Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-21 / 115. szám

Rogers nyitva hagyta a kaput ■ Megnyílt a SEATO tanácsülése Bangkokbar; kedden meg­nyílt a Délkelet-ázsiai Szerző­dés Szervezete (SEATO) Ta­nácsának 14. szokásos évi ülésszaka. A fehér márvány­nyal díszített kormányépület előtt felvonták a tagországok — az Egyesült Államok. Fran­ciaország, Nagy-Britannia, Thaiföld. Ausztrália. Üj-Zé- land, Pakisztán és a Fülöp- szigetek — zászlairt és elját­szották a fenti országok, va­lamint Dél-Vietnam nemzeti himnuszát. Ez utóbbinak kül­ügyminisztere megfigyelőként vesz részt a SEATO konferen­ciáján. A tanács ülését a vendég­látó ország nevében Kittd- kachorn thaiföldi miniseter- elnök nyitotta meg. majd Je­sus Vargas, a SEATO főtitká­ra mondott rövid beszédet. Ebben védelmébe vette az ag­resszív katonai tömböt és el­utasította a SEATO helyett létesítendő összázsiai szö­vetség gondolatát. Rogers amerikai külügymi­niszter felszólalásában bieto- sította a „baráti országokat”, hogy az Egyesült Államok „nem hagyja cserben őket a világnak ezen a részén” ak­kor sem, ha kivonja erőit Dél- Vietnamból. A tanács általános vitáját kedden és szerdán tartják meg, zárt ajtóik mögött. A vietnami agresszióban részt­vevő hét ország konferenciá­jára pedig csütörtökön és pén­teken kerül sor. A Pravda keddi számában megállapítja: A tanács ülésének előké­szítése olyan formában tör­tént, hogy a tömböt katonai­provokációs tevékenységé­nek aktivizálására, a vietna­mi agresszióban való közve­tett részvétele folytatására, a Délkelet-Ázsiában fennál­ló feszültség fenntartására orientálják. A szövetség im­perialista gazdái még min­dig úgy tekintik ezt a vál­ságdúlta tömböt, mint Dél­kelet-Ázsiában folytatott agresszív politikájuk fontos eszközét. (MTI) Podgornij Ulánbátorba érkezett Nyikolaj Podgomij, a Szov­jet Legfelső Tanács Elnöksé­gének elnöke kedden a Mon­gol Népköztársaság fővárosá­ba Ulánbátorba érkezett. Podgornij hivatalos, baráti lá­togatást tesz az országban Zs. Szambunak, a Nagy Népi Hú­réi Elnöksége elnökének meghívására. A repülőtéren a magasran- gú szovjet vendéget Szambu, Cedenbal, valamint a mongol párt és kormány más vezetői fogadták. (MTI) lodor Zsivliov vezeti a delegációt Thieu a látszattól fél Midway színétén lesz a találkozó Újabb aláírások W ashing ton ban hivatalosan Is bejelenteték, hogy a Nixon— Thieu találkozóra június 8-án kerül sor. a csendes-óceáni Midway szigeten. A találkozót amerikai közlés szerint Thieu salgoni elnök kérte. Amerikai sajtóértesülések szerint a saigoni rezsimet nyugtalanítja, hogy Nixon bi­zonyos „engedményeket” haj­landó tenni a' vietnami hábo­rúban, illetve a párizsi tár­gyalásokon. Ilyen „enged­ménynek” tekinti a rezsim az amerikai elnöknek azt a ki­jelentését, hogy kész elfogad­ni egy esetleges koalíciós kor­mány létrehozását Dél-Viet- namban és az ország semle­gesítését az általa javasolt vá­lasztások után. A Rudé Právo újabb húsz újságíró nevét közli, akik csat­lakoztak a ,,130-ak” felhívá­sához. Mint ismeretes, 130 új­ságíró a május 17-i Rudé Prá- vóban felszólította kollégáit, hogy velük együtt támogassák a párt új vezetését és az áp­rilisi plénum határozatait. Az aláírók között szerepel több Moszkvában dolgozó csehszlovák újságíró, köztük a CTK hírügynökség moszkvai tudísítója, valamint Vladimir Koucky Csehszlovákia moszk­vai nagykövete, aki valamikor a Rudé Právo főszerkesztője is volt. (MTI) A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága teljes ülést tartott. A plénumon Borisz Velcsev, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára be­számolt a kommunista- és munkáspártok nemzetközi ér­tekezletének előkészítéséről. A plénum kifejezte teljes egyet­értését az értekezlet fő doku­mentumával. A plénum jóváhagyta a nemzetközi tanácskozáson résztvevő küldöttség összeté­telét. A küldöttség vezetője: Todor Zsivkov, tagjai: Borisz Velcsev, Veneldsn Kocegv, Mil- ko Batev és Konsztantin Tel- lalov. (MTI) Működik az athéni vészbíróság Megkínozták a vádlottakat Koncentrációs táborok a nemzetiségi területeken A Komszomolszkaja Pravda keddi számában cikket közöl a kínai nemzetiségek tragikus helyzetéről. Rahimov, a cikk írója, em­lékeztet, hogy Kínában több mint száz különböző nemzeti­ség és népcsoport él, összesen mintegy 80 millió ember. A nem kínai népek Kína jelen­legi területének körülbelül hatvan százalékán élnek. Ezeknek a népeknek meg­vannak a nemzeti sajátossá­gaik, saját történelmük, ön­álló állami tapasztalataik, nemzeti hagyományaik. A kínai forradalom győzel­mét és a Kínai Népköztársa­ság megalakulását az évszáza­dok folyamán elnyomott né­pek nagy reményekkel fogad­ták. Az 1949 utón bekövetke­zett események tanúsága sze­rint azonban a maoisták sut­ba dobták a nemzeti kérdés megoldásának marxista—le­ninista elveit. A maoisták, hangoztatja a szerző, a hagyományos nagy­hatalmi nacionalista politikát folytatják a nem kínai népek­kel szemben. Ennek lényege az erőszakos asszimiláció. Ezeket a népeket megfosz­tották önrendelkezési joguk­tól és az önálló nemzeti állam létrehozásának lehetőségétől. A Kínái Népköztársaságban létrehozott úgynevezett „nem­zeti autonómiák” csupán arra hivatottak, hogy leplezzék Mao törekvését a népek meg­osztására. Rahimov számos tényt sorol fel Tibet, Belső- Mongólia és más nemzetiségi területek helyzetéről. A leg­gazdagabb nemzetiségi terü­leteket a kínai áttelepülők kapják, a helyi parasztokat viszont erőszakkal elüldözik szülőföldjükről. A maoisták kínaizálnj próbálják a kis né­pek kultúráját, még attól sem riadnak vissza, hogy kény­szerházasságokat erőszakol­janak ki a helyi lakosság és a kínaiak között. A Kínai Népköztársaság törvényeivel ellentétben a nemzetiségi vidékek közigaz­gatása kulcspozícióiban min­denütt kínaiak ülnek. A kí­naiak által vezetett úgyneve­zett forradalmi bizottságok létrehozása a formális auto­nómia Utolsó maradványainak felszámolását jelenti. Törvé­nyesítették a kínai népek val­lásos érzelmeinek megcsúfor lását. A nemzetiségi vezetőkel üldözik, sőt gyakran fizikailag megsemmisítik. Külföldi tudó­sítók értesülései szerint a nemzetiségi területeket most koncentrációs táborok rend­szere hálózza be, amelyekben a nem kínai népek képviselői­nek tíz- és százezrei sínylőd­nek. Ezekben a táborokban napirenden vannak a tömeg- gyilkosságok. A nagyhatalmi sovinizmus dühöngése mély felháborodást kelt a. nem kínai népek köré­ben — állapítja meg a cikk­író. s példákkal illusztrálja, hogy a nemzetiségek minden módon, fegyveresen is har­colnak a maoisták ellen. (MTI) Egy athéni katonai bíróság kedden kilenc 6izemély ügyé­ben hozott ítéletet Vadameny- nyiüket kommunista tevé­kenységgel vádolták és az ítéletek két évtől életfogytig­lani börtönbüntetésig terjed­nek, ■ - - ■ Az elítéltek a tárgyalóte­remben elmondották, hogy ki­hallgatás közben megkínozták őket. Az athéni terrorperek leg­utóbbi szakaszában mintegy 50 baloldali beállítottságú gö­rög állampolgárt ítéltek el. (MTI) Ez történt Malaysiában Kuala Lampurban, a múlt heti véres zavargások szín­helyén a katonaság és a rend­őrség egymás után hajtja végre a razziákat. A hiva­talos közlés szerint az or­szág egész területén több mint háromezer személyt tartóztattak már le a 152 ha­lálos áldozatot követelő zavar­gások kezdete óta. A legvé­resebb összecsapások színhe­lye körül ma is erŐ6 katonai egységek tartják fenn a ren­det és huszonnégy órás ki­járási tilalom van érvényben. A város más pontjain meg­indult a forgalom. A malaysiai rádió közlése szerint Penang állam észak­nyugati részén huszonnégy órás kijárási tilalmat rendel­tek el. A szóbanforgó körzet 1964-ben és 1967-ben zavar­gások színhelye volt, a mos­tani intézkedés okát azon­ban nem határozták meg. A rendőrség a fővárosban bemutatott az újságíróknak egy titkos fegyverraktárt, amelyet a napokban fedez­tek fel. Az újságírók külön­böző benzinbombákat láthat­tak, lőfegyver azonban nem volt a raktárban és kéziwá- nát sem, noha Razak. a ha­talmat jelenleg gyakorló nemzeti akciótanács vezetője szerint kézigránátokat Is ta- Iái tsk Az AP tudósítója kommen­tárban foglalkozik a malay­siai eseményekkel. Rámutat, hogy a sokfajú, békés ma­laysiai társadalom álma szer­tefoszlott. A halál és rom­bolás szétzúzta a gondtalan maláj, az energikus kínai és az ambiciózus indiai lakosság harmóniájának képét. Mi volt a robbanás oka? — teszi fel a kérdést az AP tu­2 NÓGRAB - 1969. dősítója, A május 10-t álta­lános választások előtti kampány utolsó napjaiban a politikai vezetők a hagyomá­nyoktól eltérően felvetették a faji kérdést. Kuala Lum­purban, a fővárosban kínai felvonulásokat szerveztek, amelyek hangsúlyozták a kí­nai nemzeti érzést és kivál­tották a maláj reakciót. Vá­laszként. szervezték meg a malájok felvonulását május 13-án, amikor a vérfürdő kezdődött. A választások során Tun- ku Abdul Rahman szövetségi pártja ugyan megszerezte a többséget, de a faji arányok megváltoztak: az indiaiak csupán két helyet őriztek meg a parlamentben, a kínaiak p>edig 27 mandátumukból 14- et elvesztettek. A szövetségi párt kínai csoportja ezek után kijelentette, hogy el­vesztette a kínai közösség bizalmát és nem vesz részt a szövetségi párt által meg­alakítandó kormányban. Így közvetlenül a vére» esemé­nyek előestéjén először bon­takozott ki egy olyan malay­siai kormány megalakításá­nak lehetősege. amelyben nem kapnak helyet a vala­mennyi faj képviselői. Az AP kommentárjában figyelemre méltó, hogy egyetlen szóval sem utal a malaysiai kormány által az utóbbi napokban állandóan hangoztatott vádra, amely szerint „kommunisták szítot­ták az összecsapásokat”. (RlTl) Tunku Abdul Rahman, ma­laysiai miniszterelnök kedden közölte, hogy új kormány ala­kult, amely ideiglenes jelleg­gel működik majd a rendkí­vül állapot megszüntetéséig. (MTI) május 21., sierdo Lengyel—román tárgyalások Varsóban kedden délelőtt folytatódik a lengyel—román párt• és államközi tárgyalások. A lengyel küldöttséget Wla- dyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára, a románt Nicolae Ceausescu, az RKP KB főtit­kára, az államtanács elnöke vezeti. A tárgyalások a kétoldalú párt- és államközi kapcsola­tokra, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseire vonatkoznak. Ä tárgyalásokról kedden es­te közös közleményt adtak ki. (MTI) Távlatokat ígérő út Bonn előtt Az európai feszültség enyhítésének útján a fő akadályt a nyugatnémet militarismus, az újnácizmus és a revansizmus jelenti — hangsúlyozzák a Pravda különítudosítód, akik nemrégiben tettek látogatást Bonnban. Mint Grigorjev és Nyekraszov rámutat: a Varsói Szerződés tagországainak budapesti felhívá­sa az összeurópai biztonsággal kapcsolatos tanácskozás előkészítésére és megtartáséra vonatkozóan Bonn számára a kiút távlatát nyitotta meg abból a külpolitikai zsákutcá­ból, amelybe a Kiesiinger-kormány jutott. A nyugatnémet pártok magatartását víes- gálva a különtudósítóik rámutatnak: — míg a burzsoá szabad demokrata párt személyisé­gei a bonni parlamentben a legtevékenyeb­ben fellépnek a budapesti felhívás hatékony megközelítése érdiekében, addig Bonn szociál­demokrata köreiben nem jelentkezik szilárd álláspont az európai biztonság kérdéseivel kapcsolatban. A CDU—CSU magatartása — folytatják a 'szovjet újságírók —, a javasolt tanácskozás és az európai biztonságot érintő más kérdé­sek vonatkozásaiban kimondottan bomlasztó jellegű. Kiesingier kancellárnak és Barzelnek. a kereszténydemokrata parlamenti frakció vezetőjének nyilatkozatai tükrözik a jelenle­gi határok revansdsta szétzúzására, az euró­pai földrész politikai térképének átszabására irányuló törekvésüket. Grigorjev és Nyekraszov befejezésül hang­súlyozza: most Bonn-nak lehetősége nyílik, hogy rálépjen a realitás talajára, az össz­európai béke biztosításának és az európai együttműködés fejlesztésének távlatokat ígé­rő útjára. Az NSZK európai politikai szerepe csak egy ilyen úton juthatna összhangba gazdasági súlyával, csak ilyen úton biztosít­hatná a maga számára a bizalom osztalékait. íMTI) fSSSss/rffr'ss*s'"rrrr'rs/ffsr"frs?rf'rsssf'rrrfr'*fsjrrssf-'s''Wfr'/*sfsrfrsssrsfsssrfsssfffttssfSSSwsssjrsrsrrwsfrs/Msrsss*nrs!’ssssss'rs/Atwsrssff/rtrtffstfrrsssrrft Brandt és a kihúzott kérdés Legyen-e nyugatnemet—len­gyel párbeszéd vagy sem? — körülbelül ebben a kérdő­mondatban lehet összefoglalni azokat a bonni sajtókommen- tárokat, amelyek Gomulka, a LEMP Központi Bizottsága el­ső titkárának beszédével fog­lalkoznak. A Frankfurter Rundschau Javaslat című cik­kében így összegez: „Egészen bizonyos, hogy semmire sem vezet Gomulka lengyel pártfő­nöknek a szövetségi köztársa­sághoz intézett ama javaslata, hogy az Odera—Neisse határ ügyében kössenek megállapo­dást’’. A kétkedésre a felső- sziléziaiak szövetségének kép­viseletében Herbert Czaja par­lamenti képviselő, a szövetség szóvivője teszi fel a koronát imigyen: „Egy esetleges határ­egyezmény létrejötte nemcsak a német nép érdekeivel, ha­nem a lengyelek jól értelme­zett érdekeivel is ellentétben állna.’’ Tovább ne is válogassunk a sokféle és gyakran ellentmon­dó bonni kommentárok közül. A cikkírók többsége azt kutatja: ml késztette javaslatának meg­tételére Gomulkát. Konkrét választ erre megközelítően sem adnak. Belövik azonban az érvet, ami a párbeszéd, il­letve az esetleges határegyez­mény megkötése ellen szól: tekintsék az egészet tárgyta­lannak, mert az NSZK általá­nos választások előtt áll, s egyelőre szó sem lehet olyan mellékes ügy intézéséről, ami­lyen az európai béke és biz­tonság, s mint annak egyik része a nyugatnémet—lengyel határegyezmény megkötése. Keddi számunkban ismer­tettük Villy Brandt külügymi­niszter sajtóértekezletét, amely­nek során kitért Gomulka ja­vaslatára is. Véleményét így foglalhatjuk össze: a két fél, vagyis az NSZK és Lengyel- ország váltson nyilatkozatot az erőszakról való lemondás­ról. Kissé kaiikirozva: Len­gyelország tekintsen el egy szándéktól, amit egyáltalán soha nem akart még csak megfogalmazni sem. Ha nem tévedünk: Brandt külügymi­niszter ezt legalább ilyen jól tudja. Ha valaki, ő aztán iga­zán ismerheti a tényleges helyzetet, hiszen — ahogy mondani szokás — házon be­lül van. Bizonyára ismeri az egyre inkább éledező revans- ista törekvéseket, a mind job­ban ágáló NDP-politikusokat, akik nem csupán az Odera— Neisse határ, hanem más eu­rópai határok miatt is kiabál­nak. Az sem lehet titok Brandt előtt, hogy a Lengyel Nép­köztársaság kormánya tizenki­lenc évvel ezelőtt már határ­megállapodást kötött az NDK- vak Ügy tűnhet, hogy a lengyel javaslattal foglalkozó bonni vélemények közül csak azokat válogattuk ki, amelyek csupa ellentmondást tartalmaznak. Vétlenek vagyunk ebben: ilye­nek a kommentárok, s való­jában ilyen a mai nyugatné­met politika is. Wladyslaw Gomulka utalt például Brandt könyvére, amelyik Az európai békepolitika címet viseli, s ar­ról próbál meggyőzni min- derikit, mekkora erőfeszítése­ket tesz az NSZK kontinen­sünk békéjének szavatolása érdekében. Szépek a szavak, ám a tettek a legvirágosabb kifejezéseknél is többet érné­nek. Csakhogy az utóbbiakból vajmi keveset tapasztalhatunk. Csak egy példát erre! Hétfői sajtóértekezletén éppen Brandt Ismerte el, hogy semmiféle előrehaladás nincs még az atomsorompó-egyezmény ügyé­ben az NSZK-ban. Egy kér­désre válaszolva kijelentette: hamarosan ismét a kormány elé terjeszti a szerződés dol­gát. Az effajta huzavona a mai nyugatnémet politika fő módszere, ha úgy tetszik ve­zérfonala, amikor az európai békére vonatkozó kezdeménye­zések szóba kerülnek. Nem vártunk százszázalé­kosan igenlő választ a lengyel javaslatra, azt azonban re­méltük, hogy Brandt többet mond annál, amit tulaj dóm­képpen mondott. Abban ugyan­is kevés a biztató jel, hogy a külügyminiszter nem tartja kizártnak a kormányszintű tárgyalások lehetőségét. Ér­demes odafigyelni a fogalma­zásra, mivel az is mindjárt benne van, hogy a tárgyalás még nem megállapodás, s különösképpen nem azonos az európai status quo elismeré­sével. Van Brandt nyilatkozatá­nak még egy érdekes részle­te. Az, amikor arra utal, hogy Gomulka beszédével lezárta a polémiát. Nem hinnénk, hogy elértésről van itt szó, sokkal inkább felelősség-áthárításról. Közelebbről arról, hogy kezd kissé kínossá válni Nyugat- Németország mai vezetődnek az a rengeteg kérdés, amit nap mint nap szegeznek ne­kik az európai határokkal, az NDK elismerésével, az NPP beszüntetésével, s egyebekkel kapcsolatban. S talán Brandt úgy van vele: húzzunk ki egyet a kérdések közül, hátha könnyebb lesz politizálni. A tények azonban mást mutat­nak. Azt, hogy a ma Európá­jában azzal nem lesz kevesebb a gond, ha egy ért-másért mást próbálunk felelőssé tenni, amint azzal a nyugatnémet— lengyel határ ügyében az NSZK külügyminisztere meg­próbálkozott. Szolnoki István (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom