Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-06 / 54. szám

Ha a partnerek akarják — a »iker biztos is A terjedelmes kimutatás olyan, mint a nyitott könyv. Ismerője, Urmössy László, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek gazdasági igazgatóhe­lyettese gyorsan és könnyen eligazodik benne. Az export- program elmúlt háromne­gyedévi teljesítéséről szól. Hi­ányzik a negyedik negyedév, mert a külkereskedelmi vál­lalatok még nem számoltak el partnereikkel- Pillantsunk csak bele! Euy dollár több mint 63 forint — A tőkés relációban dol­láronként 11, a demokratikus viszonylatban pedig rubelen­ként 18 forint szubvenciót kaptunk az államtól, a múlt évben exportált termékeink után. Összforgalmúnkat figye­lembe véve az exportért ösz- szesen 55 millió forintot kap­tunk. Ebben szerepel az a négy és fél milliós prémium, amit azért írtak javunkra, mert a tőkés export 1966. évi mennyisége meghaladta a 85 százalékot — kezdi a beszél­getést a gazdasági igazgató- helyettes. — Milyen termékek ráfi­zetésesek? — A mezőgazdasági szer­áruk és a különböző szegek. Az előbbinél egy dollár érté­kű áru előállítása 74-10 fo­rintba, az utóbbinál 89,17 fo­rintba kerüL Csupán a bútor­rugónál van minimális nye­reségünk. A hidegen henge­relt áruknál egy dollár 59,25 forintot ér. A két termékcso­portot összevetve, egy dollár megszerzése 63,23 forintba ke­rült. Fordított a helyzet a de­mokratikus országokkal törté­nő elszámolásnál. Ez évre még nincsenek véglegesen el­fogadott számaink. Valószínű, hogy a demokratikus orszá­gokba ugyanannyit szállítunk, mint 1968-ban- Acélszalagok­ból viszont a tavalyinál töb­bet szeretnénk elhelyezni a tőkés piacokon Tervünk, hogy a tőkés export után ka­pott állami szubvenciót 71 forintról 66 forintra csök­kentsük — foly'atja Ürmös- sy László. rá igény, jó árat kapnak érte. Szeretnék a maguk javára hasznosítani a jelenlegi elő­nyös helyzetet. A munkaerők ésszerű átcsoportosításával többet akarnak termelni, hogy több jusson exportra mint az elmúlt évben. A kül­földi megrendelők kívánsága­iból kiderül, hogy a magas­fényű, mélyhúzásra igen al­kalmas szalagokat keresik. A gyár vezetői vállalkoznának az újabb igények kielégítésé­re, ha biztosan tudnák: nem lesznek alapanyag-ellátási gondiaik- Javulást azonban senki sem ígér. Valutát várnak új termé­küktől, a Dexion-Salgó épí­tőelemekből. Ebben az évben a demokratikus országokba 1500 tonát szállítanak. A pi­aci jelentések azt mutatják: ezt a terméket a Német De­mokratikus Köztársaságba és Csehszlovákiába érdemes ex­portálni. Ellenértékként olyan gépeket és berendezéseket vásárolhatnak, amivel a gyár műszáki, technikai színvona­lát tudják a tervezettnél gyorsabb ütemben emelni. Nekik kell kimondani... — Az elmondottak alap­ján állítottuk össze ez évi export-ajanlaturikat amelyet átadtunk a velünk üzleti kapcsolatban álló MET ALI M- PEX és FERUNION Külke­reskedelmi Vállalatnak. Mind­kettőjükkel améta szerződést kötöttünk. Ennek alapján plusz 25 százalékot kapnak az általunk felajánlott árnál, ha kedvezőbben értékesítik export-termékeinket. Az ál­lam még nem vonta meg tő­lünk a korábban biztosított szubvenciót. Intézkedéseink alapján úgy látjuk, hogy tizenhárom és fél 'millió fo­rinttal csökkenteni tudjuk az állami „segélyt”. Nem tudjuk még. mit szólnak elképzelé­seinkhez külkereskedelmi partnereink. Ök ismerik az eladási lehetőségeket. Nekik kell majd kimondani: mit és hogyan tudnak előbbi elkép­zeléseink megvalósításában segíteni — vélekedik a gaz­dasági igazgatóhelyettes. Reméljük, régi szokásuk­hoz híven, sokat. Ven esz Károly Hogyan? A megoldást sokféleképpen képzelik eL Egyrészt ésszerű gyartmánystruiciurát alakíta­nak ki a mezőgazdasági szer­áruknál. Egy-egy gyártmány- családot összevonnak» leszű­kítik a választékot. Eddig 35 féle kapát gyártottak. Ennek felszerszámozása nemcsak hosszú ideig tartott, de sok­ba is került, a kis szériák miatt pedig legtöbbször igen megnövelte a termékek ön­költségét. Hasonló volt a helyzet a fejszéknél. Ez utób­binál a korábbi 10—12 fajta helyett az idén csak három­négy fajta lesz. A gyártmány struktúra fe­lülvizsgálata, összevonása már folyik, s a termékek öt- ven százalékát érinti a ko­vácsológyárban- Ugyanakkor az anyagi lehetőségek birto­kában új technológiai eljárá­sokat vezetnek be. A Német Demokratikus Köztársaság­ból olyan gépeket vásárol­nak, amelyeknek beállításá­val növelik a termelékeny­séget, csökkentik a kézi mun­kaműveletek számát. Az előbb említett intézkedések révén két év alatt szeretnék megduplázni a kovácsológyári termékek exportját. A kovácsoló gyárban fel­szabaduló munkt. erőket a hu­zalműben helyezik el, ahol egy fő egy műszakban 4000 forint termelési értéket tud produkálni, a kovácsológyári 1000 forinttal szemben. A lét­szám-átcsoportosítás eredmé­nyeként a huzalműben gyár­tott termékek mennyiségét az idén újabb 8—10 tonnával tudják emelni. Olyan bére­zési formát alakítanak ki, amely előnyös lesz a huzalmű­ben dolgozók számára. A gyár vezetői külföldi üz­letszerző útjaik során tapasz­talták: az acélszalagokat most kedvezően lehet eladni» van Május 29 — 31: Közgazdászok vándorgyűlése A Magyar Közgazdasági Társaság, a Tudományos Is­meretterjesztő . Társulat és egyéb szervek rendezésében, Salgótarjánban tartják május 29-től 31-ig a VIII. Közgaz­dász Vándorgyűlést. A ván­dorgyűlés témája: a gazdaság- fejlesztés közgazdasági és mű­szaki kapcsolódásának vizsgá­lata makro- és mikroökonó- miai szinten, figyelemmel a gazdasági szabályozókra, a ku­tatóintézetek és vállalatok ké­pességére, • érdekeltségére, a gazdasági tevékenység teljes folyamatában, a ma és a táv­latok érdekében. A témát há­rom előadásban és szekcióban dolgozzák fel: A műszaki fej lesztés fő irányai és a hosszú­távú népgazdasági tervezés, Vállalati fejlesztési koncepci­ók kidolgozása, — A fejleszté­si koncepciók megvalósítása és a gazdasági szabályozók. Az előadásokat központi elő­adók tartják és helyi referá­tumokkal egészítik ki. Fotókiállítás Pásztón A pásztói Lovász József Mű­velődési Központban fotókiál lítás nyílott, amely a megyei József Attila Művelődési Köz ponton belül működő nógrádi fotóklub tagjainak alkotásait mutatja be. A kiállítás időtar­tama alatt módszertani előa­dás is elhangzott a Pásztón alakuló fotószakkör tagjai ré­szére, Koós Pál, a nógrádi fo­tóklub elnöke ismertette a szakkörök feladatait, a hasz­nos tapasztalatokat és mód­szereket. A kiállítás iránt je­lenleg is nagy az érdeklődés, s az ott látottak kapcsán Pásztón is mind többen érdek­lődnek e művészeti ág iránt. Csizma elefántoknak Wilfred Hunter cipész Doncas- terben (Anglia) furcsa megrende­lést kapott: egy gazdag hindu 16 csizmát rendelt meg nála — ele­fántoknak. A csizmákat az „elő­kelő megrendelő’* ünnepélyes al­kalmakkor fogja viselni. j\e építsünk homokvárakat A falusi fiatalok ■ ■■ ww ■ r w m jövőjéért MOSTANÁBAN SOKSZÁ2 NYOLCADIKOS FIŰ és le­ány merül önfeledt tervezge* tésbe városban és falun- Kép­zeletük fia,talos hévvel, szi­la jsággal vágtat előre, a jö­vőbe. Vizsgálódnak, válogat­nak a lehetőségek között- mi lesz belőlük, ha befejezik tanulmányaikat. A divatos szakmák közé az orvost, a mérnököt, 'a fodrászt, az au­tó- és motorszerelőt számít­ják jónéhány éve. A mező- gazdaságba, még tanult szak­munkásnak is, sajnálatos gyé­ren szállingóznak a fiatalok. E megállapítás a balassa­gyarmati mezőgazdasági szak­iskola nevelőinek, tanárainak gazdag tapasztalatai közül való. Az elmúlt hónapokban ugyanis az általános iskolák egész sorát látogatták meg. Nevelők, szülők és gyerme­kek előtt rajzolták a mező- gazdasági munka szépségeit, az elhelyezkedés- a kereset lehetőségeit. Közölték, hogy kezdéskor. a tanulmányi eredménytől függően 250-450. a második esztendőben 450- 650. a harmadikban pedig 650-850 forint tanulóbért kap­nak a gyakorlat idején a fiúk, ’eánvok. Későbbi keresetük természetesen attól függ, mí- ’ven ügvesek. milyen hozzá­értően végzik munkájukat. A VART VONZÓHATÁS mindezek ellenére a legtöbb helyen elmaradt. A kistere- nyeiek esete csupán egyetlen példa a sok közül. A Vörös Október Termelőszövetkezet tíz szakmunkástanulóra je­lentette be igényét, ám a helyi általános iskolából egyetlen diák sem jelentke­zett mezőgazdasági szakisko­lába. Közülük egynek sem áll szándékában, hogy né­hány év múlva mint szarvas- marha- és sertéstenyésztő- zöldségkertész, erdész, vágy- gépszerelő dolgozzék a szö­vetkezetben. Sok oka van annak, hogy egyelőre miért idegenkedik a paraszti munkától a falusi fatalság egy része. A föld emberemlékezet óta kínozta, gyötörte a cselédet, parasztot. Fulladozott a fá­radtságtól. de hajtotta a vágy. hadd nőjön, gyarapodjék minél nagyobbra a birtok. A pa­rasztembernek akkor még nem a korszerű gépek, hanem a család, az asszony és a gye-. rekek voltak segítőtársai. Hétköznap- vasárnap egya­ránt látástól vakulásig dol­goztak. S hiába mállik las­san szét a régi élet. hiába fejlődött az elmúlt évtizedek alatt óriásit a mezőgazdaság, hiába lett a parasztember se­gítőtársa ma már a tudo­mány, a technika, az előítéle­tek még mélyen gyökereznek. Meg kell hát ismertetni, meg kell szerettetni a mezőgazda- sági munkát a fiatalokkal. HAMIS, TELJESÍTHETET­LEN ígéretekkel a mezőgaz­daságba csábítani senkit sem helyes. Ügy járhátunk ezzei, mint a homokvárral, amely összeomlik, mielőtt felépült volna. A balassagyarmati szakiskolába most gyűjtik össze azokat a statisztikai lapokat. amelyeket olyan szakmunkástanulóknak, fiatal szakmunkásoknak küldtek, akik közben meggondolták magukat. Sokan, több mint százan voltak a címzettek. Közülük a legtöbben azért választanak új pályát, mert úgy érzik, becsapták őket. A gazdaságokban nem azt ta­lálták, amit annak idején ígértek nekik. A három és fél, négy, négy és félezer forint, amivel egynéhány helyen most is elkápráztatják a gyerekeket- nem hull egy­könnyen az ölükbe, — és nem is mindig reális ígéret. Az'ok a férfiak, asszonyok keresnek ennvit, akik mögött több év­tizedes munka tapasztalata áll. MIKÉPPEN CSINÁLJUNK hát kedvet a fiataloknak a mezőgazdasági munkához? Mert az egyetlen percre sem vitás, hogy itt, Nograo me­gyében is sok képzett fiatal szakmunkást bánnak a ter­melőszövetkezetek, az állami gazdaságok, a gépjavító vál­lalatok. Az idős, fáradt em­berek lassarí-lassan kidőlnek a sorból» s helyükbe a fiata­loknak kell majd állniok. Va­lahol ott kell kezdeni a pro­pagandát. ahol a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszö­vetkezetben kezdték. Ebben a közös gazdaságban évek óta tervszerűen foglalkoznak a fiatalok nevelésével. A gépe­sítésben és a kertészetben szinte teljes egészében fiatal­emberek, lányok dolgoznak. Keresetük végzett munkájuk­tól függ, de nagyobb, mint az iparban a kezdő fiatal szakmun­kásoké. A kertészetben általá­ban 1000—1400 forintot tesz ki havonta. Nem kevés ez, ha meggondoljuk, hiszen 15-17-20 éves fiatal lányoknak fizetik. MA MAR EGYRE TÖBB azoknak a gazdaságoknak a száma, ahol a munkalehetősé­gek mellett számolnak a fiata­lok szociális, kulturális kíván­ságaival is, A fürdő, az üzemi konyha, a klub, a tanulás, a zene, a tánc nagyon természe­tes igénye ma már falun is a fiatalságnak. Emberi mivoltuk megbecsülése, jó munkájuk el­ismerése és kellő értékelése mellett olyan kulturális lehe­tőségeket is kell tehát terem­teni számukra (Szécsény, Dré- gelypalánk, Varsány a bizony­ság rá, hogy megvalósítható), amelyekkel élve nemcsak anyagi, hanem kulturális te­kintetben is megtalálják szá­mításukat. így majd szíveseb­ben dolgoznak falun. Vincze Istvánná Az Elektromechanikai Vállalat által készített első magyar színes televízió adóberendezését beszarelték a Széchenyi- hegyi adóállomás épületébe. A vállalat mérnökei most a végső beméréseket végzik- A március 21 -én meginduló szí­nes kísérleti adás előkészítő műszaki munkáiban részt vesz az egész tervező kollektíva. Képünkön: Bernhard Richard, dr- Tőfalusi Gyula főmérnök, az első magyar színes televí­zió főkonstruktőre, Falusi László és Szabó Gergely mérnö­kök ellenőrző méréseket, végeznek a színes tv-adóbeanende- zésen (MTI fotó — Bajkor József felvétele) NÓGRÁD — 1969. március 6., csütörtök Tuskán Pál tehene Népes társaság gyűlt össze Vanyarcon Tuskán Pálnál. A faluban nagytekintélyű ember. Hosszú éveken át közéleti sze­mélyiség volt. Már benne van a korban, visszavonult. A ter­melőszövetkezetben szorgal- maskodik. Ezen a napon lent járt a tanyán, a vetőmagot ké­szítették elő, Könczöl Andrása főállattenyésztő ment ki érte, hogy jöjjön be, mert beszélni akar vele. Jó viszonyban van­nak a főállattenyésztővel, pe­dig nagy a korkülönbség köz­tük. Könczöl alig pár eszten­deje került az egyetemről Va- nyarcra. Egészséges, pirosképű fiatalember. A beszélgetésnél ott volt közös barátjuk, Ku- kucska Pál is. Ö a tsz-ben a háztáji bizottság elnöke. Már együtt ültek Tuskánéknál a tiszta szobában, egy kancsó hazai mellett, amikor váratla­nul megérkezett a körzeti or­vos. Valaki beteg volt az ud­varban, azt látogatta meg, és betért Tuskánókhoz is. Kíván­csian hallgatta beszélgetésü­ket. A föállattenyésztő azt kér­dezte Kukucskától: — Mekkora a községben a háztáji állomány? — Százkilenvenhat tehén és körülbelül százötven növen­dék. Azért volt Tuskánéknál ez a váratlanul kialakult tanácsko­zás, hogy tőle személyesen hallják a háztájiról alkotott véleményét. Könczöl számolt. Kimutatta, hogy Tuskánnak a háztáji te­hén legkevesebb évi hat és fél ezer forintot jövedelmez. Tus­kán meg a fiatalabb Tuskán felesége is közbeszólt: — No, persze ezzel kiadás is jár. Meg nem azért tartja az ember, — mondta az öreg. — Nem is arról van szó! A mi falunkban hagyománya van a háztáji állattartásnak. Első­sorban a család eltartása ér­dekében, azután a jövedele­mért — mondta Kukucska Pál, a háztáji bizottság elnöke. A föállattenyésztő kiszá­molta nekik, hogy ha van is kiadás a háztájira, több a jö­vedelem, mert az állattartók­nak kedvezményeket ad az állam, nem szólva arról, hogy a termelőszövetkezet vezetősé­ge is minden szükséges támo­gatást megad nekik. Nem el­lenvetésként mondta mindezt Könczöl, inkább azért, hogy elejét vegye a fölösleges sze­rénykedésnek. — A háztáji jól jön a gaz­daságnak és szüksége van rá az országnak is. Ez az igaz­ság —•, mondta végül is. Teljes egyetértés alakult ki közöttük. Mert Vanyarcon senki nem tiltakozik azért, hogy a háztáji állomány fenn­tartásához ne adjanak meg minden segítséget. Tervet dolgoztak ki erre is, mint a közös állomány fenn­tartására. Kukucska Pál, a háztáji bizottság elnöke és Könczöl András, a főállatte­nyésztő tartja kézben ezt az ügyet. Körülbelül 340 háztáji szarvasmarháról van szó. En­nek az ellátására takarmány kell. Az árokpartot, a mezs­gyéket, a kaszálható erdői mind felmérték. A területet elosztják az igénylők között, hogy ki, hol, mettől meddig kaszálhat. Á közös takarmány kaszálásakor pedig részesedést adnak a tsz-tagoknak. Nincs is takarmány hiány, hiszen a tsz-vezetőség még ar­ról is gondoskodott, hogy ré­paszelet is jusson a háztáji állománynak. Ez azért is volt, mert a múlt évben szűköseb­ben voltak szálas- és szemes­takarmányból is a szárazság miatt. Már kifelé megyünk a télből, úgy látszik, szépen át­telelnek a háztájiak. A háztá­ji bizottság tagjai nem restel­lenek a házaknál is megnézni milyen a takarmánykészlet. Teljes az egyetértés, hogy a szarvasmarha mindennél elöbbrevaló. A beszélgetés már az idei takarmányellátási tervre tere­lődött. Elkészítik a javaslatot és a tsz vezetőség elé terjesz­tik. — Azért szükséges ez, mert nálunk elképzelhetetlen, hogy ne legyen háztáji jószág — vi­lágosított fel Tuskán Pál. Aztán indul ki-ki a dolgá­ra. A főállattenyésztőt egy ho­mokfutó várta két szürkével. A majorba készült, most már a közössel foglalkozni, Ku­kucska Pál hazafelé tartott. Az öreg Tuskánnak pedig az or­vossal akadt még beszélniva- lója. Alkonyodon és etetni kellett a jószágot. Bobál Gyula his bárány, hízómarha exportra Első negyedéves bevétel kétmillió forint Nagy válogatást rendeztek a hét elején a ceredi termelő- szövetkezet juhászatában. A Gyapjúforgalmi Vállalat ba­lassagyarmati kirendeltségének képviselője és a közös gazda­ság szakemberei kiválogatták azt a hatszáz kisbárányt, ame­lyet Olaszországba szállítanak. A termelőszövetkezet 1200 te­jesbárány szállítására kötött szerződést, amelyből az első hatszáz húsvétra érkezik meg. az olaszokhoz. A cerediek azonban nemcsak bárány- exporttal, hanem hízómarhák exportálásával is foglalkoznak A szövetkezetiek az elmúlt két hónapban 80 hízott bikát és üszőt szállítottak, ugyancsak az olaszoknak. Márciusban pe­dig újabb 120-at szállítanak el. Ezzel az első negyedévben kétszáz hízómarhát exportál­nak, ami jelentős árbevételhez juttatja a szövetkezetei. A számítások szerint a bárány- és hízómarha-export — az ártá­mogatás nélkül is — több mint kétmillió forintot hoz a cerectieknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom