Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

Jí munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei lő volt a harc. A fennsíkra szükségünk volt. Az embe­rek mentek, lépésről lépés­re, mindig előbbre. Győz­tünk. .. újabb dicsőséges lap a második század történeté­ben. .. Századunkat a diós­győri munkászászlóalj váltot­ta fel, nem sokkal később pedig az ezred visszavonult Kisterenyére. Sr Öt ven év telt el azóta, hogy Nagy Béla azon az em­lékezetes napon a salgótar­jáni vonaton Winkler Jenő­vel együtt utazott. A legendás hírű századparancsnok ma ezeket a napokat meséli if­júnak és felnőttnek egy­aránt. Mondja az emlékeket, a történelmet, hogy erőt merítsenek a ma emberei, a ma harcához, az építő mun­kához. Mert azt vallja: aki az igazságért küzd, az győz. Somogvvári László natot. Nekiláttam. Fából ké­szült ennek minden része. Nem mondom, nehéz munka volt. öt hétig dolgoztam vele. Huszonkét kereket készítettem. Ez volt a legnehezebb. (A kisterenyei gimnázium II. b. osztályában nézzük a mi ni-páncélvonatot. Az alkotó, a: ötvennyolc éves Koós Károly. Körülállják Rékási Éva, Zu- bercsány József, Schränk Éva. A vonat mögött két tabló. A honismereti szakkör készítette. Fényképek, dokumentumok 1919-ből. Katonák, térképek a két, kezdődött a javítás. A két páncélozott KZ-kocsi ajtaján törések. Hely a géppuskának, a puskának.) — örült-e Attila? — kérde­zem Koós Kárlyt. — Igen, mert az egyik sze­relvény már nála van. Nagy­kanizsán. Amit itt látott, 32 egy másik, ugyanis kettőt ké­szítettem. Ezt négy hét alatt. Az ünnep miatt, meg a fiam., Zolti is kérlelt az unokám után. Hát csináltam neki is egyet. Elviszi Tarjánba. a munkahelyére (sz. L) Mi történt márciusban tíaiassagyarmaton ? A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának híre rövid utón eljutott Balassagyarmat­ra, a vármegye akkori szék­helyére is. Korabeli dokumen­tumok, újságcikkek bizonyít­ják: az új forradalmi kor­mány megalakulását lelkesen iogadita a város lakossága. Ezekből a hírekből szédítünk össze egy csokorra valót, A MEGYEI DIREKTÓRIUM MEGALAKULÁSA a forradalmi kormányzó- tanács, a kormánybiztosságot megszüntetvén, a munkásta­nácsokra bízta, hogy kebelük­ből háromtagú direktóriumot válasszanak, amely a megye ólén ugyanazon Jogkörrel van felruházva, mint a volt főis­pán-kormánybiztosok- A hely­beli munkástanács f. hó 23-án tartott Ülésében a direktórium agjaivá dr. Somló Józsefet, Mutár Lajost és Révész Gá- )őrt választotta meg.” A pártok tevékenységéről is sokat írtak ezekben a napok­ban a lápok. A március 22-én megtartott kommunista gyű­lésen, „amikor a kommunis­ták és a szociáldemokraták egyesültek és megalakították a magyar szeialista pártot, akkor akartak i balassagyar­mati komm uns tak zászlót bontani...” — íja a Nógrád- vármegye című íolitifcai lap. Ez a gyűlés azonban meglehe­tősen zajosan fclyt le, mert egyes szociáldemkraták elle­nezték a kommufista párt te­vékenységét, azért - .hogy a magyar szocialista párt egy­ségét megbontsa. .” — han­goztatták a jobbokiliak. A Magyar Tan&sköztársa- ség kikiáltása sajnc, mindjárt az első napon embri áldoza­tot is követelt Báassagyar- maton. íme a tudóstás. „EGY NEMZETŐR IALALA A Nógrádvármegyi Nem­zetőrség tagja, Fonód Pál éle­tének 20-ik évében gyilkos golyó által találva, f- ió 21-én reggel fél 8 órakor ellúnyt. A nemzetőrt egy Csupák nevű önkéntes lőtte le, hogymi ok­ból és mily célzattal, még nincs kiderítve. A gyllos-ön­kéntest letartóztatták, i nem­zetőr temetése f. hó 23-n volt Patvarcon. Baltársai emek koszorút helyeztek az e»unyt ravatalára.” 531 • indulni készült. Vöröskatonák és direktóriumi tagok voltak rajta. Az állomáson, a váltó­kezelő-toronyban Rákos János teljesített szolgálatot. Az egyik katona puskát fogott rá. A vo­nat nem mehet ki — mondta. A páncélvonat parancsnoka felüzent: ha nem, szétlövi a váltókezelő-tornyot. Pásztóig ment a vonat. Éjjel felszerel­ték Hatvanból lőszerrel. Mát- raverebély és Nagybátony kö­zött van egy bevágás. Odáig jöttek fel éjszaka, és másnap hajnalban a Csente-hegyen tü­zelőállásba helyezkedtek a vö­A le^eiidns sziizadnarancinok Amikor az alig 21 eszten­dős Nagy Béla tanító az olasz frontról Salgótarján felé közeledett a vonaton, a puskapor szaga már a leve­gőben volt. A tartalékos had­nagyot tartósan szabadságol­ták, mert ismerkedett a for­radalom eszméivel, mind jobban kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Sal­gótarjánban már megkezdő­dött a bányászok felfegyver­zése, az acélgyári munkások katonai kiképzése. Akivel pedig a vonaton beszélt, gon­dolni sem mert arra, hogy nem más, mint Winkler Je­nő vezérkari százados, a hadügyi népbiztosság szer­vező tisztje. — Winkler Jenőt, a had­ügyi népbiztosság a mun­kásezred parancsnokának küldte — emlékezik vassza, Azon a’ vonaton még ma­gam sem gondoltam, hogy néhány nap, és én éppen ennek a munkásezrednek a századparancsnoka leszek.. Gyorsan peregtek az esemé­nyek. Az intervenciósok má­jus elsején már elfoglalták Somoskőújfalut és a Sáto­ros-hegyről néztek be a vá­rosba, amikor itt az első sza­bad május elsejét ünnepel­ték a dolgozók... Mi pe­dig szerveztük a vasasszáza­dot. Acélgyáriakat, üveg­gyáriakat, tüzhelygyáriakat. Köztünk volt a három Szal- vai testvér: Mihály, János és András. Május 2-án már ágyúdörgés hallatszott a vá­rosba. A megalakult mun­kásszázad- is támadásba len­dült. .. Két napon át tartott a harc. A cseh burzsoá csapa­tok ágyúval lőtték a fiatal Vörös Hadsereg katonáit. A 2. század állta az ágyútüzet, megakadályozott minden előretörést... —Ha jól emlékszem, má­jus hetedikén már a pán­célvonat tűztámogatása mel­lett indultunk támadásba. Csatlakozott hozzánk a bá­nyászok százada is. Rövid harc után futva menekült a betolakodók hada. Pániksze­rűen hagyták el Somoskőúj­falut, menekültek Ragyolc felé. Ez volt a század tűzke­resztsége, első nagy sikere, amelyik további haréokra lelkesített... Az intervenciósok nem nyugodtak. Salgótarján és az iparmedence igen jelentős szerepet töltött be a fiatal Tanácsköztársaság gazdasá­gi életében. A cseh burzsoá csapatok ismét támadtak, Pétervására felől előretör­ve megszállták Kisterenyét, elvágták a Budapest—Salgó­tarján közötti vasúti és or­szágúti összeköttetést. Az in­tervenciósok Szécsény és Litke felől is támadni ké­szültek. Terjedtek a rém­Nyustyalikére. Kis pihenő s jött az újabb parancs. Az emberek ugyan már fárad­tak voltak, de a lelkesedés, a proletárállam iránti fele­lősségérzet miatt nem csüg­gedtek. Rimaszombat-Bánré­vén át a Sajó völgye a cél. Az én századom a Pelsőc- jolsvai vasút melletti Lice- Gice mellett szállt harcba a szilicei fennsíkért. Ez a harc próbára tette a kato­nát és parancsnokot egy­aránt. Az ellenség jól kiépí­tett állásokból, több mint háromszázhatvan méter ma­gasból védte magát. Öldök­■ hírek, de a csüggedésnek ■ nyoma sem látszott. Este hat óra lehetett. Az ezrednél el­hangzott a „Fegyverbe!” — kiáltás... Nagy Béla százada ' rohamra készült... — Rohamszakaszunk haj­■ nali három órakor már tűz­• harcban állt a buzsoá egysé- ' gekkel. Elnémítottuk a gép- ä puskafészkeket, s mire a nap felkelt, az ellenség szeke- ' rekre rakodva menekült csa- ‘ patáink elől. Kisterenye visz-. ‘ szafoglalása a 2. század min­den katonájának legszebb 1 élményei közé tartozik... A dicsőséges északi had- 1 járat legendás hírű egysége k lett a misodik század. Nagy > Béla jő katonai érzékkel 1 vezette, kinyitotta századát, példamutatásával vitte harc­• ba a legénységet. — Fdejthetetlen marad- számomra a legnagyobb be- . vetésünk. Az acélgyári pán­- célvonat tűztámogatásával i Balogfalvá-ól indultunk el. i Tűzharcban vertük ki Vár­- gedéről 2 betolakodókat.- Majd Guszcna-Osgyán, Nagy- 5 szuha-Szelcn át ismét tűz­• harcba jubtt el a század Nagy tömeg hömpölygött vé­gig a pesti utcákon 1912-ben. Zászlókat, transzparenseket lobogtattak az emberek, jel­szavakat kiáltoztak. Ötös-ha­tos sorokban vonultak, be­töltötték a széles utcákat. A járdákon megfordultak a já­rókelők, éljeneztek, éltették a tüntetőket. Az egyik ven­déglőből kiszaladt egy 13 éves kislány, először nagy szemeket meresztett a de­monstrációra, majd kapta magát, s futott a vonulók után. Beállt a sorba, s leste, figyelte, mit mondanak, mit kiáltanak az emberek, ő is velük mondta a jelszavakat. Elment velük egészen Kő­bányára, de ott a sörgyár udvarán már eltörött a mé­cses. .,Jaj nekem, hogy fogok most hazatalálni? Keresnek majd, ki fogok kapni!” A mellette álló férfi odafordult a síró gyerekhez, s vigasz­talta: „Ne félj. kislány, mindjárt vége a gyűlésnek, majd hazaviszünk.” Takács Erzsébet. Fóti Jó­zsef né 13 éves korában ta­lálkozott először a mozga­lommal. Az első élményből egy mondat máig is tisztán megmaradt. Kirakatok ab­laküvegeire ragasztották rá: .Éljen az általános, egyenlő s titkos választójog!” Nem is sejtette, mit jelent a mon­dat, de megtanulta, s nem felejtette el soha. Baglyasalján, munkáscsa- lár.ban született, öten vol­tak testvérek. S mert a pénz, a jó étel látogatóba is ritkán jött Takácsék házába, iskolázásról szó sem lehe­tett. Így került 13 évesen a kis Erzsiké a pesti vendég­ei saxony a mozgalomban Á titkos levelező lőbe, kenyeret kellett keres­nie. S ahogy nőtt, okosodott, megtalálta a magához való társaságot. Munkásfiatalok­kal találkozott, tőlük hall­gatta a mozgalom szavát. Aztán hazajött Baglyas- aljára. A falut a „lázadás tűzfészkének” ismerték a rendszer urai, nem véletlen hát, hogy itt jó iskolát ka­pott a mozgalmi életből. A Szilágyi-birtokon kirobbant aratósztrájknak már tevé­keny segítője volt. Varrással kereste meg a mindennapit. S amikor csak tehette, el­ment a gyűlésekre, a húsz­évesek lelkesedésével ott járt a tapasztalt idősek nyomá­ban. A Tanácsköztársaság ki­kiáltása után ügy érezte, most végre elérkezett a munkások ideje. Övék lett az ország, maguk irányítot­ták sorsukat. Boldognak, fel­szabadultnak és könnyűnek érezte magát. A munkáshatalom összeom­lása után szomorú idők kö­vetkeztek. Többször volt üres az asztal, mint ahány­szor étel jutott rá, a varrás sovány kenyérnek bizonyult. Aztán egy nap eljött hozzá a sógora, Kakukk József, s ezt kérdezte: — Mond Böske, lenne kedved, bátorságod illegális munkát vállalni? — Ne beszélj már. Józsi! Azt sem tudom, mi az, hát hogyan vállalhatnám? A sógor nagyot nevetett, majd így szólt: — Méghogy te nem tu­dod? Hiszen már csináltad is!. A múltkor kaptál tőlem egy levelet, továbbítottad. Na látod, hát ez az! Ha azt a levelet megtudta, megkap­ta volna valamelyik kopó ... De ügyesen csináltad, erre van szükség! Takács Erzsébet most már felvidult: — Hát ennyi az egész? Hi­szen ez gyerekjáték! — Az. Ameddig rá nem jönnek. Aztán ha ez mégis bekövetkezne... Ha megver­nének.. . Félnél-e? Világéletében gyenge fi­zikumú lány volt, de vállal­ta. Attól fogva rendre érkez­tek a levelek, amelyeknek a tartalmát soha nem ismer­te. A kapott utasítások sze­rint eljuttatta mindegyiket rendeltetési helyére. Egy­szer egy csendőr meg is je­gyezte: „De sok levelet kapsz Takács Erzsébet!” Ö meg csak nevetett; ..Sokat bi­zony! Mert sokan szeretnek!” Hogy, hogy nem, valamit mégis megszimatoltak a csendőrök Ketten jöttek fel a dombtetőre. Takács Er­zsébet kis házába. Szatai és Bartók, akiket mind közül a legjobban gyűlölt. Kivont szuronnyal lökték be az aj­tót, s a döngölt földből ké­szült, papírral lefedett tetőt szurkálták. Ott voltak az úgynevezett sajtőkellékek.. . Takács Erzsébet arcából az utolsó csepp vér is kisza­ladt. Majd keservesen jaj­gatni kezdett: — Ne bántsák a házamat! Ne tegyék tönkre azt a drá­ga papírt! Egyikük rámordult; — Minek ide ez a papír? Mi van mögötte? — Nincs ott semmi! Azért kell csak, hogy ne hulljon be a tetőről a föld. Láthat­ják, mennyi ruhát varrók most is?! Mi lesz. ha a föld összepiszkolja őket? S valóban, a szuronynyo­mok helyén kisebb-nagyobb földdarabok hulltak a pad­lóra. A szerencse segített. Az eldugott csomagokat nem érték a szuronyok Fóti József né ma egyedül él. Lakásában nagy csend terpeszkedik. Nemrég vett egy tévét, most legalább az esti társasága megvan. Tö­rékeny. vékony asszony, nesztelenül jár-kel a lakás­ban. Áttetsző halvány te arca. keményre, barnára dolgozott a keze, de a gesz­tenye színű szem most is fia­tal, a régi emlékek megfé­nyesítik. áttüzesítik. A sokat tudók, tapasztaltak csendes mosolyával summáz: — Akkor az üldözött kommunistának vágott az esze, mindig tudta, kinek mit mondhat. Az élete mú­lott rajta. Csakis így tanít­hatta meg a rendszer uraitt ha levágják a sárkánynak mind a hét' fejét, mindhiá­ba — nyolcadik nő helyet­te. Szendi Márta | NÖGRÁD — 1969. március 21., péntek Fáncélvonot — lábéi röskatonák. Indult a roham es a tarjániakkal együtt viss2a • foglalták Kisterenyét. (A mini-mozdony előtt egy S-kocsl. Mögötte két KÉ-kocsi, A sort egy újabb S-kocsi zár­ja. Egykori harcokra emlékez tét a szerelvény. A két S- kocsin talpfákat, síneket szál­lítottak. Ha gyanús volt a sza­kasz, az első kocsi elindult a pályán. Ha felszedték a síne­Vörös Újság tudósításai. Har­cok Salgótarjánban és Kíste- renyén. A Vörös Üjság tudó­sítása: a salgótarjáni harcok­ból különösen a 2-es, 6-os és a 8-as páncélvonat vette ki a részét.) < \ • — Ez az úgynevezett 12-es páncélvonat — folytatja Koós Károly; Itt, Terenyén a 6-os járt. A cseh intervenciósok el­foglalták Kisterenyét. A vonat — Attila, az unokám nyolc­éves. A Pajtásban látta a mis­kolci páncélvonat rajzát. Én is sokat meséltem neki 1919- ről, a páncélvonatokról. Bar­kácsoló ember vagyok. Minden télen készítek valamit. Van időm. Három éve nyugdíjban vagyok. A vasútnál harminc­öt évet szolgáltam. Egyik nap előáll Attila: — Nagyapa, csi­náld meg nekem a páncélvo­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom