Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-09 / 104. szám

Pedagógusok fóruma

Gondolatok

Dolgoznának, de hol?

a bizonyítványosztás előtt

Befejezéshez közeledik az iskolaév. Alig van, akit ne érdekelne közvetve, vagy közvetlenül az elmúlt esztendő eredménye. Tanuló ország vagyunk: ki így, ki ügy gyarapítja tudását, mélyíti azt a tudományágat, vagy más természetű tudnivalót, melyet az eljövendő életben hasznosít. Lázas várakozás előzi meg a bizonyítványt.

Minden tanulónak, szülőnek reális vágya a jó bizonyítvány. Ez szép és jó dolog. Büszkeség tölti el az embert, ha az éves eredményt tükröző dokumentum szép. Sok esetben igyekeznek is a szülők hiúsági vagy egzisztenciális okok miatt kihajszolni egy-egy jobb eredményt De vajon jó-e valójában a tanulóknak és szüleiknek a „kozmetikázott” érdemjegyű bizonyítvány? Tükrözi-e a tanuló igazi érdemeit? Segítünk-e valójában a tanulónak azzal, ha eltérünk a valóságtól?

A szülő akkor szereti valójában a gyermekét, ha az objektív osztályozás hatására dicséri, vagy érdemeinek megfelelően korholja. Előfordul eset- amikor a szülők, tanulók próbálják „kiszámítani” a bizonyítványt az ellenőrző könyvben levő jegyekből. Ha nem pontosan azt kapja a tanuló, nem egyszer megindul az iskola felé a szülői reklamáció.

Amikor a nevelő a tanulókat értékeli, osztályozza, saját pedagógiai munkájával is szembenéz, saját munkájáról is „bizonyítványt’’ állít ki. Ha az eredmény objektiven és igazságosan jó, akkor nincsen semmi baj. De a gyengébb, vagy éppen rossz eredményt a pedagógus sem fogadja örömmel, mert minden ilyen esetben, fel kell tennie önmagának a kérdést: ,.mi az en részem benne?” Erre válaszolni pedig nem könnyű feladat. Minden pedagógus tisztában van azzal, hogy az Iskolai értékelés, osztályozás visszahat az iskola belső tartalmi munkájára. Segíti vagy leronthatja, visszájára fordíthatja azl.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy az új „Rendtartás” minden eddiginél határozottabban érvényesíti az osztályozás objektivitásának követelményét. Íme két példa: jeles (5) érdemjegyet kap a tanuló, ha a kijelölt tananyagban, a tantervi követelményeknek kifogástalanul eleget tett. Jó (4) érdemjegyet kap, ha a kijelölt tananyagban a tantervi követelményeknek megbízhatóan csak kevés és jelentéktelen hibával tett eleget.

Nem sorolom tovább, hisz’ akit közelebbről is érdekel, a szülői értekezleteken hallhatott róla. Az osztályzatokat gondos pedagógiai mérlegelés és nem gépies számolási művelet útján állapítja meg a nevelő. Tükrözniök kell a tanuló fejlődését, az órák alatti aktivitását, egy-egy tantárgyban való megfelelő elmélyülést, a közösségi munkát, magatartást, szorgalmat. Ezért nem fejezhetők ki az évközi érdemjegyek matematikai középarányosítással. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a szubjektív tényezőt sem, hogy a nevelőt a jó eredmények láttán szaktárgyi büszkeség fogja el, de megrázó számára egy-egy rosz- szabbul sikerült eredmény. Ezért nem lehet teljes objektivitásról beszélni. A nevelő is

ember, tele érzésekkel, problémákkal. Az iskolába teljes egyéniségével lép be. Ezért akkor osztályoz jól, ha objektív és igazságos. A kettő nem zárja ki egymást, sőt teljesebbé, valóságosabbá teszi ér tékelését.

Meg kell vizsgálnunk a fő célt, miért szükséges hogy a pedagógus nagy lelkiismeretességgel végezze el feladatát. A nevelő tanít és nevel. Az individum szempontjából lényeges a tudás, de szinte ennél fontosabb a közösség, amelybe belekerül. Az iskolában nem lehetnek más elvei az értékelésnek, osztályzásnak, mint az életben, hiszen az Iskolának az életre kell előkészítenie. A szocialista társadalomban az az elv érvényes, hogy ki-ki képességei szerint dolgozzék és munkája tényleges eredményei szerint részesüljön erkölcsi és anyagi elismerésben. Csak abban az esetben áll a nevelő hivatása magaslatán, ha tanulóit magával ragadja, tehetsége legjavával készíti elő őket az életre.

CKunely Jolán

a megyei nőtanács mellett működő pedagógiai bizottság tagja

Amit a jövő fog igazolni

Ballagás Balassagyarmaton

Megismétlődő kedves szokás, hogy az érettségiző diákok küldöttsége felkeresi a pártbizottság és a tanács vezetőit és köszönetét mond a négy évig tartó támogatásért. Balassagyarmat Város Tanácsa nagytermében megtartott bensőséges ünnepségen a Balassi Bálint és a Szántó Kovács János Gimnázium fiataljai nevében ezúttal Horváth Sándor köszönte meg a segítséget Géczy Imiének, a városi pártbizottság első titkárának és Kmethy Kálmánnak, a városi tanács vb elnökhelyettesének. — Cserébe egyelőre nincs mit adnunk, de a jövőre való tekintettel, segítő jó szándékunkat igazolják majd tetteink — mondotta.

Kmethy Kálmán meleg hangú válaszában arról tett említést, hogy az egy generációval előtti nemzedékkel szemben a

mai érettségizők az iskolából kilépve, egyben az életbe való belépésre is jogot nyernek.

A ballagás a két gimnáziumban egyaránt délben kezdődött. A Szántó Kovács János Gimnáziumban az ünnepi beszédet Gulya Pál igazgató tartottá. Hangsúlyozta, hogy a most végzősöknek nincs félnivalójuk, az a társadalom, amely eddig támogatta őket — a lehetőségekhez képest — ezután is gondoskodni fog róluk. Versényi György a Balassi Gimnázium igazgatója az életbe kilépők korszerű műveltségigényéről beszélt. Az, hogy „Balassagyarmat iskolaváros” a ballagást követő órákban szemmel láthatóan bizonyította jogosultságát. A város ünneplő ruhás fiatalokkal, boldog hozzátartozókkal telt meg.

Belyiséggondokka! küzd a Széchényi Egyesült Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet 35 tagú HLISZ-alapszervezete. Pedig a fiatalok igen lelkesen dolgoznak; tíztagú röplabdacsapatuk a községi versenyeken a második helyezést érte el és az MHSZ-szel közösen van egy lövészcsapatuk is. Tavaly megalakult az If,iágárda raj, amelynek tagjai a szövetkezeti rendezvények ét a politikai akciök lebonyolításánál veszik ki részüket a munkából. Céljuk a honvédelmi Ismeretek elsajátítása és tovább terjesztése. A fiatalok tizenöt előadásból álló Politikai vitakör tanfolyamon is részt vettek, amelyet Gonda Pál. a megyei KISZ vb tagja vezetett.

Mindez azonban nem elég; szórakozást nyújtó összejövetelekre, klubfoglalkozásokra Is szükség volna az fmsz-l KIS/.-tag oknak. Helyiség hiján azonban ez lehetetlen. Kérelmükkel a szövetkezet igazgatóságához fordultak ét nagyon remélik, hogy a régóta húzódó gondjuk végre megoldást nyer.

Módosították a műemlékvédelmi rendeletét

Napirendre kerüli az építési engedélyek egyszerűsítene. Az Építésügyi és Varosfejlesztési Minisztérium tervei szerint egy-ket hónapon belül kiadják atzt a rendeletet, amely nem csak az engedélyek beszel zését könnyíti meg, hanem kiterjeszti az engedeiy nélkül elvégezhető építési munkák körét. Többek között nem kell majd engedélyt kérni ahhoz, hogy ajtó-, vagy ablaknyílást vágjanak a lakóház falán, vagy válaszfalat építsenek. Ez a változás azonban vesizélyeztetné a műemléképületeket. Ennek megelőzésére az építésügyi és városfejlesztési miniszter máris intézkedett, s módosította a két évvel ezelőtt megjelent műemlékvédelmi rendeletet. Eszerint a műemlék vagy műemlék jellegű épület külsőbelső felújításához, bővítéséhez vagy a műemlék művészi értékét bármilyen módon érintő egyéb munkálatok elvégzéséhez most már akkor is feltétlenül meg kell szerezni a műemlékvédelmi hatóság hozzájárulását, hogyha

egyébként építési engedélyre nem lenne szükség. A Magyar Közlöny május 8-i számában megjelent rendelet a kihirdetéssel hatályba lépett.

19.

Vagy négyszázan lehettek a teremben Temert néhány an köszöntötték, de senki sem fogott vele Kezet. Mások, jóllehet látszott, hogy ismerik az exaltábornagyot, köszönés nélkül mentek el mellette. A szemük villámlott. Ter- nert azonban mindez nem izgatta. Az egyik sarokban álldogáló csoport felé mutatott:

— Ott az a gazember! És még van pofája hordani a kitüntetésellet!

Azonnal kitaláltam, hogy a gazember csak Csánkó lehet. A Nyugat-Németországból érkezett vezérelnök frakkot viselt, és a bal melle telis-tele volt különböző plecs- nikkel.

— Azért sok kitüntetése van — jegyeztem meg.

— Pár márkáért vette őket — legyintett Terner.

És elmondta, hogy Nyugat-Németországban, Münchenben él egy élelmes özvegyasszony. Huszártiszt volt a férje. de 1946-ban megszökött tőle és kivándorolt Argentínába. ahol később meg is halt. A feleségét otthagyta egyedül, árván, minden jövedelem nélkül. Az asszonyt úrilánynak nevelték, egyetlen dologhoz értett, semmi máshoz. Abból a dologból azonban abban az időben Németország nyugatiak által megszállt részén a nála fiatalabbak és szebbek is nehezen élhettek meg. olyan nagy volt : u kon kurvend a. Az özvegy azonban mégsem halt éhen. j mert remek ötlete támadt. Észrevette, hogy a kintmaradt tisztek felvágnak az annak idején, a Horthy-időkben kapott kitüntetéseikkel, de egyikük sem hordja őket. A l visszavonulás idején eldobálták az érdemrendeket, s mi- 1 kor ismét szükség lett volna rájuk, nem tudták pótolni I >ket. Az asszony írt az egyik magyarországi rokonának,

— 55 —

aki összeszedett egy csomó kitüntetést, és elküldte neki. Erre a bús özvegy kitüntetés-üzletet nyitott, amely azóta is kitűnően megy.

A teremben meglehetősen hűvös volt a hangulat. Észrevettem, hogy Csánkó mellett Nánássy áll, az egyetlen ember a jelenlevők közül, akit személyesen is ismertem.

Nánássy azonban nem vett észre engem, mással voll elfoglalva. Meglehetősen nagy buzgalommal magyarázott valamit Csánkónak. Mindkettőjüknek ragyogott az arca, szemmel láthatóan meg voltak elégedve a jelenlevők létszámával.

Annál jobban bosszankodott Terner, hogy ilyen sokan megjelentek Csánkó toborzására.

— A szélhámos! — morogta. Tíz jegy sem fogyott el, amíg ki nem találta ezt a merényletblöfföt. Most, persze, eljöttek az emberek, mert kíváncsiak.

Zene csendüli fel, a Rákóczi-induló. A hangforrást nem sikerült megtalálnom, alighanem rejtett hangszórókból, magnelofonszalagról közvetítették a muzsikát.

Nánássy, mint valami jól idomított katonaló, felkapta a fejét, és gondosan kiszámított léptékkel a terem közepe felé tartott. Mögötte három lépésnyire követte Csánkó, két frakkos, kitüntetésekkel teleaggatott úr kíséretében.

Mi a terem közpe táján tartózkodtunk. Nánássy útközben mindkettőnket megpillantott, s szeme tágra meredt a csodálkozástól. Meg is állt, bevárta Csánkót, súgott neki valamit, minden bizonnyal rólunk beszélt, s csak aztán folytatta útját. Én észrevettem baljós tekintetét, s a terem sarka felé akartam húzódni, de Terner nem engedte. Észrevétlenül, de határozottan megragadta a csuklómat.

— Itt maradsz! — parancsolta.

Közben Nánássy a terem közepére ért. a zene elhallgatott.

— Vitéz Csánkó András vezérezredes úr Öméltósága, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöke, a nemzeti érzelmű magyarság vezérlő csillaga és reménysége kíván szólni... Vezérezredes urunk nem törődik az életét fenyegető vörös ügynökökkel, hanem áldozatos lélekkel eleget tesz e percben is nemzeti kötelességének. Nyilvánvaló azonban, hogy ellenségeink bérencei e percben is köztünk tartózkodnak. Figyelmeztetem őket — emelte fel a hangját Nánássy, és meredten rámnézett —. May m'nden óvórendszabáb’t fognna! ■ ai■ ’ tunk szeretett vezérünk biztonsága érdekében. Figyelmez— 56 —

Színházi esték

Recept: Végy egv ásv kadt genovai kislányt. hozd össze egy jószemú rév úpro- ducerral, körítésül tégy mei léjük egy esetlő-botló táncns- komikust, egy ugribugri szub- rettet, egy szerelmes fiatalembert — aki mellesleg jóképű- de tehetséges dalkompo- nista —. mindezt öntsd nyakon alaposan holdfénnyel és romantikával, keverj a masz- szába némi bonyodalmat —. íme kész az operett. Körülbelül így csinálják lassan egy évszázada a színpadi mesteremberek, s ha a műfaj nap-' jainkban immár hanyatlóban van Is, azért akadnak vállalkozók, akik a kissé nyűtt, „hozott” anyagból új fazont próbálnák formálni. A kelme azonban erősen fesledezjk, foszladozik, a fazon változása nem segít az anyagon. A szirupos, érzelgős romantika végképp divatjamúlt, legfeljebb az idősebb generáció rezonál már reá a széksorokban- az ifjabb nemzedéket inkább a színpadi pucérság köti le, melyben az Éjféli randevú szövegiparosa, Szedő Lajos és az átdolgozó Halász Rudolf egyáltalán nem szűkmarkú. S ez végül megteszi a hatást, frenetikus sikert biztosít a publikum hímnemú ré. széről.

A szolnoki Szigligeti Szin- há.- látványos tálalásban, •.villogó díszletben és minimális öltözékben mutatta be a darabot. A friss és jókedvű együttes motoría azúttal is a a rendkívül temperameni - mos Kvasznál Klári volt. a1! partnerével, Szombathy Lív iával sok mulattató per t nyújtót Mellettük említ?: - tem egy impresszárió figu>- i- jában if). Üjlaki Lászlót. Ró- •zsa Sándor férfias eayénis'v- -. tömör, szép hangja, rokonszenves játéka jól érvényes . Hubay Anikó kétségkívül érett játékkészségú primadonna, énekfeladataiban azokban többnyire alatta marad a zenekar hangzásának, s ez vagy hangadottságábóJ. vagy a zenekar harsányt ágából ered. Jól egészítette Id az együttest Bókái Mária. Bárányt László, Benyovszky Béla, ifj. Tatár Bűdre. Kürtös István. Czibulás Péter, Juhász János, Berta András és Galambos Rika is.

A habkönnyű történethez 8 eltér Györoy komponált kedves muzsikát —, a siker jó része ének érdeme. Az előadást Bor Ambrus rendezte látványosságra törekvőn, ezen túl nem is volt különösebb feladata a darabbal.

(barna)

Repülő csésjealj

Beale, a Jranszos sírnia*

Beale, a tanúk szerint, tt „transzok során” szinte teljesen megmerevedik, kivéve jobb kezét, amely szédületes sebességgel ír. Beale kijelentette, hogy öntudatlan állapotban „a repülő csészealjakon ’ tett utazást. „Ezeknek utasai azt mondották nekem, hogy testemnek a nyolcadik dimenzióba való szilárd kivetítése révén utazom velük” — mondotta.

Beale szerint a Földön kívüli lények elmondották neki. hogy pusztán kíváncsiságból köröznek a földgolyó körül. A chilei „űrutas” szerint a repü lő csészealj kapitányát Tlab- lec-nak hívják — írja a Las Ultimas Noticias. (MTI)

tetem a gazembereket, hogy merényletük kudarcba fog fulladni, és az árulókat itt a nelyszínen felkoncoljuk!...

Túlzás lenne azt állítani, hogy e percben a derűs nyugdíjévekre gondoltam. Már bántam, hogy igent mondtam fernernek es eljöttem erre a teára. Ismét elátkoztam azt a percet, amikor magyar szót akartam hallani, amikor eszembe jutott a bableves füstölt hússal és csipetkével.. . De most már nem volt visszaút.

Nánássy szavait gyér taps követte. Csak azok ünnepeltek, akik néhány perccel előbb Csánkó társaságában álldogáltak a sarokban.

Csánkó udvarias meghajlással köszöntötte a megjelenteket, és beszélni kezdeti:

— Nemzettestvérek! Idegenbe száműzött magyarok’

Azért jöttem el közétek a vén Európából, hogy a magyar szabadság, az ezeréves Magyarország feltámadásának ígéretét hozzam. Az általam vezetett mozgalom, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre, mint az emigrációban élő mag- •- . -i; önzetlen szervezete, van hivatva kivívni a magyar szabadságot és az otthon dúló tatárjárás után visszavezetni szülőhazánkat a régi útra. Most, midőn Amerika földjére léptem, sajnálattal kell megállapítanom, hogy idekint élő honfitársaim egy részében már teljesen kialudt, vagy alig pislákol az a láng, amely ha megszólal a hajnali Iinkasszó, hitünk szerint lángra gyújtja majd a szárazföldet és a tengert. ..

Ideges voltam, de nem állhattam meg nevetés nélkül. A zsebkendőmmel akartam leplezni, hogy kinevel n Csánkó urat. Ámde mielőtt még a zsebembe nyúlhattam volna, két tialuieinóer fogott közre, és csak akkor engedett a szorításuk amikor látták, hogy mit veszek elő.

Csánkó közben folytatta:

— . . . Azért jöttem közétek, hogy felélesszem azt >•

szent lángot, amely elhamvasztja majd ellenségein!,'.-'. Üzenem nektek, hogy a helyemen vagyok. És büszkén számolhatok be arról, hogy nemcsak az egész világ nemzet’ éfwlr.’ű magyarsá ó nk b;/almát hí • -m, ho - n a szabad világ hivatalos köreinek bizalmát is. Az általam vezetett és a magyarság képviseletére egyedül hivatott mozgalom, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre élvezi a hivatalos amerikai és más körök támogatását. Sajnos akadnak az idegenben élő magyarok között olyanok, a ik azt állítják, hogy köztem és a nyugati országok hivata'os körei között ellentétek támadtak, és hogy ezek az általam igen tisztelt személyiségek másokat támogatnak. Ki kell jelentenem, erről a helyről, hogy mindez nem egyéb aljas rágalomnál! (Folytattuk)

— 57 —

Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint a chilei Las Ultimas Noticias című lapban a legreménytelenebb uborkaszezonhoz méltó történet jelent meg, az állítólag Chile fölött köröző „repülő csészealjakról”, azaz ismeretlen tárgyakról.

A lapban közölt interjúban egy Julio Beale nevezetű chilei elmondotta, hogy április

15-én négy barátja társaságában az égen látható három foltot szemlélték éppen, amikor hirtelen, különös, belső impulzust érzett. Leült egy asztalhoz, elaludt, ám ugyanakkor tollat ragadott és teljes sebességgel írni kezdett egy ismeretlen nyelven. Julio

Rande vú pucéran