Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-08 / 103. szám

Bármennyire is furcsán h :..n; . U • '.só hallásra. de lény: a. há .tartás veszélyes üzem. Az otthoni k' rnyezet is szá­mos baleseti lehetőséget rejte­get. s a megelőzésre rendsze­rint csak utólag gondolunk, amikor a baj már bekövet­kezett. Addig ki hiányolná, hogy otthonunkra :iem vo­natkoznak a különböző hiva­talos szervek által rendsze­resen ellenőrzött, balesctmeg- előzö óvórendszabályok, la­kásunkban nem részesülünk folyamatos balesetvédelmi oktatásban. nincsenek aiz üzemekben kötelezően előirt munkavédelmi eszközeink és csak a szükség esetén derül ki, hogy még megfelelő men­tőládánk sincsen. A ..veszélyes üzem” témát bizonyítja az is, hogy Qz Ál­lami Biztosító egv év aiatt iöbb mint harmincezer ott­honi balesetért fizetett kár­térítést, s ae esetek egy ré­szében a legsúlyosabb követ­kezményért, a halálért. A baleset lehetősége azon­ban nem azonos fogalom a balesettel. Amikor a továb­biakban néhány — gyakran előforduló — veszélyre hív- luk fel olvasóink figyelmét, nem akarunk senkit elret­tenteni otthonától, a ház kö­rüli munkától, csupán a fi­gyelmét kívánjuk felkelteni. Amire gondolunk, már nem érhet váratlanul, ha ismer- iük a fenyegető veszélyt, fel­készülhetünk a védekezésre. Ez a balesetek megelőzésére is érvényes. Ha tudjuk, hogy az elmúlt esztendőben harmincán vesz­tették életüket lakásukban, mert nem az előírt módon használták elektromos be­rendezéseiket, még nem je­lentheti azt, hogy ne vegyük igénybe az elektromosság Veszélyes üzem ezernyi segítségét. A modern otthon el sem képzelhető villamosság nélkül. A világí­tás. a fűtés-hűtés, a háztar­tási gépek, u rádió és a tele­vízió szerves része minden­napi életünknek. De csak ad­dig előnyös számunkra, amíg ésszerűen használjuk Kilen­cen fizettek r.z elmúlt évben életükkel n meggondolatlan , -águkért: kellő szakértelem nélkül kívánták megjavítani hibás elektromos készülékei­ket. A statisztikában . e őke- lő” helyet foglal el a uagyfe- szültségű tv-készülékek házi barkácsolgatása. de sokan megfeledkeznek arról, högv a vizes fürdőszobai kövezeten való mosás milyen veszélye­ket rc'teget. Sokan nem szá­molnak az áramütés fenvp- eetésével sem akkor amikor a setét egészségükről van szó. de sokszor a gyermekek védelmét is szem elől tévesz­tik Ahol gyermek van a la­kásban. ott az elektromos ké­szülékeket éppen úgv elzár­va kell tartani, mint a gyógy­szereket és a gyufát. Különö­sen arra ügyeljünk, hogy az áramforrásokhoz, fali csatla­kozókhoz ne érhessenek a gyerekek. Nem győzzük eleget hang­súlyozni azt a veszélyt, amit a szabadon hagyott gyógy­szer jelent. A színes drazsék, a csokoládészínű orvosságok sok bajt okoznak és meg kell mondanunk azt is. hogy nem­csak a gyermekek hajlamo­sak az oktalan gyógyszerfo­gyasztásra, hanem a felnőt­tek is. A ,,csodálatos orvos­ság”, amely valakinek a be­tegségét meggyógyította, egy másik személynek halálos méreg lehet még akkor is, ha a hozzá nem értők előtt a tünetek azonosak. Ne ajánl- gassunk másoknak gyógy­szert, s ml magunk se fogad­junk el. Azt az orvosságot, amelyre szükségünk van, tartsuk jól zárható helyen, és annyit vegyünk be, ameny- nyit az orvos előírt. A figyelmes elzárás nem­csak a gyógysizerre, hanem minden más mérgező anyag­ra is vonatkozzék. Ma már nem nélkülözhetik a háztar­tások a különbőz# vegyi anyagokat, melyekkel a ta­karítás és sok más ház kö­rüli munka könnyebben, ha­tásosabban végezhető el. Az érem. másik oldala a trajrge- zési veszély, ezért a vegyi anyagot lehetőleg eredeti üvegében, dobosában tart­suk. Még mindig gyakran okoz mérgezést az eltévesz­tett csr rnpgnlás. Többször előfordult, hogy borosüveg- bol megg üu'i.ui.a.i emberes mosdószel t fogyasztanak, amit ugyancsak meggondolatlan emberek öntöttek oda. A hypó és a trisó még külsőleg sem mindig veszélytelen tisz­títószer, különösen akkor, ha sósavval igyekeznek a hatást (okozni. Még nagyobb a ve­szedelem, ha az ilyen keve­réket forró vízzel lemosott felületre öntik. A keletkező gáz súlyos mérgezést okoz­hat. Az ételmérgezések is gya­koribbak. mint gondolnánk. A legtöbbször nem bontakoz­nak ki a mérgezés klasszikus tünetei, s aa enyhe vagy a kissé erősebb gyomorrontós mögött rendszerint ételmér­gezés rejtőzik. Az ételmérgezést az esetek többségéin u helytelenül tárolt ennivaló okozza. Nem mindent lehet eltenni és ez a szabály a téli hideg időre Is érvényes. Az ételekben levő baktériumok számukra ked­vező viszonyok között gyor­san elszaporodnak és ez ká­ros következményekkel jár­hat. Különösen ügyeljünk arra, hogy a főtt tészták, az állati belsőségek, a pacal, a máj és más hasonló étel, a főtt go-mba elkészítés után azonnal fogyasztásra kerül­jön. A háztartásban előforduló balesetekké!, mérgezésekkel kapcsolatban ne tévesszük szem elől: 1. Mindig gondoljunk arra. hogy a balesetet, mérgezést könnyebb megelőzni, mint gyógyítani! 2. Ha mar megtörtént a baj. haladéktalanul keres­sünk szakképzett segítséget, hívjuk a mentőket, fordul­junk orvoshoz. 3. Amíg a segítség megér­kezik, ne veszítsük el a fe­jünket, de csak olyanfajta segítséget nyújtsunk, amihez értünk s ami kétségen kívül a balesetet szenvedett egész­ségét szolgálja. Mesterséges apróságok RADIÖSZÉRENAD Kamen nyugatnémet város hallgatói nagy meglepetésére, minden előzetes bejelentés nélkül, új rádióadó szólalt meg esténként, nyolc órakor. A gyakorlatlan bemondó kö­zölte, hogy hanglemezműsor következik, slágerek, mégpe­dig „kizárólag Marion kíván­sága szerint”. A kalózállomás elkészítője és bemondója, a húszéves Hans Martin Einacker így vallott szerelmet választottjának, a tizenhat éves Marionnak, aki­nek kedvenc énekese az oszt­rák Udo Jürgens volt. Hans Martin Einacker rá- dióleadója négy hónapig mű­ködött, amíg a posta végül is felfedezte és a bíróság a sze­relmes fiatalembert egyhavi fogházra ítélte, szerencséjére feltételesen.. ■ TILTAKOZÁS A brit ItgierOk nemrégiben fél- Briissxelben, (sexükben h»t»imas táblát cipeltek a következő fel­irattal: „Tiltakozunk!” A kérdésre, hogy miért tlltakox- nak, azt telelték: — Mindmáig a mi falunk volt a legkisebb az országban. Most azonban a szomszéd faluhoz akar­nak csatolni bennünket. Ha ez megtörténik, soha többé nem ke­resnek fe! bennünket a turisták... BIZONYÍTÁS Magnetofonnal a hóna alatt állított t>e a bíróságra Frank Ford tisztviselő, s kérte, hogy válasszák el feleségétől. Ma­gyarázat helyett bekapcsolta a készüléket. A hosszú szalag a harcias asszonvka nem szelíd szemrehányását örökí­tette meg. Noha a bíró feje alaposan megfájdult a pergő nyelvű feleség mondókéjától, nem választotta el a hácas- társakat. Az indokolás: — Ha jóváhagynám a vá­lást, holnap legalább ezer férj keresne fel hasonló magneto­fonnal. ,. SZÓRAKOZOTT ELEKTRONAGY A brit légierők nemrégiben fél­millió font sterlinget éró elektro­mos ágyat vásároltak. Hamarosan kiderült azonban, hogy a masina szörákoxottabb, mint egy öreg professzor. Egyik nap ugyanis azt ajánlotta, hogy az egyik öreg pi­lótát bocsássák el, mert — másál­lapotban van... Mindent a vendégért Egy lelkes turista a hegycsúcs magas szikláján éti 4s ormon gyönyörködik a táj szépségeiben. — Micsoda fenséges kilátást — sóhajtozik magán kívül — itt á2t- ve sen meg is halnék! Az idegenvezető halkan megszólal: — Uram, ha ad egy húszast, ón megszerzőm önnek ezt az örömeit Köztélét OLASZ FILM7ÍGIÁTÉK ÉS A CARMEN Bizet operája, a Carmen svájci filmváltozatának címsze­replője, Grance Bumbry a produkció egyik jelenetében Két film fut párhuzamosan a hét második felétől a salgó­tarjáni November 7. Film­színház műsorán. Csütörtöktől kerül vetítésre a Minden dalom a tiéd című színes, olasz filmvigjáték. A kedves történet az első elő­adási napon háromszor, má­jus 9—10.-én pedig tél 4 és 9 órakor kerül közönség elé, mert ez utóbbi két napban 0 orakor a Carmen című svájci filmnek ad helyet. A színes svájci operafilm a salzburgi ünnepi játékok előadásának felvétele, amelyben világhírű énekesek működnek közre, a Bécsi Filharmonikus Zenekart pedig nem kisebb miivész, mint Herbert von Karajan vezényli. Jelenet a csütörtöktől műsoron szereplő. Minden dalom • tiéd című olasz filmvígjátékból Elhallgatott. Négy-öt kört szó nélkül tett meg Az­tán ho/tzámiorduit — Fiam, neked a magyar haza iránti szent kötelessé­ged segítem annak a gyülevész társaságnak a leleplezé­seben. Méghogy Csánkó vezérezredes! Meghogy az emigráns magyar kormány feje! Nevetnem kell! Közön­séges szélhámos! Es most a kezemben van! Majd adok én neki New York-i teát! — És Mr. Banless .. — vetettem közbe. — Rá se ránts, fiam! Az a Banless egy közönséges kontár. Bízd csak rám! Majd szerzek én neked állást! És különben is, holnap reggelre olyan híred lesz, hogy nem lesz nehéz elhelyezkedned. Ban less pedig alighanem be­adhatja a nyugdíj kérelmet. Éppen ideje, hogy kitegyék a szűrét. Amit velem is művelt... Eszembe jutott, amit az újságírótól hallottam Terner és a CIA megszakadt kapcsolatáról. Ügy sejtettem, Ter­ner azért haragszik Banlessre, mert annak része volt ben­ne, hogy neki kitették a szűrét. — Tehát mit tegyek? — kérdeztem. — Mit tegyek. Temer úr? Kijavított: — Altábornagy úr! Fiam, mi, igaz magyarok, a régi megszólításokkal is ápoljuk a szent katonai hagyományo­kat ... — Mit tegyünk, altábornagy úr? — tettem fel ismét a kérdést, beadva a derekamat. — Fiam, te itt maradsz. A menyasszonyod szépen hazamegy, te pedig megvársz engem. Fél háromkor fut­tatják a Livingstone Dériét, Chicagóban. Háromnegyed — 52 — háromkor megkapom az eredményt és az osztalékokat Négyig kifizetem a nyerőket, aztán pedig együtt elme­gyünk a Rithmus Hallba. — A teára? — sikított fel Ruth. — Oda, oda. És ne féljen, kislány. Bennem és Kása úrban igazi, bátor magyar katonaszív dobog. Jobb híján beleegyeztem. Terner úr tapintatosan ki­ment. Én elbúcsúztam Ruthtól. Megállapodtunk, hogy este hétkor találkozunk az egyik vendéglőben, közel a Rith- mus Halihoz. Ruth könnyezve csókolt meg. — Ma este végre a tiéd leszek, darling! — suttogta. De még sok teendőm volt. Mindenekelőtt két órát kellett üldögélnem az exaltábornagy irodájában. Közben megjöttek Chicagoöól az eredmények. Terner úrnak nem adott sok munkát a nyeremények kifizetése. Két esélytelen ló végzett az első és második helyen, a nagy favorit pedig csak harmadik lett. Ez jó­kedvre hangolta Temert, hiszen ha a fogadók nyernek, ő veszít. Négy óra múlt, amikor bejött értem az irodába. — No, mára végeztünk. Gyere, fiam. Itt lakom há­rom házzal odább. Gyorsan átöltözöm, aztán mehetünk... Vele tartottam. Bezárta a bukméker irodát, felmen­tünk a lakására. Betessékelt a szobájába, ahol majd ha­nyatt vágódtam. — Ügye, tetszik? — kérdezte Terner, látva megrö­könyödésemet. Jobb híján bólintottam. És csakugyan tetszett az egész falat betöltő kép, ha nem Is úgy, ahogy a házigazda gondolta. Az előttem ismeretlen festő díszmagyarban, csa­pata élén, lóháton ábrázolta Temert. Csakhogy a pik­tornak furcsa elképzelései lehettek a díszmagyarról. A megrendelő — hiszen mi más ihlethette volna ezt a ké­pet, mint Terner készpénze — bőszárú gatyában, lobogó ingben, és amerikai katonasapkához hasonló, de az ide­genlégiósok tarkóvédőjével ellátott sapkában üldögélt a paripán, amely viszont lila színben játszott. — Egy itteni festőnek ültem — mondta büszkén Ter­ner. — Igaz, nem tökéletes, de művészileg hiteles. Sajnos, az egyenruhát kissé pontatlanul ábrázolta, de hát nem tudtam mintával szolgálni neki. Az enyémet ugyanis kénytelen voltaim elásni, amikor fogságba estem, és a haza érdekében átöltöztem baka ruhába. Szóval, Temer is azok közé a horthysta tábornokok közé tartozott, akik a vereség után igyekeztek elvegyülni — 53 — a közemberek között. így olcsóbban úszhattak meg a dol­got. Lám, Terner is megúszta. Láttam, hogy gyáva frá­ter; legszívesebben felmondtam volna a vele kötött egyez­séget, de most már végig kellett vinnem a játszmát. Megvártam, amíg Temar átöltözik. Szmokingot vett fel. Ügy nézett ki, mint egy hollywoodi statiszta az „öreg ember nem vénember” című kétmillió dolláros film zá­rójelenetében, amikor hetven éven felüli szmokingos urak üzenhet éven aluli hiányos öltözetű lányokkal táncolnak a holdvilágos tengerparton... Kopott szürke ruhám bi­zony még rútabbul festett e szmokingköltemény mellett, — Sajnos, az én ruhám nemigen illik az alkalom­hoz — mentegetőztem. — Ne törődj vele, fiam! — Doberdónál még rongyo­sabbak voltak a huszárjaim.,. Nem fejezte be a mondatot, mert közben az órájára nézett. — Gyerünk, sietnünk kell. Nem szeretném elszalaszta­ni Csánkó szónoklatát. A végen lesz a megfelelő pillanat­javasoltam, hogy hívjunk taxit, de Terner a mellék­utcában parkírozó salat kocsijához vezetett. Az ócska Ford fél óra alatt a Rithmus Hallba vitt bennünket. Már többször láttam kívülről az impozáns épületet, de még soha nem volt rá pénzem, hogy belülről is meg­nézzem. Elvis Presley egyik hangversenyén, amelyet itt tartottak, tizenkét dollár volt a legolcsóbb jegy, a profi nehézsúlyú ökölvívódöntőn pedig húsz. Az újságokból tudtam, hogy a Rithmus Hallba negyvenezer ember fér be, a nagytermet azonban most sem láthattam meg, mert a portás az egyik harmadik emeleti mellékterembe uta­sított bennünket. Az is éppen elég nagy helyiség. Akkora lehet, mint a pesti Sportcsarnok fele. Az egyik oldalon, hosszú büfé­pult mögött, fehérkötényes kisaolgálólányok álltak. A meghívó egyik szelvényére adtak egy csésze teát meg egy pár, a mi debreceninkhez hasonló főtt kolbászt, örömmel láttam, hogy nem édes szószt, hanem jófajta tormái j adtak hozzá ízesítőül. Eszembe jutott, hogy reggel óta ! nem ettem. Én is ld akartam váltani az adagomat. Tér- i ner azonban nem engedte. — Nem enni jöttünk ide! — morogta. — Egyék meg a vacak lókolbászukat! (Folytatjuk.) — 54 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom