Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-24 / 68. szám

Ezren mondtak véleményt Küldöttgyűlés a Nógrádi Szénbányáknál Vasárnap Salgótarjánban, az SZMT-székházban tartotta küldöttértekezletéi a Nógrádi Szénbányák Szakszervezeti Ta­nácsa. Az értekezleten megjelent többek között Pothornik József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányák igazgatója és Havrán István, a bányászszakszer­vezet elnökségének tagja, az Országos Bányaműszaki Főfelü­gyelőség elnöke. A szakszervezeti tanács je­lentését ezúttal már előre, írásban megkapták a küldöt­tek, bőségesen volt idejük át­tanulmányozni, a vitára felké­szülni. Ebben az elmúlt két év munkáját összegezték. Többek között megállapították, hogy jelentős fejlődést ért el a vál­lalat — a széntermelés csök­kenése ellenére — a műszaki fejlesztésben, a termelékeny­ség növekedésében, a gazdasá­gosságban és a szocialista munkaverseny tartalmasabbá tételében. Az elmúlt két évben, az üzemeknél tovább erősödött az üzemi demokrácia. A ter­melési tanácskozásokon álta­lában több mint 500-an szólal­nak fel. Mind kevesebb az egyéni problémákkal foglalko­zó felszólaló és több a közös­ségi érdekeket képviselő ja­vaslat, illetve bírálat. Az írásos jelentéshez Csin- -sík István elvtárs, a szak- szervezeti tanács titkára tar­tott vitaindító előadást. Be­számolt a küldötteknek a nemrég lezajlott szakszervezet ti választásokról. Több mint 8400 szakszervezeti tag 1210 tisztségviselőt választott meg az elmúlt hónapokban, és eb­ben az időszakban több mint 1000 szervezett dolgozó mon­dott véleményt a szakszerve­zeti szervek tevékenységéről. Az elmúlt időszak alatt a szakszervezeti tanács általában jó munkát végzett. Részt vett a gazdaságirányítás új rend­szerének előkészítésében, a reform bevezetésében és egy sor ezzel kapcsolatos feladat megoldásában. Üj feladatot je­lentett a csökkentett munka­időre való áttérés, és minden­napos probléma a szénbányá­szat visszafejlesztésével kap­csolatos gondok megoldása. Az utóbbiban igen nagy segítséget jelentett a párt javaslatára született 2008-os számú kor­mányhatározat, amely külön­böző kedvezményeket biztosí­tott a visszafejlődő üzemek dolgozói számára. Két év alatt 822 dolgozót helyeztek nyug­díjba, és több százan az idén élhetnek ezzel a kedvezményes lehetőséggel. A szakszervezeti tanács tit­kárának beszámolóját élénk Felkészültek a tsz-ek I öbi> gazdaságban vetnek már Megyeszerte felkészülten várják a termelőszövetkeze­tekben a jobb időt, hogy el­kezdhessék a kora tavaszi munkákat. A közös gazdasá­gokban nem tétlenkedtek azonban eddig sem. Az őszi kalászosok fejtrágyázását a gazdaságok többségében elkezd­ték, sőt számos helyen be is fejezték. Ahol a talajviszo­nyok lehetővé tették, szántot­tak is a traktorosok. A pász­tói járás közös gazdaságaiban például — ahol 1800 hold őszi mélyszántással maradtak el — több mim ezer holdat szántottak fel a márciusi fa­gyok előtt, s ezzel jelentéke­nyen csökkentették az őszi adósságot. A többi járásban számottevő talaj munkát még nem végeztek a termelőszö­vetkezetekben. A szokásosnál hosszabb ide­ig tartó fagyok miatt a kora- tavaszi munkák is késve kez­dődnek. Az idén egyelőre csak néhány termelőszövetke­zetben tették földbe a magot. A délebbi fekvésű pásztói já­rás területén a palotást, szur­dokpüspöki és a tari közös gazdaságban már vetettek mákot, borsót és tavaszi ár­pát. A balassagyarmati járás homokosabb területein, déli fekvésű lejtőin is megindulták már a vetőgépek. A nagy te­rületek bevetése azonban még a következő hetek munkája lesz. Az eddift munkába fogott gépek többsége eddig jól vizs­gázott. habár a talajelőkészí­tések, vetések zöme ezután következik. A februárban megtartott gépszemléken azt állapították meg, hogy a trak­torok és a munkagépek több­ségét jól kijavították- Ahol hiányosságokat állapítottál! meg, figyelmeztették a szö­vetkezet vezetőit az utólagos kijavításra. Ezek végrehajtá­sát most ellenőrzik. Az őszi kalászosok általában jól te­leltek. Kifagyásról, kevés fel­fagyásokról több jelentés ér­kezett. Az Ilyen területeken a szövetkezetek már hozzálát­tak a még megmenthető ke­lések ápolásához. A hét eleji kedvezőbb idő­járás hatására megélénkült a határ. Ha eső nem esik. még ezen a héten bekövetkezhet a „nagyüzem” a földeken is. A szakemberek megállapítása szerint kedvezőek a talaj víz­háztartási és csapadékviszo­nyok, ami hatékonyabb talaj- munkát tesz lehetővé. A Tanácsköztársaság plakátjai Salgótarjánban Politikai, szellemi és képzőművészeti életünk egyik'ki­emelkedő ünnepi esemenye volt március 21-én délelőtt A Tanácsköztársaság plakátmúvészete című kiállítás megnyi­tása Salgótarjánban, a megyei tanács dísztermében. Nóg­rád Megye Tanácsa VB és a Magyar Nemzeti Galéria e tár­laton a Tanácsköztársaság plakátművészetét mutatja be, a korabeli plakátművészet képviselőinek ismert munkáit ere­detiben láthatják itt az érdeklődők. Az ünnepi megnyitón, amelyen jelen voltak a párt-, az állami és társadalmi élet megyei, illetve városi képviselői, képzőművészeti életünk reprezentánsai, Szoó Béla, az MSZMP Nógráci megyei Bizottságának titkára mondotta a megnyitó beszédet. Szólt a Tanácsköztársaság óriási szere­péről a korabeli nemzetközi munkásmozgalomban, kiemelve annak politikai jelentőségét. Emlékeztetett a dicsőséges 133 nap Nógrád megyei, illetve észak-magyarországi eseményeire is. Beszélt a korszak tanúiról és cselekvő részeseiről, akik még közöttünk élnek. Részletesen kifejtette a Tanácsköztár­saságnak a mai kor számára is érvényes tanulságait, s be­szélt természetesen azokról a plakátokról, amelyek a kiállítá­son láthatók. Szoó Béla elvtárs megnyitóját követően Oelmacher Anna művészettörténész, a tárlat rendezője ismertette az anyagot. Szubjektív hangvételű megjegyzéseiben kifejtette a művé­szetnek, mint a történelem szölgálóleányának minden kor­ban, így a Tanácsköztársaság időszakában is, betöltött helyét, szerepét. Majd a 39 plakátról, s alkotóikról szólott részlete­sebben; politikai jelentőségükön kívül kiemelte grafikai je­lentőségüket. Három nagy mesterről, Berény Róbertról, Pór Bertalanról és Uitz Béláról külön is megemlékezett. Oelma­cher Anna ismertető szavait követően a jelenlevők megte­kintették a kiállítást, hosszan elidőzve egy-egy korabeli pla­kát előtt. vita követte. Fekete József, Ménkes-akna küldötte a szak- szervezeti demokrácia fejlődé­séről beszélt, ugyanakkor bí­rálta az üzemvezetőségeket, hogy a termelési tanácskozá­sok előkészítésében, az üzemi demokrácia biztosításában nem fejtenek ki elég aktív te­vékenységet. Stuhl József, a nagybátonyi külszíni üzem ve­zetője a csökkentett munkaidő eredményeivel, és az ezzel kapcsolatos gondokkal foglal­kozott. Kérte: gyorsítsák szén­osztályozójuk rekonstrukcióját. hiszen a piac követelte foko­zott igényeket csak így tudják kielégíteni. Susán Béla, a Salgótarjáni Almaüzem szakszervezeti bi­zottságának titkára a vissza- fejlesztési gondokkal foglalko­zott. Mint mondotta, náluk két év alatt 60 %-kal csök­kent a létszám, de igen jó ér­zés, hogy a testvérüzemek se­gítséget nyújtottak. Ismét át­szervezés előtt állnak. Többen foglalkoztak az il­letményszén problémájával. Azt kérték, hogy lehetőleg a kalóriaértéket vegyék mérv­adónak, és ne a mázsákat. Schaffer Péter, Kányás-akna vezetője javasolta, hogy a műszaki fejlesztés, a korszerű technológia alkalmazása a jö­vőben párhuzamosan történ­jék a dolgozók átképzésével. Barabás Gyula az átszervezés­sel kapcsolatos munkaügyi kérdésekről tájékoztatta a kül­dötteket, majd hangsúlyozta: a gazdaságirányítási rendszerben igen. fontos a hatáskörök to­vábbi leadása. Makalica Jó­zsef szocialista brigád,vezető a mellékprofilok kifejlesztésének szükségességével, és az ezzel kapcsolatos átképzési gondok­kal foglalkozott. Kérte, hogy e tekintetben a műszakiak vállaljanak nagyobb terhet magukra. Havrán István, a bányász­szakszervezet elnökségének üdvözletét tolmácsolta, majd értékelte a szakszervezeti ta­nács eddig végzett munkáját Beszédében foglalkozott a műszaki fejlesztés fontosságá­val, ami elengedhetetlen fel­tétele az előrehaladásnak, a gazdaságosabb széntermelés­nek. A vitát Csincsik István fog­lalta össze. Megválaszolt a kérdésekre, majd a küldött- értekezlet Molnár Józsefet, a Kányási Aknaüzem szakszer­vezeti bizottsága titkárát, va­lamint Barabás Gyulát, a vál­lalat munkaügyi osztályveze­tőjét a szakszervezeti tanács tagjai sorába választotta. (Folytatás az 1. oldalról) — Az intézkedések nagysá­gát igazán csak akkor értékel­hetjük. ha tekintetbe vesszük, hpgy a békés, zavartalan fej­lődés 26 napja után az antant- hatalmak máris fegyveres in­tervenciót kezdeményeztek a szocialista rendszer megdönté­sére — mondotta. Ezt követő­en Jedlicska Gyula a Tanács- köztársaság balassagyarmati eseményeinek értékelésére tért át. — A Tanácsköztársaság megdöntését követő augusztus első napjaiban a patinás me­gyeháza épületén még mindig vörös zássiót lengetett a szél, de vandál kezek már kezdték letépni a proletárdiktatúra plakátjait. A direktórium még augusztus 9-én is funkcionált, de az ellenforradalom végül Balassagyarmaton is győzött. — Az utókor, miként szerte az országban — sőt határain­kon túl is —, úgy e városban is méltó módon, ünnepélyes külsőségek között emlékezik meg a dicső napokról. Csak az elismerés hangján lehet szól­„Bronzba iintiiii sazimböiuam,“ ni Balassagyarmat vezetőinek és dolgozóinak ama tiszteletre­méltó kezdeményezéséről, mely azt célozta, hogy törté­nelmünk e felejthetetlen idő­szakának emlékét a városban Tanácsköztársasági Emlékmű hirdesse. — Beszédét így fe­jezte be: — A kegyelet, és a tiszte­letadás e bronzba öntött szim­bóluma hirdesse fennen 1919 haladó eszméit, emlékeztessen apák és nagyapák áldozatos harcaira, szolgáljon soha el nem múló erőforrásul az utó­kor számára a szocializmus mielőbbi teljes felépítéséhez! A leleplezett, a bukásban is diadalt kifejező férfialak — a Tanácsköztársaság — szobrát ezután az elnökség tagjainak, a párt-, tanácsi és tömegszerve­zeteknek, valamint a város vállalatainak a képviselői ün­nepélyesen megkoszorúzták. Az ünnepi nagygyűlést a munkás- és határőrség egyse­geinek díszsortüze zárta le. A gyűlést a városi tanács épületében a vendégek tiszte­letére adott fogadás követte, majd este az ifjúság fáklyás felvonulása zárta a Tanár­köztársaság megalakulásának 50. évfordulója tiszteletér rend vett megemlékezést. A fiataloknak az újonnan fel- •■vatott emlékműnél elhang- fogadalma, melyet Kovács Sándor, a városi KlSZ-bizott- ság titkára olvasott fed, az ünnepségsorozat lényegét fe­jezte ki- ..Fogadjuk, hogy a dicsőséges Tanácsköztársaság es: zlnez '■■•éljaihoz minden­kor hűségesek maradunk, tet­teinkben mindenkor a nép, a szocializmus és a proletár ie er nacionalizmus szolgálata v zérel." A balassagyarmatival egy­él, őben Bercelen is ünnep megemlékezés zajlott le. An- dó Gyulának, a balassagyar­mati járási pártbizottság első titkárának és Hoffer István nak, a járási tanács elnökének megemlékezése után itt is em­lékművet: obeliszket avattak ' ' évfordulóról a balassagyar inati járás több más községében is ünnepélyes formában emlé­keztek meg. A rimaszombati kommunisták Ünnepi megemlékezés iNagybátonyban \ salgótarjáni járási párt- bizottság, a járási tanács vég­rehajtó bizottsága, és a nagy­bátonyi községi párt- és ta­nácsszervek együttes rendezé­sében Nagybátonyban, a műve­lődési ház nagytermében tar­tották meg a járás központi ünnepségét, a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából. Az ün­nepségen Hortváth Gyula, a salgótarjáni járási tanács vb elnökhelyettese méltatta az évforduló jelentőségét. Kö­szöntötte az ünnepség részt­vevőit V. I. Szokolov, az ide­iglenesen hazánkban tartőzko-í dó egyik szovjet katonai ala­kulat tisztje is. Az ünnepségen részt vett Martin Sulek vezetésével a Szlovák Kommunista Párt ri­maszombati járási bizottságá­nak küldöttsége is. Martin Su­lek, a rimaszombati járási pártbizottság vezető titkára át­nyújtotta a rimaszombati kom­munisták üdvözletét, melyet a félévszázados évforduló alkal­mából Salgótarján járás dol­gozóinak címeztek. A díszes vörös kötésű könyvben küldött üdvözlet: „Bár a Magyar Ta­nácsköztársaság fényes korsza­ka nem tartott soká. népetek és a mi népünk lelkében is mély gyökereket hagyott. Veletek együtt örülünk mun­kátok eredményeinek, mert hozzájárultok a szocialista vi­lágrendszer helyzetének meg­szilárdításához, amely egyre fontosabb tényezővé válik o vi­lág fejlődésében. Ez alkalomból is további so/. sikert kívánunk Néktels a szo­cializmus építésében országo­tokban, és a szocialista világ- rendszer megszilárdításában. Rimaszombat, 1969. március 21. Martin Sulek az SZLKP JB vezető titkára. Fiatalok ünnepségsorozata Nagy érdeklődést váltott' ki a sfcécsényi járásban a fiatal Tanácsköztársasággal kapcsolatos ünnepségsoro­zat. Az ünnepségeket március közepén járási rendez­vénnyel nyitották meg, majd a Tanácsköztársasági Mű­vészeti Szemle keretében megrendezték az irodalmi szín­padok és versmondók járási bemutatóját. A községi KISZ-alapszervezetek március 23 és 30-a között alap- szervezeti gyűléseken emlékeznek meg a „három tavasz­ról”. A klubestekre pedig meghívják a járásban élő idős veterán harcosokat. A szécsényi ifjúsági klub „Ki tud többet a Tanácsköztársaságról?” című rendezvénye nagy sikert aratott. Őszinte barátok között Szovjet veterán küldöttség érkezett megyénkbe A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 50- évfor­dulójára rendezett ünnepsé­gekre a SZOT meghívására 50 tagú szovjet veteránkül­döttség érkezett hazánkba. A küldöttségnek egy 10 tagú csoportja szombaton me­gyénkbe is eljött, hogy meg­ismerkedjék a megye gazdag munkásmozgalmi múltjával, politikai gazdasági életével. A megyénkbe látogató dele­gációt Aleksza'tidrov Alekszej Alekszandrovics, az Ukrán Kohász Szakszervezet elnöke vezeti. Elragadtatással beszél a meleg, baráti fogadtatásról: — Most járok először az önök gyönyörű hazájában. A régebben Magyarországra uta­zó barátaimtól már nagyon sokat hallottam a magyarok híres vendégszeretetéről, de amiben részesültem, az felül­múlta minden várakozásomat. Záhonyban már úttörők vár­tak bennünket, s ahol csak megfordultunk' nagy figye­lemmel, szeretettel vették körül csoportunkat. Részt vet­tünk a Parlamentben rende­zett ünnepségen és a ta­nács köztársasági szobor lelep­lezésén. mindkettő csodálatos élmény volt. Mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a magyar nép szeretettel őrzi a szovjet katonák emlékét, s ezért na­gyon hálásak vagyunk. Ügy érzem, hogy a magyar elv­társak a mi legőszintébb ba­rátaink­A delegáció legidősebb, de talán legérdeklődőbb tagja Babko Vaszilij Akimovics, a Kijevi Veterán Bolsevikok Ta­nácsának 72 éves elnöke. Ügy mondják, bárhol járnak, ő az aki a legtöbbet kérdez, semmi nem kerüli el a figyelmét, szellemi frissesége vetekszik a húszévesekével is. 24 éves volt, amikor részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harcaiban, — Akkor egy utasszállító hajó gépésze voltam — emlé­kezik. — Elvtársaimmal együtt szerveztem én is a vö­rös gárdát, s harcoltam az Ukrán Központi Rada leve­résénél és kiűzésénél. 1918- ban az intervenciósok meg­szállták Ukrajnát, ekkor ille­galitásba vonultam, elfogtak, majd halálra ítéltek. A kivég­zéstől megmenekültem, Orosz­országba utaztam, s mint az I. ukrán hadosztály politikai biztosa dolgoztam. Újra el­fogtak. s három hónapig, a Vörös Hadsereg megérkezésé­ig egy magámzárkában tartot­tak fogva- 1924-ben partisku- lán tanultam, ott, mint előa­dóval ismerkedtem meg Kun Bélával, a Magyar Ta­nácsköztársaság legendás hő­sével. Az ő nevét akkor mái’ mindenki ismerte nálunk. így hát a vele kötött személyes ismeretség nagy élmény szá­momra. Tkacsenko Kuzma Grigorje- vics fiatal, kisfiús mosolyú férfi, bizony a veteránokat nem így képzeljük el. Senki sem gondolná, hogy a Ma­gyarországot felszabadító szovjet csapatok egyik légel­hárító katonája volt A 17 éves korától őrzött emlékek­ről így beszél: — Az én egységem észak lói jött be Magyarországra Jártam akkor Nógrád megyé­ben, sőt Salgótarjánban is, de a legjobb akarattal sem isme­rek rá a városra. Itt egészen új minden, mintha nem is ugyanott járnék. Másfél hó­napig harcoltam az önök or­szágában, aztán tovább űzve a németeket, egészen Berli­nig jutottam el. Liholet Vaszilij Ivanovics a felszabadító harcok során jó­formán egész. Magyarországot megismerte- Harcolt Debre­cenben. Kiskunhalason. Mis­kolcon, Hajdúszoboszlón. Szé­kes vehér váron. .. — Budapestet most láttam azóta előszói . Akkor a Duna minden hídja derékba törve, csonkán meredezett- most négy hídon magam is átutaz­tam. Akkor szörnyűség volt látni, az elpusztult várost, most pedig egy gyönyörűen újjáépített Budapestre érkez­tem. Négyükön kívül kedves ven­dégünkként üdvözöltük váro­sunkban Gramákov Grigor Petrovicsot, a donyeci Kirov gyár főhengerészét, Roskov Makszim Dmitrijevicset, a Kommunárszkij Vasgyár ko­hómesterét, az Ukrán SZSZK Érdemes Kohászát, Szinyicci Tamara Szergejevnát, a do­nyeci terület szakszervezeti tanácsának titkárát, Sztad- nyicsenko Jván Jllarionovi- csot, az új kirovi ércdúsító kombinát gépészét, s Szocia­lista Munka Hősét, Csub Tat­jana Dßvidovnät, az Ukrán SZK Érdemes Kohászát és Ovaneszov Oszip Makarovi- tsot. a Szovjet Szakszerveze­tek Központi Tanácsának munkatársát. A szovjet veteránküldött­ség három napig tartózkodik megyénkben. A gazdag prog­ram keretében megtekintik többek között a karancsberé- nyi 1944-es partizánok emlék­művét,, s találkoznak a ma­gyar, veteránok egy csoportjá­val. NÓGRÁD — 1969. március 24., hétfő 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom