Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
Tizenhárom lakás Gömbicz Sándor ács brigádiá tizenhárom tagú. Ebből kilencen tizennyolc—húsz eve dolgoznak a vállalatnál. Bár most ahányan vannak, szinte annyi fele laknak — Mátra- szollős, Kisterenye, Matrave- rebély, Pásztó, Tar, Gyöngyöspata — jórészt még sffty- tyókoruk óta ismerik egymást. Gömbicz és legrégibb munkatársai a „törzsből"' Pásztóit, kisiparosnál tanulták a szakmát és jóformán egy időben csapiak fel állami alkalmazottnak. Vagyis a húsz éve államosított építőipari vállalat dolgozóinak. De a többiek is lassan a törzsgárdához számítanak, kettő közülük éppenséggel sajat nevelés. A szocialista brigádban töltötték harmadik tanulóévüket, innen szabadultak, s meg is maradtak a brigádnál. A szocialista brigádvezető negyvenhárom éves. Társaival tíz éve vesz részt a mozgalomban. Nyolcszor kitüntetve — Az első két év nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, nem teljesítettük a vállalásokat. Miért? Nálunk, az építőiparban egyébként is nehezebb eleget tenni a három követelménynek, akkortájt meg vidéki munkahelyeken is dolgoztunk. Hol itt, hol ott. De hatvanegyben megragadtuk, azóta el sem eresztettük ... igy aztán egymás után nyolcszor kiérdemeltük a szocialista címet. Ezért kapjuk meg az aranyérmet, A Gombicz-brigád szakértelme, szorgalma fogalom a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Öt éve salgótarjáni építkezéseken dolgoznak. Az öblösüveggyár! rekonstrukción, az ÉMÁSZ-szék- ház építésén, és amióta megkezdődött, a ZIM Salgótarjáni Gyára új gázkészülékgyárának kivitelezésén. Ami elvégzendő munkára ők vállalást tettek, már készülődhettek is az utánuk következő művelet végzői, a vasszerelők, betonozok. Máskülönben nem győzték volna a Gömbiczék által diktált tempót. Dehát ezek az emberek akkor sem voltak rosszabb munkások, amikor a szocialista brigádmozgalom még a világon sem volt. Miért csatlakoztak hát a mozgalomhoz? — erről faggatom a brigádvezetőt, meg két társát, akikkel az új gyártócsarnok végében épülő kémény zsaluzatát készítik. Nehéz a kérdésre válaszolni. így tíz év távlatából talán nem is lehet. Mert mások is csatlakoztak és ők sem akartak elmaradni a többiektől? Az er- Kölcsi, az anyagi megbecsülésért? Azt már a sikerek hozták. Ezért Gömbicz Sándor jobban szeret arról beszélni, mit kapott a mozgalomtól. De abban kimondatlanul az is benne van, mit adott, áldozott érte. \ — Nekünk néhányunknak az „öregek” közül csak hat elemink volt. Négyen letettük a vizsgát a hetedik-nyolcadik általánosból. Akik nem. azok már az ötvenet tapossák. — Vidékről járnak dolgozni. hajnalban kelnek, este érnek haza. Munka után sosem könnyű a tanulás, de így még nehezebb. Mégis nekivágott? — Követelmény a mozgalomban, nem? — kérdez visz- sza. — Csak ezért? — Már ezért is érdemes volt. De vannak a brigádban fiatalok, akik mind elvégezték az általános iskolát. Fel sem vették volna őket ipari tanulónak. Hogy fest köztük akkor egy brigádvezető — hat elemivel? Nem volt könnyű, az igaz. Este hattól tíz óráig az iskolában. Különösen, amikor télen összefagy az ember az építkezésen, s utána beül a meleg tanterembe. Bizony néha maid a pádból estünk ki az álmosságtól. A holnapra gondolva — Sokat vitáznak arról, hoz-e valami hasznot a munkásnak, ha tanul... — Hát... belőlem sem lett főmérnök — s bajusza alatt alig észrevehető mosolyra húzódik a szája. De számolni például megtanítottak. Meg fogalmazni is. Arra pedig a brigádvezetőnek szüksége van. És most, hogy beiratkoztam a művezetői tanfolyamra, megint csak hasznát veszem a tudományomnak. — Művezető szeretne lenni? — Másodmagammal járóka brigádból a tanfolyamra. Középiskolába iratkozni nekünk már késő. De... negyvenen felül az embernek már arra is gondolnia kell, hogy idővel egyre nehezebb a tetőre mászni... — Munka után találkoznak-e néha egymással? — teszem fel óvatosan a kérdést. Óvatosan, hiszen a lakóhelyük nagyon különböző. — Nem sokat — rázza meg a fejét. Általában hajnali ötkor kelnek, van, aki este fél nyolcra, sőt nyáron;’ amikor az építőknél hosszabbodik a munkaidő, fél tízre, tízre ér haza. — Az imént említette — kérdem — hogy a brigád közösségi szelleme jó. De ezek szerint ez csak a munkaidőre vonatkozik. — Persze az sem megvetendő — pillant rám oldalvást — ha egy kollektíva a munkában megérti egymást. — Elgondolkodik. — Azért akad annak más bizonysága is — mondja kis szünet után. — Mégpedig? Sietni kell — Nálunk munkaidő utáni sörözések nem igen adódnak. — Értem — szólok. — Van ahol ezt már jó közösségi szellemnek tudják. — Nem így gondoltam. Nincs időnk rá. Siet mindenki az autóbuszhoz, vonathoz. Haza, a családjához. Hanem, aki házat épített odahaza, a brigád besegített. Tűnődik. — Igen — mondja végül—, ahogy így összeszámolom, jószerivel mindünk ez idő alatt épített, amióta részt veszünk a szocialista brigádmozgalomban. És abban benne van a kezünk. A brigád keze, szíve. A szocialista brigádmozgalomban elért eredményekért építők napián ünnepélyesen adják át majd a bronz-, ezüstéi aranyj el vényeket. Amikor Gömbicz Sándort és társait szólítiák. sokan tudni fogják, ők építették ezt, meg azt az üzemi meg középületet Jól megénítették. Azt a tizenhárom lakást, amelvhez egymást segítették, aligha említik. Pedig erős kötőanyaga van annak is.,, Cs. G. Pedagógiai napolt A Nógrád megyei Tanács és Salgótarján Város Tanácsa VB művelődésügyi osztályai, valamint a pedagógusok szak- szervezeti bizottságai április 9—11. között rendezik az V. Városi Pedagógiai Napokat Salgótarján város, a pásztói és salgótarjáni járás pedagógusainak részvételével Salgótarjánban. A háromnapos eseménysorozat első napján Óvári Miklós, az MSZMP KB osztályvezetője tart előadást Időszerű ideológiai kérdések címmel. Április 10-én magyar nyelv és irodalom, orosz nyelv, matematika, biológia, rajz szakokkal és a napközi otthonok életével kapcsolatos előadások hangzanak el, meghívott előadók részvételével. Április 11- én a honvédelmi nevelésről, az óvodákban folyó zenei nevelésről hangzik el előadás. Szabó Ferenc, a KISZ KB Üllőre! Osztályának vezetője A ia- nulói önkormányzat működtetése az általános iskolában címmel tart ismertetést. Helyet kapott a Pedagógiai Napok keretében az alsó tagozatokban folyó esztétikai nevelés is, ezt az előadást dr. Végvári István, az Esztergcmi Tanítóképző Intézet tanára tartja. Két kapós szakot a Salgótarjánban is március 31-ig kellett a 8.. általános iskolát ez évben befejező gyerekeknek elküldeni azokat a jelentkezési lapokat, amelyeken feltüntetik, hogy az iskola sikeres elvégzése után milyen pályát akarnak választani, hol, milyen területeken akarnak dolgozni. A megyei tanács ipari osztályához 170 jelentkezési lap futott be, közülük 150-et lány. 20-at pedig fiú töltött ki. Többségük varrónő és fodrász szeretne lenni. A lapokat elküldik az érintett vállalatok vezetőinek, akik felvételi vizsga során győződnek meg arról, hogy kik a legalkalmasabbak a választott szakma elsajátítására. Nagyok a lehetőségek, mégis kevesen jelentkeztek az építőipari szakmákra; kőművesnek, ácsnak, építőipari gépszerelőnek. Korlátlan számban vesznek fel a ktsz- ek fiatalokat, cipésztanulónak. Magas, szikár férfi. Erőteljes, kemény kézfogás, messze néző, kutató szem. Guth József, a Balassagyarmati Gyógyszertár Vállalat igazgatója. Régi kommunista, a párt harcosa, a szó legtel jesdb b értelmében. Ha munkáról, agí- tációról vagy kötelességről van szó, mindig az elsők között van. Nem vár hangos elismerést, lelkiismerete, munkaszeretete diktálja a tempót. Guth József a felszabadulás Idején még fiatalember volt, alig lépte túl a huszadik év küszöbét. De szeme és a szíve nyitva volt az események befogadására. Az emlékek nem fakulnak, akármilyen gyorsan szaladnak az évek. Hogyan is volt azon a tavaszon, 1945 tavaszán? tás nélkül. Sokat mesélt fiának a harcokról, az azóta legendássá vált parancsnokokról és arról a nagy változásról, ami abban a hatalmas országban bekövetkezett Mindig azt emlegette: meglátjátok, nálunk sem lehet ez másképpen. Azokban a hónapokban mindenki a híreket leste. Kevés rádió maradt a házaknál, be kellett adni valamennyit. A németek már érezték, hogy nem tudják tartani magukat. A közhangulat teljesen ellenük fordult, az emberek várták, mikor kergetik őket el. Emlékszem egy öreg paraszt- emberre, aki megállt az egyik ve. Ki tudja, hogyan került oda szegény feje! Nyomasztó emlékként támadt fel bennem. az a nap, amikor egy munkaszolgálatos század vonulását néztem, és láttam a megtört, fáradt embereket. A német csapatok kivonulása után Balassagyarmat fel- lélegzett. Hajnalban jöttek be az első szovjet egységek. Aznap a kórház környékén voltam, ott sokan értettek szlovákul, tudtak beszélni a szovjet katonákkal. Megnyugtattak bennünket, most már nem kell félnetek, rendben lesz minden. Rövidesen kinyitottak az üzletek, ami eladniva— Jól emlékszem 1945 tavaszára. Azokat a hónapokat nem is lehet elfelejteni, belevésődtek az ember leikébe. Falusi gyerek voltam, az apám őrhalmi parasztember. Otthon laktam a falumban, onnan jártam Ipolyvar- bóra dolgozni. A háború utolsó évében már nem volt munkám, amit tudtam, segítettem az apámnak. Én az első benyomásokat az apámtól kaptam, s bátran merem állítani, hogy ő indított el azon az úton, amelyet azóta Is járok. Az első világháború idején — annyi máshoz hasonlóan — elkerült az orosz frontra és ott hadifogságba esett. Végigélte a Nagy Októberi Forradalmat, körülötte formálódott a történelem és ez nem maradt haTovább az úton tiszt előtt: „Csak jönnének már a szovjetek, majd azok elbánnak Veletek, aztán futhattok” — mondta. Az volt a szerencséje, hogy a közelben senki sem tudott magyarul. Suttogtak a szlovák partizánokról, akik állandóan nyugtalanították a németeket. Az egyik vasúti híd felrobbantásakor csak egy kerékpárpumpa maradt utánuk. Máig is rejtély, hogyan, miért pont az maradt ott. Balassagyarmat már 1944 decemberében felszabadult, a németek nagy kapkodással menekültek. Vittek magukkal, amit csak lehetett, sose felejtem el, hogy még egy teve is volt az egyik kocsi után köt16 még akadt, a pultokra került. — A mi városunk felszabadult már, de az országban még kemény harcok folytak azon a tavaszon. Nem csoda, hogy mindenki leste-várta a híreket, mikor lesz mór vége a háborúnak. A magyar nyelvű röplapok jelentették a tájékozódás legfőbb forrását, azokból tudtuk meg, hogyan alakult a front helyzete. Hamarosan megtudtuk, hogy Debrecenben megalakult az új magyar kormány. De emlékezetes marad Budapest felszabadulásának napja is. Akkor már láttuk, hogy nem tarthat sokáig, Április negyedikén — szép, enyhe idő volt — éppen bementem Gyarmatra, a kórházban kezelték a szememet. Sok ember járkált, ácsorgott a járdán. Szovjet híradós kocsik cirkáltak az utcákon és a hangszórókból előtört a hang: Magyarország felszabadult, az utolsó német csapatok is elhagyták az ország területét. Az első érzés a megkönnyebbülésé volt, a második az örömé. Mindenki felszabadultan lélegzett és csoportokba verődve tárgyalták az eseményeket. Még aznap hazamentem Örhalomba. Az elkövetkező hetek, hónapok tervezgetéseket, sok-sok vitát, kemény munkát hoztak. Nem szeretem a nagy szavakat, de belekerültem az események forgatagába. Dolgozni kezdtem a baloldali fiatalok között, Guth József azóta is mindig az események középpontjában van. Az 6 számára — mint annyi ezer ember életében — a felszabadulás teremtette meg a lehetőségei a továbblépésre. A gimnáziumból annak idején kimaradt, mert a szülei nem bírták taníttatni. De a tanulást nem hagyta abba, sőt felnőtt fejjel is folytatta. Elvégezte a pártfőiskolát és most vállalat- vezetői munkája mellett filozófiát tanít a marxista—leninista esti egyetemen és egyúttal a városi pártbizottság vb tagja. Dolgozik ugyanolyan lelkesedéssel, ahogyan 1945 tavaszán elkezdte. Csata! Köszöntünk Április 4 Huszonnégy éve, hogy hazánk felszabadult a1 német fasizmus és a horthysta ellenforradalmi rend- i szer zsarnoki uralma alól. Április 4-e nem egyszerűen egyike nemzeti ünnepeinknek, hanem legnagyobb nemzeti ünnepünk. Népünk sorsa úgy alakult, hogy az egymást követő századokban társadalmunk gazdasági, szociális és politikai problémái megoldatlanul, vagy félmegoldások formájában egymásra halmozódtak: megkövesedni, feledésbe merülni azonban sohasem tudtak, mert napirenden tartotta őket a dolgozó tömegek hazaszeretete, élniakarása, szabadságvágya, küzdelme a jobb, emberibb életért. A magyar népnél: a nemzeti függetlenség s az ország felszabadításáért vívott évszázados -küzdelmét 1945. április 4-e folytatta tovább, s vitte győzelemre. A magyar nép korábbi forradalmai elbuktak, ntcrl kedvezőtlen nemzetközi viszonyok között zajlottak le. s az uralkodó osztályoknak mindig volt lehetőségük arra, hogy a nép ellen a nemzetközi reakcióhoz forduljanak segítségért. Ez a helyzet most megváltozott. A Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott történelmi győzelme a magyar dolgozók számára is biztosította a kedvező lehetőséget saját forradalmának sikeres megvívásához, továbbá olyan nemzetközi helyzetet teremtett, amelyben a nép a megvert tőkés és föl- ; desúri osztály, valamint az ellenforradalmi reakció ellen folytatott harcban őszinte barátaira és szövetségeseire támaszkodhat. Április 4-e tehát az idegen elnyomás és a kizsákmányolás felett aratott győzelmi 1 emléknapja mellett a magyar—szovjet barátság nagy ünnepe is. A magyar nép sorsa és előrehaladása elválaszt- j hatatlanul egybeforrott a Szovjetunió népével és fej- j íódésével. Népeink barátsága a Nagy Októberi Szóéi alista Forradalom diadaláért vívott közös harcban : született. 1917 októbere után angyalföldi, csepeli és 1 nógrádi munkások, dunántúli és alföldi parasztok tízezrei a cárizmus ellen felkelt népek millióival együtt harcoltak a szovjet népek szabadságáért, a Volga vidékén és Szibériában. 1944—45-ben pedig moszkvai, leningrádi, szibériai katonák tíz- és százezrei küzdöttek és hullatták vérüket a magyar nép szabadságáért, az ország egész területén, így megyénkben is. Szovjet partizánok segítették a nógrádi partizáncsoport tevékenységét, hogy mielőbb szabad legyen az ország, s benne Nógrád megye. Ez a vérrel megpecsételt barátság az utóbbi huszonnégy esztendőben a dolgozo milliókat közvetlenül érintő széles körű együttműködéssé, nélkülözhetetlen gazdasági és társadalmi tényezővé lett Magyarország, a szocializmust építő magyar nép számára. Büszkék vagyunk arra, hogy független, önálló szocialista hazánkat az eltéphetetlen szövetség és a megingathatatlan barátság szilárd szálai fűzik a világ élenjáró szocialista nagy hatalmához, a testvéri Szovjetunióhoz. A barátság és az együttműködés a Szovjetunióval minden szocialista ország, minden demokratikus és szocialista mozgalom számára elengedhetetlen cs nélkülözhetetlen tényező. A Szovjetunió barátsága és segítsége minden szocialista ország függetlenségének és szuverenitásának legfőbb biztositéka. Április 4-e kezdete népünk, országunk, társadalmunk megújhodásának, az igazi nemzeti függetlenség kivívásának, a kizsákmányolás eltörlésének, a nemzeti egység megteremtésének. A mi nemzedékünk dicsőséges feladata, hogy élve a kedvező lehetőségekkel, teljes győzelemre vigyük azt az ügyet, amelyért népünk legjobbjai évszázadokon át harcoltak. Bár a szocialista társadalmi rendszert a maga teljességében még nem építettük fel, eddigi nagy eredményeit népünk már a mindennapi életben tapasztalja, élvezi. Annak, hogy másfél millió magyar munkás nem hazátlan többé, hanem a gyárak, az üzemek, az ország ura; annak, hogy milliónyi magyar paraszt nem földönfutó, nemcsak művelője, de birtokosa és ha- szonélvezője a földnek; annak, hogy az értelmiség alkotó munkájának van célja és. becsülete, mert a nép. a nemzet gyarapodását segíti elő, s végül annak, hogy a haladó népek nagy családjának egyenjogú tagjaivá váltunk, egy forrása van: Április 4-e. Törpe vízmüvek A balassagyarmati járásban megoldatlan a lakosság ivó- vízellátása. A járási tanács megtette a szükséges intézkedéseket a helyzet megváltoztatására. Érsekvadkerten és Bercelen törpe vízmüvet építenek Mindkét községben elvégezték a vízkutatási feladatokat. Megrendelték a törpe vízművek programtervét. Erre a célra több mint félmillió forintot fordítottak, egyoen megkezdték a viztársulások megszervezését A lakosság Érsekvadkerten és Bercelen szívesen belép a társulásba és vállalja az ezzel járó anyagi kötelességet. Dejtár és Patak ivóvízzel való ellátásuk érdekében közös törpe vízmű építésért >árgyal. NÓGRÁD — 1969. április 4., péntek 3
