Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
"V Borons Elemér Párbeszéd a vízben S zaunúzik a szél is. Végigfut a Balaton hűs bullái nain, aztán elszágulcl ide, .megniájrtffliik az istenáldotta fiürrásiofe hévizében, így ingázik töbjbször is- térül, fbrdul. Vnajd fújtatva, de fáradhatatlanul ksprbe-körbe jár ja a meksgtorkai tavat. Mint ez - a nem i& nagyon «•ősj, sßK iK&áííjí» sovány, aszténiás»,, nem öreg, de nem is fiatat téiifi- aki mintha le akarná labrözni a faleveleket. kEiisjtydi forgószelet — $urjav járja hol egyenletes, ftol feigyí-visiiló tempóban, tasélas karív vei tolva szétma- gt aäJätft a s.surok. színű vizet, megszámlálhutatian köreit. A lépcsőn .kuporogva, előlit óvatosan* csak; szívszélig húz>- m nsagamra ’a forró víz takaróját!, «dakjfcütok a vakmerő rekordernek: — Nem. lesz! kicsit sók. bátyám ? Felépi fordítja fejét. Meg- hökkenek. Az 1 arc ellentmond a fratemizálá megszólításaik. Jóval fiatalabbnak látóik mint én. .De úgy látszik, aem sértődött meg. Visszakiált: — Még egst Mir. Nézni is rossa, de ő leússza *zt a kört is. Aztán pár méterre a lejárati lépcsőtől lefékez, úgy szuszog, mint egy lerobbant motor. Főtt rák az arca. Nyújni akarok a kezéért, rámszók — Kösz. Nem kell. Csak egyedül. Kikapja a korlatot, előbb odahúzza, majd feltornázza, magát naallém a lépcsőié. Hátrányul. most látom, a partszélre tett két mankó az övé. És most látom, ahogy a sűrű víz megemeli, az egyik lába térd alatt csonkolt Tekintete elkapja részvét-pillantásomat; — Jó vágású gyerek vagyok, igazi Zavartan elhajtom magam alől a vizet És ezt a témát is: — Ismerjük egymást? — Én tudom, hogy maga kicsoda. No- semmi rejtély. Tegnap, amikor a kabi- nosnő bekiáltott magáért, megnéztem magamnak. — Nocsak. És kereste a eopíot, a gitárt a hátamon? — Nem hiszem, hogy az én korosztályomat is csak ezek a leventék... De tudja mit. Bér minket is ezek a leventék oktattak volna. Ha meg nem sértem, valami iskolát azért én Is jartam. És a nagybetűket is ismerem. Tehát újságot is olvasok. — Melyiket? Értetlenül néz rám. Mintha azt kérdeztem volna, határon vagy lóvasuton jött ide a fürdőhelyre. — Többet is- ha nem haragszik. A Népszabadságot ide is utánam küldik. Már készültem valami engesztelő magyarázatra, de pillanatnyi feszült szünet után, megszólalt. És a hangját mélyről hozta fel, mint a mellre szívott dohányfüstöt: — Mondja kérem. Maga vigye kommunista? Ránéztem. Mit akarhat ez az ember? A legegyszerűbb, ha megkérdem: — Ha az vagyok... akkor mi van? — Akkor elmondok magának egy történetet Ha akarja. megírja, ha akarja nem. De mindenesetre tanulhat belőle. A téma az utcán hever, tudjuk. Csak le kell hajolni érte, sőt, ahogy Heltai mondta még a vészkorszakban: csak le kéll ülni érte. De nem szeretjük, ha a témát az utcáról behozza, felkínálja valaki. Pontosabban, én nem szeretem. De most, a puha testű tóban ázva, a bár- anny kezű szél simogatásától jókedvre hangolva, felcsigázott a magabiztos mondat: „Mindenesetre tanulhat belőle.” De hogy ne tartson sokáig a. párbaj, elovagást alkalmaztam: u — És mit tanulhatok belőle? — Hát azt... hogy a kommunistákat szereti az isten. Kikerekedett szemmel bámu'tam rá: — Most néz maga, igaz? Ne meséljem? — Sőt. Nagyon érdekel. = csonka lábát simogatva kezdte: — Ügy mondom sorban, ahogy maguk szokták írni. 1944 novemberében, a nap talán nem is fontos, vagy dehogyisnem, nagyonis fontos, november tizenhetedikén, este nyolc óra felé megzörgette valaki Kovács asztalosmester ablakát. Ne cifrázzuk, mondjuk ki mindjárt, az a valaki egy bujkáló kommunista volt. Persze, maga most azt kérdezi, hogy hívták ezt a fickót. Ha azt mondom magának, Kőrös Antal, mond ez magának valamit,? Semmit. Nem volt ő nagy szám. No. menjünk tovább. M egvonaglott az arca, lábához kapott. Nem tudóin, az emlék vagy a reuma nyilallott-e bele. — Tudja maga mi az egy bujkáló kommunista? Hát persze, maga ne tudná. De így... ahogy ez történt.. Ez az ember, ez a Kőrös Antal, úgyszólván hason csúszott el a földszintes házig, amelyben Kovács asztalos műhelye, lakása volt. Az ő háza. Régi kis családi ház a Ferencvárosban. Kőrös egy büntető- századtól szökött meg és ott bújt, közel az asztalosmester házához, egy szenespincében. De akkpr este rátörtek erre a házra a nyilasok- Kőrös Antal kimászott az ablakon, a nyilasok a zajra odalőttek egy sorozatot és a lábát eltalálták. De a házban zsidókat is kerestek, Kőrössel már nem törődtek, benyomultak az udvarra. Kőrös ezalatt eger- utat nyert... elfutott a sötétben. Futott? Vánszorgott. Érti? Úgyszólván hason csúszva vánszorgott. Észrevétlenül nézem a víz alatt libegő lábcsonkot, kezdem összefogni a fonalat. — Várjunk, várjunk. Kőrös Antal és Kovács még segédkorukban sokáig laktak közös kvártélyban. Aztán egyik ment erre, a másik arra. Egyiknek Így sikerült, a másiknak úgy. Kőrös is megnősült, Kovács is... Kőrös gyárba, került, a mozgalomba __ Kovács egy francstadti jó lrrusnő műhelybe. családi házba. A többit már sejtheti. Szétvitte a két barátot a szél. Meg a másfajta igyekezet. Néha évekig alig látták egymást. Tudja, hogy van az. A nagyvárosban két kerület is messze van egymástól, hát még így... Kőrös, az újpesti komcsi... meg Kovács, a fancstadti asztalos... Negyvennégy októberében ezen a környéken grasszált a legtöbb zöldinges... hiszen tudja... — Amikor Kőrög megszökött, a századától, még semmi baja nem volt a lábának... sőt... ő volt a futár a csoportjában. .. hanem aztán bekergették az elhagyott szenespincébe. .. aztán mikor kimerészkedett. .. meglátta régi barátja, Kovács asztalos cégtábláját. .. Elfulladt a hangja: — Tudja, nem könnyű erre emlékezni. Sokáig tipródott Kőrös, hogy bekéredzkedik a barátjához. De nem. Még akkor se akart, amikor már az utolsó kenyérhéjat is elrágta. Hanem aztán... amikor kifüstölték a pincéből... amikor meglőtték a lábát.. nem tehetett mást.. odakúszott a régi barát házához... felnyúlt. .. és megzörgette az ablakot A türelmetlen zörgetésre Kovács kinyitotta az ablakot.. és nem nyitott ajtót. Nem Hasztalan rimánkodott Kőrös, a régi barátságra emlékeztetve. .. vérző lábára hivatkozva, .. sőt.. épp a vérző lába miatt mondott nemet... Még ő könyörgött a barátjának, menjen tovább, keressen egy kötözőhelyet, mert a vémyomok elvezetik a házhoz a nyilasokat és akkor.. neki beteg felesége van.... a gyerekei nyugalma... Szóval hitvány volt, gyáva. — Egy szomszéd akadt rá Kőrösre, hajnalban. Bevitte magához, orvost is kerített, de ekkor már üszkösödtek a sebek. segíteni nem lehetett, csak amputálással. Még így is nagy szó, hogy megmaradt az élete. Most már érti? Dehogyis érti. Egészen másképp van. Kovács azt hitte. Kőrös most majd benyújtja a számlát a csúfságért, amit vele tett ez a Kovács. A csonka lábáért. Fölnevetett. Furcsa, különös zengése volt ennek a nevetésnek: — Ugyan kérem. Kőrös örült, hogy megtalálta a családját, az embereit. De Kovács nem így. Nem így. Kovács félt a számlától, menekült, felkapott egy vonatra, azaz csak kapott volna, ha meg nem csúszik. A vonat kereke leszelte a lábát. Felágaskodott. Féllábon egyensúlyozva, amely 6zinte táncmozdulatnak hatott, folytatta: — És tudja melyiket? A jobb lábát. Véletlenül épp a jobb lábát. És véletlenül pont ugyanazon a helyen... Mankóját felemelte mint egy zászlórudat: — Maga hisz a véletlenben? Én nem. De hát akkor mi ez? Én most újra mondom magának, amiért maga engem ki fog nevetni. Tudja mi ez? Ez az, hogy a kommunistákat szereti az isten. És ha mégis leírja ezt a témát, ne röstell- je, írhatja nagy I-vel is az istent. De nézd csak, már egy órája beszélgetünk és én még be se mutatkoztam... Kovács vagyok. lilánkéit beigazítva, fel* 1 himbálta magát a lépcsőn, majd megkönnyebbülten búcsút intve, eltávozott. Felnéztem az égre. Ahogy szokták mondani. Isten látja lelkemet, nem is mosolyogtam azon. amit Kovács, az asztalos mondott. Lakos György PÄJSZI KRUMPLIT SUT Azon a délelőttön, 1Ü45. április 4-én váratlanul megjelent körletünkben Kárpáthy Zoltán barátunk, a színész, aki munkaszolgálatos különítményünknél a tolmács feladatát látta el. Jelenléte mégis meglepetést okozott, hiszen valamennyien tudtuk, hogy az utóbbi hetekben fekete listára került, és a németek engedélye és kísérete nélkül nem táKonem Antal 14 felhők fülé Azért mert úgy látod, hogy felhős or ég, még süt o Napi- csak te jársz szürke felhők alatti Ötszáz, ezer, vagy háromezer méter, és ragyogó tiszte éter tündököl fejed fölött! Szivem I Ne légy földhöz kötött, botló, botorkáló gyönge legény. Repülni kell! Géped: a remény lent a sárban mórt vesztegeli Nem elég rajongó álmokat szőni I A képzelet — ha nem szelídíti meg a tett, - gyilkos jószág. Pokolba visz, ha elragad, de Édent teremti ho vezérli öt a jelent alakitó akarat! Azért mert úgy látod, hogy felhós az ég, még süt a Napi- csak te jársz szürke felhők alatt! Ötszáz, ezer, vagy háromezer méter, és ragyogó, tiszta éter tündököl fejed fölött. Szívom I Ne légy földhöz kötött, botló, botorkáló gyönge legény. Repülni keRI Géped; a remény lent a sárban mért vesztegeli Nem elég rajongó álmokat szőni! Egy fejjel legalább mindig a felhők fölé kell nőni! vozhat el idegen körletbe. Gyermeteg, lányos arca, amelyen egy redő sem sötétlett, ezúttal némi riadtságot sugárzott. — Nagy baj van? — kérdeztem. — Jó hír — Mondta ő. —De én nagyon szomorú lettem. Most már egész csoport kö- rülállta. Az ágyról lemásztak a távolabbink is, sőt még Paj- szi is tett néhány lépést Kárpáthy felé. Pajszi nem szerette a színészt, pedig elvileg tökéletesen egyetértettek, és mindkettő kommunistának vallotta magát Ügy gondolom ebben a nézeteltérésben Pajszi előítélete volt a hibás. — Járjon már a szád! — sürgette ingerülten Pajszi. — Magyarországon már egy harcoló német sincs. Kiverték a szovjet csapatok őket. A felszabadulás örömébe ürömként vegyült önmagunk sajnálata. Arról hoztak hírt, ami leghőbb vágyunk volt, mégis szomorúsággal vegyes érzelmek közt vettük tudomásul, hogy mi meg itt élünk Breslauban, a német- megszállás alatt sínylődő lengyel városban. — És még? — kérdezte jellegzetes orrhangján Pajszi. — Itt se tarthat már sokáig — állapítottam meg, ami egyáltalán nem különösen érett diplomáciai képességekről, sokkal inkább a kézzelfogható tények felismeréséről tanúskodott. — Ezeket ti nem ismeritek! — mondta némi tudálékossággal Pajszi, és most már egészen közel jött a csoporthoz, ahol néma faarccal állottak a többiek. Akkor fedeztem fel, hogy milyen kis ember is Pajszi. Ügy nézett fel Kárpáthyra és rám, mint turista a Mont Blancra. Talán ezért is haragudott a tolmácsra, hiszen köztudomású, hogy a kisnövésü embereknek kisebbségi érzésük van a colosakkal szemben. Ámde Pajszi hónapokon át mégsem látszott kicsinek, mert a nagyszobában vezérszerepet töltött be, és értelmes, hangadó magatartása fölibe kerekedett fizikai törpeségének. Most azonban a vak is látta, hogy megjegyzése a színésznek szól, s ez a kicsinyes ellenszenv nem illett a percek nagyszerűségéhez. — Kt fcell tartani — mondta Dupla, szívélyes jó barátom. — Most már csak egy a fontos: maradjon mindenki életben! — Marhák! — mondta Pajszi, és otthagyott bennünket. Beült a pince cementpadlójára fektetett szalmazsák sarkára, amelyet mi ágynak neveztünk, és magábaroskadoa, üveges szemmel bámult maga elé. Zsuköv marsall óhajt velem beszélni. Nagyon bambán meredhettem magam elé, mert Béla újból megrázott. — Ébredj! — mondta. — Pajszi odafönt vár. — Mit akar? — kérdeztem méltatlankodva. Béla a fülemhez hajolt, úgy súgta. —> Krumplit sütött szalonná- val. Ne higgye senki, hogy ez a közlés azért hatott a szem zdció erejével, mert agyonnélkülöztük magunkat, és végre egy kis normális harapnivalóhoz jutottunk. Akkoriban mi az élelemnek a legkisebb szűkét sem láttuk. A fürdőszobák kádjaiban tetejezve mutogat• tűk magukat a friss sózott sonkák, a raktárban még vaj és méz is akadt, hiszen az ellátás német tiszthelyettes, ki civilben jámbor bécsi órás lehetett, mindent elkövetett jóindulatunk megnyeréséért, hogy cserében a háború végeztével mentsük át Budapestre. A szalonnás krumpli, tepsiben sütve, azonban otthoni hangulatot ébresztett, s szentül meg voltam győződve, hogy Pajszit is a honvágy vitte rá arra, hogy fellopakodjon a biztos pincéből a bombával fenyegetett konyhába, amelyet már hónapok óta senki sem• használt. ínycsiklandó illatok ütötték meg orromat. A tepsit népes csoport ülte körül és más evőeszköz híján bicskavégre szúrtuk a hazai ízű falatokat. — Áldom az eszedet — mondtam, és Pajszi felnyerített. Mindig ilyen lóhangon röhögött, ha vaskos tréfái hatást értek el. Kisvártatva megérkezett Kárpáthy is. Pajszi minden bizonnyal őt is meghívta. .,Mégis rendkívüli világnap a mai!” — gondoltam. — „Ha élve elszabadulunk a breslaui pokolból, az immár féléve körülzárt és ostromlott városból, ezt a csodát az unokáimnak is elmesélem.” Ettük a krumplit, nagyokat csámcsogtunk, és csettintget- tünk, amikor egyszeresek megszólalt Pajszi. Lassú, kimért volt a hangja, mint egy vezér- tábornoknak a sorsdöntő ütközet előtt. — Inkább a krumplit együk ne egymást! — Mi erre felkacagtunk, de ő csendreintő komolysággal folytatta. — Fegyvert kell szereznünk, és ki kell törnünk innen, mert ezek végső dühükben megsütnek minket nyárson! — Hogyan? — kérdezték többen is. Pajszit nem érte váratlanul. Kora délután azzal háborítot- — A színész meg a többi ta alvásomat Annus Béla, má- okos fej kidolgozza a tervei, sik meghitt barátom, hogy Én meg majd gondoskodom Pajszi hívat. Ügy hangzott az, arról, hogy végre legyen hajt- mintha azt mondta volna, hogy va... T NŐGRÁD - 1969. április 4., péntek 9 ÜNNEPI ASZTAL (Koppány György felvétele)
