Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-06 / 54. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP- NOGR AD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. ÉVF., 54. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1969. MÁRCIUS 6.. CSÜTÖRTÖK Dönteni akar a vewő A nagyhorderejű gazdasági döntések- köztudottan a kormányzati tárgyalótermekben, az igazgatói szobák párnázott ajtajai mögött, vagy a szövetkezetek sűrű levegőjű közgyűlésein születnek. Az sem titok, hogy e fórumok elhatározásait néha évekig tartó vizsgálódások, temérdek a<fat és információ összegyűjtése, mérlegelése előzi meg. A fogyasztási cikkek millió és millió esetben történő vásárlásakor, a szolgáltatások igénybevételekor az emberek látszólag szinte gépiesen határoznak arról, mire költsék pénzüket. A valóságban ezeknek a mini-döntéseknek is éppúgy előzményük van, mint a nagy hatósugarú népgazdasági, vagy vállalati elhatározásoknak. Minden fogyasztói döntést megelőz valamilyen tájékozódás, a kedves vevő bizonyos információkat gyűjt. Énéi- kül a leggyakrabban ismétlődő vásárlásaikról sem tudnának helyesen dönteni az emberek. A fogyasztó, mielőtt határoz jövedelmének felhasználásáról rendszerint arra kíváncsi, hogy mit, hol,, menynyiért, milyen minőségben, milyen előnyökkel vásárolhat. Eközben szeretne meggyőződni arról, hogy amire éppen szüksége van, megvásárolható-e, illetve ami kapható, megfelel-e céljainak? Érdekli az is, hogy elérhető-e számára a keresett cikk árra, vagy ez az ár arányban áll-e a termék, illetve a szolgáltatás nyújtotta előnyökkel. Hiány, vagy más kedvezőtlen feltétel esetén megkísérli kideríteni, mivel helyettesíthetné a keresett cikket, mi mással érhetné el a luvánt célt. Erősen érdeklik az újdonságok, hasonló rendeltetésű, de minőségben és árban eltérő cikkeknél a különbségek. Egyáltalán, tudni szeretné — még ha azonnal nem is vásárol —, hogy mind,az, ami kapható, mire jó, mire használható? A fogyasztók tájékozódásának ég tájékoztatásának kialakultak korunkban a hagyományos formái, módszerei. Ezeket lehet olykor elmaradottnak, nehézkesnek, olykor bosszantóan szűkszavúnak tartani, ámde, a fogyasztók számára, még ebben a formában sem nélkülözhetők. Gondoljunk itt mindenekelőtt a járműveken, az utcákon, a mozikban, a sajtóban, a rádióban és a televízióban állandóan szereplő hirdetésekre, a jól, vagy kevésbé jól rendezett kirakatokra, az alkalomszerűen terjesztett, és nem mindig sikeres gyártmányismertetőkre, a hébé-hóba megrendezett árubemutatókra. Ezek hatásfoka, az általunk közölt használható információ értéke persze együttesen sem tesz ki annyit, mint amennyit az emberek a vásárlás színhelyén személyesen szerezhetnek meg maguknak. Amikor sürgetjük a fogyasztók tájékoztatásának fejlesztését, nemcsak a hagyományos formák, ötletesebb, tartalmasabb alkalmazására gondolunk. A konvencionális módszerek tökéletesített változataikkal sem képesek ma már mindazt az információt nyújtani, amit a fogyasztók _ a termékek és szolgáltatások növekvő bősége, gazdagodó választéka miatt — egyre türelmetlenebbül igényelnek. Mégha előbb vagy utóbb megegyeznek is a termelők és a kereskedők egymással, hogy ki tájékoztasson, — pillanatnyilag ezen még erősen vitatkoznak — a vevő akkor sem lehet teljesen nyugodt. Jól tudja, hogy az őt tájékoztatók érdeke, az eladáshoz fűződik. Ezért nem mindig képesek legyőzni a kísértést, hogy többet, szebbet és mást mondjanak a vevőnek portékájukról, mint amit az „tud”. Kitől kaphatnak hát, minden tekintetben tárgyilagos, megbízható információt a fogyasztók? Nyilván olyan szer-vektől, intézményektől, akik érdekeiket tekintve függetlenek a gazdasági szervektől. A szakszervezetek felbecsülhetetlen szolgálatokat tehetnének ezen a területen is. Tekintéllyel, jártassággal, helyzetismerettel, tehát minden lehetőséggel rendelkeznek hogy a fogyasztók segítségére siessenek. A szakszervezetek önállóan, vagy más társadalmi szervekkel együttműködve, rendszeresen megjelentethetnék a fogyasztók lapját, amelynek — szakértők és tapasztalt fogyasztok megállapításaira alapozott — közleményeiből, az egyes termékek értékéről, tulajdonságairól elfogulatlan, megbízható tájékoztatást kaphatna a döntésen töprengő fogyasztó. , , Az eddiginél sokkal szélesebb körben, es rendszeresebben lehetne termékbemutatókat is tartani. Az ipar es a kereskedelem egymás közötti kapcsolatában, valamint a termelőeszköz-piacon már régtől kezdve nélkülözhetetlen segédeszközként használják a gyártmány-katalógusokat Ennek valamilyen egyszerű formáját, ki lehetne alakítani a fogyasztók használatára is. Ebből az ipar es a kereskedelem által közösen készített, és esetleg szerény díjért árusított képpel, rajzzal illusztrált tájékoztatókból nemcsak azt tudhatnák meg a vevők, hogy mi van, ha- nerrT" azt is, hogy hol van. Ne járják le a lábukat sokszor az emberek csak azért, hogy megtudjak, gyartjak-e, árusítják-e egyáltalán a keresett holmit Magyarországon. Bátorítást érdemelnek azok a törekvések is, amelyek a levelező reklám kiterjesztését, fejlesztését szorgalmazzák. Ha mondjuk valakinek már van egy televízió készüléke vagy mosógépe, aligha tervezi annak megvásar- i-isát. De akinek nincs, arra lehetséges vevőként számítani Az ilyen fogyasztóval bizonyos megkülönbőztetessel célszeríf foglalkozni. Számára többet, alaposabbat kell mondani, ha vásárlóként akarjuk ot viszontlátni. A névre szóló felhívásra, tájékoztatásra egyébként is jobban °^A lehetőségek szinte kimerithetetlenek. A jeteü*- helvzet egyelőre mégsem fenyeget túlzásokkal. Ellenkezőleg: szervezett vállalati, társadalmi erőf^zítesek szükségnek hogy a kedves vevők mind gyakoribbá váló döntéseihez egyre bővebben buzogjon a jó es igaz információ tiszta forrása Gyertyános Zoltán A DNFF követeként — Binh asszony Londonban LONDON (MTI) Nguyen Tri Binh asszony, a DNFF Párizsban tárgyaló küldöttségének helyettes vezetője baloldali munkáspárti parlamenti képviselők meghívására szerdán Londonba érkezett. A repülőtéren a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy megragadja az alkalmat és igyekszik jobban megismertetni az angol népet a dél- vietnaimi helyzettel, valamint Dél-Vietnam népének az amerikai agresszió ellen vívott harcával. Binh asszony hangsúlyozta, hogy a vietnami problémát csak akikor lehet rendezni, ha amerikai részről elfogadják a DNFF ötpontos programját, amely nemcsak a vietnami nép óhajait fejezi ki, hanem a Vietnamra vonatkozó genfi egyezményekkel is összhangban áll. Még néhány nap, s mind a száz takaró elkészül, amelyet a vietnami gyermekek számára kézimunkáztak a megye asszonyai. Seres Vladimirné, a megyei nőtanács, Fogarassi Györgyné, a balassagyarmati városi nőtanács és Imre Jó- zsefné, a balassagyarmati járási nőtanács titkára gyönyörködik a sokszínű- ízléses és meleg takarókban Több halálos és súlyos balesetet idézett már elő a sínek közötti közlekedés a nagyhátonyi vasútállomáson. Vigyázat, veszélyes! Néhány méterrel távolabb, az úton szabályosan és biztonságosan lehet közlekedni Az európai utazás után i\ixon sajtóértekezlete WASHINGTON (MTI) Nixon elnök kedden este, magyar idő szerint szerdán a hajnali órákban, egyórás sajtókonferenciát tartott. Európai útjának eredményeit összefoglalva, Nixon kijelentette:-az Egyesült Államok és európai partnerei között „olyan új, a kölcsönös bizalmon alapuló viszony jött létre, amely az út előtt nem létezett. Az Egyesült Államok kifejezésre juttatta, hogy továbbra is támogatja az Atlanti Szövetséget, és az európai egységet” — mondotta az elnök, kijelentve ugyanakkor, hogy Amerika nem akar belebonyolódni a fennálló európai nézeteltérésekbe. Nixon külön részletezte az újságírók kérdéseire adott válaszaiban De Gaulle elnökkel folytatott tárgyalásait. „De Gaulle nemcsak termetére nézve óriás, hanem múltjára, és befolyására nézve is” — mondta. „A jelen pillanatban nem táplálhatunk reményt arra vonatkozóan, hogy Franciaország visszatér a NATO katonai szerveibe. De Gaulle elnöknek az a véleménye, hogy Európának joga van az önálló, saját pozícióra, s őszintén szólva, én is, s a legtöbb európai is, így vélekedünk. A világ katonailag, gazdaságilag és politikailag egyaránt sokkal biztonságosabb lesz. ha létrejön az erős európai közösség, amely az egyensúly szerepét töltheti be a Szovjetunió és az Egyesült Államok között” — jelentette ki Nixon. Bonni tárgyalásairól szólva az elnök azt mondta, hogy az amerikai kormány „megérti” a nyugatnémet kormány magatartását az atomsorompó-szer- ződés ratifikálásával kapcsolatban, de „nem ért egyet azzal”. Egy kérdésre válaszolva Nixon foglalkozott a nyugat- berlihi problémával is, azt hangoztatva, hogy az elnökválasztás „az NSZK kormányának ügye”, és az Egyesült Államok „támogatja őket, akár úgy döntenek, hogy megtartják Berlinben a választást, akár úgy, hogy megfelelő megállapodások érdekében áthelyezik azt. Mindenképpen joguk van arra. hogy az elnökválasztást Berlinben tartsák meg” — hangoztatta az elnök. Az elnök rendkívül részletesen foglalkozott a tárgyalások lehetőségével, azt hangoztatva, hogy az tulajdonképpen már meg is indult: mind ő. mind pedig Rogers külügyminiszter megbeszélést folytatott Washingtonban, Dobrinyin szovjet nagykövettel. A tárgyalásokról szólva hangsúlyozna, hogy nem akar magas lóra ülve feltételeket szabni, s kijelenteni, hogy addig nem tárgyal az egyik kérdésről, amíg a másikban nem történik haladás. Magatartásunkat igen békülékenynek minősíteném, és a nagykövettel folytatott tárgyalás alapján az a benyomásom, hogy a Szovjetunió is ilyen módon gondolkozik — mondotta. Nixon arra hivatkozott, hog> a Szovjetuniónak is „érdekében áll a feszültség csökkenté(Folytatás a 2. oldalonJ Többszöri szavazás után: Heinemann az NSZK új elnöke NYUGAT-BERLIN A nyugatnémet elnökválasztás harmadik menete meghozta az eredményt: ör. Gustav Heinemannt, a szociáldemokrata párt jelöltjét 512 szavazattal az NSZK államelnökévé választották- Schröder 506 szavazatot kapott- öten tartózkodtak a szavazástól. Dr. Gustav Heinemann 1899-ben született, nagypolgári családból. 1921-ben a politikai tudományok, nyolc évvel később pedig a jogtudományok doktorává avatták. 1928 és 1949 között a rajnai acélművek asseni központjának jogtanácsosa. 1933 és 1939 között bánya- és gazdasági jogot adott elő a kölni egyetemen. 1933-at megelőzően részt vett a szociáldemokrata világmozgalomban. 1946-ban Essen polgármestere, egy évvel később az Észak-Raj na Vesztfália tartománya kormányának igazságügy-minisztere volt- 1949 fordulót jelentett Heinemann politikai pályafutásában: tagija lett az első Adenauer-kor- mánynak. Két évvel később, tiltakozásul a kezdődő újrafel- íegyverkezési politika ellen, Heinemann lemondott tisztéről. Két évvel később szakított a kereszténydemokratákkal is. Nem sokkal ezután össznémet Párt néven önálló pártot .alapított, amely 1957- ben feloszlott, tagjai pedig egyidejűleg beléptek a szociáldemokrata pártba. 1966-ban, az első nagykoalíciós kormányban, Heinemann az igzságügy-miniszteri tárcát kapta és ezt a tisztét azóta is betöltötte. Tüntetések Olaszországban RÓMA (MTI) Rómában folytatódnak a diáktüntetések azt követően, hogy a rendőrség szombaton kiürítette az egyetemi városrészt. Szerdán délutánra újabb nagy tüntetés várható, amelynek részvevői tiltakoznak a rendőrségi beavatkozás, és a kormány egyetemi reformterve ellen. Az egyetemi klinikák oktatóinak és személyzetének sztrájkja is folytatódik, csak a sürgős műtéteket végzik el. Ez a tiltakozó mozgalom is az egyetemi reformterv ellen irányul, amely nem veszi eléggé figyelembe az egyetemi klinikák dolgozóinak érdekeit. Livrono utcáin több ezren tüntettek a rendőri elnyomó intézkedések ellen, követelték Olaszország kilépését a NA- TO-ból, és az olasz földön levő idegen katonai támaszpontok felszámolását. A keddi tüntetések során összecsapások voltak a rendőrséggel, s ezek során, lapjelentések szerint többen megsebesültek.
