Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
A távirat késő este érke- sett. A postás kétszer is elmondotta: menyire fáradt és tulajdonkeppen még előtte az egész éjszaka. Előfordult ugyanis, hogy egyes helyeken kávét kapott. A szomorú hír az ágyban érte a házaspárt. A televíziót nézték. Helyesebben, a készü lék be volt kapcsolva. A férfi szundikált, az asszony pedig egy kémtörténetből olvasott v Bodenmilllerné vacsora után ugyan kijelentette, hogy aludni szeretne, egész nap dolgozott, nagyon sokat dolgozott, ma este ne kapcsolják be azt a francos tévét. Ügy sincs jó műsor! Bodenmüller azonban megmakacsolta magát, bár u legszívesebben pihent volna ő maga is. A képernyőn a sötét-világos képek egymást űzték, Boden- müllerék pedig egy szót sem szóltak egymáshoz felkavart ingerültségükben. Megcsörrent a csengő, majd hosszan szólt. — Na, jól nézünk ki ha vendég érkezik — sóhajtott nagyot a férj, aztán kiugrott az ágyból. — Mihozzánk soha nem jönnek vendégek — csúszott ki az asszonyka száján a szemrehányás. Bodenmüller megmerevedett és döbbenten nézte feleséget. G. László iíODElN- MÜLLEKÉK ki világoskék hálóingben állt előtte. Magasabb is volt majd nem egy fejjel. — Mit mondasz — kérdezte zavartan, tölszökkenő nyugta - lansággal. Az ajtót mégis az asszony. Bodenmüllerné nyitotta meg. Amikor elolvosta a táviratot, a székre csuklott, kezéből kiesett a kemény papír. — Anyát bevitték a kórházba — mondotta hangosan. Kint, a folyosón ezt még a postás is hallotta. Bosszúsan szidta a fukarságot. Bodenmüller a szoba ajtaja előtt vakarta a fejét. — Nagy beteg — folytatta, de inkább önmagának mondta az asszony. — Nincs sok remény. Nyári doktor úr ezt már tavasszal megmondta. A férj visszament a szobába és kikapcsolta a televíziót. Két hónapja ünnepelték házasságuk tizedik évfordulóját, akkor vásárolták a készüléket. Egyik munkatársa nagyképer- nyósre cserélte ki a régi készüléket fi 1. Az exkluzív helyen. VENDÉG: Hát kérem, hozzon nekünk egy üveg francia konyakot, Napóleont, ha. lehet. A Courvoisier valahogy nem esetem. Utána természetesen pezsgőt. Persze, azt is franciát! És kérem az étlapot, nagy gusztusom van valami rákféleségre. 2. Később, kevésbé exkluzív helyen. VENDÉG: Igen, igen, lehet egy kis jó olasz vörösbor. Chianti, marsigli! De a hétputtonyos Szamorodni talán még jobb lenne. És esetleg whisky. De skót legyen, a többit igyák meg az exportőrök. S. Esetleg másnap, még kevésbé, de még mindig exkluzív helyen. VENDÉG: Kezdjük talán ginnel! S van valami jó badacsonyi, somlói boruk? Szürkebarát is jöhet! És kérném az étlapot! Egy jó Nagy S. József Egyre lejjebb sertéssült alighanem nem ártana. 4. Ismét csak később, nem exkluzív, de nem is rossz helyen. VENDÉG: Á — szóval kékfrankos van? De hiszen remek. Előtte azért innék egy kecskeméti cseresznyét. Utána meg elkelne egy kis porter sör. Ja, és egy pár virslit is szíveskedne... 5. És egyre később, ami neu jelenti azt, hogy nem réggé! korán, egy elég jó helyen. VENDÉG: Khm, milyen palackos boruk van? Értem, badacsonyi! Azt nem sze— Haza kell utaznom! Holnap szabadságot veszek k Este meg jövök vissza. Bodenmüller meg mindig hallgatott. Arcán azonban jól látszott az idegesség. — Szegény anyám! Lehet, hogy már csak néhány napja van. — Ezt ki mondta neked? Biztos? — Nyári tanár úr! Ha még egyszer beviszik, igy mondta — vége Egy-két nap talán. — Haza akarsz utazni? — Igen. Látni szeretném még... Az asszony hangja megcsuk- lott. Leoltották a villanyt. Lefeküdtek a sötétben. Az asszony szinte megmerevedett. — A temetésre is haza kell utazni — szólalt meg Boden- müller később. — Jaj, szegény anyám! — De minek fárasztanád magad kétszer! Holnap este kimerültén érkezel haza, és lehet, hogy másnap vagy harmadnap ismét vonalra kell ülni. Majd együtt lemegyiin'' Reccsent az ágy. Az asszony felült. — Neki már mindegy! Bodcnmiillernének szaporán ömlött a könnye. — Mii mondasz? Nem értem ... nem értem . nem értem! istenem, milyen ember vagy te? retem! Aha, és kékfrankos. Nem, azt sem nagyon.., Mi, pecsenye is van palackban? Ve hiszen ez regnek! És hozhat egy dupla bablevest is. ö. Még az előbbinél is később, egy helyen, amit hivatalosan étteremnek és vendéglőnek neveznek. VENDÉG: Szávai ajánlja a folyóbort? Jól van, hozzon egy fröccsöt! De nem, inkább egy korsó sört. És vagy két pogácsát. 7. És végül egy helyen, ahol — hát istenem — le lehet ülni. VENDÉG: Értem, volt két kisfröccs, három pohár sör és egy sóskifli — értem! De... khm... izé... izé... főúr — kis türelmet kérek, egy telefon az egész. Nehogy azt higgye, hogy csavargóval van dolga! Csak egy telefon, és perceken belül kivált a feleségem... Csikasz István: UDVAR Hadnagy József GYÓGYKEZELÉS írógépet akartam venni Csillaghegyen. de nem volt szerencsém. Előző este eladták. ■. Visszafelé jövet, az autóbusz megállóban, már ketten várakoztak. Egy postásruhás öregember, meg egy szeplős arcú. fiatal lány. Amikor az autóbusz odagördült elénk, csodálkozva láttuk, hogy az ülőhelyek nincsenek elfoglalva, a hátsó píron viszont tömve van utasokkal. Mikor az ajtó kinyílt, a peronon állók, mint egy varázsszóra összehúzódtak, utat nyitottak nekünk.. Megbabonázva vettem elő a bérletemet. Bármily hihetetlenül hangzik, ilyen még nem fordult elő, mióta utasnak számítom magam. Mi történt ezekkel az emberekkel? Szennyezettek talán az ülőhelyek? A kalauznőre néztem, de az a kocsi indításával volt elfoglalva. Már éppen le akartam ülni, amikor a nevemet hallottam. Megfordultam. A peronon álló utasok közül, Dobál integetett felém. Dohait már húsiz éve ismerem. Ez idő alatt sok mindennel megpróbálkozott, hogy érvényesülni tudjon. Volt tűzoltó, taxisofőr, és üdülőgondnok. Baját még tetézte, hogy a felesége egymás után ikreket szült. Nincsen szerencsém — kesergett akkoriban. De ez már mind a múlté. Az ötvenes .évek végén aztán megfogta az isten lábát, amikor az apósa tanácsára átnyergelt a biztosítási szakmára, később elvégezte a technikumot, osztálwezető lett. •. De az évek kegyetlenül elbántak vemérnök, ők u szomszédaid a villanegyedben. Palota, ájul- doznak a házadtól. A fickó üti, veri a fejedet, s nem bánod. He srácom lenne, eltörném a kezét, mielőtt kesztyűt húznának rá — gondolod magadban. Vérzik a fogad is, elfordulsz, köpni akarsz. A fickó oldalról teljes erővel tarkón vág, ösz- szecsuklik a térded. „Hagyjátok, marhák”, üvölt torkaszakadtából az edző, s erre összeszeded magad. Bal kezeddel megtámaszkodsz egy pillanatra a szőnyegen, s felkelsz. Fekete karikák vibrálnak a szemed előtt, zavaros összevisszaságban. Fedezékbe vonulsz, véded magad. Lefogod az ütéseket, s pihensz. A fickó támad, záporoznak az ütései, jobbról, balról mindenfelől. Pihensz, érzed. lassan visszatér az erőd. A fickó üt, elhajolsz, védekezel. Teljes erővel támad. Jó ütései vannak, gondolod, van bennük erő és gyorsaság. Ojabb ütés a szemeden, ismét megszédülsz. Hülyeség, gondolod, miért? Mérlegeled az ipsét,-az egész olyan, mint egy lassított filmfelvétel. Érzed a másodpercek minden pillanatát, tudod, mikor fog ütni és hová. Hagyod, még mindig pihensz. Felméred a lehetőséget, szabad hely az onmyerege felett. Vársz. Ismét szabad hely a homlo kán. Újra kivársz. Aztán... kitámad, bal kezeddel lefogod az ütését, de előrelendülsz vele. Felkapja a kezét, szabad a gyomorszája. Ebben a másodpercben lesújt az öklöd. Tompán puffan az ütés, érzed, hogy a fickó szinte a levegőbe emelkedik, karja lehull, feje előrecsuklik, leesik a szőnyegre. Letörlőd a homlokod, kifelé indulsz. Letussolsz, felöltözöl, bemész a szemközti trafikba, öt éve nem dohányzol, most egymásután szívod a cigarettákat. Ülsz a volán mellett, a meggypiros Opelban, s fújod a füstöt. Beindítod a kocsit, elindulsz. Körbejárod a várost, hazaérsz. A villanegyedbe. Kiszállsz, nekitámaszkodsz a kocsinak, nézed u házat. Gyönyörű, sikongnak feleséged ismerősei, ha látják a villát. Isteni, zokognak a gyönyörűségtől. Fújod a füstöt. Kovács professzor végigsiet a sétányon, köszön, beül az autójába. Nézed a házat, a cirádás erkéllyel. Gyönyörű —hallod — s elfog a hányinger. A háztól, — a pompás kis edzőteremmel, fürdőmedencével, az erkéllyel —, a három ezüstfenyőtől, amelyek pontosan egymás mellett állnak két méterre, öt centire, s negyvenkét milliméterre. T LEÁNY GALAMBBAL le. A haja kihullt, a szeme táskás lett, és jókora pocakot eresztett. Mind a ketten örültünk á találkozásnak. — Gyere, üljünk le — mondtam —. és beszélgessünk. — Nem lehet — rázta a fejét —. kezelés alatt állok. Azt hittem tréfál. — Ne bolondozz — mondtam újra —. üljünk le. mert úgy ráz ez az átkozott kocsi, hogy kettéharapom a nyelvemet. — Nem lehet — felete konokul —, kezelés alatt állok. Csodálkozva néztem rá. — Beteg vagy? , — Igen — felelte. — Már három hete kórházban fekszem. .. Az arca valóban mintha sápadt lett volna, és a szemei is olyan furcsán csillogtak. — Mi bajod? — kérdeztem együttérző hangon. — Vesekő — felelte eltorzult arccal, mert az autóbusz kerekei kátvús, elhanyagolt útszakaszon bukdácsoltak. — Itt különben is mindenkinek veseköve van — mutatott a körülötte állókra, akik a beszélgetésünket hallgatva, félszegen mosolyogtak. — S ezért nem szabad leülni? — kérdeztem ámulva — IgenKözben újabb és újabb utasok szálltak fel. és lassacskán elfoglalták az ülőhelyeket., — Bocsáss meg — vallottam be kissé együgyűen — de nem értelek... Elnézően mosolygott. — Az orvosok rájöttek — mondta —, hogy nem kell minden esetben a beteget megoperálni, ha veseköve van. Az apróbb vesekövek maguktól is eltávoznak. a szervezetből. ha elősegítjük ezt a folyamatot. Erre a célra különféle gépeket szerkesztettek. Van olyan szék, amelyik egy méter magasra is felemelkedik a beteggel, azután rázódva visszazuhan. D? ezek a gépek nem váltották be a ’•eményeket. A ’»s- hat.áso'abb eredménv* az autóbusz hátsó nerorüár tör- ; “nő utaztatással érték el . Egyszerre világosság gyűlt a koponyámban. Milyen ostoba, tudatlan az emberi Folyton átkozódik, ha tömött buszon kell utaznia, s kiderül, hogy voltaképp hálásnak kellene lennie... — S mennyit kell naponta utaznotok? — kérdeztem. — Három órát, — felelte — Mindegy, hogy melyik buszra száll fel az ember? —• Nem- Az orvosok hetente megtudakolják, hogy melyik vonalon vannak a legrosszabb utak. — S mondd — kérdeztem kíváncsian —. neked használ ez a kezelés? Mosolygott a tudatlanságomon. — Már az első héten megszűntek a fájdalmaim — mondta —, és pár nap múlva haza is engednék... A szeméből olyan bizalom sugárzott, mint a megszállottaknak. Boldog volt, hogy beszélhet a nyavalyájáról.. A végállomáson elbúcsúztam tőlük Láttam, amint szép sorban, mint jólnevelt kirándulók, f elszállnak egy visszafelé induló autóbuszra. Önkéntelenül arra gondoltam: hogy a találékonyság forrása kiapadhatatlan. •, A nie C’elí ne« Örök Ura Szeli a habot étlen-szomjan. ki tudja, mióta az öböl három fiatal hajósa. Dalra a széllel kelnek reggelente. Az egyik felhő-patyolat kezekről a másik naparany tincsekről álmodik és tengerkék szemről a harmadik. Déltájt hullámok társulnak a dalba s az álom változik: a kéz immár sirályfehér, a haj aranya barlangi gyopár, a szempár ég és tenger örvénymélyét villantja lenn a vitorlák ölén. Ki tudja, meddig szeli ctlen-szomjan a habot az öböl három fiatal hajósa. Dudás Kálmán fordítása Pataki József rajza NÖGRÁD — 1969. március 2., vasárnap 9
