre nagyobb a dolgo- “ zók között a nők lét­szama. Külön foglalkoznak a női dolgozók egészségének megóvásával többek között egy rákszűrő vizsgálatot is szerveznek. Különösen nagy gondot fordítanak a kisgyer­mekes anyák helyzetének ja­vítására. Jelenleg kilencen veszik igénybe a 600 forintos gyermekgondozási segélyt. A komplex szemléken jegy­zőkönyvben foglaltakat min- dea esetben megvalósították. A kisterenyei üzem lakatos­üzemében a zajszint csökken­tése érdekében a KGM Ipar­gazdasági, Szervezési és Szá­mítástechnikai Intézet bevo­násával elvégeztették a szük­séges vizsgálatokat és kide­rült, hogy a szegecselő prés­gépek üzemeltetésével a zaj a 115 decibel értéket is eléri, a megengedett 80 decibellel szemben: Ezért ezt a műve­letet más helyre csoportosí­tották át. I gén nagy gondot fordí- *■ tottak a műhelyek ■zsúfoltságának a megszünte­tésére. Az anyagmozgatás megkönnyítése érdekében pe­dig két emelővillás targon­cát. egy szállítókocsit szerez­tek be és görgősort készítet­ték. A szállítási útvonalak kijelölése, karbantartása, a rakterületek rendezése is lé­nyegesen növelte az anyag- mozgatás biztonságát. A dolgozók tisztálkodása érdekében az építészeti rész­legnél átalakították a fürdőt. Bővítették a központi fürdő öltözőjét is, de sajnos, a für­dési lehetőségek elfogad­ható megoldása majd csak az új központi fürdő és öltö­ző felépítésével oldódik meg. Ö rvendetes jelenség, hogy az utóbbi időben csök­kent a balesetek száma. Tö­rekedtek a baleseti veszély­források megszüntetésére es bátran alkalmazták a felelős- ségrevonás eszközét is a mu­lasztókkal szemben. Három dolgozó ellen fegyelmi eljá­rást indítottak és írásbeli megrovásban részesítették őket. A balesetek kivizsgálá­sa során 48 dolgozó kapott írásbeli figyelmeztetést. A munkavédelmi szabályok meg­sértéséért négy főművezetőt és két fizikai dolgozót ugyan­csak figyelmeztetésben része­sítettek. Az üzemvezetőség bár elismeri a javulást, mé­gis úgy tartja, a jövőben fo­kozottabban kell érvényesíte­ni adminisztratív eszközöket is a biztonsági fegyelem meg­sértői ellen. TV agyon sok még a szállí- 1 ” tásnál, anyagmozgatás­nál történő baleset. Ilyen a sérülések 52 százaléka. Ép­pen ezért ezen a területen is fokozni kell még a megelőző­munkát. Az üzemi balesetek száma a tavalyi 5,8 százalék­ról az elmúlt negyedévben 2,2 százalékra csökkent. Ha még további erőfeszítéseket tesznek bizonyára ezt a szá­mot is csökkenteni tudják majd. B. J. Kényszerítő verseny OLYAN RIZIKÓT vállaltunk, amelybe könnyen belebukhatunk, mert amit most gyártunk teljesen új dolog. A megrendelő, a nyugatnémet Siemens-cég az elektromos tű­résben és a geometriai méretben hallatlanul igényes — mondta Tölgyesi Ferenc) a Balas­sagyarmati Porcelángyár üzemvezetője. A Nógrád megyei Fémipari Vállalat főmérnökét pedig az izgatja: mi lesz, ha jelenlegi gyárt­mányaikból telítődik a piac? Milyen gyorsan és milyen hatékonysággal tudnak átállni az új termékek gyártására a munkások és mű­szakiak, mennyi idő kell az új technológiák begyakorlásához, milyen termeléscsökkenés­re lehet számítani, egyáltalán el lehet-e azt kerülni? A két évvel ezelőtti biztos helyzet a. piacon megszűnőben van. Egyre kevesebb dömper­fülkét kérnek, ugyanakkor csökken a kábel­dob exportja is. Indokolt a nyugtalanság, mert az előbb említett két termék adja a ter­melés többségét és eredményezi a tervezeti nyereséget. Nemcsak itt, hanem megyénk majdnem minden üzemében a jövő kialakításakor gyak- ran kerül szóba: a jelenlegi gyártmány struk­túrájával meddig lehet még operálni, előnyö­sen megélni. Célszerű változtatásokkal- biz­tató kezdeményezésekkel is találkozunk. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben szűkítik a drágán előállítható termékek skáláját, ugyan- ajkkor a keresett cikkből növelik a terme­lést. Sokat várnak uj gyártmányuktól, az an­gol licenc alapján készülő DEXION-Salgó épí­tőelemektől, amelyeknek felhasználósa igen széles körben lehetséges. A külföldi piaci ela­dási lehetőségek pedig arra ösztönzik a veze­tőket, hogy minél több nagy karbontartalmú acélszalagot gyártsanak. Az Öblösüveggyár­ban új, modern vonalú árúk előállításával ka­paszkodnak meg a külföldi cégekkel folyta­tott nagy versenyben. A gazdasági verseny áttöri az országhatáro­kat. A leleményesek, az életrevalók példája bizonyítja, hogy csak az a vállalat marad a felszínen és tud érvényesülni, amelyik válasz­tékban és minőségben hamarabb képes kielé­gíteni a piac gyorsan változó, megnöveke­dett igényeit, aki újat ad kivitelben, tartós­ságban, praktikusságban. Hát ez az, ami nálunk ma még nehezen megy. A Nógrád megyei Fémipari Vállalatnál két éve kísérleteznek radiátortestek előállítá­sával. A NIKEX Külkereskedelmi Vállalat a terméket exportálni tudná — ha lenne. Soro­zatban történő előállítása azonban még min­dig várat magára. Félő, mire megkezdik gyártását, addigra minden tekintetben jobb. és olcsóbb kerül majd a belső és a külföldi piac vérkeringésébe. A tervutasításos gazdálkodásban, amikor mindenkinek mindent előírtak — az anyagbe­szerzéstől az értékesítésig — nem számított az idő, mint versenytényező. Ma azonban a gazdasági tárgyalások realizálásánál döntő meghatározó a minél rövidebb határidő. Mi­vel legtöbb üzemünk nem készült fel ennek a kívánságnak a teljesítésére, jelentős és elő­nyös üzletkötésektől esik el. Sajnos gyáraink, üzemeink fizikai dolgozói sem érzékelik, hogy milyen káros lehet fejlődésükre, esvén! gya­rapodásukra. ha a gyártás- és gyártmányfejlesz­tés megmarad jelen állapota bau vagi ssa« lassú ütemben fejlődik. Nem árulunk el titkot, ha kimondjuk: or­szágos üzemek kerültek nehéz helyzetbe az idén, mert azt gondolták, hogy régi. sok te­kintetben eladhatatlan, vagy nehezen eladható gyártmányaikat „kapkodják” majd a vevők. Az a feltételezés sem vált be, ha nem vásá­rolják a gyártmányt, akkor majd segít az ál­lam. Államunk az önállóság megadásával meg­teremtette a feltételeket a folyamatos te -me- léshez. Eltörölte a tervmutatókat, ugyanakkor a vállalatokat kötelezte az értékesítéssel já- -ó gondok megoldására. Ez azt jelenti, bog-" az új helyzetben a gazdálkodós hátrányait éppúgy viselni kell vállalatainknak, amikép­pen élvezik előnyeit. Sokan azt hiszik, ijesztgetni akarjuk a ve­zetőket és dolgozókat, amikor a korszerűtlen gyártmányok következményeit hangsúlyoz­zuk. Szó sincs erről! Külföldet járó műszaki- gazdasági vezetők jól tudják: a közgazdasági szabályozókra épített új mechanizmusban nem lehet a íógi módon és felfogásban do!- - gozni. A nehéz helyzetben levők sorsa pedig arra figyelmeztet: a meglévő viszonylag ala­csony technikai színvonala mellett is gyára­ink. üzemeink létkérdése a gyorsabb ütemű gyártás- és gyártmányfejlesztés. Nehogy úgy iáriunk, mind tavaly, a Sík­üveggyár- a Petricsészével, az idén az írószer Ktsz a töltőtollakkal. A megrendelők elálltak az üzlettől, ugyanakkor a vállalatoknak nem volt tartalékban olyan gyártmányuk, amivel pótolni tudták volna a kiesést. Hiába szalad­gáltak Ponciustól Pilátusig, azt a választ kap­ták: a vevő úr, a vevő dönti el. hogy kéri, vagy sem a terméket. Igaz, a húsz évi kényelmes gyakorlatot, hogy majd elintézik a felsőbb szervek, nehéz megváltoztatni. Nehéz megszokni, hogy egye­dül a vállalat segíthet magán, hisz a gazdál­kodáshoz szükséges összes feltételek — pénz, gép, munkaerő — a vezetők kezében van le­téve. A gyártásnál- és gyártmányfejlesztésnél ma már arra sem lehet hivatkozni, hogy nincs pénz a fejlesztésre és kutatásra. Rendelkezé­sek írják elő, hogy a termékek árában mű­szaki fejlesztés címén bizonyos összeget el le­het számolni. Sajnos, az ily módon előterem­tett összeget nem mindenütt használják fel új gyártmányok kikísérletezésére, előállítására Példa erre a tanácsi helyiipar, ahol tavaly a rendelkezésre álló 1 millió 700 ezer fo­rintnak csak elenyésző részét használják fel ilyen célra. AMIKOR AZT MONDJUK: a reform ki­bontakozását az idei évtől és a jövő esztendő­ből várjuk, érjük rajta azt a változást is, aminek a gyártásban és gyártmányfejlesztés­ben gyorsan, minél kisebb tanulópénz árán be kell következni. Erre szorítja termelő-gaz­dálkodó egységeinket a megrendelők igénye, az itthon és a külföldi piacokon folyó jobb gyorsabb munkára kényszerítő verseny. Venesz Károly Jól halad a tavaszi munka 'több a gép — bejlöílik a gabona Megkezdődött a növényápolás Befejezés előtt a vegyszerezés nézetek üzemek vezetőit, óvta őket attól, hogy hiú álmokat ker­getve meggondolatlan vállal­kozásokba kapjanak. Szerinte minimálisan 22 ezer forintos árbevétel kell ahhoz holdan­ként, hogy egy szövetkezet ne fizessen rá, de általában a huszonötezer forinton felüli bevételt lehet csak tiszta nye­reségnek tekinteni. Az alföl­diektől lehet és kell is tanul­ni, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ők beru­házásban és szakértelemben is előbbre járnak, mint a nógrá­diak. Nagyon meggondolandó tehát, hogy a mezőgazdasági üzem mibe fektesse tőkéjét. Előbb meg kell tanulni ker­tészkedni és csak azután le­het nagyvonalú álmokat ker­getni, bár való igaz, hogy a nagyüzemnek nagy mennyisé­gű árut kell adnia. A tsz-elnök ezzel szemben azt javasolta, hogy egy nagy, egyhektáros hajtatóházat kel­lene létrehozni társulásos ala­pon, húszmillió forintos költ­séggel, amelynek felét az ál­lam megtéríti. Mint mondot­ta, víz, fekáltrágya, munka­erő és gáz van, tehát semmi akadálya, hogy négy-öt tsz összefogjon és ötmillió forin­tos hitel igénybevételével megteremtse az iparmedence zöldövezetének egyik bázisát. Sőt Salgótarján sajátos hely­zetéből kiindulva azt sem tartja lehetetlennek, hogy ezt az építkezést kiemelt beruhá­zásként kezeljék. Jövőre már át is lehetne adni rendelteté­sének az új, hatalmas egysé­get, hogy 1971-ben már korai zöldséggel jelentkezzék. Mindkét álláspontnak akad­tak hívei. Az óvatosak azt javasolták, hogy az eddigi kertészeteket növeljék néhány holddal, nagy beruházások igénybevétele nélkül. Mások azt hajtogatták, hogy bátran bele kell vágni, mégpedig nagy területen a korszerű kertészkedésbe, természetesen előzetes kalkulációk alapján. Mit szól a vendég? A Heves megyéből vendég­ként résztvevő és nagy ker­tészeti tapasztalattal rendel­kező Lukács Dezső, a boldo- gi Béke Tsz elnöke a két vég­let között vélte megtalálni a helyes utat. Mint elmondotta, néhány százezer forintos be­ruházással sikerült jelentős bevételre szert tenniük. Tíz­ezer négyzetméteren van hol­landi-ágyuk. Két héten belül jelentkeznek a korai papriká­val és egy hónapon át jó árat kapnak érte. ötven-hatvan fóliás-sátort is alkalmaznak, bár a fóliával viharos, szeles időben sok baj van. Minden­esetre mindenekelőtt gazda- ágossági számításokat kell végezni. Palóeföld a liossuth-adm Negyedévenként megjelenő Palócföld című megyed folyó­iratunk Nógrád határain túl is mind nagyobb érdeklődésre tart számot. A Magyar Rádió a Kossuth-adón május 16-án délelőtt 10.05-kor Palócföld 1968 címmel mutatja be Nóg­rád megye irodalmi, művészeti és művelődési folyóiratát. A folyóirat múlt évi számairól Csukás István mond összefog­lalót. Közreműködik: Kéry A Salgótarjáni járásban a kedvező időt jól kihasználjak a mezőgazdasági dolgozók. Mátraverebélyben az asszo- 'nyok százai sarabolják a cu­korrépát, hasonlóan Nagy- bárkányban, Karancskesziben, Mátramindszenten és Cere- den. A járásban megkönnyíti a munkát, hogy az idén az erő­gépek száma 23'5-re emelke­dett. Az egy traktoregységre jutó terület 90 holdról 65 holdra csökkent. A gabona szépen fejlődik. A 6046 hold búzából mindösz- sze 1190 hold a gyengébb mi­nőségű. Az őszi árpát 1285 holdon termelik, ebből 528 holdon jól telelt a növény. Jelenleg a fő figyelmet a kapásokra fordítják. Az idén a tarjáni járásban — mivel a burgonyatermesztés nem gazdaságos — vetésterületét mitegy 50 holddal csökkentet­ték. Burgonya alá olyan föl­deket jelöltek ki, ahol a gépek jól hasznosíthatók és az át­lagtermés eléri legalább a hol­danként 80 mázsát. \ Ezzel szemben emelték a gazdaságosabban termeszthe­tő cukorrépa termőterületét A múlt évi 242 hald,dal szemben az idén 330 kataszter, holdon termesztenek cukor­répát. Mátraverebélyben 20'J mázsa fölé kívánják emelni a holdankénti átlagtermést. Karancskesziben a holdan­ként! átlagtermés a múlt év­ben 328 mázsa volt, de ezt az eredményi még fokozni akar­ják. A járásban rövidesen befejezik a cukorrépa saia- bolását, a mák saraboiása- már befejezték. A járásban nagy gondol fordítanak a takarmányféle­ségek termesztésére is. Nö­velték a pillangós takarmá­nyok vetésterületét. A járásban most végzik a gabonák vegyszerezését. A ltí tsz-ből tizennégy saját gépé­vel, jól kiképzett emberei­vel dolgozik e fontos növény- védelmi feladat végrehajtá­sán. Két kisebb termelőszö­vetkezetnek — a sámsomhá- zainak és a vizslásinak — a növényvédő állomás nyújt segítséget. A szorgalmas és gondos munka eredményeként a sal­gótarjáni járásban jó ter­mésre számítanak. (Folytatjuk) Lakos György Gyula és Ujlaky László. A drotos Már allconyodott, amikor feltűnt a drótos. Hosszan el­nyúlt kiáltása messzire hangzóit: — Dróóótos! Fazekat fóóótoz! Az első emeleti ablakból pöttyöskendös asszony in­tett az idős, hajlott hátú embernek. Hozta a „sebesült” edényt, és egy kisszéket is leállított a bérház tövében hú­zódó járdára. Az idős ember leemelte a lécekből tákolt lá­dát a hátáról, majd kezébe fogta az edényt, megforgatta, minden oldalról jól megnézte. — Ez sebesült?. —szólt a várakozó háziasszony­nak méltatlankodva. — No, ha az, akkor ugyancsak halá­los sebet kapott a szerencsétlen. Ezen már csak egy va­donatúj alj segít, különben dobhatja a kukába. Előhúzta zsebéből a mérőlecet, hogy tudja, mekkora bádogot vágjon ki. Aztán máris hozzáfogott. A bádog zö­rögve engedelmeskedett az éles ollónak. Néhány ügyes mozdulat, s a lemez máris az edény alján volt. A szélét begyűrte, majd hosszasan kalapálta, hogy mindenütt jól feküdjön. Akkor már seregnyi apróság váltogatta lábát az öreg körül, abbahagyták a focit és szótlanul bámészkod­tak. Néha egy-egy csöndes megjegyzést tettek a lepattog- zott zománcú edényre, a nagy tekercs bádogra, a szerszá­mokra, de az öreg észre sem vette őket, fel sem nézett, csak kalapált, kalapált elmerülten. Amikor készen lett, fogta a megreperált edényt, a kisszéket, s felvitte az első emeletre. Aztán hátára emelte a faládát, meggörnyedt alatta, fejét elörenyújtotta, s tovább indult. A ház sarkáról újra felhangzott elnyújtott, fáradt hangja: — Dróóótos! Fazekat fóóótoz! — sz. m. — NÓGRÁD -» 1969. május 10., szombat 3 \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom