Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-28 / 72. szám
l*eda»n»j;iiKoI« Wni«nn Az Látáskuitúra képzőművészeti nevelés Korunk lendületes technikai fejlődését, a civilizáció eredményeit gyorsan érzékeljük. A parányok világától a bolygókig lerövidült útról naponta vetít képeket otthonunkba a tudomány. Ebben az ismeretszerzésben — érzékszerveink közül — legfontosabb szerepet kap a szem, a látás szerve. Érzékenysége — biológiai épség esetén — fokozható, ezért a korszerű pedagógiában jelentősége egyre növekszik. A bennünket körülvevő világban a tárgyak formában, színben jelentkeznek és minden emberi létesítmény először rajzban lát napvilágot. Érthető tehát, hogy művelődéspolitikánk az iskolai oktatás tantárgyai keretében a rajzóráknak a többivel azonos rangot biztosít és fokozott követelményeket támaszt. Alapműveltséget nyújtó általános iskoláinkban a Tanterv egységes megvalósításút nehány körülmény — eltérő környezeti adottságok’ szaktanárhiány ~ megnehezíti. Külön gondot okoz nevelőinknek az összevont osztályú iskolák rajzoktatása, ahol a képzési idő heti egy, illetve fél órára rövidül. Itt a tanulónak önálló tevékenységgel kellene folytatni a megkezdett munkát. Az oktatás folyamán közölt rajzi törvény- szerűségek rögzítése és elraktározása még az osztott iskolákban is komoly nehézséget okoz. Különös igénnyel jelentkezik ez ipari településeinken, ahol például a műszaki jellegű rajzok ismerete nélkülözhetetlen. Meggyőző az a kialakult vélemény, ha a tanuló nem tudja megrajzolni, nem is tudja elkészíteni a munkadarabot. A tantervi anyag rögzítésére, alkotó jellegű felhasználására az Országos Pedagóg? ai Intézet Vizuális Nevelési Tanszéke a tanulók részére — kísérleti jelleggel — munkafüzetet készített. Az előzetes gondos anyaggyűjtéssel, gyakorló rajztanárok bevonásával összeállított füzet egyelőre korlátozott számban, csak az 5. és 6. osztály részére jelent meg. Megyénkben egy osztály tanulói és több rajztanár kapta kezébe a kísérleti anyagot. Az eredmények már tanév közben is nagyon biztatóak. A rajzi munkafüzet érdeme elsősorban az- hogy az is kólában elkezdett munkát a tanuló alkotó módon, minden munkakeretben továbbié i- lesztheti. A játékos színkeverések, rajzi kiegészítések, magyarázó-rajzi fejtörők, mú- alkotáselemző kérdések szóra* kozva tanítanak. Külön értéke. hogy így a szülők is ellenőrizhetik a tanuló rajzi tevékenységét. Rendkívül fontosnak tartják nevelőink, hogy a füzetből a következő tanévben lehetőleg minden felső tagozati tanuló kezébe kerüljön. A füzet műalkotás-elemzési anyagát azonban színes reprodukciókkal kellene kiegészíteni. A nagyközönség körében kedvelt . Én múzeumonV’-sorozat igazolja. hogv népünk őszinte génnyel közeledik a műalkotásokhoz. A tanulók is szívesen vásárolják. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának sajtótermékeit, célszerű lenne azonban a Tanterv osztálykövetelményeihez igazodó. egyszerű, olcsó, kis alakú, színes reprodukció-készletet nyújtani számukra. A kiadvány több szempontból sörgető. Művelődési központoktól távol eső gyermekek számára is megközelíthetővé kell tenni a műalkotások tartalmi-formai mondanivalóját Igényes képelemzés csak tartós- beható szemlélettel érhető el. (Az iskolában bemutatott képanyag rövid ideig látható, a tv., illetve mozgó film képei Is tünékenyek). Tekintettel a történelemtanítás és a müalkotáselemzés párhuzamos haladására, tisztábban jelentkezik a mű keletkezésének társadalmi háttere. A műalkotás szemléletével viszont erőteljes érzelnjs ráhatás, vizuális rögzítés teremthető. Magas .színvonalú képző- művészeti1' kiadványaink (könyvek, reprodukciók, színes diafilmek) nem jutnak még el egyszerű falusi, tanyai otthonokba." Ha elérhető áron, minden tanuló kezébe adnánk osztályonként egy-egy reprodukció-készletet a szülők képzőművészeti érdeklődését is felkeltenénk. Államunk — nemzetközi mércével mérve is — rangos tanári rajz-kézikönyvekkel’ szakfolyóirattal. műalkotáselemző színes diapozitlv- készlettel látta el iskoláinkat. Ezek tartalmi mondanivalója közvetett úton jut el a tanítványokhoz. Az említett munkafüzet és reprodukció-készle* közvetlenül segítené a természeti és társadalmi valóság képi, művészi megismerését ifjúságunk esztétikai nevelését. Rallies István rajzszak felügyelő Krimi vagy más?... Két dolog van, amit úja Obau nem értek a sportvilágban. Mivel a jeghoki idejét éljük, kezdem, talán ezzel. A jeges focit különösképpen szeretem, mert akár kelttésztává gyúrhatják egymást a játékosok i palánkon, szabályta- lanság nem történik. Ez igen! Ezt nevezem jó mulatságnak, fér- fimunkánakt Nincs ám gyengélkedés, nincs ám színielö- adósl De ... A iévéközvetí- tesek során számtalanszor láttam, hogy négy-öt hokis fiú kollektive lesiklik a jégről, s a palánkon túl lecsüccsen a kispad- ra. Aztán a kamzra- mannok jóvoltából gyors váltás, folytatódik a játék, s lám- lám, hiába vonultak le egynéhányon, a létszám mégis kivan ... A rejtély nyugtalanító fejtörést okozott. Mert többen mondták ugyan, hogy hokizók nélkül nincs hoki, de ez még nem minden, igaz az is, hogy ahányon lemennek a jégről, ugyanannyian be is kell hogy jöjjenek. Ha törik, ha szakad, de bejönnek! Igenám, de hol? Titok? Huh, csak nem krimi?! Na, mindegy. A másik a foci. Teszem azt, hogy Albert tévedésből odapasszolja a lasztit mondjuk a Farkasnak. Erre a riporter bemondja. hogy Farkas szerelte Albertet. Hogyhogy szerelte? Ha Farkas szemfülesen leszedi Albert cipője orráról azt a jóéit, vagy példának okáért mintaszerűen becsúszik, akkor ugye, szerel. De ha tiszta véletlenségböl, ajándékba kapja a lasztit, akkor hol itt a szerelés? Nyugi, nyugi... A hoki lassan kifut az tdöből. S a foci? Na, bumm! Vagy ki tudja? — szemű — Aranykakas Karancsságon az új italboltnak a vendégek adtak nevet: Aranykakas. A mindig tiszta, szépen berendezett helyiségben ételről-ital- ról gondoskodnak a vendé« látók, Veszelovszki Jánosné az italbolt és özv. Gyüre Józsefné, a konyha vezetője. Miért éppen Aranykakas? Mert egyszer egy éhes utas tért be hozzájuk. Sehol az útvonalon nem kapott meleg ételt. Mondták neki, menjen a karancssági vendéglőbe. ott kap enni. .Tói lakott az ízletes étellel. Megkérdezték, ízlett-e a kakas főztje? Akkor mondta: ízlett ám, de annyira, hogy nem is egyszerű kakas ez. hanem aranykakas. Azóta „Aranykakas”, az italbolt neve. Salamon után — graíika A sorrend tulajdonképpen fordított, hiszen Csohány Kálmán grafikusművész számára Salamon, azaz a kerámia, csak műfaji kirándulás — pihente- tőül. Salgótarjánba mégis első sorban Salamonnal érkezet: Csohány Kálmán. Kerámia faliul — a grafikus. Rendhagyó érkezés. A Narancs Szálló bárjának falát öt éve díszítik kerámiakockái, megkapó együttest alkotva. A fal zöld alapszínű, ezzel harmonizált a többi rajzos, feliratos lap, rajtuk a Salamon Énekek Éneké-ből vett idézetekkel. Más lapokon népi figurák, papok, szentek, széplányok. Lóncz Sándor azt írta lóluk a Művészet 1965. évi szeptemberi számában, hogy: „Az egész fal azt a benyomást teszi, mintha játékoskedvű, rosszalkodó gyerekek összefirkálták volna: művészi ereje éppen e könnyed játékosságban rejlik.'’ — Ez a fal számomra szórakoztató, nevettető játékot jelentett — mondja Csohány •Kálmán. — Az egyedülit? — Játékosságában, egyelőre, igen. De kerámia falat máshol is csinálok. Most a diósgyőri Lenin Kohászati Müvek irodaházának falával dolgozom. Témája? Diósgyőr, horizontális, vertikális kompozícióban. Az ipar, a vonzáskörébe sereglő emberek, otthonaikkal. Házak, amint felettük madarak repülnek. A falnak körülbelül a fele már elkészült. Hasonló jellegű munkáim közül még említésre méltó az a három kerámiaiul, amelyeket a pásztói áruházban készítek. Szeretném felmutatni általa a Cserhát és a ■ Mátra völgyében Pásztói, ezt a Nógrád történetében korán feltűnt települést házaival, fenyveserdőivel és az emlékekkel. Egyszóval, a szülőfaluról akarok vallani a szülőfalunak. A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium iskolagalériája gondosan rendezett kiállításon mutatja be Csohány Kálmán grafikáinak egy részét. E kamaratárlattal, hosszú idő óta először jelentkezik Csohány Kálmán szülőmegyéje székhelyének közönsége előtt. A sok éves távolmaradás után pár hónappal ezelőtt Pásztón, az új művelődési központban láthattuk lapjait, most pedig Salgótarjánban. E kis tárlaton is újra. meg újra meglep — pedig készülünk rá —. hogy Csohány grafikái nem alakoskodnak, sem többnek, sem kevesebbnek nem próbálnak látszani annál, aminek a kifejezői. őszinték. Oly mértékben azok, hogy már szinte zavarba ejtő volna, ha nem hatnának megvesztegetően természetesnek Költői, izgalmasan érdekes amit Csohány közöl, mert átérzi a pillanat varázsát, ami rabul ejti, s amit igyekszik menten megőrizni a lapokon, hogy örömet szerezzen másnak is. E kiállításon látható alkotásai között megkülönböztető helyet követel: Pásztó. A szülőföld ihlető eszménnyé magasztosul táj-darabjaival, embereivel. Ezt a találkozást reméljük, a jövőben több is követi. A művész, a legutóbbi miskolci grafikai biennálé nagydíjasa, most újra a miskolci bienná- léra készül. Volt nagydíjasként. önálló kiállítással jelentkezik. — Örömmel jöttem ide Salgótarjánba, amikor hívtak, kicsit úgy. mint aki hazatér — mondi i — Máskor is eljövök, ha szív 'o látnak. Érdekelnek a Salgótarjánban megnyíló észak-magyarországi területi tárlatok is. Ügy érzem, kapcsolatomat sohasem veszítettem el a szülőfölddel, még akkor sem, amikor munkáimat Nógrádban nem látta a közönség. Ha rajtam múlik, a jövőben gyakrabban találkozunk. Búcsúzzunk ezzel a reménynyel. Tóth Elemér Kemény harc folyt minden talpalatnyi földért. Az ellenség igyekezett megerősíteni állásait, repülőgépei éjszaka sok muníciót és élelmiszert dobtak le ejtőernyővel. A franciáknak április végétől kezdve mégis fokozatosan vissza kellett vonulniuk és ki kellett üríteniük a repülőteret is. Ettől fogva sok „utánpótlási” ejtőernyő célt tévesztett és a Vietnam: állások között ért földet. ..” Május harmadikén, a harcok hetedik hetében. az indokínai francia főparancsnokság szóvivője kénytelen kijelenteni: — Döntő szakaszába érkezett a Dien Bien Phu-ért vívott csata. Hatalmas lendülettel kezdték meg harmadik nagyarányú támadásukat a felszabadító hadsereg csapatai. Este ind.ultak rohamra az első alakulatok, és éjfélkor a Castries már ezt jelentette Navarre tábornoknak: — Öt védőállásunk az ellenség birtokába került. Mindenütt közelharcra került sor. szuronnyal és kézigránáttal. Egyetlen pillanat nyugta sem volt május első napjaiban Dien Bion Phu védőinek. Május 6-án éjszaka az egész Moung Thanh-völgy a vietnami erők kezére került. A franciák 2x1 négyzetkilométernyi területre húzódjak vissza. Repülőgépeiknek hosszában kellett átrepülnie ezt r területet, egyre kisebb kört kellett leírniuk, ha utánpótlást akartak ledobni. A védők harminc, csaknem egymással érintkező állásba zsúfolódtak össze. 15. .. I halál fial vagyunk*' Két oldalról Indult meg a nagy vietnami támadás. A vietnamiak keletről a Nam Ron folyó felől rohamozták — 43 — meg az „A”-dombot, amelyet négy nap óta nem sikerült birtokba venniük. A franciák, pontosabban a légiósok itt minden erejükkel kitartottak. Az ettől északra fekvő „C—1” és „C—2” dombon át és a folyó melletti 505. és 500. álláson keresztül próbálták a néphadsereg harcosai ezt a fontos pontot megközelíteni „Ha ezeket sikerül kézre keríteniük, akkor már alig száz méternyire leszünk az ellenség főhadiszállásától” — írja a küzdelemnek erről a szakaszáról a Tran Do tábornok, — „Nyugaton No Noong ellen intéztünk támadást, amely közvetlenül a »Szemgolyó« állásnak elkeresztelt ellenséges tüzérségi fészek közelében feküdt. Thiet Cuong zászlóaljparancsnok három tisztjével és négy emberével éjfél után előretört az 506-os állásig. Heves harc alakult ki. Vizesen, a felismerhetetlenségig sárosán álltak szemben az ellenfelek. Volt pillanat, amikor nehéz volt megállapítani, ki az ellenség és ki a barát, Thiet Cuong felkapott néhány kézigránátot és így kiáltott: — Harcosok, utánam! Elhajította kézigránátjait és erre buzdította katonáit is. A példa halott. Társai követték. Negyven gránát repült az ellenséges állásokra.” Capeyron francia százados a harcnak erről a szakaszáról így emlékezett vissza: „Amióta fel kellett adnunk az északi védelmi szakaszt, tudatában voltunk annak, hogy a halál fiai vagyunk. Nyomorúságos tengődésünk vasrudakból és fatörzsekből, hevenyészett fedezékekben a szó szoros értelmében tarthatatlanná vált. Az ostromlók arcvonala fojtogató kézként egyre közelebb jutott hozzánk.” Feltartóztathatatlanul közeledett a vég. 1954. május 7 „Utóljára ezen a napon szólaltak meg Diem Bien Phu-nál a csatakürtök és milyen szomorúan” — állapítja meg a légió történetének egyik francia írója. Reggel repülőgépek jelentek meg az égen. Több hullámban érkeztek Hanoi és Észak-Laosz felől. Bombázták és géppuskázták az erődöt körülvevő harcosokat, de a vietnami légvédelem nagyon tevékeny volt. A gépek sietve elhagyták Dien Bien Phu légterét. Csak néhány keringett a völgy fölött. — 44 — Délben már alig volt lőszere a franciáknak. Mozsárágyújuk és gépfegyvereik nem tudtak tüzelni. Két- | ségbeesés és zűrzavar a franciák fedezékében. Castries j tábornok ekkor rádiótelefonon összeköttetésbe lépett Cogny tábornokkal: — Csaknem teljesen elfogyott a lőszerünk. Az ellenség áttört drótakadályainkon. — Nem rendelkezik a főparancsnokság több tartalékkal — válaszolja Cogny. — Nem tehetünk önökért semmit. Cselekedjék belátása szerint. — Az út hosszú, erőnk kimerült. Hogyan tudnánk elmenekülni? — kérdezte Castries. Délután két órakor készen állt a vietnami erők tá madási terve. A jelszó ez volt: — Alig kétszáz méterre vagyunk Castries főhadiszállásától. Fogjuk el élve Dien Bien Phu parancsnokát. Szájról szájra járt a jelszó a támadók között. Készenlétbe helyezték a tartalékot is Pontosan három órakor megindultak a vietnamiak az 507-es állás ellen. Okádták a tüzet az ágyúk, majd rohamra indult a gyalogság. A franciák már nem védekeztek megfontoltan, hanem csak úgy ötletszerűen. A folyótól keletre, az 509-es és 510-es állások életben maradt ka- ' tónál menekülni kezdtek Muong Thanh felé. A 207-ts állás védői is elhagyták fedezékeiket és megpróbáltak a 1 gyűrűből kitörni. Két vietnami szakasz feltartóztathatatlanul tört előre. Az állás fölött imbolyogva megjelent az első fehér zász'ó. Feltartott kézzel jöttsk Kifelé a védők. 1 Egy vietnami szakasz körülvette Castries tábornok I főhadiszállását. A parancsnok a legmélyebb vasbeton-állásban húzódott meg. Vékony, alig nyolcvan centiméteres folyosó vezetett hozzá. Ez alatt aknák. Castries ek- ! Kor még rádiótelefon kapcsolatot tartott fenn Cogny tábornokkal. — Már csak néhány méterre vannak tőlem.. . min- denhova benyomulnak... — ez volt utolsó üzenete a pa- > rancsnoki bunkerból. Castriest elfogták. Vietnami tisztek és katonák ösz- szeölelkeztek. táncoltak örömükben. Géppisztoly-sorozato- i kát lőttek ki a levegőbe. (Folytatjuk) s — 45 — |
