Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-25 / 93. szám

Dunaújvárosi művészek ! Pedagógusok fóruma I Terveztetés a nyári szünetre „Csak tiszta forrásból” cím­mel tartották a művészeti klub harmadik rendezvényét. Te­gyük hozzá — megérdemelt sikerrel. Ami a résztvevők számát illeti, sajnos a vendég­látók nem büszkélkedhettek. De igy is megérte. Kellemes este volt a dunaújvárosiak vendégszereplése. Keresztmet­szetet nyújtott az ott folyó művészeti életről. Betekintést nyertünk a dunaújvárosi kép­zőművészek gondolat- és al­kotóvilágába * E. Tóth Ila, Ravasz Erzsé­bet, Pálfalvi 'János és Birkás István állították ki röpke két es fél órára műveiket. Szépek voltak Tóth Ila életből merí­tett kisplasztikái. Az • érmek belső feszültségükben nagy­fokú tárgyi tudásról, biztos formaalkotásról és gazdag ér­zelmi skáláról tettek tanúbi­zonyságot. Ravasz Erzsébet már több országos kiállításon látott munkái mellett újakkal is jelentkezett. Népmeséi ihle- tettségű illusztrációi már túl­lépnék az illusztráció fogal­mán, önálló világot teremtenek Julika néni. hivatalos ne­vén Deák Pátné, kivétel nél­kül mindenkit ismer a váro­si tanácson. Ez a kötelessége, a feladatához tartozik, mert portás és telefonközpontos egy személyben. Van dolga elég, ott ül a kapu alatti szo­bában a kis ablak mögött. Naponta annyian kocogtat- ják meg ezt az ablakot, hogy nem is tudja számon tartani. A telefon is állandóan cseng, mindig keresnek valakit. Emellett intézi a postát, szá­mon tartja, hogy a tanács dol­gozói közül ki ment él, és ki jött vissza. Sokrétű, nagy fi­gyelmet igénylő munka, de Julika néni nagyon szereti. — Mit kell tudnia egy ka­pusnak? — Elsősorban azt, hogy ki­nek, mikor van fogadónapja, és hol lehet megtalálni. Ha valaki nem tartózkodik az épületben, akkor azt, hogy ho­va ment és mikor jön vissza. Mert az emberek gyakran hitetlenek. Van úgy, hogy öt­a művészben rejlő líraisás segítségével. PáUalvi János ro­busztus erejű grafikusművész, ő inkább vázlatokat mutatott be. Műanyagzománcai újdon­ságként hatottak. Birkás Ist­ván még főiskolás. Nonfigu­ratív alkotásai nagy jövő előtt álló művészt sejtetnek. Kemény Dezső; író saját ma­ga olvasta fel két remek no­velláját. a rövidebb lélegzetű és a háború tragédiáját bemu­tató A jelszó címűt, és a hosz- szabb Gyöngykagylót. Danyi Gábor hozzáértő kézzel mu­tatta be az író világát, felkel­tette kötetei iránt az érdeklő­dést. A Székesfehérvárott élő Kalász Márton költő betegsé­ge miatt nem tudott részt ven­ni a művészeti esten. Csong- rády Béla mutatta be költésze­tét nagy sikerrel. Az est zenei részében Me­rész Ignác zeneszerző három darabját mutatták be a duna­újvárosi Állami Zeneiskola művésztanárai: S. Gádory Lil­la, Mérész Magda, Horváth Bé­la és Uhmer Rudolf. . Merész komoly ígéret, ezt mutattál; művei is, Dallambőség, gaz­ször, hatszor is megkérdezik „De tessék mondani, mégis hova ment?” Ilyenkor szépen türelmesen elismételgetem, amíg végre tudomásul veszi az ügyfél. Julika néni tudja azt is, melyik ügyet hol intézik, mert ahányan jönnek, any- nyifélét akarnak. Szüksége van emberismeretre, mert előfordul bizony az is, hogy a kedves ügyfelek idegesek, sőt nem egyszer gorombák. Gyorsan odavágják olyankor, „maga nem parancsol nekem, akkor megyek be. amikor akarok.” Ilyen esetben mit tehet a kapus? Udvariasan, csendesen igyekszik jobb be­látásra bírni az erőszakos ügyfelet. Előfordul, hogy valaki so- ronkívül, csellel akar bejut­ni valahova. Julika néni ne­vetve meséli, hogy egyszer egy idősebb férfi kereste az egyik tanácsi vezetőt. Ö meg­mondta, sajnos nincs fogadó­napja, tessék visszajönni d.ag forma- és hangzásvilág jellemzi alkotásait, A művészeti est kapcsán joggal felteheti a néző avagy az olvasó a kérdést, miért ép­pen dunaújvárosi művészeket mutatott be a művészeti klub? Tulajdonképpen két szocialista város művészeinek találkozója zajlott le szerdán este a me­gyei József Attila művelődé­si központban. A két munkás­város kölcsönös kapcsolata most van kialakulóban, amely távlatban felvetheti a szociá­lisa városok találkozóinak le­hetőségét. Persze, ez már nem­csak a művészeti életre vo­natkozhat, hanem a termelő munkára, a szocialista brigá­dok kölcsönlátogatására is. Is­mét szemben állunk egy lehe­tőséggel. Az első láncszem ki­alakult, hamarosan csatlako­zik hozzá a második. Május­ban a Palócföld írógárdája, muzsikusok és képzőművészek látogatnak el Dunaújvárosba. A „Csak tiszta forrásból” címmel megtartott est ötletes kezdeményezés volt. Érdemes — utólag is — felfigyelni rá. (>n) majd egy másik napon. Erre a férfi válaszol: az édesapja vagyok és sürgősen beszélni szeretnék vele. Később de­rült ki, hogy az illető vezető­nek már évekkel ezelőtt meg­halt az édesapja. Ilyen is megtörténik időnként. — A kapus egyben telefon- központos is. Mennyi számot tud kívülről? — Ha jól meggondolom, valamennyit. Gyorsan kell kapcsolni, nincs idő keres­gélni a számokat. Ez ugyan olyan fontos mint az, hogy mindenkit személyesen is­merjek. A kapu szünet nélkül nyí­lik és csukódik és Julika né­ni fáradhatatlanul felelget az érdeklődőknek. Közben felbúg a telefon és egy vékonyka hang az apucit keresi. Juli­ka néni kérdezés nélkül kap­csolja az illetékes apukát, mert egy jó kapusnak min­dent tudnia kell. Csata! Megzaholázzák a patakot Az éltető víz nemcsak ba­rátunk tud lenni. Időnként megvadul, óriási kárt okoz kertekben, szántóföldeken, er­dőkben, utakon. A múlt év­ben Erdőtarcsán hatvan hol­dat öntött el a községen át­folyó patak. Alámosta, meg­rongálta az országutat is. A megroggyant útburkolatot el­vitte a víz. Nagy gondja a községi tanácsnak, hogy a tünkrement útszakaszt bár megjavították, de a munka „gyorstalpalásnak” bizonyult, mert a tél viszontagságait nem tudta átvészelni, lerom­lott állapota ismét a közleke­dés biztonságát veszélyezte­ti. Tervezik, hogy megzabo­lázzák a rakoncátlan pata­kot, így előzik meg a jövő­ben a szántóföldek eliszapo- lódását. A patakmeder sza­bályozását a tanács és a ter­melőszövetkezet közösen vég. zi. Máj uö 1 — Pásztó ti Budapesti vendégművészek és a helyi öntevékeny művé­szeti csoportok közreműködé­sével rendezik meg Pásztón a szabadtéri színpadon má­jus 1-én a munka ünnepének műsorát. Műsorral készülnek az ünnepségre a járási kultu­rális szemlén jól szereplő út­törő népi tánccsoport tagjai, az úttörő kamarakórus, vala­mint a nagy kórus és tánc­csoport is. A próbák a járási Lovász József művelődési központban már folynak, s a fiatalok színvonalasnak ígér­kező műsorral lepik hi eg a járási székhely és a környe­ző községek lakóit. A műsor­ban egyébként fellép Jósé Ar- zamendia dél-amerikai indi­án gitáros és énekes is, aki hosszabb ideje tartózkodik hazánkban. Mallorcában magyar szorbit Egy spanyol gyógyszergyár megvásárolta a Péti Nitro­génművek szorbit gyártási technológiáját. A magyar li- cene alapján Mallorca szige­tén évi ezer tonna kapacitású szorbit üzemet építenek fel. Meg néhány hét és bezárt*; - nak az iskolák kapui, egy időre vége a szervezett élet­nek, a menetrendszerűén be­osztott kötelességeknek. Fel­vetődik ilyenkor a kérdés; hogyan töltsék gyermekeink a 'nyarat? Hisz az egész évi fá­radságos tanulmányi munka után kell a pihenés, kikapcso­lódás minden tanuló számára. Tekintetbe kell azonban ven­nünk, hogy a szülők elfoglalt­sága nem változik meg a tan­év befejezésével, ők ugyanúgy járnak munkahelyükre, mint eddig. Számukra a nyár leg­feljebb tizenkét—huszomlégv napi szabadságot jelent,, amit. pihenésre, szórakozásra, nya­ralásra fordíthatnak. Gyerme­keink viszont két és fél hóna­pig élvezhetik a nyár örömeit Élmények Szerencsés helyzetben van­nak azok a családok, kiknél nagymama, nagybácsi lakik vidéken, s szívesen látja az öcs-köst, vagy húgocskát nya­ralásra. Itt megtalálja a gyer­mek, amire szüksége van. Az egészséges gyermek úgyszól­ván reggeltől estig állandóan csinál valamit. tevékenyke­dik, akár irányítjuk, akár nem. S a cselekvések által ta­nul. Felejthetetlen élmény ma­rad gyermekeink számára egy-egy közös családi kirán­dulás is a szabad természet­ben. Egy horgászás a tópar­ton, a dombhátról elénk táru­ló vidék szépsége, mind-mind olyan élményt nyújt, amely az emberré nevelés fontos pillanata lehet. Az iskolai élet szünetelésé­vel nem szűnik meg az úttö­rőélet folyamatossága. Az egész évi munka betetőzése a nyári táborozás, melyen kis­dobosok, úttörők egyaránt részt vehetnek. Gazdag prog­ram várja itt a pajtásokat. Élmény már a készülődés, az utazás is. Más vidéket ismer­nek meg, gyárlátogatások, ki» rándulások, versenyek teszik változatossá az előre gondo­san megszervezett táborozást. Kötetlenebb formában, még­is felügyelet mellett pihennek, játszanak, szórakozva tanúi­nak sok mindent gyerme­keink, amire az év folyamán napi elfoglaltságuk miatt nincs lehetőségük. Éljünk az alkalom adta lehetőségekkel, s ne fosszuk meg őket két hét boldog, vidám emlékei től. Szórakozva tanulni Gondolnunk kell azokra isi, a,kik az egész nyári szünidőt lakóhelyükön töltik. Pedagó­gusaink az úttörőszervezet Irányításával megadják a nyári próbák követelményeit, ha ezeket rendszeresen telje­sítik gyermekeink, biztosítják szórakozásukat, művelődési; - két, tudásuk gyarapítását. A; úttörőházak szakkörei válto­zatosan elégítik ki az oda já­ró gyermekek érdeklődésé' Kellemes környezetben ki-ki saját adottsága szerint vá­laszthatja meg a foglalkozást szórakozva tanulhatja meg. az alapismereté két, vagy gyara - píthatja eddigi tudását. Számolgatva a lehetősége két, nem hagyhatjuk figyel­men kívül a nyári napköziotí honos tábort sem. Egyre ne gyobb felkészüléssel, szerve- eett, jól felszerelt, egészsége-- környezetben várják az apró­ságokat nevelőink. Gondos­kodnak pihenésükről, szóra­kozásukról. sok-sok játékot, s nem utolsósorban változa­tos. bőséges ellátást nyújtanak számukra. .Megerősödni, teltrissülni Minden munka akkor hozza meg a kívánt eredményt, ha céltudatosan felkészülve kéz dünk hozzá. A nyári seüne. feladata, hogy gyermekein., testben és lélekben megeiv södve, felfrissülve kezdjék szeptemberben az új tanévei. Célunk elérése érdekébe nem szabad megfeledkeznünk az iskolai nevelés célkitűzé­seiről, s a nyári foglalkozáso­kat is ennek figyelembevéte­lével kell összeállítani. Az alapot, amit a tanítás során kapott gyermekünk, fejlese- szük, szélesítsük. Olvassanak minél többet az életkori sa ­játosságoknak megfelelően, mert a felejtés nagy kiesést jelent, főleg a gyengébbek­nek. Csak így érhetjük el tö­résmentesen, kiesés nélkül a folyamatosságot, így válik va­lóban azzá a nyár, ami a rendeltetése. Magyaríy Károlyné a megyei nőtanács mellett működő pedagógiai bizottság tagja Mindennapi ismerősök A kis ablak mögött 8. — Nincs ügyvédem — mondtam. A faggatás mestere olyan meghökkenéssel nézett rám, mintha fürdőnadrágban és színes napernyővel jelentem volna meg az államelnök tanácsadóinak szűkebb értekez­letén. Véleménye szerint minden jobb embernek rendel­keznie kell ügyvéddel, különösen egy merénylőnek. — Hogyhogy nincs ügyvédje? — háborodott fel. — Ügy, szóval húzni akarja az időt. De figyelmeztetem, hogy hiába manőverezik. Egyetlenegy olyan bíró sincs New Yorkban, aki akár másfél millió dollár óvadékért enge­délyezné a szabadlábra helyezését. Itt az Egyesült Álla­mok biztonságáról van szó. Szerettem volna, de nem mertem azt mondani, hogy igenis tréfálnak. Éppen tőlem féltik az Egyesült Államok biztonságát. Én aztán igazán ártalmatlan szegénylegény vagyok, aki örül, ha él. Persze, ha ilyen súlyos vádat emelnek ellenem, azzal is számolnom kell, hogy megfosz­tanak ettől az örömtől. Az időhúzásra vonatkozó célzási nem értettem, pedig szerettem volna egy kis időt nyerni. Jó lett volna végiggondolni helyzetemet, hiszen alighanem jókora csávába kerültem. Búrt kérdéseiből láttam, hogy a bukméker irodában tett látogatásom hozta a fejemre a bajt. Az ezredesből lett paripaszakértőnek valahogyan fel­keltettem a gyanúját. így kerültem a pácba. És most, ho­gyan mászom ki belőle? Ki segítene rajtam? Jó lenne az egészet végiggondolni, de hogyan? Búrt akaratlanul is segítségemre sietett. Kijelentette: — Ha most azt mondja, hogy él az ügyvédválasztás jogával, és ezért igényli a huszonnégy órai haladékot, amelyet a törvény ez esetben biztosít, vagyis, ha csak egy — 23 — nap múlva és az ügyvédje jelenlétében hajlandó vála­szolni a kérdéseinkre, kijelentését jegyzőkönyvbe vesz- szük, de az esküdtszék ezt magára nézve hátrányosan értékelheti. Megállapíthatják, hogy igyekezett késleltetni, hátráltatni a nyomozást, és ezért megátalkodott bűnöző­nek bélyegezhetik. Szóval, én barátilag azt tanácsolom magának, hogy ne kérje a huszonnégy órás haladékot... — Ragaszkodom hozzá! — vágtam rá. Ügy okoskodtam, hogy ha ez az ellenszenves alak va­lamit barátilag tanácsol, akkor legjobb az ellenkezőjét cselekednem. Igaz, fogalmam sem volt róla, mit változ­tat a helyzetemen, ha holnap kell folytatnom ezt a tor­túrát, és válaszolnom ezekre az ostoba kérdésekre. De azért reménykedtem. Aki időt nyer, életet nyer! Búrt kénytelen volt kiengedni a karmai közül, legalábbis egy napra. Amikor utasította az ajtó előtt álló őrt, hogy egyelőre kísérjen vissza a cellámba, olyan arcot vágott, mint a macska, amely már fogja az egeret, de aztán parancsot kap az oroszlántól, hogy csak másnap fogyaszt­hatja el a cincikét. A cellában most valamelyest jobban éreztem magam, mint éjszaka. A poloskáknak csak híre-hamva volt, a falon szétnyomott példányok képében. Ebből — mert éles eszem még ebben a nehéz helyzetben sem hagyott el — azonnal levontam a következtetést, hogy a poloska és Búrt különbözik egymástól. A poloska éjjel dolgozik és nappal alszik. Búrt viszont éjjel alszik, és nappal dol­gozik. Persze, az is előfordulhat, hogy nincs kedve éjsza­ka aludni. De nem tudom elképzelni, hogy akadhat a földön olyan elvetemült és elkókadt nőszemély, akinek kedve lenne egy ilyen alakkal ébren maradni. Kicsit elszunnyadtam, és ez nem volt rossz. Azt ál­modtam, hogy otthon vagyok Magyarországon, és dol­gozom. Szerszámokat csinálok, és a nyakamra jár a disz­pécser. Hol ígérget, hol fenyegetőzik, hol pedig sir, hogy dolgozzak gyorsabban. Azt magyarázza nekem, hogy raj­tam az egész gyár szeme, sőt, egy élő miniszter Is telefo­nált: mondják meg Kásának, ha nem ver rá, elúszunk az exporttervvel, és oda a negyedévi prémium. Egy külke­reskedő — aki személyesen jött ki a gyárba, hogy biztas­son egy kicsit — izgalmában nem is magyarul, hanem angolul agitált, hogy ne aludjak. Az a szegény börtönőr, akit ily módon a magyar nép­hadseregben tiltott, de azért elég gyakran alkalmazott, és az ősi katonai hagyományok keretében ránk maradt ki­fejezésekkel illettem, szerencsére nem tudott magyarul, de — 23 — azért igen meglepődött. Én is. Kiderült, hogy nem egy magyar külkereskedő, hanem egy amerikai börtönőr no­szogatott angolul. És nem is álmomban, hanem a való­ságban. — Van időm! — feleltem felriadva. — Holnapig sen­kivel sem vagyok hajlandó tárgyalni. Erre nekem a ma­guk törvényei jogot adtak. És ha én e jog alapján kény­telen vagyok teljesen ártatlanul itt csücsülni, akkor ki­jelentem, hogy hagyjanak békén. — Kérem — szólt az őr lágyan —, megmondom a látogatóinak, hogy nem óhajt velük tárgyalni. És már csukta is be a cellaajtót. Odaugrottam, és hármat rúgtam a vasajtóba. Az őr visszajött, hogy mit akarok. — A látogatóimmal akarok beszélni — jelentettem ki. — Úgy tudom, ehhez is jogom van ... Sejtettem, hogy a látogató csak Ruth lehet. Igazán nagyszerű lány, ha a bajban sem hagy el. Az őr rosz- szallóan csóválta a fejét, s elkísért a beszélgető helyiség­be. Morgott valamit, de már nem figyeltem rá. Azt mond, amit akar. A kék szemet kissé kisírtnak találtam, de azért de­rűsen ragyogott. Oda akartam ugrani Ruth-hoz, hogy megcsókoljam, de a drótháló megakadályozott ebben. Nem kellemes dolog az ilyen dróthálós beszélgetés. Akár­mennyire szereti is az ember azt, aki a drótháló másik oldalára kerül, kellemetlenül érzi magát. És Ruth nem is volt egyedül: két férfit hozott ma­gával. De egyelőre nem mutatta be, sőt, figyelemre sem méltatta őket. — Helló, drágám, hogy töltötted az éjszakát? — csi­cseregte. — Pocsékul — feleltem. — Pláne, hogy ezt az éjsza­kát egyszer már sokkal kellemesebb körülmények között megkezdtem, de abba kellett hagyni... És te? — Én egész éjjel le sem húnytam a szemem. Sírtam és rád gondoltam. — Igazán szép tőled. Ruth, hogy ennyire a szíveden viseled a sorsom. De azért kár volt sírni miattam. Egy­szer minden jóra fordul. — Nem miattad sírtam, darling — mondta a lány. — Magamat sirattam. Hogy én milyen szerencsétlen lány vagyok. Miért szerettem bele egy gengszterbe? Ezt nem lenne szabad. Ettől egy tisztességes lánynak óvakodnia kellene... (Folytatjuk) — 24 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom