Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

Józef Cyrankiewicz Semmiféle előfeltételhez nem kötjük Józef Cyrankiewicz, lengyel miniszterelnök beszédet mon­dott a Nowa Huta-i dolgozók választási nagygyűlésén. Is­mertette az Ország időszerű belpolitikai problémáit, majd részletesen kifejtette az eu­rópai béke és biztonság meg­teremtésére, az összeurópai értekezlet összehívására és az OderarNeisse határra vonal­kozó lengyel álláspontot. — A budapesti felhívás széles körű visszhangot keltett. Ez azt bizonyítja, hogy a ja­vaslat előterjesztésének idő­pontját jól választották meg. Az persze nem várható, hogy az értekezlet már holnap ösz- szeíil. Európában és a vilá­gon még vannak erők, ame­lyek nem mondtak le arról, hogy céljaikat hideg- vagy meíegháborúkkal érjék el. Nem véletlenül, elsősorban Bonnból hallhatók olyan han­gok, hogy mi előzetes felté­teleket támasztunk az össz­európai tanácskozás összehí­vásáboz — folytatta —, meg kell tehát ismételnünk, hogy az értekezlet összehívását semmiféle előfeltételhez sem kötjük. — A budapesti felhívás el­vei alapján Wladyslav Go- mulka' kifejtette az európai biztonságra és az Odera— Neisse határra vonatkozó lengyel álláspontot — han­goztatta a miniszterelnök. — Ez az álláspont konkrét ja­vaslatot tartalmazott arról, hogy a Német Szövetségi Köztársasággal kössünk ugyan­olyan államközi egyezményt, amilyen annak idején Zgor- zelecben a Német Demokra­tikus Köztársasággal kötöt­tünk meg a végleges lengyel— német határokról. Hangsú­lyoznunk kell, hogy éppen a zgorzeleci szerződés jelentet­te a tényleges, nemcsak szavakban hangoztatott „új német keleti politika” kezde­tét. Egyedül az ilyen megol­dás tartós és biztos. Lengyel- ország semmifele más for­mulára nem hajlandó, nem fogad el nyilatkozatváltáat az erőszakról való lemondásról, stb. A lengyel álláspont ér­vet ad a Lengyelországgá! tényleges megegyezést és nor­malizálást akarók kezébe. Egyidejűleg fékezi azt a de­magóg kampányt Is, amely azt állítja, hogy Lengyelor­szág semmilyen körülmények között, semmilyen feltételek mellett nem akar semmiféle megegyezést sem.. A nyugat­német közvélemény és az ottani politikai erők — köz­tük vannak olyanok, akik ki akarnak jutni a zsákutcából — ügye, hogy elgondolkozza­nak a' dolgon. Számunkra nem létezik határkérdés, csak a béke kérdése, amely egész Európát érinti. Ezzel állt szemben az eddigi bonni po­litika — mutatott rá végül Józef Cyrankiewicz. (MTI) Kína vádaskodik A Kínai Népköztársaság kormánya szombaton nyilatko­zatot tett közzé, amelyben a szovjet—kínai határ általa vi­tatott kérdéseivel és a közel­múltban lezajlott damanszklj- (kínai nevén Csenpao) szigeti incidenssel foglalkozik. A nyilatkozat megismétli a kínai igényt a Damanszkij- sztgetre, amelyet kínai terület­nek nevez, s általában kér­désessé téve a fennálló határo­kat, azt állitja, hogy egyenlőt­lenek mindazok a szerződések, amelyek a Szovjetunió és Kí­na közötti határt rögzítik. A Damanszkij-szigetre tá­masztott kínai igény alapján a nyilatkozat ezt követően a Szovjetuniót vádolja azzal, hogy „határprovokációkat haj­tott végre Kína ellen”, s az in­cidensekért a szovjet kor­mányra iparkodik hárítani a felelősséget. A nyilatkozat végezetül sür­geti „a határkérdések egé­szének rendezését, s hangoz­tatja, hogy nem elegendőek a határ egyes szakaszainak »tisztázását« célzó »konzultá­ciók«*". A kormánynyilatkozat befe­jezésül kijelenti, hogy a kí­nai kormány „a békés tárgya­lások mellett van, s ellenzi az erőszak alkalmazását”, majd felhívja a Szovjetuniót, a fe­lek biztosítsák egymást aná vonatkozólag, hogy a határon fenntartják a status quot. (MTI) Afrika egyik fő ellensége a NATO Az ENSZ gyarmati kérdé sekkel foglalkozó bizottsága nak tagja;, akik az Afrika-nap alkalmából különböző afrikai fővárosokban tartanak tanács­kozást Dar es Salaam ban be­fejezték értekezlet-sorozatukat. A bizottság rendkívüli do­kumentumokat fogadott el, amelyek felhívják az ENSZ- et, hogy alkalmazzon erősza­kot a Dél-afrikai Köztársaság fajgyűlölőivel szemben és kényszerítse őket a közgyűlés tiatározatadnak tiszteletben tartására. A bizottság tagjai között fi­gyelmet keltett az a körül­mény, hogy az Egyesült Ál­lamok és Anglia kormánya az idén bojkottálja a gyarmatosí­tás kérdéseivel foglalkozó af­rikai különbizottság működé­sét. A portugál gyarmatok helyzetével foglalkozó vitában a szovjet képviselő hangoz­tatta, hogy a NATO — amely támogatja Portugáliát — Af­rika egyik fő ellensége. (MTI) Elindult visszafelé az Apollo—IO Mindössze háromórás éjszakai pihenés után az Apollo— 10 legénysége, magyar idő szerint 5.5 ólakor ébredt, majd néhány perc múlva megkezdte utolsó televíziós közvetítését a Holdról. A felvételek 112 kilométer magasságból mutat­ják a Földünkhöz legközelebb eső égitest felszínét. Az Apollo—10 berendezései zavartalanul működtek, an­nak ellenére, hogy az éjszakai órákban üzemzavar lépett fel az egyik áramszolgáltató akkumulátorban a három közül. Szombaton, magyar Idő szerint 11 óra után, amikor az Apollo—10 a 32. fordulatot tette a Hold körül, Stafford és társai 2 perc 44 másodpercre begyújtották az űrkabin fő hajtóművét, hogy ezzel az Apollo-űrhajót a Föld felé visz- szavezető pályára vezényeljék. Eddig az időpontig a három űrhajós 61 óra 40 percet töltött a hozzánk legközelebb eső égitest közvetlen közelében. Az űrhajó hajtóművének üzemeltetése teljesen zökke­nőmentes volt. Minthogy az Apollo—10 ekkor a Hold túlsó felén tartózkodott, csak valamivel fél 12 után vették fel is­idét vele az ideiglenesen megszakadt kapcsolatot a földi központ munkatársai. A houstoni irányító központban ma­gyar idő szerint 11 óra 37 perckor felcsendült Thomas Staf- fordnak, «r. űrhajó parancsnokának a hangja: „Houston, Houston, • elindultunk visszafelé a Földre. A rakéta begyúj­tása kíWnően sikerült, nagyszerű kép tárul innen a Holdra. Az Apollo—10 megfelelő pályára lépett és megkezdte összesen 54 órás útját visszafelé. Hétfőn kell leszállnia a Csendes-óceán víztükrére. (MTI) Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt elnökjelölt­je pénteken este rádióbeszédet mondott, amelyben ismertet­te az FKP mezőgazdasági programját. A valóságos helyzetet némi­leg megszépítő hivatalos ada­tok szerint a francia mező­gazdaságban évente 50 000 gazdaság megy tönkre. Min­den évben körülbelül 120 000 ember hagyja el a mezőgaz­daságot. Hivatalosan Is elis­merték, hogy az elmúlt év­ben ismét csökkent a francia parasztok átlagjövedelme. Franciaország részvétele a Közös Piacban a francia kis- és közepes parasztgazdaságok helyzetének további romlásá­hoz vezetett. EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Uresemények és politika — Kedvező mozzanatok Leningrádban es Varsóban — Milyen lesz a De Gaulle utáni t ranciaország ? Mi tesz I\yui>at-Európával' A KOZMIKUS ESEMÉNYEK valóságos tűzijátéka zajlik le mostanában:" a múlt hét azzal végződött, hogy a Venus—5. majd 6 szovjet űrállomások simán leszálltak név­adó bolygójukra, ez a hét pedig az Apollo— 10 amerikai űrhajó páratlan vállalkozásával kezdődött. Ez utóbbi űrutazást szánják az amerikaiak aa ember Holdra-szállá&a előtti utolsó kísérleti szakasznak. Az űreseményhez kapcsolódó politikai nyi­latkozatok mindegyike akár Keleten, akár Nyugaton hangzott el, a tudományos együtt­működés szükségességét hangsúlyozta, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberiség közelebb jusson egyetemes céljaihoz. Más szavakkal: az űrkutatás eseményei arra emlékeztetik a világot, hogy a különböző társadalmi rendszerű országoknak békében kell egymással élniük, és hogy az emberi­ségnek vannak közös, megoldásra váró fel­adatai. Mintegy kapcsolódik ezekhez a gondolatok­hoz, hogy tovább gyűrűzik a Varsói Szerző­dés államai budapesti felhívásénak vissz­hangja; újabb és újabb fejlemények tanúsít­ják a különiböeő országok törekvését Euró­pában egy közös biztonsági rendszer megte­remtése felé. Koszigin szovjet miniszterelnök és Kekkonen finn államelnök leningrádj ta­lálkozója volt a legjelentősebb az idesorol­ható események sorában. A seovjet—finn párbeszéd során a tárgyaló partnerek túllép­tek a két ország közötti kapcsolatok témá­ján, s megvitatták az európai együttműkö­dés és biztonság megerősítésének kérdéseit is. Finnország nemrég fontos kezdeményezéssel állt elő, amikor felajánlotta, hogy fővárosá­ban otthpnt ad az összeurópai értekezletnek, amely megvitatná az európai biztonság prob­lémáit. UGYANCSAK AZ EURÓPAI biztonság erősítéséhez járul hozzá az a lengyel javas­lat, amelyet Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bieottségának első titkára varsói választási beszédében jelentett be. Gomulka bírálta a Német Szociáldemokrata Pártnak és név szerint Willy Brandtnak az európai határok elismerésére vonatkozó állásfoglalá­sát, amely Szerint a határok véleges megál­lapítása nyitott dolog, és aiz erre vonatkozó döntést a békekonferenciáig elhalasztják. A szociáldemokrata . párt ezzel valójában ki akar térni a határok végleges elismerése elől. A potsdami egyezmény betűire hivatkozik, amelyek szerint Lengyelország végleges ha­tárait a békekonferencia állapítja meg Nincs aizonban jogi akadálya annak, hogy az NSZK véglegesen ismerje el a nyugati lengyel határokat — hangsúlyozta Gomulka. „Mi készek vagyunk — mondotta — az NSZK-val ilyen államközi szerződés aláírá­sára, úgy ahogy ezt 19 esztendővel ezelőtt az NDK-val megtettük.” Brandt már másnap válaszolt Gomulka szavaira. Válaszában nehezen lehet elválasz­tani egymástól a szociáldemokrata párt vezé­rének és a nagytőkével egy kormányban mű­ködő nagykoalíció külügyminiszterének né­zeteit. Azt mondotta, hogy az . NSZK nem mondhat le egy békeszerződés megkötésére szóló igényéről, semmi akadálya nincs azon­ban, hogy Bonn és Varsó a békeszerződés megkötése előtt is leüljön tárgyalni. Szerin­te, az NSZK kibékülése Lengyelországgal, éppen olyan fontos, mint a Franciaországgal voló kibékülés volt.” A hét világpolitikai eseményei között minden tekintetben az európai problémák domináltak. Nyugat-Európában változatlanul nőm tudnak napirendre térni De Gaulle távo­zásának következményei felett. Nem csupán azért, mert a francia elnökválasztás esélyei foglalkoztatják a köfzvéleményt, hanem in­kább azért, mert a gaulleizmus hanyatlásá­val különböző. erők új lehetőségeket látnak felcsillanni a maguk számára. . KÉTSÉGTELENNEK LATSZIK, hogy a De Gaülle utáni Franciaország hamarosan el fog távolodni a volt elnök politikai örökségétől, ez ma már nyilvánvaló az elnökjelöltek programbeszédeiből. A polgárság jelöltjei PSmpidou és Poher tulajdonképpen abban vetekednek már egymással, melyikük men­jen messzebbre a degaulle-i örökség meg­tagadásában. Igaz, Poher, a centrista, koráb­ban is bírálta a tábornok irányvonalát. Ez a bírálat most általános tagadássá merevül. Állást foglal amellett, hogy Franciaország térjen vissza a genfi leszerelési bizottságba. Az önálló francia atomerőről szólva kijelen­tette, hogy túl nagy terhet jelent az ország­nak, s helyette „a más országokkal való ka­tonai szövetkezést” kell követendő útnak te­kinteni. Ehhez képest Pompidou szinte sem­mi újat sem tud mondani, legfeljebb azt. hogy ő is szélesítené az'európai gazdaság: közösséget, a Közös Piacot is, ami ma már szinte egyet jelent a tábornok által egy év­tizeden át száműzött Anglia befogadásával. Mindkét polgári jelölt megnyugtató kijelen­téseket címez az amerikaiaknak, a NATO nak, az „atlanti gondolatnak”. Egy megváltozott Franciaországra kell te­hát számítani aiz elnökválasztás után, de sen­ki sem kételkedik abban, hogy ez az ország már igényt sem tarthat nyugat-európai ve­zető szerepre (mint De Gaulle idejében tet­te). A nyugatnémetek úgy érzik: eljött az ő pillanatuk. Strauss, a bajor CSU vezére Lon­donban az európai közösség képviselőinek gyülekezetében közös atomerőt javasolt Nyu- gat-Európának, amelyben „természetesen" mindegyik ország kormánya dönt a saját te­rületén elhelyezett nukleáris fegyerek fel­használásáról. Strauss nem rejtette véka alá, hogy De Gaulle utáni Európát ae NSZK monopoltőkései nyugatnémet vezetés alatt óhajtják „egyesíteni”, hogy — az ő frazeoló­giájukkal — „ellenerőt képezhessen a kom­munizmussal szemben.” E HÉT VILÁGPOLITIKÁI eseményeiben az alapvető tendenciák tükröződtek: a balol­dalnak a kontinens biztonságáért és békéjé­ért kifejtett erőfeszítései, szemben Nyugat- Európa hatalmasainak kardceortető vetélke­désével. Hí. L. I. Gustav Húsok Varsóba utazott A Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának meg­hívására szombaton rövid látoga­tásra Varsóba utazott, dr. Gustáv liusák, a Csehszlovák Kommu­nista Párt KB-nak első titkára. Prága repülőterén a CSKP KB első titkárát Oldrich Centik mi­niszterelnök. a CSKP KB Elnök­ségének tagja, Lubomir Strougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, Józef Lcnárt, a CSKP KB titkára, és Jan Marko külügyminiszter búcsúztatták. (MTI) €seliüí%loiák vélemény a ftftao-csoport politikájáról A Csehszlovák Kommunista Párt mindig a barátság és a szolidaritás fejlesztésére töre­kedett a kínai kommunisták­kal és néppel, s azon fárado­zott, hogy fokozatosam leküzd­jék a Kínai Kommunista Párt­tal keletkezett konfliktusokat és nézeteltérésellet — állapít­ja meg a Rudé Právo egy nagy kétrészes» cikkében, amely május 23-án és 24-ém jelent meg. Pártunk — hangoztatja a cikk — mindazonáltal nem érthet egyet azzal a politikai programmal és Ideológiával, amelyet jelenleg Mao Ce-tung NÓGRÁD - 1969. május 25.. vasárnap csoportja hirdet, amely eltor­zítja a szocialista építés marxista—leninista elveit, és egyengeti az’ egész forradalmi és antiimperialista mozgalmat. A Csehszlovák Kommunista Párt elutasítja a kínai vezető­ség Szovjetunióval szembeni ellenséges magatartásának minden megnyilvánulását, s a kínai szerveknek azokat a tö­rekvéseit, hogy konfliktusokat idézzenek elő a szovjet—kínai haláron. Teljes mértékben tá­mogatja az SZKP és a szovjet kormány ésszerű és határozott erőfeszítéseit, amelyek azt 'cé­lozzák, hogy mindezeket a Kérdéseket nyugodt légkörben, tárgyalások útján oldják meg. Pártunk — állapítja meg a Rudé Právo cikke — nem kí­ván semmiféle „címkéket ra­gasztani” Kínára, s a KKP politikájára, s nem akarja fi­gyelmen kívül hagyni e párt munkájának sajátságos körül­ményeit. Soha nem lehetett szó és ma sem lehet szó a KKP-nek a kommunista moz­galomból való kizárásáról. E mellett azonban a CSKP-nek elvi álláspontra kell helyez­kedni azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyektől a szocializmusért, a demokrá­ciáért és a békéért vívott si­keres harc eredményei füg­genek. (MTI) Nyolcezer ember sorsa ismeretlen Hivatalos adatok szerint ed­dig 618 ember vesztette életét az indiai Andhra Pradesh ál­lamot sújtó árvízkatasztrófa következtében, amely az özön­víz-szerű esőzést hozó ciklon nyomán zúdult az országra. A hatóságok attól tartanak, hogy az ár visszahúzódása után az áldozatok száma meg­haladja az ezret. Az ár eddig 15 000 épületet rombolt le, s a partra sodort hullák fölött keselyűk köröznek. Az özön­víz 17 falut elvágott a külvi­lágtól, az ott élő 8000 ember sorsa ismeretien. Az elszige­telt falvakat csak repülőgépe­ken tudták megközelíteni, hogy élelmiszert juttassanak az embereknek. A szemtanuk szerint egész családok vártak segítségre a háztetőkön és a fákon, így menekülve a két­méteres vízár elől. A víz el­mosta a rizsvetéseket. Egy he­lyen egy vonat megrekedt egy elsodort híd előtt: 200 utasát hajó szállította biztonságos helyre, miután három napon és három éjszakán át vártak a segítségre. Nem érkezett hír azokról a halászokról, akik egy héttel ezelőtt, a ciklon ér­kezése előtt futottak ki hajó­ikkal a tengerre. A Bengáli- öböl partján fekvő települé­sek utcái a vihar által q part­ra dobott és összetört csóna­kokkal vannak tele. (MTI) Ott lesz Moszkvában a Görög KP delegációja is Az Igazság hangja rádióállo­más ismertette a kommunis­ta és a munkáspártok küszö­bönálló nemzetközi értekezle­tével kapcsolatban a Görög KP Központi Bizottsága által elfogadott határozatnak a szö­vegét. A központi bizottság hangsúlyozza, hogy az érte­kezlet alapokmánya megfelel a kommunista és munkáspár­tok budapesti konzultatív ta­lálkozóján kialakult szellem­nek és alapja lehet a mostani nemzetközi értekezlet sikeré­nek. Az alapokmány terveze­te megteremti az alapot ai összes antiimperialista erők összefogásához. A tervezel emellett a marxista—leninista elveik alapján meghatározza a testvéri kommunista és mun­káspártok közötti kapcsolato­kat is. A központi bizottság úgy határozott, hogy a kommunis­ta és munkáspártok nemzetkö­zi értekezletére delegációt küld Kosztasz Kolijannisz^ szál, a központi bizottság első titkárával az élen. (MTI) 1 Jacques Ducios Fokozott segítséget a francia parasztságnak A Francia Kommunista Párt úgy véli — mondotta Duclos —, hogy a mezőgaz­daság fejlesztése érdekében maximálisan ki kell használni a nemzeti lehetőségeket. A francia kommunisták java­solják a mezőgazdasági szö­vetkezés fejlesztését, az el­maradott területek számára külön segélyezést, a kulturál­tabb falusi életkörülmények megteremtésére szánt össze­gek növelését, az iparcikkek árának csökkentését. Duclos felhívta a városi és falusi dolgozókat, egyesítsék erőiket érdekeik védelmére az elnyomó osztállyal szem­ben. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom