Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-10 / 80. szám
Jő is, rossz is a verseny Á Romhány és Vidéke körzeti Fmsz „zárszámadása” Lássuk, mi hozta a legtöbbet a „konyhára” a romhanyi szövetkezetnél? Az igyekezet, a szorgalom a tervezettnél sokkal jobb eredményt hozott Nyereségük megközelíti a 800 ezer . forintot, de a nagy összeg, a 800 ezer forint mögött sok a gond és a probléma, örvendetes jelenség: Rom - hányban is tovább nőtt a tartós fogyasztási és vegyes iparcikkek forgalma, s a tervezetthez viszonyítva 12 százalékos, egyébként 30 százalékos felfutást mutat. Jól jövedelmezett az ipari tevékenység is. Milyen gondok, problémák foglalkoztatták a múlt évben a szövetkezet vezetőit? Lehet, hogy első hallásra különösen hangzik: ami jó egy község lakóinak, nem mindig előnyös a szövetkezetnek. Romhányban a sütőipar szaküzletet, a csemői termelőszövetkezet borkóstolót nyitott. Míg korábban a szövetkezet uralta a piacot, most már rivali zálni kényszerül. Ez jól szolgálja a vásárlók érdekeit, a gazdaságirányítás új rendszerének friss levegőjét hozta magával, hiszen konkur- rencia nélkül a verseny elképzelhetetlen, márpedig a verseny olyan a kereskedelemben, mint a friss levegő. A versengés első mene tében azonban a szövetkezet maradt alul: a sütőipar egymillió, a csemőiek mintegy félmillió forintot vettek ki a zsebükből. Üdvös dolog volt viszont a cukrászda bővítése. Azóta a forgalom növekedett, így minden esély adva van ahhoz, hogy a ráfordítás visszatérüljön. Ez jól mutatja az utat, amelyen a szövetkezetnek anyagi lehetőségeihez mérten haladnia kell: jól felszerelt, korszerű üzlethálózat, igényes vendéglátás, ipari tevékenység, mindezekhez az új lehetőségek felkutatása, kiaknázása szükséges, és sok ügyes kereskedő. Szép lány, vőlegény nélkül József elnök, Horváth István főkönyvelő es dr. Lévay Zoltán, a szövetkezet jogtanácsosa. Szinte mindenki talált valami kifogásolni valót Az SZMT küldötte a szociális ellátatlanságot, tette szóvá. A Vízügyi Igazgatóság képviselője többek között olyan tervdokumentáció ösz- bzeállitásáf javasolta, amely eleget tesz a vízügyi törvénynek. Megtették észrevételüket az ÉMÁSZ, a tűzrendészet. az építési hatóság és a közegészségügyi felügyelet- jelenlevő képviselői is. A látogatás eredménye az lett, hogy a részvevők megállapodtak: a szövetkezet vezetői megszerzik a szükséges engedélyeket^ elkészítik a megfelelő technikai és műszaki leírásokat. Ha mindez együtt van, annak rendje- módja szerint benyújtják a járási tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályához. A végrehajtó bizottság pedig ennek birtokában dönt. hogy mikor kezdhet az üzem. Február derekán a járási közegészségügyi felügyelő újabb helyszíni ellenőrzést tartott. Megállapította: a termelőszövetkezet nem biztosította az üzem zavartalan működéséhez szükséges feltételeket, ezért a kiadott engedélyt visszavonták. Nem hagy ták annyiban ezt az intézkedést a termelő- szövetkezet vezetői. Tiltakoztak a járási tanácsnál, a közegészségügyi felügyelőnél, a megyei szerveknél. Nyomós érvek késztették őket arra, hogy a határozat ellen fellebbezzenek, Matuszka József, a szövetkezet elnöke arra hivatkozott: az épület rendbehozására, a különböző gépekre, a szükséges berendezésekre több mint félmillió forintot költöttek. A bevételtől meg egyre-másra elesnek a tilalom miatt. Kilenc gyár jelentkezett már eddig megrendelőként, a szövetkezet azonban tehetetlen. Mivel az üzem nem működik, legalább 200 ezer forint csúszott ki markukból. Azt mondják Varsányban, úgy vannak ezzel, mint a falubeli legények a szép lánnyal. Nézegetik. Varsány ott- települt a járási székhely szomszédságában. Földjei jók. annak idején öt úri lakot is építettek ide. Most jó ideje már. hogy a termelőszövetkezet birtokolja határát. Néhány esztendeje döntöttek úgy a rimóciak, a nógrádsipekiek, a varsányiak, hogy szövetségre lépnek. Az vezérelte valamennyit, talán könnyebben boldogulnak ily módon A haladással lényegesen elégedettek. Hanem az egyesülés meghozta a maga gondját is. Nagyobb a terület, több a tag. Az volna jó. ha rendszeres munkát, tisztességes jövedelmet tudnának adni valamennyinek. S 'ez az, ami nem megy könnyen. A mezőgazdasági termelés korszerűsítése mellett kisegítő üzem — galvanizáló — létesítésével próbálkoznak. Sajnos a kirobbanó siker mindmáig késik. A galvanizáló üzem ügyében még tavaly, valamikor augusztus elején ült össze a szövetkezet vezetősége. A fővárosban jártak, ott tanulták meg az üzem működésének titkát. Meggyőződtek arról is, ha szakszerűen, jól csinálják, biztos pénzt, jó jövedelmet hoz a szövetkezetnek is. Mindjárt megállapodást kötöttek szakemberekkel, akik megtervezték a falu határában, Darázsdó pusztán létesítendő üzemet, a veszélytelen. zavartalan működéshez szükséges technológiát. A galvanizálásnál ciánnal, az emberi szervezetre rendkívül veszedelmes méreggel dolgoznak. Ezért dr. Garamvölgyi Dezső, a járási közegészségügyi felügyelő a helyszínen vizsgálta meg az üzemet. December közepén megadta a hozzájárulást is, hogy a szövetkezetiek megkaphassák az induláshoz szükséges működési engedélyt. \‘ A varsányiak azonban mégsem jutottak tovább a próbaüzemelésnél. Az idén, január 21-én az SZMT, a Vízügyi Igazgatóság, a megyei és a járási építési, egészségügyi hatóság képviselőit kalauzolták az üzemben a szövetkezet vezetői, Matuszka Csesztve ügyeimet érdemel tőjükkel hetenkent megbeszélje a szükséges tennivalókat. — Igen, ez többletmunkát jelent a számomra, de szívesen végzem — mondja az elnök. A múzeum és környéke gondozott. Példásan rendbetartott őspark veszi körül. Az épületben ragyog a tisztaság. Méltó Madách emlékéhez. Tóth Lajos, a vb-titkár mondta el, hogy a múzeum rend- bentartása számukra a kisebb gond, hiszen a balassagyarmati Palóc Múzeum minden támogatást megad munkájukhoz. Az elnök megerősíti: — így igaz. Az ellátás megszervezése volt a nagyobb feladat. Az idegenek szeretnek itt megpihenni, elmélkedni, ehhez meg kelleit teremtenünk a feltételeket. Űj megálló A végrehajtó bizottság elnöke ezzel kapcsolatban Valent Pállal, az fmsz ügyintézőjével egyezett meg. Reggeltől késő délutánig nyitva tartják az üzletet. Gondoskodnak arról, hogy megfelelő választék álljon a vásárlók rendelkezésére. De sajnos ezt csak az üzletben biztosíthatják, mert az italbolt szűk. elhanyagolt, ide már idegeneket nem vihetnek. Sokat fáradoznak azért, hogy az fmsz építsen Csesztvén egy reprezentatív vendégfogadót. Árusítson emléktárgyakat. Sajnos erre kevés remény van, pedig megyei érdek volna. A községet — számítva az idegenforgalomra —, korszerűsítették. A múzeumig járdán közlekedhetnek a látogatók. Az autóbusz-megállót is szépen kiképezték. , Az idén félmillió forint költséggel megépítik az új hidat, ugyanis a jelenlegi fából van, nem illik bele a korszerűen kiépített környezetbe. Csesztvén minden tavasz- szal tisztasági mozgalom indul. Az idén tanácsülésen határozták el, milyen feladatokat kell megoldani a község szépítése érdekében. Császár Mihály tanácstagot bízták meg a munka irányításával. 0 mondta: — A csesztveiek tudják a kötelességüket. Valóban így van. Festik a házakat, takarítják az udvarokat, tetszetősek a kerítések. Olyan a község, akár a múzeum. Több udvarba benéztünk. Hordják a tél folyamán összegyűlt trágyát. A tanácson pedig készítik az okleveleket, melyeket azoknak adnak. akik. a legkülönbül rendbe teszik a portájukat. Császár Mihály mondta: — Az okleveleket ünnepélyesen, tanácsülésen adjuk át... Természetesen más is foglalkoztatja a csesztveieket. Most építik az új orvosi rendelőt. Költségvetésük községfejlesztésre fordítható részét erre költik. Szép, modern orvosi rendelőt akarnak. Kétszázezer forintot költenek rá. Az idén elkészül. De van egy másik nagy gondjuk, amin saját erejükből nem tudnak segíteni. — Pedig ha Csesztve történelmi hely, akkor ezt meg kell oldani — fakadt ki a tanácselnök. A szépséghiba Hogy miről van szó? Arról a 3—4 kilométeres útszakaszról, amely Csesztvét összeköti a főközlekedési útvonallal. Valóban, járhatatlan. A centenárium évében a közúti igazgatóság valamennyire rendbehozta, portalanította. A portalanítást a következő években kétszer megismételték, azóta nem javították. A nagy forgalom miatt nagyon elromlott. Mély kátyúk tarkítják, vízben áll. A buszokkal, autókkal érkező vendégek panaszkodnak miatta. Már előfordult, hogy az élelmiszert szállító autók visz- szafordultak, a helybeli tsz járművei pedig teljesen tönkremennek rajta. Most a csesztveiek azzal az igénnyel léptek fel az autóközlekedési vállalatnál,'hogy indítson autóbusz- járatot vasárnap reggel Cseszt- véről Balassagyarmatra és este vissza. De ilyen útviszonyok mellett kétséges, hogy megvalósul-e kívánságuk. Csesztvére nagyobb figyelmet kell fordítani! Bobál Gyula túlságosan is sokan nézegetik, . s a lány mégsem tud ággának vőlegényt szerezni... Am dr Krajcsovics Pál, a KÖJÁL igazgatója, Szécsény- ben a járási tanácson Nagy István vb-titkár egyaránt azt bizonyította: a szövetkezet idézte elő ezt az állapotot. Nem voltak elég Körültekintők, amikor hozzáláttak a segédüzem létesítéséhez. Csak később jutott tudomásukra, hogy a galvanizáló a veszélyes üzemek kategóriájába tartozik. Ezért törvényes rendelkezések írják elő, milyen intézkedéseket szükséges tenni, hogy a munka az ember egészségére ártalmatlan legyen. A szövetkezetben pedig ilyen tekintetben nincs minden rendben. Március közepén — a fellebbezés nyomán — a megyei közegészségügyi állomás felügyelője újra kint járt Varsányban. Megint csak indokoltnak tartotta az üzem lezárását. Még mindig nem találta rendben a műszaki és technológiai előírást, a veszélyes méreg tárolását, kezelését, a szennyvíz semlegesítését, hogy csak néhányat említsünk a hosszú sorból. De felajánlotta a támogatást. Amennyiben a termelőszövetkezet vezetősége igényli, szívesen segítséget nyújtanak a helyes, a működéshez szükséges megoldás kialakításához. Nem zárkózik el ettől a megoldástól a Vízügyi Igazgatóság. a megyei és járási szakigazgatási szerv képviselője sem. Hiszen nem az a céljuk, hogy intézkedéseikkel gáncsot vessenek a közös gazdaság életre való törekvéseinek. Az ilyen esetekben azonban a szigorú rendszabályokra az emberek, a termelőszövetkezet érdekében van szükség. Abban is megegyezik a vélemény, ha a szövetkezet vezetői az indulásnál hibát követtek el. most helyrehozhatják. Mégpedig oly módon, hogy megteszik a szükséges intézkedéseket, a galvanizáló üzem zavartalan működéséhez. Mindenképpen dicsérendő az a buzgalom, ahogyan az elnök, a tsz vezetői védik- vigyázzák a közösség érdekeit. Hadakoznak, nem engedik elveszni azt a pénzt sem, amit eddig a galvanizáló üzemre költöttek. Am a tengeri kígyóként tekeredő heves viták, mérges szózuhata- gok semmiképpen sem vezetnek célhoz. Le kell ülni s nyugodtan, higgadtan fontolóra venni a tennivalókat, aztán megvalósítani őket. Csat ilyen körülmények között valósíthatják meg egyébként helyes céljukat. Csak így járul hozzá az új segédüzem a termelőszövetkezet és a tagok jövedelmének növeléséhez. Vimeze Istvánné Méhészek és nyúlt enyészt ők A kormány legújabb ren delkezése értelmében szabá lyozzák az egyszerűbb szövetkezetek és társulások ügyrendjét. A salgótarjáni járás ban — ahol 16 kisállattenyész- tö társulás működik — megkezdődött az előkészítő munka. A járási tanács meze gazdasági és élelmezésügy osztálya — mint szakfelügy. leti hatóság — jogszabálymagyarázó előadást rendezett . társulások vezetői részére. A: ÁFÉSZ-ek (Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet' és hat nyúltenyésztő társulás keretében működő 10 méhész- és hat nyúltenyésztő társulá- új működési szabályzatot készít ezekben a napokban. Az április 30-ig elkészített szabályzatokat felülvizsgálják majd közgyűlési elfogadása után e szerint folytatják a további munkákat. NÓGRAD — 1969. április 10., csütörtök i Á vevő nem áldozat... Mikor jó: ha szidják, vagy dicsérik a minőségi ellenőröket — kérdezem több asz- szonytól a Budapesti Finom- kőtöttáru-gyár oaiassagy ahnati loieponek MEO-resziegeDen. — Sem az egyik, sem a másik — válaszolják, majd hozzáfűzik: — Legjobb, ha megértik az embert, még jobb, na a meóst csak elvétve látják az üzemben, amint kézben tartja a „bűnjelet”, az elrontott munkadarabot. Csernyik Istvánne így kezdi: — Szülés után kerültem jelenlegi beosztásomba. Pe- ehemre az első hibás munkadarabot komasszonyómnak kellett visszaadni. így szóltam hozzá: — ne haragudj, de itt követted el a hibát. — Add ide, kijavítom — válaszolta. — Nem haragudott meg. Nagy kő esett le a szívemről. A Szandai és a Stiffer blokk dolgozói önként vállalkoznak a mások által elrontott munkadarabok kijavítására. Nem így a Bracskó-szalag tagjai. Ők mindig méltatlankodnak. Eddig velük volt a legtöbb baj, legalábbis nekem. Ők gyártják a legtöbb osztályos árut. Kötegszámra adtam vissza javításra, legtöbbjét le is minősítettem. Igaz, sok új dolgozó van a szalagban. Éppen ezért furcsálljuk, hogy segítő észrevételeinket így fogadják: — Nem a mienk, biztos ösz- szecserélték a papírt, normában másnak nem javítunk. Én pedig ilyenkor odatolom eléjük saját lapjukat. Nagy nehezen belenyugszanak az igazságba, aztán kijavítják. — öt évig dolgoztam gépen. Előfordult, hogy én is hibáztam, nekem is visszaadták, szívesen kijavítottam. Sajnos egyik-másik kollégánk neheztel, mert visszaadjuk a rosszul elkészített pulóvert, fürdőnadrágot, vagy más holmit — folytatta kissé kesernyés hangon Gábor Béláné. — Nem mindegy, hogy mit es hogyan mond az ember, amikor visszaadja — szól közbe Veres Istvánná. — Ha csak annyit közlök vele: nesze, csináld meg biztos rossz néven .feszi. Másképpen i-eagál, ha így szólok hozzá: — Nézd, itt hibáztál, légy szíves csináld meg rendesen... — Mikor dolgozik jól a meós, amikor elengedi a kis hibát, vagy semmit sem néz el? — kérdem. — Rossz áruval néni lehet piacot szerezni — így Csíkány József né. — Ha nyereségei akarunk, csak kifogástalan terméket szabad gyártani — erősíti az előbb elmondottakat Veres Istvánná. — Én sem veszem meg az üzletben, amit gyengének vagy hibásnak tartok. A pénzért jó árut kell adni. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha munkájára figyel az ember. A kapkodás csak ront a helyzeten — veszi vissza a szót Csíkányné. — Mielőtt idekerültem, én is gépen dolgoztam, tudom, mit lehet és mit nem. Elmúlt az az idő, amikor azt mondtuk: elengedjük, hátha ezzel a kis hibával elmegy — vélekedik Veresné. — A mi munkánkat is ellenőrzik. Szerintem nincs kis hiba és nagy hiba, csak hiba — mondja Csernyikné. Később arról folyik a diskurzus, hogy a fiatalok vagy az idősebbek követnek-e el több hibát. Gábor Béláné szerint a fiatalok, főleg a betanított munkások. Csíkányné viszont határozottan állítja: a hármas blokkon dolgozó, nemrég felszabadult fiatal szakmunkások exportra is termelhetnének. Egy dologban azonban mindannyian megegyeznek. A betanított munkások többsége nem képes a bonyolultabb feladatok elvégzésére. Mióta a MEO-szervezetet megerősítették, azóta valamelyest javult a helyzet, csökkent az osztályos áruk száma. Ma már 100 darab közül több mint 93 első osztályú. Virtyá Gyuláné, a MEO-csoport vezetője ezzel kapcsolatban a következőket mondja: — Ha több nyereséget akarunk, akkor jobb minőséget leéli adni. Másképpen nem tudunk megélni az új mechartlz- musban. Jómagam, az igényes vevőket szeretem, nincs szívem a rosszra azt mondani, hogy jó. Szerintem a vevő nem áldozat. Előfordul, hogy egyikmásik meós kollégám meglágyul, elnéz olyan hibát, amelyet én vagy a MEFO helybeli képviselője észreveszünk. Szerintem a jó meós nem hagyja magát befolyásolni, még tőlem sem. Ha valamire azt mondja, hogy jó, vagy rossz, akkor az úgyis legyen. — Melyek a gyakori hibák? — Az anyaghibán kívül visz- szaadjuk az inget vagy más holmit a varrás pontatlansága miatt. Előfordul, hogy a zsebeknél elfeledkeznek a zippzársarkok varrásáról. Az ingeknél, a hónalj alatt, a karbevarrásnál egy-egy részre már nem jut cérna. Máskor meg rövidebb vagy hosz- szabb az ing eleje. Kótéshibá- ból és szennyeződésből is leértékeljük az árut — mondja Veres Istvánná. — Ha rossz az alapanyag, mert ilyesmi is előfordul, akkor tehetetlenek vagyunk — folytatja a MEO vezetője. Nincs irigylésre méltó dolguk a meósoknak. Folyamatos termelés esetén naponta és személyenként 400—500 ban- lon-inget, fürdőruhát. női nadrágot vagy gyermek pulóvert kell átnézmiök, miközben egy pillanatra sem szabad el- feledkezniök arról, hogy ítéleteikkel, véleményeikkel, 720 dolgozó érdekét képviselik, védik a vállalat jövőjét, alapozzák, öregbítik hírnevét Venesz Károly Csesztve megyénk legkisebb községe, távol a főközlekedési útvonalaktól. Mégis országosan ismert falu. Ebben a községben fordul meg a legtöbb külföldi. Tóth Lajos, a községi tanács vb-titkára adatokkal is szolgái erre vonatkozólag. — A nyári hónapokban kéthetenként 7—8 zsúfolásig megtöltött autóbusz érkezik Csesztvére. Naponta 4—5 külföldi gépkocsi. Turisták, tudósok, irodalomtörténészek egymást követik a Madách Múzeumban ... Madách fai úja Ezt az eldugott kis palóc községet Madách Imre tette hírnevessé. Az ember tragédiájának szerije itt keresett magának csendes megnyugvást, és alkotta meg világhírűvé vált művét. A felszabadulás előtt az uralkodó osztálynak nem volt érdeke feleleveníteni Madách emlékét. Csesztve is élte a maga csendes életét. A centenárium évében a Madách-kúríát felújították, múzeummá rendezték be, azóta megváltozott a csesztveiek élete is. Prazsák Mihály, a községi tanács vb elnöke mondta: — Az idegenforgalom a tanács számára új feladatokat jelentett... Nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a múzeum és környéke méltó legyen Madách emlékéhez. Guth Sándort kinevezték múzeum-őrnek. A nyári hónapokban, amikor megnövekszik az idegenforgalom, Grosmith Károlyné, Madách egyik leszármazottja is Csesztvén tartózkodik. Személyesen kalauzolja a múzeum I látogatóit. A községi tanácselnök feladata, hogy mindkét