Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

Művészeti nevelés Nagy erőpróba előtt Áz iskolagaiério haszna Az az úttörő kezdeménye­zés, amely a Bolyai Gimnázi­um megindulásával Salgótar­jánban létrejött, ma már ta­lán nem is olyan feltűnő. Azt is mondhatnánk, természetes­sé vált. Elsősorban a diákok számára. Mi sem természete­sebb, hogy az óraközi szüne­tekben műalkotások veszik körül őket az iskola aulájá­ban. Igen, az iskolagalériárol van szó, ahol immár a hete­dik kiállítást nyitották meg március derekán. Czinke Ferenc grafikusmű­vész valósította meg az or­szágban először az iskolagalé­riát, amely most már állandó anyaggal is rendelkezik. Ne­ves művészek: Feledy Gyula, Csohány Kálmán, Lóránt Já­nos, Iványi Ödön, Xantusz Gyula, Tamás Ervin és má­sok ajándékozták meg az is­kolát műveikkel. De mi adta az ötletet a galéria létrehozá­sához? — A kiállítások azt a célt szolgálják — mondta Czinke Ferenc —, hogy tanulóink inár itt megismerkedjenek azokkal a képzőművészeti alkotások­kal, amelyekkel a gimnázium­ból kikerülve egyik-másik múzeumban vagy tárlaton ta­lálkozhatnak. — Miért volt erre-szükség? — Elsősoiban azért, mert életszemléletükben már most, ebben a korban — amikor a tegfogékonyabbak a fiatalok — kell azokkal a műalkotá­sokkal találkozniuk, amelyek tulajdonképpen részei éle­tünknek. Ugyanúgy, ahogy ré­szeivé válik egy modern Haj­viselet, egy cipő, vagy ruha. Többször tapasztaltam, hogy azok a fiatalok, akik itt vé­geztek és egyetemre, főiskolá­ra, vagy szakmunkásképzőbe sérülték, elmennek és megné­zik a kiállításokat Tehát a művészet az emberek részévé válik ítészt vettem a IV. B. osz­tály művészei történet-óráján. A tanulók Csohány Kálmán kiállítását tekintették meg. A Cárlatlátogatás után összegez­ték a tapasztalatokat Vita ala­kult ki Csohány művészetéről, témavilágáról. A tanulók meg­lepő nyelvi szabatossággal foglalták össze, jellemezték a L-á*stái születésű művész mun­kásságát. Elsősorban az érde­kéit hogy megtudjam tőlük: mii jelent számukra az isko­lagaléria? Deme Éva így vá­laszolt: — A művészettörténet-órá­kon kívül így még jobban megismerkedhetem a műalko­tásokkal. Salgótarjánban rit­kán rendeznek kiállítást. Az iskolagalériában nem futóla­gosán, egyszer-kétszer nézem meg a képeket. Az alkotások többszöri megtekintése mé­lyebb gondolatokat kelt ben nem. Simonify Jenő tovább foly­tatta ezt a gondolatmenetet: — A szünetekben alkal­munk van közelebbről is meg­ismerkedni a modern képző- művészeti törekvésekkel. Is­kolánkban általában olyan ki­állításokat rendezünk, ahol nem a megszokott, a művé­szettörténeti könyvekben meg­található alkotásokat mutatjuk bt. hanem a modern, új tö­rekvéseket. A mongol kiállí­táson néhány igen különleges alkotást láthattunk. Ezekből a művekből is megismerkedhet­tünk a távoli nép gondolatvi­lágával. Kétségtelen, a galéria az esztétikai nevelés vonatkozá­sában többet nyújt, mintamit eddig tett a középiskola. Jog­folytonosságot kap az iskolá­ban a művészet. Naponta szembekerülnek a tanulók mű­alkotások kaL A változatos műfajtechnika, vagy éppen a tartalmi mondanivaló napon­ta hatja át az iskolát az esz­tétikai nevelés inspiráló való­ságával. A diákok véleményt alkotnak a művekről. A kor­szerű művészet megítélése szempontjából olyan szemlé­letet kapnak, amely későbbi magatartásukon, mint felnőtt embereknél is követendő pél­da lesz. Kitekintést nyernek a világ képzőművészetének alakulására. Nemrégiben fran­cia grafikai kiállítást láttak, ahol Chagalltól kezdve olyan modern művekkel találkozhat­tak, amelyek ma a világ mű­vészetének igen fontos részei. Az is igaz, hogy a tantermek­ben, reprodukciók vannak a falakon, de egészen más, ami­kor eredeti műalkotással talál­kozik az a fiatal, aki elindul az élet magasabbra vezető lépcsőin. Egy-egy kiállítás Kapcsán kialakuló vita arra is jó, hogy a tanulók megtanulnak képet elemezni. Gondolkodni tudnak egy-egy jelrendszeren. (Mit jelent például Csohány művé­szetében a madárszimbólum?) Betekintést nyernek távolab­bi népek művészetébe, s igj különbséget tudnak tenni egy- egy nép lelkivilágában. Végső soron ez azt jelenti, hogy olyan szemléletet nyernek itt az esztétikai nevelés terüle­tén, ami egyrészt tágítja gon­dolatiságukat, másrészt olvas­ni tudnak a képekben. A jel­rendszerekben felfedezik azo­kat a belső konfliktusokat, amelyek egy emberben is megmutatkoznak. A képek elemzése a valóságos világban történő események boncolga­tásánál is tovább viszi a ta­nulókat. Nemcsak a képzőmű­vészetben fognak így gondol­kodni, hanem tulajdonképpeni gondolkodásmódjukban is mi­nőségi változás áll be. A diá­kok a valóságos világ bonyo­lult összefüggéseiben is válo­gatni tudnak. Felfedezik a lé­nyeges jegyeket, elemeket, s így gondolkodásukban fejlet­tebb, műveltebb, korszerűbb emberekké válnak. Molnár Zsolt FIÚK AZ UTCÁN Reggeli csend­élet az Úttörő úton. Két kisfiú igyekszik az isko­lába, az egyik ne­gyedikes lehet, a másik elsős, leg­feljebb másodikos. Az igyekvéssel azonban egy kis baj van. Mármint a nagyobbnál. Nem óhajt beülni az iskola padjába, legalábbis aznap. Ezt hangos, eget- verő üvöltéssel adja a világ tud­tára. Nem és nem. ö nem akar oko­sodni, hidegen hagyja a tudás megszerzésének lehetősége. Vagy­is, egyszerűen nem akar iskolá­ba menni. A kicsit azon­ban keményebb fából faragták. Az emberkében mély a kötelességtudás, lökdösi, taszigálja a nagyobbat az iskola felé. Alig ér a válláig, de hősiesen cibálja. Nincs mese, von­szolja a kabátuj- iánál fogva. Az ordít mintha nyúznák, de hagy­ja magát vonszol­ni. Néha-néha kí­sérletet tesz ugyan a szabadulásra, de a kicsi annal erő­sebben fogja. — Nem kell is­kolába menni — kiabál a nagyobb — a tanító néni is megmondta. A kisebb nagy nyugalommal lök' rajta egy hatalma­sat: — Megmond­tam, hogy kell, és kész! Gyere! A döntés meg­másíthatatlan. Győz a kötelesség­tudás. és a két gyerek a nagyab­biknak hangos bo- gése közepette el­tűnik a sarkon. Cs. E. A Balassagyarmati Poi - celángyár dolgozóinak a má­sodik negyedévben jóval na­gyobb feladatot kell megöl- daniok, mint az elsőben. Pó­tolniuk kell az első negyed­évi lemaradást. Ennél is na­gyobb problémát jelent több. új típusú kondenzátor kifo­gástalan előállítása. Az új gyártmányok többségét, (SO­SO százalékát a nyugat-né­metországi Siemens cégnek exportálják. Ez azt jelenti hogy a 4007-es kondenzátor­ból 130, a tízezresből pedig 300 ezer darabot kell ha­vonta kiszállítaniok. A megnövekedett felada­tot a gyár vezetői azonos létszámmal kívánják megol­dani. Most az a feladat, hogy a dolgozók minél hamarább ismerjék meg, sajátítsák el és gyakorolják be az új tech­nológiát. Erre azért van szükség, mert a nyugatné­met cég a különlegesen igé­nyes megrendelők sorába tartozik. Itt a tavasz, egyre nagyobb a kereslet a népszerű Börzsöny házipapucsból. A Favorit Ktsz nagyoroszi telepe 250 ezer darabra kapott megrendelést a Centrum Áruházaktól. Az elmúlt hetekben jó néhány szá Uítmányt már útnak indítot­tak Budapestre és az ország más vidékein levő Centrum Áruházak számára. A műhelyekben szalagon gyártják az olcsó, kényelmes, könnyű és tetszetős lábbelit. Képünkön: Huskert Izabella a talppréselő gépen dolgozik. Nemsokára raktárba kerül az új papucs Elkezdett játszani Milyen az ideális kirakat? —A kirakatrendező szerint a ma kirakata az, ahol a sze­zon hangulata nem harsányan, de határozottan meglátszik a különböző dekorációs elemek­ben, s ehhez az árut meny- nyiségében, színeiben úgy vá­logatták össze, hogy mind a kereskedelmi propagandának, mind az esztétikai követelmé­nyeknek eleget tegyen — vé­lekedik ’ Korotnai Endre, a salgótarjáni Pécskő Üzletház dekorációs csoportjának veze­tője. Baráthy István igazgató sze­rint: — A kirakat tükrözze a ke­reskedelmi ellátottságot, s esz­tétikailag is magas ázínvonalú árupropagandát jelentseh. Bár mindkét véleményben előfordul az esztétikai köve­telményekre utalás, mégis fel­teszik itt-ott a kérdést, mi kö­ze a kirakatnak az esztétiká­hoz? Művészet-e a kirakatren­dezés? Az árű, mai viszonya­ink között, fontos és lényeges tényező. Maga ez az igazság megérdemli, hogy igényesen közeledjünk hozzá. A város­kép, amelyből hiányzik egy fontos elem megjelölése, hiá­nyos es muvészietlen. A kira­katrendező tehát városrendező is, művészetének törvényei vannak. Korotnai Endre ismert e tör­vényeket. Ezt bizonyítja, hogy a Tanácsköztársaság félévszá­zados jubileumára készített ki­rakata elnyerte a Belkereske­delmi Minisztérium és a KPVDSZ által meghirdetett ünnepi kirakatverseny első dí­ját. Mit mond készítője a Pécskő Ozletház, egyúttal az ország legszebb politikai kira­katáról? — Abból indultam ki, hogy az emberek tulajdonképpen szeretnek politizálni, ha nem is mindig vallják ezt be ma­guknak. E kirakat korabeli ..csendélet”, eredeti múzeumi anyaggal. Á tárgyak azonban bár eredetiek, mégis elsősor­ban szimbolikus jellegükkel hatnak. Legalábbis így képze­lem. Legnagyobb örömöm nem is az országos első helyezés, hanem az, hogy az emberek megállnak előtte, a fiatalok is. Nem könnyű egy kirakattal megállítani az embereket. Korotnai Endrének ez még­is többször sikerült. Tavaly, november 7-re készült politi­kai kirakata ugyancsak orszá­gos első díjat kapott. Szak - mai kirakataira is emlékezünk, akár a vadász, vagy a SABE- NA-sorról, akár a jelenlegi ju­bileumi kirakatsorról van szc (Egyéves a Pécskő Üzletház!) Korotnai Endre egy éve jött Salgótarjánba, a Pécskőbe. Debrecenből. Számára is ered­ményes volt az egy év. Ezt az üzletház vezetőségének is köszöni, s két kollégájának. Molnár Erzsébetnek és Pénzes Máriának. Hiszen mit számit a jó prímás — zenekar nélkül. Hogyan lett kirakatrendező" — Véletlenül. Debrecenben kezdődött. Segítettem a kira­katrendezésben. Üveget törül- gettem, egy pillanatra magam­ra maradtam, elkezdtem ját­szani a formákkal. Későbbi mesterem, Biró Mihály, aki 1 lenleg szintén Salgótarjánt:in él, nyugdíjas, felfigyelt erre és segített. A képesítéseméi 1951-ben kaptam meg. Salgó- tarjánt, a Pécskőt megszeret­tem egy év alatt. Talán en­gem is megszerettek egy ki­csit .... Tóth Elemér I /ffg&V/ÖL A&60CY: I A kapitány megparancsolta, hogy lőjjem agyon a gyere­ket. Belelőttem, a kislány azonnal meghalt... Gyakran fordult elő, hogy a házakban csali nőket ta­láltunk, de Bollmann német származású kapitányunk pa­rancsára felforgattuk a házakat, a nőket pedig agyonlőt­tük. A foglyul esett arabokat senki sem kérdezte: bű­nösnek-e érzik magukat, bármiben is, hanem rövid úton megöltük valamennyit...” Mi sem jelzi pontosabban az algériai liaddhelyzet változását, mint a parancsnokok gyors cserélgetése. Cherriére 1954 augusztusától 1955 júniusáig irányította a francia egységeket. Utána Lorillot következett, aki 1956 novemberéig élvezte a párizsi kormány bizalmát, majd Sálán tábornok következett. Valamennyien úgy 1 vették át ezt a feladatot, hogy döntő győzelmet aratnak a „felkelők” ellen. Elmaradt azonban a franciák várt győzelme. Növe­kedett a felszabadító mozgalom ereje. 1955 és 19o9 kö­zött százharmincezerre emelkedett az ALN (Armée De la Libération Nationale) vagyis a Nemzeti Felszabadító Hadsereg létszáma. A franciák újabb és újabb Hadosztályokat vezényel- I tek Algériába. A légió alakulatainak nemcsak az a sze­rep jutott, hogy a legnehezebb terepen kellett harcolni - ok, nemcsak Helikopterekkel, páncélozott járművekkel és ! modern automata fegyverekkel küzdött Algériában a lé­gió, hanem — mint története folyamán annyiszor — a megfélemlítés eszközeivel is­Az „F.i Moudjahid”, az algériai felszabadító mozga­lom lapja állandóan közölte fogságbaesett légiósok vallo­mását — Saida közelében én álltam őrt, amikor tizenöt al­gériait kihallgatásra sorakoztattak fel — mondta Fritz Ktousmeier, — Valamennyit levetkőztették és összekötöz­ték őket. Áramot vezettek a testükbe. Aki megnyikkant, azt ráadásul még rugdalták is. Ügy éreztem, nem bírom nézni a jelenetet, azért kértem Graser őrmestert, aki eredetileg SS-tiszt volt, hogy váltsanak le. Az altiszt így válaszolt: „Jól nézd meg, mi történik itt. Háborúhoz ka­tonákra van szükségünk, te sz...” — Három foglyot kihoztunk a börtönből- Azért ke­rültek oda, mert a felszabadító hadseregben harcoltak — emlékezett vissza Dieter Neuroth légiós. — Sátoriapha burkoltuk őket, hogy senki sem tudja, mire készülünk. Bouk Doub mellett megálltunk. Egységünk parancsnoka, Staiger, aki sohasem tagadta, hogy katonai tapasztalata­it korábban az SS-ben szerezte, parancsot adott a három fogolynak. „Ássák meg saját sírjukat” — mondta érzéketlen hangon. Elkészültek a gödrök. Staiger ekkor géppiszto­lyával lelőtte az algériaiakat- Egyetlen hosszú sorozattal. Azután belökte őket a gödörbe. — Ott voltam, amikor társaim meglunoztak egy al­gériai asszonyt — vallotta Günter Hansel. — Megkötöz­ték. Az orrát vastag kendőbe burkolták. Trágyalevet ön­töttek a szájába. Némán tűrte a szörnyű megpróbáltatá­sokat. Ez felingerelte az egyik altisztet, aki nagy erővel ráugrott az asszony hasára. Csak a halál szabadította meg a további kínzásoktól.. • Nem sokkal később szökni akartam, azonban elfogtak. Brutálisan megvertek. Le­tépték rólam az inget. Meztelen hátamra fel kellett ven­nem egy nehéz zsákot Szikladarabok voltak benne. Vé­kony dróttal kötötték rá a zsákot Azután elhangzott a parancs. „Futás, körben a kaszárnya udvarán”. Amíg birtam, addig loholtam Azután összeestem. Korbáccsal ütöttek, hogy magamhoz térjek. Napokig egy zárkában tartot­tak Majd egy vízcsaphoz kötöttek Elviselhetetlen szom­júság gyötört. Egy arasznyira a számtól folyt a víz, de nem ihattam belőle- őr állt mellettem, akinek az altiszt azt parancsolta: „Ha ez áz állat inni mer, lődd le!” Nem sikerült a légiónak megfélemlíteni Algéria la­kosságát. de nem sikerült fenntartani az egykori fegyel­met, mert egyre többen szöktek ebben az időszakban. A légió nagy visszavonulása 1954-ben, Vietnamban kezdődött, ott kapták meg a történelmi jelentőségű első — 50 — „Hátra arc!” — parancsot. Ez a hatvanas esztendőikben gyorsuló ritmusban folytatódott. 1956-ban Marokkó és Tunisz, 1962-ben Algéria vívta ki függetlenségét. Párizs j ügyes diplomáciai sakkhúzással még bizonyos katonai tá- J maszpontokat biztosítani tudott, de már közeledett az idő, amikor a légiónak az egész Eszak-Afrikát él kel.1 hagynia. |' 18. Agónia AlgériábaM Paul Hoffmann, amerikai újságíró, 1962 januárjában Szidj bel Abbesz-ben járt és tapasztalatairól ezt írta a New York Times-ben: „Alapításának éve: 1831 óta a légiót, az afrikai mit», tikum veszi körül, »algériai hivatása« van. A légió segítségével hódította meg Franciaország Észak-Afrikát és a Szaharát. A hadjáratok közötti időszakokban a légi­onáriusok, ásókkal és kapákkal felszerelve, többféle épí- , Főhadiszállásuk mindig Algériatőmunkát végeznek. I volt, Algéria és a Szanara lett a hontalanok hazája. A rámenős, kegyetlen zsoldosoknak ez az alakulata a ' több mint hét éve tartó algériai nemzeti felkelés kitöré- ! se óta a legnehezebb katonai feladatokat vállalta, lendü- j lettel, sokszor vadul harcolt. Éppen ezért vált a jövője most kétessé Amint Algéria szuverén állammá alakul, a légiónak távoznia kell. valószínűleg a többi francia csa- j pat kivonulása előtt, mert ezeket ugyanis a muzulmán j nacionalisták kevésbé gyűlölik­A Quartier Vienot (a légió székhaza) közelében, a Café Du Commerce teraszán egy svájci légionárius meg­jegyzi: — Mi a rossz abban, ha az ember zsoldos? Minden­ki tisztel bennünket. Ha szabadságon vagyunk és végig­sétálunk az oráni Rue General Leclerce-n, a lányok bo­londulnak utánunk, és ha tisztelgünk, a legmagasabb- rangú francia tisztek ránk mosolyognák. Tudják, hogy amikor más katonák beássák magukat és megvárják az erősítést, a légionáriusok tüzelnek..| Az algériai háborúban a légionáriusok 2000 embert vesztettek, az indokínai háborúban 1945-től 1954-ig 14 000 embert. De hány vietnami és hány algériai sza­badságharcost gyilkoltak meg, pusztítottak el, sokszor a legbrutálisabb kegyetlenséggel a légionáriusok? (Folytatjuk)- 49 — 51 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom