Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-26 / 70. szám

Július hatodika Egy „ia@m kösSaségEm" IsözÜnsé^féli^z A Július hatodik,-i rfinfi új szovjet filmet — amelyet al­kotóik Lenin születésének szá­zadik évfordulójára szántak — megyénk filmszínházai rövide­sen a műsorukra tűzik. Az al­kotók: Mihail Satrov író, Mi­hail Szuszlov operatőr és Julij Karaszik rendező olyan filmet készített, amelyben első helyen a történelmi hűség áll — szemben az olyan fesztivál­filmekkel, amelyekben viszont a történelem egy-egy epizód­dó, belső ellenforradalmi fegyverkezés teszi robbanásig feszültté azt á légkört, amely­ben összeül az V. össz-oroszor­szági szovjetkongresszus. A keservesen megkötött békét a baloldali eszerek szervezkedé­se, s a német nagykövet, Mir­bach meggyilkolása veszélyez­teti. Ebben a helyzetben kel­lett helytállnia a bolsevik ve­zérkarnak, itt volt szükség Le­nin tárgyilagos forradalmi szemléletére. ütikusoknak és nem hivatásos politizálónak egyaránt. És ilyen értelemben közön­ségfilm lehet a Július hatodi­ka. Leninnek és közvetlen munkatársainak — Csicserin, Szverdlov, Dzerzsinszkij. Frun­ze — vívódása, harca a sors­döntő órákban, a. felismerés: a szélsőségesen baloldali, fanati­kusan csapkodó Szpiridonová- nak és eszer társainak táma­dása, látványos és hangos ..handabandázása” nem a fór­jának szubjektív megközelíté­se a cél. Az egyéni látás két­ségtelenül izgalmasabb, látvá­nyosabb filmet, vihart is ka­varó alkotást eredményezhet (van erre példa éppen napja­ink magyar filmgyártásában), de a hitelesség, a korhű lég­kör mindenképpen tiszteletre méltóbb törekvés. A Lenin-centenáriumra ké­szített új szovjet filmről so­kan azt tartják: nem közön­ségfilm. Miről szól? 1918 nya­rán, pontosabban július elején. Szovjet-Oroszországban kriti­kus helyzet alakult ki. A nagy áldozattal járó breszti béke, amely a fiatal szovjet állam­nak az életet jelentette, alka­lom volt az álforradalmi bal­oldali eszerek támadására. Éhínség, fenyegető interven­A film tulajdonképpen a párttörténetnek egyetlen, — igaz, hogy hallatlanul izgal­mas — epizódját, az eszerlá- zadás letörését eleveníti fel. Az első képsorok eredeti doku­mentumok, eredeti fényképfel­vételek 1918 nyaráról. A do­kumentum erejét később, az egész film vetítése alatt érez­heti a néző. Egyet lehet érte­ni azzal a megállapítással, amely szerint a Július hatodi- ka témájában a mai nemzet­közi munkásmozgalom legége­tőbb problematikájáról is so­kat mond: az erőviszonyok reális felmérése, a kompro­misszumok, a stratégia és a forradalmi taktika — tegyük hozzá: a helyes taktika! — kérdése ma az egyik legvita­tottabb témája „hivatásos” po­radalmat, hanem ellenfeleit erősíti — sokat mond a mai kor emberének is. A történelmi hitelességű, a szó legszorosabb értelmében dokumentum erejű alkotás minden szépítgetés nélkül, kö­vetkezetesen a valósághoz ra­gaszkodva — mégis művészi színvonalon mutatja be a szov­jet forradalom vezérkarát, nem titkolja, hogy a történe­lem. kényszerítésére a mun­káshatalom fegyverhez nyúl, ha létét veszélyeztetik a „szo­cialisták”, a megalkuvók, a ha­bozok és az árulók. Azért jó film a Július hatodika, mert nem használ semmiféle szépí- tőszert, küzd a történelmet ha­misító illúziók ellen. A legbe­csületesebb eszközzel — a do­kumentum eszközével. Pataki László Igaxstn kivételek Két barátnő beszélget. Az egyi­ken új pulóver. Ezt mindenkép­pen a másik tudomására akarja hozni. Ezért meglehetősen sokat huzigálja, hol az egyik, hol a másik oldalon. Végre a barátnő kegyeskedik észrevenni; — Nagyon aranyos e* a kis pu­sóver, most vetted? — Igen, most van rajtam másod­szor. }hijd a második negyedévben A Nógrád megyei Fémipari Vállalat az első negyedév­ben több mint egymillió forinttal maradt el árbevételi ter­vének teljesítésétől. ^Lemaradását a második negyedévben akarja pótolni. Erre az időre 26 milliós bevételt terveznek. Ez azt jelenti, hogy 3636 kábeldobot, 1000 traktort, döm­perfülkét és 382 darab villamoselosztó-szekrényt állítanak elő, hogy csak a jelentősebb gyártmányokat említsük. Ezt az időszakot nem terheli sem az árvíz, sem a köl­tözködés, sem pedig az anyag-és alkatrészhiány. Sőt a ked­vezőre forduló időjárás sok tekintetben gyorsítja majd a munka ütemét. Két kicsi pont .4 szerkesztőségi szoba ab- lakából egyenesen ' a sorompó mellett épült két pengeházra látni. Mögöttük mint mértani pontossággal kirajzolt három­szög, a salakhányó a háttér Az eső vigasztalanul esik, szürke ködbe mosódik a sa­lakhányó melletti hegygerinc. A nyomasztó szürkeséget kettéhasítja a két pengeház. A másodikra állványok kapasz­kodnak Jel, azon még dolgoz­nak. Magasan a város felett, a nyúlánk betoncsoda legte­tején két. ember hajladozik. Az egyik most felegyenesedik, alakja felnyúlik az alacsony­ra ereszkedő felhőkhöz. Ha karját feltartaná, talán meg­támaszthatná tenyerével a fö­lötte gomolygó szürke felle­get. Aztán társa mellé guggol: két kicsi pont a beton tete­jén. Miért is nem ragyog a nap. hogy munka közben egy pil­lanatra felemelve fejüket, lát­hatnák a hegyek közé szoru­ló várost? Láthatnánk a kar­csú toronyházak tövébe ku­porodó apró épületeket, szél- tében-hosszában a várost ket­tészelő utat, s a központban a szemet pihentető betonsíksá- got, amelyet a magasból kis fekete bogaraknak tűnő em­berek népesítenek be. Lám, beutazhatnák az egész várost. Megrázza a szél a. kopasz fákat. Befújja a hideget az esernyők alá, a kifeszitett selymek pajkosan meglódul­nak. S a pengeház tetején már nincs senki. A két ember, aki égig emelte munkáját, befejez­te a mai műszakot. kisiparosok az utánpótlásért Mintegy száz ipari tanulót szerződtetnek a jövő tanévre a Nógrád megyei kisiparosok. A jelentkezés már megkezdő­dött a KIOSZ járási, illetve helyi csoportjainál. Tanulófel­vételre összesen 41 szalonéban van lehetőség. Az eddigi ta­pasztalatok szerint az úgyne­vezett divatos szakmákban — fodrász, fényképész stb. — túl sokan jelentkeznek, ugyanak­kor korlátlanok a lehetőségek az egyes járások területén, például az építőszakmák va­lamennyi ágában. Kőműves, ács, lakatos, szobafestő tanu­lók beiskolázására, ezenkívül a cipészszakmában is keres­nek tanulókat. A megye területén pillanat­nyilag mintegy 250 kisiparos hiányzik. Ezek közül ötven községben például nincs fod­rász, cipész és kevés a lakatos is. A lakosság építési igényei is egyre inkább növekednek tehát több építőipari kisiparos­ra is szükség lenne. — Érdekes, pedig annyira fia- Konlít arra a pirosra, tudod, amit három évig hordtál és mindig azt mondtad rá, hogy nemrégiben kaptad. . . — Ö dehogy, kedvesem. Ezt biz­tosan abból gondolod, hogy az a te olcsó cérnapulóvered.. „ — Nem, drágám, én, másokkal ellentétben mindig adok arra, hogy kizárólag drága és finom holmikat vegyek. A rossz anyag­ból készült ruhák, sajnos nem ér­nek egy fabatkát sem. — Igazad van. De vannak aztán, akik igazán hiába húznak fel akármilyen drága holmit, egyálta­lán nem mutat rajtuk. Kár a sok pénzért. — Nagyon jók az észrevételeid, drágám. Ez olyan mint a fodrász. Egyes nők hiába ülik el a fél éle­tüket a búra alatt, mintha semmi se lenne a tejükön. Én nem is ér» tem, te miért jársz fodrászhoz, amikor az otthon becsavart hajad sokkal jobban mutat valahogy... — Mindig tudtam, kedvesem, hogy az ítéleteid megbízhatóak. [Haha, a te korodban már nagyon sok tapasztalatot gyűjt össze az ember. Remélem, mire én ennyi idős leszek, én sem panaszkodha­tnom. — Azt hiszem, te már most sem panaszkodhatsz, ami a tapasztala­tokat illeti. —> Igen, drágám, te aztán saját magadról tudod az Ilyet. Hallot­tam cgyet-mást, de hát, tudod mi­lyenek az emberek. Mindig csak rosszai szeretnek mondani egy­másról Még szerencse. hogv ml a kivételhez tartozunk. — es Hivatása: pedagógus A szeme volt az, ami az első percben megragadott, szinte bűvkörébe vont. A sze­me, s a szavai tették, hogy le­hetetlen volt erre az emberre nem odafigyelni. Elképzelem, amint áll a katedrán, s ma­gyarázza a fénytant. A fény mindig egyenes irányban ter­jed. .. Aztán be is mutatja, bizonyítja, hogy az egyszerű kísérlet- minden gyereknek a fejébe vésődjék, soha ne fe­lejtsék el, a fény mindig egye­nes irányban terjed. Gócz Lajos matematika-ké­mia szakos tanár a homoktere- nyei új általános iskolában fizikát is tanít. Több mint 30 éve pedagógus. Egy fizika és egy számtan óra között a ta­nári szobában beszélgetünk Amikor az indulásról mesél, könyökét az asztalra támaszt­ja, s kezével szaporán, amúgy tanárosan gesztikulál. És úgy mondja, mintha tegnap tör­tént volna... — Pályafutásom négyévi ál- lástalansággal kezdődött Né­hány helyen ideig-óráig he­lyettesíthettem, de messze volt ez attól, amit megálmodtam magamnak Az állandó kated­rától, az osztályomtól, ami az enyém, amelyben ismerem már a gyerekeket. Mindenütt csak vendég voltam. Végre kineveztek, egy osztatlan ta­nyai iskolát kaptam. 4 „gye­rekeim" esőben, fagyban, hó­ban kilométerekről jártak az iskolába. Elszorult a szívem, amikor összefagyva, dideregve egymás után nyitották az aj­tót. A hideg-merev kezekben bizony nem állt meg az író­szerszám. Aztán gondoltam egyet, s azontúl minden reg­gel forró teával vártam a ne­bulóimat. A községi elöljáró­sággal meg a tüzelőért csatáz­tam, mert észrevettem, hogy a szenet erősen „megvámolva’' kapja az iskola. — A felszabadulás után — immár sok éves gyakorlattal — hazajöttem Homokiérenyéré, s abban a kéttantermes régi is- kolában tanítottam, ahol va­laha magam róttam ügyetle­nül az első ákom-bákom be­tűket. A hazai földön végleg meggyökeresedtem. Matemati­kára, kémiára szakosodtam, a töltöm, töltögetem a kis fe­jekbe a nagy tudományt. Harminckét év alatt ki tud­ja, hány gyereknek adott út- ravalót? Sok száznak, sok ezer­nek? Soha nem számolta, de minek is? Az eredményt nem itt kell lemérni. Talán ott, hogy egykori tanítványai kö­zött akad ma fizikai kutató, matematikus. És ott, hogy egyik tanulója második helye­zett lett a járási kémiaverse­nyen. Három év múlva búcsút mond az iskolának, nyugdíjba vonul. Tartalmas, gazdag éve­ket visz magával. Gyorsan az órájára néz, fel­pattan. — Mennem kell — mond­ja —, várnak a gyerekeim. Számtan órát tartok, az arányi fogjuk tanulni. Persze lesz előtte feleltetés is az elmúlt óra anyagából. Majd cinkosan kacsintva hozzáteszi: — Nehéznek ígérkezik a fe­leltetés. lehet, hogy néhányan „otthon felejtik" majd ellen­őrző könyvüket. r- szenet* — A Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalat zagyva- pálfalvi központi telepén a múlt évben új iparágnak, a hírs-tl"hnikai cikkek előállításának vetették meg a» alapját Ekkor még csak nagyrtó'etű hangerősítőt gyártot­tak. A termekből az leién az első negyedévben ezer készül A kisebb méretű, úgynevezett gitárerősítőből, mint új ter­mékből 50?-a 1 szállítottak a velük kooperációs viszonyban álló gyárnak. Képünkön: Csabai Judit kábeleket kötegel Nemrég kezdtek hozzá a diszpécsertelefonok előállításából. Ezt is új termékként tartják nyilván. Ötszáz garnitúrát ké­szítenek belőle. Benkő Judit és Tóth Mária az AH 60-a» diszpécsertelcfon elektromos szerelését végzik. A készülék hat állomással rendelkezik Az idén kezdték el gyártani a tolmáesberendezésekhez szűk séges elosztódobozokat. A megrendelő 450-et kért belőle. A megjelölt határidőre le is szállítják A termékek előállí­tásával, illetve összeszerelésével jórészt érettségizett leá­nyok foglalkoznak. Ahogy bővül a termékskála, úgy nő majd a dolgozók létszáma is Az elképzelések szerint a je­lenlegi 50 főről az év végére 80 főre növekszik a dolgozók létszáma. A vállalat vezetői ügyelnek arra- hogy csak ki­fogástalan minőségű termék kerüljön ki az üzemből. A ké­pen Zapadi Tibor bemérő az utolsó ellenőrzést végzi. Az. ő szava a döntő: mehet vagy sem (Koppány György felvételei) NÓGRÁD - 1969. március 26., szerda 5 Éj ipariig

Next

/
Oldalképek
Tartalom