Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
Madách: \z ember tragédiája Mit ér, ha rossz ? Tsz-labor Kuriózumok egy gyűjteményből ESZTENDŐVEL EZELŐTT egy interjú kapcsán, amelyet a Palócföld részére adott dr. Kozocsa Sándor, a neves bibliográfus — még nyolcvan- százalékosnak ítélte meg a teljesség szempontjából Szabó József balassagyarmati Ma- dách-kutató gyűjteményét. Az azóta eltelt rövid idő alatt a balassagyarmati gyűjtő tovább bővítette könyvtárának Ma- dách-részlegét, amely a legteljesebb magángyűjteménynek számított eddig is. A könyvtárban három, 1862- ből származó első kiadás található, ezek között van a Szentiványi Bogomérnak dedikált nagy értékű példány és egy másik, amelynek érdekessége, hogy Tolnai Vilmostól került Balassagyarmatra és tartalmazza (Tolnai professzor a költő kezevonását utánzó kézírásával) azokat a javításokat, amelyeket Madách a Tragédia második kiadása előtt egy, ma már sehol fel nem lelhető példányban javított. Tolnai Vilmos formaimén belemásolta Madách javításait ebbe a kötetbe. — Ez mindenképpen unikumnak nevezhető — mondja Szabó József —, hiszen az első példány, amibe a költő javított, sehol sincs meg. Persze a nyomda „ördöge” a második .javított kiadás készítése alatt sem aludt. Bekerültek olyan súlyos nyomdai hibák, mint például ez: „Be van befejezve a nagy mii.. Szabó József elmondja, hogy nagyon sokat jár hivatalosan Budapestre, és olyankor mindig felkeresi a főbb antikváriumok vezetőit, akik egytől egyig jó barátai. — Sok barátom segít a gyűjtőmunkában, így pédául dr. Kozocsa Sándor profesz- szor, bibliográfus, akiről, megragadva az alkalmat feltétlenül érdemes elmondani, hogy még ebben az évben elkészíti a teljes Madách-bibliográfiát. Ezt a munkát eddig még senki sem végezte el. A neves bibliográfust ősszel vendégül látom, az a terve, hogy az én könyvtáramban állítja össze véglegesen ezt a munkát. A terv az, hogy a nemrégiben Pozsonyban alakult Madách- Könyvkiadónál jelenik meg a teljes bibliográfia. Dr. Radó György író és műfordítóval ugyancsak régi baráti-munkatársi kapcsolatban állok, vele is kölcsönösen felhívjuk egymás figyelmét, ha valamilyen érdekességre bukkanunk. Egyébként most készült el a Tragédia arab fordítása, amelynek kézirata a híres orientalistánknál Germanuss Gyulánál van. A KÖNYVTÁR JELENLEG mintegy hétszáz ritka és nagyon értékes darabból áll, amelyek között van a több száz külföldi fordítás legjelentősebb példánya, de Szabó József minden mást is gyűjt, ami a költővel és a művel kapcsolatos. Több mint ötven Madáchról szóló verse van. Ezekről azt tartja, hogy érdemes lenne egyszer külön kiadni. — A gyűjtés hobby. így mondják, és az is igaz, hogy költséges passzió, hiszen nem ritka a négy-ötszáz forintos darab vagy a háromszáz forintért megkapható levél.. .De a gyűjtő, az igazi gyűjtő nem vásárol, hanem áldoz — vallja. Jeleneg a gyűjtemény'pontos bibliográfiai felmérését végzi a Palócföld kérésére. Az ismertetést a folyóirat nyári vagy őszi számában közlik. A fordítások közül teljes például az angol (négy van belőle) és a francia, amelyből a múlt század végétől mostanáig ugyancsak négy jelent meg. Legutóbb Jean Rousselot, ma is élő jeles francia költő fordította a Tragédiát. Az igazán gyönyörű kiadást a Corvina gondozta. — Milyen érdekessége van ennek a kötetnek? — Az érdekessége és jelentősége, hogy bár ez a negyedik francia fordítás, egyben az első verses változat is. Az előző három, a Casanova, a Vau- tier és a Roger Richard féle — prózai változatok voltak. A franciák azt tartották: nyelvük olyan szép, hogy prózában is poézis,.. A fordítások között érdekes a héber kiadás, amely 1924-ben jelent meg Varsóban. Ez egy magyar származású, költői tehetségű ember, Feuerstein Albert munkája. Ö később Kovakövi Albertra magyarosította nevét, tpajd kiköltözött Izraelbe. Avigdor Hame- iri néven jelenleg Tel Aviv- ban él. Fordításának ritka voltát bizonyítja a kis történet: — A balassagyarmati szociális otthonban élő öregek külföldi levelezését fordítom angolról magyarra, magyarról angolra, szivességből-szeretetből persze. . .Egyikük meg akart örvendeztetni ezzel a ritka példánnyal. Levelet írt — a tudatom nélkül — Tel-Avivba, ahonnan azt írta vissza a rokona: „Sajnos, Az ember tragédiáját Madáchtól héberül nem lehet megszerezni. Már tíz éve elkelt. Itt él fordítója, Avigdor Hameiri, neki is kellene egy példány. De nincs.” A sízécsény-i könyvtár egyik osztályvezetője kétszer is felkereste Szabó Józsefet levélben és felajánlotta, hogy a nagyhírű könyvtár védetté nyilvánítja a Madách-gyűjteményt. A gyűjtés alkotó-elemző munkával is párosul: — Sinkovits, aki most Ádá- mot és Mózest is alakítja, nekem földim. Van egy levelezésem a Tragédia egy soráról. Egyébként tanulmányt akarok írni — Szövegjngadozások Az ember tragédiájában címmel a Palócföld számára, de Budapest is érdeklődik iránta. Egy sora a Tragédiának rosszul ke* rült bele a legújabb kiadásokba is, és Sinkovits eszerint mondja. Figyelmeztettem rá, nem ez az eredeti szöveg. A Tragédia 3715. sora az újabb kiadásokban így hangzik: „Óh Lucifer vezess földemre vissza, ha oly sokat csatáztam, csatázzam újra, s boldog leszek”. Levélben felhívtam a figyelmét, hogy ez a sor eredetileg így hangzik: „Ó Lucifer vezess földemre vissza, hol oly sokat csatáztam hasztalan, csatázzam újra, s boldog leszek.” Azonnal válaszolt és nagyon hálás volt azért, hogy figyelmeztettem. Azóta eszerint mondja. A LEGFRISSEBB SZERZEMÉNYNEK azok a levelek számítanak, amelyek csak nemrégiben kerültek a gyűjteménybe. Herényi Ferenc bu- dapesi tanár és Madách-kuta- tó ismertetése révén jutott a birtokába. Két levél Madáchtól ered, az egy hete őrzött újabb három pedig a költő édesanyjától. A másik fiához, Károlyhoz írt levelei rendkívül becses darabok. — Véleményem szerint — mondja Szabó József — , mindegyik levél megérdemelné, hogy valaki tartalmilag bővebben kibontsa és belőle elhelyezze Majthényi Anna arculatán azokat az új vonásokat, amelyek ezek híján nem voltak ismeretesek. Pataki László Higanygőzlámpák szórják a fényt az éjszakai órákban a pataki utcán. A községi tanács a közvilágításra, az áramdíjak kiegyenlítésére 80 ezer forintot költött a múlt évben. Tekintélyes összeg ez. ami különösen akkor szembeötlő, ha mellé teszünk egy másik adatot: Patak évi községfejlesztési alapja az óramdíjak felét alig haladja meg. A községi tanács elnöke elmondta: nem sajnálják a pénzt a közvilágításra, sőt a további hálózatfejlesztést tartják szükségesnek. Senki sem szeret a sötét utakon botorkálni, kéz- és lábtörést kockáztatni. Nem idegenkednek hát az ésszerű kiadástól, de feleslegesen nem szívesen dobják ki a pénzt az ablakon. Pedig ez történik, ha rossz a kapcsolóautomata és fényes nappal is égnek a lámpák. A múlt hónapban kétszer fordult elő hasonló helyzet. Alig hogy megjavították az automatát, újra elromlott. A patakiak tartanak tőle, hogy még sok-sok borsot tör az orruk alá ez a fránya készülék, ráadásul villamos energia és pénz pocsékolódik el hiábavalóan. Ha a jövőben is rakoncát- lankodni fog, legjobb lenne kicserélni. Mert mit ér az automata, ha rossz? K. S. A Budapest-környéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez tartozó 20 közös gazdaság mezőgazdasági laboratóriumot létesített a fővárosban. Az új laboratóriumban vetőmag-, műtrágyavizsgálatokat, talajelemzéscket és takarmányok biológiai értékének meghatározását végzik, majd az eredmények ismeretében szaktanáccsal látják cl a gazdaságok vezető szakembereit. Képünkön: kénsavval roncsolják a tsz-ekből érkezett takarmánymintákat, fehérje- meghatározáshoz Jutalmazási tendenciák Időszerűnek látszik tudományos rendszerbe foglalni, mikor, hogyan, és miért történik jutalmazás. (Ne tessék közbeszólni, hogy magától értetődően a legjobb, legáldozatkészebb munka szerint. Általában igen, de előfordul, hogy nem pontosan így. Még egy kevéske csiszolni való imitt-amott esetleg szükségesnek mutatkozik.) Tehát jutalmat adunk és kapunk i. Arcra. Vonzó és megnyerő arcra. Ez a progresszív pofapénz. 11. Szájra, illetve hangra. A hangosoknak és a követelőzőknek. Ez az óriási pofa-pénz. Hl. Külcsínre és betcsmre. Gyengéd kacsákra, rajongó pillantásokra. Ez a pofiká- pénz. (Nahát, ugye előfordul, az otthon meg nem értett férjek mély lelki életét némileg rekompenzáló érzelmi umbul- dációjaként.) »V. Jutalmat adunk es kapunk a jól megszolgált konkrét munkáért, és V. ugyancsak adunk es kapunk az el nem végzett konkrét munkáért. (Hiszen előfordul még olyan eset is — persze ritkaság, mint a fehér holló —, hogy valaki azért érdemel jutalmat, mert nem dolgozik. Gyengébbek, kedvéért: többel árt, mint használ, ha valamihez hozzáér.) Jutalmat lehet ezenkívül adni hűségért (a főnök személyéhez; ez a ritkaság), valamint hűségért a vállalathoz (ez a gyakori; a mindennapi.) Jó kis summához lehet jutni folyamatos, lelkiismeretes szorgalmas munkáért (99,9 százalékban) és esetleg netán (talán le . sem érdemes írni) a főnökök körüli sündörgéssel, azok régi viccein való haho- tázásért, valamint zsenialitásuk időnkénti emlegetésevei (0,1 százalék.) Ordas Nándor 10. Igent mondtam. Az urak Ruth kíséretében azzal az ígérettel vonultak el, hogy legkésőbb délután ötkor visz- szatémek a bíróság szabadlábra helyezési engedélyével, és az óvadék letételéről szóló nyugtával. Még öt óra. Fogalmam sem volt, mennyi telhetett el belőle, mert a karórámat persze elvették. Ügy tetszett, hogy már két teljes napja várok, s közben nem sötétedett be. Igazán minden okom megvolt rá, hogy utáljam az ébresztőórákat, d,e most sokért nem adtam volna, ha ott ketyeg egy előttem azok közül, amelyekre én szereltem fel a kallantyúkat. Végre az őr bedugta az orrát a cellába. — Jöjjön! — Szabadlábra kerülök? — érdeklődtem. — Mr. Búrt hívatja, hozzá kell kísérnem magát. Ebből arra következtettem, hogy a magabiztos ügyvéd szavának több a füstje, mint a lángja. Véleményem azonban tüstént megváltozott, amint beléptem Búrt szobájába. A falon levő óra pontosan ötöt mutatott. A szobában ott ült Forster, otthonosan, mintha csak a saját dohányzójában lenne. Amikor meglátott, felállt és kezet nyújtott. — Üdvözlöm, Mr. Kása. Hogy szolgál az egészsége? Ügyet sem vetett Burtra, aki kék volt a méregtől. Természetesen egészen másmilyen kék, mint Ruth szeme, amelybe ismét alkalmam volt elmerülni, amikor az ügyvéddel együtt ott ültem abban a vendéglőben, ahol a lány várt ránk. Velünk volt Lewis is, de egyelőre hagyta, hogy jód ki beszélgessük magunkat Ruthtal. Sok mondául valóm lett vodna neki, de csak kettesben. Köszönetét — 28 — rebegtem az ügyvédnek, meg az újságírónak a gyors és sikeres kiszabadításért. — Ne köszönjön semmit — mondta Lewis. — Ha számításaim beválnak, nagyszerű riportot kanyaríthatok a dologból, az FBI pedig kénytelen lesz megtéríteni Forster úr ügyvédi honoráriumát, mert bebizonyítom, hogy magát nemcsak hogy ártatlanul, hanem botrányos módon adták az idegeneket ellenőrző rendőrség kezére. Az óvadékot pedig mindenképpen visszakapjuk, még az esetben is, ha tévedtünk volna, és maga a villamosszékben végzi... — Mert, kedves barátom — vette át a szót az ügyvéd —, elkészülhet erre az eshetőségre is. Óvadék ellenében szabadlábra helyezték, de az eljárás folytatódik. A közvélemény-kutató intézet adatgyűjtése szerint átlagosan csupán kétévenként fordul elő, hogy az Egyesült Államokban ártatlanul végezzenek ki embereket. Nagyon jól éreztem magam szabadlábon, de már kezdett az idegeimre menni a Lewis—Forster kettős. Megengedtem magamnak egy epés megjegyzést: — A bostoni derbin Cuncimókust százharmiincegy az egyhez adták, mégis ő nyerte meg a versenyt... Ruth nevetett... — Ugyan szívem, te nem vagy ló. — Ti, magyarok — folytatta a lány —, nagyon szerethetitek a lovakat. Itt volt az az úr, ha jól emlékszem, valami ezredes, akivel egy bukméker irodában összetalálkoztál; ma pedig egy másik magyarral ismerkedtem meg. — Magyarral? — csodálkoztam. — Igen. És az is lószakember. — Ö is bukméker irodában dolgozik? — Nem. Saját bukméker irodája van. Ruth elmondta, hogy amikor a fogházból hazaért, egy idősebb úr várt rá. Bemutatkozott, mint a Terner bukméker iroda tulajdonosa, és kérte Ruthot, hogy szenteljen neki egy kis időt. A lány igent mondott, de megjegyezte, hogy nem tudja, mi beszélnivalójuk lehetne. Terner erre elmondta, hogy tudomása szerint Ruth szeret engem, s úgy hiszi, hogy én bajha kerültem, és igyekszik rajtam segíteni. Ö, Terner azért látogatott el Ruth-hoz, hogy részben felvilágosítsa: méltatlanra pazarolja a bizalmát, mert én nem szorulok segítségre; részben pedig valóban a segítségemre legyen. — És utána megfogta a kezedet, mélyen a szemedbe nézett, hogy lássad: számíthatsz rá! — mondtam. — Ugyan! — tiltakozott Ruth. — 29 —i őszintén szólva, jólesett a tiltakozása, mégis tovább zsörtölődtem: — Ismerem ón az ilyen jólelkú urakat, A lelkűknél csak az érzelmeik nemesebbek... — Ezt hogy érted? — kérdezte a lány. *— Hát úgy, ahogy te. Először biztosan megfogja a kezedet, aztán... ■— ökör vagy, darling — intett le Ruth a rá jellemző közvetlenséggel. — Mr. Temer már régen túl van azon a koron... Az ügyvéd és az újságíró szótlanul hallgatta az idillt. Farster azonban most már megelégelte a dolgot. — Megbízatásom nem családjogi természetű — mondta. — Szeretném, ha a hölgy folytatná. — Én is szeretném, ha megtudnék 'minden részletet — közöltem. — A dolog egyre rejtélyesebb lesz. Nem értem, ha egyszer Terner Csánkó cinkosának tart, miért akar a segítségemre lenni. — Én sem értettem — mondta Ruth. ^ — És most már érti?— kérdezte Lewis, aki közben elővette a jegyzetfüzetét. — Talán Terner megmagyarázta, hogy az a bizonyos Csánkó közönséges szélhámos. — Ruth, szívem, ennyit nélküled is tudok — fakadtam ki epésen. — Már hogyiie lenne az, amikor rámfogja, hogy meg akarom gyilkolni, és éjnek idején ki- rángattat a karjaidból. Ruth elpirult. Határozottam jól állt neki ez is. — De Mr. Temer ennél jóval többet tud Csánkóról — folytatta Ruth. — És azt üzente neked, hogy ha továbbra is Csánkó cinkosa maradsz és összejátszol vele, alaposan megütheted a bokádat. — Nagyszerű! — mondtam. — Ez aztán segítség' Hogy állhattál szóba egy ilyen alakkal? — Ő is éppúgy magyar, mint te vagy ... gondoltam összetartotok... Az egyik magyar meghallotta, hogy a másik bajba került, s elment, hogy segítsen rajta. — Köszönöm szépen az ilyen összetartást — mérgelődtem. — Most már te is láthatod, szívem, hogy az ide- kinti magyar milyen összetartó fajta. Ha az egyik meghallja, hogy a másik bajba került, azonnal odasiet. — Ez szép tulajdonság — jegyezte meg Lewis. — Valami olyasmi, mint amikor a parton álló mentőövet dob a vízben fuldoklónak, pedig nem is ismeri, csak azt tudja róla, hogy éppúgy ember, mint ő. (Folytatjuk) — 30 —
