Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-06 / 101. szám
Jacques Duclos az FKP elnökjelöltje Elutasították Defferre támogatását A Francia Kommunista Párl Központi Bizottsága héttő délutáni ülésén egyhangúig Duclost, a politikai bizottság tagját nyilvánította a párt elnökjelöltjévé a június elsejei franciaországi köztársasági elnökválasztásra. A központi bizottság döntését az ülés után Waldeck Rochet, az FKP főtitkára jelentette be a sajtó képviselőinek. Waldeck Rochet rövid nyilatkozatában megállapította: miután a Francia Szocialista Párt kongresszusa sajnálatos módon elvetette a kom. munista párt javaslatát, hogy a két párt képviselői közös programot dolgozzanak ki, és ennek alapján közös jelöltet indítsanak az elnökválasztásra, a Francia Kommunista Párt elhatározta, hogy saját külön jelöltjével indul az elnökválasztáson. A központi bizottság választása egyhangúlag Jacques Duclosra esett Waldeck Rochet hangsúlyozta, miután a Francia Kommunista Párt mindent megtett azért, hogy létrejöhessen a baloldali erők egységjelölése és nem rajta múlott- hogy ez meghiúsult, ezért Jacques Duclost úgy tekintik, mint Franciaország munkás és demokratikus erőinek jelöltjét, mindazoknak a jelöltjét, akik haladó, demokrati • kus Franciaországért küzdenek. Waldeck Rochet után Jacques Duclos adott rövid nyilatkozatot a sajtónak. Duclcs hangsúlyozta, hogy jobban szerette volna, ha a most nyíló választási kampányban a munkás és demokratikus erők egységjelöltjét támogathatja. Sajnos, a Francia Szó. cialista Párt másképpen döntött. Jacques Duclos is hangoztatta, hogy valamennyi munkás és demokartikus erő jelöltjének tekinti magát és harcba indul a Giscard d’ Es- taing által támogatott Pompidou, a reakció fő jelöltje ellen, valamint Gaston Deffer- renek a baloldalt megosztó jelölésével szemben, amely a múlthoz való visszatérést es a reakciós centrummal való szövetséget jelenti. A központi bizottság ülését megelőzően a Francia Szocia- losta Párt küldöttsége felkereste az FKP vezetőit és kérte támogatásukat a Gaston Defferre jelöléséhez. Az FKP vezetői a kérést elutasították. (MTI) Új minőségi fordulat előtt Befejeződött az amerikai kommunisták tanácskozása Vasárnap véget ért az Egyesült Államok Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa. A kongresszus eredményes munkát végzett. Jóváhagyta a párt politikai vonalát, amelyet Gus Hall főtitkár és Henry Winston országos elnök beszámolói domborítottak ki, megválasztotta a párt vezető szerveit. A küldöttek módosításokkal és kiegészítésekkel elfogadták a kongresszus politikai határozatát és a párt új programját. Egyhangú helyesléssel elfogadták a kommunista* és munkáspártok közelgő nemzetközi tanácskozása alapvető dokúmentumának tervezetét. A küldöttek határozatokat hoztak a párt tevékenységének különböző kérdéseiről, beleértve a négerek, a nemzeti kisebbségek felszabadító mozgalmát, a diák- és a nőmozgalom problémáit. A párt szervezeti szabályzatában — a kongresszus határozata alapján — teljes mértékben helyreállították a demokratikus centralizmus elvét. Mint Henry Winston hangsúlyozta, a párt az éles osztályharcok időszakának néz elébe. A párt tagjaihoz intézett nyílt levelében- a kongresszus sürgeti, hogy mindenekelőtt az ipari központokban és a fő iparágakban építsék a pártot, tegyenek erőfeszítéseket, hogy megnyerjék a párt számára az ipari munkásokat, vigyenek vezető szerepet abban a harcban, amelyet a dolgozók lét- fontosságú jogaiért vívnak. Gus Hall főtitkár a kongresszus munkáját értékelve kijelentette: — Pártunk nagy lépést tett előre, erősebbé vált, befolyása megnőtt. Pártunk eljutott egy új „minőségi fordulat” küszöbére. Az osztályharc országunkban a harc új színvonalát teszi szükségessé. Készein állunk, hogy a párt harcát erre a színvonalra emeljük. (MTI) WiIsod mégis marad... A Munkáspárt vasárnapi nagygyűlésén Wilson válaszolt azoknak, akik összeesküvéseket szőnek megbuktatására. Kijelentette, hogy továbbra is helyén kíván maradni, kormánya folytatja a munkáját „a győzelemig”. Figyelmeztette a félig üres teremben egybegyűlt 1500 főnyi hallgatóságot, hogy a párt sorainak megosztása a konzervatívok malmára hajtja a vizet. Ennek ellenére Wilson a szakszervezetek ellenállására utalva, engedményeket helyezett kilátásba, amikor közölte, „az ajtó nyitva áll”, a kormány kész tárgyalni a szakszervezeti főtanáccsal a sztrájkjogéi lenes törvények „alternatíváiról”. Arra célzott, hogy esetleg elejti a törvényjavaslat büntetőjogi szankcióit, ha a. szgtezerveze- tek kötelezik magukat, hogy önként elvállalják a munkásosztály csendőreinek szerepét. Vasárnap egyébként a szőkébb kabinet több más tagja is buzdító beszédeket mondott. Feltűnő volt, hogy a kormány két jobboldali tagja, Callaghan és Healey nem volt hajlandó személy szerint hűségét nyilvánítani Wilson iránt. A hétvégi megnyilvánulások mérlege: a Wilson elleni legújabb összeesküvési kísérlet megbukott, mert nincs elfogadható ellenjelölt. Nyuao'n^'riet eqyetemi tanárok érdekes tézisei Diszkrimináció helyett Partkongresszus párt nélkül? A paradoxon többnyire mulatságos, az esetek nagyobb hányadában bizarr. A kínai paradoxon azonban mindenekelőtt sajnálatos. Befejeződött egy kongresszus, amit már az előkészítő szakaszban óriási titkolódzás övezett. Nemhogy a külföldi kommentátorok, hanem jószerint a kínai tömegek sem találkoztak a kongresszusokat általában megelőző tézisekkel, s arról sem kaptunk híreket, hogy a KKP szervezeteiben megrendezték volna a közbeeső pártértekezleteket, amint azt a demokratikus centralizmus, a pártélet, a pártmunka e fontos lenini alapelve megkívánja. Mindezek helyett a ,-proletár, kulturális forradalom”, a hungvejpiu- misták gazdasági és politikai anarchiát teremtő lázongása volt tapasztalható, amelynek eredményeként lényegében szétzilálódott a kettő híján öt- venesztendős Kínai Kommunista Párt. Ha azonban ez így van, akkor kik tartottak kongresszust, amelyen egyébként még a vezér utódját is kijelölték? Nos, éppen ez az a sajnálatos paradoxon, amire korábban már utaltunk. Abból, ahogy a lélektani előkészítés lezajlott, több következtetés adódik. Talán a legelső, hogy a kínai bel- és külpolitika mai irányítói, ha úgy tetszik: a szétzilált párt vezetői azt a bizonyos IX. kongresszust, csupán saját kabi- nett-eszmecseréj üknek tekintették- s eszük ágában sem járt a párt és az ország jövőjét körvonalazó program alapján széles körű párbeszédet folytatni a kínai tömegekkel, vagy legalább is a KKP harcokban edzett aktivistáival és a tagsággal. Hogy miért, arról majd később. A második következtetés, hogy a pszichikai előkészítés világosan megmutatta a Mao Ce- tung köré csoportosuló veze tok szándékát. Teljesen szakítani akarnak a Szovjetunióval és a szocialista táborral. Ezért fokozták szinte a végletekig a szovjetellenességet, ezért kezdeményezték, márci - usban az Usszuri provokációt, s ezért állítják egy sorba a jobboldali opportunistákkal mindazt- aki nem hajlandó a marxizmus—len in izmust mao- izmussal felcserélni. Csakhát az okoskodás lólába meglehetősen kilóg. Ha ugyanis Mao Ce-tung és csoportja szerint a marxizmus—leninizmus általában alkalmazható tételei nem igazak, Kína viszonylatában, akkor az annyira lazán körülhatárolt és annyiszor át meg átreformait maoista tételek hogyan lennének valóságosan hatóak például az európai szocialista országok pártjaira? Ez persze kissé izónokiasan feltett kérdés, s a lényeg sokkal Inkább az, amire a Kommunyiszt mutatott rá idei 5. számában. A folyóirat megállapítása így hangzik: „A Mao-csoport részéről a szocialista közösség országai ellen irányuló cselekmények aktivitása aláássa -a forradalmi viUgmoz- galmat- gyengíti az imperializmus elleni ha>*c közös frontját.” S ez manapság több m’nt sajnálatos... K ülföldi tudósítók szá • molták be arról, hogy a kongresszus megnyitása előtt a kijelölt küldötteket nagy titokban szállították Pekingbe, s arról is, hogy a delegáltak többsége katona volt. A hadsereg Kínában mindig fontos tényező volt. Mai. valósággal nyomasztó túlsúlyát azonban a kulturális forradalomnak elnevezett tragikus belső pereskedés során nyerte el. S tulajdonképpen ennek is megvan a maga sajátos magyarázata. A Trud 10—11. száma megállapítja: A „kulturális forradalom” a dolgozók politikai és gazdasági érdekeire egyaránt súlyos csapást mért”. Már 1967 elején odáig fajult a helyzet, hogy Sanghájban, Pekingben, Kvangcsouban- Csunkingban és 6ok más városban sztrájkoltak a munkások. A sang- háji munkások tüntetést is rendeztek, s 1967 nyarán katonaságot vetettek be ellenük. Két év alatt a helyzet még tovább romlott: jegyrendszert vezettek be, adagolni kezdték az élelmiszereket és a közszükségleti cikkeket Ezek után az lenne az igazi csoda, ha Mao Ce-tung, Lin Piao és klikkje nem a megkülönböztetett helyzetet élvező és paranccsal mozgatható katonákra, hanem a Jogosan elégedetlenkedő és a meggyőző szó mellé anyagi jólétet is váró munkás- és paraszttömegekre tudna tá - marakodni. Az utóbbi évtizedben újságírók és szerkesztők azt szoktuk meg, hogy amikor egy testvérpárt kongresszust tart, bőven válogathatunk gz elhangzott referátumok és hozzászólások között. A pekingi kongresszus szerkesztő bizottsága azonban igen szűk- markúan bánt velünk. A tanácskozás anyagáról csak bizalmatlan gondossággal „megrágott” közleményekből értesülhetett a világ- s feltehetően a kínai nép is. Soványkák a megbízható információk, s ezekből egy újabb „nagy ugrás” homályos elképzelései sej lenek elő, de hiányzik már az a megfogalmazás, miszerint Kínában a szocialista építés támasza a tervgazdaság és a baráti országokkal való együttműködés. Az is jellemző, hogy a kínai vezetés a szocializmus felépítését a „világforradalom” győzelmével hozza összefüggésbe- a ezzel a meghatározatlan jövőbe helyezi. Ideológiai vonatkozásban támaszkodjunk a hivatalos közvéleményre, amely így szól: „A kongresz- szuson kitűzött feladatok megvalósításának és a még nagyobb győzelmek elérésének alapfeltétele, hogy az egész párt, az egész hadsereg és az országban élő minden nemzetiség Mao Ce-tung eszméjének nagy vörös zászlaja alatt egységet teremtsen a gondolkodásban, a politikában a tervezésben, harcban és a cselekvésben”. Most már csupán az a kérdés, miként gondolkodik minderről az a sangháji munkás, aki ellen katonákat vetettek be, vagy a hszincsiangi nemzetiségi, akit a katonai bürokratikus diktatúra a maoizmus zászlóját lobogtatva üldözött el otthonából. V árakozással figyeltük a pekingi kongresszusról kiadott közleményeket, miként vélekednek ott korunk egyik leglényegesebb kérdésé ről, a kommunista és munkás- mozgalom egységéről, e az imperializmus elleni közös fellépés szükségességéről. A közleményektől egyáltalán nem lettünk okosabbak, illetve annyit újra megtudtunk belőlük, hogy a maoisták a barátok között keresik az ellenséget, s azokat tartják rosszakaróiknak, akik aggódva figyelik, hogyan alakul a kínai forradalom, s egyáltalán: miként lábal ki mai válságából a távoli testvémép. Maóck különutas politikája gyakran lelepleződött már. Igazi meztelenségében azonban akkor mutatkozott meg, amikor nem vettek részt a budapesti konzultatív tanácskozáson, majd — mintegy az előbbi betetőzéseként — területi követelésekkel léptek fel a Szovjetunióval és a Mongol Nép- köztársasággal szemben. Olyan ez mintha hátulról döfne tőrt valaki a barátjába. Szolnoki István kooperációt Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Nyugatnémet egyetemi professzorok és tudományos munkatársaik egy csoportja néhány hónapnál ezelőtt munkabizottságot alakított a német kérdés megvizsgálására. A bizottság tagjai elkészítették téziseiket. Ezeket május végén eg.y bonni sajtókonferencián fogják nyilvánosságra hozni. Fröse professzor az MTI bonni f uo’ósitójának elmondotta, hogy a tézisek lényege a következő; A két német állam kölcsönös elismerése, megállapodások kötése a két német állam között és lemondás az atom-ambíciókról. Az európai biztonsági rendszer megteremtéséhez a németeknek e felvételek teljesítésével kell hozza- iárulniok. \ német keleti területeket” a Német Birodalom által mégtámadott országok (a Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia) a nemzetközi jog érvényes tételei alapján annektálták. Merőben irreális az olyan „békcpolitika” amely nem vöt számot a termelési viszonyok kétféle alakulásával az NSZK-ban és az NDK-ban. Illuzórikus olyan újra egyesítési politika, amely a két társadalmi rendszer kényszerű összeolvasztásából indul ki. Egy reális össznémet politika előfeltétele a szocialista termelési viszonyok elismerése az NDli. >>an. Az NDK-nak az NSZK által történő elismerése azt jelenti, hogy normális kapcsolatokat kell létesíteni a két német állam között. Ezáltal a nemzetközi síkon történő diszkrimináció helyébe a kooperáció politikája lép. Csak olyan politika járulhat hozzá az európai feszültség enyhítéséhez és a béke biztosításához, amely az NSZK és az NDK egyenjogúságából és szuverenitásából indul ki. A munkacsoport, amelynek tagjai között egyetlen kommunista sincs, arra számít, hogy téziseik nagy vitát fognak kiváltani Nyu- gat-Németországban, s hogy e tézisek részét alkotják majd a választási kampánynak. (MTI) Eltemették Zakir Husaint Hétfőn este Űj-Delhiben a Hamia Hillia muzulmán, egyetem rózsakertjében, örök nyugalomra helyezték Zaikir Husain volt indiai államelnököt. A sírt testőrtiszjei, családjának tagjai, a kormány miniszterei, közöttük Indira Gandhi min.iszterelnök-asz- szony. valamint a külföldi országok képviselői állták körül. A temetés előtt a koporsót ágyútalpon vontatták végig Üj-Delhin. Az útvonalon, ahol a gyászmenet elhaladt, százezrek búcsúztak Zakir Húsai ntól. Az indiai parlament emlékülésén Indira Gandhi miniszterelnök méltatta Húsain érdemeit. (MTI) 2 NÖGRÁD — 1969. május 6., kedd Sadovsky az SZLKP amelynek ne lennének hiányosságai, amelyben ne lentiének túlkapások és amelyekÚj (Folytatás az 1. oldalról) lékeztetett rá, hogy a CSKP áprilisi plénumával kapcsolatban a nyugati sajtó Csehszlovákiában, sztrájkokra, tüntetésekre, felkelésre számított. Azt jósolták, hogy a párt. és a nép nem fogadja el köny- nyen a plenum megoldásait. Két hét tapasztalatai bizonyítják — mondotta Husák —, hogy a nyugati propagan; da és különféle hazai erők találgatásai nem váltak be: túlértékelték lehetőségeiket és lebecsülték a párttagok és a doigozó nép higgadt magatartását. A reagálás a plenum döntéseire, az égésé országban nyugodt, fegyelmezett és döntő mértékben egyetértő volt. Ez volt az első vizsga és igazolás — jelentette ki Husák. A testvérpártokkal Moszkvában lezajlott kétoldalú megbeszélésekről a CSKP KB első titkára megállapította, hogy a baráti országok pártjai és népei nagy megértéssel és megkönnyebbüléssel fogadták a CSKP KB plénumának határozatait; megértést tanúsítanak a csehszlovák párt- és állami vezetés iránt és ők is keresik a félreértések megszüntetésének útjait. A tárgyalásokon baráti légkör alakult ki, amely lehetővé teszi első titkára a különböző kérdések megtárgyalását és megoldását. Ae áprilisi határozat harmadik vizsgája és igazolása a május elsejei ünnepségek voltak. Utalt ezzel összefüggésben azokra a hazai és főleg külföldi találgatásokra, hogy mi minden fog történni Csehszlovákiában, ha a dolgozók kimennek az utcára. „Egyes elvtársak is hasonló kételyeket hangoztattak” — mondotta Husák. — meg lehet állapítaná, hogy a május elsejei ünnepi felvonulások és gyűlések az egész országban nyugodtan és nagyobb incidensek nélkül zajlottak le. Husák külön kiemelte a májusi ünnepségek jelentőségét Szlovákiában, ahol 125 megmozduláson egymillió ember vett részt, ami háromszor annyi, mint a szlováikiai párttagság: a légkör pozitív volt, felszabadult és örömteli. Husák a továbbiakban kijelentette: az a tény, hogy az SZLKP-nak néha keményen kellett fellépnie, nem csökkentette, hanem inkább megszilárdította a párt iránti bizalmat. Bebizonyosodott az is, hogy a szocialistaellenes jobboldali erők befolyása lényegiében a sajtóra volt alapozva. A szocialistaellenes erők nem gyökereznek mélyen a népto- megekben és amikor nem teszik lehetővé, hogy a sajtó a kedélyeket felkorbácsolja, akkor nyugalom és fegyelem van. Foglalkozott a CSKP KB első titkára azzal is, hogy egyes helyeken vissza akarnak térni az 1968 előtti módszerekhez: ez néhol Szlovákiában is tapasztalható. Erről beszélni kell, mert nagy szerencsétlenség lenne, ha revanskísérletek történnének, ha a párt vezető szerepét adminisztratív módszerekkel érvényesítenék. Hangsúlyozta- a burokra ti ikus formákhoz nem lehet visszatérni, a pártnak e veszélytől meg kell .szabadulnia. Az adott helyzetben — mondotta Husák — a párt Szlovákiában és fokozatosan egész Csehszlovákiában offenzív politikába mehet át. A pártot az elmúlt évben bemocskolták, a túlkapásokat dramatizálták és még ma is van ilyen jellegű sajtóhang. az emberek a Novotny-rezsim hibáit azonosították a párt egészével, a kommunista és szocialista gondolatokkal Az elmúlt időszak egészét ..sötét korszaknak” nevezték. Nincs és soha nem volt olyan rendszer a világon — mondotta ezzel összefüggésben Husák — nek ne lenne bírálatra szoruló időszaka. Ismét fel kell emelni a párt zászlaját, vissza kell adni a tagságnak a párthoz tartozás büszke tudatát. Ehhez megvannak a feltételek — mondotta befejezésül a CSKP KB első titkára. Stefan Sadovsky, a Szlovák Kommunista Párt új első titkára biztosította a Központi Bizottság plénumát és dr. Gustáv Husákot a CSKP Központi Bizottságának első titkárát, hogy a kommunisták Szlovákiában minden erejükkel törekedni fognak a párt vezető szerepének megerősítésére, a gazdaság fejlesztésére, a Csehszlovák Köztársaság erősítésére és a január utáni politika pozitív elveinek következetes valóra- váltására. Vasárnap délután a pozsonyi várban ülésezett a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségé és foglalkozott azzal a helyzettel, ami Stefan Sadovsky eddigi miniszterelnöknek az SZLKP KB első titkárává történt megválasztásával eléállt. A« ülésen Sadovsky kérte, hogy mentsék fel a szlovák kormány elnökének tiszte alól. ' A Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége a Nemzeti Front Elnökségének javaslatára dr. Peter Colotkát nevezte ki % Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökévé. (MTI)
