Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-27 / 71. szám
Mit akar Bonn a valóságban? Nixon felemás nyilafícozafe Azt is tagadják, amit már vállaltak A Neues Deutschland szerdai száma az NDK elismerésének problémáját középpontba állítva foglalkozik a nyugatnémet politikai élet egyes jelenségeivel, és a Varsói Szerződés országai budapesti felhívásának visszhangjával. A lap megállapítja, hogy Nyu- gat-Németországban gyors ütemben fejlődik az a mozgalom, amely szorgalmazza a kapcsolatok nomalizálását a Német Demokratikus Köztársasággal. Hangsúlyozza, hogy a budapesti felhívás nyomán, az egész nemzetközi politikai életben „mind erősebbé válik a felismerés, hogy az európai biztonság és az NDK elismerése széttéphetetlen kapcsolatot alkot egymással.” A továbbiakban felhívja a figyelmet arra, hogy a nyugatnémet kormányzó pártok veze'tői és a Springer-sajtó egységes frontot alakított ki az NDK elismerésére irányuló mozgalom ellen. Ezzel ösz- szefüggésben megemlíti az Indiára gyakorolt nyugatnémet nyomást, valamint Brandtnak a Holland Munkapárt címére intézett bírálatát, miután a holland szocialisták kongresz- szusukon az NDK elismerése mellett foglaltak állást. A Frankfurter Rundschau szerdai számának vezércikke bírálja a budapesti felhívás bonni fogadtatását, mert az a felhívásban foglalt, és az európai biztonság előfeltételeként megjelölt pontokat az európai biztonsági konferencia megtartásának előfeltételévé értékelte át. A lap ezzel összefüggésben sorra veszi a budapesti felhívás egyes pontjait, és megállapítja, hogy a felhívás négy pontja — figyelembe véve a bonni hivatalos álláspontokat is — egyáltalán nem elfogadhatatlan. 1. Az európai határok sérthetetlenségének problémájával kapcsolatban a lap megállapítja, hogy Bonn többször „megesküdött”: egyetlen határt sem akar erőszak- ital megváltoztatni. 2. Az NDK és az NSZK létezése elismerésének kérdéséhez a lap megjegyzi, hogy ez a helyzet húsz esztendeje valóságos tény. 3. A kizárólagos képviseleti igény felszámolásának követelésével összefüggésben a lap hangoztatja, hogy az NSZK már amúgy is lemondott a Hall- stein-doktrína következetes alkalmazásáról. Miért ragaszkodik tehát egy olyan kötelezettséghez, amelyet nemcsak az NDK vezetése, hanem az NDK polgárai is elutasítanak”. 4. Az atomfegyver birtoklásáról való lemondás kérdésében a lap rámutat, hogy Bonn több ízben kinyilvánította: nem akar atomfegyvereket. (MTI), Az elnök Nixon amerikai elnök kedden a rádió- és tv-társaságok szövetségének ülésén mondott beszédében kitért a vietnami tárgyalások kérdésére, Kijelentette: „Meggyőződésünk, hogy a béke felé igazi haladást az észak-vietnamiakkal és a többi érdekelt féllel való, zárt zajtók mögött folytatott tárgyalásokon lehet majd elérni” — mert mint állította — ,.a nyilvános üléseken eddig elért haladás legnagyobb része magánmegbeszélések eredménye volt” Az amerikai elnök a titkos tárgyalások előnyben részesítését azzal Indokolta, hogy nyilvános ülésen „presztízsmegfontolások” és „a látszat fenntartásának szükségessége” befolyásolhatják a szemben Vietnamiakat tartóztatnak le Laoszban zárt tárgyalásokat emleget álló feleket. Ezért nem szabad feltárni a magánmegbe- szé lések tartalmát. „Ez egyaránt érvényes a külügyminiszterre és a hadügyminiszterre: nem fogunk semmit sem mondaná.” \ Jelenleg — folytatta Nixon — „a legfontosabb az, hogy az Egyesült Államok fenntartsa erőpozícióját mindaddig, amíg okunk nem lesz azt gondolni hogy ennek az erőnek a csökkentése hozzájárulhat ellenfeleink erejének csökkentéséhez”. Mindazonáltal •— állította feltételesen az elnök — „az Egyesült Államok kormánya csökkenteni kívánja az amerikai erőiket Vietnamban, mihelyt a katonai, a diplomáciai helyzet, valamint a A. Szíriái KP felhívása dél-vietnami csapatok kiképzése ezt lehetővé teszi” Ismét védelmébe véve tíz nappal ezelőtt hozott döntését a rakétáéi hárító-rendszer Létrehozásáról, Nixon kijelentette, hogy erre az elhatározásra a világ négy—öt év múlva várható erőviszonyainak tanulmányozása alapján jutott. Nixon szerint csak az amerikai erőfölény biztosíthatja egy új világháború elkerülését. Az elnök a Safe- guard-rendszer kiépítését azzal indokolta, hogy az elkövetkező tíz évben bármilyen esetleges „kínai támadás” ellen oltalmazni kell az Egyesült Államok egész területét, bár megjegyezte, högy ilyen támadást nem tart ésszerűnek. (MTI)Egyesítsék az összes haladó erőt Kulitól it ihat tükör Statánális intérlodesek Pakisztánban — indiai lap Ájul Khan sorsáról — Növekvő arab ellenállás a Smai-félszigeten Pakisztánban egyelőre nincs új lényeges fejlemény. Elkezdődtek azok az adminisztratív intézkedések, amelyek ilyen helyzetben szinte „forgatőkönyv-szerűen” várhatók. Jahja Khan, a hadsereg főparancsnoka, akinek a lemondott elnök, Mohammed Ajub Khan átadta a hatalmat, felhívta a lakosságot, 24 órán belül szolgáltassa be fegyvereit a rendőrségnek. Jahja tábornok rádióbeszédben igyekezett meggyőzni az ország népét arról, hogy neki, illetve a hadseregnek nincsenek politikai ambíciói. Azt mondotta, egyedüli célja, hogy gondoskodjék a rend helyreállításáról és ennek érdekében mindenekelőtt „a statárium főfelügyelőjének” tekinti magát. Jahja körvonalazta azt is, mit jelent a statárium. Az általa aláírt törvények halállal büntetik a lázadást, a zavargást és „az ellenség ügynökeit". Hogy. ezen a kitételen m.i értendő, azt nem határozták meg és nem is lehet előre tudni, hogyan alkalmazzák majd ezt a passzust. Ehhez ismerni kellene Jahja statáriális kabinetjének politikai arculatát, ami ebben a pillanatban egyszerűen lehetetlen. Nem elképzelhetetlen, hogy „ellenségen” a jelenlegi kormány mindenkelőtt Indiát érti, hiszen — mint emlékezetes — India és Pakisztán között 1965-ben szabályos háború folyt, amelynek csak a szovjet közbenjárásra aláírt taskenti egyezmény vetett véget. Ilyen szempontból érdemes egy pillantást vetni az indiai sajtó Pakisztánnal kapcsolatos kommentárjaim. Üj- Delhiben természetesen a figyelem középpontjában állnak a szomszéd ország eseményei és a lapok többsége nagybetűs címekkel hangsúlyozza, hogy Ajub Khan lemondásával, valamint a» fgész súlyos krízissel „Indiát nem érte meglepetés”. A Times of India a lemondott pakisztáni államfő egyéni sorsával foglalkozik. A cikkíró úgy véli, Ajub Khan és fia „valószínűleg kihasználja a rendkívüli állapot által biztosított lélegzetvételnyi szünetet és sürgősen elhagyják az országot, amfg tehetik”. Pakisztánon kívül a világsajtó vezető témája továbbra is a Közel-Kelet- A kairói sajtó felhívja a figyelmet arra, hogy az izraeliek által megszállt Sinai-félszigeten terjed az arab ellenállási mozgalom. A lapok ismertetik a Sinai Arab Szervezet nevű gerillacsoport közleményét- Eszerint a csoport tagjai az év első negyedében 34 hadműveletet hajtottak végre és ezek során hét tankot, 32 páncélautót, illetve dzsipet rongáltak meg és több lőszerraktárt elpusztítottak. Egyiptom egyik vezető lapja, az A1 Gumhurija hangsúlyozza, hogy a Sinai Arab Szervezet kommandói összehangolják tevékenységüket a gazai-övezetben tevékenyekedő gerillákkal Ibárruri és Avramov beszéde a Comintern emlékkonferencián Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke, a Kommunista Internacionáié Megalakulásának 50. évfordulója alkalmából megrendezett moszkvai tudományos ülésszakon arról beszélt, hogy a Spanyol Kommunista Párt aktívan részt vesz a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletének előkészítésében, amely fontos szakaszt jelent a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításában. A spanyol kommunisták nem feledték el a történelem tanulságait — mondotta Ibárruri. Készek vagyunk — s ahol ez lehetséges, meg is tesszük ezt — megállapodást kötni országunk valamennyi politikai erőivel, közöttük azokkal is, amelyek tegnap még támogatták a diktatúrát. Ruben Avramov a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom veteránja a konferencián arról beszélt, hogy Mao Ce- tung csoportja véglegesen szakított a marxizmus—leniniz- mussal, s a nyílt árulás útjára lépett. Ismét felütötte fejét a revizionizmus és a nacionalizmus. Ilyen körülmények között a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért folytatott küzdelem létszükséglet. Ami a „demokratikus és humánus” szocializmust illeti, amelyet szembeállítanak a reálisan létező szocializmussal, jelentette ki Avramov, ma már teljesen világos, hogy ezek a frázisok a kommunis- taellenességet hivatottak leplezni. Az ülésszak szerdán befejezte munkáját. 27., csütörtök 2 NÖGRÄD - 1969. március Amerikai pnivoliáció a k.\l>14 ellen A phenjani rádió jelentése szerint szerdán amerikai csa- I»alegységek behatoltak a de- miiitanzait övezetbe és provokatív támadást intéztek a koreai néphadsereg álláshelyei eilen. A néphadsereg egysegei viszonozták a tüzet és megsemmisítették a betolakodók többségét- A rádió hangsúlyozta, hogy a koreai néphadsereg a továbbiakban is határozottan vissza fog verni bármiféle támadást. Az Egyesült Államok továbbra is fegyvereket szállít a szöuli rezsim hadseregének a fegyverszüneti megállapodás megsértésével- Szöulban hivatalosan bejelentették, hogy az Egyesült Államok kormánya F—5-ös típusú sugármeghajtású vadászgépeket juttatott e! a dél-koreai légierőknek és kedden adták át a liarmadik amerikai torpedórombolót is Dél-Koreának. Az Egyesült Államok 1969-ben 300 millió dolláros katonai segélyben részesíti a szöuli bábrezsimet, ea az összeg kétszerese a tavalyi segélynek. (MTI) A Vietnami Demokratikus Köztársaság Külügyminisztériuma erélyes hangú nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy a vientianei hatóságok törvénybe ütköző módon letartóztatnak Laoszban élő vietnamiakat, és gyakorlatilag rendőri felügyelet alatt tartják a VDK vientianei nagykövetségét, és akadályozzák annak normális munkáját. Mint a VDK hírügynökség által ismertetett nyilatkozat elmondja, a laoszi rendőrség március 16. óta mintegy negyven vietnamit börtönzött be, közöttük gyermekeket és nőket. Sokat közülük ismeretlen helyre szállítottak. A nyilatkozat ugyaniakkor arról is hírt ad, hogy a VDK diplomáciai képviseletét körülfogta és éberen figyeli a laoszi rendőrség. A Nhan Dan, a Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja hírmagyarázatában emlékeztet arra, hogy a vientianei hatóságok éppen akkor folyamodnak ilyen módszerekhez, amikor az amerikaiak fokozzák „különleges háborújukat". Mindebből arra lehet következtetni, hogy ily módon kívánják elterelni a közvélemény figyelmét az Egyesült Államok egyre fokozódó laoszi beavatkozásáról, a már felszabadított területek bombázásáról. (MTI) ( i A Pravda szerdai száma cikket közölt a Szíriái Baath- párt rendkívüli konferenciájáról. A Damaszkuszban jelenleg folyó értkezletet — mutat rá a Pravda — azokkal a nézeteltérésekkel kapcsolatban hívták össze, amelyek felvetődtek a párt vezetőségben, a belpolitika és az arabközi- polilika egyes kérdéseivel összefüggésben. A konferencia címére sok távirat és üzenet érkezett a pártszervezetektől- a szak- szervezetektől és a Szíriái társadalmi szervezetektől, de érkeztek üzenetek más arab országokból Is. Felhívják a konferencia részvevőit: az összes haladó erők összefogása és az országra váró össz- nemzeti feladatok megvalósítása alapján küzdjék le a keletkezett nehézségeket. Az össznemzetl feladatok közé tartozik a haladó irányvonal folytatása, a gazdaság és a védelmi képesség megerősítése, az izraeli agresszió következményeinek felszámolása. Egy Ilyen irányvonal támogatásának jegyében egész sereg damaszkuszi gyár munkásai hívták fel a munkásszakszervezetek városi szövetségét, hogy a konferencia megnyitásának napján rendezzenek röpgyűléseket. A Szíriái Baath-párt vezetőségében támadt nézeteltérésekkel és az országban kialakult helyzettel foglalkozott • Szíriái Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának ülése is, amely nyilatkozatot tett közzé az ülés után az A1 Akhbar című lapban. Olyan feltételek közepette — hangzik a nyilatkozat — amikor a belső és külső reakció erői az imperialisták támogatásával lázas aknamunkát folytatnak, azzal a céllal, hogy- kiélezzék a Baath-pár- ton belüli nézeteltéréseket és kedvező helyzetet teremtsenek alattomos céljaik megvalósítására, a Szíriái Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága sürgősen felhívja a Baath-pártot: rendezze a párton belüli ellentéteket hazafias- haladó alapon, fokozza az éberséget, erősítse és bőyítse az ország összes haladó erőinek együttműködését, állami és társadalmi szinten. A nyilatkozat hangsúlyozza: ez az irányvonal az egyetlen út, amely a nehézségek leküzdéséhez vezet, ahhoz, hogy Szíria növelje szerepét abban a harcban, amelyet vállvetve folytat a többi arab országgal az izraéü agresszió következményeinek felszámolásáért, az izraeli csapatoknak a megszállt arab területekről való kivonásáért, a függetlenség megerősítéséért. (MTI) Mi történt Pakisztánban? Szerda reggelre, Ajub Khan pakisztáni elnök lemondásának másnapjára a korábban részletes jelentéseket közlő nyugati hírügynökségek teljes hallgatásba burkolóztak az ázsiai országot illetően. A kedden drámai gyorsasággal bekövetkezett fejlemények mintha kielégítették volna a várakozást. Ezt látszik igazolni egyebek között az indiai jobboldal sajtójának véleménye is. A elmek kiemelik, hogy a változások, vagyis az elnök bukása „Delhit nem érte meglepetésszerűen”. Mindjárt hozzáteszik, hogy Pakisztánban egyáltalán nem felelőtlen szélsőségek kezében van a vezetés, hanem olyanokéban, akik pontosan tudják, mit cselekednek. Tegnapi számunkban közöltük a UPI hírügynökség drámai beszámolóját - Pakisztán belső helyzetéről, az éhező paraszttömegek lázongásáról, a jobboldal előretöréséről, s álról a polgárháborús veszélyről, amely az országot fenyegette ás fenyegeti. Hogyan került ilyen helyzetbe ez a hazánknál tízszer nagyobb ország. Tíz évre visszapillantva: a mai állapot felfogható a gyarmatosítás következményének is, hiszen innak idején, amikor Pakisztán kialakult, nem etnikai, hanem vallási alapon tagolták szét így az országot, hogy két fő térré fekszik, s a két terület közé India ékelődik be. A helyzetet reálisan elemző politikusok egy része már annak idején rámutatott a visz- szág helyzet várható következményeire. A mai események érzékelhetők voltak már 1958. október 7-én, amikor Iszkan- der Mirza elnök bejelentette a kormány, a parlament és a politikai pártok feloszlatását. Méginkább felszínre kerültek a fonákságok, amikor húsz nappal később Ajub Khan katonai államcsínnyel hatalomra került. Az eseményeket követően hamarosan kitűnt, hogy csend ugyan támadt, de nyugalom nem született. S bár Ajub Khannak tíz évig gyakorlatilag nem kellett számolnia semmiféle ellenzékkel, a háttérben működtek a jobboldali erők, s feszített az a nagyon mély gazdasági elmaradottság is, amelynek a felszámolására az elnök reformokat is ígért. Pakisztán lakosságának 86 százaléka még ma is földművelésből él. Ipari munkássága szinte elenyésző, ennélfogva az ipar sem számottevő. S hogy a csend nem volt azonos az ország belső nyugalmával, s nem jelentett egyenlet« belső fejlődést, azt a legutóbbi hetek eseménye) igazolták. Tüntetések követték egymást, a « felháborodott M* megek megindultak Kelet-Pa- kisztán fővárosa, Dacca felé Ajub Khan szigorú rendszabályokkal, letartóztatásokkal próbált úrrá lenni a helyzeten. Ezek azonban nem vezettek eredményre, sőt fokozódott a kilátástalan verseny az ellenzékkel. A jobboldal egyre nyíltabban lépett fel. Ajub Khan ekkor arra számított, hogy engedményekkel lecsillapíthatja az elégedetlenkedőket. Szabadon bocsátotta Bhutto volt külügyminisztert és ellenzéki vezért, s tárgyalt az ellenzék más vezéreivel is. Ezeken a tanácskozásokon azonban meghátrálásra kényszerült, s kénytelen volt megígérni, hogy nem indul a jövő tavasszal sorrakerülő választásokon. Bizonyos reformokat is életbe léptetett, Bhutto azonban ennyivel sem elégedett meg: az elnök lemondását követelte. A másik oldalon Bha- sani, a kelet-pakisztáni Awami- párt Kína-barát vezére autonómiát követelt a keleti országrésznek. A feszültség napról- napra fokozódott, s Kelet-Pa- kisztán eljutott a polgárháború küszöbéig. Most már szinte pontról pontra követhetjük a drámai sebességgel zajló eseményeket. Kedden, a késó délutáni órákban Ajub Khan benyújtotta lemondását, átadta a hatalmat a hadseregnek, pontosabban Jah.ia Khan tábornoknak, a hadsereg főparancsnokának. A távozó elnök nem egészen tízperces rádióbeszédében közöl te, hogy elhatározására az ország súlyos belső helyzete adott okot. Kérte a lakosságot, hogy az ország érdekében működjön együtt a hadsereggel. Szerdán reggel az AFP azt jelentette, hogy Pakisztánban nyugalom uralkodik. Ez azonban ismét csak látszólagosnak tűnik, mivel továbbra is katonaság őrzi a rádió és televízió épületét, valamint a repülőteret. Daccában és Kha rachiban katonai őrjáratok: cirkálnak az utcákon. Az ország alkotmányát felfüggesztették, a miniszterek a további intézkedésig nem jelennek meg hivatalukban. Jogos azoknak az aggodalma, akik most azt kérdezik; vajon Jahja Khan és a hadsereg képes lesz-e megoldani Pakisztán belső bajait. A probléma nagyon összetett, mivel nemcsak arról van szó, hogy ez, vagy az a hatalmi csoport kerül-e kormányra, hanem elsősorban arról, hogyan lesznek képesek megoldani a nyomasztó gazdasági bajokat. Az indiai jobboldal véleménye pillanatnyilag az, hegy „várni és figyelni", de vajon mire? Ügy tűnik: a válságot ismét vallási oldalról próbálj á neg- lovagolni. Márpedig ez újra csak félmegoldásokat '»ózhat, s az, ami „két szárnyat üesv tett Ajub Khan hatalom.a kerülése előtt Pakisztánban — ismét nyitott kérdés marad. Szolnoki István
