Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-11 / 81. szám

Küldötteink az országos tanácskozáson Kettőn áll a vásár Szolnoki József, az Öblös- üveggyár finomcsiszolója, bri­gádvezető. Éppen tíz esztende­je vesz részt a szocialista bri­gádmozgalomban. Az arany­jelvényt két éve kapta meg. Ezúttal kormánykitüntetést kapott. — Évekig hatodmagammal versenyeztünk, most huszon­három tagú a brigád. Műhe­lyünk is a szocialista címért verseng. Megszaporodott a munkám, megnőtt a felelőssé­gem. Hosszú évek után be­teljesült az üvegcsiszolók al­ma is: korszerű műhelyben dolgozhatunk. A korszerűség azonban problémákat is okoz. Bevezették a szalagrendszerű gyártást, és új a bérrendszer is. Mind a kettő sokáig szo­katlan volt. A nehézségek ellenére — Tapasztalt ellenállást a brigádban? — Egy szocialista brigádtól természetesen el lehet, sőt el kell várni, hogy támogassa az újat. Dehát mi is emberek va­gyunk, különböző tulaj donsá- gokkal rendelkezünk. Idegen­kedtünk a mozgó szalagtól, amely kezdetben elég sok tö­rést is okozott, de főleg azért, mert a saját gépéhez kötött brigádvezető most nehezebben tekinti át a munka menetét, annak eredményét. Ellenőriz­ni is nehezebb hat embert, mint huszonhármat, hát még segíteni, nevelni. Bennünk ter­mészetesen megvan a jó szán­dék, idővel megszoktuk az új technológiát. Az új bérezési rendszer azonban sokáig súr­lódásokat okozott. Azt meg­értjük, kezdettől értettük, hogy a gyár csak azért az áruért fi­zethet nekünk bért, amit ér­tékesíthet — alapjában véve ez az új bérrendszer lényege. De a szalagon és főleg a sza­lag végén egyszerűen képtele­nek voltunk ellenőrizni, hogy az elindított árumennyiség­ből a megmunkálási műveletek befejeztével mennyi jutott a raktárba, valójában mennyi törött el, s mennyi tűnt el az üveggyárban sokat emlegetett útvesztőkben. Azt, hogy a cso­magolás részben itt bent a mi műhelyünkben zajlott, hogy egy-két hete befejezett termé­kek is hányódtak, mi csaknem minden értekezleten kifogásol­tuk. Most végre megoldódik ez a probléma, a csomagolót más, az üzemtől teljesen elkü­lönített helyre telepítjük. Így a készáru nyilvántartása, át­adása, átvétele, elszámolása vi­lágos lesz. Amiből az a ta­nulság, hogy nem elegendő megkövetelni a szocialista bri­gádtól az új támogatását, fel­karolását — ahhoz a gyár, az üzem vezetőinek is idejében meg kell teramteniök minden feltételt. Kmlemívivezni Kronovetter István, a Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat vízvezeték-szerelő brigádvezetője — társaival — idén másodszor nyerte el a szocialista címet. Nevét az Klonkáné beszél nak rá, most sem adják alább a tavalyi esztendőnél. Amikor a szocialista brigá­dok országos tanácskozása ke­rül szóba, Kionka Ferencné I azt mondja: í — Sok mindenről beszélhei- I ne az ember, ha ott volna I Hogy mégis mit tennék szó- I vá? Azt. hogy bennünk asz- I seonyokban hiába van meg a I iószándék, az igyekezet, ha a I vezetőség nem gondoskodik I rólunk... I Az asszonyok biztatják, be- I szeljen csak. Ő meg mondja. I kicsit pirosán, kicsit zavartan. I mintha valóban sok száz I szempár függene rajta. — így volt nálunk is az ele- I íén! Keveset törődtek. velünk, hát nem is haladtunk úgy. ahogy szerettük volna... Most már egészen másképpen for­dultak a dolgok. Ilyenkor ta­vasszal megkötjük a szerző­dést, a versenvblzottsiág érté­keli. m;t tettünk s ha megér­demeljük, a jutalmunk sem | marad el. •. Kocsi érkezik az épület ele. hogy elvigye a Ládákba rakott. : fürészporba ágyazott oltvá- ; nyokat. Kionka Ferencné, meg a többiek is dolgukra indulnak. Sok van még hátra a napból. Sok-sok ládát kell még megrakniok a milliókra érő oltványokkal. Kionka Ferencne, a szőlő- oltványt Készítő népes asz- szonysereggel dolgozik. Ki­egyenesedik a vakolatlan tég­laépület falánál és belehunyo- rog az áprilisi napba. — Nálunk a szövetkezetben most a szőlő az első. Sok van belőle. A csapatunk is vállal­ta, hogy legalább 15 napot a szőlővel dolgozik. Kényes por­téka nagyon, nem -szeretnénk, ha kár érné a gazdasagot-.. Mondják, az asszony neve úgy összeforrott a szocialista brigádmozgalommal, amint itt a jól sikerült oltás után összekapasizkódnak az alanv- és a nemesvesszők. Kionka Ferencné alakította az első szocialista címért küzdő mun­kacsapatot a pásztói Béke Termelőszövetkezetben, nyolc évvel ezelőtt. S lám, a kis hajtás, milyen szép fává tere­bélyesedett. Szocialista mun­kacsapatok versenyeznek a növénytermesztésben, az ál­la ttenyésztösiben. a kertészet­ben. a szőlőben, a traktoro­soknál. — Ípv aztán- oda az elsőség. — Nehogy azt eondol.ia. — nevetve rázza fejét. — Már második éve a mi csapatunk nveri a versenvt a szövetke­zetben. A jutalomból fél ’•etet­nünk ezer forintot. K’nandiPni meíon'ink. majd ha jobb lesz az idő-.. Ae asszonyok mindent elvé­Gyémánttal csiszolnak eiőtt 32 forint volt az egy ton­na előállításához szükséges szerszámköltség, tavaly 24 fo­rintra szorították le. A másik a húzókövek minőségének ja­vítása. A fémes, sima felületű huzalt csak jó szerszámmal le­het előállítani. Ebben is lé­nyeges javulást értek el. A huzalmü termelése az den tagja még nagyobb figye­lemmel, fegyelemmel, odaadás­sal fog dolgozni. Bíztunk ben­ne, hogy kezdeményezésünket támogatni fogják a rokonszak­mák, s ez a mi munkánkat fogja segíteni. Hogy a kezde­ményezéshez csatlakozott a vízvezeték-szerelvényeket gyártó vállalat is, annak dön­tő jelentősége van. Hogy állunk az első ténye­zővel? Már bizonyítható, hogy míg korábban egy hónap alatt átlag százhúsz órát fordítot­tunk hibajavításra, ez je­lenleg mintegy harminc órára csökkent, és az egyes csapsze­relvények javítására korlátozó­dik. Ez már mindenképpen haszon — ha a brigád, bérben kifejezve, ezt nem is érzi. Megelégedésünkre szolgál, hogy több rokonszakma kép­viselői, mint például a vil­lanyszerelők, csatlakoztak a minőséglánchoz. Bízom abban, hogy az év folyamán a válla­lat minden szakmájánál! kép­viseletében valamennyi szocia­lista brigád követni fog ben­nünket. Ami a MOFÉM csap­telepeit illeti, az ismert sal­gótarjáni tapasztalatcsere óta érezhető a változás, a javulás, s ezt, ha viszonozzuk a mo­Az éremnek azonban két oldala van. Az is szükséges, hogy olyanok kerüljenek hoz­zánk, akik ezt igénylik is. So­ha^ nem sajnálja az ember az időt attól, akinél látja az aka­ratot, igyekezetei. Van arra is példánk, hogy faluról bekerült fiatal nemcsak szakmunkás lett, hanem elvégezte a tech­nikumot is, utána vezető be­osztásba került. Egyébként brigádunk 26 tagú, de már vagy 40 embert átadtunk más területekre az elmúlt évek­ben. — Egy másik dolog, amit sokszor hangoztatok az utób­bi időben: Van nálunk elég sok fiatal mérnök, technikus. Mákalicza József szocialista brigádjának neve van nem­csak a nagybátonyi gépüzem­nél, hanem az egész nógrádi szénmedencében. Nemcsak a gépek javítása, hanem új be­rendezések, vasszerkezetek gyártása, nagyobb beruházási munkák fűződnek nevükhöz. Az elmúlt évtizedben sok. nagy feladatot oldottak meg határidő előtt, nem egyszer rohammunkával. Ahogy a tervrajz előírja számukra, úgy készül a munka, csak az időt rövidítik általában. Ez az egyik dolog, ami fémjelzi a Makaücza-brigád nevét. Van más is. Az elmúlt évtizedben nyolc technikus, több művezető és brigádvezető került más, na­gyobb, felelősségteljesebb be­osztásba ebből a brigádból. A 49 éves Makalicza József ma­radt, csak ősz hajszálai sza­porodtak meg azóta. — Sokszor kell új emberek­kel dolgozni, betanítani, ne­velni őket, aztán jön egy át­szervezés, átadni törzsgárdá­nak máshová — mondja, de nem panaszként, aztán így folytatja: — A fejlődés, a mi üze­münkre háruló egyre nagyobb feladatok és a széntermelés visszafejlesztése is azt követe­li, hogy gyorsítsuk az embe­rek átképzését. Ez azt is je­lenti, hogy az ilyen irányú feladataink még jó ideig nem csökkennek. Én, és mondha­tom a többiek is a brigádban, egy-egy órát szívesen foglal­koznánk mások betanításával. Ha ők is egy-egy órát vállal­nának, közös összefogással, na­gyobb ütemben haladhatnánk előre. Talán sikerül is megva­lósítanunk. — Az emberek politikai ne­velése jelenti véleményem szerint az alapot. Ez befolyá­solja a munkához és tanulás­hoz való viszonyt is. A politi­kai és szakmai nevelést ezért nem szabad és nem is lehet különválasztani- Ez egyéni érdek, brigád és üzemi érdek, de népgazdasági érdek is. Nem mindegy, hogy milyen légkörben folyik a Snunka. Ahol nem az egymásra várás van, hanem a segíteni akarás jellemző, ott még a műszak sem olyan fárasztó. — A gond, a többlet, amit a betanítás jelent, úgy érzem, gyümölcsözik. Jó érzés, ami­kor a tőlünk elkerült brigád­tagok helytállásáról értesü­lünk. Ha szót kapok az orszá­gos értekezleten, ezekről a dolgokról beszélek — mondja a brigádvezető, majd így fe­jezi be: — Sokszor elgondolkodtam, meddig kell még új emberek­kel foglalkozni? Végül mindig oda lyukadok ki. hogy ez a feladatunk és talán ez az a plusz, amit a napi munka közben és azon túl elvégzőnk és addig tésszük, ameddig dol­gozni tudunk. B. 3. utóbbi években jelentősen növekedett, de a hú'zóköfo- gyasztás maradt. A vékony húzókövet csak tört vidiából állítják elő. A tavalyi három­ezer darabbal szemben az idén négyezer elkészítése a cél. — A termeléssel általában nincs problémánk. A hármas jelszóból az együttélés, tanu­lás már több gondot okoz. Ná­lunk olyanok is vannak, akik csökkentett munkaképességű­ek, máshol nehezebb fizikai munkát esetleg nem tudnának elvégezni, de itt teljes értékű emberek. Az általános iskolai végzettség megvan, de a fel­sőbb oktatás már túl nagy megterhelés lénne számukra. Van elképzelésünk. A szakmai oktatásra műszakiakat kérünk fel és lehetőleg a csiszolással kapcsolatos szakmai kérdé­sekről, új módszerekről, eljá­rásokról várunk előadásokat, amit konzultáció követne — mondja Bálint Sándor, majd így folytatja: — Kultúrközpontunkon ke­resztül szeretnénk valamiféle elméletcsiszoló foglalkozás-so­rozatot szervezni. Még ponto­san nem fogalmaztuk meg mi­lyen lenne ez, de gondolom, az irodalom, a művészet vagy ép­pen a matematika tárgyköré­ből is lehetne a vizsga igénye nélkül szervezni előadássoro­zatot. Kernelem, az országos tanácskozáson megerősítik majd ezt az elképzelésünket. — A másik dolog, hogy a brigádtagokat egyre jobban éidekli munkájuk eredménye. Gyorsabban kellene értékelni. hogy mi is tudjuk, hol szorít a cipő. Az elmúlt negyedév­ben a műhelynél 60 ezer fo­rint megtakarítás mutatkozott és ennek kétharmada a mi brigádunké. Éppen arra va­gyunk igényesek, hogy ne le­gyen miattunk sem elmaradás, sem költségtúllépés. A mi üzemünknél különösen fontos a fajlagos költségek csökken­tése — mondta a brigádveze­tő. Bodó János NÓGRÁD — 1969. április 11., péntek gteztek, amit magukra vállal­taik. Időben kapáltak, dolgoz­tak a szőlőben, s elvégezték a háromszáz órás szakmai tan­folyamot is. A csapatnak egyetlen olyan tagja sincs, aki ne dolgozta volna le a 160. tízórás munkanapot. Pe­dig közülük nem egy régen átlépte az ötven esztendőt, s a hatvan felé ballag. Most készülnek megkötni az idei szerződést a szövetkezet ve­zetőségével. Azt mondta Klonkáné. s a körülötte álló asszonyok helyeslőén bóLinta­utóbbi hónapokban mégjob- ban megismerték: az ifjúsági brigád garancia-vállalásával új mozgalom, a minöséglánc el­indítója lett. Szavaiból kitű­nik, nem véletlenül. sonmagyaróváriak látogatását, örömmel fogom elújságolni az ottani munkásoknak. Sok múlik — Amióta részt veszek a mozgalomban, kétféle fel­ajánlást ismerek. Vannak for­mális vállalások. Olyan határ­idők megtartására tesznek pél­dául felajánlást, amelyeket minden vállalás nélkül is kö­telesség megtartani, lehetetlen megsérteni, mert felborul a ki­vitelezés egész technológiai sorrendje. Nem tagadom, ré­gebben én is tettem ilyen vállalásokat, de rájöttem, en­nek semmi értelme. A szocialista brigádnak en­nél többet kell nyújtania. Kezdeményezni kell. Persze.., a mi brigádunk, amikor sze­mélyes garanciát vállalt a víz­vezeték szereléséért, tisztában volt azzal, hogy az súlyos koc­kázattal jár. A vállalat számá­ra a kezdeményezés természe­tesen hasznos, hiszen olyan költ­ségektől szabadítja meg, ame­lyek korábban a garanciális építésvezetőséget, később az illetékes kivitelező építésveze­tőséget, végső fokon az egész vállalat gazdálkodását terhel­ték. Hasznos a lakók számára is, hiszen elkerülik azokat a kellemetlenségeket, amelyeket az intézményes garanciális ja­vítások körülményessége okoz. A brigád, azonban — s ezt a kezdeményezés előtt szigorúan mérlegre tettük — veszíthet is. De a kockázat ellenére be­levágtunk. Több tényezőt vizs­gáltunk meg: arra számítot­tunk. hoav a garanciavaila­a vezetőségen — Az imént célzott árrat hogy a brigád veszíthet... — Beszéljünk nyíltan. Azt mindenki elismeri, hogy a kez­deményezés hasznos. Követésé­re számos, jól hangzó agitá- ciós érvet is hallani. Hiányoz­nak azonban a gazdasági szá­mításokból következő .,agitá- ciós érvek.” Sok az oka en­nek. Mivel a bérezési rend­szer alapja még mindig a ter­melési terv százalékban kife­jezett teljesítése, vagy túltel­jesítése, nehéz nálunk megin­dokolni még azt is: az esz­meieken kívül mi ösztönzi a brigádot arra, hogy csatlakoz­zék a szocialista brigádmozga­lomhoz. A jobbik esetben ha­vonta többet keres, de ha plusz-kötelezettségeket vál­lal — például kezdeménye­zést — esetleg fordítva is tör­ténhet: a munkabrigád kerus többet. Ráadásul a mi brigá­dunk tagjai rendszeresen ké­pezik magukat, tanfolyamokon veszünk részt, társadalmi mun­kát is vállalunk. Tehát az úgy­nevezett szabad időnk is ke­vesebb. .. De a szocialista bri­gádok eredményeinek jelen­legi értékelési rendszere ab­ba sem enged betekintést, hogy az egyik brigád miért érde­melte ki a szocialista címet, a másik miért nem, egyáltalán, mi az, ami a szocialista bri­gádot szociaüstává tette, vagy teszi... Ezért, vagy legalábbis részben ezért nem érzi a szo­cialista brigádok egy része — akár tetszik, akár nem — az erkölcsi és anyagi érdekeltsé­get abban a többletben, ami­ről úgy véü, mégis nyújtani kell, ha a mozgalmat komo­lyan veszi. Ennek a problémá­nak a megoldása, úgy érzem, még előttünk áll. Nagyon so­kat tehetnek érte a vállalat vezetői. Mert állítom, munka­társaim közül sokan gondol­kodnak, s akarnak úgy, mint a mi brigádunk tagjai — de kettőn áll a vásár... Csizmadia Géza Két éve elnyerték már az aranyplakettet a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a hú­zókőgyártok. A Gagarin ne­vét viselő szocialista brigád vezetője, Bálint Sándor, az országos értekezlet küldötte. Elindulása előtt beszélgettünk eredményeikről, gondjaikról. Feladatuk az egész huzal­mű számára a húzókövek elő­állítása 13 század milliméte­restől 13 milliméter átmérőjű­ig'. Nem nehéz munka, de vég­telen türelem, óvatosság kell hozzá és pontosság. Ez az al­katrész a húzógépek szíve — ahogy mondják. A gyorshúzá- sú gépeken gyémánt húzógyű­rűt alkalmaznak, amit csak püderfinomságú gyémántpor­ral tudnak csiszolni. De nem­csak a gyémánt csiszolódik náluk, hanem az emberek is. Az elmúlt 10 év alatt töb­ben nyugdíjba kerültek kö­zülük, mások az iskola elvég­zése után más beosztást kap­tak. Van aki azóta pedagógus lett, olyan is aki a szerkesz­tésen dolgozik, de olyan is akad, aki a technikum elvég­zése után az egyetemre ke­rült. Helyükre újak jöttek. Most is hat fiatal, hatórás mű­szakban dolgozó lány tanulja a szakmát. A céljuk — ami az üzemé­vel azonos —, a fajlagos szer­számköltség csökkentése. Ez­IJ j embereket nevelünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom