Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-11 / 58. szám

Tűzpárbai a Szuezi- csatorna térségében (Folytatás az 1. oldalról) tartó heves tüzérségi párbaj után v asárnap a késő délutá­ni dákban elhallgattak a fegyverek a Szuezi-csatoma övezetében. Az ENSZ fegyver­szüneti megbízottainak köz­benjárására előbb az egyipto­mi tüzérség, majd a Sínai-fél- szigetet az ENSZ-határozatok- kal ellentétben megszállva tar­tó izraeli fegyveres erők tü­zérsége is beszüntette az ágyú­zást. Katonai szakértők sze­rint ez volt a legsúlyosabb in­cidens az 1967-es júniusi há­ború óta. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy az utób­bi időben napról napra gyil­kos tüzérségi parbaj robban ki a Szuezi-csatorna mentén. vz egyiptomi fegyveres erők főparancsnoksága által ki­adott közlemény 31 ellenséges tank, 11 őrállás, 23 kis erőd, 13 tehergépkocsi, 26 üteg és 2 légvédelmi üteg elpusztítá­sáról tesz említést. Megállapít­ja, hogy az egyiptomi alaku­latok elhallgattatták mindazo­kat az ellenséges ütegeket, amelyek Szuez lakott övezeteit és az olajfinomító üzemeket bombázták. Hivatalosan beje­lentették azt is, hogy a meg­semmisített. illetve megsebesí­tett izraeli katonák száma százra tehető. Lelőttek továb­bá három izraeli repülőgépet. Az egyiptomi veszteségek mér­lege — kairói közlés szerint — három halott, tizenhárom sebesült. Az izraeli gránátok elpusztítottak hat házat és egy mecsetet. Az AP amerikai hírügynök­ség megállapítja, hogy az iz­raeli fegyveres erők a jelek szerint főként az olajfinomí­tó berendezésekre összpontosí­tották a tüzet. Az izraeli lö­vedékek eltaláltak három nagy olajtartályt. A magasra csapó lángokat nagy messze­ségből is látni lehetett. Az izraeli fél nem hozott nyilvánosságra részletes hadi­jelentést. de saját veszteségei­ről szójva elismerte, hogy az egyiptomi légelhárítás a Szuezi-csatorna övezetében eltalált egy Piper típusú izraeli repülőgépet. A gép pilótája sérüléseibe belehalt. Tel Aviv azt állítja, hogy a tüzérségi párbaj során az izraeliek emberben és anyagban súlyos vesztesége­ket o.koztak az egyiptomiak­nak. A jelentés szerint az iz­raeli tüzérség fő célpontjait hajók, laktanyák, katonai ál­lások. valamint olajfinomító- és vegyiüzemek alkották. „Győzni fogunk Hétfőn délben az EAK fő­városának lakossága hatal­mas Izrael-ellenes tömegtün­tetéssel kísérte utolsó útjára Riad tábornokot, a hadsereg vasárnap hősi halált halt ve­zérkari főnökét. A temetés — amelyen csak­nem egymillió ember vett részt — időpontjában az élet szinte megbénult Kairó­ban. Az egyiptomi rádió val­lási énekeket sugárzott- A le- vep^hon egyiptomi M' ^pépek teljesítettek járőrszolgálatot. Valóságos emberáradat árasz­totta el az egyiptomi főváros központját. A felvonulók így kiáltoztak; Győzni fogunk!” — „Bosszút!" A temetésen jelen voltak az egyiptomi kormány tagjai, a hadsereg magas rangú tisztjei, a diplomáciai testület tagjai, az iraki, a Jordániái és a Szí­riái hadsereg vezérkari főnö­kei, valamint az Arab Liga tanácsának ülésére az EAK- ba érkezett arab külügymi" niszterek Levelek m üistoRsőgi Tanácshoz Az Egyesült Arab Köztársa­ság és Izrael vasárnap este két-két levelet intézett a Biz­tonsági Tanácshoz a Szuezi- csatorna térségében szomba­ton és vasárnap kirobbant tü­zérségi ütközetek tárgyában. A felek agresszió elkövetésé­vel vádolják egymást, de nem kérték a tanács összehívását. El Koni, az EAK állandó ENSZ-képviselője a tanácshoz intézett leveleiben többek kö­zött megállapítja, hogy Izrael előre megfontolt támadást hajtott végre, ezl bizonyítja Dajan tábornok egy nappal korábban elhangzott harcias rádiónyilatkozata is. „Az utóbbi fejlemények egyértel­műen bizonyítják, hogy Izra­el szabotálni akarja Gunnar Jarring ENSZ-közvetítő kö­zel-keleti fáradozásait- éppen abban az időpontban, midőn a svéd diplomata ismét kap­csolatba lép az érdekelt fe­lekkel” — hangzik az EAK kormányának a Biztonsági Tanácshoz intézett panasza. Tekoah izraeli ENSZ-megbl- zott. a maga részéről leveleiben azt fejtegette, hogy „a tűzszü­net legdurvább megsértésének vagyunk tanúi”. Izrael elutasítja az EAK memorandumát Algériai katonák a csaiornáná! A Tel-Aviv-i vezetők leg­újabb nyilatkozataikban is­méi mereven elzárkóztak az élői, nogy az izraeli fegyve­res erők ürítsék ki az 1967- es júniusi agresszió óta meg­szállva tartott arab területe­ket. Ilyen értelemben nyilat­kozott Golda Meir asszony, az izraeli minisztertanács elnök­jelöltje és Abba Eban külügy­miniszter. Golda Meir a mezőgazdasá­gi dolgozók gyűlésén mondott beszédében azt állította- hogy Izraelben jelenleg senki sincs, aki a békekötés előtt hajlan­dó lenne elfogadni a „meg­szállva tartott területek kiü­rítésének gondolatát”. A je­lenleg Washingtonba"* "készülő Abba Eban külügyminiszter is azt fejtegette, hogy Izrael eltökélt szándéka megmarad­ni a Jelenlegi tűzszüneti vo­nalakon. Az izraeli kormány a Biztonság! Tanács határo­zatainak szellemében fogant egyiptomi kezdeményezést^ az­zal a megjegyzéssel utasítot­ta el. hoev a ioevzék ..nem tartalmaz semmi újat”, értsd: változatlanul követeli az iz­raeli fegyveres erőiknek az ag­ressziód aáooru előtti iuzszu- neti vonalak mögé történő visszavonását. Jarring az izraeli külügy­miniszteren kívül Tel Aviv- ban tanácskozott még Jigal Állón ideiglenes miniszterel­nökkel is, s a Tel Aviv-i ve­zetőket tájékoztatta a Kairó­ban és Ammanban folytatott megbeszéléseiről. Az ideigle­nes miniszterelnök a meg­szállt arab területek lakossá­gától elvitatta az önvédelem jogát. Az APS, az Algériai Távirati Iroda jelentette, hogy a Szuezi-csatorna mentén szombaton kirobbant tüzérsé­gi párbajban az egyiptomiak oldalán részt vettek a Szuezi- csatorna nyugati partján fel­sorakozott algériai fegyveres erők is. Az 1967-es izraeli ag­resszió óta mintegy kétezer algériai katona tartózkodik a vidéken. Az APS kairói leve­lezője szerint az algériai ala­kulatok nem szenvedtek vesz­teségeket. (MTI) 2 NÓGRÁD — 1969- március 11., kedd Testközelből lőttek Szemtanúk a kínai provokációkról A TASZSZ tudósítója Nyizs­nye-Mihajlovkában olyan ka­tonákat keresett fel, akik köz­vetlenül részt vettek a kínai határprovokáció nyomán ki­alakult ütközetben. „A harc egyenlőtlen volt — mondotta V- Bubenyin had­nagy. Hiszen nekünk nemcsak kínai határőrökkel volt dol­gunk, a határőrség egységeit támogatta a reguláris hadse­reg is. A kínaiak tankelhárító fegyverekből, gránátvetőkből, aknavetőkből és nagy kalibe­rű géppuskákból tüzeltek.” „Amikor megérkeztünk a Damanszkij-szigetre — mon­dotta V. Vivnyevszkij sorka­tona, az őrsparancsnok meg­parancsolta csoportunknak, hogy hasaljunk le és várjuk az ő parancsát? Maga pedig egy kis csoport határőr élén előre indult hogy figyelmez­tesse a határsértőket. Ilyen ta­lálkozások korábban is meg­történtek. de a dolog soha nem fajult odáig, hogy fegy­verhez nyúljunk. Ez alkalom­mal azonban egy hallatlanul hitszegő cselekedetnek vol­tunk tanúi. A kínaiak sorban közeledtek parancsnokunk­hoz. Az elöl haladók kezében nem volt fegyver. Három mé­ter távolságra a szovjet ha­tárőröktől a kínaiak első so­ra szétfutott, mögöttük pedig — ott álltak a kínai katonák lövésre kész fegyverrel. A szó szoros értelmében testközelből lőtték le barátainkat Kuhmlítikai líiltnr Háromórás tűzpárbaj a Szuezí-csatornánál Áz EAK és Izrael nem kéri a BT összehívását Á szabadságharcosok „szimultán** támadása Saigon körül Az elmúlt hét vége újra figyelmeztette a nemzetközi közvéleményt arra. hogy az úgynevezett „hidegháború” a földkerek­ség néhány neuralgikus pontján — na- gyonis meleg helyzeteket produkál- A leg­utóbbi órákban mind a Közel-, mind a Tá­vol-Keleten intenzív, komoly harcok foly­tak. A Közel-Keleten a Szuezi-csatorna tér­ségében robbant tűzpárbajjá az ebben a térségben már hetek óta különösen nagy feszültség. Három teljes órán át dörögtek az ágyúk. Az 1967-es júniusi háború óta — vélik egybehangzóan a katonai szak­értők — ez volt a legsúlyosabb összecsapás az egyiptomiak és az izraeliek között. Éj­szaka messzire látszottak a találatot ka­pott olajtartályok hatalmas lángjai és ezek fényénél újra meggyőződhet arról a világ, hogy a Közel-Keleten a jelenlegi helyzet nem tartható fenn az örökkévalóságig, hogy valamit —, ahogy a Szovjetunió. Franciaország javasolja — a négy nagy­hatalomnak sürgősen tennie kell. A va­sárnapi harcokban egvébként az egyipto­mi hadsereg elvesztette egvlk legjobb fő­tisztjét hareállásában halálos sebet ka­pott Abde! Moneim Riad tábornok- az EAK fegyveres erőinek vezérkari főnöke. Temetése, amelyen csaknem egymillió ember vett részt, nagy Izrael-ellenes tö­megtüntetéssé változott. Ez újabb jele an­nak. hogy az izraeli támadások nem érik el egyik legfőbb céljukat: a lakosság har­ci szellemének megtörését. Az egyiptomi sajtó hangoztatja, hogy a lakosság morál­ja még az utóbbi időben legtöbbet szen­vedett térségben, a csatomaövezet városai­ban is töretlen. Mint várható volt, a nagyszabású ösz- szecsapást, a szokásosnál is nagyobb dip­lomáciai élénkség követte. Mind az Egye­sült Arab Köztársaság, mind Izrael két-két levelet is intézett a Biztonsági Tanácshoz A felek kölcsönösen agresszióval vádolták egymást, de egyikük sem kérte a Biztonsá­gi Tanács ülésének összehívását. Erre alig­hanem az a magyarázat, hogy — bár mind­két oldalon komoly veszteségek voltak — sem Kairóban, sem Te! Avivban nem tu­lajdonítanak olyan politikai jelentőséget a lŰ7r>árbajnak. hogy a tanács azonnali összeülését szükségesnek tartsák. Távol-Keleten — Vietnamban — foly­tatódik a DNFF egyezerre mintegy har­minc. katonailag jelentős célpont ellen irányuló egyideüí támadása. A legnagyobb intenzitással a főváros, Saigon térségében támadtak a szabadságharcosok. Melvln Laird. Nixon elnök hadügyminisztere, aki­nek helyszíni jelentésétől az amerikai meg­figyelők szerint nagyon sok függ, még ha­zautazása előtt szemtanúja lehetett a Sai­gonban eluralkodó ostromállapot-hangulat­nak. Véres incidens Pakisztán Puerto Montiban A harc folyamán és azt kö­vetőem összegyűjtöttük az el­esetteket. Ekkor a hajunk is égnek állt — hiszen a sebe­sültekkel és a halottakkal csak a barbárok tehetnek ilyesmit — sok sebesült határ­őrünket a kínai banditák szu­ronnyal és késsel szurkálták agyon. Néhányuknak levágták a fülét, kiszúrták a szemét. Az orvosi vizsgálat később megállapította, hogy a kínaiak még a halottakat is összeszur­kálták szuronyaikkal.” (TASZSZ) A nyugat-berlini főügyész vasárnap este bejelentette, hogy vizsgálatot indított egy helyi cég ellen, azzal a vád­dal, hogy hadianyagokat gyár­tott, s ezzel megsértette azt a törvényt, amelyet még a szö­vetségesek hoztak. A gyanúsí­tott cég, amelynek nevét a főügyész nem közölte, mintegy 20 000 lövedéket gyártott egy pittsburgi vállalat számára. A lövedékeket a nyugat-bérli­Nyolc halott és hatvan se­besült áldozata volt annak a véres incidensnek, amely va­sárnap történt Puerto Montt környékén, Chile déli részén, ahol 91 család „illegálisan” elfoglalt egy, a városkától három kilométerre fekvő föld­területet. Az áldozatok számát az ellenzék hozta nyilvános­ságra. A hatóságok hat ha­lottat és negyvenhét sebesül­tet ismernek él­ni hatóságok közvetlenül a szállítás előtt foglalták le. Alig kilenc nappal ezelőtt tették közzé azt a szovjet jegyzéket, amely leleplezte, hogy Nyugat-Berlinben tör­vénysértő módon hadianyago­kat állítanak elő. A nyugat- berlini és elsősorban az NSZK illetékesei alaptalan vádnak nevezték és cáfolták a szovjet leleplezésit. (MTI) A chilei belügyminisztérium közleményében egyben bejelen­ti, hogy letartóztatták Luis Es- pinozát, Puerto Montt szocia- iista párti városi tanácsosát. A tanácsost „agresszió szerve­zésének” vádjával állítják majd bíróság elé, A véres incidens miatt a szocialista párt és a kommu­nista párt Edmundo Perez Zujovic belügyminiszter le­Debré Bonnban Brandt nyugatnémet kül­ügyminiszter hétfőn délelőtt találkozott Debrével, francia kollegájával, aki vasárnap ér­kezett Bonn-ba. A tárgyalások napirendjén a Közös Piac problémái, a Nyugat-európai Unióval kapcsolatos viták és a kelet—nyugati kapcsolatok szerepeltek. Az AP szerint a francia külügyminiszter még hétfőn felkeresi Kiesinger kancellárt is, aki csütörtökön utazik kétnapos látogatásra Párizsba. Megnyílnak az egyetemek A múlt hét végi tüntetéseik: folytatásaként hétfőn Lahore- ban tüntetők megtámadták és felgyújtották az Egyesült Ál­lamok tájékoztatási szolgála­tának könyvtárát. A kivezé­nyelt rendőri egységek a tün­tetőket szétoszlatták és a tüzet is sikerült lokalizálniok. Javult a helyzet a sztrájk­fronton: a kormány szolgála­tában álló orvosok hatnapos munkabeszüntetés után ismét elkezdtek dolgozná, miután * kormány jelentős engedmé­nyeket tett. Megállapodás született a sztrájkoló tanárok es diákok, és a kormány kö­zött: a pedagógusok megkap­ják négy hónapra visszame­nőleg a zavargások miatt ki nem fizetett bérüket, az el­bocsátott tanárokat visszave­szik és megszüntetik az el­járást a letartóztatott és ké­sőbb szabadon bocsátott diá­kok ügyében- A kormány ígé­retet tett arra is, hogy lia- marosan megnyitják a bezárt egyetemeket és kollégiumokat. mondását követelt. (MTI) Tegnap még mást mondtak... Elniellieti az iszap? GOETHE levegőből, vízből, földből és égből szőtt ábránd­nak nevezte Velencét. Ez az egész civilizált világ számára felbecsülhetetlen értékű, me­sébe illő város a kezdődő agó­nia állapotában van. Paloták és templomok omladoznak, házak dőlnek össze, megpené- szednek a festmények, szét- mállanak a csodálatos freskók, a csatornák eldugulnak az iszaptól. Velence lakossága pe­dig egyre nagyobb számban hagyja el a lagúnákat, s át­költözik a szárazföldre. A pusztulás útjára lépett Ve­lence nemcsak a közvetlenül érintetteket tölti el érthető nyugtalansággal. Nem tekint­hetők véletlennek a világla­pok aggasztó címei: „Velence alig él többet, mint 70 évet”. „Bajban a város!”, „Velence süllyed!” — olvashatjuk másutt — ijesztő: évi 3 milliméteres ritmussal belefullad saját vi­zébe. Az utolsó félévszázad­ban városrészenként különbö­ző mértékben ugyan, de átla­gosan 8—18 cm-t süllyedt. A süllyedés mellett egyre jobban erősödik a másik pusztító je­lenség, az „aqus alta” okoz­ta veszély. Csupán az elmúlt tíz év folyamán 23 árvizet élt át a város. De Velence és mű ­emlékei lassú haldoklásának okául nem lehet csupán' csak a süllyedést és az árvizet fel ■ hozni. A fokozódó pusztulás­hoz olyan tényezők is hozzá­járulnak, mint a túlságosan közel épített ipari övezet okozta vízszennyeződés, a tisz­tátalan levegő, a pára- és só­tartalom, s a vaporettók, il­letve a motorcsónakok okoz­ta nagyarányú hullámverés. Sok esetben maguk a városlakók Is siettetik a pusztulást, amikor betemetnek egy-egy „riót”, hogy ezáltal egy-egy aszfalto­zott utcácskát nyerjenek, vagy amikor antik templomból vagy kolostorból tornacsarno­kot, vagy éppenséggel mozit csinálnak. Egy nemrég végzett felmé­rés szerint a városi övezet 77 százaléka azonnali restaurá­lást igényelne — 21 százalék esetében felvetődik, egyáltalán érdemes-e helyreállítani. Az épületek 37 százaléka lakha­tatlan. Ez a pillanatnyi hely­zet. Nem véletlen tehát, hogy öt év alatt 55 ezer velencei polgár távozott el a városból, és jól megalapozott becslések szerint az üres lakások száma ma már meghaladja a 3 ezret. Sajnos, eddig alig történt va­lami a pusztuló város meg­mentésére. Velence felbecsül­hetetlen kultúrkincsének ápo­lására csupán jelentéktelen összeg, mindössze 100 millió lí­ra áll rendelkezésre. Hogy ké­pet alkothassunk magunknak az összeg csekély voltáról, ele­gendő arra utalni, hogy az egykori Palazzo Labia restau­rálása önmagábal 250 millió lírába került. Ebben az esztendőben az UNESCO teljes felmérést vé­gez a pusztulófélben levő nagy művészeti emlékekről, tervet készít ni legsürgetőbb restau- rációs munkálatok elvégzésé­ről. A városi hatóságok 13 milliárd lírára becsülik a költ­ségeket. míg az UNESCO eg*.' bizottságának szakértő csoport­ja az összeg sokszorosát is el­enyészőnek tekinti. Emlékezetes, hogy a firenze. árvízkor megmozdult a világ, és restaurátorok, művészettör­ténészek — köztük magyarol Is — segítettek megtisztítani az Arno iszapjától szennye­zett csodálatos könyvtárakat szobrokat, épületeket. Ügy tű­nik azonban, az olasz állam nem áldoz eleget. Köztudott, hogy az ország láthatatlan nemzeti jövedelmének tekin télyes része az évi 50—60 mil­liós idegenforgalomból szárma zik. Felvetődik a kérdés:'mint hogy a turisták milliói éppe> Olaszország művészeti és tör ténelmt értékeit kívánják meg­tekinteni, vajon nem kellene nagyobb gondot fordítaniok a felbecsülhetetlen értékek meg­őrzésére? AZ UNESCO, a restauráto rok, művészettörténészek, épí­tészek, és mérnökök, egészen bizonyos, segíthetnek. Ez azon­ban Önmagában kevés. A-/ olasz államnak is hatékonyai ban kellene megmozgatni erő forrásait, hogy megmenekülje nek a pusztulástól Palladio és Sansavino építményei, Tinto­retto és Veronése festményei, freskói. b.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom