Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-30 / 97. szám

Inna Karenina — kis hibákkal eláskí hajló író magánéleté­ből. Tatjána Szamoljovának Aíonstre-alkotássai kedves­kedett á fiinikedvelóknek a salgótarjáni November 7. F'Utnszínbáz, amikor műsorá­ba tűzte a szovjet filmgyártás .1 • remekét, a Lev Tolsztoj Anna Karenirtá”-jából ké­szült szélesvásznú, színes : agyfilmet, mégpedig mindkét : észt egy műsoron. Nem az első Tolsztoj-regény ez. amely .mmár többedikben szerepei a . on vásznon is. A Kreutzer- uiiáia, a Háború és béke ión ebből a regényből is a •szovjetunióban sikerült a mo­zi igényeihez alkalmazkodó, •gazi remeket adni. S talán . .issé közhelyként hangzik, de az Anna Kareniiía film- áltózatának sem sikerült negközelítenie a regény eré­nyeit és színvonalát. Az Anna Karenina ugyan­azokkal a nehézségekkel küzd, mint általában az utóbbi időkben bemutatott* regé­nyekből készült film változa­tok. A szövegkönyvírók és a rendezők szolgai hűséggel ra­gaszkodnak a regény minden •>órához, e a film időtarta­mát lényegében azért hosz- szabbitják meg, hogy ezt a másolást minél tökéleteseb jen végrehajthassák. Márpe­dig egy nagyregény filmremá- ,olása sok íilmszalagot igé­nyel, ezért következik be ntnduntalam, hogy míg az eiején vontatottra nyúlik a cselekmény, addig a befeje­zéshez mindinkább közeled­én egyre inkább a kénysze­rű szelekció malmába kerül. Ez történt most az Anna Ka- seninával is, amelynek első tele az ominózus lóversenyig. Vronszkij fordulatot előidéző jukásáig nyúlik, s ezzel meg­rövidül az idő a második rész, a tulajdonképpeni tár­sadalmi mondanivaló kibon­tására. A túlnyújtott első rész, a jellemek hűséges meg­formálására való törekvése ellenére is, értelmezési ne­hézségeket okoz, mert a re­génytől eltérően túlhangsú­lyozza egy szentimentális kor öncélú szentimentalizmusát. Ügy tetszik szinte, hogy An­nát nem az első szerelem Úszta lángolása, hanem az .reg férj kimértségétől és te­hetetlenségétől való menekü- íés hajszolja a hódító külse­jű, fiatal Vronszkij karjába. Csak nehezen barátkozunk meg azután a második rész­ben azzal a gondolattal, hogy itt a polgárosodás, a kapita­lizmus kezdetének nőalakja lázadozik az elnyomatás el­len, a női egyenjogúságért. S az őszinte, nyíltszívű és me­részen lazád u asszony veszi fel egymaga a küzdelmet egy képmutató, hazug, sem­mittevő társadalom faUanxá- val szemben. Ugyanaz ő. mint Ibsen Nórá-ja és a ko­rabeli polgári drámák láza­dó nőalakjai. Az Anna Karenina jó film, egyike a legjobbaknak a ma­ga műfajában és minden bi­zonnyal az a haszna is meg­lesz, hogy újból elolvassuk Tolsztoj hatalmas, lenyűgöző regényét. A film erényei közé tarto­zik, hogy kitűnően kibontja a jellemeket és a cselekmény nagy ellentmondását. Anna meddő katarzisát kényszerű­en végigéljük, s elítéljük az igazságtalan kort. megvetjük a naplopó, kisszerű arisztok­ráciát, amelynek progresszi- vebb alakjai lázadásra hajla­mosak és önkéntes számki- vetettségbe menekülnek. Vronszkij igazán hódít, Levin csakugyan feltár ismét egy részletet a szociális gondolko­sikerült Annát, a regeny es a film kiemelkedően központi hősét még olyankor is a szí­nen tartani, amikor őt éppen nem láttuk a filmkoc­kán. De dicséret illeti a fér­fi főszereplőket is. A szink­ron jó, és különösen Szakáts Miklósnak, valamint Béres Ilonának sikerült az érzelmi egyensúlyt a játszott ala­kokkal megtalálnia. Külön említést érdemel a kiváló rendezői és operatőri munka, a film színekkel is operáló játékossága. A film kivitelezői ugyanis bemutat­ták, hogy a hangulati eleme­ket, a jelbeszédet (Lásd Kit­ty menekülését a bálterem­ből és méginkább Anna tra­gédiáját az utolsó kockákon!) lehet úgy is alkalmazni, hogy az világos és közérthető le­gyen. Befejezésül csak fénye­ket, színeket és kavargó, for­gó vonalakat látunk, mégse lehet kétséges senki előtt, hogy itt és akkor Anna az érkező vonat elé vetette ma­gát. Lakos György Elbúcsúzott a tengertől a Batory A Batory nevű, Báthory Istvánról, vagyis Stefan Ba- íory lengyel királyról elne­vezett hajó, amely 33 évig hajózott lengyel lobogó alatt, s a világ egyik leg­szebb és legjobb utasszál­lító hajója, befejezte ten­geri pályafutását. A Batory Lengyelor­szág és más szocia­lista országok sok-sok tu­ristáját vitte szebbnél szebb tengeri utakra. Ünnepélyes búcsúztatását Londonban rendezték meg. Megható ünnepségen búcsúztatták a hajót- azoknak az angolok­nak részvételével. akiket 1940-ben, gyerekkorukban ezen a hajón szállítottak el Nagy-Britanniából a német légitámadások veszélye mi­att A hajó utódát, amely a Stefan Batory nevet kapta, nemrég vásárolták meg Hol­landiában. Az új Batory április 11-én vágott neki első ízben az óceánnak. A könyv ünnepe előtt Ismét az ünnepi könyvhétre készülünk, amelyet május 31-től június 8-ig rendeznek meg. Az ünnep előkészítése Nógrádban Is megkezdődött, időszerű tehát szólani e te­vékenységről, az itt-ott máris fellelhető ér­dekesebb kezdeményezésekről. Az író-olvasó találkozók reneszánszát él­jük. Talán nincs olyan helység a megyé­ben, ahol ne tartanának igényt az efféle ren­dezvényre. Ez önmagában örvendetes jelen­ség. Amint nemrég Simon István Kossuth- díjas költőnk is hangsúlyozta, nagy iroda­lom csak nagy olvasóközönséggel nevelked­het. Így van ez Nógrádban is, bár kis „szép­séghibákkal”. Az eddigi hagyományokhoz híven, s az előkészítő munka kezdeteként, valamennyi járási könyvtár megkezdte, il­letve elvégezte azt a felmérő tevékenységet, amelynek célja megállapítani: vajon, a köz­ségekben milyen igényű az olvasóközönség? E munka, a tapasztalat szerint némely já­rási, illetve községi könyvtárban kissé mechanikus volt, a korábbi évek ez irányú tevékenységének egyszerű megismétlése, pc jó kezdeményezésre is akadt példa. A rét­sági járási könyvtár például közvélemény­kutató kérdőíveket adott ki, amelyeken ti­zenöt író között válogathattak az érdeklő­dők. A községekből, e kezdeményezés nyo­mán, számos kérés érkezett, s ezek rend­szerezésével megállapíthatták: kik a legnép­szerűbb írók a járásban, illetve kikkel ta­lálkozna az ünnepi könyvhéten legszíveseb­ben a járás olvasóközönsége. Terv szerint, járásonként négy-öt író-ol­vasó találkozót szerveznek majd a könyv­héten. Külön igényt jelentett be a salgó­tarjáni városi gyermekkönyvtár is. A leg­ifjabb olvasók számára két alkalommal sze­retne rendezni író-olvasó találkozót, Fekete Istvánt, Fehér Klárát kívánják meghívni. A megyei Balassi Bálint könyvtárban nyert tájékoztatás szerint, úgy tűnik, a könyv megyénk lakossága körében is mind­inkább megkülönböztetett helyet foglal el. Külön öröm, hogy az érdeklődés, a megkü­lönböztetett figyelem a most alakuló, vajúdó szocialista irodalmat, s ma élő íróinkat tisz­teli meg. Az ünnepi könyvhét részletes programja a napokban elkészül. A könyvtárakban meg­kezdték a könyvki állítások anyagának ösz- szeállítását is. A könyvesboltok polcain nem­sokára ismét megjelennek az ünnepi köny­vek, amelyek jegyzékét bárki megkaphatja. Megyénk közönsége ismét találkozhat ked­venceivel, akikkel elbeszélgethet az iroda­lom, s a mai élet gondjairól, örömeiről. Ezek a találkozások azonban csak akkor lesznek igazán eredményesek, s megrendezésüknek is csak akkor van igazán értelmük, há a for­malitásnak még a látszatát is igyekeznek el­kerülni azok szervezői, a falvak szellemi éle­tének vezetői. T. E. I 12. Ha 5 a legfontosabb személy, akkor mindazoknak a nyugati kormányoknak, amelyek szívükön viselik a ma­gyar nép sorsát, őt kell támogatniuk. Ezért összebeszélt veled — nézett rám szemrehányóan Ruth —, s te megfe­lelő fizetség ellenében elvállaltad a vörös ügynök szere­pét. Csináltok valami botrányt, téged elítél a bíróság, és ha a hullámok elülnek, Csánkó gondoskodik róla, hogy te a legnagyobb csendben szabadlábra kerülj. Ügy gon­dolja, hogy ez nem rossz üzlet neked, rpert Csánkó elég szép summát zsarolt ki a különböző országoktól, és így sokkal többet tud neked fizetni, mint amennyit az óra­gyárban kereshetsz. — Fantasztikus gondolatmenet — nyögtem ki. — Es miért mondta el mindezt neked? — Azért, hogy megüzenje: ilyen ügyekben ő nem szűkmarkú, mert őt igazán a magyar nép szolgálata ve­zérli, és ezért semmiféle áldozattól, még anyagi áldoza­toktól sem riad vissza. Arra kért, vegyelek rá, hogy nyil­vánosan fordulj szembe Csánkóval és leplezd le a trükk­jét. Ez esetben ő, mármint Terner, nem lesz hálátlan. Terner úr becsületszavát adta, hogy egyedül ő, a Magyar Felszabadítási Egyetemes Alap ügyvezető elnöke tekin­tendő a Nyugaton élő magyarok fejének ... Ismét kénytelen voltam csodálattal adózni Ruthnak Egyrészt azért, mert ilyen pontosan és szépen megjegyez- - Temer cseppet sem egyszerű mondókáját, másrészt pe­dig azért, mert ezek után is hajlandó volt egy asztalnál ülni egy magyarral. Az újságíró és az ügyvéd fejcsóvál- i hallgatta a történetet. Lewis közben buzgón jegyzetelt. Az ügyvéd’az órájára nézett. — 34 — I-----------------------|-------------------------­— Épp ideje mennünk — mondta. — Peqjg, sajnos, nem tudtuk megtárgyalni Kása úrral a dolgainkat. — Mondja — fordult hozzám —, hol tölti az estét? Ruthra néztem és a lány bólintott. — A menyasszonyommal szeretnék maradni — fe­leltem. — Ma este mindketten ráérünk. — Nagyszerű — mondta Forster. — Nekem most haza kell mennem, mert egy Los Angeles-i telefonhívást várok. Ha megengedik, meginvitálom magukat hozzám Megbeszéljük a dolgokat, és nálam tölthetik az éjszakát Elég nagy a házam. Az ön helyzetében, Mr. Kása, a leg­jobb, ha mindig kéznél van a jogvédelem.., Eddig egy kicsit ellenszenves volt az ügyvéd, de most egyszerre megnyere a tetszésemet. Elbúcsúztunk Lewistől, aki a lelkünkre kötötte, hogy holnap délelőtt tizenegy órakor ugyanitt találkozunk. Beültünk az ügyvéd kocsi­jába. Nagyon tapintatos ember volt, elnézést kért, hogy a vezetőülés melletti hely tele van csomagokkal és mind­kettőnknek hátra kell ülnünk. Ruth hozzámsimult a ko­csiban. Már egy órája autóztunk, és lassan kiértünk a város­ból. Az ügyvéd elmondta, hogy New York mellett la­kik egy kis kertvárosban, két kilométernyire a város ha­tárán kívül. Száz méterrel a város határa előtt megelőzött ben­nünket egy őrülten száguldó kocsi, s aztán keresztbe állt előttünk az úton. Az ügyvéd alig tudott fékezni, hogy ne történjék baj. A provokáló kocsiból két tagbaszakadt fia­talember ugrott elő. — Mr. Kása, mi a szándéka? — kérdezték hozzánk­lépve. — Szeretném kialudni magam — válaszoltam a fic­kóknak, akik közben bádog jelvényeikkel igazolták, hogy rendőrtisztviselök. — És hol? — Mr. Forster yoit olyan kedves és meghívott ma­gához. Az egyik FBI-os megcsóválta a fejét. — Mr. Forstemak, mint vizsgázott és köztisztelet­ben álló ügyvédnek tudnia kell, hogy ön, aki ellen eljá­rás van folyamatban és aki csak óvadék ellenében van szabadlábon, nem hagyhatja el New Yorkot. Ellenkező esetben kiteszi magát annak, hogy ismét letartóztatják. Ez világos beszéd volt. Szóval megint. Kényszere­detten szálltam ki a kocsiból és búcsúztam el az ügy­védtől. — 35 — 1 _____________________________________________ I ntrika és rágalom Kevés olyan megfoghatat­lan dolgot ismerünk, mint az intrika. Rossini operájának klasszikus rágalomáriája talá­ló művészi megfogalmazása ennek, de a mai élet is pro­dukál hasonló eseteket. Sokan a kritika örvendetes szabad­ságával visszaélve terjesztik rágalmaikat. És legtöbbször, ha kiderül a rágalomról, hogy az tényleg alaptalan rágalom, túl liberálisan bánnak annak terjesztőivel. Pedig az emberi becsület, a közéleti demokra­tizmus kártékony vámszedői a rágalmazók, az intrika kedve­lői és terjesztői. Vajmi ritkán hallunk arról, hogy egy rá­galmazás lelepleződése után a vétkest a közönség színe előtt vagy a bíróságon ítélnék el. Természetesen nem szok­vány pletykákról, hanem a súlyosabb, a bizonyított, a rá­galmazás bűntettét kimerítő esetekről szólunk most. Mint a becsületsértés fogalmának ismertetése során kifejtettük: a rágalmazás súlyosabb bűn­tett, mert a tények hitelével támadja a sértettet. íme -g'v jellemző példa a „Becsület vé­delme” című könyvből. A vádlott felesége elpanaszolta, hogy a magánvádló férfi vele szemben a női tisztességet sér­tő magatartást tanúsított. Er­re a vádlott levelet írt a ma­gánvádlónak. akit jellem,télén csirkefogónak. gazembernek festett le a levélben,. Az első­fokú bíróság rágalmazás és becsületsértés bűntettéért ma­rasztalta el a vádlottat. Téve­dett a bíróság — szögezi le a könyv szerzője —, mert a vádlott a sértő kifieje zéseket zárt levélben használta. Hi­ányzik tehát, a rágalmazás bűntettének fontos eleme, amely szerint a tényállásnak vagy híresztelésnek más — vagyis egy harmadik személy — előtt kell történnie. Ekért az idézett esetben nem rágal mazásról, hanem becsületser­tésről van szó. Gyakori, hogy vezető állá­sú embereket szegeznek cél­táblájukra az intrikusok és rágalmazók. Ök vannak a ref­lektorfényben, nekik sok az irigvük, vélt vagy igazi sérel­mekből származó haragosuk. Akadnak, akik társadalmi rendünkkel szembeni ellenér­zésüket élik ki a vezetők ix - feketítésével. Ilyenkor — ha kétséget kizáróan bebizonyo­sodik, hogy rágalomról van szó —. a vétkesek megbünte­tése nemcsak az egyes embe­rek igazát, hanem a közszel­lemet, a nagvobb közösség ér­dekeit is védi. Mit tegyünk hát, ha mu­lasztásról, hibákról hallunk környezetünkben? Térjünk fe­lette napirendre? Ez szintén káros a közösségre nézve, hi­szen valódi hibák, valódi visz- szaélések maradhatnak ilv- módon büntetlenül. Fordul­tunk ilyenkor az arra illeté­kes szervekhez és segítsük őket az igazság kiderítésében Ám addig ne terjesszük a bi­zonytalan vádakat, mert rá­galmazást nemcsak az követ el, aki tudatosan állít valótlan tényt,- hanem az is, aki abban a hiszemben állít valótlansá­got. hogy az a valóság. Kőszegi Frigyes Ha: Kiállítás nyílik Hátságon A Tanácsköztársaság fél­évszázados jubileuma és az első szabad május elseje 50. évfordulója tiszteletére ma délelőtt 11 órakor kiállítás nyílik Hátságon a járási ta­nács új székházának elő­csarnokában. A kiállításon tablókon, grafikonokon mu­tatják be a járás elmúlt há­rom évi fejlődését. A kiállí­táson bemutatják a mező- gazdaság és az ipar fejlődé­sét, a járás dolgozóinak megváltozott életét. Bocsánat uram — mosolygott zavartan Mr. Fors­ter —, el is felejtkeztem erről az előírásról. De egyéb­ként nem szokták szigorúan venni. Nem számíthattam rá, hogy követik. Én viszont most már tudtam, hogy állandóan szá­míthatok rá, Nem éppen legényes hangulatban autóbu- szoztam vissza a városba. Ruth az ügyvéddel tartott, neki nem kellett okvetlenül vállalnia a hosszú és fá­rasztó utazást, ő élhetett a meghívással. Abban az órá­ban, amikor a buszon ültem, amely zabpehely szagú al­bérletem felé vitt, százat tettem volna egy ellen, hogy az ügyvéd szándékosan rendezte így a dolgot... Mrs. Brown majdnem hanyatt esett a csodálkozás­tól, amikor meglátott. Tudott letartóztatásomról, mert az FBI derék emberei meglátogatták az ő házát is, és alaposan átkutatták a szobámat. Nem találtak semmi különöset, s riem is vittek semmit magukkal, hacsak nem számítom azt a ... hogy is mondjam csak ... fo­lyóiratot, amelyet az éjjeliszekrényben tartottam. Ezt még akkoriban szereztem valahol Nyugat-Európában, amikor még nem értettem egyik nyugati nyelvet sem, s így csak olyan sajtótermékre volt szükségem, amelyben nincs szöveg. Ez a folyóirat ilyen volt. Csak képeket tartalmazott, mégpedig kizárólag különböző fiatal höl­gyekről készült felvételeiket. Háziasszonyom már régen elhullatta ifjúsága virá­gait, s emiatt meglehetősen felháborodva adta tudtul, hogy a házkutatás során mit találtak nálam. Elmagya­ráztam neki, hogy kizárólag azért vásároltam a füzetet, mert festészettel szeretnék foglalkozni, modellre viszont nincs pénzem. Bizonyítékul meg akartam neki mutatni, hogy „Műkedvelő festőknek” felirat található a lapon. Az FBI-osok magukkal vitték, noha ennek a „bűnjel­nek” semmi köze nem lehetett ahhoz, amivel engem gyanúsítottak. Talán köztük is voltak műkedvelő festők? Mrs. Brown kijelentette, hogy tovább egy percig sem maradhatok nála. Az ő házában még soha nem tar­tott senki ilyen szemérmetlen dolgokat, és az 6 házában még soha nem töltötte az éjszakát a vörösök bérgyilko- í sa. Kérdésemre, hogy honnan veszi az utóbbi ostobasú- j got, elővette a New York News reggeli számát, amely­ben egy rövid hírt közöltek letartóztatásomról. A hír szóról szóra így hangzott: (Folytatjuk) — 36 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom