Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-22 / 90. szám

A képornvü r!öíí Kék íéu« krimi Választmányi ölest tart a MÉSZÖV ' és rossz krimi Akárcsak a legnépszerűbb vetélkedő-műsorak — a tévé­nézők koreben az elmúlt hé­ten általános beszédtéma volt a Kék fény. A sikeres soro­zat legutóbbi összeállítása, de méginkább az a tendencia, hogy a nézők milliós táborát aktív részesévé tegye a bűn­üldöző munkának, szokatla­nul nagy figyelemre talált. Való igaz: egy kicsit min­den ember Sherlock Holmes- nek tartja magát — s ebben nem kis része van a krimi művek hatásának, bizonyos fokig immár túlburjánzásá­nak és éppen a képernyő „jóvoltából” — de ha az ösztönöket befolyásolni, irá­nyítani lehet — és jóirányú befolyásolásra gondolok — akkor a Kék fény mostani műsora példát adott erre. A műsor riporterei ez alka­lommal olyan körözött, sok­szoros bűnözők nyomába szegődtek a televízió nyújtot­ta eszközökkel, akiknek kéz- rekerítése «több hónapos ki­tartó nyomozati munkával sem sikerült. A témák, bűn­jelek és különös ismertető- jelek nvi Iván osság elé tárás^ a légi óbb Angval-kalandok- nál többet adott, s a nyomo­zás a műsor jóvoltából szé­leskörű társadalmi üggyé vált Hogy mennyire azzá. bizonyítéka az eredmény. Alig másfél órával az adás után egy televízió-néző beje­lentése alapján rendőrkézre került az egyik cégéres kö­rözött és számos köelés ko­moly segítséget ígér több ed­dig kibogozatlan bűnügyben. A Kék fény úgy látszik, funkcióját illetően megtalálta azt az utat, amelyen a to­vábbiakban haladnia és telje­sednie kell. A riporterek: Szabó László. Nagy Tibor és a szerkesztő Németi Gyula kezében garanciát érzünk eh­hez a fejlődéshez és kiteljese­déshez. hogy a műsor a kö­vetkezőkben már nem pusz­tán a megnövekedett és mindeevre növekvő öncélú krimi-igén vek kielégítőié lesz. hanem hasznosabb feladat,ojt tölt be széles rétegek aktivi­zálóiévá válik a bűnözőkkel szemben. Volt egy kisebb, de feltét­lenül szót kívánó hibája a műsornak. Egy eltűnt férfi két szórakozó partnerére vo­natkozóan olyan gyanúsító bejelentések hangzottak el, amelyeknek bizonyító ténvek hiányában nem lett volna szabad országos nyilvánosság elé jutniuk. A tanulság: ha­sonló műsor esetén gondosabb szűrésre lesz szükség, mert a „játék” hevében sem mind­egy, milliós néző- és hallga­tóközönség előtt alappal, vagv alaptalanul gyanúsí­tunk-e meg embereket. Ki­vált, ha élet elleni cselek­mény gyanújáról van szó: A hét műsorában egyéb­ként krimi-játékfilmet is lát­hattunk. Vasárnap este került műsorra Az ördög keze cfmö. magyarul beszélő amerikai film. Amíg a Kék fénvben a valósággal találkoztunk, ad­dig ez utóbbi tipikus példáiét nvúitotta a logikátlanul ki- asvalt grand euign ólnak. Fi­zikailag és lelkileg elnvomo- rodott emberek indokok nél­küli cselekvéssora a film. — kár volt a rá áldozott, ébren töltött órákért. Ha már kri­mi, legalább logikái a leeven de Az ördög k«zo csupán borzalmakat. Frankensteinn- kat. Ura kulikat nrodukált és nvcmasztó álmokat. Két műsort egvbevetvc • várittk a Kék főmv folytatá­sát. Az ördög kezéből nem kérőnk sőt ez az egy sem kellett volna. (barna) Jól érzik magukat a csöppségek a jobbágyi bölcsődében. A korszerű, jól felszerelt létesítményt nem régen adta át a textilipari vállalat a községnek. A napfényes ter­mekben alváshoz készülődnek a gyerekek ' A Szövetkezetek Nógrád megyei Szövetsége választ­mányi ülését április 25-én Salgótarjánban, a Karancs Szálló mozaiktermében tart­ja. Első napirendi pontként Pilinyi László, a MÉSZÖV elnöke értékeli a megye szö­vetkezeti szerveinek 1968. évi munkáját és megjelöli az 1969. évi feladatokat. A to­vábbiakban Várhelyi József ismerteti a MÉSZÖV 1968. évi költségvetési gazdálkodását és az 1969- évi terveket. Vé­gül Koltányi Tibor olvassa fej jelentését a MÉSZÖV fel­ügyelő bizottságának 1968. évi munkáiéról. A tanácskozás befejező részében bejelenté­sek, interpellációk hangzanak el. Hol a választék? Sokat beszélünk mostaná­ban a kereskedelmi kultu­ráltságáról. a választék bő­vítéséről. Valószinüleg az a baj, hogy csak beszélünk róla és kevesebbet teszünk azért, hogy valósággá vál­jék. Itt van például az évek óta vajúdó üdítő ital gond­ja. Állandóan hangoztat­juk, milyen egészséges a fo­gyasztása, plakátok, hirde­tések biztatnak, hogy igyunk minél több gyü­mölcslevet. & mi a hely­zet a valóságban? Egyál­talán nincs választék. Ha valaki Narancs­italt, Málnagyöngyót, vagy Jaífát keres, kár a fárad­ságért. Az eladók legfeljebb udvariasan, felvilágosítják: sajnos elfogyott. Még ért­hetetlenebb, hogy a Málna­gyöngyéből, amely a me­gyében késéül, miért nem lehet kapni? Pedig az egyik legkellemesebb üdítő ital. A kérdés most már csak any- nyi: miért nincs megfelelő választék? Miért válnak hiánycikké a gyümölcsle­vek? Ki a hibás? Az üzlet, mert nem rendel elegendő mennyiséget? A kereskede­lem, mert nem szállít? Vagy az ipar, mert nem gyártja? A kérdésekre egyetlen válasznak örül­nénk: ha az üzletekben minden további nélkül vá­logathatnánk azokból az üdító italokból, amelyeket szeretünk. — os — DE] Kikaptam Ruth kezéből az újságot és olvasni kezd­tem: „Egy merénylet felháborító és gyalázatos tervéről tájékoztatta ma délelőtt a sajtó képviselőit Mr. Csánkó, aki a Német Szövetségi Közitársaságból néhány nappal ezelőtt érkezett az Egyesült Államokba. Mr. Csánkónak a régi 'magyar hadseregben vezérezredesi rendfokozata volt. 1944-ben az akkori Magyarország képviselőivel együtt a magyar felszabadító mozgalom élére állt­Csánkó András vezérezredes, aki az általa alapított Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöki po­zícióját tölti be és osztatlan megbecsülésnek örvend a szabad Nyugaton élő magyarok körében, s akit egyéb­ként az antikommunista emigráció fejének tekintenek, egyik hűséges és feltétlenül megbízható emberének ér­tesülései alapján bejelentette, hogy a budapesti kormány parancsot adott a meggyilkolására. A gyilkosságot egy különlegesen kiképzett ügynöknek kell végrehajtania, akit már egy esztendővel ezelőtt sikerült becsempészni az Egyesült Államokba. Ez az egyén mindeddig elkerülte a leleplezést. A megmásíthatatlan budanesti parancs sjrpttnt a gyilkosságnak szombaton délután, a Rithmus Hallban megtartandó baráti találkozón kell bekövetkez­nie Ezt a találkozót, amelyre nemcsak New Yorkból gyűlnek össze a magvarok, hanem más városokból is. Csánkó András veeérezredes amerikai látogatásának tiszteleté-e rendezik meg Csánkó vezérezredes elmondotta, hogy a gyilkosság! te—v ellenére megjelenik az összejövetelen, sőt. eredeti szándékától eltérően beszédet is mond. Vázolni fogia azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket a vezetése — 13 — alatt álló Nemzetmentők Bajtársi Köre az emigrációba szőrűit magyarság összekovácsolásában elért. Az anti­kommunista Magyarország első kormányának tekinten­dő vezérelnökség nevében pedig vázolni fogja azokat a feladatokat, amelyeket Mr. Csánkónak és munkatársai­nak hazatérésük után meg kell oldaniuk. Újságírók kérdésére Csánkó kijelentette, hogy az FBI-t, az Egyesült Államok titkosrendőrségét, a rendel­kezésére álló, egyelőre bizalmasan kezelendő adatokkal együtt, tájékoztatták a készüló merényletről. Az FBI megfelelő apparátust mozgósított, hogy a merényletet megakadályozza, de Csánkó hűséges emberei is készen­létben állnak, hogy a világszerte nagy tekintélynek ör­vendő vezetőjüket megvédelmezzék. Megható jelenete volt a sajtóértekezletnek egy idős, magát megnevezni nem akaró katona keresetlen szavak­kal elmondott beszéde, amelyben a Magvarországról el­menekültek nevében hűségéről biztosította a vezérelnök urat Az idős katona könnveket csalt á jelenlevők szemé­be, amikor arról beszélt, hogy inkább feláldozza az éle­tét, de nem engedi, hogy az elnyomott magvar milliók egyetlen reménységének és támaszának. Csánkó vezérez­redesnek a legkisebb baia is essék. Az idős katona kije­lentette. hogy a két világháborúban a halállal ezerszer szembenézett haitársaival együtt a testével védi meg vezérelnökviket.” Némán adtam vissza az űiságot Ruthnak. — M>t szólsz hozzá, szívem9 — két-Heztem. — Szép stílusa van az újságírónak — válaszoltam. — Azt hiszem, igazad van, inkább veled teázom szombat délután. Ruth a cikk közepén díszelgő fénvkénre mutatott Ott állt a vezérezredes, igaz. civil, de kifogástalan öltö­zékben­— Ti. maevarok. mind ilyen szép emberek lesztek ha meo-ö-offeétek? F-ddig nem szenteltem különösebb figyelmet a fénv- 1-énoek De most n»m mulasztottam el megmondani Putt-nk. hogv Csáokőt én is szén emhe-nek tarlóm Csak kis«é oroznék Mág retusálva is van. vagv hetven­éves. Aztán felhívtam a figyelmét a fénykép hátterében álldogáló fé—fink közöl Nánássvra. — Az ki? — kérdezte Ruth. — Fgv ezredes. —. jfo honnan isrrpeneít* — Egy bukméker irodából. — 14 — Színházi esték Szenteltvíz én kokain Francia komédia a „Petőfid színjátszók előadásában Gazdag és változatos volt a színháztenni program az el­múlt héten Salgótarjánban. A szolnoki Szigligeti Színház mai magyar vígjátéka és a Postás Szimfonikus Zenekar klasszikus oratóriuma után szombat este a Petőfi Szín­játszó Együttes francia ko­médiát vitt színre a Kohász Művelődési Központ színpa­dán. A megye legjobb szín­játszói a sikeres irodalmi színpadi produkciók, pódium­műsorok után talán önmaguk pihentetésére és szórakozta­tására is hagyományos, tnhb- felv«násos darabot mutattak be: Louis Vette „Szenteltvíz és kokain” című művét. A furcsa -című színdarab a francra k’sooigárság és klé­rus maró szatíráin. Vette a kegvszefárus Tem—V-í csalá­dot ..nárreti tükö-t'e” a • kissé meírte—kelt bon ved-1 mák so­rán. Artat'an történészhall­gatónak álrázva ..becsem­pész” körökbe egv írót. aki­nek az lenne a föladata, hoav +n paszta! n+ai+ közreadva ió pénzt hattann a VladA konv- Vátárn A.Z értelmesebb csa- téritngpk nznnhan T———'c-zimn- tnliák a látpgotés géllát és félrevezető sztorit játszanak el az álruhába öltözött író előtt: kábítószerrel üzletelő banda tagjainak tettetik ma­gukat. A beugratás sikerül, a darab vége „happy and”: a családfő a busás tiszteletdíj reményében azt sem bánja, ha megjelenik róluk a terve­zett regénv. hiszen a leleple­zett író ekkor már vójelölt. A nehezen bontakozó ko­média nem tartozik a harsá­nyan nevettető színpadi mű­vek közé, a szereplők és a nézők egyaránt a harmadik és főként a negyedik felvo­násban oldódnak csak fel isa zán. de az ábráméit miliő mindvégig idegen számukra Leginkább Csákvári László érezte meg az író szándékai! és kitűnő öniróniával jelení­tette meg Lu-ien nagybácsit a meg nem értett zsenit. Jó! nidetta meg feladatát a esa- ] árt iá ért és s vadaiméért egva ránt 3<z<zódó N’eolette szere­pében M-rJe Judif és az egy­házközség ..tisztes* káplánja­ként Lévai Ámád. C®ies Gvörev. mint rendező kitűnően Irematefttotia szín­padi gyakorlatát és unván ­csak dí-sérendő n-noae1 Ti­bor találó színpadképe. Cs. B Autót vásárolt a család. Sok évi szorgos spórolás, zsíros ke­nyér és pirítás vacsorák ered­ményeképpen végre összejött a pénz. Féltó szeretettel hazahoz­ták az OTP-böl, megszámlál­ták kétszer is, aztán beleke­rült a família legelegánsabb aktatáskájába. Rövid., de an­nál hevesebb vita után eldön­tötték, hogy a papa utazik fel Budapestre, a féltett kin­cset hazahozandó. Felöltötte ünneplőjét, fehér inget húzott és felült a vonat­ra. A felesége és a lánya nem resteilte a fáradságot, fel­kelt hajnalban és kikísérte a családfőt az állomásra. Ott még egyszer a lelkére kötöt­ték: a kocsi színe kizárólag pi­ros lehet, mert az olyan jó feltűnő szín, azonnal meglátják az ismerősök, fis itt követke­zett a dráma. Mindenféle szí­nű autó volt ugyanis, csak piros nem. A papa — mit te­hetett egyebet — kiválasztott egy kéket Otthon alig mert bemenni az ajtón a kék szer­zemény birtokában. Topogott egy kicsit a lépcsőházban lel- kierőgyüjtés végett, aztán mégis elszánta magát és be­csöngetett. Az öröm és üdvrivalgás úgti abbamaradt az első három mondat után, mintha Ottóval kettévágták volna. A mama volt az, aki elsőként levegőt tudott venni és rákezdte a sí­rást. Visszavonult a konyhá­ba, hogy zavartalanul zokog­hasson a nagy csapáson, ami a családot érte. Ügy éjfél tá­jon elfáradt és bement lefe­küdni. Amint kinyitotta az aj­tót felébredt a lánya és azon­nal átvette a stafétabotot. Hulltak a könnyei, mint a zá­poreső, így április táján, ab­ba se hagyta hajnalig. Reg­gelre kelve aztán, mit ad is­ten, elröppent a búbánatuk és olyan büszkén ültek a kék au­tóba, hogy a szomszédasz- szonyt kis híján szétvetette a sárga irigység. <=» ese — Mit keres egy ezredes egy bukméker irodában? — Pénzt. Ruth nein értette a dolgot. Meg kellett neki magya­ráznom, hogy mostanság kétféle magyar ezredes létezik. I Az egyiknek van e-zrede, de nem tartja magát úrnak. A másik úrnak tartja magát, de nem minden tekintetben megalapozott hitén kívül vajmi kevés dologgal rendelke­zik. Legkevésbé ezreddel. — Hogyan lehet valaki ezredes, ezred nélkül? — csodálkozott Ruth, aki — érthetően — alig foglalkozott még a közelmúlt magyar történetével. Mi több: tudása rendkívül felületes volt! Az egy hónap alatt azonban, amelyet együtt töltöttünk, sikerült elérnem, hogy nem­csak rólam, hanem odahagyott hazámról is valami fogal­mat alkosson. Az ezred nélküli ezredes azonban még így is felülmúlta fantáziáját. — Hát lehet, hogy elvesztette az ezredét, vagy az ezrede őt. Ruth nehezen fogta fel a dolgot, de láthatólag le­hűlt Csánkó iránti rajongása, amikor elmagyaráztam ne­ki. hogy ezek a vezérezredesek és ezredesek miként fu­tottak a háborúban .1 néha — mint ez az eset is mutatja — egészen Amerikáig. Ez a beszélgetés valahogy kiverte a fejemből, hogy eredetileg más terveim voltak Rut.h-tal. s eszembe sem volt hogy a legúinHKkori maevar történelem néhánv kellemetlen epizódjával traktállnm Es a lánv kők szemé­ben is kialudt lassan az érdeklődés Neki ennvi bősége­sen elég. Végtére is ő pincé-líuy nem történész. Alig­hanem el sem olvassa a Csánkóékról szóló tudósítást, ha történetesen nem effv magva— al hozza össze a sors. Az egész iigvben őt csak az érdekelte nehogy nekem va­lami baiojp essen Fzéct aztán még vagv bá —rnscor mecígértette velem hogy szokat délután varietébe me­gyünk. s nem a Rlttmns Hattha. Csánkóékkni teázni. Készséggé1! bele is e»vez.t»n) b'szen bármennyine szom­jas vott-am is a' magyar szóra, fegwerszóra igazán nem vá gvtaim. F-ok Után nem volt más hát?-a* Ismét emlékeztettem f fró tv* fa Of? TŐ ri/krn fa^fTV fo-rró vmr^vyi —teóm ismét magnvugtatott és nem kételkedtem szán­(5ótfcq CtC'r’ Ki f ocArYÓHvtwfl.--- A ÉM-rtna fnc*? — faoiWVW CTfVnViiTafl ne-rfdTtoÓI íHri oToVolc —■ TT? m-'r 07t s c-rp.Vmát. vá­lasztották. inkább azt a merénylőt hajszolnék.. . (Folytatjuk) — 15 — Milyen is leaven?

Next

/
Oldalképek
Tartalom