Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-19 / 65. szám

99 * ## •• mm w u rr A vörösök nos serege áll.*. 99 Százezreknek jaj panasza szól Országaink határiról. Az egekig felcsapott a láng Bérenc horda tört reánk. Fegyvernek hát vész harang hangja hív. Érces parancsára felgyűl a szív. A vörösök hős serege áll. Nem rettent' a halál.. . Asszonyaink és gyermekeink Régen szenvedik a kínt. Rongyaiban ehezik a nép, Rúgják, hogy ha enni kér. Gyáva aki tűr ezután még, S félti rongyos életét. Fel harcra bátran a zászló ala, Dönts porba mindent, ami burzsoá. A vörösök hős serege áll.. .** Ki tudja hányszor énekeltél -ízt a dalt 1919-ben a dejtár önálló vörösszázad katona Mert Dejtár azon kevés köz ■:ég közé tartozott a megyé ben, ahol a Tanácsköztársa *.ág védelmére 172 főből eg önálló vörösszázadot hoztál létre. — Ezerkilencszáztizennyolc decemberében Dejtárra is ha­zajöttek a frontkatonák — amlékezik vissza Fábián Já­nos, a falu krónikása. Fel­jegyzések és visszaemlékezé­sek alapján ma már biztos hogy a frontról visszatértek már decemberben — összesen nyolc puskával — megalakí­tották a nemzetőrséget. Veze­tőjük egy hadnagy és égj alhadnagy volt. A nemzetőrök látták el a rendfenntartást s községben. Később, 1919. ta­vaszán vörös agitátorok ér­keztek a faluba. A nemzetőr­ség tagjai, ekkor már 172- en, közülük 130—140-en dejtá- riak, felesküdtek a tanácsha­talomra, vöröskatonák let­tek ... Dejtár ebben az időben i demarkációs vonalon feküdt Ennek ellenére a cseh burzsot seregek elfoglalták a közséf szórókat ég két géppuskát, gyalogosfegyvereket szedtünk össze a támadás után. A cseh intervenciósok ezeket az ola­szoktól kapták. A hadifog­lyokat Szügybe szállítottuk, a parancsnokságra. Egy dejtári barátunk ennél az ütközetnél megsebesült. A sikeres harc, a kimerítő csata után pihenésre térhetett a dejtári század. Ez azonban csak pár napig tartott Be- vagoníroztak, s irány Léva, onnét pedig gyalog Garamko- vácsiig. — Garamkovácsinál csak­nem ráfizettünk hiszékenysé­günkre — emlékezik Zemen Mihály. Egy vörös zászlós pán­célvonat jött felénk. Azt hit­tük, a mieink. Akkor ébred­tünk fel, amikor megszólalt az ágyúja, s bennünket lőtt. A csehek voltak. Csak az árok nyújtott menedéket... A század menetelt. Tovább, az új feladatok megoldására. Daluktól volt hangos a határ... „A vörösök hős serege áll, nem rettenti a halál..." Már Zólyom alatt jártak, a csepe­liekhez csatlakoztak. A várból megszólaltak a géppuskák. Ke­serves négyórás harc bonta­kozott ki. Losonctól is segít­ség érkezett. Hegedűs Sándor, pontosan célzott, elnémult a géppuskafészek. — Mj azt cselekedtük, amit nekünk még Szovjet-Oroszor- szágban Lenin elvtárs mon­dott. Azt mondta: menjetek haza, s most már ott harcol­jatok saját szabadságotokért Ezért volt erős, elszánt a mi századunk — így Varga Máté, a század egyik kiválósága. — Harcoltunk is mi. De jött az a parancs, amelyiket senki sem várt közülünk. Vissza a demarkációs vonalig! így ju­tottunk el Nagyorosziba. Jött az aratás ideje, ott meg 14 napos szabadságra küldték a századokat. Szabadság? Meg­bukott a Tanácsköztársaság, amiért annyit verekedtünk, harcoltunk, vért áldoztunk ... — Az önálló dejtári század mellett a falubelieket meg le­hetett találni a szügyi törzs­ben, a losonci lovasezredben is — folytatja Fábián János, aki három magnótekercsen őr­zi a még élő 33 dejtári vörös­katona visszaemlékezéseit. A félévszázados évfordulón pe­dig vörös zászlóval kedveske­dünk az időg veteránoknak, amit az évfordulón avatunk, ünnepélyes külsőségek között. 3 ott ismét felhangzik a szá­zad indulója, a fiatalok, az úttörők szájából... A vörösök serege áll, nem rettenti a ha­lál... Somogyvári László & kerítés sikerült, kivertük a cseh burzsoá csapatot Több hadifoglyot ejtettünk, s nagy volt a zsákmányunk is. ösz­véreket, kordélyokat, láng­Árak és vevők Mostanában elég gyakran kerül szóba, hogy egyes bol­tosok elfelejtik rátrakni az árcédulákat a különbőzé arukra. Ilyenkor a vásárlókba akaratlanul is belopódzik a kétkedés ördöge, hogy ne higgyen a kereskedő arat közlő szavának. Az Állami Kereskedelmi Felügyeloseg árellenőrzései is többször azt bizonyítják: sajnos mindig akad egy-két eladó, aki enyhen szólva feledékeny, azaz többet kér egy-egy cikk­ért mind szabad volna. A kereskedelmi dolgozók mentségére legyen mondva, tsz uj ármechanizmusban igen sok fogyasztási cikk a sza­badáras kategóriába került, ahol a cikkek ára a kereslet és kínálatnak megfelelően ingadozik. Emiatt sokszor 10—20 fillérekkel meg kell változtatni a korábbi árcédulákat. Ez viszont igen sok időt rabol cl az eladástól, a vevőkkel való foglalkozástól. A megyei tanács kereskedelmi osztálya — ahogy a leg- ntóbbi megyei tanács végrehajtó bizottsági ülésén Is elhang­zott — különböző indokokkal nem javasolja a nagyértékíí áruknál a 10. 20 filléres ármódosítások — akár lefelé, akár felfelé történő — átvezetését, ellenben szigorúan ellenőrzi az árak feltüntetését. Nemcsak azért, mert a vevők így kí­vánják. így szokták meg, hanem, melyik becsületes keres­kedőnek van szüksége arra, hogy az árklirás elhanyagolása, miatt esetleg áremeléssel gyan űsítgassák­V. K. Kedves válogató Disztingváll külsejű, hölgy az áruház egyik pultja előtt. Az eladó udvariasan kérdezi: ■— Mit tetszik parancsolni? — Tudja, kedves, egy puló­vert szeretnék. — Rovid vagy hosszú uj­jút'' — Még nem is tudom. Min­denesetre mutassa meg mind a kettőt, majd meglátom. — Tessék parancsolni, asz- szonyom. — Végeredményben nem is fehéret szeretnék, hanem li­lát, esetleg. Nem, mégis in­kább feketét. Tudja, az min­denhez megy. Az eladó türelmesen szede­geti és bontogatja a pulóvere­ket, kedvesen mosolyog: — Tessék, talán ezt az ele­gáns feketét — Nem, mégis inkább fehé­ret választanék. Ott látok is néhányat, ha azokat megnéz­hetném . . . — Hogyi:". parancsoljon — Ügy látom ezek mégsem olyanok, mint amit elképzel­tem. Talán azokat a lilákat... — Milyen volt az elképzelé­se asszonyom? Talán találunk olyat. — Hát... ne m is tudom pontosan ... mégis - mutassa meg azokat a feketéket. Na­gyon aranyos az a kis rövid­ujjú piros is, azt is megnéz­ném. Nem, nsa». Hiába, ez sem az igazi. Az eladó arcáról lassan le­hervad a mosoly. A hölgy előtt már tömegével hevernek a pu­lóverek, de még mindig nincs vége. — A fekete kosztümömhöz esetleg megnézhetnék egy zöl­det is. Azt a sötétebbet adja. De ez a fűzöld is érdekelne. Nem. praktikusabb a hosszú­ujjú. Azt onnan még mutassa meg kedves. Igen. Nagyon szép, de én mégsem ilyet gon­doltam. Végeredményben nem is akartam vásárolni. Majd legközelebb. Talán addigra, na­gyobb lesz a választék. Vi­szontlátásra kedves. Cs. E. Uízqazdálkodös, taiaiwédelem Mit mutat ax éri mérleg; ? Az Ipolymenti Vízgazdálko­dási és Talajvédelmi Társulat a közelmúltban adott számot tagságának múlt évi tevékeny­ségéről. A gazdaságirányítás ú;i rendszere sok változást ho­zott a társulat életében, töb­bek között nőtt az önállóság, ezzel párhuzamosan megszűn­tek a felülről diktált tervuta­sítások, változtak az építési költségnormák. így érthető, ha a tagság, az állami gazdasá­gok, a termelőszövetkezetek, erdőgazdaságok, a felügyeleti szervek és a dolgozók nagy ér­deklődéssel tekintettek az év­záró elé. Saját tervezők A társulat vezetősége a múlt év során arra törekedett, hogy a taggyűlés által jóváhagyott termelési tervet teljesítse, sőt túlteljesítse, hogy a rendelke­zésére bocsátott pénzt célsze­rűen és gazdaságosan használ­ja fel, biztosítsa a működés­hez szükséges tárgyi és szemé­lyi feltételeket és megszilárdít­sa a munkafegyelmet. Tevé­kenységük talajjavításra, mű­szaki talajvédelemre és terve­zésre, vízrendezésre, vízfolyá­sok fenntartására és beton- elemgyártásra terjedt ki. Ezek­re a feladatokra mintegy 17 millió forint állt a rendelke­zésükre, melyből közel tízmi: liót közvetlenül, hétmilliót a: vállalkozók közreműködésével J használtak fel. Kedvező feltételek mellett készítettek műszaki terveket.'a megrendelő termelőszövetkeze­tek a tervezési díjból egyötöd rész engedményt kaptak. Ter­vezőcsoportjuk többsége nyug­díjas mérnök, jó szakemberek, lelkiismeretes, pontos munkát végeznek. Gond, hogy foglal­koztatásuk engedélyhez kötött. Kérdés, hogy ez évre is meg­kaphatják-e az engedélyt, mert ha nem, a tervező mun­kában átmenetileg zavarok ke­letkezhetnek. Ugyanakkor, mint a beszámoló megállapí- tdtta. nyugdíjasok alkalmazá­sára véglegesen berendezkedni nem lehet. Szükséges a főfog­lalkozású szakembergárda, eh­hez viszont a társulatnak a képzett szakemberek letelepe­dését elő kell segíteni. alvállalkozók munikája is. Fo­kozott műszaki ellenőrzéssel sikerült elérni, hogy az 1967 évi 15 százalékot kitevő hi­ánypótlás 1968-ban kilenc szá­zalékra csökkent. A múlt év­ben talajjavításra és talajvé­delemre majdnem ötmillió fo­rintot költöttek. A kijelölt te­rületeknek hozzávetőlegesen mintegy felén végezték el ed­dig a talajjavítást, holott sok gondot okozott a talajjavító anyagok szállítása, az erőgé­pek hiánya. A termelőszövetkezeteknek egyre inkább fel kell ismerni­ük a talajjavítás, a talajvéde­lem jelentőségét. A lejtős szántóföldeken, ahol ez lehet­séges. vízszintes irányú talaj- művelést kell folytatni. Sajnos, egyes helyeken még előfordul, hogy a szántást ugyan réteg- vonalasan, de már a többi mű­veletet és a vetést hegy-völgy irányban végzik azokon a te­rületeken is, ahol ezt semmi nem indokolja. Meggyőző és ösztönző lehetne a gazdaságos- sági számítások elvégzése a javított területek és a kont- rollparcellák termésének fel­mérése, összehasonlítása. A társulat több esetben tett erre kísérletet, de eredménytelenül. mert az adott termelőszövet­kezeteknél a hozam "'léréseket nem készítették e; További fejlesztés A termelő tevékenység ön­költsége és teljesítményértéke közötti különbség a társulat nyeresége. Ez az összeg: 3.5 millió forint. A jelentős meg­takarítás, a nyereség a továb­bi fejlesztés előfeltételeit te­remtette meg. Ebből lehetősé­gük nyílik egy-egy mocsárján; kotrógép és erőgép vásárlásá­ra, telepbővítésre, raktár év gépkocsigarázs felépítésére. A telephely kisajátítása mái megtörtént, a tereprendezés szintén, az építkezés megkez­dődött, így ezek a létesítmé­nyek az év első felében elké­szülnek. összegezve: az évzáróval egyidejűleg megkezdték az idei tervek elkészítését, a fel. készülést az újabb feladatok­ra. Munkájukban messzeme­nően kívánják hasznosítani az előző évek tapasztalatait, a taggyűlések észrevételeit, ami­re annál Is inkább szükség van, mert területüknek, ható­körüknek nem kevesebb, mint 70 ezer holddal történő bőví­tését vették tervbe. K. S. Jutalomul ázás a Szovjetunióban A tsz-ek figyelmébe! A társulat kollektívájának munkáját dicséri, hogy a múlt évben az építési munkákat minőségi hiány nélkül adták át, a mennyiségi hiányok érté­két pedig háromról 1,7 száza­lékra szorították le. Javult az Tíznapos szovjetunióbeli ju­talomutazásról tért haza hat­van, megyei termelőszövetke­zetben dolgozó asszony. Az utazást valamennyien a moz­galomban kifejtett jó munká­ért kapták. Útjuk során Moszkvában, Kievben és Krasznodarban jártaik. Krasr,- nodarban a helyi kolhoz női tagjaival beszélgettek, Moszk­vában munkásasszonyokkal találkoztak. Rövidesen vala­mennyien élménybeszámolót tartanak a nagyszerű utazás­ról. Mikor végleges a halál? veti fel a kérdést a Delta 'Magazin tudományos kommentár je. Különösen a szívátültetések megkezdése óta sürgető a válasz, hogy eldöntsön súlyos lelkiismereti kérdéseket, sőt peres ügyeket is. Az agyműködést kisérő áramok teljes megszűnte titán napokkal, sőt hetekkel is volt már példa a beteg ,.feltámadására" — újabb bi­zonyítékokra van tehát szükség a végleges halál megállapításához. A lap ..Életmentő áramütés" címmel az agyműködést újraindító, a klinikai halált elhárító berendezésekről, a mesterséges szívrit­mus-szabályzók legjobb formairól számol be. Cikket közöl a luxus­autókat utánzó új, olcsóbb sportkocsikról, a komputerek „műal­kotásairól", az alva-tanulás kérdéseiről, a kozmetika újdonságai­ról. az elektrotechnika másfél évszázad után helyesbített törvényei­ről, a napelemek felhasználásáról, a fényképdokumentumok ké­szítésének újdonságairól és a háztartásban hasznosítható, korszerű ötletekről. Sok-sok friss információ, képes hír, száznál több — részben színes — fényképfelvétel, humor egészíti ki a Delta most megjelent tartalmas és változatos új számát. Tiszta forrásból... Beszélgetés Czinke Ferenccel u népi ihletésű művészetről Sikeres esztendőt zárt 1968­nál Czinke Ferenc festőmű­vész, grafikus. Műveivel jó- néhány hazai tárlat mellett számos külföldi kiállításon szerepelt, figyelemkeltőn mu­tatkozott be, s művészi fejlő­dése eredményeként Munká- csy-díjat kapott Az elmúlt eredményes év után hogyan készül újabb ki­állításaira — többek között a Képzőművészek Észak-ma- gyarországi Területi Szövetsé­gének áprilisban megnyíló salgótarjáni tárlatára? Űjab- ban tapasztalható, népi ihleté­sű tematikai .irányzata mi­lyen törekvéseket jelez? — ezekről beszélgettünk műte- remíátoga tágunkon. — Ügy érzem — mondja — minden alkotónak alapproblé­mája legyen: a képzőművészet miképpen helyezkedik el. mi­lyen részt vállal, és kap a társadalom egészében. Nálunk egy megváltozott gazdasági közgondolkodás van kialaku­lóban, s ez a kulturális elei­ben is átorientálódást követei. Hosszú távra fel kell ismer­nünk a művészet szerepét. Távlati élveket kell keresnünk. hogy a képzőművészetet elhe­lyezhessük a társadalom szer­kezetben, ezáltal a tudatfor­málásban helyesen vezessen — esztétikai rendeltetésében — a kultúra egészéhez. Ami ná­lunk a kulturális forradalom­ban végbement, új, merészebb továbblépést kíván a művész­től, mert felnőtt, felnövőben van egy minőségibb igényű fo­gyasztó közönség. Itt viszont nem szabad üresjáratot hagy­ni, vagy töltelékkel kielégítem a közönséget, mert ez a pozi­tív kívánalom a marxista esz­tétikai igényeken nőtt fe] — Mi tehát ebben a fela-.j dat?.. . Miképp érvényesíthető a képzőművészetben? — A mi művészetünk évszá­zadok óta egy franciás iskola hatása alatt alakult ki, most viszont társadalmi talajában egészen más a realitás. Az egyetemes művészethez való kapcsolódás frissítőié« hal természetesen ma is, de az ideológiai leszerelésnek is utat engedhet egy nagy európai feloldódás, ami csak azt je­lentheti. hogy fáziskésésbe ke­rülünk a nagy európai iskolák után. elkozmopolitizálódík for­mai és tartalmi kincsesházunk. Ezek a veszélyek és belső in­dítékok késztettek arra. hogy művészetemet minden hang­zatos jelszó nélkül, de a nép szolgálatába állítsam, hogy büszke legyek elkötelezettsé­gemre. a jó, és tiszta, leghu­mánusabb társadalom kétség­bevonhatatlan igazsága t kere­sem. Bartókkal együtl sokan ittak és isznak ebből a kris­tályvizű forrásból, s akik ezt teszik, mindig hazatalálnak. — Hat-e jelenlegi környeze­te művészeti törekvéseire? — Külön szerencse és al- kalom,' hogy itt élek ezen az etnikai szempontból igen gaz­dag palócvidéken. Így műveim megalkotásához az egész múlt. és kitárulkozó jelenünk adhat­tak iasylrá 1 jkat formai és tartalmi szempontból való meg­újulást. Tehát nem különféle európai iskolák formakitaláci- ói. hanem a gyermekkori re­miniszcenciák és azok a lehe­tőségek éltetnek, hogy tevé­kenységem forrása a népmű­vészet. Ebben benne érzem a leélt korok utáni friss lehele­tet, mely népünk gyermek­korától a ma küzdő és alko­tó, öntudatával világot átfor­máló embert jellemzi. Az az intellektuális igény, amely ma nemzeti múltunkhoz, népi gyö­kereinkhez kapcsolódik, igaz, tiszta szándékot jelent. Sőt pa­rancsoló igényt, mert ez a vi­lág az, amely Európa nagv művészeti kincsesházában a helyünket meghatározza. Ez lehet a korszerűség gyökere is, mert formai gazdagsága enge­dékenyen hajlékony a meg­újulásra, a kifejezés korszerű teljességére — és ama. hogy a művészet és a társadalom egymásra találása ne csak álom maradjon. — Saját művészetén belül foglalkoztatják-e különleges technikai kísérletek? — A legutóbbi időben gra­fikák mellett zománcképeket is csinálok. Bízom benne, hogy anyagánál fogva ezt is ne­mes művészetté lehel érlelni, — A salgótarjáni tavaszi tárlat után hol találkozhatunk legközelebb alkotásaival? — Az elmúlt évben tíz kül­földi helyen szerepeltem. a salgótarjáni tárlatot követően május 17-én Budapesten. a Műcsarnok kamaratermében nyílik önálló kiállításom. (barna) vasútállomását. A század ek­kor esett át a tűzkeresztségen. A parancs úgy szólt, hogy vissza kell foglalni az állo­mást. A nyolc puska mellé baltákat szereztek a katonák, s rohamra indultak. És győz­tek. — Ezután már több felada­tot kapott a század — folytat­ja Fábián János. — Éjszaka kelt át a század az Ipolyon. Nagysalomja és Ipolykeszi visszafoglalása volt a cél. Az általános támadásra az Ipolyság és Szügy környékén elhelyezett ágyú lövése adta meg a jelt. — Hajnalban, 110V h á rr\m At»«-. után, megszó­lalt az ágyú — emlékezik visz- sza Farkas Ödön vöröska­tona. Nagysa- lomját és Ipolykeszit két oldalról tá-' madtuk a be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom