Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-20 / 114. szám

iyílt levél Faluról falura Gazdag szegények Héhalomrol tréfás anekdóta járja. Valamikor, nagyon ré­gen — ki emlékszik már pon­tosan? — juhászok járták a nyájjal ezt a vidéket. A dé­lebbi síkokról tévedtek erre, ahol dús fű nőtt a lankákon. Amikor az első juhász felka­paszkodott az egyik dombra, észrevette, hogy a völgyben kis település búvik meg. Visszafordult és elkiáltotta magát: „Hé! Hé!” Az utána hajtó messze elmaradt tőle. s nem értette mit akar a másik, így kiabált vissza: „Ha?” Ál­lítólag így ragadt rá az egy­kori kis településre a Héha­lom név. Takarékos emberek Talán nem véletlen ez a hu­morosnak ható történet — ha­bár a héhalmiak nem akar­nak emlékezni rá — mert ez a vidék egyik legjobb mező- gazdasági területe a megyé­nek. Egykor nagy gazdacsalá- ciok éltek a községben, ma­napság azonban már o terme­lőszövetkezet az egyik fontos megélhetési forrása a helybe­lieknek. Sok a kijáró is, de olyanok Is akadnak, akik még mindig magánosán bajlódnak a földdel. A gazdasági viszo­nyoknak ez a megosztottsága azonban nem befolyásolja a héhalmiakat abban, hogy ösz- szefogjanak, ha a községükről van szó. Az összefogásnak, a szülő­falu szeretetének számos pél­dájával találkozik a falujáró. A rendezett utcák, a társadal­mi segítséggel készült járdák, a faluközpontban készített park, minden szónál többet mondanak. Szorgalmasak, tö­rekvők és takarékos emberek a héhalmiak. Látogatásunk al­kalmával éppen készültek át­költöztetni a takarékszövet­kezetet a nemrég elkészült, új épületbe. Közben persze az ügyfe­lekkel is foglalkoztak. Akadt olyan köztük, aki a pénzét hozta be, de jött egy idősebb férfi, akinek nagyobb összegre volt szüksége. A kölcsön átvéte­lénél megjegyezte: „A ke­resztlányom megy férjhez, nagy lagzi lesz”. Hja, ha van miből! A takarék négymilli­ós betétállománya elbír még néhány lagzit Pénz az iskolának Dőreség lenne azt gondol­ni, hogy csendes, idillikus a héhalmiak élete. Habár a községbeliék nem heves vér- mérsékletűek, s a gondokat bajokat is bizonyos megnyug­vással viselik el. Ez nem je­lenti azonban azt, hogy min­denbe beletörődnek. A gondok általában mindig azzal kezdődnek, hogy vala­mire nincs elegendő pénz. Fura ellentéte ez az előbbi állításnak, azonban ez eset­ben közgondokról van szó. Ilyen például többek között az iskolának az ügye. Füze- sy István igazgató kedvetle­nül mesélte el, hogy évek óta hiába kérik a nyitott fo­lyosó beépítését. Mindig egyet­értettek az óhajjal, csak ép­pen intézkedés nem született. Pedig a tiszta, rendes osztá­lyokat könnyebben megóv­hatnák a piszkolódéstól, té­len melegebbek lennének a tantermek, s -a gyerekek ru­házatát is ei lehetne helyez­ni ide. De ugyancsak égető gondjuk a lelkes pedagógu­soknak, hogy a lányoknak nincs mühelytermük. A nyá­ri hónapokban még csak megoldják valahogyan a fog­lalkozásokat az osztályter­mekben, de télen tanácstala­nok. Azt viszont már örömmel közölték a pedagógusok, hogy tavaly segített a' községi ta­nács egy kis pénzzel. Besenyei Béláné, a községi tanács titkára alaposan isme­ri a község problémáit, s ar­ról tájékoztatott, hogy az idén is lesz egy kevés meg­maradt pénz. Ebből ismét kapnak a pedagógusok, illet­ve egy részét az iskolára for­dítják. A ' műhelyt, folyosó beépítését és a vízvezetéket azonban ebből nem lehet megoldani. Ehhez járási té mogatás kellene. 1 A tiatalok gondja Hasonló a helyzet a műve­lődési otthonnal Is. Ebben a községben, ahol oly nagy gon­dot fordítanak a gyerekek képzésére, csaknem megszű­nik ríiinden pedagógusi hatás az iskolából kikerült gyerme­keknél. Az iskola már kien­gedi ezeket az ifjakat, lányo­kat a védőszárnyai alól, de nincs egyetlen nagyobb te­rem, vagy hajlék, ahol össze lehetne hozni őket, hogy to­vább művelődjenek, műve­lődve szórakozzanak. A mű­velődési otthorí gondja az egyik nagy terhe a község­nek. Egyelőre még nem tud­ják, hogyan is kellene meg­oldani. S még valamit! Szóvá tet­ték a községbeliek, hogy a volt termelői tejüzem -r ahol exportra készítettek sajtot — beszüntette az intenzív tevé­kenységet, s az épületcsoport egy része üresen áll. A köz­ségben pedig lakásgondokkal küzdenek. Ez utóbbira, csak a tejipa­ri vállalat tudna feleletet ad­ni. Reméljük, értesítik a ta­nácsot jövőbeni terveikről. De ugyanakkor maga a ta­nács is keresheti a kapcso­latok fonalát, mert közösen könnyebb segíteni a bajokon. Pádár András Egyéves tanfolyam a vadászoknak Tegnap délelőtt Salgótarjánban, a megyei tanács nagy­termében, ünnepélyes keretek között nyitották meg a va­dásztársaságok tagjai és a vadászat iránt érdeklődő részt­vevők jelenlétében az alapfokú, egyéves levelező vadgaz­dálkodási tanlolyamot. Mátrai István, a MAVOSZ Nógrád megyei intéző bi­zottságának elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta; a tanfolyam legfőbb célja, hogy a megyében, amely országos viszonylatban jelentős szerepet játszik a vadgazdálkodás­ban, magasabb szintre emeljük a vadászatot. Bognár Géza, a MAVOSZ Nógrád megyei intéző bizottságának vadász- mestere, a vadásztársaságok intézőbizottságainak feladatai­ról tájékoztatta a tanfolyam hallgatóit. Felhívta a figyel­met, hogy jelenleg a vadásztársaságok legfontosabb felada­ta, a nemes vadra káros dűvadak irtása, amelyek az idén szokatlanul nagy számban találhatók a vadászterületeken. Az apróvadas társaságok figyelmét arra hívta fel, hogy a kaszálások megkezdése előtt mentsék meg a fészekaljakat. A vadvédelemmel kapcsolatos feladatok elvégzése mellett végezzék el a társaságok a gondosan előkészített vadselej- tízest is. Kollár József, a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezési osztályának vadászati felügyelője, a tanfolyam szer­vezője az általános tudnivalókról, majd a legnemesebb vad­ról, a gímszarvasról tartott előadást. A tanfolyam hallgatói részére minden hónapban elő­adásokat tartanak, amelyeket konzultációk követnek, ahol a hallgatóknak számot kell adniuk a tanultakról. A felelete­ket osztályozzák. A program igen gazdag, kiterjed a vadá­szatra és a vadgazdálkodás különböző feladataira. Részle­tesen foglalkozik az úgynevezett nagyvadakkal, az apróva­dakkal, szárnyasokkal és ragadozókkal. A tanfolyam hall­gatói egy évig tartó tanulmányuk befejeztével a vadásztár­saságokban hasznosítják a tanultakat. Ellentervet készítettem... Mintha ellentéte lenne ön­magának — jellemezte valaki Sipos Ervint, a fiatal mátra- nováki bányatechnikust. Ak­kor még nem értettem, de most már tudom, mire gon­dolt az illető. A szerénysé­get. türelmet hogyan lehet összeegyeztetni azzal a sokol­dalú tevékenységgel, állandó lekötöttséggel, ami nala pá­rosul? Arról van szó, hogy benne a műszaki és politikai munka, az állandó fejlődés a többre való törekvés össz­hangban van. egymást ki­egészíti. Gimnáziumban érettségi­zett, bányacsillés lett. A mát- ranováki fötáróban kezdte. Segédvájár, vájár, majd levele­ző tagozaton elvégezte a tech­nikumot. Sokáig az ifjúsági szervezet titkára, tiszteletdí­jas vezetője a művelődési háznak. Harminchat évéből jelentős időt vett el a tanu­lás. Tavaly Tatabányán meg­szerezte a felsőfokú bánya- gazdasági technikusi oklevelei is. Átmeneti időre volt ta­nácsalkalmazott, legutóbb pe­dig föaknász. — Holnap Cereden. holnap­után pedig Mizserfán tartok előadást a marxizmus—leni- nizmus esti középiskoláján — mondja, amikor a program­járól kérdezem, majd hozzá­fűzi: — eddig is mindig ve­zettem politikát szemináriu­mot. A pártnak 1956-tól tagja A munkásőrségnek a szerve­zet megalakulásától. Volt alapszervi vezetőségi tag. ké­sőbb beválasztották a válla lati. majd legutóbb a. járási pártbizottság tagjainak sorá­ba. Most Mizserfán az isko­lán levő pártbizottsági titkári helyettesíti. Tőmondatokban is sok ez, de még nem min­den. Legutóbb a fiatal mérnö­kök, közgazdászok, techniku­sok vállalati értekezletén ki­tüntették a KISZ Központi Bizottsága és a SZOT okleve­lével. Miért kapta — érdek­lődtem tőle. — Egy szakdolgozattal vet­tem reszt az országos verse­nyen — az FMKT keretében — ezért kaptam a kitünte­tést. En magam is meglepőd­tem. hogy ennyire értékelték — mondja szerényen. — Miről szólt a szakdolgo­zat? — Mátranovákon, Csurgó­táróban az úgynevezett dél­nyugati mező feltárására ké­szült egy rekonstrukciós terv. Itt napi 30 vagonos terme­lést alapul véve két évre ele­gendő szénkészlet van. Az eredeti terv szerint a föld alatt egy 200 méter hosszú meddő kőzetben kihajtandó ereszkével tártuk volna fel ezt a területet. A föld alatt háromkilométeres szállító- pályán és mintegy 400 méte­res külszíni pályán jutott volna a szén az osztályozom Ez azt jelenti, hogy csaknem hét kilométer utat tett volna egy csüleforduló. Ennek a tervnek a végrehajtását, költ­ségessége miatt természetesen nem engedélyezték. Erre ké­szítettem egy ellentervet a Forgách-aknai tapasztalatok felhasználásával. Ez viszont megvalósult. — A szénmezó feltárását a külszínről kihajtott enyhe esésű alapvágntpárral oldot­tuk meg. A külszínről önürí­tős gépkocsikkal szállítjuk a szenet az osztályozóra. Az alapvágatból 300 méter elké­szült már, de ezt szénben Görbe Ján A napokban levelet kapott a megyei Kórház egészségne­velési csoportja. Az írás meg­lepetést, mi több, megdöbbe­nést keltett, nem is elsősor­ban a tartalma, hanem fő­ként a hangvétele, s megle­hetősen durva stílusa miatt. A levélíró többek között ilyeneket ír: „Lehet, hogy a kosztot tudományosan össze­állított, de hanyagul készítik el. MINDIG hideg, a rizs MINDIG főfjen, nyers! Ügy látszik, a tálalás inkább ar­ra irányul, hogy a felszolgált ételekből minél több jusson a kórház célgazdaságának négylábú röfijei számára.” „A betegeknek nyugalomra is szükségük van, de az I. eme­leti folyású még este 9-kor is harsog a zajtól! Lárma, zsi­vaj! Este kilenckor eloltani a villanyt! Csend legyen!” „Mit egzecíroztatja a rönt- genes nővér a röntgenpadra gyengeségük folytán fürgén felugorni nem tudó betege­ket olyan hangón, amely a régi idők kiképző káplárjá­nak is díszére vált volna! In­kább az ivópoharat mosná ki egyszer, amely talán a kórház fennállása óta nem történt meg!” „Nem lehet a takarítást úgy megoldani, hogy a be­tegeket a faknyos-korbr.n le­vő takaritólányok ne zavar­ják ki a folyosóra?! Próbál­jon a beteg ez ellen tiltakoz­ni, megkapja a magáét a szá­ja« lányoktól!” Stb. stb. Tizenkét beteg nevében- Görbe János. ■k A megyei kórháznak egy évre visszamenőleg nem voit Görbe János nevű betege, az aláírás tehát nyilván álnév. Ezek szerint a 12 beteg egyet­értése, s a levélírásra való megbízása is több- mint két­séges. A megyei kórház egész­ségvédelmi csoportja mind­ennek ellenére nem dobta papírkosárba a sértő hangú levelet, hanem részletes vá­laszt fogalmazott meg Gör­be János „betegnek”. íme a válasz: „A választ a nyilvánosság előtt adjuk meg önnek, mert mindaz, amit mondani aka­runk. bizonyára másokat Is érdekel. Nem vonjuk kétség­be, hogy a felsorolt hibák részben előfordultak nálunk, egyik másik talán még most is megtalálható. Hangsúlyoz­zuk azonban, hogy nem ál­landóan és főként nem min­den munkahelyen. Az álta­lánosítást ég a nem egészen tárgyilagos hangnemet ter­mészetesen megengedheti ma­gának, hiszen — a nem min­den célzat nélkül megválasz­tott — álneve alatt teljes biztonságban érezheti magát. Nagyon jól tudjuk, hogy a mi házunk táján is sok még a tennivaló. Szeretnénk meg­nyugtatni kedves Görbe Já­nos, hogy az illetékesek nem hajtják a kibúvás helyétől. A külszín kiképzése és a te­reprendezés jelentett csak kü­lön költséget. A terv gazda­ságossági számításait is én végeztem el, több variációra, amiből a legjobbat választot­tuk ki. Ez volt a szakdolgo­zat lényege — mondja Sípos Ervin. Ezután a napi gondokról és a jövő terveiről beszélgetünk. — Most műszaki munkára alig jut idő, mert bőven ad feladatot a helyettesítés. Egész embert kíván ez a munka is. Később ki tudja, milyen fel­adatok lesznek. Munka nél­kül soha nem leszek. Járnak a szakfolyóiratok, melyeket rendszeresen áttanulmányo­zok. Erre szakitok időt. Érde­kelnek a munkámmal, szak­mámmal kapcsolatos kérdések — mondja. Ha hazamegy, várja a csa­lád, feleség és a két fia. El­foglaltsága sok van, a párt, a szakszervezeti és a KIE7,-ren­dezvényeken is. Mennyi idő jut a családra? — alig merem megkérdezni. A következőket mondja: — Ügy érzem., néha az ö számukra is több időt kelle­ne szakitanom, de az ember sokszor időzavarban van. Ezen, így tényleg nem le­het csodálkozni. R. J. ülnek ölhetett kézzel, hanem megteszik a magukét. Töb­bek között kórházunk is be­kapcsolódott a megyéből ki­induló szocialista munkajavl- tó mozgalomba. A közeljö­vőben betegeink kezébe ke­rül egy kérdőív amelyen vé­leményt mondhatnak, javas­latokat tehetnek. Az egészségnevelési csoport nemcsak a betegek nevelé­sével foglalkozik, hanem az egészségügyi dolgozók figyel­mét is felhívja a betegekkel való foglalkozás korszerű kö­vetelményeire. Kórházunk újságában rendszeresen írunk azokról, akik munkájuk alap­ján példaképül állíthatók mások elé. A mj dolgozóinkra a leg­nemesebb anyagot, az embert bízták. Éppen ezért munkán­kat nem csupán rendelctek és törvények szabályozzák, hanem egy papíron meg nem fogalmazott tény is, a hiva­tástudat. Ez utóbbinak pa­rancsoló szaván kívül azon­ban erősen kihat ránk a be­tegek és a látogatók visel­kedése is Higgye el kedves Görbe János, nagyon nyo­masztóan hat nálunk min­Az elmúlt héten Szombat­helyen a Vas megyei termé­szetvédelmi napok egyik ki­emelkedő rendezvénye volt az a tanácskozás, melynek napi­rendjén a honismeret és a természetvédelem kérdései szerepeltek. Töltési Imre, az Országos Honismereti Bizott­ság titkára bevezető előadása után szakmai tájékoztatók hangzottak el. S. Szabó Fe­renc, az Országos Természet- védelmi Hivatal főosztályve­zetője Honismeret és termé­szetvédelem, dr, Papp Jenő veszprémi muzeológus pedig Honismeret és a természettu­dományok címmel tartott elő­adást. A tanácskozás referátuma­it követő vitában a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bi­zottságának küldötte javasla­tot tett arra, hogy a felsza­badulás 25. évfordulója tisz­teletére indítsunk országos mozgalmat emlékligetek — parkok létesítésére és emlék­fák ültetésére.' A tanácsko­zásnak átnyújtott és egyhan­gúlag elfogadott felhívás­tervezetben az alábbi témá­kat javasolták. A mozgalom megbízható szakmai alapokra helyezése denkire, ha elterjed annak a híre. hogy egyik vagy má­sik munkatársunknak szidal­makat sorombaságr t, sőt na­gyon gyakran fenyegetést — ettől persze nem lem..', kell lenyelnie. Rossz érzés­sel nézzük azt is, ha a bete­gek .és látogatók némelyike szándékosan rongálja a kór­házat. (A cigarettát egyesek a folyosó bőrüléses foteljein nyomják el, az emeletről konzervdobozt dobnak le, amely betöri a kifelé nyiló ablakok drága üvegtábláit stb.) Reméljük, válaszunkkal megnyugtattuk önt. A még fellelhető hibáinkról mi is tudunk, és nagyon komolyan küzdünk ellenük. Kérjük, ke­ressen fel bennünket szóban és írásban bárki, aki úgy ér- z;i. hogy segíteni tud nekünk. De meg kell mondanunk azt is — és ez önnek szól. kedves Görbe János —, hogy az álnevek mögé rejtőző „be- olvasók”-nak egyáltalán nem örülünk. Üdvözlettel a megyei kórház egészségnevelési csoportja és kiszelesítése érdekében kertészeti, erdészeti és más szervezetek és a helyi taná­csok útján segítséget nyújt, mindenkinek, aki a mozga­lomba be akar kapcsolódni. E bizottság feladata lesz, hogy természetvédelmi kin­cseink és éghajlati viszonya­ink ismeretében tájegysé­genként körültekintő terve­ket, javaslatokat dolgozzon ki az ott telepíthető növé­nyek meghonosításáról és természetesen arról is, hogy azok honnan és milyen úton szerezhetők be. Az első kapavágások meg­tételének időpontjául az őszi növénytelepítési idényt ajánl­ják, az avató ünnepséget pe­dig a helyi felszabadulási rendezvénysorozat kereteibe illesszék be. Ez alkalomból tüntessék ki, válasszák dísz­polgárrá azokat, akik az elő­készítés és a kivitelezés mun­kájában legtevékenyebben ki­vették részüket. A sajtó és a rádió biztosítson széles körű nyilvánosságot a mozgalom­nak, amely hatékony elő­mozdítójává válhat az egész­séges lokálpatriotizmusnak. Kovács János NÖGRAD — 1969, május 20., kedd § Bányász ének* és zenekarok találkozója (3.) A Magyar Tanácsköztársaság északi hadjáratának dicső­séges napjai és a harc hősei emlékére május 24 _25-én S algótarjánban rendezik meg a III. Országos Bányász Fú- vos/.euekari és Énekkari Találkozót. Az ének- és zenekari találkozón 17 együttes vesz részt. Lapunk hasábjain bemu- tattuk a Salgótarjánba érkező fúvós- és szimfonikus ze- nekarokat, valamint az énekkarokat. Sorozatunknak ez a záró közleménye. A TATABANYAI BÁNYÁSZ EGYÜTTES VEGYESKA­KA 1959-ben alakult. Eddig több megyei és országos ren­dezvényen szerepeltek. Az országos minősítő énekkari ta­lálkozón 1964-ben Egerben, aranykoszorús jelvénnyel tün- tették ki a vegyeskart. Több ízben szerepeltek a Magyar Rádióban is. Az együttesnek fiatal és igen tehetséges veze­tője van Ugrin Gábor személyében. Az 1948-ban alakult TATABÁNYAI BÁNYÁSZ FÜ- VOSZENEKAR tagjainak egy része hivatásos zenész, többsé­gük a Szénbányászati Tröszt fizikai és adminisztratív al­kalmazottja. Fellépéseikkel a szocialista ünnepek és társa­dalmi rendezvények színvonalát emelik. A városban térze­nét is szolgáltatnak. 1968-ban a Bábolnán megrendezett minősítési versenyen az Aranylant fokozatot szerezték meg. Az együttes karnagya Magyar József. A VARPALOTAI BÁNYÁSZ VEGYESKAR is igen szép múltra tekinthet vissza. Várpalotán az 1920-as évek elején kezdte meg működését a bányász és iparos dalkör. A fel- szabadulás után egyesült a két jónevű férfikar. 1958-ban vegyeskarrá alakult, azóta a Jószerencsét művelődési ház­ban működik. Az országos minősítés alkalmával bronz­koszorús fokozatot nyertek. A Várpalotai Bányász Vegyeskar vezeője Hollos Lajos. A TOKODALTARÖI BÁNYÁSZ VEGYESKAR 1929-ben alakult Alpár Gyula tanító vezetésével. A felszabadulás után létszámban és müsorpolitikában is jelentősen megvál­tozott a vegyeskar. 1955-ben megkapták a Szocialista kul­túráért kitüntető címet 1966-ban Várpalotán, 1968-ban Vá­cott ezüstkoszorús fokozatot értek el a minősítési verse­nyen. A bányász vegyeskar karnagya Pálinkás József. Nógrádi javaslat Emlékligetek, parkok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom