Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-19 / 88. szám
A központban Huszonöt telefon-előfizető van a községben. A telefon- központban csaknem állandóan szól a csengő, hívják Salgótarjánt, Pásztói, Balassagyarmatot, Szurdokpüspökit. Egy „sima” napon hozzávetőlegesen 10 táviratot vesz fel, 180—200 összeköttetést teremt meg a hívó és a hívott felek között a telefonkezelő Jancsó Margit. Nem gyerekjáték: 2—3 percenként egy telefonbeszélgetés. Tompa berregés, megmozdulnak a jelzőlapocskák, pár mozdulat, a vezetékek a megfelelő helyre kerülnek, udvarias mondat: „Központ. Kapcsolom, kérem.” f a jobbágyiak zavartalant ítézhetik ügyes-bajos dől gaikat. Korszerű szociális létesítményt vett át a községi tanács a textilipari vállalattól: egy 25 férőhelyes bölcsődét, ahol nyolc dolgozó látja el negyedszáz kisgyermek gondozását, felügyeletét. A több, mint egymillió forint értéket képviselő modem épület minden helyiségében példás rend, tisztaság van. Bár akad még szépíteni, csinosítani való, szükség van az udvar parkosítására, a játszóhelyek kialakítására, de az évi 220 ezer forint, amivel a bölcsőde gazdálkodik, megfelelő biztosítéknak látszik ahhoz, hogy a tervek, elképzelések megvalósuljanak. Kiss Béláné, a bölcsőde vezetője elmondta, hogy a gyermekgondozási segély bevezetése óta kevés szülő helyezi el náluk csecsemőkorú gyermekét, a csöppségek többsége csak egyéves kora után kerül hozzájuk. Ha a kis lakók kor szerinti összetétele meg is változott, a munka, a gond nem lett kevesebb a bölcsödében. Minden munkaterület szorgalmas, érző szívű, áldozatkész embert kíván. Két gond: nagyon kellene a nyári időszakra egy négyórás kisegítő dolgozó, s a másik: szeretnék a fektetőket úgy elhelyezni, mint a beépített szekrényeket, hogy a termekben minél több hely maradjon a gyermekek foglalkoztatásához. Harminc éve gyógyszerész: Azt is mondhatnánk: l megtört a jég. A négyna- [ pos ünnep után csökkent i a gyógyszertár forgalma Jobbágyiban. Az év első í három hónapja nehéz volt, a rászorulók egymás kézé- i be adták a kilincset. Kü- j lönösen márciusban szök- • kent fel a forgalom grafikonja, csaknem kétszer annyi gyógyszer fogyott el, mint máskor. A gyógyszertár vezetője, Tregele Sándor közel harminc éve gyakorolja a gyógyszerészi hivatást. Amikor először a tára mögé állt, még jobbára csak a vajákosok, a kuruzslók kotyvalékai voltak elérhetők a szegé- i nyék, a nincstelenek számára. Azóta fordult a világ, ma már szinte mindenki • SZTK-tag és az a termé- \ szetes, hogy sokszorosára | nőtt azok száma, akik nem a szemfényvesztők főztjé- től, hanem az orvostudománytól, a gyógyszertől várják a gyógyulást. Az elmúlt két évtized alatt szinte rohamléptekkel haladt, gyarapodott a Zagyva menti település, a kétezer-háromszáz lelket számláló Jobbágyi. Ma már ama községek között tartják számon, ahol tulajdonképpen minden megadatott a nyugodt, derűs, kulturált élethez. Van vasútja, s korszerű műút szeli ketté. Tiszták, kövezettek a község belső útjai is. Lényegében egyetlen olyan utcácskája sem akad, ahová ne ügyeskedtek volna már gyalogjárót. Van iskolája, óvodája és milliót érő bölcsődéje. Nem hiányzik a községből az orvos, helyben van a gyógyszertár is. Hat bolt, közöttük a városias jellegű önkiszolgáló, a presszó, azonkívül fodrász, cipész, s még egy sor más kisiparos áll a lakosság rendelkezésére. Elhelyezkedési gondok lényegében nem nyomasztják a községet. A férfiak, nők egyaránt munkát találnak az üzentekben, a termelőszövetkezetben. A nem egészen kétezerholdas szántóval rendelkező helyi termelőszövetkezet a közelmúltban egyesült a szurdokpüspöki gazdasággal. Ragyogóan kihasználják azokat a természeti adottságokat, amelyek a község határában rejlenek. A szövetkezet kőbányát, sóderbányát nyitott, hiszen a kő a régi uraknak is pénzt, sok pénzt hozott. Az idősebb emberek még emlékeznek azokra az sGÓkre. Hatszáz embert is foglalkoztatott itt a bányaigazgató. Jobbágyi ősrégi krónikája azt mutatja, már a honfoglalás idején megtelepedett ezen a tájon az ember. Jó volt a föld, közel a víz, hát itt maradtak, s a kis település népes községgé fejlődött. Első birtokosa az Aba nemzetségből származott, s őt megszámlálhatalanul sokan követték a község birtoklásában. Nehéz, viszontagságos volt a történelme: tatárdúlás, pusztító járványok tizedelték meg az embereket. Így érkeztek el a mához, amikor azok lettek a község birtokosai, akik a legtöbbet tettek érte: a szorgalmas, igyekvő jobbágyi emberek, az üzemi munkások, a bányászok, a termelőszövetkezeti tagok. A művelődés háza Jobbágyi legnagyobb gondja, hogy nincs művelődési ház a községben. Azt az épületet, amely régebben kultúrotthon volt, a községi tanács átadta a Textilipari Vállalatnak. Talán nem szükséges különösebben kommentálni, miért volt erre szükség, elegendő egyetlen adat: az üzem mintegy 500 női dolgozó számára nyújt munkalehetőséget, ezzel véglegesen ad acta tették, kihúzhatták az elvégzendő feladatok listájáról a helybeli és a környező falvakban lakó asszonyok, lányok elhelyezkedési gondjait. Épül-e új művelődési ház Jobbágyiban, s ha igen, mikor? Most már ez a kérdés foglalkoztatja a község közvéleményét. Senki sem vitatja, hogy erre a létesítményre feltétlenül szükség van, hiszen a község falukörzeti központtá válását, a pezsgő kulturális élet kibontakozását éppen ennek hiánya késlelteti. Nem könnyű azonban az építkezéshez szükséges milliókat előteremteni még akkor sem. ha olyan széles körű társadalmi összefogásra lehet számítani, amilyen Jobbágyiban az előkészületi munkákat kíséri. Már elkészült az új művelődési ház kivitelezési tervdokumentációja. A postahivatal mellett 800 négyszögöl nagyságú üres telek van. erre épülne fel a korszerű, minden igényt kielégítő, várva várt létesítmény. A szakemberek már a talajvizsgálatot is elvégezték és a telket az építkezésre alkalmasnak találták. Gyűlnek a községfejlesztés forintjai. A társadalmi szervezetek,, a szövetkezet, a ktsz, a termelőszövetkezet. az üzem. mind leteszi az asztalra hozzájárulását, az építő tízezreket, de építési anyagban, munkaerőben sem lesz hiány: a termelőszövetkezet sódert, követ, szállítóeszközt ajánlott fel, a lakosság pedig társadalmi munkával segít. Hogyan, honnan, mennyi és hány csatornán keresztül jön niajd össze az e célra szükséges 3 millió forint még pontosan nem lehet tudni, a tervek azonban megalapozottak. A terv nagy vonalait, a részfeladatok többségét már kidolgozták. Jobbágyi új művelődési házának alapköveit az építők előreláthatóan 1971-ben rakják le. Az ezt követő év végéig befejezik majd az építkezést és felavatják Jobbágyi büszkeségét, aminek most olyan nagy hiányát érzik a községbcliek: az új művelődési otthont. Dönt a falu A közeljövőben falugyűlést tartanak Jobbágyiban. A vízműtársulás megalakulásáról a törpe Vízmű építéséről döntenek a lakók. A vízmű társulás szervezése egyébként jól halad. A lakosság fele már nyilatkozott: egyetértenek a törpe vízmű építésével és befizetik a hozzájárulást. Az új vízművel egészséges, jó ivóvízhez jut az egész falu. Mert most bizony csak a község egyharmadában kap elfogadható vizet a lakosság. Fényt visznek mindenhová Esténként a főútvonalon modern. higanygőzlámpák szórják a fényt, de világosak a mellékutcák is. A villamosítás, amely az egyik legnagyobb vívmánynak számított, jó pár éve befejeződött a községben. Kivétel a hegy alatt futó kis utcácska. A Losonci úton ugyanis még mindig van olyan ház, amelyben nem ég a villany. Az idén azonban már mindenütt kigyullad a fény. Az ÉMÁSZ hozzálát a villamoshálózat bővítéséhez, bekapcsolja a világításba a legeldugottabb kis utcákat is. A bőkezű patrónus Ügy kezdődött, mint a mesében. Egy szép napon két poros, fáradt vándor kopogtatott be az iskolába. Gépkocsijuk elakadt az országúton, szerettek volna kezet mosni, egy kicsit megpihenni valahol. Miért az iskolát választották? Ma már nehéz lenne kinyomozni. A lényeg az —, s ezt a segítőkész igazgató az első pillanatban nem is sejtette —, a két átutazó az Óbudai Gázgyár párttitkára és főmérnöke volt. A véletlen találkozásból aztán tartós barátság szövődött, ami gyümölcsöző barátsággá fejlődött, ami a mai napig fennáll. Pálmai Béla igazgató alig győzi felsorolni mindazt, amit a jobbágyi általános iskola a bőkezű patrónustól, az Óbudai Gázgyártól kapott: vízvezetékszerelési munkákat végeztek el, gépeket, szerszámokat adtak át, üvegházat építettek. De ne is folytassuk. Reménytelen vállalkozás lenne a teljes listát összeállítani. Szinte minden jelentősebb, nehezebb vállalkozás megvalósításába besegítettek a gázgyáriak. Vallusné, a hírlapárus Még jóformán he sem teszi maga mögött a posta ajtaját, máris hangos szóval kínálja portékáját: — Népszabadságot, Tükröt, Ludas Matyit tessék! — Nógrádot kérek — vágom el az asszony szóáradatát. — Az nincs — mondja, de nem adja fel a küzdelmet. — Magyar Hírlapot adhatok. — Nógrádot vennék — mondom makacsul. — Az már elment mind — válaszol tömören. — Annyira viszik? -w faggatom reménykedve. — Dehogyis — hűt le gyorsan. — Igyekszem vele, mert nehéz eladni — ragaszkodik. — Akkor... gyakran a nyakán marad? — Már miért maradna? — mutatja a sértődöttet. — Kérdezze csak meg, nincs nekem sohasem remittendám. Elmegyek én az emberek után este a kocsmába is. Körüljárom, megmeglegyintem egyiket is, másikat is ... Addig beszélek. míg megveszik ... Novák László postamester és felesége csendes mosollyal hallgatja Vallus Jánosnét, az idős kézbesítőt. Csaknem 600 napilap, ebből 130 Nógrád jár a faluba. Tavaly nem olvasták ennyien a megyei lapot Jobbágyi—tükörben Az elnök gondjai A falu párttitkára volt, 1957-től pedig tanácselnök Murányi Mihály. Ma mai nyugodtabb, csendesebb napokat lát, nem úgy, mint munkája kezdetén. Azért most is meghozza minden nap a maga ügyeit, gondjait. Sok utánjárást igényelt a földtörvény végrehajtása. Né- hányan arra gondoltak, új földosztás ideje érkezett el. A faluban 165 cigánycsalád él. Az ő felemelkedésük gondjai ugyancsak az elnök vállait nyomják. Két év alatt nyolcán építettek házat a tanács segítségével. Most megint tízen jelentették be ilyen igényüket. Aztán, ha ritkulnak is, de még mindig vannak tyúkperek, határviták. Megannyi gondot jelent ez a tanácselnöknek. Itt született Jobbágyiban, itt peregnek majd el öreg napjai is. Maholnap nyugdíjba megy, 57 esztendős. A hegyen van a termelőszövetkezet kőbányája. A segédüzemi tevékenység sok pénzt hoz a közös gazdaságnak az idén A magasból ragyogó kilátás nyílik a községre is Tárlat az iskolában Alig van szebb dolog, mint amikor a gyermekekben meg. mozdul az alkotás vágya, s ki lenne más, aki legköny- nyebben figyelemmel kísérheti, amíg a vágyból festmény, szobor, vagy akár csupán egy saját gyártmányú szemétlapát lesz, mint a pedagógus? Ezeknek a munkáknak egy csoportjából, festményekből láthattunk kis tárlatot a jobbágyi általános iskola folyosóján. A vízfestmények között különösen Dulai Zoltán, Osváth Imre, Bognár Éva és Mészáros Erzsébet munkái szemrevalók. A bölcsődében Tíz és félmillió Az építőipari ktsz 100 munkást foglalkoztat. Nyílászáró szerkezetet készítenek a tanácsi építőipari vállalatnak, s ők végzik a MÁV utasellátó pavilonok felújítását is. Mindez a tevékenység előreláthatóan tíz és félmillió forintot hoz a ktsz kasszájába az idén. Lukács Bertalan főkönyvelő szerint lényegesen jobb az indulásuk, mint tavaly volt. Így aztán a kilátások is kedvezőbbek mint az elmúlt évben, amikor 9 millió forint bevételük volt. Korszerű állomás épül Jobbágyiban. Az új létesítményt a nyár elején adják át rendeltetésének Amikor összegyűjtöttük ta . asztalatainkat, mintha tükör ■e, néztünk volna, ahonnan a -özség egyre szépülő arca nézett vissza. Ezt a képet nyújtottuk át olvasóinknak összeállításunkban. Az írásokat íí-iss Sándor és Vincze Istváii- né, a fényképeket Koppén.' tiyörgy készítette. A panaszokat Tóth Lajosné jegyezte fel és továbbítja as illetékesekhez, legközelebb, április 23-án .ollókőre látogatunk. A
