Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-01 / 75. szám

/ Minőségtant Mikor kártalanít a hánya? Szükség volt az 1961-ben kiadott bánya- törvény végrehajtási rendeletének módosítá­sára, mert az új mechanizmusban megnöve­kedett a Nógrádi Szénbányák önállósága is. Ma már az eddiginél tágabb körben — több akna összevonását egy bányaüzemben — vál­lalati beruházások esetén a döntés jogát a miniszteri hatáskörből vállalati hatáskörbe utalták. Vonatkozik ez 3 bányák telepítésére, bővítésére, illetőleg a bányaüzemek szüne­teltetésére. A bányamunkára vonatkozó mű­szaki szabályzatok kialakítását is az önálló­ság jegyében bízták a vállalatokra. A megnövekedett önállóság esetleg helyte­len értelmezésének meggátlása céljából a rendelkezés előrelátóan szabja meg az ország ásványvagyonának védelmét is. Ellátását meg­növekedett jogkörrel, továbbra is a Központi Földtani Hivatalra bízta a kormány. Vele egyetértésben dolgozzák ki majd a bányavál­lalatok azokat az elveket, szabályokat, ame­lyek meghatározzák: mikor, milyen feltéte­lek esetén, mekkora ásványi nyersanyagkész­letet szabad, illetve Kell visszahagyni a ga daságtalanná vált, bezárásra ítélt bányába: A Központi Földtani Hivatal jogában é megjutalmazni azokat, akik eddig ismereti.' értékes ásványi nyersanyagot találtak. A rendelkezés egyik része több községünk­ben folyó rövidebb-hosszabb ideje tartó vi­ta után tesz pontot, amikor a bányakárokra vonatkozó kártalanításról intézkedik. A ha­tározat a többi között kimondja: épületkárok esetén a természetbeni kártalanítás csak ki­vételes esetekben lehetséges pénzzel. Ameny- nyiben a bányászat miatt valahol csökkeni vagy megszűnt a vízellátás, a bányaüzem ki teles — mégpedig természetben — gondc kodni a kártalanításról. Ennek mértékét korábbi vízhasználathoz kell igazítani. Mivel a bányatörvény végrehajtását bizto sító módosított kormányrendelet csak júlim 1-én lép hatályba, van elég idő a helyes gya­korlat kialakítására, a problémák tisztázásá­ra, mind a Nógrádi Bányavállalatnál, mind pedig a bányászkodást érintő községekben Előtérben a munka minőségi oldala tőségek önállóságát, hogy a szervezeti élet tartalmasabb, gazdagabb legyen. Szó esett többek között a Vöröskereszt­aktívák képzésének rendsze­rességéről, s a Mintaüzem- mozgalom további fejlesztésé­ről is. A beszámoló után ismer­tették a következő négy év­re szóló munkaprogramot, amelynek lényege: a szám­szerű eredmények növelése mellett a munka minőségi oldalának előtérbe helyezése. A referátum és a munka- program feletti vita után sor került a jutalmazásokra. A Mintaüzem-mozgalomban Referáló tanácskozást tartott a Nógrádi Szénbányák Vörös- kereszt Szervezete a Karancs Szálló különtermében. A II kongresszus óta elért eredmén kről Wagner János- né, a s/c azét titkára számoll be. Kiemelte az üzemek és az alapszervezetek országosan is elismert, magas fokú szerve­zettségét. Mizserfán például a bányaüzem valamennyi dolgo­zója Vöröskereszt-tag. A Nóg­rádi Szénbányák Vöröskereszt Szervezetének taglétszáma év­ről évre növekedik. Míg az elmúlt évben 4800. idén az első negyedévben már 7500 bányaüzemi dolgozó vesz részt szervezet munkájában. Néhány adat a legutóbbi négy évben végzett tevékeny­ség illusztrálására; 420 kü­lönféle előadást tartottak, eze­ken mintegy 19 ezer hallgató vett részt, 800 filmvetítést szerveztek- 85 alkalommal tan- folyamot rendeztek, amelye­ket 2550 bányaüzemi dolgo­zó hallgatott meg Kiemelke­dő eredményeket értek el a véradásban is; több mint 2 ezer önkéntes véradót tarta­nak nyilván. Hangsúlyozta a referátum, hogy a jövőben az eddiginél magasabb színvonalon kell végezni a családvédelmi fela­datokat. Növelni kell a veze­legkiválóbb eredményt produ­káló bányaüzemnek járó ser­leget ez alkalommal Mizserfc bányaüzem nyerte el, a kong­resszusi versenyben végzett ki­emelkedő munkáért pedig Nagybátony Bányaüzemnek ítélték oda a serleget. A Vö­röskereszt üzemi mintaszer­vezet mozgalomban felmuta­tott jó eredményekért tíz alapszervezetet táblával ju­talmaztak, a Magyar Vörös- kereszt III. kongresszusának előkészítéséért 30 aktívát di­csérő oklevélben részesítettek Ezen kívül több mint húszán, munkájuk elismeréseként könyvjutalmat kaptak. KÖLNIVÁSÁR Nagysikerű kozmetikai és illatszer-kiállítási rendezette Pecskő Üzletház, amelyet árusítással kötöttek egybe. Bemu­tatták a népi demokratikus országok legújabb kozmetikai lermékail. Kapható lengyel arckrém, román szemöldök- éc szempillafesték, különböző körömlakk. Közel háromszázféle cikkből vásárolhatnak a vevők. Különösen nagy mennyiség fogy húsvét előtt a kölnikből és parfümökből. Még a pult mellett levő kis szobai szökőkút is kölnivizet permetez, bárki megillatosíthatja benne a kezét. Legnagyobb sikerük a vi­lághírű szovjet kölniknek van, ezekből több üveggel visz­nek egyszerre. Azok a locsolkodók, akik elfelejtik idejében beszerezni, vagy esetleg a kelleténél hamarabb elhasználják locsolókészletüket, húsvét másnapján is vásárolhatnak a köl­nivásáron. Természeti szenzáció Megfordult ez Ipoly folyásé Példa nélküli természeti jelen­ség eshetőségére hívta fel az el­múlt napon figyelmünket Kopf Benő magántudós. Eddigi vizsgálódásainak eredmé­nyeként megállapította, hogy az Ipoly vize az utóbbi időben — kü­lönösen a nyári időszakokat te­kintetbe véve — feltűnően csök­ken. A folyó néha már az elapa­dás jeleit mutatja, sőt Kopf leg­újabb mérései szerint megszokott r eladásával ellentétes mozgást vé- !;ez — visszafelé folyik. Hallottunk már a népi példa- . jszédekben bizonyos képtelen dől- iokkal kapcsolatosan olyan meg- ülapítást: akkor lesz ebből, vagy ebből valami, ha a Duna — egyes tájegységek szerint a Tisza, a Ma­os stb. — visszafelé folyik — ép- >en ezért meghökkentő a magán­adós észlelése. Megkérdeztük Kopf Benőt, mire alapítja tudományos következte­téseit. A következő okfejtést kap­tuk tőle: — Tulajdonképpen nem egyedül­álló jelenségről van szó, amikor az Ipoly vizének visszafordulásé-- •ól. ellentétes irányú folyásáról lallunk. Az ókori történelemben sóit már hasonlóra példa. Mégpe­dig jóval nagyobb méretben, mint ez. ami bennünket, Nógrád me- ■njeieket érint. A zsidók például iqy ízelhettek át anno dacumál ói Vörös-tengeren. — Es mi a magyarázata a dol­goknak? — A vörös-tengeri esetnél ob­jektive nem lehettem ott, az Ipoly- ra vonatkozóan azonban mindért világos. A folyo eredeténél az idők során hegy alatti óriás barlang- rendszer keletkezett, amely elnyeli a vizet. Namármost: tekintettel arra, hogy folyónk a rendkívül nagy vizgazdagsáyú Dunába ömlik, az üresen maradó medret lassan­ként egyre inkább a Duna lepi el, s készletéből mintegy pum­pálja az Ipoly teljes szakaszát, egészen az eredeteig. Az öntöző- gazdálkodást folytató termelőszö­vetkezeteknek tehát különösebb aggodalomra továbbra sincs okuk, a Duna bőséges ellátást biztosít, csupán — mint mondottam — a folyása iránya lesz ellenkező. — És mikorra várható a külö­nös jelenség beköszöntése? — Véleményem szerint, és szá­mításaim alapján lényegében már keddi naptól ez a helyzet — jelen­tette ki határozottan a magántu­dós. Elővettem esemenynap táramat, hogy bejegyezzem a szenzációs dá­tumot: 1969. április 1. Kocsit igény­iek és helyszíni riportra megyek. * * Lapzártaikor Kaptuk az értesítést a balassagyarmati kórház idegosz­tályától, hogy bizonyos Kopt Benő nevezetű, önmagát magántudós­nak mondó ápolt eltűnt arz állo­mányból. Aki találkozik vele, ér­tesítse a kórházi ügyeletet. Külö­nös ismertető jele: vissza akarja tordítani az Ipoly t. De kár, hogy szegényebb let­tem egy szenzációs anyaggal!.., (barna.) Faluról falura menyasszony, gazdag vőlegény Ipoly szögön nincs inár csak öt zsúpfedeles ház. Az egyiket Szabó Ignác, a tanácselnök lakja. Mondja, legalább olyan 'dősek a falak, mint ő maga. Szabó Ignác meg már túl van a hatvan esztendőn. Az abla­kok nem nagyobbak egy meg­termett férfi tenyerénél. Még­is, milyen sokat látott át raj­tuk Szabó Ignác meg & felesé­ge. A FALURÓL faggatjuk a ta­nácselnököt, az meg hárítja magától a kérdé­seket, tereli egyenesen asszo­nya felé. — A feleségem többet tud mondani, mint én. Az apja, az öregapja is itt élt... Szabóné csak áll. A régi ágynak veti a hátát és beszél. Arról, hogy a filmesek nem­igen találtak öregebb falut az Ipoly-parti kis településnél. Mert itt állapodtak meg, eb­ben a házban, amikor filmez­ték a Rákóczi hadnagyát. — Az apám, annak meg a nagyapám mesélte, hogy öre­gebb a falunk kétszáz eszten­dőnél is — mondja. — Szegé­nyek voltak errefelé a földes- urak is, a cselédek meg eleset- tebbek, mint máshol. Nincs eb­ben a határban más, csak a homok. Nem terem csak rozs, meg egy kis szőlő ... Az Jpoly is inkább veszedel­me, mint áldása volt eddig a falunak. Minden tavaszon ret­tegni kell tőle. Medre szűk, a sáros hóié kiszalad belőle, egé­szén a falu széli házakig. A kevés földből is fogva tart 150 holdat a víz. Azon nem terem más, csak nád. Ha befagy a víz. akkor vágják, s befedik vele a pajtákat. Ezért aztán, aki csak tehette, elment dol­gozni Ipoly szögről. Sokan jár­nak a vasúthoz, be Balassa­gyarmatra, a kőművesek az építkezésekhez. Szabó Ignác sem dolgozta sokáig a kis birtokot, amelyet földosztáskor kapott. Ment vincellérnek. Galibapusztára. Akkor kezdték el a gyümöl­csös telepítését a Magyarnán- dori Állami Gazdaságban. Kel­lett a munkáskéz nagyon. — Azért jó volt ott nekem. Ha tanulhatok, azóta talán már kertész lennék. De itt volt ez a ház... A feleségem idős szülei lakták. Jöttünk, hogy segítsünk nekik — meséli. ~A~TSZCS-T akkoriban ala- —■ .kították a falu­ban. Az egyetlen ilyen ala­csony típusú társulás volt a megyében. Reményekkel in­dultak a gazdák, elnöknek Szabó Ignácot, az alapító tagot választották. — Nem ment, sehogyan sem ment a közös munka, — in­gatja most a fejét. — Szegé­nyek voltunk. Kevés volt a földünk, alig termett rajta va­lami ... Nem boldogultunk. Az első évben még megkísé­relték a közös munkát. Együtt szántottak és azt tervezték, hogy közösen vetnek majd. Belebuktak a vállalkozásba. A nekikeseredett gazdák aztán már csak maguk bajlódtak a földdel. Így volt ez egészen a múlt esztendőig. Mert akkor „kérő” jött Balassagyarmatról, a Palócföld Termelőszövetke­zetből. — Jöjjenek hozzánk — mondta néhány gazdának Far- Icas Ferenc. — Mi már egyszer belebuk­tunk — óvatoskodtak többen is. — Az igaz, de ha közösen próbálnánk talán könnyebben menne... Szabó Ignáceal járták sorra a házakat, gyűjtötték a belé­pési nyilatkozatokat. Talán két-három háznál aggodalmas­kodtak csupán. — Legjobb lenne, ha ma­gunknak maradnánk. Szegény menyasszony vagyunk egy olyan vőlegénynek, mint a gyarmati tsz. A gazdák többsége azonban a „házasság” mellett volt. Megválasztották üzemegység­vezetőnek Farkas Ferencet. Ö irányítja most a munkát Ipoly- szögön. Selmeczi Mihály, a bri­gádvezető segít neki. Selmeczi a maga 12 holdjával mindig tekintélyes mintagazda volt a faluban, hallgatnak rá most is. Szorgalomban, igyekezet­ben nincs hiány. Reggelen­ként teherautóra ülnek azasz- nyok is. Mennek, ahová a munka szólítja őket, be Ba­lassagyarmatra. Mert még az ősszel egybeolvadtak a Palóc­föld Termelőszövetkezettel. A gabonát már közösen vetettél» ei S azt mondják, ha a bé­kétlenséget nem engedik be a portára, bizonyár* boldogulni is fognak. A HOZOMÁNYA sem sze­_________________gényes ép­pen a községnek. Ez is kide­rült a beszélgetés során. A szorgalom sok mindent terem­tett a 600—650 lelket számlá­ló Ipolyszögön. Mondják, töb­bet fejlődött a község az el­múlt 25 év alatt, mint a régi. úri világban egy emberöltő múlásával. Még alig fejezték be a villamosítást, máris hoz­záláttak a község csatornázz sához, majd művelődési ott­hont építettek és iskolát. Köz­ben újjáépítettek minden régi cselédházat. Kivétel az az öt zsúpfedeles, amelyikből az egyiket a tanácselnök lakja. Igaz, nem sokáig. Hamarosan ők is elkezdik építeni az újat. — Itt a kert végében húz­zuk fel a másikat —, mondja Szabó Ignác. — A kő, meg s fa együtt van hozzá. Tága­sabb lesz. mint a mostani. Meg világosabb is, szép nagy abla­kokat vágunk rá. Lebontják ebben az évben a másik négyet is. Hírmondója sem marad Ipolyszögön a sze­gény (»Hágnak. Mert az embe­rek iparkodnak, keresetük sem kevés. Van már miből építeni, berendezni az új há­zakat. , Vinczc Istvánné NÓGRÁD — 1969. április 1., kedd Partner CB szomszédmr is A végén kezdve: évek óta húzódó minőségi vitában ju­tott nagy lépéssel előbbre a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek és a ZIM salgótarjáni gyáregysége. A két szomszéd­vár legutóbbi tanácskozásán olyan megállapodás született, amely mindenképpen említés­re méltó, példaként állhat más vállalatok előtt. A két tarjám üzem felismerte a minőséglánc kiépítésében levő lehetősége­ket, és az eddigi reklamációs vitáktól eltérően azzal a cél­lal ült a tárgyalóasztalhoz, hogy valamennyi tényezőt számbavéve, közös erővel ke­resse a jobb minőségű áru elő­állításának módját. Van megtelelő partner Eddig két riportban foglal­koztunk azzal a kérdéssel, amely a Kohászati Üzemek hi- deghengerdéjében előállított — a hagyományos Lepke és Pil­le tűzhelyekhez felhasznált — keretek méreteiben és szakító­szilárdságában mutatkozó el­téréseket érintette. Megírtuk, hogy a tűzhelygyáriaknak nagy gongot okoz a hengerelt keret­acél méreteltérése, a megfele­lő szakítószilárdság hiánya, a lemez felületének hullámoso- dása, és a homlokfelületi mé­reteknél mutatkozó eltérések gyakorisága. Véleményünk sze­rint — ezt mindkét alkalom­mal hangsúlyoztuk — a mi­nőségjavítás lehetőségei közül hiba lenne kihagyni a két üzem között létesíthető minő­ségláncot. Ehhez azonban meg­felelő partnerek kellenek.., A Salgótarjáni Kohászati Üzemek — ha kicsit megkés­ve is — megfelelő partnerként jelentkezett. Kezdeményezésé­re a ZIM képviselői — Zsi­gára Gyula, a MEO vezetője, Szomszéd György technológus, Virág László csoportvezető és Farkas József üzemi KISZ-tit- kár — felkereste a tarjáni nagyüzemet, hogy a minő'cg- lánc kialakításáról tárgyaljon. A régi kapcsolatban új vonás­ként említhető beszélgetésben a vendéglátók részéről megje­lent: Tóth György, a minőség ellenőrzésével foglalkozó fő­osztály vezetője, Longauer Jó­zsef műszaki vezető, Hopka László, a hideghengermű mű­szaki osztályának vezetője, Patai József, a nagyüzemi KISZ-bizottság titkára és Benga István, a helyi FMKT (Fiatal Műszakiak és Közgaz­dászok Tanácsa) irányítója is. A két üzem évtizedek óta szoros munkatársi kapcsolat­ban áll egymással. A tűzhely- keretacél gyártásának előtör­ténetéből kiderült, hogy a nagyüzem eddig számos — jobb minőséget eredményező — változtatást vezetett be. Há­rom esztendeje szabványt is készítettek, de a legfontosabb tényezőn a mai napig sem tudtak változtatni: a régi egyállványú gépen nehéz jó minőségű terméket készíteni. Hátrányosan befolyásolta a minőséget az a körülmény is, hogy többször kellett a gép elhelyezésén változtatni, és gyakran cserélődött a kezelő- személyzet is. Nem kérnek engedményt. A korábbá reklamációs viták középpontjában többnyire a rögzített szabvány módosításá­nak kérdése és a meglehető­sen korszerűtlen gép nagyon is véges teljesítő képessége állt. Így történt ez a minőség­láncról folyó megbeszélésen is. A tűzhely-keretacél szabványá­nak a szakítószilárdságra vo­natkozó módosítása most is szóba került. Az előírt 38—48 kilopond helyett a gyártók á 35—45 kilopond keménységű anyag előírását javasolták. Ugyanakkor javaslatot tettek a hajlított részek rádiuszának növelésére is. A szakítószilárd­ság — mint a beszélgetésből nyilvánvalóvá vált — nem a hegesztésnél jelentkező hőha­tás, hanem a szállítás során keletkező deíormálódás miatt fontos tényező. (Ez később rendkívül sok gondot okoz a tűzhelygyáriaknak!). A ZIM álláspontja (a tanácskozást kö­vetően érdeklődtünk az igaz­gatótól) : csökkenthető a sza­kítószilárdság mértéke, nincs lehetőség azonban a rádiusz növelésére, annak ellenére, hogy „csupán” nyolcmillimé­teres eltérésről van szó. A tűzhelyek öntöttvas részei ugyanis csak a szabványban előírt méretek alapján készí­tett keretre fekszenek fel pon­tosan. Ugyanakkor érdekes és figyelemre méltó az, amit Tóth György mondott: — Nem kérünk semmilyen szabványmódosítást a legfon­tosabb részt, a keretacél mé­retét illetően. Egyszerűen nem engedhetjük, meg magunknak, hogy 1969-ben egy termék mé­reteinek pontosságára alkud­junk ... Általános vélemény, hogy az iparban ezerszámra léteznek elavult szabványok. Betartá­suk körül sok felesleges vita van, pedig ezek az előírások nem javítják lényegesen, pon­tosabban fogalmazva: nem őrzik á termék minőségét, csak felesleges megkötöttséget je­lentenek gyártónak és megren­delőnek egyaránt. Ha a szál­lításra naavobb gondot fordí­tanak, a szakítószilárdsága vonatkozó szabvány módosítá­sa nem ütközhet akadályba. A leglényegesebb a tűzhely-ke­retacél méreteinek előírássze­rű betartása, amelyet most, í minőséglánchoz kapcsolódva egyértelműen vállalt a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek. E; a minőséglánc sok gondtól menti meg a tűzhelygyáriakat A kérdés az: milyen biztosí­tékkal rendelkeznek? — MEO-val nem lehet mi­nőséget gyártani — mondta a beszélgetés alatt az SKÜ mi­nőségi főosztályának vezetője — A minőséget nem lehel „belemeózni” a termékbe.., Gyártani kedl. A MEO mai legfontosabb feladatát abban látom, hogy a szakmunkáso­kat és a műszaki középkáde­reket a jobb minőségű mun­kára ösztönözze, keresse a le­hetőségét a termelés, a minő­ségi munka és az anyagi ér­dekeltség harmóniájának ki­alakítására. Az a tapasztala­tunk, hogy nagyon sok tenni­való van ezen a területen ... Érdekeltség és emberi kapcsolat A Salgótarjáni Kohászán Üzemek és a ZIM között ki­alakított minőségláncról folyó beszélgetés alatt sok hasznos és kivihetőnek látszó gondolat került megfogalmazásra: a nagyüzemi KISZ-bizottság és a hideghengermű műszaki ve­zetősége rövidesen megszervezi azt a gyárlátogatást, amelyen a keretacélt készítő brigádok felkeresik a felhasználó tűz­helygyári munkástársaikat. So­kat javíthat a minőségen, ha megvalósítják azt az elképze­lést, amely szerint a hideghen­germű bérfejlesztési alapjának egy részét az anyagi érdekelt­ség kialakítására kell felhasz­nálni. A két tarjáni üzem kö­zött kialakított minőséglánc „növelheti az étvágyat”. Er­re utal egyébként a terv, amelynek megvalósításához a NÓGRÁD is felajánlotta a segítségét: szeretnék megvaló­sítani az üzemrészek, munka­csoportok és a nagyüzemmel kooperáló vállalatok közötti minőségláncot is! Pataki László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom