Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

irtnow ÉVTIZED Zí mányi Elememét több mint három évtizedes (a- i ni tói munkássága után, nyugdíjba vonulása alkal­mából ünnepségen búcsúztatták a csecsei általá­nos iskola pedagógusai és diáksága- (újsághír). „Arra kéj- beszéljek az életerőről? Legyen. Esz- | t argómban végeztem ezerkilencszázharminchároiuban, Arra azonhan még reményem sem lehetett, hogy el* helv ezkedbe»em trt-uUiiíí valahol. Három évig feleste* ' gesnek tartottam pályázni. Egy ékszerész családhoz ke­rültem gyerekek mellé. Csak szegény édesanyámat saj­náltam, aki nem győzte hallgatni, hogy vajon minek tanultam, ha csak pesztra lett belőlem. Hiába lapoz­gattam a Néptanítók Lapját la. Fehér holló volt a ta­nító, álteshivctems. V ; n s-^renc^é1''oek köszönhet­tem, hogy egy év eltelte titán jobbra fordult a sor­som. Kozárdra kerültem helyettesíteni. De az ilyen ál­lás csak addig biztos, amíg vissza nem érkezik a gaz­dája. i Két évig taníthattam, Közben az egyik ©csegi há’ Ion megismerkedtem a tériemmel, Szerencsés ember gondoltam róla, mert állásban volt. Csüggedten szá molgattam, mikor kell elmennem Kozárdról, s akkor ; Csecsén nyugdíjazták az. egyik tanítót, Az állást meg­hirdették. Megdobbant a szívem, ami most már két- ; szeresen idehüzott, s én is pályáztam. A pályázatot a helybeli plébánosnak kellett benyújtani, aki továbbí­totta a püspökségre. A harminc jelentkező közül ta­lán a legcsekélyehb eséllyel indultam. Mindenki azt kérdezte, ki a Protektorom, hogy volt merszem ezt megtenni. Az egyik pedellus rokonom írt egy ajánló levelet érdekembe« valakinek a püspöki rezidencián. Viszont velem szemben olyan protektorok támogatták a jelölteket, mint a plébános, az esperes ég, a ma- lomtuiajdonos. Végül heten maradtunk a harmincból. Közülünk a helyi képviselőtestület választotta ki a leendő tanítót. Nagy izgalommal vártam a versengés végét. S egyszercsak szalad a férjem, hogy nyertem. Az eesegi jegyző gratulált, de addig annak sem hit­tem, amíg a hivatalos értesítést nem kaptam meg. Ki­nevezésem a mai napig rejtély előttem. Segédtanító lettem. A helybeli pap ugyan a halá­láig haragudott rám, neki más jelöltje volt, A pap meghalt, a falusiak viszont szeretetiikbe fogadtak, Kaptam egy apró szobát is. A? akkori testületben hár­man tanítottunk. A két férfi kollégát elvitte a hábo­rú. Minden rám hárult, Férjemmel csak negyvenegyben kerültünk össze, mert előhb meg kellett teremtenünk hozzá az anyagi lehetőségeket A következő évben leányom született, s férjemet elvitték katonának, A front közeledett, mi azonban maradtunk, Tanítottam, amíg lehetett Az ország még’ fel sem szabadult teljesen, amikor negyvenöt februárjában egy kollégával megkezdtük a tanítást A gyerekek hoztak magukkal széket vagy sámlit, s erre ültek az órák alatt. Az első hónapokba« nagy erőfeszítést okozott az oktatás, azonban későbh megérkeztek a falujárók. Az ő segítségükkel foglaltuk el « kastélyt, ahol most is tanulnak a gyerekek- Az egykori- Madách-feleség, Fráter Íróiké hajlékába be­költözött a fiatalság. A kastély körül a haborúbspj kia­dóit fenyőfákból készültek az első padok á termékbe, Milyen emlékezetes marad az ottani első óra! , A mai, gyerekek számára Hätte .elképzelhetetlen, hogy huszonöt évvel ezelőtt nem volt iskolatelevízió, d.e még rádió sem. Nekem a férjem készítette az első ■ íejhallgatós, kristályos rádiót. Akkoriban'« yándormo- zi is kivételes szórakozásnak számított. A- szemléltető , oktatás eszközeiről meg ne is beszéljek. Mennyire más az élet mqst, S én már nyugdíjas vagyok. Most már egyre többet idősödték föl bennem a múlt emlékei- . Napközben tanítás, este az MNDSZ-ben foglalkozás «3 asszonyokkal. Tanfolyam a Vöröske­resztben, előadások á natanáPs ban, De «gép volt! Ceo- ! dálatosi, mint az egész felszabadult élet! A felszabadulással gyerekünk is született, majd i újabb két kislánnyal szaporodott családunk, A közsé­gi gondok mellett mindig megvoltak az egyéni gon- - dók is. Azt kérdi megbecsültek-e? Kaptam néhányszor i jutalmat Egyszer nagy kitüntetésben részesültem, so­ron lay ül előléptettek. S elmondhatom, hogy az élet­ben legalább egyszer üdülhettem, Hajdúszoboszlón. J Türelmetlenül vártam már, hogy nyugdíjba men- - -jek, S pihenhessek, a családnak szentelhessem minden űrömet S amikor megtörtént, elfogott valami furcsa bánat Amikor a pasztái járási tanácsra összehívták a j nyugdíjasokat, ’kényelmetlenül éreztem magam ebben az új, idegen szerepben, Az iskolai évnyitóra meghív­tak, de nem mentein el, Otthon könnyeztem át. S ak- i kor közbejött valami, Hiány« volt a tantestület. Amí- ! kor megtudtam, hogy szükség van rám, s egy időre •j visszamehetek a gyerekek közé, örömömben ismét ki­hullottak a könnyeim. Milyen is az ember ! Örül, hogy | végre nem kell hajszolnia magát, de boldog, hogy visz- ! szahívják segíteni. Most itt vagyok a politechnikai műhelybe«. Háztartási gyakorlatokat oktatqk a gyere­keknek. Nem megerőltető, s nemrégen fejeztem be ebből a tantárgyból jelesen egy tanfolyamot. De ha nem kell is napodta rendszeresen bejárnom, én akkor is elmegyek a gyerekek közé. Hiába, nehéz elszakadni az isktüptfü! Tessék! Ennyi az en etetem. Nem eydakes, egysze- i rű, mindennapi csendes élet.“ Lejegyezte: Pádár András Kihavítik a pásztói gimnáziumot Pásztó«. ■ hamarosan meg- tanulók és az ott dolgozó pe- kezdődik a Madách Imre dagógusok munkáját. Gimnázium bővítése. A mos- ^ tani épület mellé egy új Aj építkezés hosszabb időt tömböt építenek. amelyben vesz igénybe, de a tervek uégv tanterem és a tavnftte- szerint, az lOT<h-?t-ea tané- rém kap helyet. Az VIi COM- vet már á kibővített iskola- tetet a régivel fedett folyosó ban kezdhetik a gimnázium köti össze- Ezzel megszűnik tanulói. A nagyarányú épít- a zsúfoltság, amely «agy kezesre mintegy négymillió mértékbe« megnehezítette a tonntet fordítanak. I \ munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei A folytatás bekövetkezett Kistiű a nagy asztalnál Költenek szazai sorakoznak a kis, kecskelábú asztalon a Pécskő Üzletház árkádja alatt. A járókelők, akik szüntelen fo­lyamatban áradnak fel s alá, egy pillanatra, — vagy némelyikük hosszabb időre —, mcpállnak böngészik a könyvoímekrt. :supa komoly felnőtt Házi-- í asszonyok, munkásak, híva- j tolnotok. Ki bevásárolni | megy. ki munkából hazafelé tart, $ közben néhány percre elitfőgnek a „szellem terített asztalánál”, amit az fmsz könyvterjesztője varázsolt elé-, jük- Van-e ennél szebb'? 4? olvasó és a könyv találkozá­sa. Néha ágy érzem, száz író- olvasó találkozó sem ér fel ezzel: belelapozni a friss, nyometaszagá kötetekbe, s megtalálni az utat áttételek nélkül, közvetlenül az alkotó ■mberhez, az íróhoz. Magam is megállók, óé mh előtt belemélyednék a köny­vekbe, arra figyelek föl, hagy egy fiúcska kiválik a járóke-- lők közül. Határozottan, min-- den tétovázás nélkül lép hoz­zánk, Kisfiú a nagy asztal­nál Fatariportex lencséjére méltó látvány, ifjú könyub«- rát a könyvek birodalmának kapujában, Hamarosan szóba elegyedtünk■ Szabó Zoliká­nak hívják, az általános iz- kóla első osztályos tanulója, nagyon szeret olvasni, § a Mo­só Maca mosodáját szeretné megvásárolni, de most nincs nála pénz, „csak tessék meg­mondani bocsi, mennyibe ke­rül", majd kér rá az apuká­tól. így állunk egymás mel­lett: gyermek és felnőtt, S nagyon jól megértjük egy­mást, piztos vagyak benne, hogy a könyvespolcok előtt még nagyon sokszor fagyuk találkozni,,. Bekötő üt u nwjorb» A hugyáte Magyar*=SáQV7 let Barátság Termelősaövet- ke|set jelentős összeget fer­dít,'áz ioen különhöző épít-. kezesekre. Űj bekötő illat kap többek lesett a burjasi ái­lattenyésztő-telep. Eddig a dolgosok' a gépek télen és a? őszi esők idején csak igen körülményesen tudták meg­közelíteni munkahelyüket Most, mintegy egymiliió- nyolcszázezer forintos beru­házással készül a? új, POf- telanített üt. A bekötő utat a tervek Szerint augusztusban adjak át rendeltetésének. Nagyon friss még az a kitüntetés, amelyiket ez az alacsony, ősz hajú, kissé görnyedt hátú idős ember, Hotten dános a pilinyi la­kásán elém tesz. Elénk pi­ros a doboz teteje, de meg­törd a dobozt , és a kitünte­tést egyaránt. Aztán olvas­sa; Tanácsköztársasági Em­lékérem, iüHte-lüö9. Azok­ra a boldog órákra is em­lékezik, — hiszen alig né­hány napja történt — ami­kor mellére tűzték a? - em­lékérmet. Az ünnepségen felidézték az ölven évvel ezelőtti eseményeket- Most is úgy beszél róla, mintha nem is fél évszázad telt volna már el,,. w— Tizennyolc éves vol­tam- Gazdasági cseléd, gróf Peacsevics Mikó Endre biv tokán- Pőstyén-nusztán dol­goztam. Arról már sokat, beszéltünk, hogy Budapes­ten kikiáltották a tanácsha­talmat, azt viszont nem na­gyon értettük, hogy a mun­kások meg a parasztok ke­rültek hatalomra. Napok, hetek teltek el, míg az agi­tátorok szavai után meg­tudtuk, hogy most már min­den hatalom a népé. Miénk, a gazdasági cselédeké lesz a földbirtok,,. Mire min­dent megértettünk, már szinte késő volt. Támadott a pseh intervenció.,. Pcjstyén-puszlának senki sem tulajdonított komolyabb jelentőséget 1819-ben. Ami­kor azonban megkezdődött a burzsoá támadás a fiatal Tanácsköztársaság ellen, az Ipolypn átívelő hídnak egy­re nagyobb jelentősége lett. A pusztán áthaladó. 3-es számú fáköz|eke<fési út Bu­dapestet kötötte össze az északkal- Tudták ezt az in­tervenciósok is. támadásuk egyik ; irányát , ezért bös­tyén-pusztá felé" kezdték él; — Már áprilist írtunk a naptárban, amikor dobszó hangzott a faluban, A Vö­rös Hadseregbe toboroztak katonákat- Be a Vörös Had­seregbe! —. Fogjon fegyvert tizennyolc évtői negyven­éves korig minden férfi — kiáltotta a doboló. En sem tétlenkedtem. Mentem, ön­ként a többiekkel, Szőesény- ben jelentkeztem, pv Kar­stes vizsgáit, a voit az or­vos, Alkalmasnak talált, Utena mar vissza sem men­tem a faluba. Rövid idő alatt megtanultuk kezelni a puskát: célozni, lőni, éjsza­ka már szolgálatban, őrség­ben is váltam- Volt két cseh fogoly, rájuk vigyáztam.,, Az első napokban alig voltak harmincán- A ma­roknyi kis csapat védte a hidat. Az intervenciósok tá­madást támadás után ve­zettek- A vörösök kis sere­ge állta a harcot, vissza­vert minden kísérletet. Ott küzdött közöttük az akkor még alig tizennyolc éves Hová» János, egykori gaz­dasági cseléd is­— Legnagyobb «arcunk egyik napon a hajnali órák­ban kezdődött, Váratlanul ért a támadás. A hidat pe­dig nem adjuk — mondtuk egymás között- A? interven­ciósok ágyúkkal, géppus­kákkal támadtak, nekünk pedig csak kézifegyverünk, puskánk volt. Öldöklő harc kezdődött. Sokan megsebe­sültek közülünk, Rrózman Jóska melle item esett el.,. Tartottuk magunkat. Az­tán megérkeztek a pestiek is, a felmentők, a segítők. a mi győzelmünkkel őrt. véget a harc, A maroknyi kis csapat századdá duzzadt. Ment Lo­soncig, aztán vissza. Szinte harmonikázott a vörösök serege. Mert a híd minden­nél fontosabb volt,,, — Május huszonegyedi­kén történt, tizenkilencben, Egy támadás során megkap­tam én is a gombócot, ta­lálat ért. Fogságba estem a azécsényi temetőnél. Az in­tervenciósok hevittek a ta­nácsházára. Gyűrűvel, bot­tal vertek bennünket, úgy vallattak, kínoztak. Az ér­dekelte a burzsoá tiszteket, hol, merre Valinak ' a 'Vörös Hadsereg állásai, mennyien vannak, készüinek-e táma­dásra. Nem vallottunk. Egy intervenciós katona tőrrel akart agyonszűrni, Úgy lát­szik, mé# szükségük lett. volna mm is, ezért óleíhen hagytak ... Később egy hu­szár meg egy gyalogos jött értünk, vittek a vasút felé, A gyalogos ránk lőtt- Pfb rovios Qyotey ott. is ma­radt, én elmenekültem. Ak­kor érkezett meg a csehek páncélvonata. Arról leng ráltak a katonák, s a vas úti töltés két oldalán, csa tárláncban haladtak fe­lém • • • Sebesüléstől és a ve- réstől halott fáradt vol tam--. De kúsztam, men tettem a? életem- Egy fűz fahokov nyújtott menődé két, ott lapultam sokáig. A- intervenciósak már Hermi nát lőtték a vonatról, ott is vörösök voltak • • - Én met csak kúsztam, kúsztam se besülten- egészen hazáig. Megmenekült, de nem let szerencséje. Az intervenció Sok tudtak róla. keresték kutatták mindenfelé. A se­besült férfit lakásán, be tegágyban lelték meg. Nen volt könyörület. Riráhsnt iák az ágyból, vitték ma sukkal. Á döntést is mer hozták: kötél általi hala' szabtak rá, — Gondoltam, másodszor már né111 úszom «lefí- A sze venose azonban mellém sze­gődött. Bevittek a Grosz- kastélyba, az volt beren­dezve kórháznak. Ott ápol tak, gyógyítottak, Taten ©•- volt 3 szerencsém- A sze­rencse mellett azonhan itt ért a baj is. A kórház ágyon hallottam, hogy elbu kott a Tanácsköztársaság. Hogy mi jutott számomra r gyógyulás után? Az. mini másoknak- A feswen ka pávai cseréltem fel, vissza mentem gazdasási cseléd­nek ■,, egészen a felszaba­dulásig. A folytatás azon ban bekövetkezett, ami-' 1819-ben még nem tudtam hogy mi lesz. Miénk, gaz­dasási cselédeké lett a föld ügy mint akkor, a tanács hatalom idején ... Még fegy kitüntetési tesz. éiém az asztalra: 1854. au-, gusztus 20-án kapta: Kivá­ló termelőszövetkezeti tag—- olvasom a fényes jelvényen Egymás mellé teszi a ket­tőt, A 19-eg emlékérmet ér a kiváló jelyépyt. A fél év- százados múlt emlékeit eié- venítt fel mind a kettő. A vörőskatonáét és a gazda sági cselédből tett, nagy szerű gazdáét. auinOfcyiAti L»szlo Nyugtalan álom Még nem tettek mosolyog­ni. Dalolni sena szokott. Haj» uniónként sötét kendőben, ko­mor arccal beállít az' istálló­ba, vess! a villát; friss almot vet az állatok alá, tetakavitjg őket, telerakja jászolukat. Ak­korra átmeiegszik áthűlt tes­te és leveti a kendőjét, lélek- melegitőjét is és végzi mun­káját. Körülötte emberek. Idősebbek már, nincs sok mondanivalójuk- Dolgoznak, ahogy az erejük megengedi, így telnek napjai- Most az év végi elszámoláskor elment a gyűlésre. Ott ült hátul, ken­dőjébe burkolva, fejét, fájó karját markoteszta. Az elnök hangját is mintha mely ve­remből hallotta volna. Nehe­zen bírta szemét nyitva tar­tani. Akkor riadt fel, amikor elnök az állatgondozókról be­szélt. Hallotta a nevét. Tes­téből elrepült a fáradtság- Melegség öntötte el arcát, és figyelt. — Legyen példa mindenki előtt Voroa Flóriánná, aki évek óta férfiakhoz méltó munkával dolgozik a közös gazdaságért, családjáért... Zavarában a pad ate szere­tett volna bújni. Fején ősz- szebb húzta a kendőt. Nein szokott a nyilvánossághoz., a pusztán, ahonnét elindult, nem szokás a dicséret, A lá­nyok miatt jött be a faluba, Ott is egy magányos, régi, törpe házban húzódtak meg. Szegények voltak, nem tellett többre- Az ember beteges, bal­ta csonkította a lábát. Nem bírja a terhet, A nehezebbik munka neki maradt. Mégis, amikor. Fylöp István, a ta­nácstitkár behívta őket, hogy akarna-e házhelyet, igent bó­lintott, Annyi* mondott az embernek: — Majd: leszünk valahogy, Növekednek a lányok, a ház pedig ránk szakad •,. ^avarában mindez eszébe jutott. Sokáig üres maradt a házhely, Amikor az etejen be­állt a közösbe és az ültette-* nyésztobe irányították, már nagyon ^kívánkoztak az üreg házboi. az ember elment kö­vet bányászni az alaphoz- A kő lassan gyűlt össze, de nem is kellett gyorsabban, mert a vályogtéglát maga verte ki, az istállói munka mellett, és épp ezért lassan szaporodott. Akkor nagyon lefogyott. Fel­épült az úi ház. a soron nem is az utolsó. Tágas benne a szoba, az előszoba és a kony­ha is. És közbe« férjhez ment a nagyobbik lány. Most már csak a kisebb van otthon. Megkönnyebbült, amikor fel­idézte a szőke lány piros ar­cát, Szólították, hqgy menjen a borítékért, izgalmát csak a kendője igazgatásával árulta el. Átvette a borítékot és el­indult hazafelé, Nem maradt, az ünnepségen- ilyenkor már nyugtalanok az állatok, vár­ják a gondozót, a lakásba te csak éppen átöttüzködni ug­rott he. A boríték ott kiivére­det! az asztalon, Belekttten­esiskodott. Számolta a SZ.áZH- sokat- Letette, lázas tekintet­tél messze a, puszta felé né­zett­— Ha § többihez teszem, már tízezer forint,., Egész héten szagatta karját a fájdalom. A gyűlésen is na­gyon fájt, most mintha elmúlt volna, Eltette a pénzt ég elin­dult a majorba- Szótlanul ke­zébe vette a villát és végezte munkáját. Kintről az istálló­ba szökött a napfény. Meg­állt, a villa nyelére 'támasz­kodott és csendesen, talán maga sem hallotta, egy dalt dúdolt. A többiek megálltak és nézték. Arcát megvilágí­totta a fény, kendője vállára csúszott, szeme fényi ott. A7 egyik munkatársa halkan megkérdezte: *r Anna te datetes ■ ? iavartan nézett tá> nem vá­laszúit. Folytatta a munkál Daloltam? ífgy látszik, ha megkérdezlek- Bedig akkor sem daloltam, amikor fel­épült a ház, mert nagyon fá­radt voltam. A nagyobb lány esküvőjén sem volt erre idő Most pedig dúdoltam Sze­retett volna hangosan felne­vetni, a kőpadlón csengetni a villával, hangosan kiáltani ..then, dalolt,am, mért boldog vagyok., Este amikor hazament az ember várta.' Számolgattak. A bútor egy része már megvan a kisebbnek is, Emellett a megtakarított Pénz, Piroska is dolgozik. Érettségizett köny­velő a tsz-központban- Most már tegye- ahogy jobbnak látja. A férje olvasott a gon­dolatából. — En örülnék, ha a kisláltt tovább tanulna. A férjére nézex, Szivét meg­dobogtatta az. aggódás. Vívó­dott Önmagában. Szeretné ha tanulna, dé azt is, ha mellet te maradna. — Nem tudom, hogy volna jobb... — mondta. Este, amikor elcsendesedett a ház, csak nagysokára aludl. el. Felkelt es megnézte a lányt- Egyenletesen lélegzett Megigazította rajta a takarót és maga is pihenni tért. Nyug talanul aludt, .. Bubái Gyula NÖGRÁD — 1969. április 4., péntefe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom