Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

A tudományért, műveltségért, kultúráért Tervek a megyei múzeumi szervezet életében HBz^fS&sság és honvédelem A Nógrád megyei Múzeumi Szervezet munkája évek óta mind nagyobb szerepet tölt be szellemi, kulturális életünk alakulásában. Kisugárzó sze­repét, hatékonyságát az elmúlt esztendő számos eredményé­ben is mérhetjük, akár az év­fordulókkal kapcsolatos doku­mentációs kiállítások szerve­zéséről. szolgálatáról, akár munkásmozgalmi, néprajzi, helytörténeti, régészeti, ter­mészettudományi tárgyak, do­kumentumok gyűjtéséről, akár népművelési előadásokról, ta­nulmányok készítéséről van szó. Dr. Zólyomi József megyei múzeumi igazgatóval most az 1969. év feladatairól, terveiről beszélgettünk. Arról, hogy a múzeumi szervezet miképpen és milyen területeken járul hozzá a továbbiakban a megye szellemi, tudományos, kulturá­lis életének igényes továbbfej­lesztéséhez, elevenségéhez? A terület, amelyet a múze­umi szervezet figyelme és ha­tásköre átfog, rendkívül széles, árnyaltan sokrétű. Kiterjed az évfordulókkal kapcsolatos fela­datokra, a tudományos, a nép­rajzi, a régészeti, a népműve­lés' munkára, a szorosabban vett múzeumi feladatokra, ki­állítások szervezésére és kiad­ványok készítésére, illetve gondozására egyaránt. Az igazgató így ismerteti ezeket: — A Nógrád megyei Múze­umi Szervezet ebben az esz­tendőben is a nagy történelmi évfordulókra vonatkozó gyűj­tő. feldolgozó és népművelési munkát tekinti legfontosabb kötelességének. De ezzel pár­huzamosan egyéb nagyfontos­ságú feladatai is lesznek. Vég­zi az adatok gyűjtését, a ta­nulmányok írását a készülő megyei monográfiához. Soron következő munkánk egyike az évfordulókkal foglalkozó idő­szaki és vándorkiállítások anyagának gyűjtése, továbbá fokozni kívánjuk a népműve­lési tevékenység világnézeti hatását, mégpedig többrétű ki­állítási és ismeretterjesztési programmal. A gyűjtő, feldol­gozó és népművelési munká­ban kiszélesítjük és szorosabb­ra fűzzük kapcsolatainkat a pedagógusokkal, népművelők­kel és tömegszervezetekkel. — Kaphatnánk-e betekintést a részletesebb tervekbe? — Kezdjük talán a tudomá­nyos programmal. Az idei tör­ténelmi évfordulók természet­szerűen szükségessé teszik a tárgyak, dokumentumok, fény­képek további gyűjtését. A ta- nácsköztársasági események­nek már utálja vagyunk, de soron következik, még ebben az esztendőben megyénk fel- szabadulásának 25. évfordu­lója, majd jövőre hazánk ne­gyedszázados felszabadulási ünnepének előkészítése. Ezek­kel kapcsolatos a karancsbe- rényi partizán múzeum tár­gyi és dokumentum anyagá­nak összegyűjtése. Ebbe a munkába bevonjuk a honisme­reti szakköröket, a íalukróni- ka-írókat, a megyei közép- és általános iskolák történelem szakos tanárait, valamint a társadalmi és tömegszervezete­ket is. — Néprajzi tevékenységünk jellemzője a népi építészettel, állattartással, ennek tárgyi- és emlékanyagával, a paraszti la- káskultúráyal, a jövedelmi for­rással, a népviseletekkel, gaz­dálkodással, ünnepekkel össze­függő kutatás. A régészet te­rületén az Árpád-kori teme­tők és települések, a nemzet­fői, megyei és ispánsági szék­helyek, a királyi székhelyekés feudális központok, a megye középkori gazdasági, társadal­mi és politikai viszonyainak kutatását tűztük ki célul. Ezen kívül Árpád-kori településtör­ténetünk megismeréséhez kö­zépkori házakat és falvakat kell feltárnunk, szakmailag irányítjuk a Salgővár feltá­rását. — Természettudományos cél­ja sem jelentéktelen a múzeu­mi szervezetnek, mert a me­gyei ősnövények és ősáilatok felkutatása, feldolgozása igen fontos a tüdómány számára. Ezért a paleobotanikai és pa- leozoológiai gyűjteményt új lelőhelyek feltárásával kíván­juk kiegészíteni. — Mit jelent a tudományos feldolgozó munka a gyakorlat­ban? — Több fontos tanulmány megszületését, nyilvánosságra hozatalát. Például Belitzky János tanulmányának a Ta­nácsköztársaság Nógrád me­gyei időszakáról, Szabó Bélá­nak Nógrád megye felszabadu­lásáról készülő munkáját, el­készül ugyancsak Szabó Bé­la kutató munkája alapján a Tanácsköztársaság időszaká­ban végzett tevékenységükért letartóztatottak névjegyzéke, és Belitzky János összegezésé­ben a tanácsköztársasági idő­szak megyei hősi hallottainak névgyűjteménye. Ezen kívül módszertani útmutató jelenik meg a falukrónika-íróknak Kovács Jánostól és több köz­hasznú tanulmány települések, városok néprajzáról. — Milyen események várha­tók a múzeumi munkában? — A Munkásmozgalmi Mú­zeum ez év elején új helyiség­be költözött. A raktári rend kialakítása, a szakszerű elhe­lyezés volt eddigi feladatunk, a továbbiakban folytatjuk a nagybátonyi és hollókői ása­tások leleteinek restaurálását, az egyéb gyűjteményekben el­helyezett tárgyaknak szükség- szerű konzerválását. Űj múze­um, illetve kiállító helyiség létesítésére is sor kerül az esz­tendőben. Karancsberényben a megyei partizánmozgalmakra vonatkozó tárgyakat és doku­mentumokat mutatjuk be. Bánkon egy lakóházat rende­zünk be a parasztgazdaság századfordulói formájában. — Mik a tervek a múzeumi szervezet népművelési tö­rekvéseiben? — A népművelési munká­ban — az előző évekhez ha­sonlóan — most is azt a célt tűztük ki, hogy minél többen megismerkedjenek a múzeu­mok életével, sajátos lehetősé­geivel, kiállításaival és meg­jelent publikációival. Áz em­t berek tudatának átformáló­dását, a világnézeti, a hazafi­as és az internacionalista ne­velést kívánjuk ezzel előmoz­dítani. Ennek érdekében rend­szeresítjük kapcsolatainkat a megye iskoláival, üzemeivel, művelődési otthonaival, társa­dalmi és tömegszervezeteivel. Barna Tibor C zocialista hazánkban ^ eddig sok nehéz és bo­nyolult kérdést oldottunk már meg, de talán semmi sem igényel olyan kitartó és kö­vetkezetes munkát, mint az emberek tudatának, gondol­kodásmódjának átformálása. Ezért oktató-nevelő tevékeny­ségünk elsőrendű feladata, hogy változó és rohamosan fejlődő korszakunkhoz igazít­suk ifjúságunk nevelését, amelynek alapja a határozott, következetes, dialektikus, ma­terialista világnézet kialakí­tása. Csak ilyen meggyőződés birtokában várhatjuk, hogy tettrekész, cselekvő embere­ket nevelünk, akik odaadó lelkesedéssel mindent meg­tesznek társadalmunkért, szo­cialista hazánkért. Ma, amikor egyre többet foglalkozunk a haza sorsával, a haza szeretetével, a hazafi- sággal, tudnunk kell, hogy e fogalmak tartalma is teljesen megváltozott a burzsoá ér­telmezéshez képest. Az az igazi hazafi, aki aktívan be­kapcsolódik abba a küzde­lembe, amelyet saját nemzete is vív felemelkedéséért, a ha­ladásért. Minden állampol­gárnak, aki ezt az országot magáénak vallja, hazafias kö­telessége azon fáradozni, hogy a felnövekvő nemzedéket munkájával, személyes példa- mutatásával a fejlődés irá­nyába mozgósítsa. Ezt az igen szép, de fáradságos munkát szülőknek és nevelőknek egy­aránt már kisgyermek kortól el kell kezdeni. Az életkori sajátosságok figyelembevéte­le, a gyermekek érzelmi éle­tének ismerete módot ad, ho"v ''ink az-U-i--' „ r..: ^, korlátlan lehetőségekkel, auioiyea. a ba.as-w.ci., o. szocialista hazafiságra nevelés területén adódnak. Minde­nekelőtt az ifjúság ilyen irá­nyú formálásának legfonto­sabb célkitűzései közé tarto­zik országunk gazdasági, po­litikai, társadalmi rendjének szeretete, hazánkhoz, szülő­földünkhöz való rendíthetet­len hűség, és ha kell, komoly áldozatok vállalása. Megkü­lönböztetett figyelmet fordí­tunk arra is, hogy haladó ha­gyományainkat fiataljaink ápolják, hőseinket tiszteljék, példaképül válasszák. Erre megyénkben is különösen nagy a lehetőség azért, mert olyan munkásmozgalmi múlt­tal rendelkezett és rendelke­zik ma is, hogy a nevelés eme fontos területének egyik dön­tő, befolyásoló tényezője le­het. Természetesen a hősi * múlt megbecsülése mellett bennünket különösen jelenünk és jövőnk foglalkoz­tat. Tudjuk, hogy hazánk gazdasági és kulturális fel- emelkedését csak céltudatos munkával, becsületes helytál­lással lehet elérni. Erre a fel­adatra kell most mozgósítani minden állampolgárunkat, de különösen az ifjúságot. Igaz, a fiatalság a nagy tettekre, hősi megnyilvánulásokra a legérzékenyebb, de a minden­napi élet, sőt dicső múltunk sem volt mentes a szürke hét­köznapoktól, s napjainknak is megvannak a kimagasló hősei, alkotó tevékenységünk minden területén. Ezért ke­resnünk kell azokat a vonzó feladatokat, izgalmas akció­kat, amelyekkel ifjúságunk szívesen azonosul, biztosíta­nunk kell a nemes versengés lehetőségét számukra az élet minden területén. Helyes ne­velő munkával elérhetjük, hogy a hazafiság szó mögött a felnövekvő nemzedék ko­moly tartalmat lásson; érez­ze, hogy szocialista hazánk­nak gondolkodni tudó, mű­velt, cselekvő emberekre van szüksége. A szocialista hazafiság egyet jelent más népek ha­gyományainak, eredményei­nek tiszteletben tartásával, hiszen a mai modern világ­ban, főleg a szocializmust építő országokban lehetetlen valamilyen egyedi utat követ­ni. Amikor a legfontosabb fel­adatnak tartjuk országunk békés építését, tudjuk azt is, hogy a haza védelme mind­annyiunk számára szent kö­telesség. A nyugodt, alkotó munka feltétele hazánk ha­tárainak és belső rendjének biztosítása. E feladatok meg­oldására pedig bátor, jólkép- zett katonákra van szükség, akiknek felkészítése már az iskolában megkezdődik. Ép­pen ezért a honvédelmi ne­velésre egyre nagyobb figyel­reg roppant méretű gépesíté­se olyan katonákat tételez fel, akik jártasak nemcsak a kibernetikai, fizikai, matema­tikai tudományokban,* de a fegyverek birtokában tisztá­ban vannak felelősségükkel, adott esetben meggyőződésből cselekszenek szocialista ha­zánk érdekében. Célunk az, hogy kifejlesszük a fiatalok testi, fizikai, értelmi képes­ségeit, gyakorlati életben va­ló jártasságukat és készségü­ket, amelyek határozott er­kölcsi és világnézeti alapon nyugszanak. Az iskolában folyó honvé­delmi nevelés nem csupán testedzést jelent, hanem gyors helyzetfelismerést, a bonyo­lult és összetett mozgások be­gyakorlását, a környezet ha­tásának elviselését és leküz­dését, kultürált és fegyelme­zett magatartást is. Kétség­telen, hogy ezeket a követel­ményeket nagyrészt e testne­velési órákon kell teljesíteni, főleg itt kell tehát kifejlesz­teni olyan speciális fizikai ké­pességeket, amelyek nélkü­lözhetetlenek a honvédelem­ben. A testnevelő tanáron kí­vül azonban az egész tantes­tületi kollektívának aktívan és pártosan közre kell mű­ködni ebben a munkában. A honvédelemre való fel­készítés nem lehet csak egy­két társadalmi szerv feladata. Az országban mindenhol, így megyénkben is komoly sze­repet vállal az MHSZ, amely a sorkötelesek elméleti és gyakorlati képzését irányítja. Tömegversenyeket szervez, se­gít a KISZ-ifjúság honvédel­mi előkészítésében, polgári védelmi tájékoztatást rendez, objektumokat, technikai esz­közöket bocsát a fiatalok ren­delkezésére. A KlSZ-szerve- zet különböző akciók meg­szervezésénél — (Forradalmi ifjúsági napok, Hősök nyo­mában, vetélkedők, honvé­delmi versenyek, harci túrák) — járul hozzá a katonai szol­gálatra való felkészítéshez. Áz említetteken kívül termé­szetesen a párt- és a tömeg­szervezetek munkájában is komoly szerepet kap az ifjú­ság honvédelmi nevelése. Értelmes, tenni akaró és “ cselekvő ifjúságunk van, olyanok, akik helyes és következetes neveléssel, kel­lő megítéléssel meg tudják te# tizet A kisugárzásról A megyei művelődési központ városra, megyére kiterjedő sugárzásának kérdése tola­kodik újra a jegyzetlapok­ra. Tolakodik a legjobb ér­telemben, hiszen mostanra nem csupán az általános-he­lyes elv hangsúlyozása, ha­nem a gyakorlatban megva­lósított eredmények, megle­vő és fejleszthető tények szolgálnak alapul. És a té­nyek mindennél alkalmasab­bak arra, hogy kisugárzás- I ról, művelődési, köz- és ön­nevelési ráhatásról beszél­jünk. Néhány rövid híradás ed­dig is érintette azokat az új­donságokat, amelyek a sal­gótarjáni művelődési köz­pont tevékenységének kibon­takozását jellemzik: az új­ra szerveződő művészeti (nem művész!), és ifjúsági klub első összejövetelei, az irodalmi színpad talpradllí- tásának, a városi amatőr ze­nekarok szakmai továbbkép­zésének terve — együttesen es külön-külön is magja le­het a sokat emlegetett kisu­gárzásnak. Nem véletlenül említettem első helyen az új művészeti klubot. Az első találkozás légköre, vita-levegője, a meg­jelentek összetétele (hivatá­sos népművelők, művészek, értő és pártoló tagok jelen­tek meg az alakuló ülésen szép számmal) megalapozott­nak jelöli azt a reményt, amelyet a művelődési köz­pont úgy is mint házigazda es úgy is, mint a művelődés fejlesztésének egyik felelő­se, a klub tevékenységéhez fűz. Olyan emberek üllek — képletesen szólva — egy asztalhoz, akik eddig is so­kat tettek a közművelődé­sért, de akiijét így együtt látni volt igazán jó, elsősor­ban azért, mert klubkeretbe tömörülve alapját jelentik a művelődési központ társa­dalmi-művelődési munka- csoportjának. Lehet vitat­kozni — kell is — azon, hogy a művészeti klub milyen fel­adatokat vállaljon most, mi­lyeneket kicsit később és hosszabb távon, legyen vagy ne legyen tagdíj, két vagy három titkár szükséges-e az eredményes munkához. Egy azonban mindenképpen nyil­vánvaló: a hely nem csupán szórakozási keret, az össze­tétel, itt és most, kötelez bi­zonyos feladatok vállalásá­ra, a művelődési központ munkájának segítésére — igenis a kisugárzásra, de ki­sugározni is csak az tud, aki (vagy ami) létezik, mozog és másokat is mozgásba hoz. Tény, hogy az első gyor­san lobbanó és elhamvadó próbálkozások példái most még a pesszimistábbaknak szolgálnak érvként, de ép­pen a kétszeri (vagy több­szöri?) nekirugaszkodás kö­telezi az újra összegyűlt népművelési szakembereket, művészeket, művészétéi sze­rető és értő, támogató és ter­jesztő régi és új tagokat, hogy bebizonyítsák: lehet jó csoportmunkát végezni a művészeti klubban. Jó jel, hogy az első, kollektiven fo­galmazott igény — rendez­zenek vitát a Fényes szelek című Jancsó-filmről — ki­elégítése máris megtörtént. A művelődési központ er­kölcsi, anyagi támogatása további biztosíték az ered­ményes munkához, lehető­ség, amellyel mindenképpen élni kell, mert érdemes. Mint ahogy érdemes nagyobb önállóságot adni a művelő­dési központnak (az önálló­ság mindig felelősséget is je­lent) — ezt meg az imént felsorolt tények bizonyítják, így válhat a kultúra várá­ból mindenkit befogadó, minden közhasznú ötletet a munkájába beépítő-felhasz­náló kulturális központ, amelytől remélhető, sőt meg­követelhető az a sokai em­legetett kisugárzás is. A legközelebbi tervek is azt mutatják, hogy a mű­velődési központ a jövőben többet ad a komplexieitásra, az összetettebb, s ezért ha­tékonyabb művelődési mun­ka kialakítására. A művé­szeti klub már említett film­vitájára meghívják, — s ké­sőbb nyilván más, hasonló rendezvényeire is elvárják — az ifjúsági klub képviselőit. Az egysíkúság, elzárkózott- ság, begyakorlottság és min­denfajta sémák elleni fellé­pés igénye érezhető azokból a tervekből is, amelyek sze­rint az új ifjúsági irodalmi színpad működési kereteit is tágítani akarják — bevonva a munkába, a tervezésbe és irányításba a művelődési központon belül erősödő szakemberek mellett a „kí­vülről hozható’’ társadalmi erőket is. Az új irodami színpad létrehozását — ha­sonlóan a művészeti klub előtörténetéhez — a koráb­bi próbálkozások sikerte­lenségéből következő hát­rány ledolgozásával kezdik, s úgy tervezik, hogy április­ban széles körű tehetségku­tató versenyt hirdetnek, emellett természetesen szá­mon tartják a már ismert, tapasztalt versmondókat is. V égeredményben na­gyon egyszerű a ki­sugárzás kérdése, ha a kicsit megfoghatatlan, már-már misztikusnak tűnő elvárás helyébe a konkrét­ságot sikerül helyezni. Ezt akarja elérni a művelődési központ ama tanácskozás révén is, amelyre rövidesen sor kerül, és amelyben a já­rási szintű művelődési köz­pontok vezetői nyilatkoznak majd arról: milyen segítsé­get várnak, milyen kisugár­zásra számítanak a ■ megyei központtól? P L. met fordítunk tanintézeteink­ben, és a katonai életre való felkészítés áthatja egész al­kotó-nevelő munkánkat. Egy korszerű hadsereg “ technikája mindig igen magas. Olyan elméletileg képzett, gyakorlatias fiatalo­kat kell tehát adnunk nép­hadseregünknek, akik a he­lyes előképzés eredményeként jól és gyorsan képesek elsa­játítani a modem hadviselés fontos tudnivalóit. A hadse­őrizni haladó hagyományain­kat, ugyanakkor helytállnak a termelő munkában, és éle­tüket is tudják áldozni szo­cialista hazánkért. Ahhoz azonban, hogy egyre több honszerető fiatalt adjunk ha­zánknak, <i zéles társadalmi összefogásra van szükség. Szo­cialista államunkban minden objektív és szubjektív felté­tele megvan annak, hogy iga­zi hazafiakat neveljünk­Szilágyi Tibor intensiv terápián osstály Intenzív terápiás osztály létesítésén dolgoznak a me­gyei kórházban. Ide kerül­nek majd azok a betegek, akiknek legsúlyosabb az ál­lapota, s életmentő beavat­kozásra van szükségük. Az osztályt felszerelik töb­bek között Astrup-készülék- kel, amely analizálja a vér- Összetételt, a szívműködést, a légzést, a vérnyomást, s támpontot ad a beavatko­zásra. Elhelyeznek itt egy monitorkészüléket, amely minden kóros elváltozás esetén riasztójelzést ad az állandó felügyelet alatt álló központi regisztráló beren­dezésnek. Ellátják az osz­tályt légzőkészülékkel, szív­működést befolyásoló beren­dezéssel, oxigénadagolóvai, altatógépekkel, szívóberen­dezésekkel is. A megyei kórház intenzív terápiás osztálya kezdetben, amíg a szükséges műszerek teljes egészében meg nem érkeznek, mint „őrző” szo­bát működtetik, majd foko­zatosan tér át meghatározott rendeltetésére, az intenzív terápiás ápolásra. A másfél millió forint ér­tékű - felszereléssel ellátandó új osztály előreláthatóan ez év második negyedében lesz készen. MÓGRáD a 1969. március 38,, vasárnap 7 {

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom