Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-30 / 97. szám
Főként lakott területeket bombáz Izrael Husszein amerikai repülőgépeket vár? Az AP hírügynökség jelentette, hogy kedden reggel két izraeli harci repülőgép behatolt Jordánia területe lölé és ott feltételezett arab támaszpontokat bombázott. Mahmud Iliad egyiptomi külügyminiszter felszólalt az FÁK nemzetgyűlésének külügyi bizottságában. Riad elmondotta, hogy a legutóbbi egyiptomi—izraeli összecsapások során az ellenség a fő tüzet lakott területekre, gazdasági létesítményekre és olajfinomítókra irányitotta. Ugyancsak Kairóban az egyiptomi hadsereg szóvivői bejelentették, hogy hétfőn több mint 11 órán keresztül tüzeltek egymásra a Szuezi-csa- torna két partján egymással szemben álló felek, A tűzpárbajt izraeli részről kezdeményezték. A közel-keleti válság politikai rendezésére irányuló négyhatalmi megbeszéléseket kommentálva a Reuter hírügynökség azt állítja, hogy Franciaország közel-keleti politikáját „bizonytalanság övezi”. De Gaulle lemondása után — írja az angol hírügynökség — francia források úgy vélik: a francia politika esetleg olyan irányt vehet, hogy a négyhatalmi megbeszélések lelassulhatnak. Husszein jordániai király rádió- és televízióbeszédet mondott. A királynak az a véleménye, hogy az Egyesült Államok „r jövőben aktívabb lesz a közel-keleti béke elérését célzó erőfeszítéseiben”. Husszein utalt arra, hogy „miként jelenleg földjeinket védjük, hamarosan égboltunkat is meg fogjuk védelmezni”. Az AP szerint ezzel a kijelentésével a jordániai uralkodó az Egyesült Államokból várható F—104 típusú harci repülőgépek közeli szállítására utalt. Bejrutban Hélou elnök tovább folytatja megbeszéléseit Libanon politikai és vallási vezetőivel. Az AFP hírügynökség szerint a megbeszéléseken elvi megállapodás született arra vonatkozóan, hogy a libanoni hadsereg ellenőrzése alá helyezik az ősz. szes arab ellenállási csoportot. Jól értesült források úgy tudják, hogy e kérdésekben minden oarlamenti párt és csoport nézete megegyezik. (MTI) Románia teljesíti kötelességeit A Scinteia keddi számában „A KGST-tagországok közötti gazdasági együttműködés fejlesztése és tökéletesítése érdekében” címmel nagy terjedelmű cikk jelent meg, Constantin Mitea tollából, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Moszkvában megtartott rendkívüli ülésszakával összefüggésben. Románia közvéleménye — mutat rá a cikk — élénk érdeklődéssel kísérte az ülésszakot. A Nicolae Ceausescu, vezette román párt- és kormányküldöttség azzal az óhajjal vett részt az ülésszak munkálataiban, hogy konstruktívan járuljon hozzá a KGST-tagállamok kapcsolatainak, a szocialista országok sokoldalú együttműködésének egészséges alapon történő hatékony fejlesztéséhez. Kiemeli a cikk a tanácskozás után kiadott közös közleménynek a kapcsolatok jellegéről szóló szakaszát, amely szerint a kölcsönös gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok az új típusú államközi kapcsolatok elveire, a szocialista internacionalizmus, a teljes egyenjogúság, a szuverenitás, a nemzeti érdekek tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyök, és a kölcsönös elvtársi segítség élveire épülnek. A Scinteia hangoztatja, hogy a KGST-ülésszak újabb lépést jelentett a szocialista országok közötti kapcsolatok tökéletesítése irányában, kifejezte azt a meggyőződést, hogy a KGST-országok közötti gazdasági együttműködés fokozása, és elmélyítése a szocializmust és kommunizmust építő népek érdekéit szolgálja. A szocialista államok a marxista—leninista ideológia alapján közös célokat követnek és a kapcsolatok olyan rendszerére támaszkodnak, amely mindegyikük gazdasági és társadalmi haladásának meggyorsítására és az egész szocialista rendszer erősítésére hivatott. A román nép, pártja és kormánya a jövőben is ebben a szellemben jár el, és teljesíti idevágó kötelezettségeit. (MTI) A llásfoglalás a hírközlő szervekről Liléd! tartott a csehszlovák kormány Prágában Oldrich Cernik miniszterelnök vezetésevei ülést tartott a csehszlovák szövetségi kormány. A miniszterek részletes tájékoztatást hallgattak meg a KGST rendkívüli ülésszakának eredményeiről és jóváhagyták a csehszlovák küldöttség ott kifejtett tevékenységét. A sajtó és tájékoztatási bizottság miniszteri rangú elnöke beszámolt a tömeghírközlési eszközök helyzetéről: a kormány elhatározta azoknak az alapelveknek a kidolgozását, amelyek révén megvalósulhat az állami hírközlő szervek hatékony irányítása, annak érdekében, hogy tevékenységük maradéktalanul megfeleljen az ország kül- és belpolitikai érdekeinek. A kormány — hangzik az ülésről kiadott közlemény — meg fogja követelni, hogy a CTK hír- ügynökség, a rádió és a televízió vezetői teljes felelősséget viseljenek az állami tájékoztatási szervek tevékenységéért. Megvitatta a kormány a március 28-ról 29-re virradóan végbement bűncselekmények kivizsgálásának eddigi eredményét, és megbízta a főügyészt, hogy május végéig terjessze elő a nyomozás részletes eredményeit (MTI) A Rudé Právo „Az együttműködés új útjai” című vezércikkében a moszkvai KGST-tanácskozást értékeli. A KGST tanácskozását — állapítja meg a lap — az jellemezte, hogy minden megtárgyalt kérdésben egyhangú álláspont alakult ki, s ez igen értékes eredmény. A KGST moszkvai értekezlete — s ez a jövőbeni együttműködésre is vonatkozik — a szocialista internacionalizmus elve. a teljes egyenjogúság, « kölcsönös előnyök, az elvtársi segítség és a nemzeti érdekek. figyelem- bevétele mellett foglalt állást. Az egyes nyugati lapok által jelzett visszatérés az önellátási politikához, természetesen nem következett be. A lap rámutat arra. hogy Moszkvában a csehszlovák delegáció számos konstruktív kezdeményezést tett, amelyek a tárgyalás során sokoldalú támogatásra találtak. Természetes a nagyfokú csehszlovák érdekeltség a szocialista országok intenzívebb nemzetközi együttműködése optimális feltételeinek kialakításában. Éppen innen vezet ugyanis a legrövidebb út a csehszlovák gazdaság konszolidációjához, kívánt dinamikájának felújításához és a gazdaságosság biztosításához. A keddre virradó éjszaka két ostravai személy letépte a város felszabadulása, valamint a május 1-i ünnepség alkalmából kitűzött zászlók egyikét. A közbiztonsági szervek dolgozói mind a két személyt őrizetbe vették és eljárást indítottak ellenük. (MTI) NÓGRAD - 1969. április 30., szerda Harc O’Neill ulódl ásáért A héftőn lemondott észak— írországi miniszterelnök, Terence O’Neill kormányfői bársonyszéke körül máris megindult az utódlási küzdelem. A kormányon levő unionista (konzervatív) párt vetélkedő vezetői közül valószínűleg csütörtökön vagy pénteken választják ki az új vezért; a legesélyesebb jelölt a 48 éves Brian Faulkner, a januárban lemondott kereskedelemügyi miniszter. Jó esélyekké! indul O’Neill saját jelöltje, James Chiches- ter-Clark mezőgazdasági miniszter is. Május elsejei sztrájk Angliában Már biztosra vehető, hogy május elsején nem jelennek meg a brit országos, illetve londoni napilapok, miután a nyomdaipari dolgozók egyik legnagyobb szakszervezete, a SOGAT elhatározta, hogy tagjai szerda este 18 órától csütörtök este 18 óráig politikai sztrájkba lépnek a szakszervezetellenes törvényjavaslatok miatt. A sztrájkfelhíváshoz számos más szakszervezet is csatlakozott, s biztosnak látszik, hogy a londoni és liverpooli kikötő, valamint sok más üzem dolgozói is beszüntetik a munkát. (MTI) Hogyan veszélyes Európára ? MIKÖZBEN EU RÖPÁRÓL bőszéi link gyakorta felmerül a következő kérdés: hogyan veszélyes kontinensünk békéjére és biztonságára a Német Szövetségi Köztársaság, s egyáltalán megérdemel-e ez az ország akkora figyelmet, amekkorában a nemzetközi diplomácia részesíti. Elöljáróban: nem az országgal kapcsolatban mutatkoznak az aggodalmak, hanem azzal a politikával szemben, amit ma a vezető csoport folytat. Világosan kitapintható a hatalmon levő, úgynevezett nagy- koalíció törekvése: közelebb férni a nukleáris fegyverekhez, megváltoztatni a második világháború következtében kialakult államhatárokat, a szomszédos szocialista országok rovására, s végül mintegy az előbbi két bonni program összegezője az egyedüli képviselet jogának proklamálása, ami egyértelmű a Német Demokratikus Köztársaság létezésének tagadásával, az NDK — mint önálló állam — elismerésének elvetésével. Willy Brandt, bonni külügyminiszter, a Bundestag legutóbbi ülésszaka után egy nyilatkozatban kitért az NSZK és a szocialista országok közötti viszonyra. Hangsúlyozta: a mai bonná külpolitika célja, hogy fokozza az együttműködést a kelet-európai országokkal, s a lehetőségekhez képest normális kontaktust teremtsen a Szovjetunióval. Ez így, ahogy Brandt elmondta, szép és jó, s külpolitikai alapelvnek el is fogadható. Csakhát más a külügyminiszteri nyilatkozat, s megint más a gyakorlat. Énre csak egy példát: az atom- sorompó-szerződést nézzük, amit a Brandt szerint reális külpolitikát akaró NSZK még mindig nem írt alá. Márpedig az egyezmény elfogadása vagy elutasítása mértékadó válasz arra, mit akar a külpolitikában egy ország. Ügy is mondhatnánk, hogy az NSZK esetében alapvetően meghatározza az ország hovatartozását, megmutatja a politikai célokat. így elsősorban azt, hogy a nyilatkozattal ellenkezőleg a gyakorlatban szó sincs az európai nyugalmat és biztonságot akaró külpolitikáról. AZ, HOGY EGY ORSZÁG milyen külpolitikát folytat, sok fontos egyéb mellett függvénye az uralmon levő kormány belpolitikájának. Látszanak a belpolitikai vonal Európára komoly veszélyt jelentő motívumai a mind jobban ágáló neonáci párt körüli huzavonában. A nácizmust Európa alaposan megismerte. Ha az eltelt évtizedek során halványodtak is a fájdalmas emlékek, az intézményesített népirtást, a második világháború 50 millió áldozatát nem tudja teljesen elfelejteni a mai generáció! Sőt: a sebeket örökül hagyja a következő nemzedékekre is. A valójában háborítatlanul működő újnáci párt pedig éppen arra törekszik, hogy táplálja a revansiz- must, támogassa azokat az erőket, amelyek kétszer már lángba borították nemcsak Európát, hanem az egész világot is, csupán ebben a században. Az NSZK-t előszeretettel emlegették, s néha még ma is — a nyilvánvaló gazdasági pangás időszakában — emlegetik a gazdasági csoda országaként. Kétségtelen, hogy a második világháborút követően aránylag gyorsan talpra állt a bonni állam gazdasága, sokkal gyorsabban mint a végeredményben győztes oldalon álló Franciaországé. Ez persze nem véletlen, még kevésbé csoda! Az eszmé- léshez, majd az azt követő virágzáshoz tetemes segítséget nyújtott az Egyesült Államok, amelyik hatalom 1945 tavaszával nem tekintette lezártnak a háborút. A támogatás azonban nem volt önzetlen: ellenértékeként olyan ipari alakulatot kellett teremteni, amelyik megfelelően kiszolgálja az USA Imperialista köreinek érdekeit. Figyelemre méltó a Wocheupost egy elemzése, amelyben félreérthetetlenül leleplezi Bonnt, amikor rámutat, hogy az úgynevezett nagykoalíció tevékenyen részt vesz a német határoktól, sőt az európai határoktól is mesz- szíre zajló vietnami háborúban. Rámutat, hogy felszámolták ugyan az intézményesített népirtásban hírhedten közreműködő IG-Farbent, de zavartalanul prosperál utódja, a négy nagy vegyipari konszern, amelyek a fájdalomcsillapítóktól, a flórapusztító szereken át a Zyklon B-gázig mindent gyártanak. Hogy teljes legyen a kép: a londoni Eastern World adatai szerint a négy konszern megbízottai egészségügyi tanácsadó címmel felruházva ott találhatók Dél-Vietnam ban, s nem kis részt vállalnak a pusztításból. Ha azonban valakinek még mindig kétségei lennének, annak ajánlható Izrael helyzetének alapos és tárgyilagos elemzése. Kicsit módosítva a közmondást: a fiatalabb agresszor nem mar bele az öregebbe, sőt az utóbbi minden lehető alkalommal segítséget nyújt a területszerzéshez, a háborús hisztéria fokozásához. Erre ismét egy példát: az izraeli hadseregben jelenleg is több ezer NSZK-beli zsoldos és tanácsadó található. KANYARODJUNK AZONBAN vissza Európához, s azt vizsgáljuk, mit jelent az egyedi képviselet jogának hangoztatása, vagyis az, hogy az NSZK mai vezetői igyekeznek letagadni egy történelmi tényt, a jelentős politikai és gazdasági potenciált képviselő német békeállam, az NDK létezését. Erről Kiesinger kancellár így vélekedik: „Még mindig szívesebben beszélek Németország másik részéről, mint »létesítményről« nem pedig mint államról”. A kancellár leplezetlenül fogalmaz, nyíltan tagadja az NDK önálló államiságát, s a másik német államot csak úgy fogja fel, mini amannak valamilyen részét, amelyből valaki „létesítményt” fabrikált. Ez a valaki a történelem volt! Van a kancellári megnyilatkozásnak egy rejtettebb értelme is. Ha az NSZK csak mint „létesítményt” hajlandó elfogadni az NDK-t, akkor ebből eredően jogot formál arra is, hogy ezt a „létesítményt” alkalom- adtán megszüntesse. Ez pedig Európában katasztrofális következményhez vezetne. NEM ÉRDEKTELEN az sem, milyen álláspontot képvisel az NSZK keleti szomszédjaival kapcsolatban, amelyről Brandt külügyminiszter — mint korábban utaltunk erre — megpróbált biztató színezetű nyilatkozatot tenni. Ha nincs előzmény kevésbé kételkednénk, s a külügyminiszteri nyilatkozatot a diplomatafogásnál magasabbra értékelnénk. Ezt azonban lehetetlenné teszi egyebeik között a Csehszlovákia határaival összefüggő NSZK-beli negatív álláspont, s méginkább az, hogy a Fekete oroszlán és a hasonló célzatú — nyilvánvalóan provokatív jellegű — hadgyakorlatok, amelyek a csehszlovák határtól kődobásnyira zajlottak le, homlokegyenest az ellenkezőjét mutatják annak, amiről Brandt beszélt. A külügyminiszter különben szereti magát fényképeztetni. Legutóbb a NATO jubileumi ülésén nevetett bele a felvevőgép lencséjébe három másik NATO-partner társaságában. Nem szükséges hozzá nagy fantázia, hogy a képet lefordítsuk szavakra: abban a veszélyeztetésben, amit az NSZK jelent ma Európára fontos szerepet játszanak a szinte programmá előléptetett revansista törekvések, a NATO, s mint a mai nyugatnémet külpolitika világra segítője: az Amerikai Egyesült Államok. Szolnoki István Pompidou már elnökjelölt (Folytatás az 1. oldalról.) törekszik, hogy a gaulleista jelölttel a baloldal közös program alapján kiválasztott egységjelöltjét állítsák szembe. Ha ez nem sikerül, akkor lehetséges, hogy a kommunisták saját jelöltet indítanak az elnökválasztás első fordulóján. A L’Humanité keddi számának vezércikkében Étienne Fajon vitába száll azokkal a jobboldali állításokkal, amelyek szerint a „nem” szavazatok győzelme a vasárnapi népszavazáson a nem gaulleista jobboldal sikerét koronázza meg A szavazási térkép alapos megvizsgálása valójában azt mutatja — írja Étienne Fajon —, hogy a „nem” szavazatokat a legmagasabb százalékban kivétel nélkül azokban a megyékben adták le, amelyekben igen sűrű a munkáslakosság, és ahol a köztársasági hagyományok vitathatatlanok. Iklgrád dicsér. Sharp elégedett De Gaulle elnök távozása a politikai színtérről nem volt ugyan várható, de nem jelent nagyobb meglepetést — hangoztatja a franciaországi változásokat kommentálva a Tanjug jugoszláv hírügynökség. A Tanjug szerint — amelynek ilyen jellegű állás- foglalásai mindenkor a hivatalos jugoszláv nézeteket tükrözik — „belgrádi politikai körökben a vasárnapi népszavazás kimenetelét illetően hangsúlyozták, hogy De Gaulle 11 évig tartó kormányzása alatt olyan eredményeket ért el, amelyek megerősítették Franciaország nemzetközi helyzetét. Párizs külpolitikája függetlenebb lett. az országban viszonylag szilárd volt a helyzet, megoldódott az algériai probléma, végrehajtották a volt gyarmatok dekolonializá- lását és nagyvonalúan nyúltak az időszerű európai problémákhoz”. „Külön kell hangsúlyozni, a jugoszláv—francia kapcsolatok jelentős fejlődését a De Gaulle-korszak idején. A tábornok nem az ország külpolitikájával kapcsolatban felmerült nézeteltérések miatt távozik az elnöki tisztségből. A jelen pillanatban aligha feltételezhető, hogy Párizs változtat független külpolitikáján, amely sokban növelte Franciaország tekintélyét nemcsak Európában, hanem az egész világon.” — hangoztatja a jugoszláv hír- ügynökség.-*■ Mitchell Sharp kanadai külügyminiszter De Gaulle tábornok lemondásával foglalkozva kijelentette, reméli, hogy a jövőben megjavulnak Kanada és Franciaország kapcsolatai. A kanadai kormánynak időnként az volt az érzése — mondotta Sharp —, hogy De Gaulle intézkedései nem mindig szolgálták a két ország közötti jó kapcsolatokat. De Gaulle lépései néha szükségtelennek látszottak — mondotta Emlékezetes, hogy Francia- ország és Kanada között akkor romlott meg a viszony, amikor De Gaulle támogatással felérő együttérzéséről biztosította 1967-es kanadai látogatása során a francia nyelvű tartomány, Quebec szeparatista mozgalmát. Ágálhatnak a M10-lovagok' A kedd reggeli moszkvai la pok részletes beszámolókat közölnek a népszavazás utáni francia belpolitikai helyzetről A Pravda párizsi tudósítója fi* gyelmeztet arra, hogy a tájékozott párizsi újságírói körökben arról beszélnek: a szélsőjobboldali erők a népszavazás eredményét, és De Gaulle távozását a francia külpolitika megváltoztatására akarják kihasználni. Ezek az erők szeretnék Franciaországot visszatéríteni az „atlantizmus” kebelébe, és szeretnék felülvizsgálni Franciaországnak a NATO- val kapcsolatos viszonyát. A nyugatnémet lapkommentárokban. amelyek a francia- országi helyzettel foglalkoznak, a De Gaulle lemondása felett érzett megkönnyebbülés aggodalommal párosul a jövendő politikai irányvonal miatt. A Kölner Stadf-Anzeiger nyíltan hangoztatja, hogy Bonnban — a diplomatikus mértéktartás ellenére — nem titkolják az elégedettséget. Ez azonban nem feledteti a bizonytalanságot, hogy senki sem tudja, milyen irányban halad majd Franciaország. Nem hiszik, hogy egy baloldali népfront kerül uralomra, inkább arra számítanak, hogy a gaulledsták közeledni fognak a közép-pártokhoz. Mindez azonban csak spekuláció — írja a lap. A Welt arról ír, hogy a „kalandos akarat” helyébe most a bizonytalanság lép. Franciaország személyi politikája véget ért. Senki sem tudja, mi következik. (MTI)
