Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-04 / 100. szám
Á salgótar jáni szénmedence a Tanácsköztársaság idején Az ellenforradalmi Horthy- korszak úgy tüntette fel, mintha az 1919-es első magyar munkáshatalom időszakában, az ' üzemekben eluralkodott volna az anarchia. A proletárforradalom szörnyű pusztításáról beszéltek. Ez nem felel meg a valóságnak. Az ország gazdasági élete, a pénz stabilitása már a Tanácsköztársaság kikiáltásának idejére válságos helyzetbe került. A gazdasági élet romlása. a termelés csökkenése különösen érezhető volt a szénbányászat területén. A szénbányászat országos termelése az 1913-as 10,27 miliői tonnáról 1917-re 8,71 millió tonnára csökkent. A nemzetgazdaság 1918 végén már csak évi alig 7 millió tonnára számíthatott. A hadiüzemek szükségletét lbl8 -ban csupán 54 százalékban sikerült kielégíteni. A szénpiac szempontjából akkor igen fontos salgótarjáni szénmedencében is jelentős volt a termelés visszaesése. Az intervenciós támadások következményeként kialakult országhatárok megnövelték a salgótarjáni szénbányák jelentőségét, gazdasági vonatkozásban és a Tanácsköztársaság védelmében is. E fontos szénmedence védelmének és a termelés növelésének jegyében tartották meg Salgótarjánban az első szabad május elsejét, amelyen Hevesi Gyula termelési népbiztos felhívással fordult a dolgozókhoz Salgótarján meg - védése, a termelés további biztosítása érdekében. A szénmedence védelmére szervezett önkéntes bányászzászlóaljak, a többi magyar egységekkel együtt Salgótarjántól északra ellentámadást indítottak és a második cseh dandárt eredeti állásaiba vetették vissza. A külső intervenció támadásával egyidőben aktivizálódtak a szénbányászat vezetésében megmaradt gazdasági és műszaki ellenforradalmi elemek. Káros tevékenységükhöz segítséget kaptak Payer Károlytól is, aki akkor az országos szénbányászati szakosztály vezetője volt. A külső intervenció és a belső árulás sem tudta azonban megakadályozni az aknaüze- mék folyamatos üzemelését. A legválságosabb májusi hónapban is 50 000 tonna felett volt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. üzemeiben a termelés. Ez csaknem kétharmada az 1918. évi havi átla*. termelésnek. A januári o2aü £ős létszám május hónapban is megmaradt. Az intervenciós csapatok támadásának visszaverése után a bányászokat azonnal visszavezényelték a termelésbe. Az intervenciót követően június— július hónapban a termelés jelentősen emelkedett. A tanacskormany a lehetőségeknek megfelelően intézkedéseket tett a bányászok helyzetének megjavítása érdekében. A Tanácsköztársaság volt az a hatalom, amely tudatos bérpolitikával első ízben igyekezett a bányászok nak is olyan megélhetést nyújtani, amely emberhez méltó életet biztosít számukra. A nyolcórás műszakban a vájárkeresetek, az 1918. évinek csaknem kétszeresére emelkedtek és csak a Tanács- köztársaság fegyveres leverése után zuhantak vissza a háborús színvonal alá. A kialakult súlyos belső körülmények, a kedvezőtlen nemzetközi helyzet következményeként egyre kevesebb erő és idő maradt ahhoz, hogy a salgótarjáni szénmedence termelésének teljes irányítását ténylegesen a bányász- ság vegye a kezébe. Az akkor itt működő két bányaigazgatóság élén megmaradt régi gazdasági és műszaki vezetők fő feladatuknak tartották a tőke érdekeinek védelmezését, „átmentését”. Hogy ez mennyire így volt, ezt bizonyítja a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 1919. november 18-i igazgatósági ülés jegyzőkönyve is, amelyben ezt olvashatjuk: „A termelés az Sv első kilenc hónapjában 507 967 tonna volt. A tonnánkénti termelési költség 122,— korona 40 fillér. Az eladási ár 152,— korona 70 fillér A bruttó nyereség 15 290 161 korona és 70 fillér.” Az első magyar proletár- hatalom idején a nógrádi szénbányászok fegyverrel es csákánnyal álltak ki annak megvédésére. Nem rajtuk múlott, hogy harcuk elbukott és munkájuk gyümöl csét a tőkések kaparintották meg. Toronyi László Májusi moziélet Gazdag és változatos műsort ígér a májusi moziélet a megyében. A műsorrenden magyar, szovjet, amerikai, francia, olasz és román produkciókkal találkozhatunk. Bemutatásra kerül többek között Az örökös című új, magyar film, amelynek írója Bános Tibor, rendezője pedig Palásti György. A másik műsoron szereplő magyar film a Vészi Endre filmnovellájából készült Tiltott terület, mely a bűnügyi filmdrámák kategóriájába sorolható. Két csengetés a címe annak a szovjet filmnek, mely egy iskola életének néhány napjáról ad keresztmetszetei. Szovjet—angol közös vállalkozás az Ungern báró végső tévedése. A színes, magyarul beszélő, szélesvásznú alkotás arról szól, mit jelent Ungern bárónak a buddhista vallás? A francia filmesek ugyancsak két produkcióval jelentkeznek a megye májusi moziműsorán. Bemutatásra kerül a Vigyázat, hekus! című színes, szélesvásznú filmjük, valamint ,4. legszebb hónap című szerelmi történetük. Az olasz filmgyártás új termését ugyancsak ‘két mű képviseli. Láthatjuk a Belfegor a pokolból című színes produkciót, és a Minden dalom a tiéd című zenés művet, amely AT Bano táncdaléne- kest mutatja be Lorena, a nemrég elhúnyt amerikai színész alakjában. Érdeklődésre számíthat a Hallgatag ember című színes, szélesvásznú amerikai film is. A vadnyugati történet azoknak kedvez, akik szeretik az élet-halál harcokkal fűszerezett izgalmakat. A Jel a glóbuszon című román filmtörténet egy érzékeny lelkű fiatalember útkereséséről, kríziseiről szól. Szintén román alkotás A betyárok bosszúja című kalandfilm, mely a Betyárok és Szüzek elrablása című. korábbi produkciójuk újabb kalandokkal teli folytatása. Érdekessége a hónap moziműsorának a Carmen svájci filmfeldolgozása. A világhírű opera világhírű énekesekkel kerül közönség elé. CZINKE FERENC KIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN DUDASZÓ ÉLŐI 1 A Műcsarnok kamaratermében (Budapest, Hősök tere) május 17-én nyílik meg Czin- ke Ferenc Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész egyéni tárlata. A kiállítást Garamvöl- gyi József, az MSZMP Központi Bizottsága kulturális osztályának munkatársa nyitja meg, az anyag Kovács Béla művészettörténész rendezésében kerül a közönség elé. Ez alkalommal a Műcsarnokban megszólalnak a nógrádi népi hangszerek is, népi hangszeres művészek szólaltatják meg őket. A pásztorélettel kapcsolatban Nógrádiján elterjedt hangszerek: a furu- lyá, a duda hangja felröppen majd aZ ünnepi hangulatban. Arra gondolok, hogy a pásztorok legjellegzetesebb hangszere ,a duda, nemcsak a pásztorok zenei igényeit elégítette ki. Nógrádban pár évtizeddel ezelőtt a zsellérek és uradalmi cselédek lakodalmain, mulatságain is dudás fújta a nótát. S lám, ez a népi hangszer Czinke Ferenc ünnepén is megszólal, emlékeztetve — egyében kívül — az ősi pásztordinasztiákra, amelyek megszűntek, de művészetük fennmaradt, s áttételeken át, élni kíván — él — a jövőben is. — Igen, magam is a máért, és a jövőért nyúlok vissza a múltba, a népi hagyományokig — mondja Czinke Ferenc. — Nem azért, mintha korunk bonyolultan jelentkező örömei és félelmei nem késztetnének válaszadásra. A kor kérdéseire mindenkinek így, vagy úgy válaszolnia kell. A művésznek különösen. Nem mindegy azonban, hogy mennyire kíván komoly lenni ez a válasz, s az sem, hogy hol hangzik el. Nekem éppen a válaszadáshoz van szükségem, az úgynevezett népies hangvételre. Pontosabban, arra a tiszta forrásra, a nép művészetére, amelyből merítek. Bartók, Kodály, és más művészeti ágak nagyjai is bebizonyították, hogy nekünk is vannak, mint minden népnek, karakterbeli, nemzeti, sajátosan magyar hagyományaink, van egyéni, csak ránk jellemző világunk. S ezt az atomkor küszöbén sem szükséges eldobnunk. S ha valóban nem mindegy, hol hangzik el, a világ mely térségében röppen fel egy művész válasza, reagálása a korkérdésekre, akkor ezt nekünk is tudomásul kell vennünk, akik Európának ebben a kis részében, de igencsak mozgalmas szögletében élnük, Magyarországon. Én azt hiszem, s ezt már többször elmondtam, Czinke Ferenc: Bőrdudás A IV. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztiválon réiztvett együttesek már hazautaztak. Városunkban, de országszerte is még sok szó esik Salgótarjánról, a fesztiválról. Mert kik emlegetik leginkább Palócország fővárosát? Azok, akiknek valamilyen élményük kötődik a városhoz, akik a naponta ismétlődő próbák során olyan eredményt értek el, hogy eljöhettek hozzánk. Salgótarján rangot jelentett ebben az évben az amatőr könnyűzenészek számára. Nyugodtan mondhatjuk, hogy azt a zenekart, amely április végén meghívást nyert a fesztiválra, azt szűkebb otthonában különösen megbecsülték. Ez a megbecsülés egyben komoly értékmérő is volt. Salgótarján — összetettségében — először produkált országos színvonalú fesztivált. De ez nemcsak a rendezőknek és a szervezőknek köszönhető. A rangot a résztvevők adják. Produkciójukkal, hozzáállásukkal, emberi magatartásukkal. És a Salgótarjánba érkezett 313 amatőr zenész maradéktalanul teljesítette a hozzájuk fűzött igényeket. A fesztivál nemcsak a tizenéveseknek adott, otthont. Végighallgatva a zsűrizéseket és a hangversenyeket, meglepő volt a húszon- és harmincévesek aktív és érett játéka. Mert itt már nemcsak hobbyról van szó! Az önmagában még ugyancsak Visszhang kevés, lia egy fiatal gitárt kap a kezébe és elkezd ze- nélgetni. De hallva a néha komolyzenei alapossággal elkészített saját számokat és feldolgozásokat, arra kell gondolni, hogy ezek az emberek, legyen az esztergályos, tanuló vagy orvos, napi munkájuk mellett csinálták és csinálják a zenélést. Ez is közrejátszik abban, hogy minden zenekar körül egy igen tekintélyes tábor alakul ki. Így nemcsak a zenei berkekben, hanem a „pártoló tagság”, a barátok körében is gyakori beszédtéma volt és lesz Salgótarján. A zene közvetlen élményt ad. Elbeszéli a játszó gondolatait a hallgatónak. Érzéseket, érzelmeket fejez ki. Egy-egy fesztivál — legyen bármilyen jellegű — pontosan ezekre az ismérvekre hívja föl a figyelmet. A véleményalkotásra, a továbblépésre, a tanulásra. Mert az ország valamennyi megyéjéből ideérkezett zenekarok és szólisták csakis így tudták meghatározni saját értéküket. Salgótarjánban szereztek tudomást egymásról és állítottak ki bizonyítványt. Salgótarján immár harmadszor látta vendégül az ország amatőr zenészeit. A zenekarok elhozták hangszereiket, bemutatták számaikat. A zsűri meghozta a döntést. Most már csak az a kérdés, mit tett Salgótarján a fesztivál sikeréért? Fesztiválvárosnak nevezhetjük-e Salgótarjánt? Első hallásra talán merésznek tűnik az elnevezés. De az a hatalmas lendület, amellyel a város megváltozott, ez az új arculat már korábban is igényelte egy vagy több országos rendezvény idetelepítését. Az új házak, a régi és új lakók, a megváltozott körülmények hatására új, modern kultúrát igényelnek. Határozottan állíthatjuk, hogy kulturális szakembereink minden tőlük telhetőt megtesznek az igények kielégítésére. Ezt szolgálta a IV. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál . is. Problémák azonban mindig adódnak. Egy-egy kényes kérdés vagy több fáradtságot igénylő munka még nem jelenti azt, hogy lemondjunk egy országos fesztivál rendezésének jogáról. Rá kell jönnünk arra, hogy a város még számtalan lehetőséget rejt magában, amit eddig nem aknáztunk ki. A fesztivál ideje alatt nemcsak a fesztivál volt érdekes az ideérkezőknek, hanem maga a város: Salgótar. ján is. A résztvevők magukkal vitték Salgótarján hangulatát, levegőjét. Megtekintették az V. északmagyarországi területi képzőművészeti kiállítást. Külön szerencsés volt, hogy megismerkedhettek az északi országrész képzőművészetével. A fesztivál már hagyomány Salgótarjánban. Szükségünk van rá. A termelőmunkában, a városépítésben elért eredmények mellett a kulturális rendezvények is tovább öregbítik a város hírnevét. Propagandát jelent számára. Salgótarján fesztiválvárossá válhat. A résztvevők, a környzezet, a város azzá teheti. Okosan kell bánni a meglevő energiákkal, hogy a visszhang továbbra is kedvező és kellemes legyen. Hogy minél többen gondoljanak tússzá az itt eltöltött naplókra és továbbra is sikeres fesztiválokat produkáljon a város. Molnár Zsolt európaiságunk nem a francia, vagy az egyéb divatokhoz való kapcsolódásunkban van, hanem éppen abban a formakincsben, amit az európai kincshez hozzá tudunk tenni, de ami csak ránk jellemző. A Műcsarnok kamaratermében Czinke Ferenc mindenekelőtt rézkarcokkal, zománcképekkel mutatkozik be, a szélesebb magyar közönségnek. A három hétig nyitva tartó tárlat két év terméséből ad válogatást, többi között a művész egy Bartók-sorozatát is bemutatja (Este a fonóban, Medvetánc, Allegro barbaro). Fegyelmezetten egyszerű formanyelvvel készült ez a sorozat, Bartók művészete, az elvonatkoztatott zene, amelyben visz- szacsengenek a népi dallamok, meg is követeli ezt a hangvételt a képzőművészetben, is. A XX. századi magyar formanyelv, amely népi gyökerekből táplálkozik (Bartók, Kodály, Illyés Gyula, Nagy László) bebizonyította, hogy még mindig van történelmi funkciója. Természetesen nem erőszakolt népi voltával, hanem azzal, hogy létezésével bizonyítja: ebben az etnikumban, népi alkotói egységben élünk, erőszakolts ág nélkül nem is tudunk másban gondolkozni, tehát ennek a ma kérdéseire adott válaszainkban is tükröződnie kell. Hiszen, ha jól megnézzük, még az absztrakt alkotásainkban is ott lehet a régi nyerges kápa íve. A Bartók-sorozat egyébként világkörüli útra is megy. Indonézia és Budapest után a nyár folyamán Lengyelországban megrendezendő Zene a képzőművészetben című kiállításon lesz látható. (E tárlatra megyénkből Lóránt Jánds is küld képeket.) A budapesti kiállításon bemutatandó zománcképekről tudni kell, hogy Czinke Ferenc a helyi zománcgyárban készíti őket. — A zománc anyagszerűségének és a grafika vonaltörvényeinek összehangolására törekszem e munkámban. A Műcsarnokban egyéb zománcképeimen kívül, a Mindenkihez. mindenkihez című zománckompozíciómat is bemutatom, amelyet Salgótarjánban is láthatott a közönség, az idei észak-magyarországi területi tárlaton. Ügy vélem, amikor a Tanácsköztársaság félévszázados jubileumát ünnepeljük, s én éppen, ebben az ünnepi évben rendezhetek önálló kiállítást, ez a kompozícióm a dicső napok előtti tisztelgésem, és tiszteletem kifejezője is. Természetesen, elsősorban grafikus vagyok, ezért grafikai lapjaim, fametszeteim is jelentős helyet kapnak e tárlaton. Szeretem ezt a műfajt, amely igazán gyors reagálásban felelhet a ma emberének életérzéseire, így természetemnek is legjobban megfelel. Czinke Ferenc hosszabb idő óta készült e bemutatkozó, önálló kiállításra. Természetesen ez a tárlat sem zár le. vagy összegez alkotói periódusokat, bár figyelemreméltó keresztmetszetet nyújt róluk. Abból is ízelítőt ad, hogy a valóság összetettségében, ellentéteiben való feltárásáért milyen harcot, szívós küzdelmet kell vívnia a művésznek. A Nógrád megyében élők különösen örülnek ennek a budapesti tárlatnak. Méltán érzik, róluk szeretne újabb hírt adni az országnak a képzőművészet nyelveli. Tótn Elemér A népszámlálás jegyében Megyeszerte tart a népszámlálás előkészítése. A munkaiatok a Központi Statisztikai Hivatal Nógrád. megyei Igazgatóságán a legfontosabb szakaszhoz érkeztek. Május és június hónapban a községekben, városokban el kell végezni a utca- és házszámjegyzékek, a kül- és belterületi térkép.: . felülvizsgálását, módosítását. Mintegy ötven település koa pond anyagát képező kül- és belterület térképeit már megküldték a tanácsoknak kiegészítésre, hogy azokra az 1905 óta bekövetkezett változásokat rávezethessék. A többi községekben is készülnek a felmérések, a népszámláláshoz nélkülözhetetlen anyagok. Minden járásban népszámlálás-felelősök tartják kézben a sokrétű munka szálait. Salgótarjánban olyan nagy változások mentek végbe az utóbbi években, hogy egy teljes brigád foglalkozik a kiegészítő adatok feldolgozásával. Az ezzel kapcsolatos teendőket még ebben a hónapban mindenhol elvégzik. : ! NÓGRÁD — 1969. május 4., vasárnap \
