Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-02 / 51. szám

A Csehszlovák»« Barátság internacionalista szellemben PRÁGA (CTK) A Rudé Právo szombati szá­mában interjút, közöl Karéi Polacekkel, a szakszervezetek központi tanácsának elnöké­vel. Ebben Polacek kijelentet­te: a szakszervezetek jelenleg sem jelentenek sem ellenzéki erőt, sem ellenzéki pártot, sem politikai pártot és a jö­vőben is csak olyan politikai erőt fognak képezni, amely a dolgozók és a szocialista ál­am érdekében foglal állást. ♦ A Prace címé szakszerve­zeti lap szombati számában V. 3artlk közlekedésügyi minisz­terhelyettes interjújában ki­jelentette: „a szovjet csapatok csehszlovák területen történő szállítását a csehszlovák had­seregre érvényes szabályzatok szerint szervezik meg. Gyakor­latilag ez azt jelenti, hogy különösen ami a vasúti szál­lítást illeti, a szovjet csapatok parancsnoksága igényét a mi katonai szerveinknek jelenti be és ezek a csapatok átirá­nyítását ugyanolyan formában szervezik meg, mint a cseh­szlovák egységekét." * Nyina Popova, a Szovjet­unió Külföldi Baráti Társasá­gok Szövetségének Csehszlo­vákiában tartózkodó elnöke cikket írt a Rudé Právóban. amelyben értékeli a csehszlo­vák—szovjet kapcsolatok fej­lődését- Kiemeli, hogy tárgya­lások vannak és megállapodá­sok születtek a két ország ál­lampolgárai közötti közvetlen kapcsolatok kiszélesítésére. Az idén — írja Popova — 29 OOO szovjet állampolgár utazik turistaként Csehszlo­vákiába és körülbelül ugyan­ennyi csehszlovák állampol­gár a Szovjetunióba. A továbbiakban megálla­pítja: „Az elmúlt év esemé­nyei nyomot hagytak a kap­csolatok fejlődésében". A köl­csönös bizalom felújítása szempontjából jelentős szere­pük van a barátsági szövet­ségeknek. Örömmel fogadtuk — álla­pítja meg Popova — a CSKP KB Elnöksége Végrehajtó Bi­zottságának legutóbbi ülésén hozott. határozatot, amely megállapítja, hogy „a Cseh­szlovák—Szovjet Baráti Tár­saság hozzájárul a CSKP in­ternacionalista politikájának megvalósításához, a Szovjet­unióval fennálló barátság és szövetség megszilárdításához.” A Szovjet—Csehszlovák Ba. ráti Társaság is ezen az úton kíván haladni és e célokat szolgálja az idei együttműkö­dési megállapodás is. Nyugati hatalmak nyilatkozata a legutóbbi szovjet jegyzékről PÁRIZS (MTI) A Nyugat-Beriinben érde­kelt három nagyhatalom — az Egyesült Államok, Nagy- Brltannia és Franciaország — szombaton együttes nyilatko­zatban elutasította a Nyugat* BerltnneJ kapcsolatban hoz­zájuk juttatott legutóbbi szov­jet jegyzéket, amely arra mu­tat rá, hogy Nyugat-Beriinben nyugatnémet katonai tevé­kenység folyik. A nyilatkozat szerint a szovjet jegyzéknek ez a megállapítása alap nél­kül való. A nyilatkozat végezetül han­goztatja, hogy a három kor­mány „nem kívánja feszültség kialakulását" és megerősíti „azt az elhatározását, hogy fenntartja a városba jutás sza­badságát." Pápább a pápánál... EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Villámutazás Brüsszeltől Rómáig — A DNFF-támadá* A nyugat-berlini válság — Damaszkuszi kérdettelek A saL'il emlegetett amerikai tempo rá­sün dl mik Nixon utazásának külső jegyeire. Brüsszelben tárgyalás, a NATO-ról, Londonban az Angliával fennálló „különleges társasviszony'’ élesztgetése; Bonnban atomso- rompó-ügyek; Nyugat-Beriinben a kötelező demonstratív látogatás; Rómában az olasz- amerikai viszony mellett a közel-keleti hely­zet: Párizsban De Gaulle „kóstolgatása”, majd befejezésül ismét Rómában, a Vatikán­ban történő tisztelgés — mindez nyolc nap alatt. Természetesen a végleges mérleget ko­rai lenne még megvonni, de ez a villámláto­gatás legfeljebb némileg enyhítette, de nem oldotta meg a nyugati szövetség problémáit. Az új amerikai elnök lélegzetvételnyi időt nyert, hogy megkezdhesse a többi probléma rendezését. A nyugati szövetség zilált sorainak rende­zése ugyanis csak előjátéka a kelet—nyugati tárgyalások megkezdésének. A jelek szerint Moszkvában nagy figyelemmel kísérik Nixon első intézkedését, igaz, egyelőre még kevés olyan tény áll a világ rendelkezésére, hogy az új elnök valóban módosítani kíván a johnso- ni vonalvezetésen. De éppen ezen a héten olyan hallatlan mértékben felgyorsultak az események, hogy a közeljövőben valószínű­leg többet tudhatunk majd Nixon igazi szán­dékáról­Nixon Nyugat-Európába magával vitte a „Fehér Házat”, (legfőbb tanácsadóit). S ma­gával vitte az amerikai politika továbbra is elsőszámú problémáját: a vietnami kérdést. Már a repülőgépen utazott,, amikor megér­keztek az első táviratok Saigonból a DNFF általános támadásáról. Ez az offenzíva bi­zonyos fokig más jellegű, mint a tavalyi hold­újévi akció: nem annyira területnyereségre és a nagyvárosokba való behatolásra irányul, inkább az amerikai támaszpontokra, hadi- anyagraktárakra, repülőterekre kívánnak csapást mérni a szabadságharcosok. Haté­konyságukat mutatja, hogy egyszerre vettek rakétatflz alá ütvén amerikai létesítményt és az előzetes óvintézkedések ellenére áthatol­tak a dél-vietnami főváros védelmi gyűrűjén. Ilyen értelemben a DNFF-támadás kato­nai és politikai megmozdulás egyaránt, Pá­rizsban a tárgyalóasztal mellett az amerikai küldöttek arról beszéltek, hogy a DNFF „ki­merült” és a háború megoldását a harcok csökkentésében látják. Az amerikai koncep­ció szerint az Egyesült Államok csapatainak egy részét visszavonnák ugyan Dél-Vietnam­ból — ezt értik a háború „dezamerikanlzálá- sa” alatt —, de maradnának az amerikai bá­zisok és a saigoni rezsim a mai formájában). A DNFF válasza arra utal, hogy az ameri­kaiak nem térhetnek ki az alapvető kérdé­sek elől, s előbb-utöbb kénytelenek lesznek kötelezettséget vállalni arra, hogy Dél- Vletnam valóban lakosainak akarata szerint rendezhesse be életét. A DNFF-támadással kapcsolatban a Penta­gon „héjái” a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni bombatámadások felújítását javasolták. Az elnök egyelőre nem döntött. Ha mégis hozzájárulna, azzal súlyosbítaná a nemzetközi légkört, s szinte lehetetlenné tenné az eredményes kelet—nyugati tárgya­lásokat­Európa szivében is válság bontakozott ki. Nyugat-BerUn körül- A Német Demokratikus Köztársaság a hét során pozitív kezdeménye­zéseket tett a krízis megoldására. Walter Ulbrichtnak Willy Brandthoz intézett levele jelentős gesztust helyezett kilátásba. Berlin felajánlotta: ha az elnökválasztást nem Nyu­gat-Beriinben tartják meg, akkor a város polgárai már húsvétkor látogatási engedélye­ket kaphatnak az NDK fővárosába. Nyugat­német körök formailag nem utasították el a tárgyalást, de a régi recepthez híven, lehetet­len követelésekkel léptek fel. Bonnban közben a külső magabiztosság mögött aggodalom és bizonytalanság nyilvá­nul meg. A szövetségi gyűléssel kapcsolatos NDK utazási korlátozások, a Szovjetunió ál­láspontja, hogy ki kell vizsgálni-a nyugat­berlini ipar és a NATO-hadigápezet közötti kapcsolatokat, felvetik a provokációra adha­tó válasz határozott körvonalait. Józanabb nyugatnémet körök is megállapítják: Bonn olyan lehetetlen helyzetbe manőverezte bele magát, amelyből nehéz a kiút. A jelek sze­rint végül Is Nyugat-Beriinben tartják az el­nökválasztást, jóllehet a frankfurti Paulskir- ehében is tettek technikai előkészületeket- Szerdáig azonban még hátra van a jövő hét első fele, s az utolsó percben bekövetkezhető meglepetések továbbra sincsenek kizárva A K6»l-Keleten ISSTS­meny. Szombat reggel szíriai katonai puccs» ró! terjedtek el hírek. A damaszkuszi jelen­tések szerint Hafez Asszad tábornok hadügy­miniszter vette kezébe a tényleges hatalmat, és lehetetlenné tette a polgári kormány mun­káját. Az esemény túl újkeletű ahhoz, hogy véglege« ítéletet mondhassunk, de a jelek szerint nem pozitív irányú változásról van azó. S mivel Szíria az Izraellel konfrontáló arab világ szerves része,1 egyelőre nyitva áll a tulajdonképpeni kérdés: miképpen hatnak ki majd a szíriai változások az arab orszá­gok belső frontjaira, a közel-keleti helyzet egészére. Réti Ervin i\íxon és De Gaulle Versailles-ban (Folytatás az 1. oldalról) gét, majd a két államfő az épu let belsejébe távozott, hogy folytassa pénteken megkez­dett eszmecseréjét. A Párizsból Versailles-ba vezető 18 kilométeres gyorsfor­galmi út mentén 50 méterre álltak egymástól a rendőrök, amikor Nixon gépkocsija elha­ladt, hogy megakadályozzanak minden incidenst és ellensége­megnyilvánulást az amerikai elnökkel, szemben. Nixon és De Gaulle szom­baton délelőtt 90 percig ta­nácskoztak a Trianon-palot;i egyik dolgozószobájában, mia­latt rajtuk kívül csupán két tolmács volt jelen, A tanács­kozás utolsó 25 percében Cou- ve de Murville csatlakozott a két elnökhöz, majd a tárgyaló felek átmentek. XIV. Lajos volt játéktermébe, ahol ebédig miniszterek és tanácsadók be­vonásával kibővített tárgyalá­sokat folytattak. A nagy ová­lis asztal körül össszesen 16- sn foglaltak helyet. A két hivatalos szóvivő nem hozta nyilvánosságra a tár­gyalások részleteit, viszont egybehangzóan kijelentették, hogy az eszmecserét ugyanaz az őszinte és szívélyes légkör jellemezte, mint a pénteki ta­lálkozót. Ziegler, Nixon saj­tófőnöke megerősítette azo­kat a híreket, amelyek sze­rint az amerikai elnök va­sárnap Cabot Lodge-zsal ve­lő tanácskozása után találko­zik Ky dél-vietnami alclnök kel. London féltékeny Az angol főváros politikai köreiben érezhető irigységet, sőt aggodalmat és gyanakvást keltett Nixon két első párizsi megnyilatkozása, aki — egye­sek szerint — „Canossát járt” De Gaulie-nál. Különösen az ingerli a brit politika irányí­tóit, hogy Nixon félreérthetet­len oldalvágást intézett Lon­don felé, amikor félig tréfásan megjegyezte a francia elnök előtt, hogy ő aztán nem fog ja kiszivárogtatni azt, amit De Gaulle bizalmas beszélge­tésben elmond neki. LONDON (MTI) Dinit Ba Thi-t, a DNFF bu­dapesti állandó képviselőjét, a Morning Star korábban meghívta Angliába, hogy be­szédet mondjon a lap vasár­napra kitűzött ünnepségén, a Royal Festival Hallban, majd Fordulat ' a Sirhan- perben LOS ANGELES (MTI) hétfőn Sheffield-ben szólaljon fel egy gyűlésen. James Cal­laghan angol belügyminiszter azonban az utolsó pillanatban megtagadta a vízumot a dip­lomatától. George Matthews, a Morning Star szerkesztője erélyes tiltakozást jelentett be a belügyminiszternél. A szombati Morning Star vezércikkben teszi nevetséges­sé a miniszter fura logikáját: még az amerikai kormány is kénytelen volt beleegyezni abba, hogy a párizsi tárgyalá­sokon elfogadja a DNFF kép­viselőinek jelenlétét. Callag­han azonban . Nixonabb” akar lenni Nixonnál. Dubcek fogadta Pékét Alexander Dubcek, a CSKP KB első titkára pénteken fo­gadta az SZKP Központi Bi­zottságának küldöttségét, amely Arvid Pelsének, a Po­litikai Bizottság tagjának ve­zetésével tartózkodik Cseh­szlovákiában. Dubcek a CSKP KB más tagjaival részt vett a szovjet küldöttség tisztele­tére adott vacsorán. A Robert Kennedy szenátor meggyilkolásával vádolt Su­han B. Sirhan perében fordu­lat állt be: a teljesen összerop­pant vádlott kijelentette, hogy bűnös és kivégzését kéri. „ Kennedyt szándékosan, 20 éve táplált rosszindulattal, élőié megfontolt módon öltem meg1 — mondotta. Sirhan be­Garrisont A Warren -jelen i én n legna^olili csalás jelentette, hogy a továbbiak­ban nem tart igényt a három­tagú védelem közreműködé­sere. Cooper, a védelem ve­zetője elmondotta, „egyikünk sem óhajt olyan védencet képviselni, aki szolgálatainkra nem tart igényt.” Walker főbíró azonban meg­erősítette a védelem megbí­zatását, arra való hivatko­zással, hogy Sirhan nem ké­pes saját védelmének felada­tait ellátni. Figyelmeztette Sirhant, hogy ha hasonló köz­beszólásokkal zavarja a per menetét, székéhez fogják kö­tözni és bekötik a száját. A továbbiakban a bíróság Sirhan 56 éves édesanyját Idézte meg tanúként, Mrs. Sirhan azonban alig kezdte meg vallomását, amikor a védelem a tárgyalás hétfőre való elnapolását kérte. A bí­róság helyt adott a kérésnek. Felmentették Shaw-t NEW ORLEANS (MTI) Pénteken, a Kennedy elnök meggyilkolásában való része vétellel vádolt Clay Shaw perének 38. napján a legfon­tosabb tanú egy írásszakérló volt, aki vallomásában kije­lentette: nagyon valószínű, hogy a „Clay Bertrand” és a Clay Shaw aláírás egyazon személytől származik. Mint ismeretes. Garrison feltétele­zése szerint Shaw Clay Bertrand álnéven vett részt az azóta már halott Lee Har- vey-vel és Dávid Ferrie-vel &■/. elnök elleni merénylet elő- készítésében. A továbbiakban éles össze- sapösra került sor Garrison és Irvin Dymond, a védelem vezetője között. Garrison a NÓGRÁD — 1969. március 2., vasárnap Warren-bizottság jelentését „a legnagyobb csalásnak” ne­vezte, amit az emberiség tör­ténetében valaha is elkövet­tek. „Vannak olyan erők ma Amerikában, akiknek koránt­sem érdekük, hogy napfény­re kerüljenek a merénylet részletei” — mondotta. Dymo'nd a Shaw ellen fel­hozott vádat tündérmesének” nevezte és az esküdteket fel­mentő ítélet hozatalára széli- tóttá fel, „A Shaw ellen kre­ált vád egyetlen célja, hogy lehetőséget adjon a Warren- bizottság elleni támadásra” ■ mondotta. Szombat hajnalban, Shaw letartóztatásának második év­fordulóján az esküdtek dön­téshozatalra vonultak vissza. Mintegy 50 perces tanácsko­zás után a 12 tagú esküdtszék Clav Shaw-t ártatlannak ta­lálta. SB^moks^elcs — «iaifi»9i€»sciü — aBcVíwitsis A pár!demokrácia fejlesésének néhány kérdése (2.) Tegnapi számunkban fog­lalkoztunk a pártdemokrúcia jelentőségével és értelmezésé­nek egyes kérdéseivel. Az alábbiakban érvényesülésén ek­és továbbfejlesztésének né­hány alapvető feltételéről szo­lunk. A centralizmus több követelményei A demokrácia fejlesztése mindig feltételezi a centraliz­must, a fegyelem mayasabb szintre való emelését! Jelen körülmények között a párt ve­zető szerepének növelése, a hatáskörök decentralizálása külön kiemeli a tudatosan vállalt fegyelem jelentőségét, A demokratikus centralizmus hatékonyabb érvényesítése ér­dekében: — Jobb munkánk közép­pontjába szükséges állítani a meghozott döntések, határoza­tok hatékonyabb ismertetését, az egységes értelmezést, a végrehajtás megszervezését és a következetes ellenőrzést. — Tovább erősítsük a párt politikája, saját területünk és alapszervezetünk határozatai mellett a bátrabb kiállási és érvelést, — A pártszervezetek, az egyes párttagok a nagyobb közösség (vállalat, megye, nép­gazdaság) érdekeit jobban tartsák szem előtt, A helyt ér­dekeket csak az ésszerűség keretei között védelmezzék. — A pártmegbizatások rend­szeres kiadásával, a teljesítés sükröl való beszámoltatással, a tagság minél szélesebb kö­rét vonjuk be a pártmunká­ba, a határozatok megvalósí­tásába. — A párttag joga, hogy meg­felelő pártfórumon kifejtse vé­leményét. Ha ellenvéleménye van, és azt a döntés után is fenntartja, joga van a fel­sőbb pártszervhez fordulni,. Kötelessége azonban, hogy dolgozzon a többség által el­fogadott határozat végrehajtá­sán. — És végül: tovább kell erősítenünk a kommunista pél­damutatást, a párttagok fele­lősségérzetét. A kommunisták legyenek a jövőben is azok, akik elsősorban fellépnek min­denféle lazaság, fegyelmezet­lenség ellen, körültekintően és megfontoltan mondanak véle­ményt. Küzdjenek még hatá­rozottabban a párt politiká­ját, határozatait elferdítő né­zetek és gyakorlatok; ellen. Általában o személyes fele­lősség erősítése a határozatok, intézkedések megvalósításá­ban: ez ma egyik kulcskérdése a demokratikus centralizmus jobb érvényesítésének. A párirendezvényeb helye, szerepe Az utóbbi években több bevált módszer honosodott meg, amelyek vonzóbbá, tar­talmasabbá tették a partren­dezvényeket. Kialakulóban vannak új formák, új elképze­lések is. Ezek fejlesztése és terjesztése érdekében —■ a többi között szükséges: — Növelni a választott tes­tületi tagok szerepét, részvt telét a határozatok előkészíté­sében és a végrehajtásban — Javítani, céltudatosabba lenni a pártvezetőségek ülé­seit, Az ülésekre kerüljenek színvonalasabb előterjesztések, beszámolók. Fontos kérdések­ben a titkár ne döntsön egy • maga. — A taggyűlésekre alapve­tő, átfogó témák kerüljenek, amelyek a párttagság, a dől gozók egészét érintő kér­désekre terjednek ki (példám az alapszervezet egyeves mun kájának értékelése, a gazda ság éves terve stb.) — A púrtesoportok teve kenységónek további fellendí tése érdekében növeljük ön álló szerepüket a feladatok ki­dolgozásában, az ellenőrzés­ben, a párttagok nevelésében. i (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom