Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-09 / 57. szám
Távoli tervek Hätom falu egy központja A három faluban: Hornok^/ terenyén, Nágújfaluban(/ és Mátranovákon^/itt-ott kimondatlan ellentef feszül. Oka az a terv, amely szerint 1975- re egy igazgatási közDonthoz tartoznának, Homokterenye' központtal. Ennek többen aggodalommal néznek eléje. A vélemények igen eltérők, ezeket vázoljuk fel az alábbiakban. E falvak tulajdonképpen egybeépültek, és szinte egyetlen szétszórt, nagy településnek tűnnek. Termelőszövetkezeteik a gyenge gazdaságok közé tartoznak. Minden faluban van iskola és művelődési ház. Ha így maradna, minden falu egyedül volna kénytelen harcot vívni azért, hogy megközelítően elfogadható feltételeket nyújtson lakóinak, g nagyobb települések ismert előnyeihez hasonlóan. A közös igazgatás, illetve faluközpont létesítésének terve éppen ezért felétlenül hasznosnak ígérkezik, ezen nem is vitatkozik senki. Mátranovákon hallottunk ugyan olyan véleményt is, hogy az egyesítés a község számára visszafejlődést jelent, mert ezután majd mindenért a szomszéd, faluba kell menni. Szerencsére kevesen vélekednek így. Volt olyan nézet is, hogy sem a járás, sem a megye illetékesei nem beszélték volna meg kellően a három falu egyesítésének tervét a mátranovákiakkal. Azóta kiderült — s ezt Holló Sándor, a területi párttitkár is megerősítette —, hogy ez nem felel meg a valóságnak, ezek az érvek tehát nem állják meg helyüket Vannak azonban komolyabbak is. A képlet, kissé egyszerűsítve, jelenleg így fest: három falu, három központ. A termelőszövetkezet központja ugyanis jelenleg Homoktere- nyén van, az iskola körzetesítését még nem oldották meg. Művelődési ház ugyancsak minden faluban létezik, közülük legéletképesebb a mátra- nováki, függetlenített igazgatóval. A területi pártszervezet Nádújfaluban székel, nem pedig a leendő homokterenyei központban. A képlet tehát, ha egyszerűsít is, igaz. Tény, hogy az anyagi, a tárgyi feltételek sok vonatkozásban kedvezőtlenek Homokterenyén. Mindenekelőtt igen szűkén vannak az iskolában, a művelődési házban, s így érthetően távolinak tűnnek számukra a szép tervek. S most álljon itt néhány gond közelebbről. Ezúttal ne beszéljünk — ami többé-kevésbé már megoldott —, a tsz-központ kialakításának nehézségeiről. A homokterenyei községi tanács vb-elnökének tájékoztatása szerint, az e körül zajló viták legnagyobbrészt elültek, a hiányzó tárgyi feltételek azonban kiváltanak néha egy kis utórezgést. Több gondot okoz az iskola körzetesítése. A terv szerint körzeti iskola lesz Homokterenyén, ide fog tartozni Nád- újfalu. A JánosaknáróJ. 43 gyerek már ide jár. A mát- ranováki iskola továbbra is önálló marad, fogadja a bányatelep! gyerekeket is. Bóka István iskolaigazgató tájékoztatása szerint a körzetesítés indokolt, de növeli a szűkösséget az iskolában, s még nincsenek tisztázva a személyi kérdések. Az 1960-ban épült általános iskolát szűkre szabták. Most sincs például tanuló-, s úttörőszoba, tornaterem, a gyakorlati foglalkozásokhoz szükséges műhely, szertárak: A megoldás a mielőbbi iskolabővítés lehet. Ez idő kérdése, őszre semmi esetre sem oldódik meg a gond. amely pedig óhatatlanul kihat az oktató-nevelő tevékenységre is. Pál Gyula pedagógus, a homokterenyei művelődési ház tiszteletdíjas igazgatója ugyancsak kedvezőtlen képet fest lehetőségeikről. A községi tanács pár héttel ezelőtt vette át az épületet — amely egy nagyteremből, és egy könyvtár helyiségből áll — korábbi gazdájától, a szakszervezettől Az épület beázik, hámlik a vakolat. Jelenleg a mátrano- váki körzeti művelődési ház sem tud sokat segíteni a ho- mokterenyeieknek. A tanácsházán a vb elnöke ismertette a távlati tervet. Húsz évre szól, valóban vonzó perspektívával. A faluközpont. a vasút és a Báma-pa- tak közötti mélyfekvésű, vizes területen alakul majd ki, ezt feltöltik olcsó meddővel. (Hol van „olcsó” meddő? — mosolyodik el az elnök.) Itt épül majd a pártszékház, amelyben az állami és a tömegszervezetek is helyet kapnak, valamint az ABC-áruház és a Gelka. Az elnök nem mondja ki, de értjük sóhaja ból, hogy ez bizony sokára lesz.. A három faluban többen kimondták: jó ez a falukörzetesítés, jó az elgondolás, de a lehetőségek hiányzanak hozzá Homokterenyén. Ez talán túlzás. Homokterenye földrajzilag középpontban van, közlekedési viszonyai jók. Igaz, sok a vizes terület körülötte. Ez azonban feltölthető, és nem gátolhatja a falukörzet kialakítását, a terjeszkedést. Bizják Béla mátranováki vb-titkár ott jártunkkor a Ganz-MÁVAG képviselőivel tárgyalt. A kővetkező ötéves tervben 1500 személyt foglalkoztató üzemet telepit a Ganz Mátranovákra. Ez — 3 még más, esetenként kedvezőbb ’ tárgyi feltételek is — érthetően növelik a község önbizalmát, amely azt reméli, hogy a falukörzetesítés mindhárom községre nézve előnyös lesz. A homokterenyei községi tanácson mondották: kevesebb lenne a kétkedés, a vita, ha egy kicsit több lenne a beruházás, az egyelőx’e szétforgácsolódó anyagiak összevonása ég felhasználása, a fejlesztés gyorsítása Homokterenyén. Mert szép a húsz évre szóló terv papírón, de kétszer ad, ki gyorsan ad.. Tóth Elemér B. Ssopelnyah: Guderian pisztolya — Matvejics, te mész Kre- isszel- A háború előtt lakatos voltál, bizonyára akad tennivalód. Kreiss elhelyez a garázsban. . A parancsnok íélirevon ta szakállas harcosát és elmagyarázta neki, miként viselkedjen és hol találja meg az egységet. — Matvejics, most minden a te kezedben van. Vagy befellegzik az egységünknek, vagy.. — Ne kételkedjen bennem, parancsnok elvtárs. Minden tőlem telhetőt megteszek. Ezt a németecs-két pedig, ha az orrunknál fogva akarna vezetni bennünket... — Viszontlátásra, főhadnagy — nyúitotta a kezét Szobko. — Este várjuk. Matvejics megmutatja az utat. — Értettem.! — felelte katonásan Kreiss. — Távozhatom? — Távozhat.. Miután a gépkocsi eltűnt, Szobko új búvóhelyre vezette egységét. Alkonytájban felhők gyülekeztek az égen, heves szélroham söpört végig a síkságon. Villám és mennydörgés közepette ritkán látható, félelmetes zivatar zúdult a sokat megélt partizánokraA villámok megvilágították a hirtelen fékező német teherautót. A vezetőfülkéből Matvejics ugrott ki. — Parancsnok elvtárs — futott Szobkóhoz — itt a kocsi, elhoztuk az egyenruhákat is. Ki jön velünk? — Egy pillanat... Kreiss hol van? — A fülkében. Nem mozdulok mellőle egy lépésnyire sem. Ha gyanúsan viselkedne. .. Mialatt a partizánok átöltöztek és tartózkodóan ismerkedtek Kreiss embereivel, a parancsnok a fülkéhez lépett. — Egész jól áll önnek ez az egyenruha-. Kreiss összeráncolta homlokát és röviden felelte: — Ma Stube Oberleutnant vagyok. Velünk jön? — Szeretné? — Az ön dolga... Ha az én véleményemre kíváncsi: nem hagynám parancsnok nélkül az egységet „Hát persze! — gondolta Szobko. — Nélkülem köny- nyebben boldogulsz. Matveji- cset könnyebb átejteni. Majd meglátjuk, velem is elbírsz-e-” — Ne féljen — felelte. — A komisszár itt marad. Magukkal megyek. — Nagyszerű. Vegye fel ezt az altiszti uniformist. Amikor a csapat felsorakozott a gépkocsinál, Kreiss tüzetesen átvizsgálta a katonák öltözékét és felemelte hangját: — A gépkocsiban tilos a beszélgetés. Egyetlen orosz szó mindnyájunk vesztét okozhatja. Ettől a pillanattól önök német katonák és feltétlen engedelmességgel tartóznák nekem. A válasz parancsaimra: „Jawohl, Herr Oberleutnant”. Utána: azonnal végrehajtani! Az akció sorsát a gyorsaság dönti el. Most pedig köreik egv sofőrt- Én mint tiszt, nem ülhetek a volánhoz. Aki tud autót vezetni — lépien ki. Szobko előrelépett: — Talán elboldogulok vele. •. Azelőtt vezettem. — Eíl“g! — ordította Kreiss. — Német katona nem felel így! — Jawohl, Herr Oberleutnant! — húzta ki magát Szobko. — így már más. Üljön be. Mindenki a helvére! És véssék emlékezetükbe: egvetlen szót sem oroszul! Stoo! Maga mit művel ott? .. Matveiics, vissza! Megmondtam: nincs szükség önre az akcióban ! — Hogyhogy nincs rám szükség? Hallod-e fritz, ne viccelődj velem! — Hallgattassa el! — fordult Kreiss Szobkóhoz. — Miről van szó tulajdonképpen? Miért nem viszi magával? — Német katona nem hord szakállt. Azon Matvejicse pedig nem hajlandó megborotválkozni. Kudarcba fullaszthatja az egész akciót! „Ez aztán parancsnok! — gondolta elragadtatással Szobko. — Az ilyenekkel öröm az élet!” — Nincs mit tenni — fordult Matvejicshez. — Itt kell maradnod- Az Oberleutnant- nak igaza van. Az akció álomszerűén zajlott le. A gépkocsi akadálytalanul gördült a raktár területére. Kreiss náci köszöntésre lendítette a karját, hangosan kiáltozott, parancsokat osztogatott. Ezalatt katonái megrakták a teherautót lőszerrel és robbanóanyaggal- Igaz, az utolsó pillanatban két őrszemet el kellett némítani. De minden rendben ment, segített az eső, a sötétség is. Visszafelé Kreiss ült a volánhoz. Elégedetlenül ráncolta a homlokát és idegesen nézegetett hátra. — Üldözőktől fél? — kérdezte Szobko. — Nem. Az időjárás nekünk kedvez. Derült időben aligha menekülhetnénk meg. Csúnya munka volt, parancsnok! Nagyon csúnya! — Ugyan miért? — Először is: zajt csaptunk az őrszemekkel. Másodszor: a raktárnál hagytuk a holttestüket. S most alighanem az egész körzetet riasztották. Megtalálhatják az aknáinkat, akkor pedig. •. (Folytatjuk) Szécsény az élen A Cserhát és Karanes Hegyvidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségénél értékelték a közös gazdaságok versenyét Huszonkét szövetkezet eredményét vizsgálták át, s megállapították, hogy az elmúlt esztendő eredményei alapján a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz nyerte a vetélkedőt. Második a karancakeszi, a harmadik pedig a nagybárkányi termelőszövetkezet. A szécsényi és a ka- rancsikészi közös gazdaságuk eredményeit országos értékelésre is fölterjesztették. A verseny legjobbjait a területi szövetség 15—10, illetve ötezer forint jutalomban részesíti. I. Bukott emberek gyülekezőhelye „Nem bírom tovább az izgalmakat! Elég volt várni a had,ijelentéseket és a tábori postát Lengyelországból, Krétáról, Afrikából és a keleti frontról, most pedig Polinéziából ... Valahonnan a nagy Óceánról, ha jól tudom, Moorea szigetéről kaptam legutóbb a fiam levelét. Hát, még meddig? Fiam ugyanis a háború végen belépett az Idegen Légióba. Tegyenek valamit, uraim! Ép bőrrel megúszta 1939-től egészen 1945-ig. Akkor csak a puskagolyók fenyegették, most viszont ott kell lennie, ahol a franciák az atomfegyverekkel kísérleteznek. Ezt a rádióból tudom, nem Hanstol. Ha istent ismernek, hozzák haza a fiamat” — írja egy 67 éves nő Majna-Frank- turtból Genfbe, a Nemzetközi Vöröskeresztnek, ahová állandóan érkeznek a kétségbeesett hozzátartozók levelei, főleg a Német Szövetségi Köztársaságból, de a világ csaknem minden tájárói Gentben azonban semmit sem tehetnek. A hozzátar- ozok legfeljebb udvarias hangú, de semmitmondó tartalmú levelet kapnak. Ha ugyanis belép valaki a francia Idegen Légióba, akkor fátylat borítanak a múltjára, még a nevével sem törődnek. Mindenki azt mond, amit éppen akar. Azonossági számot kap. akár a rabok. Hans Freiberg, mint ilyen megszűnik a hivatalos szervek, hatóságok számára. Már csak mint a 021 241 azonossági szám szerepel a Légió nyilvántartásában. Nem ember tovább. Legalábbis öt évig. Csak szám. Akik belépnek a Légióba, azok számára éppen az a vonzó, hogy a múltjukat eltitkolhatják. Mert a legtöbbig---------------------------------------------------------------------------jüket súlyos bűnök terhelik. Ez a katonai alakulat a bukott emberek gyülekezőhelye. Közönséges bűnözők, hányatott alvilági alakok, nemzetközi szélhámosok, kalandorok, egykori SS-katonák írták alá az elmúlt években a leggyakrabban az öt esztendei szolgálatot jelentő szerződést. Ritkábban pedig azok léptek be, akiknek érzelmi élete összeomlott, értelem és cél nélkül, társtalanul bolyongtak a világban, és valahol bekerültek a toborzók hálójába, mert elhitték szép, de hazug ígéreteit. Vagy elkápráztatta őket a Légió sok helyen látható rikító pla- katáradata és csábító felirata: „Fiatalemberek! Gyertek, jelentkezzetek az Idegen Légióba! A legendás csapat vár benneteket. Érdekes kalandok, magas zsold, bőséges ellátás! Megismerhetitek a világot, a sohasem látott idegen országokat. Jöjjetek, jelentkezzetek!” 1831-ben kezdődött. A Légió megalakításának gondolata Boegard belga bárótól ered, aki szökött katonákból, közönséges bűnözőkből, és mindenre vállalkozó kalandorokból magánhadsereget hozott létre. Vállalkozó volt bőven. Sok tönkrement európai vándorolt Franciaországba, tőleg Párizsba, és ott próbált szerencsét. Jelentős részük vagy nem talált megfelelő munkaalkalmat, vagy nem tudott beilleszkedni a szokatlan, nagyvárosi civilizációba. Ijesztően emelkedett a bűnözés. A francia börtönök megteltek külföldiekkel, akik tolvajlással, rablással szerezlek meg mindazt, amit a csábító- csillogó, elegáns párizsi életből másként megkapni nem tudtak. Akkoriban, 1830-ban indította meg Franciaország a hóditó háborút Algéria gyarmatosításáért. Kellett a katona. Lajos Fülöp király tehát két szempontból is szívesen elfogadta báró Boegard javaslatát, mert így remélte, hogy az ország megszabadul a megbízhatatlan külföldi bűnözőktől, kalandoroktól, és emellett lesz egy mindenre kész katonákból álló alakulata az észak-afrikai háborúban. S az Idegen Légió megszervezésének megvoltak a történelmi előzményei is. Ez az elnevezés az ókori Rómából ered. A név a la- tin „legere” szóból származik, ami annyit jelent, mint szedni, választani, válogatni. Kómában eredetileg légiónak nevezték az egész haderőt, később pedig annak csak egy csapatát. A hagyomány szerint Romulus egész hadereje egy légióból, vagyis háromezer gyalogos és háromszáz lovas katonából állt. A császárkór elejéig csak teljes jogú római állampolgár lehetett a légió tagja. A birodalom azonban nőtt, a meghódított területek biztosításához több katona kellett. Ezért a kezdeti elvet megváltoztatták. A császárkorban a légióba nem római polgárokat is felvettek. Vespasianus idején 30 légió volt, Diocletianus uralkodásának éveiben pedig számuk 175-re emelkedett. A légiókat elosztották az egész birodalomban és állomásaikat alaposan megerősítették. Az időszámításunk kezdete után 23 évvel például 8 ilyen katonai egység ál- lomásozott Germaniában, 8 Hispániában, 2 Africában, 2 Egyiptomban, 4 Szíriában, 2 Pannóniában, 2 Dalmáciában. A meghódított területeken légiós táborok védték a római birodalom határait. A légió jelvénye kezdetben a farkas volt — Romulus emlékére — majd a vadkan, azután ló, később viszont a sas, amely a karmai között villámokat tart. Boegard hosszasan tanulmányozta a római légiók szervezésének kérdéseit, mielőtt javaslatával a királyhoz fordult Nem 1830-ban fordult elő először, hogy a francia király külföldi zsoldosokat hívott a zászlaja alá. 1481-ben I. Ferenc gyalogcsapatainak legnagyobb részét idegenekből állította össze: 16 000 svájci, német, savoyai és pie- monti katonája volt. 1569-ben a moncontouri csatában a franciák 6500 lovasa közül csak 2000 volt francia, a többi svájci és német volt. 1792-ben olyan sok külföldi szolgált a francia hadseregben, hogy megengedték nekik: harcoljanak a saját zászlójuk alatt. Először megalakult a Lüttiehi Légió, ezt követte a Belga Légió, majd a Német Légió, végül az olaszok és a lengyelek közös katonai alakulata. Különösen sok svájci harcolt a francia hadseregben, az ő számukat az 1700-as esztendők végén 16 000-re becsültek. (Folytatjuk)
