Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-28 / 120. szám

Moxí<pI*>1 Olasz, szovjet—mongol és román film Három érdekes filmet mu­tat i>e -a csütörtöktől kezdődő játékhétben a salgótarjáni November 7. Filmszínház. Május »-tol június 1-ig kerül közönség elé a Belfa- gor a pokolból című színes, olasz film. amely egy tűzre- való vőlegény földi kaland­jait meséli el rendkívül mu­lattató eszközökkel. A színes J'ilmvíg játék főszerepeit Vit­torio Gasman, Claudine Au­ger és Mickey Roney játsszák. Június 2—3-án mutatja be a mozi az Ungern báró végső tévedése című. magyarul be­szélő, színes, szélesvásznú szovjet—mongol filmet. A történet a színekben pompá­zó, feudális Mongóliában ját­szódik. Főhőse történelmi alak: Ungern báró. gkiről Pozner francia író is regényt, alkotott. Ungem báró az az ember, aki második Dzsin- gisz kán akart lenni. Öt hasz­nálta fel a párizsi fehér emig­ráns kolónia, hogy hátba tá­madja a fiatal Szovjet-Orosz- országot. Hogy milyen siker­rel, erről szó) az izgalmas já­tékfilm. A játékhét utolsó napján, június 4-én Jel a glóbuszon címmel román filmet láthat­nak a mozinézők. Vittorio Classman a címszereplője a Belfagor a pokolból című színes, olasz filmvígjátéknak Jelenet az Ungern báró végső tévedése eimfl izgalmas szovjet—mongol filmből v ... - •• ------- fg? J el a glóbuszon címmel érdekes román filmet láthatunk a hét moziműsorában Milyen lesz az idei kayicstermés? A kérdés nem valamiféle tréfa, sőt olyannyira komoly, hogy egész sor iparágat és a mezőgazdaságot is foglalkoz­hat ja megválaszolása. Ugyanis a 'ról van szó, hogy az építke­zések, az út-, és sétányépíté­sik egyre nagyobb mennyiség­ben rendelnek kavicsot, ■ /öngykavicsot a kotró vál- ■ lattól, amely az elmúlt év­ihez képest idén tovább növeli teljesítményét. A legkiadósabb hányának ezúttal is a Duna bi­zonyult, 1969-ben, a tervek s :erint 3 665 000 köbméternyi kavicsot kotornak ki belőle, jjfe ezzel még korántsem me­rői ki az öreg folyóból nyert anyagok listája. Itt van pél­dául az az úgynevezett fo­lyamszabályozási kavics, Emil a különféle területek feltöltésére használnak fel. Legalább 500 ezer köbméter­re van megrendelés. Az évi kavicstermést azonban nem­csak egy helyről „aratják”. Idén először a Tiszán is meg­kezdődnek a kutatások jómi­nőségű és gazdaságos mennyi­ségben található anyag után. A lelőhelyeket részletesen feltérképezik, majd később en­gedélyt adnak a „vízi-bánya” megnyitására. A Tisza med­réből egyelőre nem túlságosan sok anyagot, mintegy 20 ezer köbméternyit emelnek ki idén, a következő években azonban növelik a termelést. A kotró vállalat a megmö- vekedett igények kielégítésére az idén két újabb víziegysé­get, valamint két kavicselevá­tort rendelt a Szovjetunióból, illetve a hazai üzemekből. 4 NÓGRÁD — 1969. május 28., szerda Fasebészet A városi kősivatagban elégge nehéz megfelelő kon­dícióban tartani a szemet- iclket gyönyörködtető faso­rokat, ligeteket. Sokszor va­lóságos sebészeti beavatko­zásra van szükség. A fasebeszet egyik legké­nyesebb művelete a plom- balás. A tavaszi ellenőrzé­seknél ugyanis gyakran ta­lálnak esgyre jobban mélyü­lő üregeket a törzsben, és ilyenkor nem marad más hátra, mint valamilyen anyaggal kitömni a mélye­dést. Erre a célra különle­ges össBetételű, cementtel szilárdított habarcsot hasz­nálnak fel. Megfigyelték, hogy az ilyen plombálás ak­kor a legcélszerűbb, ha több rétegben, szakaszonként ké­szítik el a tömítést, így sok­kal rugalmasabb, a fa moz­gásának jobban engedel­meskedő plombát képezhet­nék ki- A Fővárosi Kerté­szeti Vállalatnál próbakép­pen műanyagos tömítéssel is kísérleteznek. Ez az anyag állítólag a fához ha­sonlítható tulajdonságai mi­att jól beépül a testbe. Ha ez a plombálás elmaradna, akkor 2—3 éven belül a törzsben olyan kimaródás keletkezne, ami lényegben a fa életének végét jelentené. A fasebésaetben „végtag­pótlásra” nincs lehetőség, ellenben sokat tehetnek egy-egy vastagabb gyü­mölcstermő ág megmentésé­ért. A tehertől roskadozó, már-már elrepedő ágat ré­gebben ácskapcsokkal erő­sítették a törzshöz. A ker­tészek azonban, kiderítették, hogy ez végzetes hiba, mert a vas környékén elapad az élet, súlyos heg keletk&zik, ami gyorsan az elszáradás- hoz vezet. A fasebészet újabb receptje: átfúrják az ágat, a lyukba fából készí­tett csavart helyeznek el és ennek kivezetett végét erő­sítik a törzsre. Ez a „vég­tagsmegerősités” sokkal eredményesebb. Gyakran használt eljárás még a faií- jítás, vagyis az ágak vissza- metszése. A főváros terüle­tén. több olyan fa van, amelyet kora vagy fajtája miatt különös becsben tar­tanak. A Várban, a Déli­kertben levő 250 éves Sop- hora-fát rendszeresen meg­szabadítják elöregedett, vastagabb ágaitól és ezzel lényegesen meghosszabbít­ják életkorát. Űj abban, van még _egy kényszerű sebészeti műtét: sokszor azért kurtítják meg a fákat, mert az épülő vá­rosrészekben nem fémek el a daruk és az építőszerke­zetek alatt. Mikor hívjunk rendőrt? Tavaly három embert ver­tek agyon az utcán mások sze­me láttára, anélkül, hogy a járókelők közbeavatkoztak volna, s akár a rendőrség se­gítségül hívása útján, akár saját fellépésükkel, megaka­dályozták volna a tragédiákat. Az ország közvéleménye hetekig háborgott, s az igaz­ságszolgáltatás szigorú ítéle­tét szerette volna látni azok felett is, akik bűnös közöm­bösséget, tanúsítva, elmulasz­tották a segítségnyújtást. Olyan paragrafus persze nincs, amely az ilyen megnyilatko­zást büntetné, pusztán abból a meggondolásból, hogy senkit sem lehet jogilag kötelezni: tegye ki magát esetleges tes­ti sértésnek egy-egy öldöklő verekedés megakadályozása miatt. Büntethető viszont az, aki bűnös közömbösséggel el­mulasztja a hatóságok, első­sorban a rendőrség értesíté­sét, noha erre lenne módja. Ezen felül van egy morális kötelesség, amely azt paran­csolja, hogy segítsünk szorult helyzetbe került embertársa­inkon. Igaz, az emberek nemcsak lelkileg, hanem fizikumra is különbözőek: hogyan is lehet­ne elvárni, hogy egy vézna kis emberke — bajbajutott társa segítségére sietve — fel­lépjen, mondjuk, egy késsel hadonászó dfjbírkózóval szem­ben? De szervezett társada­lomban élünk, ahol a rendőr­séget elérni, értesíteni, tőle segítséget kérni, természetes kötelessége minden állampol­gárnak. A három, halálos végű ut­cai verekedésnél százak mu­lasztották el írott és íratlan kötelességüket. a rendőrség értesítését. Másutt, máskor is szükség van a hatóságok köz­belépésére. Vegyük csak azo­kat az eseteket, amikor — igen gyakran — nem folyik vér, nem hal meg senki, el­lenben a részeges apa rendre veri a gyerekeit, a feleségét, a társbérlő „testileg fenyíti” szomszédját, az elvált férj lel- kileg-fizikailag kínozza a vele egy lakásban élő volt feleségét és így tovább. Mindez olykor lakótársak, utcaszomszédok egész serege előtt játszódik le, de senki sem veszi a fáradtsá­got, hogy szóljon a hatóságok­nak, jegyzőkönyvbe öiktális tanúvallomását, amely mások vallomásaival egyetemben per­döntő lehet. Közismert, hogy évek óta az ittas autósok, motorosok, ke­rékpárosok okozzák a leg­több bájt a közlekedésben. A rendőrség nem ellenőrizhet, szondázhat minden járműve­zetőt. S itt kerül előtérbe a társadalom segítsége. Azok­nak a józan sofőröknek, járó­kelőknek vagy éppen az autó utasainak a határozott fellé­pése, akik nem hagyják szó nélkül, ha a vezető betér az italboltba, felhajtja a magáét, aztán továbbhajt. Ha Ilyenkor figyelmeztetik, vagy nem en­gedik a volánhoz, esetleg szói­nak a rendőrnek, akkor köz­belépésükkel talán emberéle­teket mentenek meg. Esetleg a sajátjukat. .. Gyakori, hogy gázoló gépkocsivezetők cser­ben hagyják áldozatukat Ezekben a bűnügyekben néha két-három ember Is a vádlot­tak padjára kerül. Azokra az utasokra gondolunk, akik lát­ták a gázolást, de nem jelen­tették a rendőrségnek, cinkos­ságot vállaltak a gépkocsive­zetővel. Röviden szólva: törvényeink szerint minden állampolgár, aki tudatában van annak, hogy embertársának élete és vagyona veszélyben forog, vagy a közvagyont kár éri. haladéktalanul köteles értesí­teni a hatóságokat. Kőszegi Frigyes T—1 r r • r Fogta] os betörők Martin Monaghan québeci fogorvos rendelőórája végén hazafelé készülődött. Asszisz­tensnője már el is ment. Ek­kor két férfi lépett be a rendelő­be, és revolvert fogtak a fogorvosra. Az egyik betörő helyet fog­lalt a fogorvosi székben, a másik állandóan a fogorvos felé irányította fegyverét. Kényszerítették Monaghan doktort, hogy kihúzza a fogfá­jós betörő öt szuvas fogát, természetesen kellő érzéstele­nítés után. A fogorvos kihúzta mind az öt fogat, a betörők azonban nem bizonyultak hálásnak. Távozás előtt elvitték a fog­orvos pénztárcáját és a rende­lőben található valamennyi értékesebb tárgyat. Tűsek —játékból Elszaporodtak a tűzesetek Nógrád megyében. Ezek jé részét gyermekek okozták. Eddig mintegy 40 tűzről tu­dunk — erdőben, fészerben, lakóházak padlásán és szérű­kön, amelyeket gyermekek játék közben idéztek elő. Ta­pasztalat bizonyítja, hogy a kicsinyek a nagyszülők, szü­lők elővigyázatlansága folytán gyufához jutnak. Kéllón például az Arany János utcában id. Koncz La­jos portáján volt tűz. A fészerben két mázsa szalma volt, ez meggyulladt, a tűz átterjedt a lakóház tetőzetere is. A községi és állami tűzoltók eloltották ugyan, ám a kár így is 49 ezer forint. A tűz keletkezése előtt a fészerben lát ták játszani a kétéves Czakő Ildikót és a hároméves Koncz Lajost. Az eddigi vizsgálat szerint feltételezhető, hogy a két gyermek okozta a tüzet. Több figyelmet a felnőttektől, szülőktől! Gyakran lá­tunk cigarettát, gyufát vásárló 8—10 éves gyermekeket. Elvonulnak az erdőbe, a szalmakazlak környékére, s rá­gyújtanak. Egy óvatlan mozdulat, s máris felröppen a „vö­rös kakas”. Nem árt, ha a szülők ellenőrzik, hol játszanak a gyerekek. Üdvös lenne zsebeiket is megnézni. Hamarosan itt a szünidő. Érik a gabona. A gyermekek falun a ter­melőszövetkezetek létesítményeiben játszanak. Fokozott fi­gyelmet kell fordítani a takarmány- és szalmatároló he­lyek őrizésére. Kedvenc játékhelye ez a fiúknak, lányok­nak. Az őrök ne engedjék, hogy itt játsszanak a gyerekek. Egyébként a tűzveszély miatt jogszabály is tiltja ezt. Sok múlik a felnőtteken. Figyelmességük megelőzheti a kart. amely az eddigi negyven — gyermekek játékából eredő — tűzesetben máris tetemes. (ács) Könyvespolc Egy marék parázs Elöljáróban annyit, hogy a feleim ellenére nem könyvek­ről lesz szó, mégcsak nem is folyóiratokról. Antológiák, an­tológia-sorozatok lapjait for­gatom. Mozgolódik a vidék. Mind több irodalmi, művészeti, mű­velődési kiadvány lát napvi­lágot a különböző vidéki vá­rosokban. Céljuk elsősorban az, hogy az adott tájegységen élők, esetenként onnan elszár­mazottak írásainak, egyéb al­kotásainak adjanak helyet. A hangsúly azon van, hogy vala­melyik tájegységen élnek a szerzők. Nem alkotnak semmi­féle külön gyülekezetét, cso­portosulásaiknak nincsen olyan ize, hogy valamiféle „front”-ot hozzanak létre a fővárosban koncentrálódott irodalmi élet­tel szemben. Többek írásai or­szágos publikációt is kapnak. Arról van inkább szó, hogy ott, ahol élnek, egységes szel­lemi csoportosulás tagjaiként a tájegység szellemi, irodalmi, képzőművészeti életét for­málják, jelentkezésük — an­tológiák lapjain — mai éle­tünk formálásához nyújt se­gítséget az irodalom, a képző­művészet eszközeivel — távol a Budapesten még létező, ese­tenként személyes ízű csatá­rozásoktól. Közönség elé lé­pésük arra is példa, hogy a vid.ék—Budapest vitát egyik oldalról sem érdemes eltúloz­ni, még kevésbé terméketlen a vidék ezirányú elmaradottsá­gán siránkozni. Az írónak, költőnek, művésznek legfonto­sabb feladata — ha valóban erdemes erre a címre —, az alkotás. Főleg fiatalok jelentkeznek a lapokon, ez külön öröm. El­fogultság nélkül szólnak hoz­zá az ország, a világ, az élet dolgaihoz, ha hangjuk még' akadozik is itt-ott. Szenvedé­lyük őszintesége a legfőbb biztosíték arra, hogy a bukta­tók ellenére sem állnak meg azon az úton, amelyen elin­dultak, vagy indulni szeretné­nek. Kezdjük az Egy marék pa- rázs-zsal, a kecskeméti Arany­homok Kiskönyvtár sorozat első darabjával. A külsőre is tetszetős kiadvány figyelemre méltó kezdeményezés. Ez a kis kötet — Szekér Endre és Varga Mihály szerkesztésében — Buda Ferenc, Gál Farkas, Goór Imre és Hatvani Dániel verseiből ad színvonalas válo­gatást. A kötetet — a sorozat további köteteit is — Kecske­mét város fennállásának 600. évfordulójára Kecskemét Vá­ros Tanácsa adta ki. A négy fiatal költő 10—13 vers­sel jelentkezik. A versek előtt Buda Ferencet Szekér Endre, Gál Farkast Szabó János, Goór Imrét Varga Mihály, Hatvani Dánielt Somogyi György mu­tatja be az olvasóknak. A kezdeményezés — a fiatalok bemutatása e fonná ban — a mi folyóiratunk, a Palócföld számára is figyelmet érdemlő lehet. Ügy tudom, a szerkesz­tők gondolkodnak is ezen. Más jellegű kezdeményezés­ről ad hírt a dunaújvárosiak Tavasz 67, 68, 69 című soroza­ta, amelyet a KISZ dunaújvá­rosi bizottsága a Dunaújváro­si Ifjúsági Napok alkalmával jelentet meg évenként, Miskol- czi Miklós szerkesztésében. Az ízléses kiadványok írásai a vá­ros fiataljainak változatos éle­téről, álmaikról, hétköznapja­ikról, ünnepeikről, örömeikről és bánataikról vallanak. A műfajok itt változatosak, tár­canovellák, versek, szociográ­fiai indíttatású tanulmányok, riportok stb. olvashatók a la­pokon. A szerzők között ott találjuk Aczél Gábort, Barsi Dénest, Birkás Istvánt, 'Bódis Károlyt, Cyránszky Máriát, Horváth Dénest, Kalász Már­tont, Kékesi Józsefet, Kemény Dezsőt, ifjú Koffán Károlyt, Miskolczi Miklóst, Molnár Zsoltot (jelenleg lapunk mun­katársa), Nagy Jenőt, Pálfalvi Jánost, P. Csasztka Ilonát, Ró­zsa Andrást, Ravasz Erzsébe­tet, Remetey Tibort, Zelei Bé­lát, Zsiday Csabát, Vigh Gyu­lát, akik a politikai, társadal­mi élet posztjain, tanárként, mérnökként, újságíróként dol­goznak, életük, irodalmi, kép­zőművészeti alkotásaik valami­képpen Dunaújvároshoz kö­tődik. A kommunista ifjúsági moz­galom születésének ötvenedik évében, 1968-ban készült Pé­csett az Őszi szivárvány című jubileumi évkönyv, amely kül­ső megjelenésében rendkívül reprezentatív. A kötet szerző, szintén mind fiatalok, ez a kiadvány minden betűjén és vonásán érződik. Egy fiatal nemzedék, a ma ifjúságának hitvallása, állásfoglalása ez a kötet. Nem rendhagyó mó­don, s talán még nem is elég letisztultán, de mélyen gyöke­rező politikai felelősségérzet­tel. Az ifjúsági szövetség Pé­csett kezet nyújt a fiatal írók­nak, költőknek, képzőművé­szeknek, építészeknek stb., álluk alkotásaikkal bizonyítják, együtt haladnak a mozgalom által is járt úton. Ügy vélem, a baranyai ifjúsági szervezet példája Salgótarjánban sem lenne megvalósíthatatlan. A kötet Arató Károly, Berták László, Makay Ida és mások alkotásait tartalmazza, a szer­zőgárdában 28 fiatal lépett a nyilvánosság elé. Szólhatnánk még a Komá­romban megjelenő Forrás cí­mű folyóirat szerkesztési el­veiről és más antológiái? kon­cepcióiról is. Ügy véljük, az említett példái? is bizonyítják azonban, hogy a vidék moz­golódásának jelei, a megjele­nési formák a mi figyelmünket is felhívhatják a lehetőségek változatosságára, a hasznosít­ható elképzelések gyakorlati alkalmazására Nógrádban. Tóth Elemér

Next

/
Oldalképek
Tartalom